Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám

Elször pódiumon Cigányklub Andoinaktályán A helybeli klubkönyytár vezetője minden kommeritár nélkül összegzi az előzmé­nyeket: — Már évekkel ezelőtt igé­nyelték, kérték, hogy televí­ziót nézhessenek. Két éve ja­vasoltam: hozzanak létre egy életképes klubot, akkor sem­mi akadálya. Hiába beszél­tem. Majd ugyanez történt egy évvel ezelőtt is, igaz, öten összejöttek az első foglalko­zásra, a következőre már senki. Ez a mostani nekibuz­dulás azonban másképp kez­dődött. Erről hadd beszéljen a klub vezetője, Szabó Ferenc: — A termelőszövetkezet­ben dolgozom, tavaly felke­restem a párttitkárt, s szól­tam neki, hogy jelentkeznék a pártba. A becsületesen dol­gozó cigány is lehet tag. Er­re ő azt mondta, hogy előbb bizonyítsak, megbízatásként kaptáim, hogy szervezzem meg és vezettem a cigány- klubot. Január 24-én alakul­tunk, azóta minden kedd délután mienk a kultúrház, azóta rendszeresen tartjuk a foglalkozásokat. Négytagú ve­zetőség irányítja a munkát, van munkatervünk, s termé­szetesen mindenkinek klub­Berek Kati, a Nemzeti Színház és a 25. Színház művésze, hétfőn tartotta Egerben előadói estjét a Me­gyei Művelődési Központ kamaratermében. Berek Kati gyakori vendé­ge a pódium műfajnak. Ta­hin azért is, mert egyénisé­gének egyik legj ellenzőbb vonása a líra. Igaz, abba, ahogyan ez a csupa ideg mű­vész átéli és átizzítja a lí­rát, már tragikus felhangok és a humor ízei is belesimul­tak. A verset hallani elgon­dolkodtató élmény. A líra, mint varázslat kilobban a szavakból, hogy fényt és vi­lágosságot hagyva maga mögött arra várasson, hogy újból megjelenjék. Ezt a kilobbanó ünnepi pillanatot adta Berek Kati szép számú, hálás és főképp fiatalokból álló egri közöm cégének. Műsorszerkesztése lehetőséget nyújtott arra, hogy nagyszerű megjelenítő képességeit csillogtassa a művésznő. A szelídebb lírai hangulat Illyés versében csak bevezette azt az izzó anyaszeretetet — már-már anyaszerelmet — megszólal­tató Nagy László-írást, amelynek egymásra torlódó­licitáló képsorai rendkívüli szenvedélyeket takarnak. S bármennyire tudatos és fe­igazolványa. Ma saját össze­állítású műsorral lépünk fel, a cigányélet jellegzetes pil­lanatait visszük színpadra. S már siet is a csoporthoz. Vajon mi foglalkoztatja a huszonöt tagú szereplőgár­dát? Nem szabódnak a vá­lasszal: — A falunak mútatjuk be a műsort, de eljönnek-e?'— bizonytalankodnak egyre- másra. — Én azt hiszem, csak el­jönnek az emberek, ha elő­ször nem is nagy számban — próbál optimista lenni a ta­nácselnök. Neki lett igaza. Az elő­adásra 155 jegy kelt el, s el­jöttek nemcsak a cigányok, hanem a falubeliek is, igaz, tekintetükben kétkedés, kí­váncsiság ötvöződött, de ott ültek, s várták a bemutatko­zást. • • • A műsor jó kétórás volt. A klubkönyvtár igazgatója nyugtalankodott: vajon be- ' tartják-e a rendezői utasítá­sokat, vajon mellőzik-e az elemi hibákat. Felesleges volt az aggodalom: a kezdeti lám­paláz hamar feloldódott a játék légkörében. Meglepően gyelmezett művész Berek Kati, a közönsúg nemcsak a műi ek hatásának, élményé­nek sorozatát kapta, hanem azt a mély benyomást is, hogy ez a dinamikus vers­mondó asszony mennyire át­adja magát azoknak a szen­vedélyeknek, amelyek a köl­tői sorokból ki-kitömek. Weöres Sándor tiszta-zene verseit ugyanolyan „testhez állóan” adta elő, mint Fejes Endre novelláját, A hazu­dóst. Palotai Boris meséjé­ben a humor, Illyés verses meséjében a csattanó bizo­nyította, hogy fölényesen biztos eszközei vannak az előadónak a felfokozott ha­tás ébren tartására. És hogy á déli, spanyol temperamentum mennyire közel áll Berek Katihoz, csak ízelítőül kell hivatkoz­nunk Lorca Sira tójának és Nicolas Guillen verseinek előadására. Illyés Bartókját annyi-annyi elhangzás után is élveztük, mert a vers­mondó nem a szokott és magától értetődő hangsúlyt elemekkel foglalta le hall­gatóit: a zene szó elé tett és bőven áradó jelzőket sorol- ta-emelte magasba színesen és így mutatott a lényegre. Az érdeklődés a rendező­ket is meglepte. A kamara­természetesen alakítottak a szereplők, megkapott rendkí­vüli ritmusérzékük, táncaik utánozhatatlan eredetisége, egy-két énekes irigylendőén tiszta hangja, a színpadi moz­gás és beszéd élethűsége. A fel-feltörő tapshullám csak fokozta a vállalkozókedvet, a rögtönzési hajlamot. Tréfáik, saját szerzeményük — a ci­gányéletet csipkedő, ironizá­ló — jeleneteik célba talál­ták. Elmúlt a fellépés, diskur­zusra is jut több idő. Az el­ső hónap eredményességét értelmetlen lenne vitatni. A távlat, a jövő annál izgatóbb. — Vajon megmarad-e a gárda? — Ezzel a műsorral bejár­juk a környező községeket. Emellett rendszeresen tart­juk a kötött klubfoglalkozá­sokat. Előadásokat tartanak a pedagógusok és a község vezetői. Ha már megalakul­tunk — ezt magunk akartuk, nem „parancsszóra” jöttünk össze — maradunk is együtt — bizakodik a klubvezető Szabó Ferenc. ( Ilyen kezdet után aligha lehet ebben kételkedni. (pécsi) estjéről terem szűknek bizonyult. Berek Kati népszerűsége, de a mai magyar líra is — fő­képp a műsor anyaga — megérdemli, hogy a fiata­lok odahaligassanak. A ma­gyar líra mindig is az em­beri tisztesség őszinte meg- szólaltatója volt és az ma is. Nem ártana az ilyen pó­diumműsorokat szaporítani Egerben és a megye más vá­rosaiban is. (farkas) XV. Miért igyekezett any- nyira elpalástolni egy isméretlen parasztlány ha­lálát, ha nem azért, mert rájött, hogy a tisztes­ség erőivel is számolnia kell? Ahogy így tépelődött, emlé­kezik Eriksson, kialakult a fejében egy stratégia. „Hogy mennyit tehetók Maóért, az csupán attól függött, talá­lok-e valakit, akinek a rang­ja és a tisztessége is meg­van ahhoz, hogy segíteni tud­jon” — mondta, „Ha nem találok senkit, akkor megre­kedtem a szolgálati út csap­dájában.” November utolsó napján Eriksson osztaga két vagy hárem Vietkong-katonát ül­dözött egy ösvényen, két sor sövény között, amikor az gyik oldalról hirtelen tüzet nyitottak rái>ik. „Feküdi”’ — ordított az osziagparancsnoK, 13 Nem babonásak a mozik Tizenhárom játékfilm sze­repel a mozik márciusi mű- rorán. A prem iersorozatb.' 1 kiemelkedik két magyar al­kotás. A hónap első hetében mutatják be Kovács András Staféta című új játékfilmjét, amely mai egyetemista fiata­lok problémáival foglalko­zik. Nemzedéki kérdés a témá­ja Sándor Pál játékfilmjé­nek is, a Sárika drágámnak. Két nemzedék, két életfelfo­gás találkozik a történetben. A baráti országok márciusi filmterméséből kiemelkedik a Hárem a sivatagban című színes szovjet filmalkotás. A román Mihai Iacob ren­dezte Az elítéltek kastélya című, a háború utolsó napjai­ban, szlovák földön játszódó művet. Vit Olmer, a népsze­rű fiatal csehszlovák filmszí­nész forgatókönyvíróként, il­letve rendezőként mutatkozik be, Akkor hát, szil! című, mai témájú alkotásával. Fan­tasztikus történet a Medve­ember, a színes lengyel fil­met Mérimée elbeszéléséből adaptálták filmre. A kalandos életű, hajdani világhírű táncosnő: Isadora Duncan élete elevenedik meg az Isadora című színes, angol filmben, amelyben a címsze­repet Vanessa Radgrave ala­kítja. A különleges életű, művészete, tragikus halált halt híres táncosnő filmbeli partnerei: John Fraser, James Fox és Jason Robard. A bűnügyi történetek ked­velői láthatják majd Az élet­hez túl sok című színes, olasz —francia filmalkotást, amely­ben többek között Chaplin fia, Sidney Chaplin játssza a főszerepet. Szellemes vígjá­ték a Marie szeszélyei című francia filmalkotás, amely egy tipikus francia kisváros életét idézi. és a katonák a földre vá­gódtak; a még mindig látha­tatlan támadók golyói por­felhőt csapva pásztázták kö­rűi a lapuló katonákat. Né­hány pilanat múlva abbama­radt a tüzelés, és a sövény mögül Reilly szakaszának egy másik osztaga bújt elő. Eriksson osztagának parancs­noka durván lehordta kollé­gáját, aki szabadkozott. Té­vedés történt, mondta, embe­reivel éppen szundikált, amikor futó lábak zaja éb­resztette fel őket, és ösztö­nösen arra gondoltak, hogy az ellenség közeledik. Rög­tön tüzet szüntettek, amint elhangzott az amerikai „Fe­küdj!” vezényszó. A két osz­tag esetlenül ácsorgóit egy­mással szemben, és Eriksson őrmesterre, még mindig hara­gosan, kijelentette, hogy amióta Vietnamban van, ilven ..tévedést” méa neu» tapasztalt Miközben arra Berek Kati előadói Klubépítés bonyodalmakkal A községi tanács évekig tartalékolta a pénzt a köz­ségfejlesztési alapban, s ala­kosság körében is gyűjtést végeztek a tanácstagok, melynek eredményeként mintegy 70 ezer forintot ad­tak össze a nagytályaiak. A KISZ-fiatalok is bekapcso­lódtak a művelődési klub építésének előkészületeibe, s a járási KISZ-bizottság is hozzájárult a költségekhez 50 ezer forinttal. Két éve épül a művelődési otthon. A füzesabonyi nagy­községi tanács építőrészlege építi és —- bontja... Igen, nem elírás: az ala­pokat, a lábazatot háromszor építették fel, mert a tervtől eltérően, szakszerűtlenül ké­szült, s ezért kétszer is le kellett bontani. Eddig nyolc különböző brigád dolgozott a' nagytályai művelődési otthon építésén, s a káosz — amely kétségtelen kimutatható — többek között erre is vissza­vezethető. fy if rs 9 ­4 1*71. március 3., szerda DANIÉI LANG : A költségvetés egyébként 580 ezer forint, de ebben nincs benne a KlSZ-alap- szervezet egyik helyisége, amelynek építését csak ké­sőbb határozták el, s amely­re a -járási KISZ-bizottság az ötvenezer forintot adta. En­nek munkáit kisiparosnak adta ki a községi tanács. Az­óta fel is épült ez az ötször öt méter nagyságú helyiség — s „ráment” az ötvenezer forint... A dologból népi ellenőrzési vizsgálat lett, amely számot­tevő szabálytalanságot a számlázásnál nem állapító'! meg, de. az kiderült: a KTSZ- helyiség építésére sem terv. sem költségvetés nem ké­szült, s az építés ideje dia i nem vezettek építési és fel­mérési naplót. így aztán meglehetősen nehéz nontosan rekonstruálni a valóban fel­használt, beépített anyagot és elvégzett munkák meny­nyi ségét... A községi tanács vezet"! dicséretes aktivitással szer­vezték a várVa várt művelő-' dési otthon építésének előfe’-1 tételeit, — de annál kévésé1' -» ;ondot fordítottak a kivi*"- iezési munkálatok ellen*- - sér«... (fal udi) i U/fmorvos a Ganz-lWAV4G-ban ^^abad^ 1951-ig az üzemi szakszervezeti bizottság által alkalmazó orvosok látták el az üzemorvosi teendőket. A munka ekk még a balesetek ellátására és kisebb betegségek gyógyít! sára korlátozódott. A későbbiek során az üzemegészségüg. szolgálatot a tanácsok felügyelete alá-rendelték és az üzen orvos tevékenységét is kiterjesztették. Ma már az üzemo: vas a gyár vezetőségének komoly segítséget nyújt, kikér1 a véleményt az egyes üzemrészek megtervezésénél, átépít-: sénél, az üzemorvos javaslatára porelszívó berendezéseke munkavédelmi eszközöket szerelnek fel az üzemekben, munkaalkalmassági vizsgálatoknál is komoly szerepe van a üzemorvosnak. Mindenre kiterjedő vizsgálatokkal határo: zák meg, hogy esetleg mely üzemrészben nem dolgozhat munkára jelentkező. A IV. ötéves terv során kormányun komoly gondot fordít az egészségügy fejlesztésére, így e üzemorvosi hálózat további növelésére és korszerű felszí relésének biztosítására.1 Képünkön; Skiba Imrémé ported» nikus pormintát vesz a Ganz-MÁVAG öntödéjében. WTI foto — Kovács Sándo vártak, hogy őrmesterük ha­ragja csillapodjék, Eriksson, más dolga nem- lévén, végig­nézte a másik osztag tagjait. Szeme hirtelen megakadt egy kifejezéstelenül bámuló, is­merős arcon. „Manuel volt az!” — emlékezett Eriksson. „Csak egymásra néztünk, nem is üdvözöltük egymást Ahogy az arcát néztem, eszembe jutott egyszerre két kérdés is, amit tőle vagy az őrmesterétől szívesen meg­kérdeztem volna. Hogy ki nyitott tüzet először Manuel osztagából. És hogy ki adta le az utolsó lövést. Nem tu­dom, mit feleltek volna — azt mindenesetre tudtam, hogy Manuel alaposan ben­ne érezhette magát a sla- masztikában.” így vagy úgy, Vorst szá­zados gondoskodott róla, hogy Eriksson még a követ­kező nap hajnalán eltávozzék parancsnokságáról. A hetven mérföldre eső Camp Rad- cliífre küldte, az első légi hadosztály támaszpontjára, An Khe városka közelébe. Erikssonnak addig kellett ott maradnia, amíg meg nem ér­kezik gépfegyverkezelői ki­nevezése, mert Vorst már el­küldte Eriksson áthelyezési papírjait a helikopterpa­rancsnokságra, hogy ott hi- 'vatalosan jóváhagyják az át­helyezést. Addig ideiglenes szolgálatát egy ácskülönít­ményben kellett végeznie, amely a húszezres lélekszá­mú támaszpont számára új lakhelyeket épített. Eriksson boldogan hallotta ezt, mert mindig szenvedélye volt az ácsmunka. De egy lényege­sebb okból is örömére volt, hogy Radcliffbe helyezték. Abban bízott, hogy itt több esélye lesz segítőtársat talál­ni, mint a szakaszparancs­nokságon. A mindennapos, kíméletlen harcoktól távol­eső Radcliffben talán kevés­bé tértek napirendre az em­berek az indokolatlan ke­gyetlenkedések fölött; no meg so Ideal többen voltak itt, egy hadosztály támaszpontján, és így sokkal nagyobb volt rá az esélye, hogy megtalálja azt a hatékony pártfogót, akire szüksége volt. „Attól a perctől fogva, hogy megér­keztem Radcliffbe, állandóan őt krf*rpfUem. akárki Wi-aq is” ■— emlékezik Eriksson Alig telt el egy hét, am: kor megtört a jég. Merő vé letlenségből, természetese hiszen másként nem is tör ténhetett volna. Késő déi után volt, húsz társával ,ép pen egy barakkot ácsolta' és aznapra már majdnem ve geztek is, amikor Erikssc azt látta, hogy egyikük, Boj Greenacre kiválik közülül hogy beszédbe elegyedje' egy arra járó szőke, hossz' orrú, magas, századosi rartg fokozatú lelkésszel; a ké férfi látnivalóan jó viszony ban volt egymással. Eriksso sohasem látta addig ”a lel készt. Nem mintha Greena cre-t olyan jól ismerte voln. — csak annyit tudott felőle hogy odahaza cowboy vo! Arizonában, szívós fickó, j< ács, és nem sokat beszél Ahogy a lelkészt elköszönn látta,, úgy érezte, érdeme: lesz jóban lenni Greenacre reL Eltökélte, hogy összeis- merkedik az arizonai fickc barátjával, mert úgy hitte hogy a hosszú orrú lelkes: segít majd neki Mao ügyé­nek tisztázásában. Ahogy ket­tejüket beszélgetni látta, rá­jött, hogy csakis egy lelké­szen keresztül tudja megke­rülni a szolgálati láncot Az igazsághoz tartozik, hogy egy­szer Reilly-tól is kért rá en­gedélyt, hogy Mao esetét megbeszélhesse egy lelkész­szel, de a hadnagy lebeszél­te róla. Lehetséges, hogy azért vetődött fel benne ez az ötlet éppen akkor újra, mert azóta sokat töprengett Vorstról és a tisztességről Akárhogyan is, úgy érezte, jó vágányon van, hiszen a lel­készeknek hivatásszerű gondjuk a lelkiismeret. „A lelkiismeret is olyan dolog, amit az ember magával hoz a civil életből a háborúba. Annyira hozzánk tartozik, mint a lábunk vagy a ke­zünk.”---------------- matatjuk}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom