Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-21 / 68. szám
Dinasztia Gyárfás Miklós vígjátéka az egri Gárdonyi Géza Színházban Néhány nappal ezelőtt még magát a szerzőt faggattam, miért szereti Kovácsáét, most miután megnéztem az egri bemutatót, magamnak kell vallanom, miért olyan szimpatikus — s hiszem, hogy a közönségnek is! — ez a Kovácsnéés az ő kedves családja. Mert, hogy számpatikus, az egyszer bizonyos. Sőt, szeretjük is. Már hogyne szeretnénk, amikor ez a Kovácsné oly nagyszerűen érzi a történelmet, s osztályának öntudatával görgeti egyre csak feljebb és feljebb családját és a körülötte élő embereket. Föl, egészen a legnagyobb, legmagasabb pozíciókig, sőt még annál is tovább, esetleg egy „dinasztia” alapításáig. Igaz is, miért ne alapíthatna dinasztiát egy munkáscsalád? Hát csak a Habsburgoknak lehetett, a Kovácsoknak nem? Természetesen a Kovácsoknak is lehet, sőt napjainkban csakis nekik lehet, mert miként egykoron a császáriak, most éppen a Kovácsok vannak hatalmon. Csakhogy a család feje, Kovács Mihály, nem kíván di- . nasztiát alapítani, néki nem kell a miniszteri tárca, éppen eleget emelkedett már az esztergapadtól az igazgatói székig. De, ha egy asz- szony fejébe vesz valamit és ezt> a történelem is segíti, akkor ott még a hajdanvolt görög istenek is tehetetlenek. E néhány mondat csupán azt kívánja jelezni, hogy Gyárfás Miklós okos és szel- lemes vígjátékot írt. A megfogalmazás helyenként hajlik ugyan a groteszk felé, de a történet mégsem nélkülözi a reális alapot. Az író abból a tapasztalatból indul ki, hogy az utóbbi időben nálunk gyakorta üti fel fejét a nagyzolás, széliében találkozni arisztokratikus allűrökkel is, s nemcsak ildomos, de kell is megálljt kiáltani az ilyen magatartásoknak. Olykor hangosan és komolyan is. Gyárfás írói világa azonban más módszert diktál: ő ezt kedvesen, ironikusan teszi. Ügy tűnik, ez az éinéző mosoly az oka, hogy nem kerekedik csípős szatíráv á a történet, noha a helyzetekben — különösen az antik hallucinációban — ott rejlik e műfaj nagy lehetősége is. Az író azonban inkább derűt és kajánkodó gondolatokat kínál közönségének. Mindezt teszi magas színvonalon, mesteri dramaturgiába ágyazva. A vígjátékot Jurka László rendezte. Az előadás is igazolja, hogy Jurka jól érti Gyárfás elnéző mosolyát, a dialógusok szellemi tornáját, s ehhez igazítja a szereplők iátékát is. Szerencsére nem akarta túllicitálni az írót, nem hajhászta a tapsot, a nevetést, s éppen ezért nagyon szellemes és kellemes színházi estében volt részünk. A színészi ossz játékért, az elegáns stílusérzé- j kért, a részletek finomságáért egyaránt dicsérhető _ a rendező. Nem kevésbé azért a bravúrért is, hogy és ahogyan elfogadtatta velünk V.uripides komédiájának állandó jelenlétét. Kovácsnét Máthé Éva alakította. Játékában együtt volt a büszkeség, az erőszakosság, az anyáskodó szeretet és a törekvés vágya, mindazok a tulajdonságok, amelyek meghatározzák egy család sorsát. Máthé Éva jól felépített, árnyalt játéka nemcsak a feltörekvő asszonyt, hanem a lemondást vállalni tudó vígjátéki hőst is belopta szeretetünkbe. O JÉMMf mm. március 21., va«'-' Egy érdekes tevéi nyomában... Kinek jut finom kenyér Csányban? Máthé Éva és Péva Ibolya Kovács Mihályt, a volt esztergályost a ma vállalati igazgatóját és a holnap miniszterét Csiszár András állította színpadra. Nem túlzás azt állítani, hogy nagyrészt az ő játékán, helyesebben, stílusérzékén múlott, megmarad-e az írói szándék, vagy ellenkező mondanivalóra, esetleges politikai bukfencbe billen az előadás. Ez a szerep ugyanis a maga összetettségében csábít a túlzásokra. Csiszár egyszerre volt igazgató és a hős Pherai király, sőt a dialógusok között jelen volt még egy harmadik alakban is: meg-megszólalt az egykori esztergályos büszkesége, bölcsessége. A tűljátszás lehetőségét hordozta magában a görög milliomos, Eumanilasz úr szerepe is. A vígjáték fontos kulcsfigurája ő, hiszen arra hivatott, hogy ürügyet szolgáltasson a görög mitológia jelenlétére. Sallós Gábor egy sosem volt milliomost, egy demokráciával megkólintott jóságosán naív üzletembert mutatott fel, aki nehezen igazodik el a mi demokráciánkon. Mega vígjáték egyik jelenetében. értjük őt, hiszen olykor nekünk is nehéz ez. Sallós mértéktartó eszközökkel, de kellő iróniával játszotta el ezt a kettősséget is. Kovácsék lányát Péva Ibolya formálta meg kirobbanó kedvességgel, vidámsággal. Szűkén mért szerepében igazi, modem lányt alakított. Patai Istvánt, az igazgató gépkocsivezetőjét Harkányi János alakította. A fiatal színész jól érzékeltette a büszke munkás típusát, akinek nincsenek nagy rátörő tervéi, mert érzi, tudja, hogy „fent” van ő a volán mellett is. Kulcsár Imre Kalász Márton szerepében finom eszközökkel formálta meg az ellentétet, azt a törekvő típust, aM otthonos ugyan a tudományokban, de az élet hétköznapjai között már nehezen igazodik el. Anna néni röpke kis szerepéből Csanády tla társadalmilag is sokatmondó, élő figurát teremtett. A Kovács család egyéniségét és törekvéseit jól kifejező, hangulatos színpadképet Suki Antal tervezte. Tetszett. Márkusz László Fölösleges kérdés! — Gondolhatják többen, amikor elolvassák a címet, mert ugye általában a válasz egyértelmű: aki bemegy a boltba, és megvásárolja! A szerkesztőség napi — ugyancsak jókora halom — postájában azonban volt egy olyan levél, amely egészein mást állított __ A levél „A vámosgyőrki Kossuth Termelőszövetkezet 1971. január elején a volt gyógyszertár helyén kenyérboltot nyitott. Örömmel fogadtuk mi, csányiak, hogy végre lesz jó kenyér. Lett is, nagyon ízletes, finom, foszlós fehér kenyér. Sajnos, ennek a kenyérnek az ize sokszor keserű a lenyelt bosszúságtól. Ugyanis ma, 1971-ben az 1945-ös állapotokhoz hasonlóan működik ez az üzlet Kenyér van, de csak felírásra!... S ezek szerint mi, akik napi 10—11 órát dolgozunk a munkahelyünkön, nem ehetünk abból a kenyérből, mert a felírás csak a kiváltságosak joga Csányban..." Eddig a levél, s az alján teljes cím és aláírás. A boltban — Mennyi kenyerét kap naponta? — Altatóiban hat mázsát hoznak, de nyolcnál többet semmiképpen — válaszol Zölei Józsefné, boltvezető. — Meg én is ennyit szoktam kérni, ment ennyi biztos, hogy elfogy. A tsz ugyanis a megmaradt kenyeret nem veszi vissza, s azt nekem kellene megfizetnem. Ezer forintból — mert ennyi a fizetésem — ezt nem vállalhatom. — Kinek jut ebből a kevés finom kenyérből? — Vannak állandó vevők. — Kik? — Nekik szokta felírni a kenyeret? — Ez csak egyéni módszer — tiltakozik. Előkerül a füzet, s benne szép sorjában a nevek, utánuk meg a kenyerek száma: gyógyszerész úr egy darab háromkilós, tanácsiak..., óvoda.. „ tisztelendő úr..., Gálék.. „ dinnyések (hatalmas tétel), és így tovább... Mire ezt elosztja, alig mariad a polcon. Illetve marad, de csak hangulatrontónak. A vásárlók — Az elárusítónő mögött ott volt a sok kenyér, de amikor kértem, azt mondta: nincs! Aztán saját szememmel láttam, hogy elvitték a „feüírottak”, a többit meg Hortra autóval.». — Ha valaki szólt, vagy megjegyzést tett erre a módszerre, jobb, ha nem is ment oda többé... — Két boltban is árusítanak még kenyeret, de az sokkal rosszabb minőségű. Különben is egyre kevesebbet rendelnek, mert azt alig veszik. Ha nem kapok a tsz- boltban, az sem biztos, hogy valamelyik másik üzletben vehetek még. Akkor aztán mehetünk Hatvanba... — Hát még sincs igazság! Mert ha lenne, megszüntetnék ezt a szemre-főre árusítást. Ez a ^kiváltságosok” boltja... J Lesz-e megoldás ? Kell, hogy legyen! Erről beszélgettünk a község vezetőivel is, akik —érdekes módon semmit sem tudtak eddig az egészről. — Megoldódik már ez a probléma — mondták —, mert elmennek a dinnyések. Ez több mint 1000—1500 embert jelent, s így kisebb les* a szükséglet is. Jó lenne azonban a község vezetőinek a távlatokra is gondolni, mert ha így megy tovább, akkor Csányban .kenyértörésre” kerül a sor... a válóban finom kenyér miatt.». Szilvás Isínéit „Szóljatok szép szavak" Megyei döntő a Gárdonyi Géza Színházban Ma délelőtt tíz órai kezdettel rendezik az egri Gárdonyi Géza Színházban a „Szóljatok szép szavak” országos pályázatának megyed döntőjét. Ennek során hat műkedvelő művészeti csoport — az elődöntő során ők bizonyultak legjobbaknak — vetélkedik. A győztes együttes belépőt nyer a szintén Egerben megrendezendő területi döntőre, ahol öt megye legjobb amatőr színjátszói versengenek majd az onaá- gos döntőbe jutásért. 'S/,. SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSAn £ A vásártéren felállított rozoga és foltozott cirkuszsátor felé egy kóbor eb lohol Odaér a sátor aljának, egy jól ismert pontjához, és erőteljes kaparás után bebújik a ponyva alá. Kis idő múltán a kutya megjelenik, szájában egy nagy darab nyers hússal, és boldogan élüget. Kíváncsian utánanézve a dolognak, betekintve a kapart lyukon, egyszerire kiderül, hogy honnan csórta a húst: az oroszlántól. A sátornak ebben a hátsó, félreeső részében, toldalékéban van az oroszlán rezidenciája. Az oroszlán öreg és sovány, elnyúltan fekszik, és csak nagyon lassan, nehezen tápászkodik fel, amikor idomárja megjelenik. Tudja, hogy mennie kell a porondra, de semmi kedve hozzá Lassan halad a kis folyosón a porond felé, idomárja utáZajlik az előadás.' Ä nézőtéren ritkásan ülnek. Most éppen a kardnyelő produkciójára figyelnek. Lenyeli a kardot markolatig, de aztán nem tudja kihúzni magából Letört ugyanis a markolatja. Kétségbeesetten igyekszik valahogyan visszacsavarni, vagy visszailleszteni, de nem udja. Egy darabig még próbálkozik, szeretné úgy meg- li-dani a dolgot, hogy a közönség ne vegye észre. Mintha ez is a produkcióhoz tar- ioznéfe. De arcán egyre nő a Hét tonna dollár rémület, s ahogy jgr körbe, odaér a porondkapuhoz, ahol mindig áll valaki. Félrefordulva morogja neki: — Szóljatok Luciáménak. Az ajtónálló kimegy. Nem kell messzire mennie, mert akit keres, itt van közel: éppen injekciót ad a rendkívül enervált oroszlánnak. Beadta az injekciót, aztán felnéz az idomárra. — A tűzkarfkát így sem fogja átugrani — mondja Luciámé. Az idomár csak legyint — Az a lényegig, hogy el ne aludjon. Az ajtónálló megkocogtatja Luciánó vállát. A bohóc, mert as, csak még a sapkája nincs rajta, de már kikenték, kelletlenül fordul az ajtónálló felé. — Porondra — int az aö- tómálló. — Nem én következem j— tiltakozik Luciánó. — Nem is azért, Jussaiban bennmaradt a kard. — Hajoljon meg, és jöjjön ki. — Hogy hajoljon meg amikor benne van a kard? Luciánó vállatvon, sóhaj egyet, és elindul a porondra A kardnyelő már kék, zöld Luciánó természetesen min bohóc érkezik és azonn- kasra esik. A kardnyelő két . '^beesettem sziszegi neki: — Igyekezz már! Luciánó feltár ászkod í’széles gesztusokkal, grimaszokkal, mintha ez is a produkcióhoz tartozna. Odaáll a kardnyelő elé és nézi a szójából kiálló kardvéget. Aztán megfogja és ki akarja rántani a kardnyelőből, de a kard meg se moccan. Erre Luciánó lábát neki támasztja a kardnyelő hasának, megfogja a kardvéget, és így próbálja teljes erővel kihúzni, de így se megy. Közben a bejárati ajtóban megjelenik egy artista, blú- zos, tömzsi, .kissé pocakos, köpcös, széles vállú, kuglifejű alak és a főnökök zord tekintetével elégedetlenül nézi a porondon zajló herce-hur- cát. Int Luciánónak, hogy kifelé. A kardnyelő azonban meg se tud moccanni. Luciánó ráteszi a fejére a kezét, a mellét elől megnyomja, karika alakúra összehajtogatja, és kigurítja a porondról. Az ajtónálló, aki a konferansz, szerepét is betölti, bejelenti a következő számot. akább, mert a kardnyelő a művelet után úgy marad hajlottan, ahogy Luciánó meghajlította a hasában a kardot. Luciánó is látja, hogy a kardnyelő már nem tud kiegyenesedni, mert elgörbült benne a kard. — Milyen kardot nyeltei te le? _ • «»ftr — Amit szoktam! : — Ez az. Tudod m ez? Kisapám, te lenyelt^ az elefánt vakarót , — Az lehet A kardnyelő majd hátyr. Következik minden idők legvérengzőbb fenevada, a berberek réme, az utolsó király, az állatok királya, a vérengző Leó. Gyengébb idegzetűek hunyják be a szemüket. Amikor az oroszlán megjelenik idomárjával a függöny előtt, a nézőtér első sorából felemelkedik egy szigorú tekintetű férfi, és magából kikelve ordítja: — Ketrec nélkül már girt ketrec nélkül? Mondanunk sem kell, hogy . -.rl ruv»ov.1án Ptrrft az Éllélyes hangra azonnal megfa& dúl, és visszabűjik a függöny mögé. A függöny mögül azonban, ugyancsak erre az erélyes hangra, megjelenik a már ismert kis köpcös, és egyenesen az ágáló Vég elvtáns felé tart Megpróbálja leszerelni ellenkezését — Vég divtára, Vég e&o- táms! Garantálom, hogy nem lesz semmi baj — mondja Damógy öngyei. Aztán úgy, hogy a Vég elvtárs körül ülők lehetőleg ne hallják: — Ez nem olyan oroszlán' — Neim érdekel. A szabály az szabály. Oroszlánprodukciót csak vaskerítés mögött lehet csinálni. Állítsák föl a vaskerítést — Képtelenség; -i' ’ — Miért? ' , — Ott lett hagyva Kunbaján. — Ja kérem, ha maguk elhagyják a szerszámaikat! — Nem hagytuk eL Elad-' tűk a MÉH-nek. Vég elvtárs idegesen feláll a helyéről és elindul kifelé. — Nekem elegem volt ebből az egészből. Legyen szíves igazgató élvtárs, holnap délelőtt jöjjön be a hivatalomba, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Ez az utolsó mondat Darnógyöngyei számára szinte végzetesen érthető, és komor tartalommal teli. Megvető pillantással, egy legyintéssel és egy sóhajjal megindul vissza a porondkapu felé. Amikor odaér, a függöny mögül nagy érdeklődéssé! -figyelő társasághoz, odaveti nekik: — Hajtsátok meg! — Az oroszlánszám elmarad? — kérdi Lu ciánó. — EL — Akkor te következel — mutat igazgatójára Luciánó. (í'oiytatiukt Csurk?» István*
