Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-24 / 46. szám

Hadi» KO^UTH B.1S Szimfonikus seuo. 8.S9 Pilátus. 9.26 OpereuréiztetdU 10.05 Nyitóikéit, 10.10 Bécsi klasszikus zene. 11.30 A Szabó család. 12.20 Ki nyer mat 12.30 Tánczene. 13.15 Népi zene. 13.45 Válaszolunk hallgatóinknak! 14.00 Hangvcrsenykörüton. 14.30 Nőkről — nőknek. 15.10 Fúvószene. 15.20 Iskolarádió. 16.05 Kantáta. 16.11 Könnyűzen*. 16.30 Riport. 16.40 Németh Marika étieket. '7.20 Beethoven: B-ddr , vonósnégyes. 17.45 Riport. 18.00 Zene indul Ferihegyről. 13.25 Zenekari hangverseny. 20.20 Magnósok, figyelem! 21.08 Visszhang. 21.38 Népdalok. 22.20 Dzsesszklub. 23.35 De Falla mflvetbM. 0.10 Zenés játékrészletek« PETŐFI *.05 Népdalcsokor. 9.00 Kíváncsiak Klubja. 9.50 Fuvola- és hárfadarabok. 11.55 Néhány perc tudomány. 12.00 Porgy és Bess. Részletek. 12.35 Orvosi tanácsok. 12.40 Házunk tája. 13.03 Zenekari muzsika. 14.00 Mindenféle kettőtől «— ötig ... 17.00 ötórai tea. 18.10 Kis magyar néprajz, 18.15 Kórusművek. 111.40 Beszélgetések a pszichológiáról. 19.00 Nótacsokor. 20.25 Muszorgszkij: HovanscsJn*. ötfelvonásos opera. *1.40 Versek. 23.44 Népdalok. MAGYAR ».05 Iskola-tv. 3.30 Egy nyár a vadonban. Magyarul beszélő svéd fflm. 10.30 Delta. 10.35 Egy bécsi Párlszban. (Zenés osztrák\fUm.) 10.40 Előkészítő a felvételi vizsgákra, 17.2* Hírek. 17.35 Riportfüm. 18.00 Rajzfilmek. 18.15 Radar. 18.55 Parabola. 19.is Esti mese, 19.30 Tv-hlradó. 20.00 India felfedezés«. 21.00 Közv. a műkorcsolyán® VB-ről. (Párok) I . 22.00 Tv-hlradó. POZSONYI 15.00 sé 23.30 Tv-hlradó. 19.50 Dalok. lt.,00 Julius FueSc: Üzenet az élőknek. Sí .30 Műkorcsolyázó VB. EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Délután fél 6 és este t órakor Tájkép csata után Színes lengyel film. EGRI BRÓDY (Telefon: 14-07.) Mr. Zéró három élete Színes, szinkronizált angol film EGRI BEKE Modesty Blais« GYÖNGYÖSI PUSKIN Bostoni fojtogató (Felemelt helyárak.) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Lucia (Dupla hely árak.) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kreml toronyórája HATVANI KOSSUTH Velem nem, asszonyom ; Egerben. 19 órától csütörtök reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsl- l Mszkv utcai rendelőben (Tele­im: ii-io.) Rendelés gyermekek részére is Gyöngyösön. 19 órától csütör­tök reggel 7 óráig, a Jókai utca 4i. szám alatti rendelőben. (Te- iiiun; 17-274 Moldvay Győző: A piramisok árnyékában vn. Asszuán. Negyvenöt tok árnyékban. Itt aztán elkel a nagy szélű vászonkalap, meg , a lenge öltözet S a hazul­ról hozott gyógyszerek is ha­szonná váltak. Az asszuáni napok vízfogyasztása átlag 4—5 liter közt mozgott, azonban nem mindig jutot­tunk megfelelő tisztaságú folyadékhoz, aminek szinte mindenkinél kisebb-nagyobb bélfertőzéa lett az eredmé­nye Akik megfordulnak Asz­szuánban, a világ leggran- diózusabb látványával talál­koznak. A gátra gondolok, a vízduzzasztóra, melyet nem­rég avattak fél, s amelynek megépítéséhez a Szovjetunió már az első évben, 1958-ban, harmincöt millió font ster­linget adott Mikor ott jártunk, még folyt a munka, az utolsó si­mításokat végezték a gigá­szi építményláncolaton. Ha jól emlékszem, harmincöt­ezer ember dolgozott itt minden nap, s tizenkét esz­tendőn át De Asszuán meg­ér minden befektetést, min­den erőfeszítést A százti­zenegy méter magas gát a külön nílusi kikötő, a vizel- osztó, valamint az ehhei kapcsolódó energiatelep, más­fél millió feddán föld öntö­zését teszi most lehetővé, ami annyit jelent gyakor­latban: másfél százalékkal megnövekedett az 'ország kulturterülete. Messzire siklik tekinte­tünk a gát révén képződött tó tükrén. Szinte tenger ez már! Vízfelülete tízszerese a mi Balatonunknak. Ez a ki- lencvenmilliárd köbméter víztartalom azonban nem­csak szikkadt területeket öntöz, hanem hajókat emel zsiliprendszerek segítségével a Nílus alsó folyására, mind­ezen felül mozgásba hoz egy óriási vízierőművet Ennek az erőműnek a turbinái tiz- inilliárd kilowattéra ára­mot fejlesztenek, ami szin­te fedezi egész Egyiptom villamos energia-szükség! étét. Forgassuk tovább Asszuán létének jelentőségét A gát nemzeti jövedelem szem­pontjából kétszázharmínc- négy-millió font sterlinget forgalmaz. Nagy szó ez, a megmagyarázza azt a nö­vekvő szimpátiát, amellyel ez az afrikai állam ma a Szovjetunióra tekint ★ Az elmúlt évtized során a régészeket sokat foglalkoz­tatta az a probléma, hogy mi­lyen sors vár a Nílus völ­gyének felbecsülhetetlen ér­tékű építészeti emlékeire. Arról volt szó, hogy a gát által megemelkedett folyó­szint, illetve a keletkezett hatalmas tó elnyeli majd sok évezred kultúrtörténeti emlékeit. Egyiptomnak si­került ezt á problémát is megoldania, s ebben nagy segítségére volt az ENSZ, illetve annak kulturális szer­vezete, az UNESCO, amely világméretű mozgalmat szer­vezett a kormány tervei a lapján az egyiptomi mű­emlékek megmentésére. Hogy milyen formában si­került a régi templomokat, palotákat megmenteni a Ní­lus hullámaitól? Többféle változatban folyt a mentés, s több állam vál­lalt komoly anyagi áldoza­tot Egyiptomért. Phile mel­lett, lent a Nílus-parton állt a gyönyörű Kalabsha-temp- lom. Most, nyolc évvel ké­sőbb, ugyanez a templom „utazott” tíz kilométert, s a korábbinál hetven méterrel magasabb, dombos részen álL A nyugatnémetek kocsi­ké ztatták el régi helyéről, majd rakták össze a szétfű­részelt, húszezer négyzetmé­ter alapterületű építményt. Ugyancsak Philénél állt egy másik öreg épület. Eat nem szállították el, hanem a kis palota köré vasbeton gyűrűt építettek. Ezt a gyű­rűt olyan magasra tervezték, hogy a létesülő mesterséges tó vízszintje fölé érjen, a ily módon védje az épületet A kis palotát vadregényes módon, csónakkal lehet most megközelíteni. A bárka, me­lyet itt, a Níluson felukká- nak hívnak, a betongyűrű fokán köt ki, ahonnan. lép­csőn lehet lejutni a műem­lékhez. ★ Meleg szél borzolta a Ní­lus vizét és sűrűn megdön­tötte vitorlánkat, miközben a bal part távolában viliózó fehér, épülethez közeledtünk. Riadalmat keltve elpattant egyik korhadt merevítő kő­telünk is. Hajólnasupk, a mosolygó kis Juszuf azon­ban macskaügyességgel, me­net közben felkúszott az ár- bócra, s össze bogozta a csonkokat így néhány perc múltán már előttünk táncolt III. Aga Khan parti szik­lákra könyöklő, pálmalom­bok közé rejtett luxusvillá­ja fölötte pedig a szírien, a fatimida stílusú mauzóleum. vV AV\\\\\V\\W\\\\\V\\\\\\\\\V\\VV\\V Anatolij Glagyilint Koncert A bemondónő elmosolyo­dott: — Most pedig, kedves né­zőink, a zenekar Szakande- lidze szerzeményét, a mind­annyiunk által közkedvelt Második kolhoz-szimfóniát adja elő. A családatyák határozott mozdulattal tolták el maguk­tól kérges kezükkel a meg­kezdett vodkásüveget, a csa­ládanyák megfeledkeztek a serpenyőkről, fazékokról, a diáklányok extázisba estek, s abbahagyták a folyóirat ol­vasását, a gyerekek félredob­ták rajzfüzetüket, és mind­mind kényelmesen elhelyez­kedtek a televízió előtt. Mitya Obolenszkij, a kar­mester kopogott pálcájával, és érezte, hogy elönti a forró ihlet, miután szeme sarkával észrevette, hogy a sápadt ar­cú Ptuhov, az elsőhegedüs, a büszke aggastyán, aki nem. köszönt neki a folyosón, most békésen várja Mitya intését. Mitya elkezdte, belelendült, elkezdte nyújtani a dallamot, majd a kezére tekerte, mint- ta gyapjúgombolyagból húz­ná a cérnát. Aztán vitte to­vább a témát a nagybőgősök bozótosain.. A fúvósok szél- döntötte fáin át, majd ma-. gasba emelte, a sivárat, az örömtelit, s végigszórta a tá­gas kolhozmezőkön. Izzadt Mitya, együtt izzadt az erdők, a városok és a sztyeppék fölött Szakandelid­ze elvtárssal, a zeneszerzők szövetségének vezetőségi tag­jával. Elégedett volt. Már Mitya rátért ' Sza- kandelidze alkotásának má­sodik tételére, a „Munkás­hétköznapokra", be kellene lépniük a harsonásoknak; ek­kor hirtelen látja, hogy két fúvós elvtárs abszolút nyu­galommal leteszi a harsoná­ját, cigarettát vesz elő és le­lépni készülődik. „Hová?” — kérdi. Azok mutogatva válaszolnak: „Ci­garettaszünet’’. Mire Mitya: „De hisz munkában van­nak!” — majd azok, kivár­ván a pauzát, mentegetőzve felelik: „Cigarettaszünet mindenütt van’’. Aztán eltá­voztak. No, két harsona még nem nagy veszteség, bár a lelke­sedés már nem lesz a régi. Ez nem elég, ekkor a terem­ben egy hölgyike jelenik meg és valakinek mutogat. És ez a „valaki”, a gordonkás, fel­áll és indul a kijárat felé. Mi­tya kérdi: „Hová?” A dáma: „ő a helyi szakszervezeti bi­zottság tagja, kezdődik a gyű­lés”. Mitya már nem is annyira irányít, inkább az ajtót né­zegeti. Megérezte: valaki föl­emelkedik, kiált |valamit az elsőhegedűsnek; az elsőhe­gedűs, a sápadt arcú Ptuhov tokjába teszi, hangszerét. — Mi van? — érdeklődik Mitya, Ki volt Aga Khan, e pa lota egykori birtokosa, aki i mauzóleumban alussza örök álmát7 Mondták rá, hogy a világ leggazdfagabb embere. Hiva tala szerint az izmaelita hi­tet követő pénzesebb arabok egyházi fejedelme. Hogy olyan gazdag -ember hírében állt, mindenképpen fejede­lemségének köszönhette. Hí­veinek ugyanis minden év­ben a testsúlyát kitevő arannyal kellett fizetniük az egyházi adót. Ez, figyelembe véve Aga Khan száztíz kilo­grammos testsúlyát, valóban horribilis értékké növeked­hetett, különösen, ha figye­lembe vesszük azt a nyolc évtizedet, amit erőben, egész­ségben megért. Szerette a szép ' nőket. Legutolsó felesége, az 1930- as évek ünnepelt párizsi szépségkirálynője, ma is itt él a leeresztett redőnyű ab­lakok palotájában. Ritkán megy az emberek közé, a mauzóleumba azonban na ponta. Névjegye ilyenkor egy szál rózsa, .mely frissen, 1 üdén lobogtatja tűzpiros szirmait a fehér carrarai márványból készült szarka fágon. Hl. Aga Khan 1957-ben halt meg S akkor kicsit fel­lélegeztek az izmaeliták. Az egyház élére ugyanis örök­lés jogán fia került, aki Franciaországban él —s csak 67 kiló. És megint egy napra Kai­ró, a négymillió lakosú és ezerarcú város. Először az Arab Liga modem, impo- záns épületével találkoz­tunk, majd az Abdin-palota következett, Iszmaíl kedive építménye, mély ' 1874 és 1952 között a királyok rezi­denciája volt Közel ötszáz szobája, fogadóterme káprá­zatos díszítéseivel az egyko­ri uralkodók pazarlására emlékeztet Berendezése rész­ben izlám, részben olasz stí­lusú bútorokból áll, s min­dig sok látogatót vonz. A forradalom nem volt finnyás, mindenestől átvet­te a nagyúri pompát hirdető épületet, mely most a Köz­társaság-palota. Előre in­dultunk a repülőtérre, ezzel a látvánnyal búcsúztunk az Egyesült Arab Köztársaság­tól. (Vége.) A liba húsa, mája, tolla Az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy minél több libát neveljenek fel a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok. Haszna nemcsak egyéni, ha­nem komoly népgazdasági érdek is. A toll, a pehely, a libamáj jelentős devizát ho­zó exportcikkünk. Az egerszóláti Béke Ter­melőszövetkezetben eszten­dők óta foglalkozunk a raj­nai lúd tenyésztésével. Je­lenleg is 10 000 törzslibánk van. Várhatóan , rrtintegy 220 ÓOO naposlibát értékesí­tünk 1971-ben, s ugyanakkor 20 000 pecsenyelibát neve­lünk fel. A tenyésztői mun­kát megbízhatóbbá, hatéko­nyabbá teszi, hogy az elmúlt évben megépült saját kelte­tőüzemünk. A rajnai lúd ma már igen elterjedt a me­gyénkben, érdemes egy-két adatot említeni e kiváló faj­tával kapcsolatban. Tojástermelése négyszere­se a magyar parlagi libáé­nak. Növekedése az első időszákban rendkívül gyors, kéthónapos korban eléri a négy kilogrammos átlagsúlyt, még a háztájiban is. Ha fi­gyelembe vesszük,' hogy a csibe két hónap alatt 1,2 kg- ra nő, éz a különbség is a libatenyésztés mellett szól. A szemes takarmányon kí­vül kitűnően értékesíti a ház körül az árokparton ter­mett füvet. Tollazata fehér, a pehely kitűnő minőségű, és szép a mája is. Nagyon fontos azonban azt'is tudni, hogy a' rajnai liba igényesebb a magyar parlagi libánál Ki'i -. után azonnal etetni kell, ér­zékeny a hőmérsékletre. A teremhőmérséklet, amikor a kislibákat lerakjuk, legalább 32 fok kell legyen. Ajánla­tos a termelőszövetkezet ál­tal kiadott technológia sze­rint tartani a naposlibákat. Hiba az is. hosv sokan meg­hagylak a tojólibát költeni. A rajnai lúd nem költ. Feltették már azt a kér­dést is, lesz-e elegendő kis­liba az idén Heves megyé­ben? Termelőszövetkezetünk a Baromfiipari Vállalattal kötött szerződést 200 ezer darab naposlibára. A napos­liba értékesítését a földmű­vesszövetkezetek végzik majd. Remélhetően a rámái lúd hasznának ismeretében e fontos termék is a helyé­KIWVM \\\\w\ WVWWV'WWVN.WWI WVWWWWWWWMMWWWV.XXWWV' Zongora nélkül, mint fék nélkül csökken a sebesség és nem tudod hol állsz meg. Node ez is bekövetkezik! Egy pofa benyomja az aj­tót és elkurjantjá magát: — Srácok, az áruházba jersey-ingeket hoztak. Vége a zenekarnak. Szét­fújja a zenészeket a szél. Vé­ge a műsornak. Fegya bácsi, a nagybőgős marad csak egyedül. Hang szerének tokjából előkotor egy üveg kefirt, s Elnézést kér Mityától. — Tegnap gyakoroltam egy kicsit, reggel óta nem volt a számban semmi, éppen itt az ideje, hogy harapjak vala­mit. Mitya azt sem bánná már, ha vodkát inna. Csak ül, ké­zével eltakarja arcát. Micso da szégyen! Botrány! Igazi botrány! Ez idő alatt a színfalak mögött halálra csörögték magukat a telefo­nok, futkároztak, kiabáltak a folyosón. Az egyébként szimpatiku­sán komoly bemondónő ódá­ié jt Mityához. Rögtön kész a hisztéria! — Most mivel fogja kitöl­teni a szünetet? Több millió tévénéző várja. Hogy magya­rázzam meg nekik? ... Mitya felemeli a fejét, rá­pillant a bemondónő milliók által szimpatikusnak és test­vért idézőnek vélt arcára, majd határozottan előre szegzi tekintetét, s csak eny- nyit mond: — Várjanak egy kicsit... Majd előhúzza zsebébő’ kolbászos vajas kenyerét... Oroszból fordította: Salja Attila — A vállalati portásfülké­be megyek a feleségemhez. — Munkaidő alatt! — Jó módszer! — háborog Mitya. Az öreg azonban hajthatat­lan: — Biztosan történt valami otthon! — Kezet szorít Mi- tyával, és elcsoszog. Elsőhegedüs nélkül a ze­nekar csak egy helyben to­pogott. Egyes sebességben lej­tőn felfelé azért még eldö­cögünk. Ám ekkor, az ördög vigye, qltünt a zongoramű­vésznő. Eltűnt — punktum. Csak a zongora tetején ha­gyott egy kis táblácskát: uLeugrottam a raktárba". ré kerül, s a következő években több lesz a libahús a máj, a toll és a pehely. Dér József tsz-elnök Megjegyzések — Egerről Egri sétáim alatt sokszor jutok szomorú megállapítá­sokra. Városunk jó néhány utcája nem felel meg az idegenforgalom által állított követelményeknek. Van például egyedülálló történel­mi várunk, sok látogatót vonz. De a vár környéke, a vár felett, a Gárdonvi-házig vezető út. nem válik a di­csőségünkre. A várfal és a vasút közötti terület a „senki földié”, a környéken lakók odahordják a szemetet. A kórót már évek óta nem irtották ki. Szerte a városban a leg­forgalmasabb részeken soká­ig ott marad az új. nagysze­rű épületek mellett a törme­lék, sok helyen a bontási anyag. Sokszor találkozunk egy- egy helyen oda nem illő dolgokkal. Ezek közé tarto­zik például a főiskola és a székesegyház között levő kis parkban „felejtett” hor­dó, melyben természetesen borkimérő működik. Sokszor teszik fel és jog­gal az egriek a kérdést; hogy néhány, hosszabb idő óta húzódó építkezés mikor fejeződik be végre. Ezek közé tartozik a templom alatti borkóstoló. És mikor hozzák rendbe az uszoda környékét, mikor építik be a Lenin út és a Grónai u1> ca sarkán levő telket, mi­kor rakják ki az autójavítót a város közepéről? Nagy József Köszönet a gyógyító munkáért A Népújság előfizetője éa egyben olvasója vagyok, 3 miután a lapot sajátomnak is érzem, engedtessék meg nekem, hogy az újságban is kifejezzem köszönetem dr. Szanyó László belgyógyász­nak, aki az egri I-es belosz- tályon gyógyít. Félreértés ne essék, nem a velem való tö­rődés ragadott meg — hi­szen én könnyebb beteg va­gyok. Két szobatársam sú­lyosabb* betegséggel nyomja az ágyat, egyikük az élettől nagyon megviselt, 63 éves, egyszerű falusi néni. Régeb­ben állnak kórházi kezelés alatt, s a doktor türelme, kedvessége sokat segít a hosszadalmas betegség elvi­selésében. Varga Istvánné Hozzászólás a kritikához Mindig érdeklődéssel ol­vasom a tv-kritikákat, de őszinte felháborodást kel­tett bennem néhány kritiká­juk. Amikor két kislány név­telenül szólt hozzá a kriti­kához, először úgy éreztem, az én véleményem is tolmá­csolták. S Tiogy most írok, az talán a sajá* megnyugta­tásomra is szolgál. Ugyanis eddigi véleményem alapo­san megváltozott. A Dakta- ri-sorozat egyik adása után ismét elővettem az ezzel kapcsolatos kritikát — ami­vel korábban még nem ér­tettem egyet —, s rá kellett jönnöm, hogy véleményem elhamarkodott volt. Vissza- Túlzónak tartom, hogy az állatok sorsát mindenek fö­lé helyezik. Ha szívesen néztem is a sorozatot, ezek után már gondolkozom, megnézzem-e a következő­ket Papp Mihályné február f

Next

/
Oldalképek
Tartalom