Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-28 / 74. szám
Beat: igen... Színház: nem...! Népművelés Tamaleleszen — Miért nem tud segíteni a termelőszövetkezet? Néhány évvel ezelőtt nem e legjobb benyomásokkal távozott Tarnaleleszről az, aki a népművelés eredményeiről, hatékonyságáról szeretett volna tapasztalatokat gyűjteni. A több mint kétezer lelkes, dombok hajlatán megbúvó faluban sokáig tisztázatlan volt a művelődési otthon igazgatójának státusza is, nem beszélve a gazdasági nehézségekről, melyek fő kerékkötőként jelentkeztek a helyi kulturális életben. Mit változott a helyzet? Hogyan rendeződött egy sor probléma? E kérdésekre kerestünk választ mostani látogatásunk alkalmával. A jó munka feltételeiről Hárman is segítségemre vannak a feltételek bogoz- gatásában. Először Nyerges Jenó iskolaigazgatót hallgassuk meg. — Mikor Leleszre kerültem, jóformán semmi nem volt, az egyetlen iskolát kivéve, ahol valami történhetett volna az itt lakók művelése dolgában. Ma négy iskolánk van, ezekben 450 gyerek tanul igen kedvező viszonyok között, működik a 30 férőhelyes napközi, s hat évvel ezelőtt avattuk fel a művelődési házat. Ez az intézmény, most már, hogy a népművelési szakon végzett Utassy József né kezébe került irányítása, mind többet tesz az iskolán kívüli oktatás sikere érdekében, s hamar a szórakozni vágyó le- lesziek szívéhez férkőzött. A vezető tiszte körül tehát szó nem érheti a ház elejét. Ennél a pontnál nem léphetünk tovább, míg szót nem adunk Vincze Kázmér- nak, az Egyetértés Termelőszövetkezet elnökhelyettesének. ö egy olyan tényt világított meg előttünk, amely a leleszi polgárok példás áldozatvállalását, a helyi tanács kezdeményező kedvét bizonyítja. — Mikor hosszú évekkel ezelőtt felmerült a művelődési ház szüksége, Tamale- lesz nem az állam zsebére spekulált, hanem saját erejéből igyekezett megoldani a kérdést. Községfejlesztési alapunkat aokáig szinte csak ennék a létesítménynek a költsége kötötte le, tartozásunk nemrégiben kopott el — mondja az elnökhelyettes. — S tettük ezt akkor, amikor a közeli falvak ölébe ajándékként pottyant a művelődési otthon. Mégis azt vallom, senki nem bánja a faluban a hozott áldozatot, mert valóban gyökeresen megváltozott a kulturális életűnk..; Van tehát saját erőből emelt kultúrháza Lelesznek, 200 férőhelyes színházteremmel, ahol táncvigalma- kat is tarthatnak. Van klubterme, s a szakköri munkának kitűnően megfelelnek a tágas színpadi öltözők. Van hol dolgozni, van irányítója a népművelésnek, a felszerelésről gondoskodott a megye, az előrelépéshez azonban szükséges még valami! Olyan munkatársi gárda, amely az igazgató mellett áll, és segít néki a részlet- feladatokban. Utassy Józsefné nincs egyedül. Férje Pesten dolgozik ugyan, de a helyi fiatalokból már az indulásnál oldalára állottak többen, lelkesedéssel, időközben megszerzett szakértelemmel. A postán dolgozó Sallai Ferencet említi az igazgatónő. Ez a fiatalember a fotoszak- kört teremtette meg, s fejlesztette olyan fokra, hogy tavaly már gyűjteményes kiállítást rendezhettek a iQJtimw jra. március 28., vasárnap község 25 éves fejlődését dokumentáló fényképekből, a rá következő május elsején pedig legújabb munkáikkal léphetnek a falu közönsége elé. Ivádi Júlia védőnő az egészségügyi ismeretterjesztő tevékenység motorja, a zenei szakkört Rákóczi Péter énektanár vezeti, a képzőművészet iránt érdeklődő fiatalokkal pedig Kállai Já- nosné foglalkozik. íme, a „stáb”, a leleszi kulturális élet vezérkara! Most pedig nézzük meg, gazdaságosan működik-e a művelődési ház, illetve hasznosan forgatja-e pénzét? 23 ezer forint többlet A tarnaleleszi művelődési ház 1970-es költségvetése 82 ezer forint volt, amiből 40 ezer az állami támogatás, 42 ezer pedig saját bevétel. Az év végén készített mérleg azt mutatja, hogy Utassy Józsefné és munkatársai a gazdaságosság elvét sem tévesztették szem elől a szép feladatok, célok kitűzése közepette. Bevételi tervüket 23 ezer forinttal túlteljesítették. Ebből a pénzből hozatták rendbe tavaly az épület külsejét, környékét, amit korábban romhalmaz, gaz lepett S ebből az ösz- szegből kezdték meg a környék parkosítását, hogy kedvesebb, barátságosabb legyen az otthon miliője. Amikor a munka tartalmi része felől érdeklődtem, elmondották a ■ falubeliéit, hogy igen változatos programot bonyolít le a művelődési ház. Az ifjúsági klubban szinte hetenként zajlanak vetélkedők, klubtotók, igen népesek az ifjúsági és felnőtt bélyeggyűjtő csoport összejövetelei, s különösen nagy sikere volt annak az író—olvasó találkozónak, amelyet a bükkszenterzsé- beti származású Utassy József és fiatal költőtársai szereplésével rendezett meg a művelődési ház. Sokat lendített a tavalyi palócnapok sikerén az egri vármúzeum igazgatójának, Bakó Ferencnek a látogatása. A nőbizottság hímző szakköre és a múzeumigazgató ébresztette fel a falusiakban a népművészet megbecsültetésének fontosságát, s szinte neki volt köszönhető, hogy 200 leleszi vonult színes viseletben, szekéren, autón a nagy palóctalálkozóra. Örülnek, különösen az ifjak. a mind gyakoribb köny- nyűzenei esteknek, Harangozó Teri, a Juventus együttes vendégszereplésének, de: hiányolják a színházat, amely korábban sűrűn útba ejtette Tarnaleleszt — Miért maradt tH a Déryné Színház? — Ráfizettünk, mégpedig egyre többet — kész a válasszal Utassy Józsefné. — Volt olyan „János vitéz” előadás, hogy a 3500 forintos megváltási árnak a felét sem vettük be. A fiatalok áldoznak 20—25 forintot is egy bea testre, színháznál már nem teszik meg. Ügy érezzük, a leleszi népművelés irányítói, lelkes támogatói ezen a ponton tehetnének egyet-mást Próbálkozhatnának a közönség- szervezés valamilyen új változatával, esetleg érdekeltté tehetnék az Egyetértés Ter- mel ctezövetkeaefet a tartalmas színházi esték szervezésében. Egyáltalán: mennyiben segíti a község nagyüzeme a művelődési ház tevékenységét? Nehéz igazságot tenni Kner Gyuláné, a termelő■ vetkezet főkönyvelője égésén rendelkezésem- ■11. amikor felvetem a . szavai azonban ler • '3!' tfnrrfin- . továbbá néhány kirándulás kimerítik szinte teljességgel szociális és kulturális alapunkat. Tavaly még mínuszba is kerültünk, a hiányt az idén kell ledol- goznu nk, ha tudjuk — mondja. — De nem is ez a probléma, sokkal inkább a tagság általam jogosnak vélt elzárkózása. Mind azt mondja: fizetjük a községfejlesztést, az iparba eljárók nem tesznek hozzá jóformán semmit! Most még a kul túrházat is mi támogassuk, holott az Özdon, Csehiben dolgozó bányászok, vasmunkások legalább úgy látogatják, mint mi? Tegyenek ők is valamit az asztalra, aztán majd gondolkozunk a dolgon! Van megbúvó igazság abban, amit a leleszi szövetkezeti parasztok hangoztatnak. ök azok, aikik biztos, előre meghatározott jövedelemmel nem rendelkeznek, a községfejlesztési alap, a háztáji adó révén mégis ők tettek többet azért, hogy Leles zen szépen szárba szökkenjen a kultúra vetése. Mégis azt mondjuk: önmaguk s fiaik jobb sorsa, kulturáltsága felett döntenek, amikor igent, vagy nemet mondanak ebben a kérdésben. Fontolják meg, hogyan döntenek! A helyi tanácsi és pártszerveknek pedig oda kellene hatniuk fel- világosító, meggyőző munkával, hogy a pillanatnyilag tapasztalható ellentét feloldódjék a szövetkezetiek és az eljáró munkások között. Okos tervezéssel, szervezéssel meg lehet találni annak a módját, hogy az Ózdra, Csehibe, egyebüvé eljáró ipari munkások hozzájáruljanak falujuk kulturális életének viteléhez, a hatékonyabb népművelő munkához. Ezt az utat kell keresni Leleszen, de a megye más falvaiban is, ahol hasonló cipőben járnak. Biztató példákat magunk is szívesen regisztrálnánk. Moldvay Győző Jó estét, Mrs. Campbell Amerikai filmvigjáték Ebben sl bővérű, jóiramú filmkomédiában Carla, az életrevaló, a még mindig csinos, a pénz birtokában magasra vágyó olasz fiatal- asszony húsz év előtti „bűne” lepleződik le és az, amit e „bűn” nyomában hazudott a világnak. Mint a több ezeréves vígjátékokban általában, itt is hírül vesszük, mi, nézők, éppen Cáriétól, hogy az ő csinos és bájos, de mit sem sejtő lányának az apja bizonytalan, mint a klasszikus jogi szöveg is állítja. Hárman lehetségesek e szerepben, s most idejönnek, mert jönniük kell, mint a régi és jó vígjátékokban. A körítés nagy, amerikai méretű — ahogy azt a hatás kedvéért a filmesek el szokták képzelni —, de a lényeget önmagáról mindenki úgy mondja el, hogy megáll a címzett, a közönség előtt és szavalja önmagát, azt az izgalmat, amely a nézőt is felfűti csakhamar. A sok-sok bonyodalmat igazán összesen hét szereplő bogoz- za-fejti ki és gabalyítja ismét ossza Két asszony meg egy lány, aztán a három apa meg ez a szerencsétlen, végül is az asszonnyal és a sorsával is megbékülő Vittorio mozgatják itt a színfalakat, az embereket Észrevétlen természetességgel őszinték, s csak azért, hogy az igazság kiderüljön. Megszégyenül itt mindenki — mint jó komédiában általában —, de meg is változik, többé lesz, emberibbé nemesedik. Azt nem mondanánk, hogy ez a megírt komédia nincs művi szerkezetek nélkül. Itt-ott kilátszik az írói szándék lólába, de legalább an' -Se i&Xö-exA • A Szovjet Állami Cirkusz Ű^amméi mutatta be új műsorát március 25-én a Fővárosi Nagycirkuszban. Képünkön: erőművészek csoportja. (MTI foto — Tormai Andor) Csurka István: VTL Szántódi szinte transz#!«»'. — Csak egy szót mondok: Toto. Luciánó elismerően bólint egyet Szántód! vérszemet kap, — És még egy: Lottó. Luciánó lassan elindul visszafelé. Szán tó dl kétségbeesetten fordul utána. — Hová megy? — Nézze, ez nagyon szép, de nekem erre sajnos most nincs időm. A társulat egéss nyáron negyedházak előtt játszott, az állatok majdnem összeesnek az éhségtől Ha most nem verünk rá, és nem szedjük össze magunkat, télen éhenhalunk. — Ember! Ha maga kikalkulálja az öt lottószámot az másfél millió. Mikor güriznek maguk össze másfél milliót ezekkel az ócska számokkal? — Mindegy. Nekem legalább két hét munkáidba kerülne a lottóegyenlet felállítása. Statisztikai rendszerbe kellene foglalnom azösz- szes eddigi húzásokat Bizony. Két heti komoly munka és engem most két hétig nem tud nélkülözni ez a szegény társulat Érti már, uram? Szántód! úgy néz most a kis bohócra, hogy a tekintetéből kitetszik: most ismerte meg a maga teljes emberi valójában. Látja, 1 így hajthatatlan. Gyorsan 1 i távoz. — Ide figyeljen. A cirkusz kap segélyt. Itt a járásban öt előadást szavatolok zsúfolt karzatok előtt. Maga kap egy Irodát, és napi 200 forint fizetést. Itt nincs kecmec. Lutiánó ravaszkás mosoly- lyal néz fel rá: — Segélyt tetszett mondani? — Segélyt — Mennyit? — 10 rongy? Elég? Luciánó a füzetébe mélyed, és valamit elkezd számolni. — Nem. Szántód! kicsit feldühödik. — Most utasították ki magukat a szomszéd megyéből — Éppen azért nem elég. — Rendben. Legyen tizenöt Szántód! egy mozdulattal tett ajánlatára, hatalmasan, férfiasán, mindenre elszántan kezet ráznak. Aztán Luciánó elindul visszafelé. A parti befejeződött, a csárda kiürült, s a csárda előtt állomásozó cirkuszkaraván is elcsendesült Minden ablak gátét jnMv s ahcgjr mpst Luciánó végigmegy a lakókocsisor mellett csak egy-egy állati és emberi hor- tyogás szűrődik ki az éjszakába. Luciánó nem állahatja meg, hogy diadaláról be ne számoljon Damógyöngyeinék. Megkopogtatja kocsijának ablakát és vár. Erre a hor- kolás abbamarad, és kisvártatva megjelenik az ablakiban Damógyöngyei, álmos, borzos feja — Mi van? — Kapunk 15 ezer forint segélyt — Kitől? — Az államtól. Luciánó egy tétova mozdulatot tesz. Darnógyöngyei feje egy helyeslő bólogatás után visszahanyatlik. A nagy vörös drapériával leterített asztal mögött Szántóéi áll harmadmagával. Szertartás kezdődik. A kis csapat megáll az asztal előtt egyenes vonalban, Szántóéi pedig mondani kezdi ünnepi beszédét — Engedjék meg, hogy községünk cirkuszszerető közönsége nevében szeretettel üdvözöljem önöket Mi itt tisztában vagyunk azzal, hogy milyen nagy, nehéz és felelősségteljes az a munka, amit önök végeznek. És azt is tudjuk, mekkora áldozatokra van szükség ahhoz, hogy ezt a munkát egyáltalán el lehessen végezni. — Korunkban, amikor már nyilvánvaló, hogy a művészet nem árucikk, mindenkinek be kell látnia, hogy ezeket a hatalmas áldozatokat nem viselhetik egyedül a művészek, hanem hogy ezekből az áldozatokból nászt kell tóin nak a bizonyos lónak a patája. Melvin Frank, a rendező megbocsátó humorral mindent kihasznál Gina Lollobrigida körül és belőle is, hogy a nézőt elbűvölje. Sikerül is elgondolása. Külsőségeiben is gazdag ez a film. Ahogy Carla, azaz Lollobrigida berobban hírével a képbe, az a klasszikus pillanat, amikor vallania kell, mert a hazugság tovább már nem leplezhető, csupa szín, mozgás és rácsodálko- zás keveréke. Az asszony lakása tele van színnel, rajta is mindenről úgy vallanak a ruhák, ahogyan azt a szöveg, a csodálkozó vissza- álmodás parancsolja. Melvin Frank nem szégyelli, hogy a szöveg meLlé a maga beszédes passzivitásában is mindent kitalál ami a mesét hitelessé teszi. Vannak a filmnek jelenetei, amikor behunyjuk a szemünket, csak a szövegre figyelünk és Arisztola- nész cserfesnyelvű görög asszonyaira kell gondolnunk. Ebben a hajcihőben, ebben a kergetőzésben a befejezés komolyra fordulása talán jobban meghat bennünket a kelleténél, de a zárókép mindenben feloldja szorongásunkat. Végül is kiderül az igazság, az emberek a helyükre kerülnek. És végtére is láthatjuk kitűnő színészek társaságában Gina Lollobrigidát, ezt a kivételes képességű és szépségű sztárt. A Trapéz óta nem nézhettük filmjeit, de nekünk az a fiatal színésznő jut eszünkbe most is, aki a Királylány a feleségem-ben elbűvölte a pergőképek szerelmeseit. Ma már megfontoltabban futkos, ravaszaib- bul hordja ruháit, szeme alatt az idő . szarkalábakat rajzolt, de még mindig őma- ga. Csábít és bővérű és finom szépség, akit szinte sajnálunk, amikor veszekedni kezd, mert annyira ellentétben áll a hangosság ezzel a virágszerű tündökléssel. Telly Savalas, Phil Silvers és Peter Lawford mellett a bájos Janet Margolin és Philippe Leroy játszanak jól. (farkas)- ssssssssssssssssssssssssssssssssssssss-sssss. látnia a közösségnek is. Mia magunk részéről vállaljuk is ezt az áldozatot, mert biztosak vagyunk abban, hogy önök korszerű, megrendítő művészetükkel ezt százszorosam visszatérítik nekünk. Jő munkát, sok sikert! Egy borítékot vesz fel as asztalról, és átnyújtja az élőlépő Damógyöngyeinek, aki egy kézfogás után azonnal feltépi és megnézi, hogy mi van benne. Megnyugodva konstatálja, hogy valóban a 15 ezer forintos csekk az, és zsebre gyűri. Luciámé bokán rúgja igazgatóját, és a fülébe sziszegi: — Mondj valamit. Darmógyöngyei észbekap; megköszörüli a torkát, de semmi nem jut eszébe. Ismét megköszörüli a torkáig aztán végre kelletlenül rái- kezd: — A Cirkusz és Varieté Vállalat 1. számú sátorcirkusz részlegének dolgozói, művészei és művészeti tanácsa nevében megköszönöm ezt a... Itt megakad, dohányt aka* mondani, Lu ciánó azonban megint kisegíti: — Segí tőkészséget Damógyöngyei csak fo«H lint — & ígérem, hogy a mae-J gunk részéről mindent elfő» gunk követni a község & a járás cirkuszellátásának bias tosítása érdekében. Tétován ránéz LuciánőraJ hogy ennyi elég-e. Luciánó bólint, hogy igen. Aztán int neki,.hogy fogjon kezet met ' SzántódivaL Akk*t9 Szántódi ezt mondja: — A piactéri OTP-nél iö? hét felvenni a pénzt (Fplgtatjßti VHét tonna dollár
