Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
Volt nekem egy tanárom. Áldott jó ember volt. Birkatekintetű, ga- lambepéjű, dédanyaszívű ember, aki útálta a zürözést aki meghatódott egy halk és drámainak szánt sóhajtól: matematikatanárom volt, az istenadta. Azóta is irtózom a matematikától, s úgy tekintek művelőire, mint akik visszafelé is képesek olvasni a hettita-írást — magyarul. Volt nekem egy másik tanárom isi kutya egy kemény ember volt, „Fiam. a középiskola még nem kötelező nálunk! Ha vállalta, vagy tanul, vagy megy!” S nem volt mese. Illetőleg, ha volt mese. azt szépen, szabatosan, irodalmi igénnyel kellett elmondani, utalni esetleg a világirodalom hasonló történeteire. írókra, akik megírták ezt a mesét, úgy, hogy felért egy hátborzongató felelettel annak elmondása, hogy tegnap fájt a fejem, s ezért nem tudtam felkészülni, mára magyar irodalomból. Ha nagyon jól sikerült a „mese”, akkor esetleg meg lehetett nála úszni elégtelen nélkül. Esetleg! Egyszóval kimondottan rossz ember volt. konok és elszánt, de vitatkozó típus, undorral mindenféle lagymatag belenyugvás miatt Magyartanárom volt Talán neki köszönheti (?) az olvasó, hogy újságíró lettem. Érthető hát, hogy a magam részé- 8 ről miért nem szeretem a „jó em- § benőket?” Különösen nem, ha veze- § tők. A Magvar Népköztársaságot és ^ a szocializmus teljes felépítését KOKTE Q, A jő emberek rosszasága mentse meg az úristen mind a három személyében, — a jó emberektől. Nem a „jó” vezetőktől, amelyből soha nincs elegendő, hanem a jó emberektől, akikből mindig volt fölösen, s lesz is még egy ideig, — sajnos. Nem akarok túlzásba esni, de okoztak annyi kárt ebben az országban a „jó emberek”, pontosabban a jó emberek rosszasága okozott any- nyi bajt már. mint egy kiadós árvízzel kevert földrengés. A megértők. A megbecsátók. A Mindentelhisz nagymamák. A Mindentmegengedő nagypapák. A bántani senkit dehogy is akarók. A népszerűtlen feladatot vállalni nem tudók és nem is merők. A könnyes szemű bocikák. Az ostoba szamarak! A vállalati igazgató, akinek kellemetlen szólni mérnökének, hoev munkaköri kötelességéről és nem újításról van szó. Nem is szól, mert ő jó ember. Aztán évek múlva az el- szemtelenedett mérnökét sittre kell vágni, mert már a csavarmenetet is saját találmányának számolta el. A művezető, aki elnézi a lógást, s akit nagyon szeretnek év közben a melóisok mert jó ember, legfeljebb csak zsörtölődik, de fegyelmi, meg pénzbüntetés, meg ehhez hasonló, az nincs nála. De fizetésemelés se. Meg nyereségrészesedés se. Semmi nincs nála. Mert ő jó ember. A szövetkezeti elnök, aki olyan jó ember, hogy elfordul az utcán, mikor látja —, hogy ne lássa! —. hogyan talicskázzák haza a lopott kukoricát a közösből és befogja a fülét, ne hallja, mint jajgat a kacsa a kosárban. mert éppen most looiák haza vasárnapra. Jó ember a szövetkezeti vezető, nem akar se magának., se másnak kellemetlenséget. A zárszámadás aztán meghozza a kellemetlenséget magának is, másoknak is. Merthogy a zárszámadás ideje mindig eljön: hol előbb, hol később, de mindig elérkezik! Soroljak példákat? Minek! Mindenki tudja, és legbelül érzi is. ha „bolond lenne” kimondani is: melyik vezetőjét tartja — úgymond — jó embernek, de rossz vezetőnek, s melyiket rossz embernek, de igazán jó vezetőnek. Mert jónak lenni a legkönnyebb és a legkényelmesebb —, átmenetileg. Mindig népszerű és pillanatnyilag rendkívül hálás dolog igen-t mondani akkor, amikor nemet mondani a megkövezés veszélyét idézheti fel. Csakhogy az emberek gondolkodó és mérlegelni tudó lények: emberek. Nem kell sok idő, hogy megértsék és higgyék is azt a vezetőt, akire lehet építeni. Akinek a szava, ha nemet mond, éppen olyan hiteles, megbízható mint amikor az igent mondja. Aki nem a jó emberek rosszaságával, hanem a megfontolt vezetés jóságával irányítja kisebb, vagy nagyobb közösségét. Uram, ments meg bennünket a jó emberektől, a rosszakkal majd elbánunk mi magunk is. Árpen! Bűnt csírázik a könnyelműség Fiatalok a bíróság előtt Négyen vannak. Kettőjükkel az édesapja is eljött. Zavartak. bizonytalanok, szégyenkeznek, A fiatalok is, a szülők & ★ Közel járt már az éjfélhez az idő, amikor D. J.-ét a rendőr járőr elkapta a gyöngyösi Deák Ferenc utcai fűszerüzlet telkén. A fűben lapult. Ha nem hagyja kint az utcán a motorkerékpárját, talán megússza a betörést. Egy csavarhúzóval szerelte fel magát. Mosolyogni kellene ezen a naívságon, ha nem betörési kísérlettel lenne szó. r p^nz kellett volna. A menyasszonyom Atkáron lakik, náluk lett volna búcsú a hét végén. & csak egy tízesem volt Száz-kétszáz _ forint kellett volna a búcsúba, hogy szórakozhassunk. Aztán a kérdésekre válaszol. Az apja meghalt, az anyja ezer forint körül keres. Tehát szegények? Nem éppen, mert neki havonta két és fél ezer is összejött a mesternél. Aztán az anyja most már együtt él egy férfivel, akinek elég jó a jövedelme. Szóval: nem sikerül a szegény fiút alakítania. Nehéz is volna ez. hiszen egy motorkerékpárt kapott ajándékba. Aztán eladta és vett helyette egy nagyobbat, ötezerért. A rendőrségen azt vallotta, hogy társával együtt akart betörni. Két bukósisak volt a motoron. Ezért érdeklődtek a rendőrök a másik személy felől. — Csak félelmemben mondtam a rendőrségen T. T. nevét Azt hittem, megvernek. ha nem mondok egy nevet. Néhány kérdés után kiböki. senki sem fenyegette, de szabadulni akart mielőbb a rendőrségről. Ezért vallott úgy. ahogy szerinte a rendőrség akarta hallani tőle a történeteket. Így bukott le még három fiúismerőse. ★ T. T. akkor éljel a gépjavító állomásról hozott el több méter rézcsövet, egy csomó elektródát, amit az alumíniumhegesztéshez használnak és egy tucat lemezfűrészt. Furcsán magyarázkodik. — Gyuri bácsi, aki ott lakik a szomszédunkban, ó nem hagyott nyugton. Miatta loptam a rézcsöveket. Neki a Trabantjához kellett. Állandóan a nyakamra járt, hogy • hozzak rézcsövet a gépjavító állomásról. Azt mondta, nem számít, hogyan hozom. Megfizeti. Dé'ben kidobott a kerítésen két négyreétPres rézcsövet. Este a mozi után két társává’ ment ki a rézcsövekért. Ketten bemásztak a kerítésen miután Hnt csak 37 egyik csövet találták meg Aztán kit ózták' a többi holmit is Hot>y minek? Azi elektródákkal semmit r“" tudtak volna kezdeni. A fűrészlapokkal se nagyon. Kéznél voltak. Ott hevertek az ablakban. Ne maradjanak hát ott. Az egésznek az összértéke ötszáz forint. Ha D. J. nem az ő nevét mondja be a rendőrségen, akkor talán semmi nincs. De neki igazolnia kellett, hogy nem volt D. J.-vel. Hát ezért jutott el a bíróságra 6 is. Buta véletlen. A mozi után egyeztek meg, hogy hármasban kimennek a gépjavítóhoz a rézcsövekért. Nem is kellett különösen győzködni a másik kettőt sem. Majd szól őznek egy jót, mondta ki a legfőbb érvet T. T. Ez hatott. Ha szőlőzni is lehet, miért ne? A szőlőben csupa sár lett T. T. cipője. Amikor a rendőrök meglátták a sáros cipőjét. magyarázkodni kellet. Néhány zavaros mondat, dadogó szó után a legegyszerűbbnek tűnt mindent bevallani. Hogy az egyik bűntől tisztára mossa magát, be kellett vallania a másikat. Az igazit. ★ Egy kiskorú is akadt a négy fiú között. Nagyon jól öltözött, nyílt tekintetű, jómodorú gyerek, ö csak „becsületből” ment a többiekkel. így mondta a tisztelt bíróság előtt. Nehogy azt higgyék, félreáll, ha valami zűrös dolog van. Utó végre haverok mindnyájan, össze kell tartaniuk jóban, rosszban. Mondta Kint állt a kerítésnél, míg a másik két társa bent tevékenykedett. ö falazott. Vi- gvázott arra. nehogy meglepje őket az őr. Barátommal a cukorkaüzlet előtt találkoztam. Akkor jött ki a boltból, és egy szép dobozkából cukrot szedett ki. Engem is megkínált. Együtt mentünk tovább, és a következő utcasaroknál ismét felém nyújtotta a dobozt: — Parancsolj! Erre én őszintén megmondtam: — Nem valami jó ez a cukorka, ne haragudj, elég volt belőle egy szem is Bólintott: — Igazad van. Azért vettem meg, mert olyan szép volt a csomagolás. Hidd el, minden a csomagoláson múlik. Elbúcsúztunk, és amikor egyedül maradtam, az ő szavain gondolkoztam. Valóban minden a csomagoláson múlik. Igen, így van ez, nemcsak a cukorkánál. Az elmúlt héten is milyen szép csomagolásban volt részem. Az történt, hogy nem kaptam meg a várt prémiumot. Dühös voltam, de haragom csakhamar elmúlt, mert a felettesem behívott, és nagyon kedvesen így szólt hozzám: — Remekül dolgozott, és igy tárgyilagosan megállapíthatom, hogy elsősorban maFurcsa módon nem botrán- kozott meg azon, amikor T. T. közölte velük a mozi után, hogy kidobott két rézcsövet a kerítésen, még az ebédszünetben. Mintha természetesnek tartotta volna, hogy egy ember csak úgy kidobja azokat a tárgyakat az üzem kerítésén. amik nem az ő tulajdonai. Vagyis: amiket ellopott. Azt sem tudta, minek kell a haverj ánaK az a rézcső, és a többi holmi. Elment velük, ott állt a kerítésnél, aztán visszajött velük. Nem is kérdezett semmit. ★ M. G. azzal védekezett, hogy ő tulajdonképpen nem is akart menni a lopott tárgyakért. Minek menjen? Kérdezte akkor. Csak nem hagyja magukra őket? Így támadt rá T. T. Erre már nem tudott mit válaszolni. Még azt hinnék, hogy begyulladt egy kis kalandtól. Ö is végighallgatta, amikor elmondta T. T. a rézcsöveket. Ha kidobta azokat a kerítésen, akkor volt rá oka. Biztosan kellenek neki azok a csövek valamire. Gondolta. Milyen egyszerű. Ha kell valami, elviszem az üzemből. Véletlenül sem mondta a másik kettő közül egyik sem, hogyan merte azokat a nézcsöveket kidobni a kerítésen. Hiszen ez lopás. Bűn. Amit a törvények büntetnek. Amiért felelni kell. Egyik sem mondott ilyeneket. ★ Jól öltözött fiatalok. Rendezett anyagi körülmények között élnek. A védők ugyan igyekeztek olyan kérdéseket feltenni a tárgyaláson, amikre megfelelő hangulatú válaszokat kellett volna adni. — Miért halt meg az apja? Mióta él az anyja azzal a férfivel? Hogyan bánt magával az édesanyja élettársa? Elhozta volna-e a rézcsöveket, ha a szomszédjukban lakó felnőtt férfi nem jár a nyakára annyiszor? Válaszoljon kérem! Aztán kiderült, hogy az édesanyja élettársa mindig adott pénzt, ha a fiú célzást tett szűkös anyagi helyzetére. Tehát még ilyen lelki motiváció sem késztethette a meggondolatlanságra. És a szomszédban lakó felnőtt férfi? A kérdés nagyon is célratörő. De nem ül a helyén. Hiszen ezen az alapon mindenki felmentést kaphatna minden bűntény alól. ha valaki serkentette arra. De egy normális gondolkodású ember nem szedhető rá bűntényre. ★ A tisztelt bíróság előtt sápadt arcú négy fiú állt. Kettőjüknek az édesapja is ott ült. Igyekeztek fegyelmezni magukat... Dé’ nagyon feszesre sikerültek árulkodó éghetett bennük. Hát ide ke- mozdulataik Micsoda szégyen rült az én fiam? Miért? Nem tudtak válaszolni. — Bűnösnek érzi magát? — Részben. Mert a szomszéd mondta, hogy.. Aztán lehajtja a fejét, a cipője orrát nézi, amikor kimondja: — Nagyon megbántam. A tárgyalóteremben elviselhetetlennek tűnik a csend. ★ Mind a négyen nagyon megbánták. Talán még nem 'i'M későn. G. Molnár Ferenc A budai vámegyedben a régi Országház barokk stílű patinás épületében kaptak helyet a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei. A háborúban súlyosan megsérült régi épületet az eredeti stílusban állították helyre. Az ódon falak között korszerűen berendezett laboratóriumok, kutatószobák, könyvtárak állnak a tudósok rendelkezésére. (MTI Foto — Fényes Tamás felvétele) PALÁSTI LÁSLLÓ■ , w. . gát illette volna meg a prémium. Igen ám, de Barabá- ni és Csutora szociális körülményeire, családi helyzetére kénytelenek voltunk tekintettel lenni. Ezért kapták ők és nem maga a prémiumot. Igen, ilyen csomagolás mellett már nem is hiányzott a prémium. Es a ma reggeli esemény is igazolta barátom megállapítását. Egy százkilós utastársam rálépet az autóbuszon a lábamra ... Meg tudtam volna ölni! Villámló szemekkel fordultam feléje, de a behemót ember gyengéden megragadta a kezem és esdekelve kért bocsánatot: — Kérem — mondta —, én vígasztalhatatlan vagyok. Nagyon kérem, ne nehezteljen rám ügyetlenségemért. Igazán nagyon, végtelenül sajnálom. Hogy éppen az ön lábára! Igen, így kell csomagolni! Az orrom előtt adták el az utolsó kiló szép almát. Nagyon bosszankodtam. De a közértes megvigasztalt: — Belül egy kicsit poshadt volt. De kívülről nem látszott. A kedves vevő otthon bosszankodott volna, hogy megvásárolta. Így csomagolta be a rossz csomagolásba vigaszát az árus. Direkt örültem, hogy nem én vettem meg az utolsó kiló almát. Megfájdult a fejem. Vettem tíz darab kalmopirint, és zsebre vágtam. Mire kijöttem a patikából, a fejfájásom elműlt. Később az eszpresz- szóban mégis úgy határoztam, hogy beveszek egy tablettát. Igen ám, de az újfajta celofánpapír-csomago- lásból csak keservesen tudtam kihámozni a gyógyszert Az erőlködéstől újra megfájdult a fejem. Így mégis volt valami értelme a gyógyszer elfogyasztásának. Hiába, minden a csomagoláson múlik. <£0&t4Lnk *t> Irtás vagy mentesítés? Országszerte csaknem azo- nos szöveggel közölték a lakossággal, hogy „általános és kötelező patkánymentesítést rendeltek el”. A hirdetményben szerepel a patkányirtás összetétel is. Milyen viszonyban áll egymássá ez a két szóalak? A hivatalos szöveg megfogalmazója a hivataloskodás, a szakszerűsködés helytelen gyakorlatának megfelelően nem taláta elég szakszerűnek a patkányirtás összetételt, s ezért óvakodott a patkánytalanítás képzett formától is. Így született meg a patkánymentesítés nyelvi forma. Újabban a mentes hangsor, mint összetételi tag is igen gyakran vállal nyelvi szerepet: lázmentes, problémamentes, kendőzésmentes, önkritikamentes stb. Találkoztunk a féregmentes nyelvi képlettel is, és éppen ennek az analógiájára beszélnek és írnak a hivatalos jelentések patkánymentes házakról s pincékről is. Ezt a szóalakot képezték tovább, s így kaphatott szerepet a patkánymentesít furcsa igealak is. A szócsalád tovább bűvült a patkánymentesítét szóalakkal. Bár nem szabálytalan képzésű mégsem örülünk nek. Mentesítsünk valakit a bajtól, a rossztól, a veszélytől, mentesítsük földjeinket az árvizektől, de ne mentesítsük pincéinket a patkányoktól. Még a patkánytalanítás is elfogadható, mert eddig is lombtalanításról és lomtalanításról szoktunk beszélni s nem lommentesítésről és lombmentesitésről. A patkánymentesités szóalakot nem értékelhetjük sajátos és szükséges szakszónak, hanem csak a túlsza- kosítás, az elhivatalosítás szülte felesleges nyelvi formának. Rendeljünk tehát el patkányirtást, rágcsálóirtást, így is szakszerűen közöljük a tennivalókat. Ezek a szavak valóban egyértelműen utalnak a teendőkre. A patkánymentesítés összetétel pedig túlságosan általánosít, és éppen ezért alig van mozgósító hatása és az olvasót befolyásoló ereje. Dr. Bakos József Tisztelt Szerkesztőség! üdvözlöm a Népújságot abból az alkalomból, hogy nyelvművelő rovatuk, az „Életünk és nyelvünk” a héten nevezetes évfordulójához érkezik: öt éves. A rovat első cikke 1966. február 20-án, vasárnap jelent meg. Kétheti rovatból az „Életünk és nyelvünk” már az első évben minden héten jelentkező rovattá fejlődött, s összeforrott dr. Bakos József nevével, akinek népújságbeli vasárnapi cikkeivel már több mint kétszáz alkalommal találkozott Heves megye újságolvasó közönsége. Tudomásom szerint az ország egyetlen más napilapjában sincs olyan nyelvművelő rovat, amelynek cikkei ilyen régóta és hétről hétre minden vasárnap végeznék, folytatnák a „pozitív" nyelvművelésnek annyira fontos munkáját. Ügy hiszem, ez az évforduló jelentős esemény az aránylag még fiatal, „csak” a huszonkettedik évfolyamát járó Népújság életében, mert az „Életünk és nyelvünk" rovat immár öt esztendő óta jellemző színfoltja és gazdagí- tója megyénk kulturális életének. Dr. Pásztor Emil főiskolai adjunktus ÁNwüsbű 0 1971. február 21. vasán»«
