Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-07 / 5. szám

Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban PÉNTEK RÉZS A most bemutatott dara­bot a szí alap modern zenés rnesenek hirdeti. Török Re­zső regényét Zoltán Pál ál­lította színpadra; verseket trva a prózai szöveghez mu­sicallé alakította át. A far­sangi hangulatban élő néző valóban várja a humort, azt a jókedvet, amely ezekben a hetekben szilveszter és farsang között mulatságok­hoz vezet. De mulatság-e ez a Péntek Kézi — a színház­ban? A két világháború kö­zött megjelent regény — an- aak a kornak a levegőjében és körülményei között — bi­zonyára jó szórakozást adott. Az idősebb generáció emlé­kezik még Török Rezső regé­nyeire. színdarabjaira, amik­ből filmet is csináltak, mert az író akkori, könnyed hu­morral, szellemesen csipke­lődött, nevettetett, ötletei­vel a kor igényét csomagol­ta be és azt adta a közön­ségnek. ami akkor kellett. A »Kellemes ember hangján és derűjével nevetett és nevet­tetett ötleteit — minden al­kotása egy-egy ötlet remek ssoerfcesztésű tálalása — né­mi romantikával, itt-ott SBentim entali zmti s s al öltöz­tette fel. Törők Rezső Péntek Rézi- je — ha már meséről van .szó, maradjunk hasonlatunk­kal is a témakörben — nem Csápkerózsilia. Nem örökli- _• ;iú. S ahogy most, pár évti­zedes alvás után Zoltán Pál felébresztette őt, nem lát­szik életerősnek. Ráncai is akadnak szépszerével. A könnyű múzsa ruhája is gyűrött. Péntek Kézit ki is .kellett emelni saját környe­zetéből és gyorsan levinni az olasz ég alá, Rómába, mert ott még el lehet hinni az aranyifjút, az árvalányt, az égből pottyanó milliókat. Igaz is, hirtelen támadt milliók! A cselekmény hát­terében a péng csörög, az előtérben a vékonyka mese arról a tizenhat éves lány­ról, aki légies érzelmekkel epekedik a fiatal orvos után, akinek végül is képtelen bukfenccel a lakásán terem. Eddig a bukfencig az orvos még nem is sejti, milyen közel áll benne és általa a megoldás élete nagy rejté­lyére: itt van ez az ázottan- esetten beeső-becsapódó kis veréb és akkor vége a lump­időknek, a hitványságoknak, a gondtalanságnak, az adós­ságoknak. Ügy érezzük, hogy ’a mai dramaturgia azért nyúlt ehhez az akkor, a két világ­háború között sikert jelentő íráshoz, mert a humort akar­ta belőle átszippantani a mai közönség számára. De az írás, a történet logikája, levegője az akkori kor levegője és lo­gikája — volt. Török Rezső humora, érzelmei és érzel­gőssége akkor sikert hoz­tak, ma — kétkedve fogad­juk. És ebben a megzenésí­tett mesében úgy és annyi­ra, olyan írói rangon és szenvedéllyel nincs szó sze­relemről, amiért fel kellene támasztani és színpadra kül­deni Péntek Rózát. Ettől az elmúlt érzelmi vi­lágtól olyan felemás aztán, ami a színpadon történik. A tegnapi írói ötlet és roman­tika Horváth Jenőtől mai muzsikát kapott és ez a mai zenei stílus és fogalmazás nem 'tud azonosulni a szö­veggel és a szereplők alka­tával. Az olasz környezetbe telepítés Is felveti a stílus­kérdéseket, amelyek már a fel- és átdolgozásnál is gon­dot okozhattak a drama­turgnak. Hegedűs László rendezé­sénél ismét megállapíthat­juk, amit már évek óta el­mondhatunk a színház mun­kájáról: lelkiismeretes és alapos előkészület után, a színház értékét és szeretetét bizonyítva készül el minden bemutató. Ennek a mesejá­téknak sincs olyan részlete, ahol a rendező ne törekedett volna a színészgárdához mér­ten mindent kihozni — a si­ker érdekében. így aztán a rendező a játékmester el­gondolásain túl kacsingatott a revü irányába is, hátha a fény, a tánc, a tenyérnyi színpadon produkálható luxusruhákban és tálalás­ban feledteti Péntek Rézi tegnapi származását. Nem Hegedűs Lászlón múlott, hogy nem egy harsogóan egészséges és félhangoló me­sével lettünk gazdagabbak, noha ez a műfaj a felnőttek­től sem idegen. A színház a műfaj korlá­táin belül legjobb erőit vo­nultatja fel. Kopetty Lia el­hiteti velünk a tizenhat éves kislány epekedését és ízlés­sel elkerüli a szentimentá­lis részleteket, néhány okos fintorral. Géczy József érettebben jött Vissza a tár­sulathoz: szerepét énekben és játékban meglehetősen szűkre szabta a dramaturg és főhős létére elég kevés­szer kell a színen lennie. Makay Sándor ügyvédje és Lenkey Edit a vénlány tanár szerepében telitalálat. Komáromy Éva revü- sztárja, Virágh Ilona Rosi- tája jó epizódalakítás. 01- gyai Magda, Kanalas Lász­ló. Egervári/ Klára. Fekete Alajos és Márffy Vera saját szintjükön vesznek részt a játékban. A színház fiatal erői is komoly szerepeket .kaptak ezen a bemutatón. Unger Pálma, mint Rézi barátnő­je, Pásztor Mária, mint a pettyes besúgó és Héczey Éva. mint szerelmes bajcsi­nál o üdébbé tették a játé­kot. Suki Antal díszletei a sok színre bontást is bírták és nem rajta múlott, hogv a széthúzó rendezői igényeket alig győzte leleményességgel egy behangolni. Greguss Ildikó jelmezei merészek voltak és dekora­tívak. Fodor Antal koreográfiája mozgalmas és modern, ta­lán még több sem ártott vol­na belőle. Az egri színház méretei nem bírták a nagy hangerőt. Kalmár Péter karmesternek rá kell „hangolnia” együtte­sét ezekre az arányokra, az énekesek érdekében is. Mert hisszük, hogy az ütőhang­szereket is lehet — sőt kell — mértéktartóan kezelni. Farkas András Kompozíció Bocs Gyula, fiatal szobrászmű­vész elhatározta, hogy a 440 méter magas Szársomlyó hegy elhagyott kőfejtőjében hatal­mas szoborcsoportokat és barlangrendszert farag ki. Tervei szerint a nagyszabású munkákkal csak hosszú évtizedek múl­tán lesz kész. (KS-foto — Esztergály Reve felvétele) Több tucat új külföldi film a mozikban Több tucat új külföldi já­tékfilmet vásárolt a magyar filmátvételi bizottság. A be­mutatásra váró alkotásokról tájékoztatták az MTI mun- katársát. A legújabb csahszlovák filmtermésből hét játékfil­met vettek át. Köztük van Ester Krumbachová színes, szélesvásznú komédiája: az „Ördög mérnök halála”, szel­lemes, kamara jellegű alko­tás egy mérhetetlen étvágy­ban „szenvedő” mérnökről. „A szent bűnös” ugyancsak színes, szélesvásznú film: musical comedy. M. Holly rendező alkotása „A rézto­rony”. A színes, szélesvásznú dráma romantikus tátrai környezetben bonyolódó sze­relmi történet. Az átvett filmek közül ki­emelkedik a „Családi fé­szek”, Francois Truffaut al­kotása — ismét Jean-Pierre Léaud főszereplésével. Szí­nes francia vígjáték az „Aki mindenhez ért”. Sokoldalú hősét Louis de Funes eleve­níti meg. Átvette a bizottság Bourvil utolsó filmjét, „Az atlanti fal”-at is, amely könnyed hangnemben fel­dolgozott háborús kaland- film. René Clément rendezé­sében láthatjuk rgajd a ma­gyar filmszínházakban „Az eső utasa” című zenés, fran­cia bűnügyi drámát. Olasz—francia koproduk­cióban készült a „Naprafor­gó”, rendezője Vittorio de Sica. Főszereplői Sophia Lo­ren, Marcello Mastroianní és Ludmilla Szaveljeva. Az át­vett filmek között szerepel az ,,Eusa” című színes ame­rikai társadalmi dráma, amelynek főszereplői között találjuk Paul Newmant, An­thony Perkinst, Joanne Woodward-ot,. Laurence Harvey-t. A „Vidékiek” szí­nes amerikai vígjáték — egy vidéki házaspár mulatságos történetét dolgozza fel Nyolc percet késett, sohasem szokott, de most a be­tegség ... Már ketten fekszenek otthon. A férfiak. Ö még bírja. Ha ő is, akkor vége a világnak. Ó, Béla, az az édes, mulya medve, egy teát megfőzni is képtelen. És Mari teljesen ráütött. Leányom, leányom, mi lesz ve­led? Mit csinál veled majd a férjed, ha megtudja, hogy még tojást sem tudsz sütni? Csali a' zene, a muzsika.. Ebben van az egész életük. Jaj, a Kisbéla, istenem, csak mihamarább meggyógyuljon az aranyos. A főnök az első székben borotvált egy kövér férfit. Ahogy meglátta őt, kezében megállt a kés. tüntetőén a faliórára nézett, aztán hideg szemével az asszonyra, bántóan, hosszan tartóan. — Jó reggelt, Jucika! — köszönése is hűvös és gú­nyos volt. Az asszony kedvesen visszaköszönt. Nem rossz fiú ez a Feri, valaha nagyon szépen beszélt a kolléga­nőkkel. udvarolt is nekek. De ahogy csendben öregedett, elfásult, megsavanyodott, némi hatalmat is kapott, a csapás iskola nélkül, váratlanul érte őt. Amikor előlép­tették üzletvezetőnek, azt hitte, hogy úgy kell ezt a ha­talmat gyakorolni, mint Szalai úr tette, aki valaha min­dig a vendégek előtt tolta le őt és Ferit, a kis nyomott borbélyinast. — Szervusztok, jó reggelt — Kovácsné mindenkinek kedvesen köszönt és hátrament. Letette a kabátját, fel­vette frissen vasalt fehér köpenyét, haját megigazította es előrement a kis asztalkájához. — Jucika, a hármasban a vendég úr már egy fél órája vár, — Juciim, még két vendége lesz... Jucika kirakta finom, nikkelezett szerszámait, aztán hona alá fogta egész műhelyét és odament az első ven­déghez, ahhoz a kövérhez, akit • a főnök borotvált. Nem ismerte a férfit, futóvendég volt. Kezébe vette bágyatag, ener-áltan puha kezét és dolgozni kezdett. A férfi poli­tikai viccekéit mesélt. A főnök a múltból hozott szolgai udvariassággal nagyokat röhögött a gyenge poénokon. Pedig párttag a lelkem — gondolta az asszony és a vic­cek is gyengék. A vendég átváltott pikánsra, aztán disz­nóra. Suttogott, de azért minden szavát hallani lehe­tett. A poénok előtt fuldoklott a röhögéstől, ezért min­den poént csali hangosan, önmagát túllicitálva, g'urgu- lázó torokkal tudott befejezni. Disznó, ordenáré pasas, gondolta a nő. „Ugye, nem haragszik, kisnagyságos ?” — fordult Ju­cikéhoz minden vicc után, de tulajdonképpen a válasz­ra nem is volt kíváncsi. Az asszony érezte ezt és nem is válaszolt. Feri, a főnök, rögtön az elején bejelentette: „Nálunk a boltban fiúsítva vannak a hölgyek. Tessék csalt nyugodtan, kérem..Hát akkor mit mondjon ő? Semmit. Megpróbált haza gondolni, az övéire. Fölpillan- tott az órára, fél nyolc. Mari most indul. Istenem, ez á mini, milyen divat ez? Meg is fagy az a lány. Béla és Kisbéluska. fekszenek. Ott van mellettük minden, or­vosság, tea, kompót. Kettőkor otthon lesz ő is. A malac vendég három forint borravalót adott és hosszasan, összehúzott szemmel vizsgálta messzire tar­tott agyiisztált kezét. Szemlátomást örömét lelte ebben. Az asszony visszament a helyére. Az újabb vendég már itt fogadta. Egy ötvenes, mosolygós, meglehetősen érde­kes arcú, férfias jelenség ült le vele szemben. Térdét azonnal a nő térdéhez nyomta a kisasztal alatt. — Pardon — mondotta mosolyogva. Szemét hamis­kásan összehúzta és szuggerálta a nőt. „Nem vagyak én szemtelen, tolakodó fráter” — mondották a szemek. — „A véletlen, az véletlen. Természetesen, ha te is akarod, szívem, az egészen más. Akkor én is benne vagyok a Jgfffcftrr Tudod, drágám, olyan szomorú, algát; csúnya Csendes nap és hosszú a tél és olyan unalmas ez a körömvágás. Vi­gyünk bele egy kis szint. Nem akarod? Helyes, akkor beszélgessünk...” Az asszony kedvesen mosolygott és a térdét vissza­húzta maga alá. „Sohasem jön meg ennek az embernek az esze. Tíz év óta a vendégem, és tíz év óta ezt játssza velem. El­jön és kéthetenként szerelmet vall a térdével, a szemé­vel, néha leheletfinomam a kezével. Aztán még ugyan­abban a percben szótlanul összevész velem, megsértő­dik, szakítunk és elkezdi kitartóan és föltűnően bámulni Giziké lábát?!” Giziké miniköpenyben borotvál mellette,- a vendé­gek bal arca rendre messze esik tőle, hajolnia kell. Ilyenkor ... No, igen, ilyenkor... És Giziké, ha szólnak, azt mondja: „Miért? Mi bajotok van? Rajtam haris­nyanadrág van.” Jucika tudja, ez a játék az ő bosszantására történik Mind ilyenek? Béla is? Jaj, ha elalszik, ki ad Kisbéló- nak.. — Jucika! Telefon! ­— Pardon. A központtól telefonáltak. A szakszervezeti emberek nemrégen döntöttek. Ezt Pista mondta a telefonba, az unokaöccse. Jó fiú, iskolázott, a központban dolgozik. Mindent- megsúg. „Két hétre Szocsiba küldenek, Juci­kéin! Azt mondják, mindenkihez olyan jó vagy és na­gyon szorgalmasan dolgozol. A szakszervezet fizet min­dent. TU—101-essel repülsz. Csak te mész. Béla? Nem tudora. Ha mehet is, őérte fizetni kell.” Az asszony visszament kis asztalkájához, tovább reszelte a körmöket, örült. „Hogy mondjam meg Bélá­nak, mit fog szólni? Egyelőre semmit sem szólok. Majd, ha jobban lesz.” Egy idős kolléga, hátulról tele pohár feketét tett az asztalára. — A fele a magáé, Jucikám, igya le. — Köszönöm. — Kovácsné! Telefon! — Pardon. „Jaj, istenem...” nem tudott többet szólni, szája elzsibbadt, lába erőtlenné vált, remegett. A tükörben látta, arca falfehér. — Mi történt, Jucika? — kérdezték többen is, de ö nem tudott válaszolni. A bűnös telefonkagyló, hogy el­végezte kegyetlen hóhérmunkáját, most, mint lábánál akasztott ember, bénán, holtan csüngött a zsinóron. Tá­volról torz hallók hallatszottak belőle. Valaki felemelte, aztán rögtön jelentette az egész üzletnek: — Jucika férje azt mondja, amíg ő elszundított, a Kisbéla csak úgy hongkongisan leszökött az utcára és ő meg sem tud mozdulni. Döbbent csend, azután az egesZ üzlet zsongott, a vendégek is bekapcsolódtak. És belépett, megjött Kisbéla. sápadtan, vigyorogva. Kezében egy fél pár kesztyűt tartott. — Anyu, ezt otthon felejtetted, mi lesz,' ha te is megkapod? Az asszony nem tudott haragudni. Mosolygott, po­tyogtak a könnyei. A szerelmes térdű férfi taxit hívott, «iS axfüg. m&úáazKotta & &ú a^akán a (sálat, felhajtotta kabatja gallérját. Hátrament, köpenyére húzta a kabát­ját, Feritől nem is kérte el magát. Az most éppen úgy nézett rá, mint évekkel ezelőtt, amikor még kollégák voltaic. — Jucikám, hol találtad meg a gyereket ? — kér­dezte otthon a férje. — Ugye, nem mész vissza? Olyan jó, ha itthon vagy mellettünk. Ugye, szívem, főzöl vala­mi finomat nekünk? — folytatta a kérdéseket a férfi mámorosán, ele a náthától, betegségtől eltorzult orrhan­gon. „Gyermek, egy nagy gyermek” —■ gondolta az asz- szonv és közben a hallgatag, didergő gyermeket a meleg­ágyba dugta. A kisfiú lázálmában félrebeszélt, a férfi ie teljesen elpilledve feküdt az ágyban, amikor egy óra múlva bevitte az ebédet. Könnyű kis ebéd volt, de egyi- kőjüknek sem kellett. Néhány fatuskót dobott a cserép- kályha telhetetlen ölébe, kiszellőztetett, aztán telefonált az orvosnak. A telefont is a szakszervezet intézte. Béla ezután egy évig szekírozta, kinél fekszik ő olyan jól, odabent... És most a külföldi út, jaj, istenem, abból mi lesz? Kisbéla nyöszörgött. Megigazította párnáját, meg- 1 őrölte az arcát. Az orvos csak késő délután érkezett. Kedves, fehér, öreg bácsi volt. Ahogy belépett és lerak­ta táskáját, az asszony megnyugodott. Béla egyre nehe­zebben bírta és Kisbéla talán már eszméletnél sem volt. Az orvos okos szemével az asszonyra nézett, kihúzta a hőmérőt Kisbéla hóna alól. — Harminckilenc és fél — mormogta és lázcsilla­pítót írt. — Ez gázos, ugye? — kérdezte teljesen várat­lanul a kisfiú, mintha nem is róla, de egy idegen em­berről volna szó. — Na, nem annyira gázos — ment bele az orvos a játékba. Ahogy az öregúr távozott, megjött Mari es magával hozott egy falka lányt és fiút. Vidámak, hangosak vol­tak, csörömpölve vonultak a másik szobába. — De hát nálunk ragályos betegek fekszenek. És a lényeg: betegek, Marikám! Ez lelkiismeretlenség — íeddte Marit az édesanyja, amikor kijött a lány a konyhába. Az vállat vont és az orvosságért sem akart lemenni. — Ma Tom Jones énekel a tv-ben és ezeknek a srá­coknak nincs tv-jük. Meg, anyu, tudod, jobban esik a falat... Na, add ide, Juci-anyuei a recepteket, ne ló­gasd az orrod. Amikor visszajött, az összes ételt bevitte a fiatalok szobájába. Jucika elintézte a betegeket. Kisbéla meg­kérdezte tőle, megy-e már a. Tóm Jones-műsor és ő be- mehet-e azokhoz? A férje megsimogatta a kezét, oldalt a combját. Bágyatag kezével megtalálta i\y. asszony ha­risnyakötőjének csatját, e^y kicsit meghúzta és vissza­engedte a gumit. Gyengéden mosolygott, a pici csatta- nást hallván. Olyan jó, hogy itt vagy, Jucikám — suttogta a férfi és megkérte az asszonyt, gyújtson rá neki egy cigaret­tára. Kovácsné kiment a konyhába. Érezte, hogy szédül, hogy már belébújt a kór. Mindegy, gondolta és előszedte a könyveit. A szakszervezetben rávették, hogy fejezze be az iskoláit. „Negyvenéves fejjel?” — Kérdezte és más­nap tanulta ismét az algebrát. „Tervük van velem” — mondogatta, de ha megkérdi valaki: „mit is mondott, asszonyom?” — nem tudott volna válaszolni. Az asztal­hoz ült, kinyitotta a könyvet és füzetet. — Á négyzet plusz bé négyzet... — szeme meg­akadt Kisbéluska cipőjén. — A négyzet, plusz bé négyzet, egyenlő... A gye­reknek holnap már megint új cipőt kell venni. ______ , Suha Andor

Next

/
Oldalképek
Tartalom