Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-28 / 74. szám

•Me>yy tSlOtíi. kínnál, — szét-szét- iekiiUve — útnak indultál — hold- «fiit ingben .. WA* anyaföldnek, most esendűl a méhe, — már lesi a munkás szolga- hadai, — hogy szúz ölébe termő magot hintsen.,." „Férfikorom szikár törvényét hadd fogadjam — olyan termő derűvel, mim őszét az idő..." «.. j a mi szivünk ad lüktetést — a század forró pulzusának”, Költők, «arak, csengő-bongó szép szavak köntösébe öltöztetett terme­tes, vagy nádszálkarcsú gondolatok. Mindenki érti. Mindenkinek felze­néd fülébe a rim, a szavak csodála­tos dallama. A szép szavakra, külö­nösen, ha szép gondolatokat dajkál­nak, nincs botfülű ember. Szép sza­vak, szép magyar szavak. Anyanyel­vűnk szavai. Amelyet annak idején úrnak beszélni szégyenletes, illedel- meflem, csak a parasztnak haszná­latos eszköz volt, mint a deres és a robot. Jó azelőtt a magyar urak be­széltek egymásközt latinul, a szolgá­hoz. a cselédhez, az asszonyhoz, ál­lathoz magyarul. Később a német, • francia, sőt az angol járta. Ma­gyar? Ugyan! Hát lehet azon sze­relmet vallani, verset, vagy regényt Írni? Közgazdálkodni, vagy politizál­ni, mérnöki tudományt terjeszteni, avagy az orvosát? Eleink, a legjobbak között Is ki­emelkedők, bebizonyították, hogy lehet Hogy a magyar nyelv elbírja, sőt megújítja a klasszikus versmér­téket Hogy lehet politizálná e nyelv­vei. Hogy verset is lehet írni, mint Irt Petőfi. Hogy kaján-hencegőn, de a megállapítás mélyén mégis vala­mi igazsággal, szebben szól arany­láncéul Shakespeare, mint voltakép­peni hazájában. És bármilyen fur­csán hangzik, a felszabadulás hozta meg, hogy a magyar nép birtokba vehette végre saját nyelvét A szép KÖRTÉI Hold-ezüst ingben stírolja a fészert magyar beszédet hogy a szép és igaz gondolatokat kifejezhesse. Azt mondják, hogy a kondásnak háromszáz szavas a szókincse. Per­sze, lehet hogy így volt sőt biztos is. Manapság a szókincs is bővül, az irodalmi nyelv kiterjeszti ható­sugarát karra, nemre és szakmára való tekintet nélkül. Öröm ez? Nagy öröm. Akinek a szakmája amúgy is a míves szó, akinek nemcsak esz­köze a magyar nyelv, de ébresztője s altatója is, hogyne örülne ennek. Milliós példányban terjeszti a szép magyar nyelvet a könyvkiadás, ter­jeszti, ha nem is mindig szépen a sajtó, a televízió, terjesztik a peda­gógusok, s teszik ezt a szó őrök rab­szolgái. a színészek is. Soha, még a nyelvújítás korában sem volt annyira közügy a magyar nyelv, soha ennyien nem mű védték és műveltettók, mint a felszabadu­lás után. Mégis aggodalom tölt ed az utóbbi években. Egyre nagyobb aggodalom! Mindaddig azt hittem, hogy ez az aggodalom csak valami­féle korán öregedett dörmögés ná­lam, valamiféle tudathasadásos ria­dalom, amelynek nincs, vagy leg­alábbis alig van alapja. Tavaly ősz­szed Stockholmban jártam, ott mond­ta a tolmácsunk, hogy... Ugyanazt, amit most mondott márciusban Moszkvában egy másik tolmács, ugyancsak csodálkozva és szakmá­mat ismerve, kissé felelősségre vo- nóan is: — Mi van a magyar nyelvvel? Az utóbbi években elcsúnyult és megszürkült és nemegyszer érthe­tetlenné vált... Elintézhettem volna egy kézle­gyintéssel. Tolmács. Ott él, a hazai nyelvtől, az anyanyelvtőd mégis­csak elszigetelten, hogyan is tudna lépést tartani egy nyelv természe­tes fejlődésével, s miután az em­beri nyelv édő valami, a szavak és a fogalmak kihalásával, újak szü­letésével Ami a stockholmi tolmá­csot illeti, talán még lehetett ben­ne valami, de Moszkva manapság már csak „egy ugrás”, rengeteg ma­gyar fordul meg, sok a magyar saj­tótermék és szovjet tolmácsunk elő­fizetője több magyar lapnak, folyó­iratnak, s a Távol-Keletről jött fe­lesége is kitűnően megtanult as egyetemen magyarul S üyen távolról, kétezer kilomé­terről sajdult fel bennem a szégyen­kezés is, meg a rádöbbenés is, hogy igenis van, vodt okom az aggoda­lomra, .. hogy egy szo.j„ ....ocr- nek keli figyelmeztetnie egy magyar újságírót—, hogy baj van, vagy ha úgy tetszik: van baj a magyar nyelvvel — Stir, hogy teszi magát a fő­szert Mondd meg a krapeknak, ál­lítsa takarékra a szöveget, mielőtt passzra vágom a dióját! Ez is magyarul van mondva. Aki nem érti felnőtt olvasóim kö­zül, az fardíttassa le felnőttmagyar­ra a fiával, vagy a lányával Azok értik! S nem baj, hogy értik, s hogy a szülök nem. Én magamnak is meg­volt kamaszkori tolvajnyelvem, s megvolt az apámnak is. Csakhogy azok a „nyelvek” nem törtek be ilyen elementáris erővel a köz­nyelvbe, nem szorították vissza, sőt ki a szép magyar szavakat A pe­dagógusok a megmondhatói, hogy ez a tinédzsemyedv nemcsak azért veszélyes, mert gyennyes és gusz­tustalan góc a magyar nyelv tes­tén — már ez egymagában is nagy veszély? —, de azért is, mert az e nyelvvel élők és beszélők nem is tudnak beszólni. Tizenhat-tizen­nyolc éves középiskolások nem ké­pesek összefüggő, értelmes és szép magyar beszédre — mondjuk há­rom-négy percig egyfolytában! Vészharangot kongatnék? Far­kast kiáltanék, amikor csak egy ko­szos kis kóbor eb bóklászik? Lehet De félek, hogy nem így van. Miat­tunk nem így van! Akik hanyag nemtörődömséggel tűrjük el hogy illata helyett szaga, zenéje helyett recsegő fecsegése legyen a nyel­vünknek. Az édesanyáknak nem fáj, hogy gyermekük elfelejti az ő nyelvüket? Az anyanyelvet! éd /. W/J/f/////MMMMMM Nehezen illeszkednek a kerekek A gazdasági vezetés és a pártszervezet együttműködéséről Érdekesen fogalmazott a pértalapszervpzet titkára a beszélgetésünk során. Ezt mondta: — Az Igazgató a ml embe­rünk. A szakszervezettel együtt mi is azon voltunk annak idején, hogy 6 kerül­jön a vállalat élére. Aztán jött egy időszak, amikor kezdtek megváltozni a kap­csolatok. Hogy ml jött közbe, pontosan nem tudjuk. Le kel­lett ülnünk és beszélgetnünk kellett erről Még egy furcsa mondatot kell idéznem egy tanácsko­zásról. — A gazdasági vezetés úgy fogadja a pártszervezet állás- foglalását. mintha az valami belső ellenzék véleménye­ként hangzana el. Ezeknek a feszültségeknek szerettem volna a végére jár­ni a Heves megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalatnál« Előbb az ieazgatő véleményét kérdeztem meg. Miután körbe jártuk a kér­dést. a végső kicsengése még­is az volt a dolgoknak, hogy a kollektív vezetés elmélete lényegében nem szenved csór. bát a valóságban sem. A ta­nácskozások rendre megtör­ténnek, ha nem ls meghatá­rozott időpontokban, nem is valamiféle munkaterv sze­rint. de ha Időszerűvé válik, hogy az igazgató kikérje a munkatársai véleményét mi­előtt döntene, ezt mindig meg is teszi. __ Dr. Csáti Ferenc azt ls mondta, 6 megyei káder, mi­után egy megyei vállalat élén áll. de a vállalat köz­pontja alapszervezetéhez tar­tozik. A vezetőségnek itt nem tagja, de állandó meghívott­ként részt szokott venni a gyűléseken Amikor a mun­katerv úgy kívánja, be Is szá­molt ,a pártszervezetnek a vállalati tevékenységről Furcsa helyzete a válla­latnak, hogy megyei szerve­zettségű, de jelentős létszá­mú dolgozót foglalkoztató üzemrészeket fog össze. Ezek­nek az üzemrészeknek eset­leg önálló alapszervezetük van. a dolgozók más része viszont a lakóhelye pártszer­vezetéhez tartozik. Mindeb­ből következik a véleménye •szerint, hogy az üzemrészek taggyűlésein az üzemegység Vezetőjét s----- '' ]é k csak be Tőle. a vállalat igaz­gatójától ilyet nem várhat­Hogyan tudja a párttagság erejét felhasználni ilyen vi­szonyok mellett a közös cé­lokért? Hiszen az elmondot­takból az is következik, hogy a pártszervezetek csak rész­feladatokra koncentrálhat­nak, lényegében végrehajtói a vállalati előírásoknak. Gaz­daságilag nem önállóak, az üzemrészek esetenként kap­nak lehetőséget arra, hogy saját dolgaikban maguk dönt­senek. akár bérfejlesztésről akár jutalmakról legyen szó. de a legfőbb kérdések meg- tanácskozásában nem vehet­nek részt. Ekkor került szóba, a mű­szaki konferencia, a termelé­si tanácskozás, a kibővített értekezlet. Olyan tanácskozás azonban, amelyiken csak a párttitkárok lettek volna je­len. még nem volt. Csak áttételesen lehet te­hát eljutni az emberekhez. Erre mondta kissé rezig- náltan dr. Csáti Ferenc igaz­gató, hogy nem könnyű a ve­zető dolga egy ilyen válla­latnál Ezután a párttitbár véleményére voltam kíváncsi. Margit Lajos, azzal kezdte, hogy szervezetileg ugyan nem hivatalos módszer az, amit kezdenek megvalósítani, de a sajátos körülmények er­re szinte rákényszerítik a központ pártvezetésének vezetőségét. Valamiféle koor­dináló szerepet látnak el. Igaz, közel kétszáz párttag dolgozik a vállalatnál, még sincs csúcsvezetőség. De ha nincs is hivatalosan, a gya­korlatban valami ilyesféle kezd kialakulni. Az üzem­egységek alapszervezetei na­gyon örülnek annak, ha el­megy hozzájuk és tájékoztat­ja őket a vállalati dolgok­ról. Hogy az igazgató és a párt- szervezet kapcsolata milyen? Sokat javult az utóbbi idő­ben. Kezdetben nagy meg­értés volt, de aztán valami közbejött. Néhány elvi kér­désben állást foglalt a párt- szervezet. de ennek az állás- foglalásnak a végrehajtása nem következett be, Illetve csak vontatottan és csak rész­ben történt meg. A pártta­gok közül néhányon ekkor feltéttől a kérdést: Minek hoznak ők határozatot? Egyeztetni kellett az el­képzeléseket arról, hogy mit jelent a gyakorlatban a kői lektív vezetés és az egysze­mélyi felelősség. Mi a he' efeüen a pártszervezetnek? Furcsa, de a szakszerve­zet egészen más körülmények között dolgozik. Egységbe fog­ja a tagságát, a bizottságban megtalálhatók az üzemrészek delegátusai, itt tehát a vál­lalati összefogás biztosított. Csak a párttagok nem élhet­nek ezzel a szervezeti formá­val sajátos helyzetük miatt. — Az a vélemény, hogy kezdenek a helyükre kerülni a dolgok. Ha nincs is min­den még hiánytalanul a he­lyén, de már elindultunk eb­be az irányba. Sokat válto­zott a kapcsolat a pártszer­vezet és a gazdasági vezetés között az utóbbi időben. Azt gondolom, ez a folyamat nem zárult még le. A pártszer­vezet tagsága éa vezetősége mindent megtesz azért, hogy a kötelező elvek ne szenved­jenek semmiben sem csorbát nálunk —. foglalta össze a véleményét Margit Lajos. ★ A felettes pártszervek fi­gyelmét nem kerülte el az, ami á vállalatnál történt és történik. Igyekeznek ők ls a kibontakozás útját lerövidí­teni és minél simábbá tenni G. IViolnar Ferenc Kerámiaüzem Csatáron 1967-ben még kisebb megren­delésekkel dolgozott a Torna megyei építőanyag-ipari V. csatári kerámiaüzeme, az idén már 3 millió forintos meg­rendelést kaptak. Termékeiket, a híres Háry-kancsót, a sár­közi mintás bokáját (kiskancsó), tányérokat, a budapesti Népművészeti és Háziipari Szövetkezet megrendelésére ké­szítik, főleg exportra. "TW!?!* (MTI foto — Kozák Albert) A beszéd dallama Hogy a hangzó nyelvnek, a beszédnek ne csak jó zengé­se. hanem megfelelő vissz­hangja is legyen, tudatosan kell felhasználnunk a hang zenei magasságainak válto­zásán alapuló beszéddallamot is. Ezzel kapcsolatban né­hány hibára külön is fel kell hívnunk a figyelmet Gyako­ri, hogy az előadó, a felszó­laló nem a középhang sávon, hanem magasabb fekvésben beszél, s így a hang magas­ságának változtatására nincs is lehetősége. Az egészséges fülnek szinte fájdalmat okoz a túlságosan megemelt hang s csak a dallamcsúcson futó melódia. Kerülnünk kell azt a hibát is, hogy csak a mon­datok bevezető részét, sza­kaszát hangoztatjuk nagyon megemelt hangon, a többi részt pedig igen mélyre esett hanggal. Gyakran szüli ez a hiba az úgynevezett eldal- lamtalanított beszédet is. A dallamtalan, ritmustalan be­szédnek gyakori oka az is, hogy az előadó, a felszólaló csupán értelmi jellegű s ereszkedő lejtésű kijelentő mondatokat használ, s nem ad szerepet a változatosabb dallamú kérdő, felkiáltó, fel­szólító s kívánó mondatok­nak. Arról is sokan megfeled­keznek, hogy a beszédet kí­sérő minden érzelmi velejá­ró elsősorban a dallam vál­tozásaiban nyilvánul meg. Más-más dallam társul a nyugodt, a kiváncsi, a cso­dálkozó, a kételkedő, a türel­metlen, a fenyegető közlés­formákhoz. Egyesek mégis as egyhangú, ereszkedő jellegű dallamot használják. Vannak, akik tudatosan társítanak eltérő dallamfor­mákat az érzelmileg színe­zett beszédük erősítésére. A baj azonban az, hogy itt is hibás dallamformák jelent­keznek. Vannak, akik mon­dataik rendjében az egyhan­gú, ereszkedő dallamot úgy változtatják, hogy szinte minden mondatszakasz sza­vának utolsó szótagján fel­emelik a hang magasságát. Az eredmény: a túldallamo- sított s a modorosán éneklő beszéd. Tapasztalhattuk, hogy as alaphang alá eső dallam fá­raszt, lehangol s mégis so­kan szólalnak meg az átla­gos beszédhangnál mélyebb hangon. Ha az előadó közlé­sét elszemélytelenítette, kö­zömbösítette, ludas benne nyekergö beszéde is: a be­széd dallama egyhangú, s nem kap szerepet benne sem a dallam, sem a ritmus vál­tozatossága. De gyakran ta­pasztalhatjuk azt is, hogy a közlés jellegéhez simuló dal­lam és ritmus valóban meg­növeli a beszéd befolyásoló értékét és hatását Dr. Bakos József ÄVS\v\\\\\\\mV\\V^ V>^XVVVhXVXXX<\XVNXVVXSXXVSXN^XViXVXV»&\XXXVXXVXX\» A munkaebéd Szájtáti áhítattal szoktam olvasni az újságokban, hall­gatni a rádióban a diplomá­ciai eseményeket. Nem az események miatt — vallom be ezt most és itt töredel­mesen —, hanem a diplomá­cia nyelvezete, kifejezései miatt Ha megfeszülnék, se tudnék magamtól olyan pom­pás kifejezéseket kitalálni, mint amilyeneket nap mint nap hallhat, olvashat az em­ber a diplomáciai élet vilá­gából. Ezek között is messze a koktélparti, azazhogy a cocktail party és a munkaebéd vezet Az előbbiről eredetileg azt hittem, hogy olyasvalami, mint egy ultiparti, csak nem magyar kártyával játsszák és nincs benne piros hetes, ha­nem eredeti angol cocktaillal, ami olyan lehet mint a bridzs, csak még választéko­sabb. Ha már ugye a diplo­maták csinálják. Aztán rá­jöttem, hogy a diplomáciai életben is isznak, csak hiva­talosan kevesebbet, s az ott nem alkoholizmus, hanem a szemben álló felek álláspont­jának köJcsönös és jobb meg­értésére irányuló fesztelen tárgyalási torma. Ezért nem lehet például Krapcsák Hu­gó, a 6545-ös italbolt törzs­vendége sem diplomata: nincs ugyanis egyetlen pont­ma is nekem. Ebéd közben munkálkodni, munka közben ebédelnt mindkettőt válasz­tékosán, tartalmasán, s úgy tenni, hogy az az emberi szervezet és a társadalmi szervezetek hasznára legyen — erre csak a diplomaták képesek. Mert mit mondhat ja, ahol állni tudva, nem­hogy álláspontja legyen, amit bárki is megismerni akarna. Különben is hiába akarná megismerni, mert Krapcsák ____liánt néz ki, ha r észeg, mintha józan, amv e utoljára 1928. március 26-án volt példa. Akkor született! Ám legjobban mégis a munkaebéd tetszeti és tetszik teszem azt egy favágó? „Gye­re, komám, bekapjuk ezt a kis ebédet, aztán felmunkál­kodunk tíz köbméter rön­köt ...” „Bal kézzel eszel, jobbal csapolsz, fiam..." — így a martinász az újoncnak, akinek fogalma sincs, hogyan is fest egy munkaebéd a ko- knál ,T-vetjük, elnök elv­társ, ezi a kis százötven hol­dat, míg megebédelünk a ve­tőgépen” — így a brigádve­zető, aki munkaebéden látja vendégül a szövetkezet elnö­két. De félre a tréfával! A diplomaták a munka­ebéden a világ sorsát vitat­ják meg. Előre-e, avagy hát­ra? Es mi van, ha a levest elsózták? Vagy mócsingos a hús? Arról nem is beszél­ve, ha uborkamártást szolgál­nak fel panírozott makréla­szeletekkel, amitől, ha én diplomata lennék, rögtön ha­dat üzennék a felszolgáló félnek? Igen, mi van ilyen­kor? Mert végtére ls a világ sorsát, ha már mást nem te­hetünk, bízzuk a diploma­tákra. Rendben van. De ne a szakácsokra! Azért mégis­csak idegesítő, hogy két sze­let marhafelsál között asze­rint döntsenek rólam, hogy rágós volt-e a marha, avagy ifjonti hév hajtotta fejét a mészáros bárdja alá. Köve­telem, hogy a diplomaták ne ebéd közben munkálkodja­nak, s h'i munkálkodnál közben ne ebeaepje..zk. Különben is n legr 'yotí illetlenség evés közi .1 be szólni! (egrit *

Next

/
Oldalképek
Tartalom