Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-28 / 74. szám

Mennyit ér egy találmány ? Bíróság előtt a PEYÁ térzsalurendszer ügye A per folytatódik ... Hol a határ? Lapunkból is ismert téma — egy sokat ígérő s jelentő találmány ügye — került a bíróságra. Különös e pályafutás an­nál is inkább, mivel a T/1059—HE 547/E 04 g 11/11 8Z- alatt szabadalmi olta­lomban részesített P ÉVA térzsálurendszert annak ide­jén örömmel üdvözölték a hazai építőiparban, itthoni bemutatkozása mellett si­kert aratott nemrég a bolog­nai nemzetközi seregszem­lén, már 24 külföldi ország­ból nyilvánul iránta érdek­lődés — s most lám, mégis a törvény elé került Annak ellenére, hogy az épületek helyiségeinek — komplett tar­tásainak — monolitikus el­készítésére szolgáló acél- szerkezet és alkalmazási technológiája az eddigi vé­lemények szerint nem bű­nös... Ml Juttatta mégis idáig? Finom kifejezéssel élve: az érthetetlen óvatosság. A Heves megyei Beruházási Vállalat — amely Pelle Jó­zsef és Varga László, a vál­lalat két feltalálójának szol­gálati találmányát megvá­sárolta — ugyanis utólag... megsokallotta a fizetendő pénzösszegek Jóllehet például egy 800 négyzetméter alapterületű PEVA-készlet egy ütemben — mintegy 60 óra alatt — három, egyenként két szoba, összkomfortos lakást képes felépíteni a szükséges elekt­romos vezetékekkel együtt, a vállalat túlzottnak találta már az első, az eredeti szer­ződésben rögzített feltalálói részesedést is. Ügy vélte, hogy építkezés közben a zsa­lukészlet betonnal érintke­ző felületének minden négy­zetmétere után származó 460 forint feltalálóknak járó fe­ie az okmányban foglalt kö­zös megállapodás ellenére is irreális, s ezért később rá­vette Pellét és Vargát a szerződés módosítására. Azok ekkor még hajlottak a szó­ra, elfogadták a 34,78 száza­lékos fizetést is, mert úgy látták, hogy így sem járnák rosszul. Csupán akkor kezd­tek tiltakozni, amikor a Heves megyei Beruházási Vállalat tovább csökkentet­te a díjazást, a korábbi he­lyett már mindössze 20 szá­zalékot emlegetett, ■ fize­tett A vállalat álfed értékesí- ftett szolgálati találmány ugyanis így már aránytala­nul kevesebbet jövedelme­zett a feltalálóknak — mint amennyi hasznot jelenthe­tett a tulajdonossá lett He­ves megyei Beruházási Vál­lalatnak. Nem az eredeti öt­ven, hanem még a módosí­tott 34,78 százalékhoz viszo­nyítva is a feltalálók 110 ezer 936 forinttal károsod­tak volna. Érthető hát ha nem hagyták ennyiben! Az alperes vállalat arra hivatkozott hogy időköz­ben növekedtek a találmány megvalósításával, értékesíté­sével összefüggő kiadását a hasznos eredmény kevesebb lett mintsem gondolták, s mindezek az adatok a mó­dosított szerződés megköté­sekor — 1970. november 28- án — még nem álltak ren­delkezésére. Ezért aztán kér­te a bíróságot a felperes keresetének elutasítására és egyidejűleg viszon tkereset et nyújtott be. A csütörtöki tárgyalás so­rán az Egri Megyei Bíróság dr. Gáspárdy József tanácsa a "viszon tk erese tét elutasítot­ta, s ugyanakkor helyt adott a felperes feltalálók kéré­sének. A Heves megyei Be­ruházási Vállalatot kötelez­te, hogy 15 napon belül fi­zesse meg Pelle Józsefnek és Varga Lászlónak egyenlő arányban a járandó 110 936 forintos különbözeiét, s en­nek 1970. december 29-től esedékes ötszázalékos kama­tát, valamint az első fokú per hatezer forintot költsé­gét. Az ítélet ragaszkodott a 34,78 százalékos részesedést említő szerződésben foglal­takra. Hangsúlyozta, hogy ellenkező esetben népgazda­sági érdekeket sértenének, megrendítenék a szerződő felek egymásba vetett bizal­mát Hiszen ahogyan most az alperes tartja túlzott­nak a feltalálók díjazását az eredményesebb idei év­ben vagy az utána követ­kezőkben éppen a felpere­sek „acsarkodhatnának” a vállalatra. Tekintve azon­ban, hogy érvényes szerző­dés van, az egyik vagy má­sik fél érdekeit objektíve sérthető körülményeket nem lehet figyelmbe venni: min­denkor a megállapodás a döntő. Az ítélet nem Jogerős... (gyóni) Első hallásra jelentéktelen ügy. Két szomszéd perbe ke­veredik holmi mezsgyén amely kertjeiket határolja. Igazsá­got akarnak — illetve mind­egyikük a maga igazságát akarja. A szóban forgó per azonban már négy éve éled fel újra és újra, lassan a végnélküliség érzetével... Személyes bosszú?... A Ids faluban hamar híre megy az ilyen vitának, hát még ha a peres felek fűhöz- fához szaladnak is segítség után. Mert mindegyikük kényszerítve érzi magát erre a másik állandó zaklatásai miatt s időről időre témát nyújtanak a szenzációra vá­gyó érdeklődőknek. „A vitás területsáv a két telek között húzódó teleklép­cső alsó és felső része között terül el, amelynek szintkü­lönbsége körülbelül 50—60 centiméter. Alperes állítása szerint itt valamikor füves mezsgye volt amelyet a felpe­res bepermetezett s a füvet kiirtotta. Felperes állítása szerint az újonnan épült ke­rítés 25—30 cm-es sávban az eredeti határnál beljebb ke­rült az ő portája felé” — ol­vashatjuk egy 1968. elején kelt periratban. Az alperes védekezése: „A házunk már 30 éve ezen a helyen áll. Birtokhá­borításról nincs szó. Az egész ellenségeskedés akkor kezdődött amikor én, mint munkavezető, a felperes ap­jának nem adtam meg a hi­ányzó egy hét munkavi­szonyt ami a háztáji föld megszerzéséhez kell. Ezért járunk, kérem, törvénybe”. A felperes erdészeti dolgo­zó, az alperes termelőszövet­kezeti tag Egy faluban szü­lettek, nőttek fel. S ha most az utcán találkoznak, nagy ívben elkerülik egymást. Ha pedig a fogak között elmor­zsolt átkok megfoganná­nak... „Hazudik r „Tisztelt bíróság, az alperes minden mondata hazugság! Nem igaz, hogy a pert bosz- szúból indítottam! Nem igaz, hogy a háza 30 éve áll ott. Nem fogadhatom el az igaz­ságügyi szakértő felmérését, amelynek alapján a kerese­temet első fokon elutasítot­ták!” Űjabb mérések, újabb kia­dások, újabb tanácskérés bol­dog-boldogtalantól, aki vala­ha csak közelében járt is a törvény házának. A szakér­tőkben persze nem bíznak. A perköltséget hol egyikük, hol másikuk fizeti. A terü­letmérés hivatali díjai pe­dig ugyancsak jó pár forin­tot emésztenek meg A döntés Az igazságügyi szakértő el­ső felmérése rögzítette a ha­tárt. Meghatározta azt a két pontot, amelyet összekötve a kerítést megépíthetik a vi­tatott meggyén. Ez el is ké­szült, gályákból fonták, mert Pályafutása leghosszabb adására készül április 4-én a rádió népszerű zenei műso­ra, a „Játék és muzsika”. A fejtörő színhelye ezúttal nemcsak az Astoria Szálló hallja, hanem az egész or­szág Helyszíni közvetítés lesz ezúttal Pécsről, Debre­úgy olcsóbb, de — afcogy * felperes mondja: — „hasas" lett. Üjabb per, megismételt felmérés, elguruló forintok, a harag pedig még jobban elmélyült a két család kö­zött A falu két táborra sza­kadva drukkolt a vádasko­dásban egymást felülmúld két családnak. Az újabb szakértői meg­állapítás: „A peres felek ál­tal vitatott területsáv, amely a teleklépcső alsó és felső része között húzódik, 44,6 öl hosszú, és 0,1 öl széles. Te­rülete 4 négyszögöl...” A bíróság az alperest kö­telezi, hogy a kijelölt helyen újra építsen kerítést. Kötele­zi a költségek megfizetésére. A dátum: 1971. február. S a legújabb dátum 1971. márci­us 23-a: az ügy szép kövérre hízott aktája fellebbezés folytán a járásbíróságról a megyei bíróság élé kerül. Azt már nehéz lenne össze­számolni, hogy hányadszor. ★ „Szomorú ügy, kérem, hogy mi, akik egy faluban élünk, egy munkahelyen dol­gozunk, akiknek egyetértés­ben kellene lennünk, állan­dóan pereskedünk... nekem mindig csak rosszat csinálni igyekszik, költségbe ver, meghurcolta^ meg nem en­gedhető módon beszél”. — olvasom az egyik panaszko­dó beadványban. Ezzel, azt, hiszem, mindannyian egyet­érthetünk. Hol a határ? Ki tudja? — teszi fel a kérdést a felpe­res. Itt inkább másról, egy másik határról van szó. Va­jon hol a határuk a lassan már végletekig menő, a tu­lajdon ösztönétől irányított, konok, vasfejűen makacs cselekedeteknek? A felperes ásója elkaparta a mezsgyét, az alperes kidöntögette a kerí­tésoszlopokat. Vajon ki fog felelni azért, ha ásóikkal egyszer egymásnak ronta­nak...? Hekeli Sándor cenből és Sopronból, sőt a körkapcsolásos rendhagyó játékba bekapcsolódik Tal­lin, Prága és Bécs muzsika- kedvelő közönsége is. A ze­neszámok között számos be­szélgetés, interjú hangzik el, többek között az ismert kar­mesterrel, Leonard Bern- steinnel, a „West Side Story” szerzőjével. Nagyiédei kertészek A nagyrétlei Szőlőskert Termelőszövetkezetben a szőlő- és a málnatermesztés mellett ko­moly jövedelmet biztosít a szántóföldi kertészet és a primőrtermelés. A közös gazdaság területén modem vonalú, csővázas üvegházban, valamint harminc fóliasátorban csaknem harmincezer fej primőr salátát termelnek. A termelőszövetkezet kertészei csütörtökön kezdték meg a saláta szedését és a hét végén már a gyöngyösi és az egri piacokon áru­sítják az első szállítmányt. (Foto: Szabó Lajos) Közvetítés az egész országból Ahmedhan Abu-Baker: 3x1 történet bácsiban. Több könyve je­lent meg anycnyelvén, azonkívül oroszul és más uyeiveken ta. Egyik köte­tében szükebb hazája tör­téneteit gyűjtötte össze, ebből való az alábbi há­rom ki* történet. A dohányzás I: isznáról A dohányt először egy t' Ok hozta be Kubacsiba. v: : a török, mint mesélik, ’.gy nagy zsákkal jelent im i piacon, kinyitom, cig-.i.- íát sodort a dohányból és fe nnhangon hívta a vásár­ló ka i: — Hej, igazhitűik’ C?yér­ték, vegyetek? Olcsó, nem drága! Annyiért adom, amennyiért vettem! A leg­jobb dohány a török do­hány! Jobban tisztítja a tor­kot, mint a smirgli! Ide, ide, emberek, vegyetek! Gyújtsa­tok rá, tessék! Egy igazi férfi feje felett mindig füstfelleg lebeg: vagy a puskapor füst­je, vagy a dohányé. Idei ide... A kubacsiak bizony nem tudták, miféle fűszerszám ez a dohány. Odamentek, vet­tek, leszívták a füstöt, kö­högtek tőle, aztán tovább mentek: kár erre a pénzt pocsékolni... ­Egyre lejjebb szállt a nap, a török meg semmit se tu­dott eladni. És ekkor kigon­dolta ezt a huncutságot Teli torokból kezdte dicsérni a dohány jó tulajdonságait: — Azt, aki dohányzik, so­hase fogja megharapni a ku­tya! Aki dohányzik, annak sohase fog lánya születni. Aki dohányzik azt sohase fogják kirabolni! Aki do­hányzik, sohase öregszik meg! Esküszöm Allah sza­kállára, hogy igazat mon­dok ... És hogy a törők Allahra sküdött, mind egy szálig el­adta a dohányát Eltelt egy év. Az égyik kubaesi, amikor meglátta a törököt a derbenti vásá­ron, elj^patta, hogy lelep­lezi a praktikát. De az ki­vágta magát: — Allahra esküszöm, hogy igazat mondtam... Miért nem harapja meg a kutya azt aki dohányzik? Mert a gyengeségtől bottal jár. Miért nem születik lánya annak, aki dohányzik? Mert fia se fog születni. Miért nem rabolják ki a dohá­nyost? Mert egész éjjel kö­hög és a tolvaj mindjárt tudja, hogy a gazda éber és nem alszik. Miért nem öregszik meg a dohányos? Mert nem éri meg az öreg­kort... Livind tanácsai Nyíljon meg előttetek a paradicsom kapuja, igazhi­tű testvéreim. Most az öreg Livindről mesélek nektek. Egyszerű kovács volt, de olyan becsületes ember, hogy az ő fehér szakállára esküdtek a falubeliek. Ha valaki azt mondta: Esküszöm az öreg Livind szakállára — nem lehetett nem hinni ne­ki, mert ilyen eskü után senki sem merészelt volna hazugságot szólni. És ime, mikor haldokolt az öreg Li- vind, legyen áldott az ö ne­ve az utódok között, ezt hagyta örökül az élőknek: — Kérlek benneteket, úgy éljetek, mintha szent es­kü kötelezne benneteket szeretni egymást. Ne hagyjátok hogy a barátotok házához vezető utat benője a fű. — Véssétek jól eszetekbe: jobb vaknak lenni, mint vak szivet bírni, mert a vak ember mégiscsak ember, de a vak szívű — tudattam, ostoba jószág. — Ha valaki azt mondja barátjának: Gyerünk! — és az megkérdezi: Hová? — az ilyen baráttal sehová se menjetek! A sas nem fog legyet Az egyik hegyllakónak, nevezzük Ali-Bulatnak, volt egy jó lova, olyan remek paripa, hogy a dzsigitek irigyen nézték, amikor itatni vitte vagy elhaladt mellet­tük a falu főterén. Nemegy­szer vett vele részt lóverse­nyen és mindig első volt, mindenki dicsérte a paripát, de a gazdájáról senki se be­szélt, habár igen sok függ attól, hogy ki üli meg a lo­vat Amikor a lovat dicsér­ték, egyszer még egy vak ember is felkiáltott: — Nézzétek a lábát, mi­lyen izmos, sudár, nézzétek, milyen tüzes a szeme... — De hát te vak vagy, — ve­tették ellen a többiek, hon­nan tudod, hogy milyen? — Talán látni kell ahhoz, hogy tudjunk: a jő lónak, mint a szép lánynak is, su­dár egyenes lába vagt Hogy került Ali-Bulathoz a ló? Mint egészen kis csi­kót találta a Farkas-árok­nál, elbolyongott szegényke a ménestől, ő mentette meg a vadállatoktól, hazavitte és lám, micsoda paripa lett belőle. Sokan próbálták el­hajtani, de Ali-Bulat soha nem vált meg tőle, ahelyett, hogy fiatal felesége ágyában töltötte volna az éjszakáit, az istállóban őrizte a lovát. De egyszer egy szomszéd falubeli hétpróbás lótolvaj­nak sikerült Ali-Bulat éber­ségét kijátszania és ellopni a lovat. Alu-Bulat csak ak­kor vette észre, amikor már felhangzott a ló távolodó patkócsattogása. Dühödten pattant talpra: Mit tegyen? Átrohant a szomszédhoz, el­kérte a lovát és a tolvaj után vetette magát. Vajon komo­lyan hitte Alu-Bulat, hogy a szomszéd gebéjén utoléri a maga táltosát? Olyannyira nem hitte, hogy amikor be­érte a lótolvajt, nem bírta megállítani és odakiáltott neki: — Mit csinálsz, te szeren­csétlen fajankó, nem tudod, hogy a sas nem fog legyet? Szégyenbe hozod a lovam! Vakard csak meg a két füle közt a sörényét és gyöngé­den legyintsd meg a nyakát, nem látod, hogy még ezen a gebén is utolérlek? A lótolvaj megfogadta a gazda tanácsát és a ló úgy elvágtatott mint a szél, a gazdája meg csak állt és büszkén nézett utána. Fordította: Z. Hering ^ Margit A nagyszabású pogramban a „Ki nyer ma?” kérdést ezúttal kivételesen Szepesi György teszi fel Bécsben, a Magyarország—Ausztria vá­logatott labdarúgó-mérkőzé­sen. Az „Ablak” házigazdája ezúttal balettművész: Orosz Adél, vendégei között talál­juk Simándy Józsefet és Bárdy Györgyöt. A 625 perces összeállítás legizgalmasabb része az or­szágos Bartók műveltségi verseny döntőjének közvetí­tése lesz az 1-es, illetve a 3-as stúdióból. Ebben a deb­receni Református Kollégi­um Gimnáziuma és a bu­dapesti Veres Pálné Gim­názium csapata mérik össze tudásukat. A február 14. óta tartó, 150 iskolát „csatasor­ba állító” vetélkedő utolsó szakaszában dől majd el, ki kapja a 100 000 forintos első díjat. A későbbiekben népszerű táncdalénekesek és különle­ges, nem mindennapi foglal­kozású vendégeik találkoz­nak, majd pedig nemzetközi „házimuzsika” szerepet a közel 11 órás programban. Zenei élményeikről Tolnay Klári, Básti Lajos, Halász Jutka, Galambos Erzsi vall a késő éjszakai órákban. Ezután a műsor készítői te­lefonon felhívnak néhány írót, zeneszerzőt, akik mun­ka közben hallgatták az összeállítást. ■ i —*1 ßwmmfj I87L március 88» vasárnap < «

Next

/
Oldalképek
Tartalom