Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-02 / 51. szám
Jobb élei- és mnl^főrPsitéEiyeket .i’ a pedagógusoknak’ Beszélgetés dr. Csicsai Józseffel A február 18-án tartott küldöttgyűlésen választottak meg a Pedagógusok Szakszervezete Heves megyei Bizottságának vezetőségét. A korábbi megyetitkár, dr. Csicsai József ismét bizalmat kapott. A következő ciklus terveiről, elképzeléseiről kérdezte őt lapunk munkatársa. — Mit tart a bizottság alapvető feladatának? — A X. kongresszus határozata felhívja a figyelmet arra, hogy oktatási rendszerünk színvonalát emelnünk kell. A magunk eszközeivel, lehetőségeink maximális kihasználásával e célt szeretnénk megyei szinten realizálni. Ahhoz, hogy ebből valóság legyen, feltétlenül mun. kálkodnunk kell megyénk pedagógusainak élet- és munkakörülményei javításán, hiszen csak a jelenleginél lényegesen jobb körülmények között tudják valóban eredményesebben oktatni, nevelni ifjúságunkat — Milyen konkrét elképzeléseik vannak a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek hathatós javítására? — Mindaddig, amíg nem történnek országos érvényű rendelkezések a pedagógusok munkájának megfelelő elismerésére. iránymutatónak tekintjük a megyei fanács 36/1970. számú határozatát amely a meglévő anyagi eszközök ésszerű félhasználásával igyekszik az anyagi és erkölcsi megbecsülést fokozni. Említek néhány — e határozat szelleméből fakadó — konkrét intézkedést. Közismert, hogy megyei szinten milyen gondot jelent a tanszerekkel és kísérleti eszközökkel való ellátás. Hogy ezt maradéktalanul megoldhassuk az új ötéves tervben, ahhoz általános és középiskolai szinten 60 millió forintra lenne szükség. Ekkora összeg azonban nem áll rendelkezésünkre, a problémát csak társadalmi összefogással lehet megoldani A megyei művelődés- ügyi osztállyal karöltve eddig is több üzemmel kötöttünk megállapodást — Siroki • Fémművek, Egri Bútorgyár — ezek a vállalatok nagyobb szériában gyártanak majd alapvetően fontos kísérleti eszközöket. Az új ciklusban egyre több üzemet és vállalatot szeretnénk megnyerni e nemes akció támogatására. Köztudomású, hogy megyénk pedagógusainak lakáshelyzete nem megoldott. Eddig is igyekeztünk ezen segíteni, ezután még inkább erre törekszünk. 107 pedagógus számára biztosítunk majd kedvezményes kölcsönt a negyedik ötéves terv folyamán. Egerben 17 lakás épül OTP- kölcsönnel és a városi tanács anyagi támogatásával. Arra is törekszünk, hogy a helyi tanácsokat inspiráljuk a meglévő pedagógus szolgálati lakások felújítására, s alkalmanként újak vásárlására. — Miként építenek az új tanácstörvény adta lehetőségekre? — A megyei tanács határozata előírja, hogy a bérfejlesztésre rendelkezésre álló összegeket a helyi tanácsi vezetőknek, elsősorban a pedagógusok minőségi munkájának differenciált elismerésére kell fordítaniuk. Egyébként az új tanácstörvény egészében új helyzetet teremt. Arra is lehetőség adó- , dik, hogy lényeges összegű letelepedési segélyt juttassanak a tanácsi vezetők a pedagógusoknak, hogy sűrűbben éljenek a rendkívüli fel- jebbsorolás inspiráló erejével. Hogy mindez valósággá is váljék egyre több helyen, ahhoz feltétlenül szükséges az, hogy a pedagógusok az eddiginél is aktívabb közéleti életet éljenek, a maguk tánc minden mennyiségben Ha mással nem lehetne igazolni a televízió hallatlanul nagy tömeghatását — hát az ez évi műkorcsolyázó- közvetítések minden bizonynyal a leghiteltérdemlőbb tanúk lennének ebben a kérdésben, Mert képzeljünk el egy olyan országot, ahol egyetlen fedett jégcsarnok nincs, ahol műjég is összesen csak kettő akad; egy olyan országot, ahol ennek ellenére mindenfajta téli sporteszköz igen drága; egy olyan országot, ahol hovatovább már versenyeket sem lehet ren-. dezni, annyira nincs még gyenge utánpótlás sem.. Nos, hogy egy ilyen országban milliók üljenek a képernyő előtt a korcsolyázást nézve! öreg mamák és maroknyi unokák figyelik és értékelik a köröket, méltatlankodnak az elavult szabályokon (!), mely szerint lényegében a kötelezőn minden eldől, s úgy dobálódznak a tősgyökeres műkorcsolya-szakkifejezésekkel. hogy dörzsölt szakembereknek is díszére válna. Meghökkentően csodálatos a televízió ereje, kérem! Egy nálunk gyakorlatilag nem, vagy alig létező sportág szakértői lettünk. Előbb lett és van új, hozzáértő közönség, lelkes szúrff» mk wátt&m &, kológárda, mint maga a sport. Tudom, akad azért, aki! korcsolyázik, s azt is j tudom, hogy még több akadna, aki korcsolyázna. Ám a tények makacs dolgok: hovatovább — Alrríftssy után — már a harmadik vonalban sem jegyzik a magyar jégsportot a világon (a többi ágazatban sem!), így tehát az a paradox helyzet állt elő, hogy van közönség és nincs hozzá sport. Ezt kétségkívül a televíziónak lehet köszönni. Mármint a közönséget. Az is igaz viszont, hogy óhatatlanul felkajánkodik az emberben a kérdés: ha ilyen lemérhetetlenül nagy a televízió hatása — mert az —, mondjuk filmjeiben nem törekedhetne konzekvensebben az ízlés formálására? A még tudatosabb, szándékosabb befolyásolásra a művészet, a politika, a gazdasági élet mélyebb és széle-* sebb értelmezésében. Minden bizonnyal megtette és megteszi ezt a televízió, mint ahogy abban sincs kétségem: levonja éppen ebben az irányban a tanulságokat még akár a műkorcsolya EB tapasztalataiból is. Tehát elmúlt a jéghét. Másra nem is nagyon emlékezünk vissza az eltelt hat nap műsoraiból. Ha pontoznám a televízió műsorát, akkor a kivitel túllépné ser. 5 pontot, a tartalom azonban — legalábbis nálam — jóval ez alatt maradna. Es nem a kötelezők miatt! Gjrwrkó Gésa lehetőségeinek felhasználásával járuljanak hozzá községük anyagi erőforrásainak bővítéséhez, igyekezzenek munkatársi kapcsolatokat kiépíteni á tanácsi vezetőkkel, a szakszervezeti bizal- mik és bizottságok iskolánként tartalmas életet formáljanak. Mi ezt igyekszünk elősegíteni azzal, hogy informáljuk a tanácsi vezetőket, segítjük terveik, elképzeléseik realizálását. — Várható-e újdonság, érdekesség a pedagógus• továbbképzés területén? — Eddig is igyekeztünk tanfolyamok, kurzusok szervezésével színvonalasabbá formálni ezt a tevékenységet. EH szeretnénk továbbra is. Csak egy érdekességet. Eddig is szerveztük a nyári kéthetes művésztelepet alkotó rajzszakos kollegáink számára. Ez évben Mátraszentlászlón fogadjuk őket. A kéthetes kurzus utolsó két napján viszont a megye összes rajzszakosai számára rendesünk továbbképzést. Egyébként is szeretnénk a korábbinál is többet törődni alkotó gyerekeinkkel, pedagógusainkkal. Május 31. és június 4. között kiállítást rendezünk, ahol a megye pedagógus- és diákalkotóinak munkáival ismerkedhetnek meg a látogatók. A többnapos rendezvénysorozat egyébként továbbképzés jellegű is. — Egyéb elképzelések? — Bővítjük az üdülési lehetőségeket mind a gyerekek, mind a pedagógusok számára. S még egy ’nagyon lényeges dolog: az eddiginél is többet törődünk a munkás-paraszt fiatalok támogatásával. (pécsi) Oly hevesen vannak ... Miért nem vigyázunk rájuk jóbban? Hiszen oly kevesen vannak már és közelebb a sírhoz, mint az élethez. Közülük még a legfiatalabb is túl van már a hetedik x-en. A 19-esekről szólok. Azokról, akik 1919- ben fegyvert fogtak, harcoltak a Tiszánál, Salgótarjánnál, vagy talán éppen Bélapátfalva határában. Akik fiatalos hévvel vetették bele magukat a csatába, s amikor elmúltak a Tanácsköztársaság dicső, napjai, elkeseredve tették le a fegyvert, mert úgy érezték, leáldozott a szegény emberek napja. Azokról szólok, akik szegénységben élték le életüket, titokban remélve, hogy egyszer még hívni fogják őket, s akik 1945-ben emlékezve a régi napokra, szervezni kezdték ismét a falvakban a pártott. Sokszor talán nem jól, túlbuzgóságuk félrevitte a szekeret, de mégis mindig az első vonalban álltak. Most már öregek. Munkában töltötték le az életüket, az elsők között léptek a szövetkezetekbe és kitartottak, bár a szövetkezeti mozgalom igazi virágzását már nem érték meg munkaképesen. Csekélyke a nyugdíjuk, mert erejükből és az időből már nem futotta többre. Mindez Bükkszentmárton- ban, Szabó P. Lajos bácsi fehérre meszelt konyhájában jutott eszembe. Nagykanizsáról egy fiatal katona jelezte, hogy az öreg nehezen pergeti napjait, beteg, ápolásra szorul és kevesen nyitnak rá —• Azért mégiscsak felháborító! Ezek a rádióbemondók nem tudnak tisztán beszélni. Azt' mondja az a nő, hogy a lottó-öttalálatos egymllüó-hatszáz- Ilatvannégyezer forint. Vagy hatvanhétezer forint? Nem lehet érteni tisztán, hogy mennyi: hatvannégyes, vagy hatvanhetes ezerl — Gratulálok! Tied az ötös? — Mtért nyertem volna. Egy vasat sem. De képzeld, ha nyerek. Itt állok a legnagyobb bizonyta- ■lanságban, hogy hatvannégyezer vagy hatvanhétezer van az egymillió-hatszázezer utáni Közölték velem, hogy miután nyolc újfajta dísztáviratot hoz forgalomba a posta, kivonják a forgalomból az Lx-S-at és az Lx-4-et. Ezek a táviratok nyilván az Orion űrhajóval érkeztek annak idején az Lzx deltamezőböll Zenélő automatákat gyárt éttermek, bárok, fod- Tászüzletek számára egy japán cég. Az automata — amennyiben fél órán át senki sem rendel tőle zenét — elviselhetetlen hangon, panaszosan kiáltozni kezd. Az automata! Mert, ha rendelnek tőle, akkor én! (—6) ajtót. Az ápolással ugyan nagyjában nincs hiba, leánya ellátja meleg étellel, tiszta ruhával, rokkant veje csekély munkabírásához képest próbál vigyázni az öregre. De ez nem minden. Érdeklődtem az idősebb falusi asszonyoktól az öreg után. — Mi nem vagyunk idevalósiak, de ismerjük őket. öreg kommunista. Mikor mi idekerültünk a faluba, olyan jólesett, hogy az öreg Szabó néni átjött hozzánk egy üveg mézzel, meg gyümölccsel, ö jószivvel adta és mi szívesen fogadtuk, hiszen olyan idegenek voltunk még a faluban. Az öreg Szabó bácsi csendesen, panaszosan emlegeti: Rosszul esik, hogy nem jönnek el a tsz-ből, pedig kilenc évet becsületesen dolgoztam nekik... A fámat se hozták be az erdőből, s ha elfogy a tüzelőm, mi lesz... Az elvtársak se jönnek... Sehonnan sem jönnek... Vajon csakugyan miért nem látogatják a tsz-ből, miért rihm nyitja rá valaki a pártszervezetből az ajtót és milyen jólesne a nőbizottság egy-két tagjától néhány baráti szó, egy kis befőtt. Hiszen mi kell már egy ilyen öregnek. És hol ^vannak a kedves szavú úttörők, meg a fiatalok, akik nem is olyan régen még érdeklődve hallgatták elbeszéléseit. Oly kevesen vannak már. Egy-egy faluban legfeljebb három-négy. Vagy még any- nyi sem. Nem kellene egy kicsit többet törődni velük? DANIÉI LANG s moms MAGASLATON XIV. Az is megtörténhet, hogy nem feltétlenül maga Eriksson lesz az áldozat, hanem inkább fiatal felesége. Eriksson a tárgyaláson kijelentette: „Vorst százados tudtomra adta, hogy a vádlottak ítélete enyhe lesz, vagy éppen el sem ítélik őket, és akkor főhet a fejem magam meg a családom miatt”. A Mao halála utáni hetekben Eriksson továbbra is a szakaszkörzetben maradt, nappal kutató-tisztogató akciókkal, éjszaka rajtaütésekkel bízták meg. A kockázatos akciók igénybe vették, mégsem tudták elterelni figyelmét arról az intenzív csalódottságról, amely hatalmába kerítette. Amióta utoljára beszélt Vorsttal, egy percre sem hagyta el ez az érzés, emésztette, elkülönítette katona társaitól* álmatlanná teile éjszakáit. Éjszakánként, ahogy ébren feküdt, és az ázsiai madarak szavát mega majmok rikoltozását' figyelte, mindig azon, kapta magát, hogy a katonai fegyelem, a parancsadási láncolat titkain rágódik, amely mint minden hadseregben, ebben is átjárja a katonaélet minden mozzanatát, éppen úgy áthatotta a tiszteket, mint a sorállományt, az önkénteseket, mint a besorozottakat, sőt a diplomás Vorstot vagy Reilly-t éppen úgy, mint az iskolázatlan Meserve-öt vagy saját magát. Mindig azon rágódott, hogyan lehet megkerülni a szolgálati utat, mert biztos volt benne, hogy ez a rendszer minden bajának okozója. Most már látta, mennyire tévedett, amikor azt gondolta, hogy a lány megerőszakolásáról és meggyilkolásáról szóló je’.ntése azonnali intézkedéseket magn után, mint az a civil világban történt volna. Rájött, hogy a hadseregben az efféle intézkedés teljességgel az em- . bér felettesének elbírálása alá tartozik — kivéve, ha az ember meg tudja találni a módját, hogyan kerülje meg felettesét. Az őrülettel volt határos Erikssonnak az a felismerése, hogy Mao újra áldozatul eshet a katonai fegyelemnek, ugyanúgy, mint a 192-es magaslaton, ahol Meserve parancsait csakis őrmesteri rangja szentesítette. „A kiképzés alátt beleijesztik az embert ebbe a fegyelembe” — mondta. Eriksson. „Engedelmeskedj a fö- löttesednek, kövesd a szolgálati .utat, vagy sötétzárkába kerülsz”. És még valami fokozta csüggedését: nem tudta meggyőzni magát arról, hogy Vorstot tekintse a fő- bűnösnek, minden aljasság forrásának. „Csak úgy látszott, mintha ő fuserálta volna el az egészet, de tudtam, hogy neki is van fölöttese, és a fölöttesének is van. _ Hát ilyen dolog a szolgálati út — az ember sose tudja, ki hibás, és mi miatt. Az epber ott nem felel a viselkedéséért. Ha nem lóg ki a sorból, ha nem akasztja meg a rendszert, azt csinál, amit akar”. Ennek a boldogtalan időszaknak talán a legfájóbb felfedezése az volt, emléke- jzik Eriksson, hogy katonatársai sem lelkesedtek azért, amit Mao érdekében tenni igyekezett. Persze voltak né- hányan, mint például Rowan, akik ugyanúgy gondolkoztak, mint ő, de a nagy többség éppen úgy látta az ügyet, mint a tisztek. Újra és újra megtörtént, evés közben vagy nyílt terepen, amikor pihenőt tartottak, hogy valaki azt mondta neki (amit Vorst), hogy nincs értelme egy szenvedést még több szenvedéssel tetézni azzal, hogy elítéljék Meserve-öt és társait, hiszen (Reilly is ezt mondta) a háborúnak az erőszak az anyanyelve, és természetes, hogy ezt nem mindig lehet fékezni. Eriksson folyton hallotta azt a jól ismert érvet is, hogy a Vietkong tagjai is elragadtak lányokat, 'erőszakoskodtál-, és kivégeztek lakosokat „Monod csak, «Men, honnan tudod, hogy az a lány. nem tartozott a Viefe konghoz?” — kérdezte tőle egy oklahomai lövész egyik este, amikor Erikssonnal lefekvéshez készülődtek körletükben. Napról napra úgy érezte, emlékezik Eriksson, mintha háborúba keveredett volna a háborúval, mintha bajkeverő volna, aki alá akarja ásni az életben maradás pontosan kidolgozott, lét- fontosságú szabályzatát. Mikor visszatért a táborba a 192-es magaslatról, azt hitte, hogy csak egy szerencsétlen véletlen hozta össze osztaga pszichopatáival, de minél több katonatársa kelt az osztag védelmére, annál -tarthatatlanabbnak tetszett ez a gondolata. „Ahogy hallgattam őket, az az érzésem támadt, hogy számtalan Meserve és Clark vesz körül” — mondta. „Mintha egy túlszervezett dzsungelbe kerültem volna” — csupa név, rang és sorszám, alig valami más.” Bár lehangolta a szakasztábor légköre, folytatta Eriksson, azért találkozott elvétve a tisztességgel is. Időbe tellett, amíg erre rájött, és furcsa módon a tisztesség hatóerejéről annál inkább megbizonyosodott, minél többet töprengett Vorst „elsimító” ügykezelési módszerein. Ahogy százszor is végiggondolta az egészet, egyre inkább gyanút fogott, alighanem foghíjai vannak a százados magabiztos, látszólag megtámadhatatlan álláspontjának. Ha nem volnának ezek a foghíjak, kérdezte magától Eriksson, akkor miért nem mondta neki mindjárt a százados, hogy hordja el magát? Miért volt fontos neki, hogy háromszor is megtárgyalja Mao halálát? Csak ezekkel a foghíjakkal magyarázható, hogy a századparancsnok ennyi buzgalmat tanúsított, hogy Eriksson biztonságba kerüljön. Mi másért oszlatta volna fel Vorst az osztagot, s hagyta csupán Manuelt „lőtávolon belül” Erikssonhoz? És csakis ezért ajánlhatta fel neki, hogy elhelyezi a századtól. Üzlet- szaga volt a dolognak, de miért kell egy századosnak ahhoz folyamodnia, hogy alkudozzék valakivel, alá a ranglétra legalján áll? íFolytatj^
