Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
Hat évre síelő fellesitési program-•------- - ----------V ilágszínvonalon és gazdaságosan Nemcsak beleszólási jog A következő napokban, hetekben választják meg a szakszervezetek budapesti és megyei tanácsait — így a Heves megyeit is. Ezekben a vezető testületekben most fogalmazás és vita alatt van a szakszervezeti munka négy évre szóló programja. A korábbi évektől lényegesen eltérő kérdésekről van szó. Ugyanis a szakszervezetek nemcsak fent, hanem „lent” is a politikai, gazdaságpolitikai élet cselekvői, alakítói és végrehajtói. A kérdés azért kap most különös hangsúlyt, mert az üzemi, középlejáratú tervek készítésének idején vagyunk. Ezt pedig a szak- szervezeteit, a munkások széles körű — demokratikus — közreműködése nélkül aligha lehet jól elvégezni. Az üzem, vállalat a legfontosabb terepe a munkásdemokráciának. A munkáshatalom politikájának formálásához, és cselekvő megvalósításához a termelő ember ezen a ponton tud érdemben a legtöbbet nyújtani. Az a baj, hogy ezt még nem mindenütt érzékelik kellőképpen azok a vezetők, akik a saját ötéves tervük számtani, technikai, műszaki, kereskedelmi összegezésének, kijelölésének nehéz és bonyolult munkáját végzik. Márcsak azért is fontos ez a kérdés, mert a középlejáratú tervekkel egy időben azonos időre szóló kollektív szerződések is készülnek. Viszont ahhoz, hogy optimálisan időállónak bizonyuljanak az elgondolások, a munkásság érdeklődő többségével szükséges azt megvitatni. Hiszen itt bér- és munkaügyi jellegű döntésekre kerül sor, az üzemi szociális problémák öt évre szóló programját is felölelik e szerződések. S szóba kerülnek az üzemi lakásépítés kérdései és nagyságrendjei, továbbá a dolgozó nők helyzetén történő javítás és a nagycsaládosok problémája, az üzemben dolgozó fiatalok, szakmunkások és ipari tanulók helyzete, sorsa a következő öt évre. Van e kérdésnek egy másik vetülete is. Mindenütt előkészülőb^n vannak a területfejlesztési tervek. Ezeket a lakossággal kell megvitatni, tehát az ott élő munkásokkal is. Hogyan fejlődjék egy megye, vagy város a következő öt évben, mit építsenek, milyen kommunális és kereskedelmi hálózatfejlesztést akarnak megvalósítani — azt csak a lakossággal való vita, megbeszélés alapján lehet a legkisebb hibaszázalékkal elhatározni. örvendetes az a figyelem, amely a közéletben most megnyilvánul a szakszervezet tevékenységével kapcsolatban. Túl vagyunk már azon, amikor a szakszervezeteket úgy kezelték: „ha vannak, hát legyenek”. De sajnos még nem értünk el oda, hogy közéleti rangjukat, a politikában játszott szerepüket úgy fognák föl, ahogyan ezt a párt X. kongresszusa megjelölte. Most, a szakszervezetek megyei tanácsainak újjáválasztásánál ezekkel a kérdésekkel ebből a szempontból is szükséges foglalkozni. A párt X. kongresszusának a megállapításaiból és a velük szemben támasztott igényből kiindulva. Ezt a viták útján is tisztázni kell ott, ahol értetlenség jelentkezik. Csak megalapozott vitával, munkával, okos cselekvéssel lehet a konzervatív, maradi gondolkodásmód ellen eredményesen küzdeni a szakszervezetek közéleti szerepének növeléséért. Mert nemcsak beleszólási jogról van szó, hanem a gazdaságpolitika kialakításáról és végrehajtásáról, amelyben a szakszervezetek közéleti tényezőként kaptak szerepet. Siklós János Megyei szakszervezeti választás Hatvanban Interjú Kocza Imrével, a Finomszerelvénygyár vezérigazgatójával — Az üzemek, a vállalatok ezekben a napokban készítik középtávú fejlesztési terveiket. Az tegri Finomsze- relvénygyár — aligha véletlen —, egy „lépéssel” már előbbre tart. A gyár már 1969-ben elkészítette, s jóváhagyta távlati fejlesztési tervét. Vajon az 1970-es esztendő, a középtávú terv első évének eredményei igazolták-e a fejlesztési program kidolgozóit, s jóváhagyóit? — Mielőtt a kérdésre válaszolnék; egy ilyen terv elkészítése, majd jóváhagyása korántsem azt jelenti, hogy azután semmi más feladatunk nincs, mint az elfogadott célkitűzések maradéktalan megvalósítása. Annál is inkább nem, mert az élettel együtt a gazdálkodás, a gyártás, a fejlesztés, a hazai, a külföldi igények is változnak, módosulnak. Nem „szentírás” tehát egy ilyen program, hanem csak a legfontosabb követelmények, illetve lehetőségek főbb „útirányai”, célkitűzései. Amin lehet változtatni, amin lehet korigálni, amihez majd az élet szabja meg a részletes feladatokat, követelményeket. Ami pedig a kérdést illeti: hogy az elmúlt éves eredményeink igazolták-e a terv készítőit, pontosabban bennünket? Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy szinte száz százalékban. Talán egy példát a bizonyítására: a terv 1975. végére az olaj szabályzók számát egymillióban állapítja meg. 1969-ben 320 ezret, 1971-ben már 680 ezer olajszabályzót gyártottunk. Az elkövetkezendő öt év alatt már csak 320 ezres felfutást kell megvalósítani, hogy a tervezett egymillió meglegyen. Jól terveztünk tehát. De jól „tippeltünk” a többi — műszak!, gyártmányfejlesztés, termelékenység, hatékonyság, termelés, nyereség, anyag-, szerszámgazdálkodás — területeken is. Ez mindenesetre nagyon jó, megnyugtató érzés. Igaz, ten.' gernyi munkába, energiába került, míg „összeállt” a hatéves terv, de megérte a fáradságot. <— Menjünk akkor részletesebben végig a hatéves program célkitűzésein. Milyen fontosabb „fejezeteket” tartalmaz a terv? Csak néhányat említenék: árbevétel, termelés, gyártás, műszaki fejlesztés, munkaóra-megtakarítás, fejlesztési alap, létszám- és bérfejlesztés, piackutatás, tudományos árpolitika. — ICb'9-ben a vállalat árbevétele 170 millió forint volt. Mennyit terveznek 1975-re? — Nem kevesebb, mint 800 millió "orlntot. — Ezt létszámmal, vagy a termelékenységgel kívánjuk megvalósítani? — Vállalatunknak jelenleg 3800 dolgozója van, s ez a létszám 1975-re csak 4100- ra nő. Terveinket tehát mindössze 15 százalékban alapozzuk a létszámra. Mindenekelőtt: a termelékenység növelésére, a hatékonyságra, a gyártási, a műszaki fejlesztésekre alapozunk. — Milyen gyártmányok, termüíek szerepelnek elsősorban a felle-ztési tervek között? — Az o’oí szabályzó, a kis- és közén kompresszorok és természetesen a MECMAN- •terneik. Az olajszabályzó tervezett felfutását már említettem, emellett a komnp- resszorgyártásunk is megduplázódik 1975-re. — A vállalat már eddig is jelentős nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Bővül-e ez a kapcsolat az elkövetkezendő években? — Igen. Jelenleg is több országból — szocialista, kapitalista — érdeklődnek termékeink iránt, és természetesen mi is kutatjuk, keressük az újabb külföldi, nemzetközi lehetőségeket. Például Jugoszláviával máris jelentős tárgyalásokat folytatunk. De említhetnénk más országokat is. — Lapunkban már többször is írtunk róla: az egri Finomszerelvénygyár új, korszerű gyárat épít Hevesen. A hatéves fejlesztési program keretében ... •— Valóban így van. Bs örömmel mondhatom, hogy ez év március 15-én az úgynevezett „előüzem” már munkához is lát. Pontosan, ahogyan terveztük. — Az árbevétel! tervüket duplájára növelik az elkövetkezendő öt év alatt. Mégpedig úgy, hogy a jelenlegi létszámot mindössze 15 százalékkal növelik. A jelentős mennyiségi növekedésnek hogyan tervezik a személyi, szellemi fel- , tételeit biztosítani? — Nem egy szimpatikus kérdés. S miért? Mert valóban nagy gond. Egyrészt emberekről van szó, másrészt közismert, hogy milyen feszültségekkel terhes a munkaerő-piac. Egy biztos: céljaink világosak és teljesíteni kell. Ehhez kell méretezni vállalatunk erejét, szellemi, s erkölcsi kapacitását. Az eddigieknél is többet várunk a szocialista brigádmozgalomtól, a különböző belső szakmai tanfolyamoktól. Jelenleg is több mint 15 ösztöndíjas egyetemistánk van, egyre bővülnek kapcsolataink az ország egyetemeivel, főiskoláival. Ezenkívül a tervezett nyereségünk 1975-ben eléri majd a 10 millió forintot. Az 1600 nődolgozó közül már jelenleg is csak 150—170 dolgozik éjszakai műszakban. Az 1971. éves vállalati bérfejlesztéskor elsősorban a nők és az alacsony keresetűek bérét rendeztük. Űj törzsgár- da-szabályzatcvt dolgoztunk ki. Hűséges, kitartó dolgozóinkat minden területen megkülönböztetett anyagi, erkölcsi megbecsülésben részesítjük. Én biztos vagyok benne, hogy nem tévedek: ha nehéz is lesz. ha gondok, problémák akadnak is majd. de ez a kollektíva erkölcsi, szellemi ereje, értéke biztos garanciája célkitűzéseink megvalósításának. S munkájuk, munkánk nyomán élet- és munkakörülményeinkben is tükröződnek majd a megtett út értékei, eredményei. A hatéves terv, a hat évre szóló program már feladat, követelmény az egri Finomszerelvénygyárban. Világos, tiszta, biztató feladatok. Középpontfában az ember, az esztergályos, a mérnök, a lakatos, a közgazdász, a gépmunkás és ha a vállalat vezérigazgatója nem is mondta ki: a világszínvonal és a gazdaságosság. Ahogyan ez a megye egyik legnagyobb, évről évre eredményesebben dolgozó vállalatához illik. Koós József Amikor ismerkedtem a hevesvezekényiek problémájával, akkor ütötte meg a fülemet ez a kijelentés: —• Túlzott igények alakultak ki ott! Egy községben, ahol ezer- hatvanan élnek. De nézzük sorjában... A tények Idézet a községi tanács 7/1971. számú határozatából: A tanács 1970. április 16-án tartott ülésén a 22—2/1970. számú tanácshatározatával a község kereskedelmi helyzetének javítása érdekében kérte az önkiszolgáló bolt létrehozását. A határozatot a hevesi ÁFÉSZ részére 1970. április 20-án megküldtük. Korábban a' helyi pártszervezet is kérte e kérdés megoldását, melynek 1970- ben való megvalósítására ígéretet is kapott. A község lakói napirenden tartják a feladat megvalósítását. Ezért a községi tanács és a pártszervezet ismételten felkéri az ÁFÉSZ igazgatóságát, hogy helyiségcserével oldja meg a problémát az 1971- es év során..." A Heves és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ részéről Huszár János kereskedélmi főosztályvezető 1971. január 26- án a következőket válaszolta: „A szövetkezet vezetősége ezt a feladatot nem vetette el, bár azt a korábbi ígéret ellenére nem sikerült megvalósítani... Az új beruházási káder szerint pe- dia fenntartási alapból nem lehet elszámolni a bolt ön- kisznlnálő rendszerre való átalakításának összenét... A nóvHlmii ginn megteremtése után a bolt átszervezését (Tudósítónktól): Megyénk élelmezési ipara szervezett dolgozóinak képviseletében, száznégy küldött, s számos meghívott vendég — közöttük Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára, Szabó István, az SZMT titkára és Haragonics László, az ÉDOSZ központjának osztályvezetője —■ részvételével tisztújító értekezletet tartottak szombaton Hatvanban, a gyári művelődési házban. megoldjuk. Megvalósítási határidőt közölni azonban nem tudok!..." Eddig a levelezés. A vélemények Vágány János, a községi tanács társadalmi elnöke: — Hevesvezekény az elmúlt 25 évben egyenletesen fejlődött: utat portalan! tot- tunk, új iskolát építettünk a régi mellé, több kilométer hosszú járdával űztük el a ragadós sarat az utcákról és még sorolhatnám tovább az eredményeinket. Csak egy dolog van, amiben alig-alig haladunk előre: a kereskedelmi hálózat fejlesztésében .., 1945 óta csak egy kocsmánk és egy hagyományos rendszerű vegyesboltunk van. Többször kértünk már új üzletet, presszót, s mindig elutasításra találtunk. A község lakói meg azt mondják, nincs meg bennünk az akarat. Lám, más községekben ... Toldi László, a községi pártszervezet titkára: — Az elutasítások után ide-oda fordultunk segítségért. s találtunk is partnert. A helyi termelőszövetkezet presszót J®*»sített, az abád- szalóki MÉK zöldségboltot hozott létre, a kenyeret pedig — naní 3 mázsát — a pélyl sütőüzemtől kantok. De mmóent velük sem íeVioj megoldani. A hevesi AFÉ^Z- től már csak azt kértük, hoav a ielenlegi italboltot cserélte meg a vegyesbolttal, a na-'vnhb heivísóö- miatt. s alakíts:» át önkiszolgáló ve-nrosVinlHá fev talán mén a forgalmuk is megnöVpkodnnl Gőz Pál az ÁFÉSZ igazgatóságának clnűte Az ünnepi esemény alkalmából Kaszás Imre levezető elnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd kedves epizódként a cukor- és konzervgyár KISZ-istái virágokkal kedveskedtek a széksorokban helyet foglaló nyugdíjasoknak. Ezután a megyei bizottság beszámolóját kiegészítve Bu- kolyi József titkár adott jelentést a legutóbbi négy év mozgalmi munkájáról, s mindazokról az eredmények— Nem tartjuk indokoltnak sem a cserét, sem pedig az átalakítást. Az a boithelyiség nem szűk, jóllehet benne dolgozni, amit az elmúlt évi egymillió 717 ezer forintos forgalom is bizonyít. Nem indokolt akkor sem, ha a gazdaságosságot vesszük figyelembe, mert az ottani egységeknél a forgalom növekedése sem várható. Az emberek a tartós fogyasztási cikkeket úgyis Hevesen vásárolják meg, kisebb ipari, háztartási és élelmiszeráruval meg a napi szükségletnek megfelelően ellátjuk a községet. Túlzott igények alakultak ki ott, amit a szövetkezet a rendelkezésére álló 873 ezer forintos fejlesztési alapból nem tud kielégíteni, hiszen nemcsak az az egy község tartozik hozzánk... Mi lesz a megoldás? A napokban a küldöttgyűlés elé került a szövetkezet beszámolója, amely az elmúlt évi eredmények mellett a tervekkel is foglalkozott. Ebben olvasható eay mondat, amely — reméljük végérvényesen — pontot tesz az évek óta húzódó viták, veszekedések, sőt pereskedések (!) végére: „A hevesvezekény i italbolt megcserélé- sére és önkiszolgáló rendszerű vegyesbolttá való átalakítására 60 ezer forintot javaslunk ...” Feltételezzük, ez azt is bizonyítja, hogy előbb-utóbb rá kél! jönnünk: mégs»m olvan túlzottak egy kis köz ség igényei... Srflvle István ről, hiányosságokról, amelyekben a szakszervezet is részes. Az elmondottakból — sok más mellett — kitűnt, hogy az alapszervezetek tisztség- viselői, aktívái megyeszerte segítették a termelést, szervezték és irányították a munkaversenyt. Ennek során általában sikerült a helyi vállalásokat az üzemek, gyárak, vállalatok legfontosabb érdekeihez igazítani, a vetélkedő — különösen a párt- kongresszust köszöntő szakaszában — sok új vonással gazdagodott. 3969. végéig 45 üzemegység kapott szocialista címet, s tavaly három vállalat, illetve gyáregység törekedett hasonló cél eléréséért. Főleg az elmúlt évben ugrásszerűen javult az újítások helyzete. A szakszervezet foglalkozott a dolgozók oktatásával, nevelésével, észrevehetően fejlesztette a könyvtármunkát. Kedvező tapasztalat, hogy lényegesen erősödött az üzemi demokrácia, a különféle döntéseknél jobban adnak a széles dolgozó rétegek véleményére. Több mint 11 millió forintot fordítottak megyénkben a szociális létesítmények gya- raoítására, de ugyanakkor hiba, hogy a kis létszámú — főleg sütőipari — telepeken például még sok a kívánnivaló. Furcsa, hogy a munkásszállókból hiányzik a kulturáltság, az üzemi étkeztetéseknél a vállalati hozzájárulások összegei között érthetetlen különbségek vannak, s például a dolgozók segélyezésénél az alapszervezetetek az 1967-es szintet tartják. Szomorú, hogy romlott a baleseti statisztika, a figyelmetlenség, a felelőtlenség évente még halálos áldozatokat is követelt. Különös, hogy a 44 órás munkahetek bevezetése sem okozott nagyobb könnyebbséget, mert ugyanekkor sok a túlóra. S több más mellett nem élveznek még kellő megbecsülést a törzsgárdisták, a nők... Mindezeken pedig változtatni kell! A beszámolókat élénk vita követte. Végül tizenöt tagú megyei bizottságot választottak, s a testület élén Buko- lyi József kapott továbbra it bizalmat. J(MkMQ 1971. február 21, vasárnap Lgy kérdés nyomában Túlzullnk>e az igények UeeesTCzekéiiyen?
