Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-20 / 43. szám

;: Pénttk esti külpolitikai kommentárunk A tű foka A NYUGATNEMET Szociáldemokrata Párthoz kö­zelálló Telegraf cimű nyugat-berlini napilap pénteki el­sőoldalas, vastagbetűs címe: „Szövetséges képviselők megerősítik: haladás a berlini tárgyaláskon”. (Mint is­meretes, csütörtökön zajlott le ebben a kérdésben a négy nagyhatalom tizenötödik megbeszélése.) Más nyugat- berlini lapok is optimista hangot ütnek meg, kiemelve, hogy a találkozóról kiadott, angol nyelvű közleményben a korábbi „találkozó” szó helyett most a „tárgyalás” szó szerepelt. A nyugatnémet lapok pénteki számai is „bizonyos haladásról” számoltak be, a négy nagyhatalom nagykö­veteinek találkozójával — azaz mondjuk most már mi is a kommüniké szövege szerint — tárgyalásaival kap­csolatban. Pénteken Willy Brandt is újból nyilatkozott a kér­désről. Mégpedig a szociáldemokratákhoz közelálló Frankfurter Rundschau című napilapnak. Interjúvolója az a Rolf Breitenstein nevű újságíró volt, aki — olva­sóink közül talán sokan emlékeznek rá — a Magyar Te­levízió egyik legutóbbi külpolitikai fórumában is sze­repelt. A tudósító megkérdezte a kancellárt: az európai egyhülésnek vajon a nyugat-berlini kérdés tűfokán keli-e áthaladnia? Vagy arról van-e szó csupán, hogy Nyugat- Berlini nem szabad kikapcsolni az enyhülés folyamatá­ból? t BRANDT arról beszélt válaszálban, hogy az enyhü­lés hosszú folyamat, s abból Berlint nem szabad kikap­csolni Azonban: „Ebben az összefüggésben semmiféle feltételt nem szabtunk a Szovjetuniónak, csupán nyíltan utaltunk erre a tárgyi összefüggésre és az ezzel kap­csolatos érdekeinkre” mondta. Ebben az állásfoglalásban az az érdekes, hogy nem óhajt jogi összefüggést felállítani a szovjet—nyugatné­met, illetve lengyel—nyugatnémet szerződések bonni parlamenti ratifikálása és a nyugat-berlini kérdés ren­dezése között Nem teszi függővé egyiket a másiktól, amint azt korábbi hivatalos és félhivatalos bonni nyilat­kozatok már megtették —, és amint ezt a keresztény- demokrata ellenzék követeli. ILYEN ÖSSZEFÜGGÉST nem is lehet teremteni. A Szovjetuniót és a szocialista tábort ilyen tételekkel nem lehet zsarolni. Másrészt kétségtelenül van összefüggés —, csak másfajta. Az európai enyhülés tűfokán —, hogy kölcsönözzük frankfurti kollégánk kifejezését — a nyu­gat-berlini kérdésnek csakugyan át kell haladnia. Olyan értelemben, hogy az NSZK-nak előbb-utóbb be kell látnia: szükség van bonni részről annak hivatalos deklarálására is, ami tény és realitás. Mégpedig: hogy Nyugat-Berlin nem része Nyugat-Németországnak, s hogy mindenfajta nyugatnémet politikai demonstráció, amelyet Nyugat-Berlinben rendeznek, csak a reakciós- revizionista erők malmára hajtja a vizet, ártva ezzel az európai enyhülés béke és biztonság ügyének. Lunohod t. 5228 méteres útja A Lunohod 1. szovjet auto­matikus berendezés — amelyet múlt év november 17-én jut­tattak a Hold felszínére —. tel­jes egészében teljesítette há­romhónapos munkaprogramját a Hold felszínén és folytatja a kísérleteket az Esők tengeré­nek térségében. Múlt év november 17-től ez év február 19-ig 63 ízben lé­tesítettek kapcsolatot a Luno- hoddal és ennek során nagy mennyiségben szereztek tudo­mányos információkat. Az önjáró laboratórium a négy Hold-nappal alatt 5228 méteres utat tett meg. Szer­kezete és rendszerei jól visel­ték el a lényeges hőmérsékleti változásokat. Mir'frri* Mosxtfrában A 10. ülésszak sok lekiilelben járult hozzá a Szovjetunió ás Magyarország közötti gazdasági együttműködéshez MOSZKVA: Moszkvában pénteken be­fejeződött a magyar—szov­jet gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési kormányközi bizottság 10. ülésszaka. Ezt követően a KGST-palotában a két kor­mánydelegáció vezetője, Ap­ró Antal és Mihail Leszecs- ko miniszterelnök-helyettesek aláírták az ülésszak jegyző­könyvét. A kiadott hivatalos közle­mény rámutat arra, hogy a bizottság ülésszakán elemez­ték a legutóbbi ülésszak óta eltelt időszakban megvalósí­tott gazdasági együttműködés eredményeit. Ezeket a felek a következőkben foglalták össze: — 1970. szeptember 15-én több éves, széles körű egyez­tetés eredményeképpen be­fejeződtek az 1971—1975. évi képtdvírónkon érkezet A salgonl intervenciós csapatok az amerikai légitámogatás ellenére kemény ellenállásba ütköztek és súlyos vesztesége­ket szenvednek a laoszi hazafias erőkkel folytatott harcok­ban. Kép: A harcokban megsebesült saigoni katonák el­szállításra várnak. (Telefoto — AP— MTI—KS) Igen, a holdjáró automata és a földi gépkocsi: a Luno­hod 1. és a nemrég hazánk­ban is nagy érdeklődéssel fo­gadott Zsiguli jelképes össze­foglalónak is beillik, ha a kilencedik szovjet Ötéves terv irányelveinek szám- és adat­tengerében a lényeg világító­tornyának fényét követjük. Hogyan lehet a holnap tenni­valóit felvázoló tervet a már járó égi és földi kocsikkal magyarázni? Az ellentmon­dás csak látszólagos, amint ez az alábbiakból1 kitűnik. Az első nyugati kommen­tátorok szenzációként jelezték, hogy az új ötéves tervvel a Szovjetunió „arccal a fo­gyasztó felé fordul”. Ennek kétségtelen alapja az, hogy a tervidőszakban gyorsabb ütemben fejlesztik a fogyasz­tási cikkek gyártását, mint a nehézipart. Ez természete­sen óriási jelentőségű a szov­jet emberek életszínvonalá­nak további emelése szem­pontjából — de hiba lenne azt hinni, amit pedig az „arccal a fogyasztó felé” óha­tatlanul sugall, mintha az emberi oldal eddig háttérbe szorult volna. Fölösleges ta'án külön em­lékeztetni rá, hogy a forra­dalomnak, az új társadalom építési programjának eleve az volt a célja és értelme, hogy az egykori cári Orosz­ország, a mai Szovjetunió lakóinak életét — éppen az igazságos, kizsákmányolás­mentes társadalmi berendez­kedés alapján — szebbé és jobbá tegye. Ehhez azonban eoy kör. - nagyságú r>r­e-,jn , 7-i 7-„7t„tf em"lrti Holdkocei és Zsiguli az agyaglábú óriást — acél- lábakra kell állítani, ipart, korszerű mezőgazdaságot kellett teremteni. Mégpedig hihetetlenül nehéz körülmé­nyek között: előbb a világ­imperializmus intervenciójá­val, majd a hitlerista pusztí­tással szembeszállva, s a kétszeri újjáépítés időszaká­ban is vállalva a nemzetkö­zi helyzet által megkövetelt katonai felkészülés nyilván­valóan szükséges terheit. Kell-e mondani, hogy mind­ez nem öncél volt, hanem ép­penséggel a célhoz, az em­beri élet igazi kiteljesítésé­hez vezető út első lépcsőfo­ka, megalapozása. Most, hogy az alap meg­épült, sor kerülhet az élet­színvonal nagyobb léptékű emelésére. Amikor azonban az alapról beszélünk, nem­csak arra gondolunk, hogy a Szovjetunió ipari potenciáljá­nak kiépítése lehetővé tette a könnyűipar fejlesztését, és a mezőnazdaság felfuttatását is (amihez gépek, és vegyi­anyagok kellenek), hanem arról is beszélünk, hogy az eddigi ötéves terveiméit elvi­tathatatlan részük van az életszínvonal megalapozásá­ban. Itt utalnánk vissza elő­ször a jelképül választott ko­csipárra: a holdjáróra és a Zsigulira. Nem mintha — az automobilizmus fejlődése el­lenére — a gépkocsi lenne az életszínvonal mércéje: annál alapvetőbb szükségleteké az- " Sr, A Tra a- :r,r-v, alkalmas e* a )(Iképpár. hogy a. hűről óddal a szovjet technika és ipari potenciál árta7áws fejlettséget, közke­letű szóval, világszínvonalú teljesítőképességét, a Zsigu­lival pedig a v.nn\ot politi­kai és gazdasági vezetés föl­di dolgok iránti fogékony ér­deklődését példázza. Ez természetesen nem vé­letlen: az SZKP programja kimondja, hogy a Szovjet­unióban mindennek az em­ber nevében és az ember ja­vára kell történnie. Az „arc­cal a fogyasztó felé” ennyi­ben tehát éppenséggel nem fordulat, hanem egy követke­zetes irányzat következetes és folyamatos végrehajtása. S a XXIV. szovjet párt­kongresszus elé terjesztett ötéves tervjavaslat ebben a vonatkozásban is az előzmé­nyekre, különösen a XXIII. kongresszuson jóváhagyott nyolcadik ötéves terv ered­ményeire épül. Talán min­dennél világosabbá teszi ezt a „staféta ’-jelleget, hogy az utóbbi tíz esztendőben több mint százmillió szovjet em­ber költözhetett új otthonba, s a most kezdődő új ötéves időszakban — a terv irá ny­elveinek megfelelően — több új lakás épül, mint az elő­zőben. Ez a gyako dalban azt je'enti h-gy a Szovjet­unió7 an 'okozci' osan telje­sen felújítják a lakásalapot. Az ember — ahogy mon­dani szokás — a „piacról él”, ezért — bár nem szeretnők számokkal túlterhelni az ol­vasót, — hadd említsük meg, hogy az előző ötéves tervben az egy lakosra jutó reáljöve­delem kereken egyharmadá- val emelkedett, miközben bevezették az ötvanos mun­kahetet és a mezőgazdasági szövet ke atokhn is munka­bér jellegű bi^osított jöve­delmet, tovább 'közeledett egymáshoz a falusi és a vá­risi lakosság életszínvonala.' Most az új ötéves terv a re­áljövedelmek ugyanolyan arányú növelését írja elő, mint az előző, s a mezőgaz­daság és a könnyűipar inten­zív fejlesztésével azt is biz­tosítja, hogy ezt a megnöve­kedett és tovább gyarapodó jövedelmet az emberek mi­nél szélesebb választékú és korszerűbb cikkekre költhes- sék el. Ugyanakkor nemcsak a „borítékba” kerül több, ha­nem a „borítékon kívülre”, az úgynevezett társadalmi fogyasztási alapokba is: abba a nagy közös kasszába, amelyből a felemelt nyugdí­jakat és ösztöndíjakat, az egészségügy, az anya- és csecsemőt étiden, a n'polc- ta's fejlesztésének k itté gait fedezik. Ez a „több” — az új ötéves tervben 40 szá­zalékos emelkedést jelent! Hold1 öcsi és Zsiguli: igen. a kettő eddig is, ezután is együtt jár. Abban az érte lemben is, hegy az ötéves terv irányelvei azt is felada túl tűzik ki, hogy a népgaz daságban hasznosítani. tehá‘ a mindennapok gyakorlati szükségleteiben sz’v’én a?- kal~or.~ni kell az űrkutatás eredményeit. Végül pedig a modernség, a m’n és hatékonyság falképek vt is temflnk i 'ill tésf a hun okodról és a Zsi gv.liról. Az életszínvonal emelése ugyanis elválasztha­tatlan a termelékenység' "l — amelynek fokozását az új szovjet ötéves terv szintén célul tűzi ki, — a jobb, ész­szerűbb, gazdaságosabb mun­kától. Elfogyasztani csak a~t lehet, amit megtermelnek. Az új szovjet ötéves terv irányé7 vei ezért eg:,'szerbe f "diditek, n-ccal a fogyasztó fc'é és egy személyben a ter­melő felé. Jelképekben fin­s' ive: a holdjáró sem megy föl a Hordra magó*6l, és z Zsigulit is meg kell építe i előbb — s csak aztán lehet a volánja mellé üíai. E. T. magyar—szovjet tervkonzul­tációk, amelyeknek egyik fontos, új vonása volt, hogy növekedett a hosszabb táv­ra szóló együttműködési egyezmények szerepe; — a két ország ötéves ter­veinek koordinációja alap­ján, 1970. december 14-én aláírásra került az 1971—75. évi hosszú lejáratú árucsere­forgalmi megállapodás, mely előirányozza a két ország kölcsönös áruszállításainak több mint 55 százalékkal va­ló növelését az 1966—1970-es évekhez viszonyítva; — a két ország külkeres­kedelmi szervei eredményes munkát folytatnak az 1971— 1975. évre szóló árucserefor­galmi megállapodások reali­zálása érdekében. Az 1971. évre előirányzott köl­csönös szállítások több mint 90 százalékára már magán­jogi szerződéseket kötöttek és a korábbinál nagyobb sze­rephez jutnak a több évre szóló magánjogi szerződések is. A műszakl-tudományoe együttműködés területén 1970-ben 300-ra növekedett az együttműködésben részt vevő szervezetek száma, ami 1965-höz viszonyítva csak­nem tízszeres növekedést je­lent. Tovább szélesedett a ma­gyar és a szovjet miniszté­rium közötti közvetlen együttműködés. A bizottság ülésszakán megvizsgálták a Magyar Népköztársaság Kohó- és Gépipari Minisztériuma, va­lamint a Szovjetunió mező- gépipari, vegyipari, gépgyár­tási és villamosipari minisz­tériumai közötti szakosítási és kooperációs megállapodá­sok létrehozására irányuló te­vékenységet és egyetértettek az előkészített egyezmények aláírásával. Megfelelő útmutatást adott a bizottság további szakosí­tási és kooperációs egyez­mények előkészítéséhez mind a termelés, mind a tudomány területén. Foglalkozott továbbá a bi­zottság Magyarország és a Szovjetunió mezőgazdasága és élelmiszeripara közötti együttműködés kiszélesítésé­nek kérdéseivel, az együttmű­ködés szabályozására és fej­lesztésére megfelelő határo­zatokat hozott A bizottság 10. ülésszaka ia sok vonatkozásban járult hozzá a két ország közötti gazdasági együttműködés el­mélyítéséhez, figyelmbe véve a KGST 23. és 24. üléssza­kán elfogadott határozatokat a nemzetközi szocialista in­tegráció kibontakoztatására. A bizottság ülésezése a kölcsönös egyetértés és ba­ráti együttműködés szelle­mében folyt. e Az ünnepélyes aláírások után, amelyeken jelen volt Rapai Gyula, hazánk moszk­vai nagykövete, Mihail Le- szecsko és Apró Antal beszé­det mondott. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára pénteken reggel a katowicei vajda­ságba érkezett. Délelőtt a „Lenin” szénbányába látoga­tott, ahol találkozott élenjá­ró sziléziai bányászokkal, majd a Dabrowa-Gorniczai „Dzierzynski” kohászati vál­lalatnál a sziléziai kohász élmunkásokkal folytatott eszmecserét. ★ Manlio Brosio, a NATO főtitkára pénteken ismét el­utasította az európai kollek­tív biztonsági rendszer meg­teremtésének gondolatát. Az európai biztonsági értekez­let összehívásával kapcsolat­ban pedig ugyanazokat a feltételeket támasztotta, ame­lyeket az észak-atlanti szö­vetség domináns hatalmai Az európai biztonsági kon­ferencia előfeltételeként Bro­sio, a Nyugat-Berlinnel kan csolatos ..kielégítő me"álln podást” ielölte m^g. s ért minimális követeim'nyne1 " nevezte. Emellett art síig-' marta, hosv a konferencia gyengíti majd a NATO-t. ★ A Nhan Jan, a Vietnam Dolgozók Pártjának lapja pénteki számában kommen­tárt fűz Nixon elnök febru­ár 17-i sajtóértekezletéhez A kommentár megállapítja, hogy az Egyesült Államok­nak és saigoni bábjaiknak laosz el’eni agresszióé táma­dása. az indokínai háború Jd terjesztése meglehetősen nehéz helyzetbe sodorta az j amerikai kormányt. Hiszen j az egész virág— beleértve j az Egyesült Államokat is — j tiltakozik az agresszió ellen. * Az indokínai népek a szo­cialista és más országok se­gítségére támaszkodva, eltö­kélték, hogy fokozzák az amerikai imperialisták és saigoni bábjaik elleni har­cot mindaddig, amíg teljes vereséget nem mérnek rá­juk. ^ Az Alexandriában időző Tito jugoszláv elnök pénte­ken délelőtt vendéglátója, Anvar Szadat társaságában visszaindult Kairóba. Tito két napot töltött a Földközi-tengeri kikötővá­rosban. s folytatta megbe­széléseit Szadat elnökkel. P ORTJElíN Tíi l/MK Pénteken Galyatetőn, az or­szágos bajnokságon újabb hat számban dőlt el az elsőség sor- '.1. Eredmények: Ifjúsági 4x5 km váltó: 1 BKV Előre (Ráez. Német. B tia, Henrik. Lehozzki) 1:20.12 óra Ifiúsó 4x4 km leány vál'-i: 1. BKV Előre „A” íMonorj, Vincze, Ventics. Békoffi) 1 13.54 óra. Felnőtt síugrás középpé- n- con: 1; Gallér Mil M I) 2"° 9 pont (57 m 56m) Csr> patban. 1 Ep. He 1 (Gellár L. Molnár Gy Mol­nár G ) 554 pont. Junior síugrás: 1. Molnár Gvula (Bp, Honvéd) 200.8 p. (52. 54), 2, Szép (Gyöngyösi ' ÁVi ’73,9 p. (49 47,5). ’ Csapatban: 1 Bp ííorr’-'d „A” Molnár Gy.. Molnár G. Román) 494.4 p., 2. Gyöngyösi MÁV 474,5 p. Sépkocs- »verem’nvlieiétköiivir sorsolás 1971. február 20., szombat Pénteken délután Buda­pesten az Egyetemi Színpa­din megkezd- -d-Ht . a gépko- v - ny 0i €iri eny b c • ttrtk o ny v^k •33. sorsolási#. A hu/.-ist k'-vt részletben — pénteken és szombaton — bonyolítja le az Országos Takarékpénztár. A sorsolásokon az október 31-ig váltott és január 31-én még forgalomban volt betét­könyvek vesznek részt Az első napon a Budapes­ten váltott 62 704 tízeze: forintos betétkönyvre 6< autót, a 260 222 ötezer fo­rintos betétkönyvre pedig 13! gépkocsit, összesen 322 92< betétkönyvre 204 nyere­ményautót sorsoltak ki! Szombaton reggel 9 óra: kezdettel a v déken váltotl öt- és tízezer forintos betét­könyveket sorsolja«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom