Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-24 / 46. szám
Gondolatok Eger tudományos életéről r Az MSZMP Központi Bizottsága 1969-ben közreadott tudománypolitikai irányelvei a hazai tudományos élet mélyreható elemzését adták és egyben körvonalazták a- tudományos kutatások soron következő feladatait. Az irányelvek megjelenése utáni időszakban a különféle szervek és intézmények városunkban is megtárgyalták a tudományos élet helyzetét és meghatározták a soron következő feladatokat. A tudományok művelői az elmúlt 25 év során városunkban is számottevő eredményeket értek éL A természet-, az alkalmazott és a társadalomtudományok eredményei egyaránt elismerésre méltóak. Figyelmet keltő eredményeket értek el as Egri Szőlészeti Kutató Intézetben a különböző szőlőfajták nemesítése terén. Az orvostudományi kutatások során a hematológiai, a szemészeti és sebészeti kutatások hoztak jelentősebb eredményeket A fizika területén az egri tanárképző főiskolán folyó spektroszkópiai kutatások érdemelnek figyelmet Érdekes színfoltja Eger tudományos életének a tudomány- történet két ága: az orvos- és a kémiatörténet művelé- , se. A társadalomtudományok fejlődésében alapvető változást hozott Egerben is a marxizmus—leninizimus eszméinek széles körű elterjedése. Városunkban önálló társadalom tudományi kutató- intézet nincs. Kutatómunka a tanárképző főiskolán, az MSZMP Heves megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán, a pártarchívumban, a levéltárban, a múzeumban és általános és középiskolákban folyik. A kutatások fő területei: történelem, régészet, néprajz, marxizmus—leninia- mus, irodalom- és nyelvtudomány, pedagógia, A helyi kutatók munkál gazdagították a középkori, új- és legújabbkari magyar történeti irodalmait, a szomszéd népek irodalma megismerését, a Gárdonyi-kutatást, a felvilágosodás korabeli magyar irodaiam ismeretét, a magyar komenológiát és az oktatás-nevelés elméleti és módszertani irodalmat. A filozófiai, közgazdasági, párttörténeti kutatások eredményei főleg az utóbbi években jelentkeztek. A helyi kutatások eredményeit több^ egri kutatótól származó könyv, több száz tanulmány és cikk jelzi A tudományos publikációk fő fórumai: a tanárképző főiskola tudományos közleményei, a Dobó István Vármúzeum évkönyvei. Egyes kutatók országos, sőt külföldi folyóiratokban is publikálnak. Egy orvoskutatónk évek óta Ghánában dolgozik, egy botanikus pedig Tanzániában öregbíti az egri tudományos élet hírnevét A következőkben néhány olyan gondolatot vetek fel, amelyek megvalósítása szerintem jól segíthetné a helyi tudományos étet további fejlődését. %/árosunkban nines fej" lett tudományos közélet. Az itt dolgozó tudósakról, kutatókról a helyi lakosság alig tud valamit. Többnyire csak a szakmai»esNwmw Mm. liék tartják számon az általuk művelt tudományág helyi képviselőit. A tudományok városi művelőit foglalkoztató témákról csak ott tudnak, ahol a kutató dolgozik. A kívülállók a. kutatókat foglalkoztató problémákról csak „tudományos pletyka” formájában hallanak. A tudományos közélet fejlesztésében fontos szerepet kellene kapnia a TIT szakosztályainak. Egy-egy tudományág helyi művelői részére országos hírű szakemberek bevonásával szakmai konzultációkat kellene szerveznie. Meg kellene szervezni azt is, hogy a tudományok helyi művelői kutatásaikról Időnként, az ér deklődő közönségnek — tehát nemcsak a szakmabelieknek — előadásokat tartsanak. Gyümölcsöző lenne az is, ha egy egri szerzőnek könyve jelenik meg, akkor az illetékesek a megjelent könyvről a szerző bevonásával ankétet szerveznének. Egerben erre még nincs példa. A ván06 tudományos közélete fejlődésében fontos szerepe kell hogy legyen továbbra is az itt megszervezett tudományos tanácskozásoknak, megemlékezéseknek. Természetes azonban, hogy ezek nem pótolják a helyi tudományos közéletet Többet kellene tenni a kiváló eredményeket elérő kutatók népszerűsítéséért A Népújságban folytatni kellene azt a korábbi helyes kezdeményezést amely a város neves kutatói munkássága bemutatására irányul. A helyi tudományos élet fejlődését gátolja az is, hogy bizonyos tudományágaknak csak egy-egy művelője élvárosunkban, több tudományággal, amelyeknek egyébként megvannak a feltételei, nem is foglalkoznak — például művészettörténettel, egyház- történettel, vagy technikatörténettel stb. Abban a tudományágban, amelynek csak egy-egy képviselője van, nincs mód arra, hogy a kutató helyileg gondolatait kicserélje. P robléma az is, hogy a nem tudományos jellegű munkahelyen dolgozó kutatók nincsenek számon- tartva. Gondolok itt az általános és középiskolákban dolgozó helytörténészekre. Ezek sorsa a magas óraszám, s egyéb lekötöttségek miatt nem irigylésre méltó. Nagy kár az, hogy amióta Egerben a tudományok műveléséről beszélhetünk, nem készült olyan összefoglaló jellegű, értékálló monográfia, jj amely bemutatná a város tör- : ténetét, néprajzát, növény- és állatvilágát stb. Ezt- a művet, nem pótolják az Egerről szó- \ 16 idegenforgalmi célzatú ki- : adványok, ismertetések. Tudományos életünk fejlődésének nagy akadálya, hogy nincs városi, Illetve megyei tudományos folyóiratunk. Ennek hiányában több kutató, főleg a tudományos jellegű intézményeken kívül dolgozók, publikációs problémákkal küzdenek. Az országos tudományos folyóiratokban a vidéki szerzők írásait, főleg személyi kapcsolatok hiánya miatt, nehezen publikálják. Egy-egy dolgozat elfogadása esetén sokszor másfél-két évet kell várnia a szerzőnek írása megjelentetésére. Helyi tudományos folyóirat létrehozását az is indokolja, hogy jelenleg alig van az országban olyan megyeszékhely, amelynek tudományos folyóirata ne volna. A helyi tudományos élet gazdagodását jelentené a régen tervezett, de még mindig megvalósulás előtt álló gyógyszertári múzeum létrehozása. A cikkemben a helyi tudományos életnek csak néhány égető problémáját érintettem. A felvetett javaslatokat tovább lehetne bővíteni. I rásomat vitacikknek * szántam. Kívánatos volna, hogy a tudományok egri művelői és pártfogói minél többen hozzászólnának az itt felvetett kérdésekhez, s újabb javaslatok felvetésével segítenék városunk tudományos életének további, fejlődését. Szecskó Károly Az egri szimfonikusok n első bérleti hangversenyéről Hétfőn adta első bérleti hangversenyét az) egri szimf oniku- sok zenekara a Megyei Művelődési Központ színház- termében. A házigazda egri közönség örömmel állapítja meg, hogy együttese sikert aratott és nem méltatlan a hálás tapsra, s azoknak volt igazuk, akik bíztak ennek az együttesnek újuló erejében, életképességében, fejlődni akarásában. Már most látható, hogy helyes úton járnak, megtalálták' azt az utat, amely a gondok között is a kiteljesedés felé vezet A hangversenynek a „Házi muzsika” címet adták. Ez a megfogalmazás talán nem látszik eléggé világosnak, hiszen a négy eljátszott mű csak részben áraszt olyan kedélyességet és meghittséget, amely e két szó összetételét indokolja. Hangulatban is elütnek egymástól e művek, a komoly és mély mondanivaló után két alkotásban is inkább a derű,' a jókedv, a játék uralkodik, hogy aztán a zeAef ' nyelven leírt legmagasabb szellemi és érzelmi régióikig vezessenek a hangzatok, harmóniák. A műsor első felében Szabó József vezényelte a zenekart Bach III. Brandenburgi- versenyének előadása mintha még érzékeltette volna, hogy a fiatal karmester támaszkodik az együttest évek óta vezető Farkas István stílusára, zeneinterpreFrancia—magyar koprodukciós tv-film. A francia televízió számára készül a „Sakkjátékos” című film Magyarországon. Jeleneteit Szentendrén forgatják. A film rendezője Christian Jacques, operatőre: Pierre Petit. Képünkön: barikádharcot örökít meg a forgatócsoport. (MTI foto — Szebellédy Géza) tálási módszerére és így mintha súlyosabbra vette volna- az akkoi dókat a kelleténél. (Persze nem lehet tudni, hogy más akusztikai körülmények között hogyan hatott volna ez a mű.) Ügy érezzük, hogy a biztonságra törekvés a játék könnyedségének a rovására ment Mozart Falusi muzsikusok- jónak nyers paraszti világa viszont még a legtartózkodóbb ’ hallgatót is kuncogásra ingerelte, ha máshol nem, legalább a groteszk befejezésnél. A komoly zenében oly ritkán felcsillanó jóke- dély és leplezetlen játszani akarás elevenen hatott most is. Ennél a számnál Szabó József már adott ízelítőt saját egyéniségéből. A műsor második felében Moskovszky Vince vezényelt A fiatal és tehetséges zenepedagógust eddig úgy ismertük, mint aki a hegedülés mellett inkább a kórusvezetés területén mozog otthonosan: női és vegyeskarával igen rövid idő alatt szép utat tett meg. Most kiderült, hogy az egri szimfonikusok a műsor betetőzéseként úgy adták elő Mozart Jupiter-szimfóniáját, hogy a közönség méltán ünnepelte a zenészek élén az invenciózusan vezénylő és — ha szabad itt ezt a kifejezést használnunk — a zenével nemes hatást elérni akaró Moskovszky Vincét. Nem állítjuk, hogy Weiner Diverti- mentóját és a Mozart-szim- fóniát a legmagasabb szinten, hibátlanul, a zenei titkok teljes felfedésével adta át a zenekar és a karmester a közönségnek, de annyi bizonyos: a fiatal kamnestee debütálása az egri szimfonikusoknál megnyithat egy határozott és érdekes karmesterpályát. Ügy tűnik, a a adottságok minden téré a megvannak, csak szorgalom és határozottság kérdése a folytatás. Ez is egyik örömo ennek a hétfői estének. A magvas zenetörténet^ bevezetőt Szepesi György mondotta eL (farkas) DANIÉI LANG : MAGASLATON dk -ra äx őrmester undorra! pillantott a lányra, Eriksson- nak és Rafe-nek megparancsolta, hogy maradjanak mellette, maga pedig Clarkkal és Manuelle! óvatosan leereszkedett a Kürtről, hogy a Vietkong-osztag után lopód- zanak. Harminc méterrel lejjebb egy különös formájú sziklaképződményhez értek, amelyen két kiugró perem is volt. A felsőn megállapodva felfedezték a kis Vietkong- : Tényt, amint a bngrendszer menedéke felé nyomult, ami kör Jbel ül még háromszáz méterre lehetett, a szurdoknak majdnem az alján. Az őrmester azonban nem rendelt eú akciót a menekülők ellen, mert figyelmét valami egészen más vonta magára: a távolból, még zajtalanul, négy óriás helikopter miniatűr alakja tűnt feL Egy pillanatot sem vesztegetve az őrmester visszaküldte a dombtetőre Ma- nuelt, hogy Eriksson és Rafe azonnal jöjjenek hozzá a lánnyal. Tíz p ra együtt voltak mindnyájan, addigra megnőttek a helikopterek, már hallani is lehetett a motorok hangját. Rafe később ezt vallotta: „Helikopterek kezdtek röpködni a fejünk fölött, és mindenki nagyon ideges lett, hogy mit kezdjünk a lánnyal”. Meserve még el sem tudta dönteni, mi legyen a következő lépés, amikor Clark megragadta a lány karját „öljük már meg, essünk túl rajta” — mondta, a bírósági jegyzőkönyv szerint „Rendben, kezdheted” — mondta Meserve, és nyomban az ellenségre kezdett figyelni; Erikssont a szikla alsó peremére küldte, maga és Manuel pedig, Rafe-fel a háta mögött, visszatért a felső peremre. Rafe volt legközelebb Clarkhoz és Maóhoz — mindössze néhány méter választotta el őket — ezért tulajdonított a bíróság különleges fontosságot vallomásának, amelyben leírta, hogy mi történt ezután. A tárgyaláson (gy nyilatkozott: „Ahol álltam, láttam, hogy Clark karon ragadja a lányt, és a közeli bozótba cipeli... Láttam, hogy Clark egyik kezében a vadászkése lapul”. E másodpercekben hallatszott a bokrok közül a szarv as bele- zés hangja Aztán hallottam, hogy a lány felsikolt, de nem túl hangosan” — folytatta Rafe „Clark visszajött oda, ahol voltunk. Meserve megkérdezte, végzett-e a lány- Hyal”. Alig mondta ki Clark az igent, amikor sebesült kísérletként Maót pillantották meg, amint sebesen lefelé mászik, és eltűnik a sűrű növényzetben. Rafe így idézte fel a jelenetet: „Meserve meglátta, és így szólt: ,Ott megy.’ Clark meg: ,Az istenit, a rohadék! Pedig többször is beleszúrtam.’ Meserve mindnyájunknak azt mondta, lőjünk rá, nehogy . elmeneküljön. Valameny-, nyiünknek megparancsolta, hogy keressük a lányt.” Mind az öten tüzeltek, de Eriksson a maga fegyverét — vadászpuskához hasonló gránátvetőjét — a völgy felé irányította, távol Maótól. Rafe kereken úgy nyilatkozott, hogy „Eriksson nem láthatta a lányt”, de azt is, hogy „Eriksson azt mondta: ,Ö, nem’, mintha megbánta volna, hogy tüzelt”. Rafe kiengedett egy sorozatot M—16-osából, ami érthetetlen módon azzal a következménnyel járt, hogy fegyvere csütörtököt mondott. Viszont felhívta Clark figyelmét egy közvetlen előttük elhelyezkedő bokorra, ahonnan levélzörgés hallatszott: „Nem tudtam, vietkon- gos bújkál-e benne, vagy a lány” — vallotta Rafe. A, jó néhány méterrel előbb járó Clark visszakiáltott Rafe- nek, hogy a lány az. „Láttam, hogy felemeli fegyverét” —, állította Rafe, hozzátéve, hogy ezután elindult Clark; felé. Clark előrenyomult q - bokor felé, M—16-0sával tüzelt, és a zörgő levélzef azonnal elnémult. „Akarod! az aranyfogát?” — kiáltott a vállán keresztül Raíe-nak, aki, mint vallomásában elmondta, akkor egy félméterre lehetett Clarktól, és megdöbbenve bámulta Maót. „Mikor odaférkőztem a lányhoz, láttam, hogy fejét részben elvitte a lövedék” —> vallotta. „Biztos, hogy halott volt”. Közvetlenül a gyilkosság után, emlékezik Eriksson, a katonák látnivalóan — önvédelemből — nem is akartak tudomást venni a történtekről Fölfelé kapaszkodva parancsnokuk felé igyekeztek, aki háborítatlan nyugalommal állt a kiugró sziklaképződmény mellett, és a hadi- helyzetet tekintette át (Folytatjuk)
