Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám

Uj főrvény a tanácsokról in. Önkormányzat és központi irányítás Elvileg kimondja a tör­vény, hogy a tanács, mint "épkép viseleti-önkormányzati szerv, irányításának legfőbb eszköze a jogszabály. Leg­felső irányító: az országgyű­lés, amely „meghatározza a tanácsok fő feladatait, szer­vezetük és működésük alap­vető szabályait és anyagi eszközeit; ellenőrzi a törvé­nyek végrehajtását”. Az országgyűlés két ülés­szaka között a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolja az alkotmányos felügyletet a tanácsok felett. Az Elnöki Tanács azon kívül, hogy kiírja a tanácstagok vá­lasztását, gondoskodik a ta­nácsok önkormányzati jogai- aak védelméről is és felosz­lathatja azt a tanácsot, amelynek működése az alkot­mányba ütközik, vagy amely súlyosan veszélyezteti a nép érdekeit. A Minisztertanács pedig ellátja a tanácsok te­vékenysége törvényességének felügyeletét Ugyancsak a Minisztertanács feladata az általános elvi irányítás is. Mostanáig, az új tanácstör­vény életbe lépéséig a taná­sok egymásnak alá- illetve fölérendelten működtek. A községi tanács a járásaink, az pedig a megyeinek volt alárendelve. Ez most meg­szűnik. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága azonban törvényességi felügyeletet gyakorol a helyi tanácsok működése felett, megsemmi­síti azok jogszabálysértő ren­deletéit vagy határozatait. Ugyanígy a Minisztertanács is megsemmisíti a fővárosi vagy a megyei tanács olyan rendeletét vagy határozatát, ámely valamilyen jogszabályt vagy társadalmi érdeket sért. Az esetleges törvénysértő ta­nácsrendelet vagy határozat megsemmisítése esetén a helytelen rendelkezést ki­adott tanács felalata, hogy új tanácsrendeletet alkosson, a jogszabályoknak és a társa­dalom érdekeinek megfelelőt. Közvetlenül irányítja a Mi­nisztertanács a megyei és a fővárosi tanács végrehajtó bizottságát — a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának közreműködésével. Ezeknc-k a magas szintű tanácsoknak el­nökei és elnökhelyettesei megválasztását, illetve visz- szahívását is a Miniszterta­nács hagy'ja jóvá, a fővárosi, megyei vb-titkár személyére pedig — tekintettel a titkár megnövekedett feladatai, ha­tásköre miatt — a Miniszter- tanács jelöl. Ez utóbbi ugyan­is — mint ismeretes — nem választott, hanem kinevezett tisztség, a végrehajtó bizott­ság titkárának nem kell fel­tétlenül tanácstagnak lennie, s megbízását a tanácstól meghatározatlan időre kapja. ■ A tanácsok munkáját tehát csupán a jogszabályok 'irá­nyítják, a legfelső államha­talmi és államigazgatási szer­vek pedig törvényességi fel­ügyeletet gyakorolnak fölöt­tük. A végrehajtó bizottsá­goknál megmarad az alá-fö- lérendeltség. A miniszterek, országos ha­táskörű szervek vezetői is se­gítik és figyelemmel kísérik a tanácstagok tevékenységét. Az irányításuk • alatt álló szakigazgatási ág területén kiadott rendelkezéseik és uta­sításaik végrehajtásáért ugyancsak a vb-k a felelő­sek. Természetes, hogy a jog­szabályok — a törvények, törvényerejű rendeletek, mi­nisztertanácsi és miniszteri rendeletek, határozatok —az egész országra érvényesek. Ezek végrehajtása a minden­napi munka során a szak- igazgatási szervek feladata, tehát a miniszter vagy az or­szágos hatáskörű szerv veze­tője a megyei végrehajtó bi­zottságokon keresztül ezek feladatait is meghatározza. Változatlan a miniszterek ha­tósági jogköre is, amelyet az államigazgatási eljárás álta­lános szabályairól, illetve a szabálysértésekről szóló tör­vény ír elő. Jó előre számoltak a tör­vényjavaslat kidolgozói azzal a lehetőséggel is, hogy a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága és valamelyik mi­niszter vagy országos szerv vezetője között vita támad­hat. Ilyen esetekben a Mi­nisztertanácsé a döntés jo­ga. Egyértelműen azt szolgálja tehát az új tanácstörvény, hogy topább szilárduljon a központi irányítás áz orszá­gos vagy általános érvényű kérdésekben, egységesen va­lósuljanak meg a népképvi­selet legmagasabb vezető tes­tületéinek határozatai — s ugyanakkor minél szélesebb területen érvényesüljön a he­lyi tanácsok önállósága a sa­ját területüket érintő kérdé­sekben. Abban például —, hogy csak a legutóbbi idő­ben született, általános érvé­nyű rendelkezést említsük — aligha lejiet különbség az or­szág különböző vidékei kö­zött, hogy hogyan, milyen él­vek szerint rendezzék a la­kásbérletek és bérek ügyét. Ez országos rendelkezés, / amelynek végrehajtása a he­lyi tanácsok szakigazgatási apparátusára vár. De az már kizárólag a helyi tanács ügye, hogy — például — a rendelkezésre álló pénzből milyen intézmény épüljön a községben, városban, vagy melyik utca kapjon közvilá­gítást, új burkolatot stb. önállóság és központi irá­nyítás — nem kettősség, csu­pán egy dolog két oldala. A szocialista demokrácia két, egyenrangú követelménye. (Vége) Várkonyi Endre Köznapi tcr*4net egy héjról (Szendrővúri György tudó­sítónktól): A közelmúlt­ban kétségbe­esett hangú le­vél jelent meg a Nők Lapjában: „ ... Nyolcvan három éves teljesen ma­gányos asz- szony vágyó! Nyugdíjam nincs, szociá­lis segélybő. élek. Kis há­zam megszen­vedte a hábo rút, ... rend- behozatalához nincs pénzem. Ma már olyan állapotban van, hogy a geren­da bármikor rám zuhanhit, s beesik az eső. Tüzelni is csak úgy tu­dok, ha ernyőt nyitok a tűz­hely fölé...” özvegy Dut- ka József né, Gyöngyöstar- an, Széchenyi utca 8. szám Matti lakos küldte a soro­kat, amely„ 'elkeltette a Heves megyei Állami Evítő- !vari Vállalat fiataljainak ér­deklődését, együttérzését is. Dobos Im­re, a KIS2- b’zottság tit­kára- aztán meglehetősen gyorsan közöl­te is ezt a vál­lalat vezetőivel, s egyben kérte, hogy támogassák aa ifjúmunkásokat segítőszán­dékukban. Miután erről biztosították a fiatalokat, szinte peregtek az esemé­nyek. A KISZ-szervezet megvásárolta a szükséges anyagot, majd a helyszíri­re siettek a társadalmi munkát vállalt ácsok és kőművesek. Jóformán egyet­len nap alatt kijavították a tetőt és a kéményt, utá­na pedig átadták helyüket villanyszerelő, üveges és festő szaktársaiknak. Ez utóbbiak persze már csak úgy, „terven felül” dolgoz­tak, ráadásként. Közös igyekezettel így „komplett felújítást” végeztek az idős asszony házán! A kicsinosított épület kö­rül természetesen az udvar, a porta sem maradhatott rendetlenül. Ezt a takarí­tást azonban mér a helyi fiatalok — a gyöngyöspatai általános iskola diákjai és a község KISZ-istái — vál­lalták, s teljesítették is be­csülettel. A társadalmi segítségért — senki sem kért köszöne­tét... Az öreg (fent) — és a megifjult ház (balra) Gyöngyöstar jánban. / Magyarázzuk az új lakástörvSnyt Lakásépítés — új feltételekkel Az új lakásrendeletek kö­zött a 7/1971-es számú kor­mányrendelet az egyes lakás- építési formák pénzügyi fel­tételeiről és az ezekkel kap­csolatos szociálpolitikai ked­vezményeidről rendelkezik. Négy külön kategóriában különíti el a rendelet az egyes építkezési formákat, illetve lehetőségeket. Ezek között az első — és a leg­kedvezőbb — az állami esz­közökből megvalósuló taná­csi értékesítésű lakásépítés. Ez azt jelenti, hogy a ren­delet hatályba lépése után (1071. július 1.) a beadott la­Azt, aki manapság semmit nem hajlandó elfogadni, el­hinni, tudomásul venni, ami a saját érzékszervi tapaszta­latainak a körén, vagy elmé­leti ismeretanyagán kívül esik —, azt joggal tekinthe­tik maradinak és korlátolt­nak. Hiszen bárki beláthat­ja: könnyebb a relativitás- elmélet szamárságának mi­nősíteni. mint erőfeszítése­ket tenni a megértésére! M odern embernek lenni: vagyis korszerűen él­ni, gondolkozni, érezni, látni ■—, sosem volt könnjyj és ké­nyelmes. Századunkban pe­dig nagyobb erőfeszítést kö­vetek mint bármikor. Csak az utolsó évtizedekben hány elképzehletetlen, hihetetlen és példátlan jelenség vált vi­lágunkat átalakító, tudatun­kat meghatározó ténnyé! Lo­gikánkat éppúgy, mint ízlé­sünket minduntalan korri­gálják, megszokott világké­pünkét állandóan felülvizs­gáltatják, foga’mainkat ru­galmassá tornáztatják a té­nyek. Társadalom, életfor­ma. ízlés változásának szédí­tő temoóiában elvesek gör­csösen kapaszkodnak mind­abba. ami már megszokott. Mások viszont minden „ön­védelem” nélkül tartják fe­jüket az információk „zápo­rába”. Természetesen egyik is. má<=;k is dühööten t*lta- ‘’n^ik, ha a szemébe mond­ják: te nem vasv mribrn ember, és te sem! Pedig ténvlegosen n°m modemek! Az egyik azért. m""f éri ék es tradíció gyanánt m»rev ka­Divat vagy haladás ? nem érti, s a külsőségeken fennakad: a másik meg ép­pen a könnyen elsajátítható külsőségek majmolásában merül ki. Az egyik gondol­kodás nélkül elutasít és ta­gad; a másik gondolkodás nélkül elfogad. Mindkét ma­gatartás közös gyökérről ágazik: egyik sem ismeri a szóban forgó jelenséget csak a felületen marad! A kétféle magatartásnak a közös gyö­kér ellenére is van lényeges különbsége: az egyiknek vé­leménye van valamiről, amit nem ismer, és nem is akar megismerni: a másik viszont megismeréssel,i**yek- s - előlegezett bizalmát alá­támasztani. A minden újra allergiás előítélet és a „iólértesült” kotnyelesrég viszonya egy­máshoz és a kultúrához — nem úi jelenség. Bá'r.t György írta 1931-beni „A nem sznob burzsoák, azt mondták arra. amit nem ér­tettek: marhaság. A sznobok azt mondták arra, amit nem értettek: remek.” A sznobból lehet kultúrember, az anti- sznobból ■— soha. A sznob ugyanis hozzá akar emel­kedni ahhoz, amit nem ért; az antisznob viszont maga alá akar tepemi mind°nt és mindenkit, aki és ami fölötte áll. Bálint Gvörgy annak ideién megsejtette, hová ve­rethet az antisznobizmus. Mi már könyv- es emóerm-g- (jrákJcal magunk mögött, pon­tosan tudjuk, mert meggyő­ződtünk arról, amit a félel­metes tenyészet terjedésé­nek krónikása — és áldoza­ta! — feljegyzett. „Az anti­sznob rendszerint nem olvas, vagy ha olvas, gyűlölködve olvas. Már előre gyűlöli a betűt, amit el fog olvasni. Azért olvassa el, hogy még jobban gyűlölhesse és lenéz­hesse.” F iatalokkal beszélgettem nemrég, eldugott kis faluban. Szóba került, hogyan .öltözködik és miért. Elmon­dották a fiatalok, hogy még az ő falujukban is, az idő­sebb emberek, egyes öltöz­ködésbeli jellegzetességeket (hajviselet, mini stb.), világ­nézeti hovatartozás ismérve­ként kezel'k. Elmondották, hogy némely, magukat ko­moly, inteti' esnsnek valló emberek szemében a külső bevallottan többet nyom a latban, mint az emberi mi­nőség, a morális és szellemi érték. Van ebben, a komiku­mon túl. sok meggondolkoz- tató. Az, hogy néhány uni- formisszerűen elterjedt ru­hadarabból következtetnek a világnézetre, hogy leegysze­rűsített .összefüggést” keres­nek viselet és ideológia kö­zött. „Mi modemek vagyunk, ők mev maradiak... 1” — mondta ki a szentenciáit egy leány. A fiatalok külsejükben Is, vagy csak abban, kuioní*—J akarnak as Ä tői. Ez természetes. De mo­dern, korszerű még ez? Csalt divat! S a divatot könnyebb elsajátítani, mint a korsze­rűséget. Az ilyen vagy olyan pulóver, cipő, szoknya, ka­bát, vagy nadrág, mint a fia­tal lány is bizonyította, ab­ba a hízelgő látszatba és kel­lemes tudatba ringathat, hogy e divatos tárgyakkal együtt birtokába került a maiság, a korszerűség szellemi értékei­nek, ismérveinek is. Beszél­gető partnereim is éppen azt bizonyították, hogy csak ru­házkodásukban és modoruk­ban, nem pedig a gondolko­dásukban korszerűek. divat — átmeneti je­lenségek váltakozása az időben. A korszerűség, a haladás, viszont állandó fo­lyamat, iránya a végtelen, a tökéletesedés. A haladás mi­nőségűé?? szelektálja a fel­halmozódott új mennyisége­ket. A diVat mindig valami mást akar létrehozni, a ha­ladás mindig valami jobbat, különbet. A divatos — ön­magában nem értékítélet, sem a felmagasztal ás. sem az elmarasztalás jelentésében. Csakis a haladás minőségi ellenőrzése döntheti el: me­lyik divatielenség, melvik divatcikk szolgába az embe­riség előbbrejutásának, fel- emelkedésének flwét. s me­lyik tűnik el a feledés süly- iyesztőjébm. Patak; Dús« kásigénylések közül a ta­nács végrehajtó bizottsága a szociális helyzet és a jöve­delmi viszonyoknak megfe­lelően, az igények egy részét nem bérlalcás formájában, hanem adás-vétellel elégíti ki. Az igénylő az így vásá­rolt lakás árának (amely rögzített áron, egységesen kerül eladásra az ország va­lamennyi városában) 15 szá­zalékát előtörlesztésként fi­zeti meg. s 85 százalék ere­jéig az OTP és a munkálta­tó kölcsönt nyújt, egyszáza­lékos kamat mellett 35 éves törlesztési időre. A szociálpo­litikai kedvezményeken _ kí­vül a tanácsi értékesítésű la­kások vevői részére az állam öt év alatt átlagosan laká­sonként 37.000 forint ártámo­gatást nyújt. Igen jelentősek emellett a szociálpolitikai kedvezmények is, amelyet a vevőnek és a vele közös ház­tartásban élő gyermekek és más családtagok után meg­térítenek. Eszerint a tanácsi értékesítésű lakások vásárlá­sánál, valamint telepszerű, többszintes lakóházépítésnél gyermekenként 30 ezer fo­rint, más családtagok után személyenként húszezer fo­rint, egyedi többszintes la­kásépítésnél (vásárlásnál) gyermekek és más családta­gok után személyenként 30 ezer forint kedvezmény illeti meg a vásárlót, építtetőt. Fiatal házaspár részére, ké­relmükre a kedvezményt két gyermekig meg kell előle­gezni. Ennek időtartama egy gyermek után három, két gyermek után hat év. A ked­vezmény megelőzésére egyébként a házaspár csak akkor jogosult, ha a kedvez­mény megállapításakor a há­zastársak egyike sem töltötte be a harmincötödik életévét. A kormányrendelet szerint e kedvezmények akkor is megilletik az építtetőt, illet­ve a vásárlót, ha az építés­hez, illetve a vásárláshoz állami kölcsönt, vagy mun­káltatói támogatást nem vesz igénybe. Aki viszont e rendelet alapján egy alka­lommal már részesült ked­vezményben. újabb lakás­építése, vásárlása esetén kedvezmény nem illeti meg. Ab állami erőből naegv*l&­i suló tanácsi értékesítésű la­kások- rögzített árai meglehe­tősen kedvezőek: egyszobás, . központi fűtéses, összkom­fortos lakást 136.000 fo­rintért, s ugyanilyen felszé- reltségű három szoba össz­komfortosat (70 négyzetmé­ter alapterületűt) 230.000 fo­rintért árusítanak. Az emlí­tett összegek természetesen a lakás alapárát jelentik, amelyek a már felsorolt szo­ciálpolitikai kedvezmények­kel és á'laml árkiegészítéssel még minimálisabbra csök­kennek. A telepszerű, többszintes lakásépítés, vagy vásárlás esetében az előtörlesztés a lakás teljes árának 25 szá­zaléka, s legfeljebb 75 szá­zalék erejéig nyújtható köl­csön. A kamat mértéke 110 ezer forintig évi 2 százalék, e felett pedig 6 százalék. A törlesztési idő 30 év. Ha la­kásépítő szövetkezet épít te­lepszerű többszintes lakóhá­zat, akkor 130 ezer forintig nyújtható kétszázalékos ka­matozású kölcsön, s a tör­lesztési idő pedig 35 év. Az egyedi többszintes lakóház építése esetén a szociálpoli­tikai kedvezménnyel csök­kentett építési költség 30 százalékát kell előtörlesztés­ként megfizetni, s a 70 szá­zalék erejéig nyújtható köl­csön 100 ezer forintig három százalék, azon felül pedig 6 százalékos kamat mellett 30 éves törlesztési időre. Válto­zott a családiház-építés hi­telfeltétele is: kölcsön az építési költség 50 százalékáig nyújtható, a kamat mértéke 50 ezer forintig 2 százalék, e határ felett 6 százalék 25 éves törlesztési időre. A szociálpolitikai kedvez­mények maximálisan minden építkezési formában az össz­költség (építési, vagy vásár­lási költség) 40 százalékáig számíthatók be. M ! fM 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom