Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

MI lesz a hatvani felsőfokú technikum sorsa?

A MÜLT ÉV NYARÁN,

az államvizsgák befejezése után „bezárták” a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum hatvani kihelyezett zöldségtermesztési tagozatának kapuját. Ez különösen akkor tűnt fel a hatvaniaknak, amikor szeptemberben a korábbi gyakorlattól eltérően már nem kezdték meg a tanítást. Sokan találgatták, vajon mi történhetett, hiszen hét év alatt közel háromszáz felsőoktatási diplomával rendelkező zöldségtermesztő szakembert adott. Hatvan a magyar mezőgazdaságnak. De valóban miért is zárták be a hatvani felsőfokú intézetet és mi lesz a sorsa a jövőben? Ez foglalkoztatja ma is az ottani közvéleményt. Erre a kérdésre kértünk választ Foga- rasi Jánostól, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztálya oktatásfejlesztési osztályának vezetőjétől.

— Az 1960-as évek elején a mezőgazdaság szocialista átszervezésével mintegy robbanásszerűen megnövekedett az igény a jój képzett mezőgazdasági szakemberek iránt — kezdte válaszát Fogadási János. — A kormány akkori határozata alapján az agrártudományi egyetem, va- lafnint az agrártudományi íőisko’ák mellett több felsőfokú mezőgazdasági technikumot létesítettek az or- szá” különböző vidékein, íny Gyöngyösön is. Azzal a céllal, hogy két év alatt magas szintű pina életi és gyakorlati képzést biztosítanak a leendő sza’^mb^reknek. akik bekapcsolódnak a nagyüzemi termelőbe. AJ'kor hozta létre a Gvönmiösi Fels" 'okó T-tczöoa^daségi Technikum igazgatósága a minis'+órium- rral eyvnf értésben n Hztvan- ba kihelyezett zöldségtermesztési szakot.

«— Mi indokol !a ezt?

— Elsősorban Hat.van speciális adottságai, az ottani ta'.aj- és éghajlati viszonyok, a környék nagy múltú zöldségtermelő kultúrába, valamint a város akkori vezetőinek felajánlóit t Imogt- tása az intézet ügyének előbbrevitelében! Ez azonban a későbbiek során elmaradt... 1963 őszén Gyöngyösön és Hatvanban is megkezdődött az elméleti és

gyakorlati oktatás. Hatvanban nagyon rossz körülmények között tanultak, dolgoztak a fiatalok. A helyi Lenin Termelőszövetkezet egyik tanyai épületében volt a kollégium, az oktatási épületet pedig a Hatvani Cukorgyár ajánlotta fel. ahol szintén nem voltak meg a tárgyi feltételek a korszerű oktatáshoz.

— Mi következett ezután?

— Az akkori Földművelésügyi Minisztérium a kormány megbízásából a második ötéves terv végére elkészítette a felsőfokú mező- gazdasági technikumok távlati fejlesztési tervét. A terv- javaslat alapján a kormány 1966-ban határozatot hozott, amely tíz felsőfokú technikum továbbfejesztését irányozza elő. Ebben a fejlesztési tervben Gyöngyös is szerepelt, viszont a hatvani kihelyezett tagozat fejlesztését, új beruházások létesítését, alacsony hallgatói létszáma, korszerűtlensége, rossz anyagi és tárgyi feltételei nem tették indokolttá. A minisztérium a kormányhatározat alapján a Heves mérvéi Pártbizottsággal és a megyei tanáccsal egye‘4rt'sben ú°y döntött, hogy Gyöngyösön 70 millió forintos körtr'^nal új oktatási központot coit ah->l korszerű C'rei'i és rtr,o'?,e!ő

szem'7rii feltételekből si+"ák a magas szintű képzést.

— A korma ny határozat előír'a az elméleíi képzés egy in' 'hm én vb e való kon- cent-á?árát. F.nnek ellenére Gyöngyösön kívül Hatvanban is volf továbbra d- mí'"1' rs "vakorla'.i oktatás? Miért?

— Igaz. HotvanMn az "1- mél-'t.j oktatás csak a múlt év közeoén, az utolsó végzős év'o’varn államvizsgáival fe;°-ődöit be. Ez azonban mé"ós fakó—'■'"an sz"nt mag. ugyanis 1997 óta új

t n - ’*v n1a*s*-í>n. no *oari felsőfokú technikumokhoz hasongon Tpnmo,r»p r'-\T-~r* r:■>")/>]féllC

a szakemberek ké~g/-*t a fo'cőfo’-ú m-”''"'--'s^gi tanba’’-vmakban is. Fz lehetővé ta^a no alapozó tárjak bővítését.

ÍGY CSAK A HARMADIK ÉVBEN szakosodnak a hallgatók, és Gyöngyösön

vagy szőlész-borász vagy zöldségtermesztő szakot választanak. A magasabb szintű képzéshez Hatvanban már nem voltak meg a feltételek, ennek megfelelően 1967-tői csak Gyö” ""ösön nyitottak önálló zöldségtermesztő évfolyamot, Hatvanban pedig már nem.

— fis mi lett a gyakorlati képzéssel?

— A gyakorlati oktatás továbbra is Hatvanban maradt, az ottani zöldségtermelő területen, mivel ebből a szempontból az a legjobb bázis. Az elméleti képzés ugyan megszűnt, a gyakorló terület viszont a gyöngyösi intézet részeként megmarad Hatvanban, ahová Gyöngyösről mikrohusszal szállítják a hét meghatározott napjain a hallgatókat A húsz- holdas gyakorlóterület rekonstrukciója a gyöngyösi központi intézet fejlesztési tervében szerepel. Ott fog felépülni az. enyik gyakorlati tanszék is. Ezenkívül korszerű fóliás zöldségtermesztést blo1-1-ot:at is létesítőnek Gyöngyösön pedig az' idén ősszel átadják rendeltetésének az új tanügyi épület- komplexumot, amely minőén tekintetben biztosítja maid az emelt szintű elméleti oktatást. Érdekességként még azt is megemlítem, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Szak- oktatási Főosztálya hamarosan javaslatot terjeszt az Országos Ifiúsá"nnlitikai ér Oktatási Tanács elé a felsőfokú mezőgazdasági technikumok egy részének főiskolai rangra emelésé 'ől. A ja- vas'at szerint a Gyöngyös: Felsőfokú Mezőgazdaság' Technikum a Kertészeti Egyetem egyik kara lenne, ahol három év aJatt szőlész borász, zöldségkertész és növénytermesztő s~nJ<m6rnökn két képeznének. Ez a javaslat természetesen a kormány elé kerít1 és az dönt meg valósításáról,

(M. K.)

Egy könyv Gyöngyösről

Hézagpótló munka. A frázisnak tűnő kifejezés most nagy igazságot fejez ki. Minden elismerést megérdemel a szándék és a tett, aminek eredményeként az érdeklődők betekinthetnek Gyöngyös történetének egy fontos, mondhatjuk: legdöntőbb szakaszába.

A szerző, dr. Sereg József, a város szakközépiskolájának igazgatója. A könyvének címe: Gyöngyös a szocializmus útján. Alatta zárójel mutatja, hogy még szükséges az olvasó további tájékoztatása is, mert a szétnyíló lapokon egyébről is tudomást szerezhet. Ez pedig: Fejezetek Gyöngyös

XX. századi történetéből.

Az alcím sem nyújt hiánytalan felvilágosítást, mivel a könyv első harmada, tehát százhúsz oldala a város még korábbi történetét vázolja fel. Ne bonyolódjunk bele tovább a részletekbe. Elégedjünk meg annyival, hogy a 350 oldalas könyvnek csak egy harmadnyi részét tölti ki a szerző írásos anyaga. Az egész terjedelemnek több mint a fele kép. amik közűi néhány vázlatszerű rajznak tetszik.

Mintha a könyv szerkesztőjét és a szerzőjét a rendelkezésre álló, illetve felderített anyag bősége hozta volna zavarba. Nem volt szíve válogatni, mert érz lse szerint mindenre nagy szüksége lehet a könyv iránt érdeklődének. Általában azonban minderb-n szelektálni kell. a fontossági sorrendet nvHe- Ellni szükséges. A jószívűség nem feltétlenül vezet a várt eredményhez.

Dr. Sereg József a város rajongójaként fáradozott hosszú időn át, amíg az anyagét gyűjtötte. Hihetetlen szorgalommal kutatott fel mindent. Amit leírt, az á tiszta igazság. Legújabb kori ad»*ai a mindennapok történetét rajzol iák feL Olyan rés-’eteket rögzített, amiket a véges emberi emlékezet nem képes sokáig megőrizni és amik közül nem e"y már néhány év elteltével tör'á- rn’mi kuriózumnak minősül. A sok anró r’szlot menő-órának is ez egyik fő erénye.

A szerző alkotó módszeréről ezt olvashatjuk a fülszövegben: „A könyv írója megkísérli a jelenkor történetét tudományos módon feldolgozni.” Rosszul cseng ebben a mondatban ez a szó: megkísérli. Minősítésnek szánta az ismertető? Vagy csak pongyola fogalmazás következménye?

A következő bekezdés így indul: „A könyv stílusa egyes helyeken lírai ihletettségű, a logikai okfejtéseket érzelmi telítettségű összegezések zárják le.” Az idézet tehát hangsúlyozza a stíluskeveréket, ami a műfaj szerint szokatlan.

Végül: „A könyv szerény, de igényes vállalkozás.”

Ebben a mondatban megint akad egy szó, aminek értelmezése messzire vezetne. Miután a fülszöveg általában ajánlás, célja a figyelem felkeltése, mindig megbocsátható ha kedvező ítéletet tartalmaz. Az idézett mondatok tehát ilyen szempontból is enyhén furcsállhatnk.

A könyv a Heves mérvéi Nvomda Vállalat üzemében készült. A szokatlan feladat nagv erőfeszítésre késztette a nyomdát, aminek nem is

tudott maradéktalanul megJ felelni. Technikailag sem ki« fogástalan munka, aminek a kötése sem dicsérhető. Tör« delése erősen vitatható. A nyomdai szerkesztő több találékonyságot is mutathatott volna, összesein alig kétezer példányban jelent meg a könyv, darabonként 58 forintos áron, tehát a mecénás, a Gyöngyösi Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya nagyon gavallérnak bizonyult.

Ha szigorúbb szerkesztő bábáskodott volna a témájában nagyon fontos mű megszületése körül, feltétlenül a javára vált volna a könyvnek. Ennek hiányában megmaradt az írás annak, aminek a szerző szánta — as előszobán olvashatóan:

„Azoknak, akik megtisztelő bizalmukkal megajándékoztak és a városi tanács tagjaként három ízben .megválasztottak, külön is szeretettel ajánlom munkámat a tanácsok megalakulásának huszadik évében.”

Ez is fontos körülmény.

(G. Molnár F.)

Hétfő este háztáji klub

Könyvterjesztő, telekkönyvvezető, háztartásban dolgozó asszony, nyugdíjas termeiőszövetkezeti tag ül egymás mellett. A fekete táblára Gáspár Jenő, a tsz- szövetség fiatal agrármérnöke ra'zol. A hevesi művelődési központ klubtermének hosszú asztala körül mintegy húszán ülnek és figyelnek.

Minden hétfő este együtt ülnek a hosszú asztal mellett a háztáji klub tagjai és hallgatják a fiatal agrármérnököt, kérdeznek, vitatkoznak és tanulnak.

Igazi klub alakult Hevesen, az első háztáji klub megyénkben, de talán egy kézen meg lehetne számolni, hogy hány hasonló működik az országban.

Hogy milyen gyakorlati hatása van a hétfő esti ösz- szejövételeknek, nem lehet csak közvetlenül lemérni. Amikor Pászii Gyuláné elpanaszolta, hogy nem eszik otthon a hízó és erre azt a tanácsot kapta Gáspár Jenő'öl, hogy etessen vele agyagot, ugyancsak hitetlenkedve fogadta a tanácsot. Aztán megjött az étvágy és amikor a fiatal agrármérnök elmagyarázta, hogy a B-vitamin hiányt pótolni kell. és emellé rövid tudományos indoklást is hallott,' soha addig nem érzett piza- lommal fordult a kérdező a mai modern agrártudomány felé.

Sok mindent tudnak meg

hétfő esténként a háztáji klubban. Nem sejtett esnem tudott összefüggések bukkannak fel egy-egy alapos ismertetés után, és a talán évszázadok óta megszokott módszer helyett a háztájiban is a kornak megfelelő új tartási módok alakulnak ki. Szinte furcsa volt hallani, hogy a klubtagok arról beszéltek, érdemes volna komolyan' foglalkozni a ketreces rendszerű tojástermeléssel, otthon. Hiszen minden tau rendelt a szövetségen keresztül francia toióhibrid.et, amely sokszoros teljesítőképességével messze felülmúlja a hagyományos fajtákat

DANIEL LANS :

VII.

Tizenöt-húsz perc múltán Meserve, mintha untatta volna a beszélgetés, hirtelen küldetésükre emlékeztette osztaga katonáit; közölte, hogy további felderítést kell végezniük még aznap délután. Ezúttal Clark vnarad itt, hogy vigyázzon a jjfcnyra és a viskóban hagyott jfegy verőkre.

Eseménydúsan folytatódott a nap. Ezúttal tovább nyomultak, gyakran vállmagasságig érő növényzetben haladtak a csúcs felé. Bár állandóan vigyázniuk kellett, hová lépnek, valamennyien szemmel tartották a patakot, amely a viskó mellett folyt el, magasan volt a forrása, és jó néhány rizsföld mellett vitt az útja. Félóra múlva kiderült, hogy érdemes volt

figyelni a patakot: ezúttal érdekesebb látványban volt részük, mint Rafe vízi bivalya. Három vietnamit láttak a víz partján menni, és bár nem viseltek egyenruhát. Meserve úgy tekintette, mintha a Vietkonghoz tartoznának, ezért valamennyien tüzet nyitottak rájuk. Egyikük sem talált célba, és az őrmester rádión kért tüzérségi támogatást a szakaszparancsnok- ságtól, amit tüstént meg is ígértek neki. A segítőkészség, emlékezik Eriksson, határtalanul hízelgett Meservé- nek, mert hallgatólagosan azt jelezte, hogy a parancsnokság igen nagy jelentőséget tulajdonít az imént lezajlott csetepaténak. Meserve úgy döntött, hogy bekerítik a-három vietnamit. Elküldte Erikssont és Rafe-et, hogy hozzanak a kunyhóból füst- gránátokat. A futva érkezők elmagyarázták Clarknak, miért jöttek, az feszülten hallgatta őket, majd rangjára hivatkozva átruházta Erikssonra a viskó őrizetének feladatát. Mikor Clark és Rafe eltávozott, Eriksson úgy érezte, hogy egyik izgalomból a másikba csöppent — a három vietnamival való összecsapás helyett most az a jóval bonyolultabb próbatétel vár rá, hogy egyedül kell maradnia Maóval. Nem tudta, hogyan viselkedjék vele, bár furcsamód úgy érezte, hogy már jól ismeri, a zokogása hallatán olyan felindulást érzett, mint még soha életében. Még az is átment az agyán, hogy lelövi a lány támadóit, de mondta nekem, „akkor négy holttestről kellett volna számot adnia” Amikor megkérdezték az egyik tárgyaláson, mit érzett, ahogy a kunyhó oldalánál a füvön ült, így vallott: „Azt kívántam, bár sose keveredtem volna ebbe a helyzetbe. Azt is elmondhatom, hogy imádkoztam, és rr eg Jógádtam, ha valaha is élve kikerülök ebből a helyzetből, mindent meg fogok tenni, hogy ezek az emberek megfizessenek a tettükért”.

Eriksson leghosszabb hallgatása következett. Amikor újra nekikezdett, az ő mértékével mérve sokáig beszélt: „Ahogy Mao meglátta, hogy belépek, azt hitte, meg akarom erőszakolni. Sírni kezdett, és esedezve hátrált előlem. Fáradtnak és betegnek látszott, percről percre fáradtabbnak és betegebbnek. Az az érzésem támadt, hogy bizonyára valami sérülés érhette, bár ezt nem tudhattam. Fekete pizsamaruhája volt rajta. Kekszet adtam neki, marhagulyást és vizet. Először kapott enni, mióta elhurcolták falujából — akkor még sötét volt, most pedig délután. Állva evett, szipogott egy sort, aztán evett, megint szipogott, megint evett. Rajtam tartotta a szemét, mintha ki akarta volna találni, miért játszom vele. Mikor befejezte az evést, motyogott valamit vietnamiul, talán azt, hogy köszönöm’, nem tudóin, mit. Aztán azt mondtam neki, angolul, hogy ,Nem értem, amit mond’. Mást is el szerettem volna neki mondani. El akartam mondani, hogy .Sajnálom, ami történt, de soha se fogadja el senki bocsánatkérését azért, ami történt, se az enyémet, se a másét. Ne kérje, hogy megmagyarázzam, miért tették ezt magával. Sosem fogom megtudni. Látom, hogy van valami baja, hogy érzi magát? Ha most eleresztem, mes tudta tenni

hazáig az utat?’ Bárcsak tud- I tünk volna beszélni egymással!” — mondta elszoruló hangon Eriksson. „Együtt jobban ki tudtuk volna gondolni, mit kell tennünk, így meg egyedül kellett gondolkodnom — pedig az ő élete forgott kockán. Kiléptem a viskóból, hogy egy kicsit egyedül legyek, és meghallottam odakinn a tüzérségi tüzelés fojtott, távoli hangját. Fogalmam sem volt, hogy merre járhat az osztagom. Talán négyszáz méterre onnan, a 192-es magaslat tetején, vagy talán még egy egész óráig távol maradnak? Ha csak ennyit tudok, rögtön támaszkodhattam volna valamire, bár ki tudja. Fegyelmezett katona voltam, tudtam, hogy semmi pénzért nem engedném át a viskóban hagyott fegyvereket az ellenségnek, mégis beleszédült a fejem, hogy kigondoljam, hogvan menthetném meg Maót. Űjra arra gondoltam, hogy szélnek eresztem, de mit mondok akkor Meserve-nek? Hogy ez a gyenge, köhögés lány erősebb volt nálam? Aztán meg haza se ért volna, semeddig sem jutott volna, olyan állapotban volt. Aztán arra gondoltam, hogy együtt indulok el vele. Rájöttem, hogy nem jutottunk volna messzire, de hamarosan besötétedik, és elrejtőzhetnénk valahol a bozótban. Azután már csak addig kellene kerülnünk a felfedeztetést, amíg az őrjárat harmadik napján az osztag nem találkozik a friss ellátmányt hozó egységgel. Ismertem a találkozás helyét, és ha Mao meg én megjelennénk ott a kellő időben, nem volt kétséges előttem, hogy az ellát mányosok mindkettőnk olda Iára állnának. (Folytatjuk^ ■ ■

Veres Beneuek, az ősz, bajuszos férfi — aki még nem azt mondja, hogy mezőgazdasági munkás vagyok, hanem azt, hogy földműves —• arról érdeklődik, hogy jelenleg mi a legkorszerűbb gyü- mölcslermesztési eljárás, és a fiatal agrármérnök felrajzolja a táblára, hogy jelenleg így csinálták Kaliforniában és ez idő szerint ez a legkorszerűbb.

Bánfalvi Zslgmond könyv- terjesztő főként azért jár hétfő esténként a művelődési otthonba, hogy tudja, melyik szakkönyv tart nagyobb érdeklődésre igényt. Mellesleg neki is van egy kis kertje. Hogy hogyan ér; tik meg egymást a tanárok és a termelőszövetkezeti tagok, erre éppen Bánfalvi Zsigmond mondta a legjobb példát: egyforma szinten van a mezőgazdasági intelligenciájuk, mert ilyen is van. És ez az intelligencia az utcán is együvé tartozóvá teszi őket. Napközben megállnak, beszélgetnek az utcán, közös gondjaikat tárgyalják meg.

Gáspár Jenő, a fiatal előadó, az utolsó klub után azzal az elhatározással tért ha-: za, hogy a legközelebbi klubra a feleségét is elhozza. mert a hétfő esték már többek egyszerű kérdezz-fe« lelek előadásnál. A klub igazi közösséggé alakult, ahol a tagok nemcsak egy lassú „forradalmat” valósítanak meg a hosszú ideje változatlan háztáji gazdaságokban, hanem egészséges társas életet teremtenek a községen belül.

—«gr-» 1