Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-05 / 54. szám

Kényszerházasság Hevesen Társadalmi összefogást az új járási könyvtárért! Nem üzleti érdek, vagy egyéb, alantas indok szülte ezt a házasságot Hevesen. — Egyszerűen összeomlás fenyegette a járási könyvtár épületét! A tanács intézke­désére leöltöztették 1969-ben hozzánk, a művelődési köz­pont új épületébe. Azóta is klubterem nélkül vagyunk, pedig a népművelés modem formái parancsolóan ■ írják elő ennek szükségét. Lövei Gyula könyvtárve­zető helyben hagy'ólag bó­lint Pontrács Gézáné sza­vaira, majd hozzáteszi; — Mindkettőnket gúzsba- köt ez a kényszerházasság! A művelődési központ a legjobb erőfeszítés ellenére sem tud zavartalan klub­életet kialakítani falai kö­zött, nálunk pedig óriási kérdőjel a raktározás. Kö­zel húszezer kötetünket nem tarthatjuk a kölcsön­zőben ! Sok értékes köny­vünket por lepi, víz fenye­geti különböző félreeső he­lyeken! — Mi s hozzáfűznivalója mindehhez a községi tanács elnökének? — fordulok a jelen lévő Nagy Zoltánhoz. Értekezletről jött, értekez­letre készül, hiszep a taná­csi • apparátusra rengeteg- feladatot ró most a válasz­tások előkészítése, de azért szívesen belemerül a kérdés megvitatásába. — Mind a könyvtár, mind pedig a művelődési központ panasza, baja jogos, fájó, s orvoslást igényel — mond­ja a községi tanács elnöke. — Fokozza felelősségünket, hogy a két intézmény járá­si funkciót tölt be, tizen­hét község ellenőrzését, módszertani irányítását kell biztosítania. Mégis nagyon nehéz bizakodással megítél­ni a jövendőt, tekintettel arra, hogy a negyedik öt­éves terv könyv tár építési ke­retet nem biztosít számunk­ra. Meg kell modanom. pár évvel ezelőtt, a művelődési központ építésekor kellett volna másként gondolkoz­nunk. Akkor kétmillió hoz­záadásával tökéletes megol­dást nyert volna a járási könyvtár helyzete, ma, saj­nos, a duplája kellene! Per­sze, nem adjuk fel a re­ményt. A járási pártbizott­ság éppen ezen a héten tár­gyalja. ' Heves nagyközség közművelődési helyzetét, s bizonnyal a sürgős felada­tok közé sorolja a művelő­dési központ felszabadítását, illetve új könyvtárépület emelését! — Miben látja a gyors megoldás kulcsát? — A széles társadalmi összefogásban! A könyvtá­rat, művelődési központot egyaránt használja a község minden rendű, rangú polgá­ra, elképzelhetőnek fertőm tehát, hogy a termelőszövet­kezetek, az állami gazdaság, de még az ipar helyi kis bástyái is megmozdulnak az ügy érdekében, s kulturális alapjuk valamely hányadá­val, esetleg különböző mun­kákkal segítik az önálló könyvtárépület megteremté­sét. (moldvay) Munka után, pihenésképpen... Művelődő szocialista briaádok A Hatvani Cukor- és Konzervgyár dolgozólétszá­mának több mint a fele szo­cialista brigádban dolgozik: a cukorgyárban 35 brigád, a konzervgyárban pedig 91 bri­gád érte el ezt a szintet. Ezek a Ida termelő csoportok a munka becsületes, eredmé­nyes elvégzése mellett em­bert formáló, jő közösségek is: mutatják ezt közösen szer­vezett programjaik, egymás segítése, a baráti kapcsola­tok. Hogy „szocialistává’* vál­jék egy brigád, annak egyik fontos feltétele a művelődés iránti magasabb igény is. Ennek szintjéről, a lehetősé­gekről, a kulturális munká­ról beszélgettünk a cukor­gyár szakszervezeti titkárá­val, az üzem kultúrotthoná­nak vezetőiével és egy szo­cialista brigádvezetővel. — Az üzemek munkaszer­vezése néha akadályt, néha előnyt jelent a közös prog­ramokhoz szükséges szabad­idő biztosításánál — kezdte a beszélgetést — Bucholz Ti­bor, szakszervezeti titkár. — A cukorgyárban hat hónapon keresztül 40 órás a munka­hét, s a kampányidőszakig csak egy műszakban dolgo­zunk. Utána viszont három- műszakot vezetünk be, s ez­alatt bizony felbomlanak a brigádok. így a hagyományos politikai oktatásokat is feb­ruártól tartjuk, amelyek idő­szerű politikai, gazdasági kérdésekről szólnak és széle­sebb érdeklődésre tarthat­nak számot — Milyen közös művelő­dési-szórakozási programo­kat valósít meg, hogyan „él” munka után egy szocialista brigád? A választ Farkas Béla, a cukorgyár automata műsze­rező brigádjának vezetője adta: — A mi brigádunk össze­szokott gárda. Bejutni is csak úgy lehet, ha valaki már letöltött egy bizonyos próbaidőt így aztán megfe­lelő baráti kör alakult ki: egy-egy este összejövünk, akár családostul is. névnapot ünnepelni, szórakozni. Mozi­ba, színházba szoktunk cso­portosan menni és utána ter­mészetesen megbeszéljük amit láttunk. Én azt hiszem ez az összetartás a legfonto­sabb ... A könyvtárnak tőlünk hét tagja van, szeretünk olvas­gatni is, ha a munka befe­jeződött —, úgy pihenéskép­pen. Farkas Béla brigádja az országos szocialista brigádve­télkedőn hatodik helyezést ért el. Jutalomüdülésen vol­tak. a Szovjetunióban, él­ménybeszámolójukra más brigádokat is meghívtak. — A gyár művelődési házá­ba is meglepően nagy szám­ban járnak ezek a dolgozók — kapcsolódott be a beszél­getésbe Szép Dénes, a kultúr­otthon vezetője. — A múlt­kor egy csoport fiatal jött a gyárból azzal a kéréssel, hogy színjátszó csoportot akarnak alakítani. Próba, előadás kis segítséggel —, és egy jó kis együttest üdvözölhettünk. — Milyen szakköröknek ad otthont a művelődési ház? — Legjobb a modellező szakkörünk, amelyet az MHSZ is támogat, van ezen­kívül még újítók klubja, va- \ dászszakkör, a fiataloknak • magnósklub. Szombaton és vasárnap délután táncest, az idősebbeknek persze cigány­zenét is biztosítunk. A közeljövőben író-olvasó találkozót tartunk Molnár Gáborral, az ismeretterjesztő előadások keretében pedig egy ügyvéd válaszol az új lakásrendelettel kapcsolato­san feltett kérdésekre. A gyár művelődési háza immár egyik centruma a vá­ros közművelődésének. S ezt nemcsak a nagy anyagi rá­fordítás teszi, hanem az ér­deklődés is. a dolgozók igé­nye. Egyik fontos feltétele ez az igény annak, hogy a bri­gádok valóban szocialisták legyenek — és a gyár dol­gozói körében ez a feltétel biztosítottnak látszik. (hekeli j Angol balettmesternő az Operában Faith1 Worth, a Covent Garden balettmesternője. Mint koreográfus-asszisztens megkezdte a március 28-án az Erkel Színházban bemutatásra kerülő A rosszul őrzött lány c. balett betanítását. A mű koreográfusa, Sir, Arthur Ashton, a premier előtti héten érkezik Budapestre. • (MTI foto — Keleti Éva) Vendégelőadó Moszkvából Megomlíkeiésjok a párizsi kaiiiiiiiln lOO. évfoi'dnléjáról Március 18-án lesz 100 esztendeje, hogy kikiáltották a párizsi kommünt, amely nagy hatással volt a magyar munkásmozgalomra is; A centenáriumról hazánk­ban is ünnepségeken emlé­keznek meg. Kiemelkedő eseménye lesz a megemlé­kezés-sorozatnak az a tudo­mányos ülésszak, amelyet a Magyar Történelmi Társu­lat, az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Fő­iskolája és Párttörténeti In­tézete, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Történettu­dományi Intézete, valamint séia az Eötvös Löránd Tudo­mányegyetem új, és leg­újabb kori egyetemes törté­neti tanszéke rendez már­cius 17-én a Politikai Fő­iskolán. tígyanezen a napon az ülésszakot összehívó in­tézmények képviselői meg­koszorúzzák a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségének, a párizsi kommünért vívott harcok egyik vezetőjének, Frankéi Leónak Óbudán, a Lajos Utca 27. szám alatti szülőházán elhelyezett em­léktábláját. A Magyar Munkásmozgal­mi Múzeum a nagy jelentő­ségű évforduló alkalmából ..Commune 1871” címmel ki­állítást rendez a Nemzeti Múzeumban. A Kossuth Ki­adó gondozásában több, a somműn témájával foglal- tom tfflS áekaífe 32*8, Mehetett volna Nyíregy­házára, Szegedre vagy Pécs­re is, Polina Petrovna Rat- nyikova azonban Egert vá­lasztotta. Nem hirtelen dön­tött, hanem a pedagógus pre-' cizltásával mérlegelt: útika­lauzokat, szakkönyveket vá­sárolt, megismerkedett a négy város történetével. — Eger vonzott, leginkább, a történelmi légkör, a festői környezet, s a barokk épüle­tek varázsa. , A döntés óta másfél év telt el, Polina Fetrovna ven­dégelőadóként oktat az eg­ri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola orosz tanszékén, az orosz nyelv és kultúra „kö­veteként” beszédgyakorlato­kat vezet. A megbízatás két évre szól, akárcsak a többi, a pedagógusasszony ugyanis bejárta már a fél világot: Kínában, New Yorkban, Irakban, Kairóban töltött éveket vendégelőadóként, (; Ahogy az élményeket idéz­zük, a kezdes nehézségeinél kötünk ki. —■ Egy szót sem tudtam magyarul, nem volt könnyű sem nekem, sem : diákjaim­nak. Jólesett, hogy a kollé­gák készségesen segítettek. Sokat jelentett a hallgatók DANIÉI LANG : MAGA XVII. Nemsokára két nyomozó ér­kezett a lelkész szállásába, és az esküvel hitelesített nyilat­kozat tanúsága szerint Eriks­son — jellegzetes, szerény szűkszavúságával — azt kö­zölte velük hogy „amióta csak megtörtént, izgat engem ez a dolog, ezert ,ma este idejöttem a lelkészhez, és el­mondtam neki, mi történt ” A nyomozók hűvös, semleges, jr-S-SaMztos hangon hallgat­ok kk soUafc fejjlás borodva, semmi nem látszott rajtuk” — emlékezik vissza Eriksson. „Csak a kötelessé­güket végezték.” Amint a két nyomozó felmérte az ügy sú­lyosságát, egy percet sem vesztegetett. „Szinte észre sem vettem, és már a dutyi­ban ültem” — mondta Erics­son. „Egy acélfalú magánzár- kába csuktak. Megnyugtat­tak, hogy csak védelmi őri zet céljúbóL” Ettől a pillanattól kezdve EriSsson Kaxonaeieie gyóke­M tQpdulat^á vae/t néhány óra múlva kieresztet­ték a zárkájából, már nem magános, illegális feljelentő volt, hanem fogaskerék egy bonyolult igazságszolgáltató gépezetben, amelynek az volt " a célja, hogy bizonyítékokat gyűjtsön, kihallgassa a gya­núsítottakat, és egyáltalán: hogy megállapítsa, valóban létezik-e a bűnügy. Amint megindult Mao meggyilkolá­sának kivizsgálása, a legkü­lönbözőbb szakemberek érte­keztek Erikssonnal; patalógu- sok, bűnügyi nyomozók, ügy­védek, ballisztikai és lőfegy­ver-szakértők. Még közkato­nai minőségében is az igaz­ságszolgáltatással került kap­csolatba, áthelyezték ugyan­is a Camp Radcliff-i 545-ös tábori rendőrszázadhoz, amelynek kötelékében ettől kezdve magas rangú tisztek biztonságára vigyázott, ka- f púknál őrködött, időnként részt vett a támaszpont terü­letének „átfésülésében”, ami esetleges Vietkong-beszivár- gás ellen irányult, és min­dennap délután négy órakor beszállt a „piástaxiba”, a tá­bori rendőrség autóbuszába, amelynek az volt a feladata, hogy fölszedje azokat a köz­katonákat, akik a két mér­földre eső An Khe „pokolne­gyedében”, vagyis bárjaiban és bordélyaiban túlságosan, „eláztak”. „A bűnügyi nyo­mozó hatóság nem hagyta, hogy gépfegyverkezelő le­gyek” — emlékezett- Eriks­son. „Leállították az áthe­lyezési . papírjaimat. Azt mondták, túlságosan veszé­lyes munka és csak akkor tudnak tanúként felhasznál­ni, ha élve maradok.” Katonaéletének hirtelen fordülatát Eriksson a Kirk- kel folytatott beszélgetéséi követő reggel.>n tapav‘ d:. :- Még fel sem ébredt smte, amikor á tábori rendőrök zárkájából a tábori rendőr­ség iedüg^elÁjéaek irodáiéba kísérték, ahol újabb kihall­gatásnak vetették alá. „Gya­korlatilag ésn magam is gya­núsított voltam” — mondta Eriksson. „A bűnügyi nyo­mozók ezt tüzetesen el is magyarázták nekem, és egy­úttal ismertették törvényben biztosított jogaimat, többek között azt, hogy nem vagyok köteles vallomást tenni.” Mi­kor véget ért a kihallgatás, felkérték, hogy vezessen el egy kutatókülönítményt a 192-es magaslatnak arra a pontjára, ahol állítása sze­rint Mao holtteste megtalál­ható. A különítményt egy ©sztagnyi fegyveres legény­ség is elkísérte, hogy meg­védje őket egy esetleges raj­taütéstől. Másnap reggel, de­cember 9-én indultak útnak, An Khe-ből először egy szük­ségrepülőtérre repültek, kö­zel Vorst századparancsnok- . ságához. A csoportot egy ez­redes, egy őrnagy, majd le­szállásuk után még Vorst százados vezette, aki Eriks­son irányában némaságba burkolózott. Velük volt né­hány bűnügyi nyomozó, fény­képész, egy lőfegyver- és egy ballisztikai szakértő’. A re­pülőtérről gyalog- tették meg a 192-es magaslatig az utat. Hatórás gyaloglás követke­zett a nehéz terepen, s mi­kor végre közvetlenül a csúcs alá érkeztek, többen közülük, akik nem szokták meg az ilyen hosszú gyalogútokat, szinte teljesen kimerültek. Eriksson feszülten kémlelni kezdte a vidéket, aít a külö­nös formájú - sziklaképződ­ményt kereste ahol a leszúrt lányt agyonlőtték. Annak ide­jén rendkívül szokatlanr találta a kiugró, csavart lát, de .most mire újra ho- rászokott a környezethez meglepetve látta, hogy a sziklához közel annak pon- t&s ikermása emelkedik. artintattm J igyekezete, szorgalma. Az órákon csak oroszul beszél­gethettünk, nem tudtam se­gíteni, a problematikusabb mondatokat magyarra fordí­tani. Mégis megbirkóztak a nehézségekkel. Az első hónapokban egyéb gond is adódott: megszólí­tották az utcán, tanácstala­nul nézett vissza, vásárolni kellett, igen ám, csakhogy a magyar nyelv nem a leg­könnyebben elsajátítható nyelvek közé tartozik. — Néhány dolgot saját káromon tanultam meg. ösz- szetévesztettem a számokat. Tíz deka szalámit akartam kérni, ám húszat mondtam. Egyre csodálkoztam a nasy mennyiségen, no meg az áron is. Észre sem vette, hogy a két évből már másfél eltelt, annyira leköti munkája, olyan kedvvel dolgozik. Sza­bad Idejében szakcikkeket ír. s postázza Moszkvába. Szívesen olvas orosz fordí­tásban magyar irodalmat. — Ami a tanszéken talál­ható volt, mind elolvastam. Különösen vonz Jókai, Mik­száth, Mesterházi, s szere­tem a fiatal írók novelláit is, jól megírtak, életízűek. Szórakozás, pihenés, mun­ka, nála majdhogy egyet je­lent, mert amit csinál, kedv­vel csinálja. — Mivel telnek az esték? — Televíziót nézek vagy rádiót hallgatok. Beszélni ugyan nem tudok még ma­gyarul, de a szöveget meg­értem. Rádión pedig sűrűn hallgatom Moszkvát — Honvágy? — A munka leköti az em­ber hétköznapjait, ünnepek­kor érzem az otthon, a csa­lád hiányát. így van ez azt hiszem mindenkivel még ak­kor is, ha megszokta a tá­vollétet. — Sok táián járt a világ­nak, sok embert me<dsmert. Nem' tervezi megírni élmé­nyeit, tapasztalatait? — Talán maid évek műl- va. enve'őre leköt a munka, az oktatás , Amint terveiről kérdem, el­gondolkodik. Talán épp azon töpreng, hogy hová szólítja majd újabb küldetése. Fél év múltán, ha vissza­tér Moszkvába... (pécsi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom