Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-29 / 100. szám

Hazaiéit az NDK-ből Vállalatok és szövetkezetek szerepe a szakmunkásképzés fejlesztésében és költségeinek viselésében A meghívó négy koncertre szólt, s most robog a gyors­vonat az Egri Kamaraegyüt­tessel végig az Elba partján. Lent, jobbról olajosán csil­log a folyó, fent, a hegyor­mokon középkori várak rom­jai vigyázzák az utat. Ér­zékletes előjáték ez a kép az elkövetkező napok esemé­nyeihez. Első állomás Dipoldiswal- de. Tízezres kisváros Szász- Svájc festői vidékén. A mű­velődési ház nézőtere zsú­folt, a színpadon fellépés lá­zától izgatott egri muzsiko­sok hangolnak hegedűt, csel­lót, klarinétot. Aztán felcsendülnek a Mo- lart-kvintett első hangjai... Húsz perc múlva vége a drukknak. Radnóti Tibor Farkas Istvánra kacsint, az Szepesi Györgyre csippent szemével, s már állnak isiéi kottatartóik mögött, hogy mo­solyogva, a jól végzett mun­ka őrömével nyugtázzák a felzúgó tapsot S így megy ez most már végig, hogy Weiner Leo Divertimen tó jó­nak csárdás tételénél érjen csúcspontra az ünneplés. A hivatalos elismerést Di- poldiswalde polgármestere tolmácsolja: Gratulálok! Na­gyon örülök, hogy megismer­kedhettem önökkel s önökön keresztül a magyar zeneiro­dalom olyan reprezentánsá­val, mint Weiner... Drezdában előbb a városi klub törzsközönsége előtt szólaltak meg a kis együttes hangszerei, meleg, közvetlen kapcsolatot teremtve mint­egy százfőnyi, zeneileg igen művelt hallgatósággal. Ez­után jött a fényesebb külső­ségek között lezajló harma­dik német koncert a Kultur­palast hangversenytermében. Ha előbb „vájt fülekről” be­széltünk, most elmondhatjuk, hogy friss benyomásra érzé­kenyen reagáló ifjú szívek fogadták be a magyar muzsi­kát. Ezt a koncertet ugyanis a személyi igazolványhoz most jutó tizenhat éveseknek szánta szép köszöntőként a koncertiroda, s hogy nem volt értelmetlen magvetés, azt a műsor végén muzsiku­sainkat körülfogó fiatalok tá­bora igazolta. Sokan otthonukba invitál­ták az Egri Kamaraegyüttes tagjait. Ebédre, vacsorára szóló meghívások szándéka jutott fülükbe. Elfogadni azonban lehetetlen volt. A két drezdai est a Voltolini- trió tagjainak házához szólí­totta őket. S itt kerültek igazán olyan helyzetbe Szabó Józsefék, hogy nyelvi korlátok ellené­re, mintegy a muzsika áradá­sával beszéljenek egymáshoz. Egyik este Johann Klemm zongoratanár volt „zenés be­szélgetésük” szállásadója, míg a következő alkalommal Al­fréd Schöne operaházi fuvo- lista lakásán ültek össze há­zi muzsikálásra. Kicsit a francia szalonok, múlt századi grófi kastélyok fogadótermének hangulata úszott a levegőben, ff A muzsika „grófjai”, Eger művészeti életének követei két nappal később száz ki­lométerrel odébb, a kitűnő német sörök hazájában, Ra- debergben szerepeltek. Sör­től ugyan nem lettek mámo­rosak Lévai Zsolték még & gyáróriás tövében sem, mi­után ennék a művelődési há­zában zajlott le a matiné: a számok után kiérdemelt ün­neplés mégis kissé mámorí- tólag hatott az együttes min­den tagjára, hiszen Egerben ilyesmivel, sajnos, eddig nem kényeztettük el őket. Van tehát pótolnivalónk, itthon maradottaknak, akik most Fehér Vilmos művelő- désiközpont-igazgató szavai nyomán szereztünk képet az Egri Kamaraegyüttes NDK- útjártak sikereiről. S lesz is alkalmunk az elmulasztotta­kat helyrehozni: júliusban több hangversenyre Magyar- országra, Egerbe jön a drez­dai Voltolini-trió, mikor ar­ra is sort kerítenek a rende­zők, hogy a két együttes kö­zös műsorban szerepeljen. A szász-svájci hangverse­nyeken túl ez a gyakorlati haszna volt még az egriek „kalandozásának”. Egyiket a művészi alkotómunka, mási­kat a kultúrdiplomácia lap­jain könyveljük el magunk­nak. Moldvay Győző — Köszöntőm az egrieket a Lengyel Kultúra nevében, kívánom, érezzék jól magu­kat ezen a estén, amely min­den bizonnyal tovább erősíti népeink régi barátságát! — e szavakkal nyitotta meg szerdán este Henryk Wro- niecki igazgatóhelyettes azt a tartalmas, szellemi javakban bővelkedő művészeti elő­adást, amelynek két szereplő kiválósága, Burányi Ibolya versmondó és Antal Imre zongoraművész volt. A me­gyei művelődési ház kama­raterménél alkalmasabb szín­helyet e műfaj számára nem tudunk elképzelni. Nézőtér és színpad közvetlen ölelke­zése, a műsor forró sikere bizonyította ezt ezen az es­tén is, igazolásaként ugyam­A Minisztertanács legutób­bi ülésén megtárgyalta a vállalatoknak és a szövetke­zeteknek a szakmunkáskép­zés fejlesztésében a költsé­gek viselésében betöltött sze­repét és határozatot hozott. Erről tájékoztatta Pápai Bé­la, a Munkaügyi Minisztéri­um főosztályvezetője az MTI munkatársát: — A kormány most hozott határozata a költségviselés­ben egységes elveket és gya­korlatot vezet be. Egyértel­műen meghatározza, hogy a szakmunkásképzés költségei­ből mit kell fedezni az álla­mi költségvetés, és mit a vál­lalati költségek terhére. A kormány úgy döntött, hogy az állami költségvetésből kell biztosítani a szakmunkáskép­akkor annak, amire a Len­gyel Kultúra képviselője kö­szöntőjében utalt. Miczkiewicz, Slowanski, Sienkiewicz, s a zenében ve­lük lépő Chopin jelentet­ték azokat a szála­kat, amelyek legin­kább összekötnek bennünket lengyel barátainkkal, s mű­veik tolmácsolása nyújtotta talán az est legtökéleteseb­ben megoldott számait, való­ban növelve vonzalmunkat a lengyel kultúrához, lengyel szellemhez. Ha dönteni kellene, mi tetszett a műsorból legjob­ban : Sienkiewicz drámai hangvételű, talán szimboli­kus értelmezésű kis novellá­jára, a Muzsikus Jankóra es­ne választásunk. Művészi ző iskolák, kollégiumok tan­műhelyek fenntartásának és működésének költségeit, to­vábbá az állami vállalatok­nál és a szövetkezeteknél gyakorlati óktatáson levő el­ső éves tanulók, valamint év- folyantra való tekintet nélkül az iskolai tanműhelyben ok­tatott tanulók ösztöndíját. — A határozat ugyanakkor kimondja azt is. hogy azok­nak a másod- és harmadéves tanulóknak az ösztöndíját, gyakorlati oktatási költségeit, akik vállalati és szövetkezeti tanműhelyben vagy munka­helyen nyerik gyakorlati képzésüket, a vállalatoknak, szövetkezeteknek kell fedez­niük. A munkaruha-ellátás, a kedvezményes étkeztetés, a társadalombiztosítási járulék mondandó s klfejezésbeli megoldás ritka összhangja fogta meg ennél a műnél ér­telmünket, érzelmünket, úgy vetítve elénk a hegedűjét hát­rahagyó, haldokló kisgyer­mek fájdalmát, amire csak a leghívatottabb előadóművé­szek képesek. Ünnepi aján­dék volt ez, s hozzá illő a méltánylás, mellyel a termet megtöltő, jobbára fiatalokból álló hallgatóság fogadta. Ami kissé lehűtött olykor bennünket: nem a szereplők személyéhez kötődik. A hang­jában, küllemében kopott, billentésében talán lassú zon­gorát kell kifogásolnunk, amely bizony próbára tette Antal Imre idegzetét. S mel­lesleg megkurtított bennün­ket a műélvezetben. (m, gy.) fizetése minden esetben a ta­nulók gyakorlati oktatását el­látó vállalat, szövetkezet, in­tézmény feladata. — A költségvetésnek ezt az új rendiét 1973. január 1-től kezdődően fokozatosan kell megvalósítani, de már ez év december 31-ig megjelennek az erre vonatkozó végrehaj­tási rendeletek. — A határozat az egységes teherviselésre vonatkozólag előírja, hogy a szakmunkás- képzés költségeiből részt kel] vállalniuk azoknak a válla­latoknak is, amelyek nem tartanak szakmunkástanuló­kat. Ezért valamennyi válla­latnak szakmunkásképzési hozzájárulást kell fizetnie és a befizetett hozzájárulások­ból úgynevezett szakmunkás- képzési alapot kell létesítenie. A hozzájárulás összegét a vállalati bérköltség megha­tározott százalékában álla­pítják majd meg, erről a végrehajtási rendelet fog in­tézkedni. — A vállalati befizetések­ből képzendő szakmunkás- képzési alapból a tanulókat ténylegesen oktató vállalatok részére a képzés során fel­merült úgynevezett nettó költségeket az állam megté­ríti, az alap másik részéből pedig a vállalatoknál a gya­korlati oktatás korszerűsíté­sét támogatják, tehát min­den fillér visszakerül a vál­lalatokhoz az állam a befi­zetett összegből nem tart meg semmit, a költségtérí­tést az 1972-es évi vállalati eredmények alapján 1973-tól fizetik — fejezte be nyilatko­zatát a szakoktatási főosz­tály vezetője. (MTI) Az egri lengyelestről *,r »■»■»«*»«»>«»«■».«, » « *,« Tisztelgés a Törökök Atyja emléké­nek — Az óra megállt — Demírel és a játékszabályok — Vihar egy pohár vízben 2 Éppen őrségváltás volt, amikor Musztafa Kemál Atatürk, a Törökök Atyja mauzóleumánál tiszteleg­tünk. A szárazföldi, a ten­gerész és a légi haderőt képviselő katonák nagy pa­rádéval, dobogással, ujjon- gással váltottak őrséget a mauzóleum előtt, bent pe­dig ünnepélyes, szinte ha­lotti a csend. A látogatók — köztük feltűnően sok a falusi — nagy tisztelettel, némán szemlélik Atatürk ruháit, könyveit, fegyvere­it, írószerszámait, használa­ti tárgyait. Vajon milyen hatással vannak rájuk ezek az egyszerű és mégis törté­nelmi jelentőségű emlékek, ereklyék? Isztambulban a Kék Mecset, az Aja Szófia, a Szolimán Mecset, a Top- kapi — a szultánok palotá­ja —, a Szultán Ahmed és szá­mos mecset, múzeum hirde­ti a régi török pompát, gaz­dagságot A világ minden részéből ajándékba kapott és „szerzett” ékszerek, ser­legek, arannyal szőtt szul­táni ruhák, drágakövekkel am. április 29 , csütörtök kirakott fegyverek és ágyak — és ki győzné felsorolni mindazt a szépet, értékeset, amit évszázadok, sőt évez­redek alatt hozott létre a művészet, az ember és gyűj­tött össze a hódító gazdag­ság. Ankarában Atatürk mú­zeumát szegényesnek érzi az ember a régi keleti pompá­hoz képest, amit Isztambul­ban lát. Mégis az itt fent- maradt emléktárgyak érté­kesebbek, a közelmúltat, egy megtépázott nagy nép fennmaradásának a huszon­negyedik óráját idézik — Atatürkre emlékeztetnék. Atatürkre, akit diktátornak is nevezték, mert a refor­mokat, amelyeket a török állam a török nép fennma­radása érdekében keresztül akart vinni, nem lehetett kesztyűs kézzel megvalósí­tani. Atatürk volt az, aki felismerte: az egykori hatal­mas birodalom felbomlásá­nak az oka nemcsak a szul­tánokban keresendő, mé­lyebb okai ^ vannak ennek. 1924-ben harcot hirdet a reakciós moszlim vallás el­len, 1925-ben elrendeli az európai kalap viselését és halálbüntetés sújtja art. aki fezt tesz a fejére. Eltörli a mohamedán naptárt, beve­zetteti az európai időszámí­tást. Űj polgári törvény- 'áőayvet, új büntető tör­Atatürk, a „Törökök Atyja” mauzóleuma Ankarában egyenjogúsítását. 1934. de­cemberében a török r" szőr szavaz és elősző ■ lasztható képviselő-', ok si tett volt ez! Az a n„ választhatóvá és választó a, akinek őse csak háremben fedhette fel arcát, ha az ut­szont „sötét reakciónak és vallási fanatizmusnak’’ ne­veznek. A mozgalom a: év eleje óta 35 képviselővel rendelkezik, akik az 1960-as forradalom után felakasz­tott Menderes fia körül cso­portosulnakJ* S hogy ez mennyire így van: alig két év alatt húsz egyetemi hallgatót öltek meg Törökországban. Napi­renden voltak a tüntetések, összecsapások, a bombarob- baaáaok. Amikor visszafelé utunkban Isztambulba ér­vénykönyvet, új kereskedel­mi jogot hóz létre európai példák, minták után. Eltör­li az alkotmánynak azt a cikkelyét, amely az iszlámot államvallássá teszi, az arab számjegyeket európai szám­jegyekkel, az arab betűket latin betűkkel váltja fel. Néhány év alatt az ország évszázadokkal lép előre, ke­rül közelebb a nyugati kul­túrához. 1 ' ' ?n Kemál megva’ón';a I" n '—.ebb reformját: az asszonyok cára ment fátyol fedte és szeme előtt csak olyan kis lés volt, hogy az utat lássa maga előtt. A jövőt semmi esetre sem. És 1938. november 10-én, amikor Atatürk meghalt, megállt az óra. Kilenc óra öt percet mutatnak az órák a Topkapiban, pontosan annyit, mint amikor Ata­türk meghalt. S mintha Atatürkkel sír­ba szállt volna a haladás is, mintha megállt volna az idő. A Süddeutsche Zeitung ez év február 19-i száma írja: „Demirel — a most megbuktatott miniszterel­nök (A Szerk.) — ssrűkebb hazája, Ispara tartomány egyik falujában és két má­ink faluban a csendőrök ép­pen titkos interné tusokat lepleztek le, melyekben 8— 20 éveseket törvényellene­sen zöld turbánban és arab nyelven képeztek iszlám teo­lógusokká. A parlamentben tévéken’O-oflio az az erő, arr^naf hf--’ •'—Hm tíjjá­try*" el!?r ' -'-i­(1960. májusában Török­országban államfordulatra került sor. Menderest me­nekülés közben elfogták és Gürsel tábornok forradalmi bizottsága úgy határozott, hogy a volt miniszterelnö­köt Celal Bayar köztársa­sági elnökkel, a Menderes- féle úgynevezett demokrata párt minisztereivel és kép­viselőivel együtt bíróság elé állítják. Menderest haza­árulással, az alkotmány megsértésével, korrupcióval, a bíróságok befolyásolásá­val, tüntető diákok halomra gyilkolásával stb. vádolták. Az államügyész szerint Men­deres bűneinek törvényes büntetése háromszoros ha­lálítélet, 123 évi börtön és 6 évi száműzetés lenne. Menderest és társait kivé­gezték.) A L’Express február 14-i számában olvasható: „A 44 ezer anatóliai falu valóban továbbra is Csipkerózsika álmát alussza. De a háttér előtt a váró:'-’’ban viharfel­hők fiú :nek.” keztünk, még csak reggel tíz óra volt, de már öf bomba robbant. Ankarában tartózkodtunk, amikor egy amerikai néger katonát vit­tek magukkal túszként az egyetemisták és néhány nappal hazaérkezésünk után négy amerikai katonát ra­boltak el ismét. Demirel Igazság Pártjának 30 képr viselője lázadt fel az ével- ső hónapjaiban a pártvezér ellen — aki kiszolgálja 4 polgárságot, de hajlandó megnyergelni a vallási fa­natizmust Is —, aki akkor így nyilatkozott: „Amíg a parlament nem tagadja meg tőlem a bizalmat, addig maradok. Ez a játéksza­bály.” Demirel játszmája olyan formális demokrácia volt, amelyet nem formá­lis, nagyon is mindennapos robbantások tarkították. Az egyetemek lőterekké vál­tak, az üzemek az erőszak tűzhelyévé. Hadd idézzem újból Demirelt: „36 millió török van és 99 százaléku­kat nem érinti ez a pohár vízben lezajló vihar.” Március közepén „a po­hár vízben lezajló vihar” a. hadsereg ultimátumának szelével elsodorta a Demi- rel-kormányt. Törökország hajójának kormányához dr. Nihat Erim, a középutas köztársasági—néppárti politi­kus állt, akiről nyugati hír­ügynökségek úgy véleked­nek, hogy az „irányított de­mokrácia” útjára lép. Ezen pedig feltehetően azt kell értem, hogy a parlamenti rendszer fennmarad, de kor­mányozni a hadsereg szája íze szerint fognak. Ezt bi­zonyítja az is, hogy jelen­leg Törökország 11 tarto­mányában hirdetett statá- riumot a hadsereg támoga­tásával uralomra jutott kor­mány, hogy letörje a CEN­TO ankarai ülése ellen fel­lépő ifjúsági és tömegmoz­galmakat. Atatürk fényképe ott függ mindenhol: közintézmények­ben. iskolákban, az utcán, a laktan vakban, a szórakozó­helyeken és a kirakatokban. És a szelleme, az esz­méje? Ezekkel ritkábban találkozik az ember. (Folytatjuk*) az Egri Kamaraegyüttes

Next

/
Oldalképek
Tartalom