Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-07 / 5. szám

Felgyorsult idő ? A közelmúltban a tele­vízió népszerű ifjúsági (Sorozata, a Halló!, olyan mű­sorral lépett a közönség elé, amelyben párnuzamba állí­tották a fantasztikus iroda­lom elképzeléseit, a tudósok ■véleményével: mi lesz 2000- foen. Szó esett itt földbe vájt t célbarlang-városokról, piru­lákról, a 2000. év divatjá­ról. útburkolat alól irányí­tott gépkocsikról és így to­vább. A műsorról a tv-kriti- ÍLvUSok megírták a vélemé­nyüket, a készülék előtt ülő nézőknek azonban kedvük kerekedhetett egy kis medi­tációra a jövőről és az időről ál tálában. „A felgyorsult idő” — fo­galmáról például, aminél ma­napság alig van divatosabb szóösszetétel, ha valaki nap­jainkat jellemezni kívánja. Annyira divatos lett ez a imondatkezdés, lett légyen szó ■pedagógiáról, oktatásról, lé­lektanról, termelési szinvo- ttalról, tudományról, bármi­ről az égladta világon, hogy lassan oda sem figyelünk rá. Mert mit is jelent a fel­gyorsult idő? Valami olyas- im.it. hogy a korábbihoz ké­pest meggyorsult az életrit­mus, a változás, az új isme­retek, új felfedezések és azok elterjedése rövidebb időközökben követik egy- wiást, mint hajdanában. Vi­tathatatlan tények sorjáznak bizonyítékul. Ember szállt le a Holdra, sőt ember nélküli, Földről irányított jármű par­kol az égitest kijelölt helyén. Léteznek autógyárak, ahol percenként több gépkocsi gördül le a futószalagról, mű­ködnek csodálatos automata gépsorok és a számítógépek fantasztikus teljesítményeit a laikusok — s ki nem az? —■ még felfogná is alig képesek. M égis, illik-e, lehet-e megfeledkezni arról, íiogy néhány óra leforgása alatt —■ a természet egy vi­haros, temgeráras szeszélye miatt — mintegy kétmillió ember halt meg napjainkban. Hogy több százmillió ember még manapság sem jut rend­szeresen elegendő ivóvízhez, élelmiszerhez, s hogy egy olyan kis helyinek nevezett háborút, mint a vietnami, az Bmerika. imperialisták miatt lassan egy évtizede nem si­kerül befejezni. A mérleget felállíthatj uk más arányokban, fejlődési tendenciáit tekintve egyér­telműen pozitívan. Tulajdonképpen ezt a mér­leget használta nagy érzé­kenységgel és nagy realitás- érzékkel a X. pártkongresz- szus, amikor a magyar való­ság viszonyait vizsgálta. Fej­lődésünk jó néhány területen rendkívül erőteljes, máshol még mindig nagy az elma­radás. A vidéki lakosság életszínvonala például nem várt gyorsaságai igen becsü­letes magasságra szökött, egy fiatal pár viszont változatla­nul 5—10 (ha nem több) évig kénytélen várni, míg lakáshoz juthat, hogy csak egyet említsek a lehetséges ellentétpárok közül. Mi köze mindennek a tv Halló-műsorához? Sok. A já­ték feltételezése az volt: mi lesz 2000-berr? Kétezerben, amikor a képernyőn is lát­ható húszévesek mindössze 50 évesek lesznek, tehát leg­feljebb az öregkor küszöbé­hez érkeznek él, de még min­denképpen alkotóéveik teljé­ben. jóval innen a nyugdíj- korhatáron, s ha az átlag­életkor továbbra is így nö­vekszik, életük első kéthar­mada sem lesz még mögöt­tük. Manapság viszont egyre gyakrabban várnak a 2000. évtől olyan változásokat, amelyek — személyes meg­győződésem szerint — tel­jességgel irreálisak. Akkor is, ha a tudósok a kamerák előtt belementek a játékba, és két-; ezerre jósoltak olyan dolgo­kat, amelyek a világ egyet­len táján sem képzelhetők él, legfőként nem úgy, hogy azok mór általánossá válja­nak. Még úgy sem, hogy a föld lakosságának felét-har- rnadát érintené. Ezzel a fel­gyorsult idővel ugyanis egy kis baj van. A történelem léptékéhez mérten gyorsul fel, a korábbi tempóhoz ké­pest de oly mértékben je­lentkezik mindez egy-egy ember életében, hogy azt hi­hetnénk: harminc év múlva egy teljességgel új környezet vesz körül bennünket. Hogy néhány példával szolgáljak; itt van a sokat emlegetett te­levízió. Több mint harminc éve sugároznak rendszeresen műsorokat a világon, de tö­megessé néhány fejlett nyu­gat-európai országban is csak az elmúlt tizenöt évben lett. Nálunk most közeledik az elméleti telítettség, ami 2—2 és fél millió készülék- tulajdonost jelent, s hogy a világ nagyobb része hol tart a televíziózásban, annak be­mutatására élég talán egy éppen a tévében látott pél­da. A hatalmas, s a harmadik világ országai között, nem is a legelmaradottabb Indiában, még csak most kezdik a kí­sérleti adásokat. H ogy hazai példánál marad junk, itt a sokat emlegetett gépkocsi. Most kezd nálunk tömegessé vál­ni, s várhatóan 10—15 év múlva lehet elérni, hogy a családok harmada-fele sze­mélygépkocsival rendelkez­zék. Az elkövetkezendő har­minc évre tehát elég becsü­letes program, ehhez még megfelelő út- és közlekedési viszonyokat és szerelőszolgá­latot teremteni, Hogy a la­kásépítésben utolérjük a családok igényeit, ebben is csak bizakodhatunk, hogy ehhez a harminc év elegen­dő lesz. Miért ez a szkeptikus hang? Egyáltalában nem szomorú, nem borús, nem le­vert, nem lemondó hang ez. Gyönyörű program néhány ilyen, a jólétet szolgáló el­képzelés valóra váltása. S persze még inkább az, ha hozzáképzeljük, hogy emberi viszonyaink, kapcsolataink egymással és önmagunkkal legalább hasonló mértékben fejlődnék. Inkább a realitás hangja ez, amelyre legalább úgy meg kellene tanítani a mai húszéveseket, mint ál­modozni. De hát álmodozni is kell, s a fiatalokat meg egyenesen képtelen a jövő ígérete nél­kül lelkesíteni! Ez igaz. Am, ez a 2000. év már nem any- nyira a jövő. A tv-műsorban jósolt változások talán a mai fiatalok unokái előtt már va­lódi célokként szerepelhet­nek, ám egy irreális jövőért — ismerve a mai fiatalokat — nem nagyon szeretnek lel­kesedni. Bemáth László Neve szakmai körökben is­merősen cseng. Életének munkásságának jelentős’ ré­sze összeforrott Egerrel és az Eger környéki dombokkal Hogy miért éppen a dom­bokkal? Azért, mert itt év­századok óta nagy hírű sző­lőfajtákat termesztenek, s ezekből messze földön híres borokat készítenek A szőlőtelepítések arcula­ta az utóbbi évtizedben tel­jesen átformálódott és eb­ben nem kis része volt a kiváló kutatónak, dr. I’só Andornak, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet eg­ri telepvezetőjének Nemrég egy tanácskozáson az elnök meleg szavakkal a követke­zőket mondta: „Itt van kö­rünkben az az ember, akinek munkássága nyomán meg­változott az egri borvidék szőlőtelepítési rendszere.. ‘ iValóban, dr. I’só Andor ki­tartó tudományos, szervező és agitáló munkája nyomán áttértek a mai modem, vi­lágviszonylatban is elismert gépi, magas művelési mód­ra. A nagy múltú borvidék szőlőkultúrája tehát kicseré­lődött, „megfiatalodott”. Dr. I’só Andor 35 évi mun­ka után a közelmúltban nyugdíjba ment. Ez azonban nem jelenti számára a tel­jes elszakadást a tudomá­nyos pályától. Továbbra is tevékenykedik a kutatóinté­zetben. Dolgozószobájában most is. mint korábban, ezernyi feljegyzés, kézirat, szakkönyv és szakfolyóirat sorakozik. Ezek között talál­juk most is az egri szőlők „atyját”, a magyar szőlészet és borászat egyik nagy öre­gét. Régi emlékek között tal- Msuak, Kuíatcpályagarai be­szélgetünk, az elmúlt évtize­dek eredményeit eleveníti féL — Budapesten, a Közgaz­dasági Egyetem mezőgazda- sági fakultásán diplomáztam 1933-ban, aztán két évvel ké­sőbb az Ampelológiai Inté­zetben speciális szőlészeti képzésről kaptam oklevelet. Még abban az évben, 1835- ben megvédtem a doktori disszertációmat és mezőgaz­dasági doktori képesítést kaptam a Műszaki és Gazda­ságtudományi Egyetemen. 35 éves pályafutásomat meg­szakítás nélkül a szőlész-bo­rász szakmában töltöttem el. Ebből az utóbbi húsz eszten­dőt, mint kutató, nyolc évet szaktanári beosztásban, hét évet pedig különböző szak- felügyelői, valamint szak­előadói munkakörben. Szak­mai beosztásom tehát elég sokrétű volt. Szolgálati időmből a leghosszabbat Egerben töltöttem el, csak­nem 26 évet. Mindig szívesebben élt a jelenben, mégis, ahogy em­lékezik, egyre jobban elra­gadja a tegnap varázsa. — Szakmai munkásságom itt, Egerben bontakozott ki igazán, ahol a legközelebbi kapcsolatba kerülhettem a szőlészet és borászat szak­mai ismereteinek mélyreha­tóbb alapjaihoz. Arról is le­hetne szó, hogy a szakma melyik részlege áll közelebb hozzám, a szőlészet, vagy a borászat? Erre nehéz vála­szolni, mivél a kettő nagyon együvé tartozik. Az eltelt évek szinte eggyé folvasztot­ták bennem mind a kettőt. Bár mindig volt és ma is van e téren specializálódás, főként kutatói vonalon. Én azonban, mivel kimondottan Uyákw'iaii Laskiaslk«»# rültem a kutatói munkakör­be, a tapasztalat birtokában a két szakmai területet min­dig párhuzamosan kultivál- tam. így aztán mindenkor többoldalú tájékoztatással és tanácsadással tudtam élni a gyakorlat felé is. Dr. I’só ■ Andor tudomá­nyos munkásságát főként a korszerű szőlőművelés agro­technikája és a vörösbor ké­szítés témaköréből 25 nyom­tatásban megjelent publiká­ció reprezentálja. Ő azonban mégis legnagyobb szakmai élményének és legkedvesebb munkájának az egri borvi­déken végrehajtott teljes sző­lőrekonstrukciót tartja. Erre így emlékezik: — Eger szőlőkultúrája a félszabadulás után eléggé legyengült, visszaesett. Az öreg szőlők felújítása elma­radt és így azok kellő trá­gyázás és kezelés híján, idő előtt pusztulásnak indultak. A pusztulást nem követte megfelelő tőkepótlás, ez az­után a terméshozam nagyfo­kú visszaeséséhez vezetett. A helyzet rendkívül aggasztó volt és a probléma megoldá­sára gyökeres változásokra volt szükség. Itt a kuiatói munkámon alapuló tapaszta­lati és gyakorlati nevelő- munkát kell megemlíteni, melyet a hatvanas évek el­ső felében megindult új sző­lőtelepítéseknek a hagyomá­nyos művelésmódokról a szé­les sorközű gépi művelésre alkalmas nagyüzemi kordon- művelésre való áttérés tuda­tosítása jelentette nemcsak Egerben, de az egész megyé­ben is. Ez volt tulaj donkéo- pen a hagyományos szőlőmű­velésről a korszerűre való áttérés „hősi korszaka”. Na­gyon sok idegenkedést és tartózkodást kelleti leküzde­fi mezőgazdasági lakosság adózása Egyszerűbb, áttekinthetőbb Átalány a borfoigalmi adónál Ki kaphat kedvezményt \ Sajnos igaz Lapozgatom a két vállalat között folytatott levelezés irathalmazát, amelyben épí­tési határidőkről és több mó­dosításról van szó. A sorok között szerényen húzódik meg a következő hajmeresz­tő kifejezés: „.. .készre je­lentést eszközöltek...” Amikor először elolvasom, még körülbelül sejtem, hogy mit akar ez jelenteni, má­sodszori olvasásra már kissé bonyolultabb, harmadszorra már fogalmam sincs, hogy mit jelentettek rá a készre és miért kellett itt eszkö zölni a jelentést. Pedig mi­lyen egyszerűen le lehetett volna írni, hogy: jelentjük, elkészült. Sajnos, tengernyi példa akadna még, és nem is na­gyon sokat kellene bogarász­ni a hasonló díszpéldányok után, amelyek annyira el­uralkodtak a hivatalos nyelv­ben, hogy szinte egymást érik a hasonló kifejezések. Kialakult ugyanis egy olyan szemlélet, amely sze­rint csak fontoskodva lehet hivatalos leveleket írni, mert úgymond, attól kapja meg a rangját a levél, attól lesz igazán tekintélyes. És néha teljesen érthetetlen. Merem remélni, hogy a kettő nem feltételezi egymást, mert szerény tapasztalataim sze­rint lehet nagyon okos és hasznos dolgokat is közölni egyszerűen, világosan és tel­jesen érthetően. — sz—' ni a régi megszokottról az újra áttérni, különösen a szokatlan magasművelés be­vezetésénél. De akkorra már intézetünkben rendelkezésre állt az új művelési módot szemléltető kísérletsor és az érdeklődő termelőszövetkeze­teket a „látott példa” alap­ján könnyebb volt meggyőz­ni. Ma már öröm látni, hogy érdemes volt, mert az egész megyében áttértek a korsze­rű gépi szőlőművelésre. Ezt bizonyítják a nagyüzemi szőlőtáblák, amelyekről évente gazdag termést szüre­telnek le. És még egyet. Húsz éve rendszeresen vizsgálom a szőlő tenyészidejére vonat­kozó meteorológiai össze­függéseket. Az összehasonlí- ■xó adatokat pedig a közös gazdaságok rendelkezésére bocsátom. Korábban is és ma, szívesen kérnek tőlem szakmai tanácsokat és éc A közelmúltban a mező- gazdasági földterületet hasz­náló lakosság adóztatásában többféle rendeletmódosítást hajtottál? végre. Ezek kőzete célja, hogy az adóztatás egy­szerűbb, közérthetőbb, és mindenki által könnyen el­lenőrizhető legyen. S az adók ne növekedjenek. A módosí­tott rendeletek érintik a termelőszövetkezeti tagokat, vagy alkalmazottakat, akik mint állami gazdasági dolgo­zók, pedagógusok vagy más minőségben, Illetményföld­del rendelkeznek, s kiter­jednek az egyéni gazdasá­gokra is. Milyen adókat kell 1971- től a gazdálkodási tevékeny­ség után fizetni? Lényegében ugyanazokat, mint eddig. Tehát: jövedelemadót, köz­ségfejlesztési hozzájárulást, a bortermelőknek borfor­galmi adót. A gazdaságilag hasznosítható és az átlagos­nál nagyobb jövedelmet nem adó földterület után a hasz­náló az átlagjövedelem alap­ján —a kormányrendelet ál­tal megállapított keretek között — fizeti adóját. Ettől legfeljebb 30 százalékkal magasabb összegben a me­gyei, megyei jogú városi ta­nács állapíthatja meg az adótételeket, ha a helyi gaz­dasági adottságok, jövedel­mezőségi viszonyok ezt in­dokolttá teszik. (Egyes ese­tekben, főleg az üzletszerű állattartással és kertészettel kapcsolatosan, általános jö­vedelemadó-fizetési kötele­zettség áll fenn. Erre a cikk második részében részletesen kitérünk.) Jövedelemadó-bevallást csak azoknak kell tenniük, akik lakóhelyükön kívül Is használnak földterületet. 1971-től kezdve ugyanis a használt földterület fekvése szerint illetékes tanács ál­lapítja meg az adót, tehát a bevallást az említetteknek erekre mindig örömmel ad­tam és adok választ. Az arca tűnődő. Haját az évtizedek alatt fehérre fes­tette az idő. — Bármennyire is szere­tem a szakmámat és a mun­kakörömet. annak további aktív tevékenységétől meg kellett válnom. 65 év alatt sok fizikai és szellemi ener­gia kopott meg be.lnem. Munkabírásom érezhetően megfogyatkozott. Azonban mégsem szakadok el a ku­tatóintézettől, bizonyos kor­látozott szakmai tevékenysé­get és meteorológiai megfi­gyeléseket továbbra is vég­zek. Ez azonban már olyas­féle, mint amikor az ember a fárasztó futás után végre gyalogolhat. Az egri szőlő­kultúra további féjlődését élénk érdeklődéssel figyelem, s jó rágondolni, hogy en.n^k munkálásában én is részt ve­hettem. Meaíusz Károly oda kell benyújtaniuk. (Ed­dig a lakóhely szerinti ta­nács állapította meg az adót.) Azoknál, akik csak a lakóhelyükön használnak földterületet, a korábbi be­vallás képezi az adózás alap­ját mindaddig, amíg a föld­terület nagysága, műveié./' ága nem változik.. Az adó nagysága attoi függ, hogy egyrészt a föld­terület használója mekkora területet művel, másrészt milyen a föld művelési ága (szántó, ' szőlő, gyümölcsös, kert stb.) és minősege (aranykorona-értéke). A ház­táji gazdaságoknál az adó mértéke csal? a terület nagyságától és művelési ágá­tól függ. A régi és az új adófizeté­si kötelezettség közötti ösz>* szegszerű egyezőséget a kö­vetkező példa mutatja. Ed­dig egy kateszteri hold szán­tó után a termelőszövetke­zeti tag 120—140 forint jö­vedelemadót, aranykoro­nánként 12 forint földadót fizetett, ez 10—12 aranyko­ronás földet figyelembe vé­ve 120—144 forint volt. 1971- től — összevontan, egy té­telben — a jövedelemadó összegét a községi tanács 180—200 forint között áliar pítja meg, biztosítva azt, hogy az új adó összege álta­lában megegyezzen a két adó együttes összegével. Az eddigi érvényben lévő ked­vezmények megmaradnak, a két adó összevonása után is. A kulcsok azonban vál­toznak. Az adóból adható kedvezmény mértéke 35 szá­zalék, de ez a szociális ked­vezmény nem haladhatja meg az 1000 forintot. A szakszövetkezetek és társu­lások tagjait alapszabály- szerű működés esetén — 15 százalékos kezdvezmény il­leti meg. A nagy jövedelmet elérő adózók, a jövedelemadót nem az átlagjövedelem., ha­nem — gazdasági tevékeny­ségük (pl. intenzív szőlő- és gyümölcstermelés) tiszta jö­vedelme alapján — prog­resszív adókulcs szerint fize­tik meg. A jövedelemadó itt is magába foglalja a föld­adót. Nagy jövedelmet elérő adózónak számít az, akinek évi adóköteles tiszta jövedel­me az 50 ezer forintot eléri vagy meghaladja. Az adó megállapításához adóbevallást kell tenniük azoknak, akiknek 3 kát. hol­dat meghaladó szőlő, kert, gyümölcsös területük van éa évente legalább 120 ezer fo­rint értéket termelnek. A jövedelemadó mértéke az ilyen adózóknál a tisztajö­vedelem 22 százalékától 52 százalékig terjedhet. (Pl* 70.000 forint évi tisztajöve­delem után 15.400 forint adót kell fizetni.) A községfejlesztési hozzá­járulás összegét az eddigi szint körül a tanács határoz­za meg. A borforgalmi adózás rendszere lényegesen egy­szerűsödik. Az évi 5 hekto­litert meg nem haladó bor­terméssel rendelkezőknek nem kell bevallást adniuk, adójukat az ötévi átlagter­més alapján, átalányban fi­zetik meg. Amennyiben az ötévi átlaghoz képest tartós csökkenés, vagy növekedés (pl. területváltozás, stb.) kö­vetkezik be, az adóhatóság ezt figyelembe veszi. Termésbejelentést 1972-tcü csak azoknak a termelők­nek kell tenniük, akiknél az évi bortermés az 5 hl-t meghaladja. A borforgalmi adót ez esetben nem áta­lányként fizetik, hanem a tényleges termés az adó alapja. A felvásárló szervek­nek, illetőleg a mezőgazda- sági nagyüzemnek átadott bor továbbra is adómentes. Tévedések elkerülése vé- Dr. Fehérvári István ISIlj Csatái Ug líuüt&rtöL Az egri szőlők „atyja"

Next

/
Oldalképek
Tartalom