Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-22 / 18. szám

Haladásunk sálaga A X. kongresszusra készü­lődés idején volt olyan em- . bér, aki így tette fel a kér­dést: vajon kinek a kong­resszusa lesz a X.? Mert ugye — mondta — a IX. kongresszus a parasztságé volt, tehát akkor most úgy dukál, hogy a X. a munká­soké lesz Nem volt — eny­hén fogalmazva — valami szerencsés a IX. kongresszus ilyenfajta megítélése. Nem volt, mert mint ahogy a pár­tot nem lehet, nem szabad osztályokra, rétegekre, fog­lalkozási ágakra szedni, ép- penúgy annak legmagasabb fórumát sem lehet és szabad csak valamelyik osztály, ré­teg, foglalkozási ág „érdek- képviseleti tanácskozásának” kikiáltani. Azt hiszem, hogy ha most „rákérdeznénk” ismerősün­ket, kinek a kongresszusa volt a X., ha reális és sport­szerű, a barkochba egyik sza­vával válaszolhatna csak: is, is. Mert most, két hónappal a kongresszus után, a kong­resszus határozatait tanulmá­nyozva, a felszólalásokra visszaemlékezve, vagy azo­kat olvasgatva, egyre inkább erősödik a meggyőződés az emberben: ez a kongresszus a munkás—paraszt dolgozó­kat, a különböző rétegeket képviselő magyar kommunis­ták, az egész ország kong­resszusa volt? A IX. kongresszus határt»- zalainak végrehajtásáról tör­ténő számadás, a társadal­munk fejlődését értékelő és a további célokat meghatá­rozó feladatok az egész ország­nak szóltak — bizonyítja ezt a kongresszus „nyitott ablaka” . is — és a X. kongresszus ha­tározatainak megvalósításáért az egész ország népének cse­lekvő, tettrekész munkáját kérte és várja él a párt. De nemcsak a kommunisták, hanem az egész ország köz­véleménye egyetértéssel és megnyugvással fogadta a kongresszusi célkitűzéseket, amelyek azt bizonyítják, -hogy a párt politikájában nincs cikcakk, nincs kapko­dás, hanem nagyon határo­zott és céltudatos politika fo­lyik a szocializmus teljes felépítéséért. A kongresszus megállapí­totta, hogy „a magyar mun­kásosztály pártunk vezetésé­vel sikerrel teljesíti törté­nelmi hivatását, s a paraszt­sággal, az értelmiséggel, a társadalom többi dolgozó ré­tegével szövetségben építi a szocialista társadalmat”. A kongresszus ismételten hang­súlyozta, hogy társadalmunk vezető osztálya a munkás- osztály, amely forradalmi eszméi által vezérelve, a kommunisták élcsapatát kö­vetve, a dolgozók döntő többségére támaszkodva ér­te el. hogy hazánkban szo­cialista hatalom született és a szocializmus teljes felépí­tésének feltételei megterem­tődtek. Munkásosztályunk öntudata, szervezettsége és fegyelme az elmúlt negyed­évszázad során hatalmas fejlődésen ment keresztül és ez befolyásoló hatással van a dolgozók minden Rétegére. Munkásosztályunk a szocia­lizmus építése során minden tekintetben, mind a maga, mind az összes dolgozók ér­dekében önzetlenül vállalta és vállalja a terheket és oly­kor az áldozatokat is, saját érdekét alá tudta és tudja rendelni a történelmet for­máló nagy feladatoknak. „Nap mint nap bizonyította és bizonyítja ma is, hogy nem csak hivatott, hanem al­kalmas is a vezető szerep betöltésére” — mint ahogy Gáspár Sándor a X. kong­resszusi felszólalásában mondotta. Persze az is igaz, hogy a munkások egy részé­ben —, de nem a munkás- osztály egészében — hiány­zik még a társadalmi fele­lősségérzet, hogy érvényesül még az önzés, a fegyelme­zetlenség és nemegyszer olyanok is részesülnek a munkásosztályt megillető tiszteletből, anyagi és erköl­csi elismerésből, akiket ez nem illet meg. Azt kell biz­tosítania és elérnie a gazda­sági és politikai vezetésnek, hogy nálunk a munkának, a becsületesen, jól dolgozó munkásembernek észrevehe­tőn és érezhetően nagyobb társadalmi rangja és becsüle­te legyen, mint azoknak, akik ugyan az uralkodó osztály­hoz tartoznak, de munkájuk­kal, magatartásukkal, még nem bizonyították ezt Az eltelt negyed évszázad tanúsítja: csak a munkás- osztály iránti állandó fele­Hatezer új szállodai ágy — Udülőház-telepek a Balaton­nál és a Duna-kanyarban A szállodafejieizíés IV. ötéves terve Hatezer új szállodai férő­hely épül, több mint kétmil­liárd forintos beruházással a IV. ötéves terv időszakában. A szállodafejlesztés alap­vető új vonása, hogy — a házai és a szerényebb kül­földi igényekhez jobban iga­zodva — előtérbe került'a • korszerű, komfortos, de szo­lidabb áru szálláshelyek épí­tése. . Az ötéves időszak új szállodáinak 60—70 százalé­ka a viszonylag olcsóbb ka­tegóriába tartozik majd, s az idén épülő, összesen több mint 2000 személyt befogadó valamennyi szálloda „B” ka­tegóriás lesz. A legfontosabb idegenfor­galmi terület változatlanul Budapest 'és közvetlen kör­nyéke. Ennek megfelelően ide jut a beruházások több­sége. A Vadászati Világkiál- íSás vendégeinek elhelyezése érdekében gyorsították a fő­városi szállodabővítés üte­mét későbbre tervezett épít­kezéseket hoztak élőbbre. Augusztusig, házgyári «le­nekből, elkészül a Dózsa György út és a Váci út sar­kán a 10 emeletes, 740 sze­nnyes Volga Szálló, s a gy''sított programban lete­ti5' Visegrádon és Dobogó- ki egyenként 154 személyt gadó szálló, őszre elké­szül a 160 személyes Errske, s a Normafánál a 360 férő­helyes Olimpia Szálló. Száz­személyes sportszállót kap a Rómaipart. A másik fontos idegenfor­galmi központ, a Balaton fejlesztési terve az elmúlt tervidőszakhoz képest szeré­nyebb. Elsősorban a megle­vő szállodákat egészítik ki; a vendéglátó-, a kiskereske­delmi, a szolgáltató- és a szórakoztató hálózatot bőví­tik. Nagyobb szállodaépítke­zések helyett üdülőház-tele­pek kialakításával növelik a szálláslehetőségeket. A kem­pingek területén összeszerel­hető faházakat állítanak fel, az idén például összesen 400 személy befogadóképességgel. A Duna-kanyarban 100—150 személyes üdülőház-telepet létesítenek. Az autós turista- forgalom „lekötésére”, szál- lásigényeinek kielégítésére az idegenforgalmi körzetek fő­útvonalai mentén néhány ki­sebb autóshotel építését is tervezik. A IV. ötéves tervben gaz­dag gyógyüdülőszálló-prog- ramot állítottak össze. A margitszigeti és a harkányi gyógyfürd őszálló, valamint a hévízi gyógyhotel beruházá­sának előkészítése megkez­dődött, 1975-ig szeretnék megvalósítani. Amennyiben a feltételek Lehetővé teszik, a program — például a hajdúszoboszlói szállóval — még bővül is. Gondot. — s tekintélyes összeget — fordítanak a vi­déki. főleg megyszékhelyi korszerűtlen szállodák re­konstrukciójára és bővítésé­re. Az idén elkészül a szek­szárdi 200 személyes Hotel Gemenc, átadják a 450 sze­mélyes Helikon Szállót Keszthelyen. Oj szálloda épül egyebek között Szombathe­lyei és KiskaLc-Tapoilcáa. lősségérzettel lehet vezetni, a szocializmus útját járni. A munkásosztály áldozat­kész, forradalmi tevékenysé­ge napjainkban és a jövő­ben is záloga haladásunknak. Munkásosztályunk érti és érzi történelmi hivatásával járó felelősségét az egész társadalom fejlődéséért, né­pünk jövőjéért, ezt minden­ki láthatja. Papp János A burgony&termesrtSs fejlődése a Szovjetimióhasv Az utóbbi időben a Szov­jetunió európai területén egyre több figyelmet fordí­tanak a burgonyatermesztés fejlesztésére. Az első ered­mények már most megmu­tatkoznak. Míg 1966-ban 8 392 000 hektár területen összesen 87,9 millió tonna burgonya termett, addig a múlt évben 8 300 000 hektá­ron a termés 91,7 millió ton­na volt. A vadállomány egészségügyi helyzetének felmérésére nagy­szabású vizsgálat kezdődött országszerte, így a Dél-Dunán- túlon is. A kaposvári Állategészségügyi Intézet munkatár­sai a lőtt vadakon kórbonctani, bakterdlógiai, parazitoló- giai és esetenként kórszövettani vizsgálatot végeznek. (MTI-foto — Bajkor József felvétele) TEKVLEXIKON Nemzetközi versenyképesség Az ipari fejlesztés fő irányainak, a termelés belső arányainak megtervezésénél nem indulhatunk ki másból, minthogy hazánk kis ország, belső felvevő piaca szűkös, nyersanyagforrásai korlátozottak. Egyetlen kis ország sem képes világcsúcsokat ostromolni milliónyi termék­félével. (Pedig csupán a magyar gépipar 500 ezer féle gyártmányt és cikket készít). Vagyis néhány, országunk adottságainak és az előre mutató piaci lehetőségeknek leginkább megfelelő termékcsoport gyártására és fej­lesztésére kell az anyagi és a szellemi erőket összponto­sítani. Kiemelkedő eredményekre még így is csak akkor számíthatunk, ^ha élünk a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeivel. A nemzetközi munkamegosztás és a nemzetközi ver­senyképesség szorosan összetartozó fogalmak. A kiemelt fejlesztési programok termékei is például csak akkor lesznek versenyképesek, ha hasznosítjuk azoknál a nem­zetközi műszaki-tudományos együttműködés, a kooperáció és a szakosítás lehetőségeit, főként a szocialista országok­kal. Az előnyös, a versenyképes exportcikkekért cserében viszont egyre több olyan terméket importálhatunk, ame­lyet ugyan itthon is gyártanak, de nem elég olcsón és korszerű kivitelben. S az importverseny hatására pedig kénytelenek a vállalatok felzárkózni a magas világpiaci követelményekhez, vagy esetleg más korszerűbb, gazda­ságosabb termék gyártására átállni. A nemzetközi mun­kamegosztás sokoldalú fejlesztése tehát hozzájárul a hazai adottságoknak leginkább megfelelő termelési szer­kezet kialakításához, a gyors műszaki, gazdasági haladás­hoz, a szükségletek magas színvonalú kielégítéséhez, áruink versenyképességének növekedéséhez. A szocialista üzemek között kibontakozó gazdasági verseny szintén a jobb, korszerűbb, olcsóbb termékek előállítására serkent. A gazdasági verseny hozzájárul a vállalatok, a szövetkezetek differenciálásához, a nagyobb forgalom és nyereség eléréséhez attól függően, hogy me­lyik gazdasági szervezet képes magasabb szímonalon, a fogyasztók, a felhasználók számára is kedvezőbb mó­don kielégíteni az adott szükségleteket. A gazdasági ver­seny lehetőségei azonban az iparban korlátozottak, mivel a párhuzamos gyártás, az azonos termékek több üzem­ben való egyidejű előállítása bizonyos határon túl arány­talanul nagy társadalmi veszteséggel ‘járna, ami szocia­lista viszonyaink között megengedhetetlen. Termékeink jelentős része jelenleg még nem ver­senyképes. Mégis vevőre találnak, főként — jobb híján — idehaza, s részben — állami támogatással — külföl­dön. A gyártó cégek ismerik, vagy piackutatásaik révén megismerhetik áruik piaci helyzetét, műszaki, gazdasági rangsorolását. S ha előre tekintenek, jól tudják, hogy a vevőnek kedvező piaci feltételek kialakulásával, az ál­lami visszatérítések csökkentésével a versenyképtelen termékeknek nincs jövőjük. Reálisan, a növekvő köve­telményekhez kell tehát igazítani a gyártmány- és gyártásfejlesztési terveket, a vállalat, a szövetkezet ter­melési profilját K. 3. A semmiből évi nyolcvanöt millió Amikor a termelés tízszázalékos növelése csak az elhatározáson múlik Se nem rossz tréfa, se nem hókusz-pókusz: a Mátraalji Szénbányák Vállalatnál évente nyolcvanötmillió fo­rint értéket lehetne elérni csupán azzal, ha a szerve­zettséget javítani tudnák. Nem kell ehhez sem beru­házás, sem normaemelés, szemfényvesztésre, ügyeske­désre sem lenne szükség. A semmiből varázsolható elő ez a tekintélyes összeg. Ezt állapítottuk meg Papp Bélával, a pártbizottság tit­kárával, miután a Rendelke­zésre álló adatokat ki vallat­tuk. A TÉNYEK. Majdnem há­romezer személy dolgozik azokban az üzemekben, ame­lyekben a normások felmér­ték a ténylegesen termelés­sel eltöltött időt Ha arra gondolunk, hogy a normásak jelenlétében általában nem szoktak kapkodni az embe­rek, nehogy a serénységük az esetleges normamódosí­tás alapja legyen, akkor nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a kimutatott számok reálisak, nem csapnak be senkit, nem szépítik egy ki­csit sem a jellemző valósá­got. A vegyes üzem, a gép- és gépszerelő üzem, valamint az ecsédi és a Thorez külszíni fejtések kerültek a normá­sok óramutatóinak a hegyé­re. A leggyengébb arány a 71.5 százalékot a legkedve­zőbb pedig a 78.5 százalékot mutatja. A műszak nyolc órájából ténylegesen ilyen mértékben használják fel a munkaidőt termelésre; a dol­gozók. Átlagban naponta két óra telik el semmittevéssel. A vállalatnál naponta tíz­ezer óra veszik el. Ha tíz forintos óraoért számolunk, akkor naponta százezer fo­rintot adna ajándékba az embereknek. Ez csak havon­ta hárommillió forint! A KÖVETKEZTETÉSEK. Ha a számokat faggatjuk, mindjárt élővé válik az olyan megfogalmazás, hogy belső tartalék, munkafegye­lem, termelékenység, önkölt­ség, jövedelem, nyereség. Havonta hárommilliót ki­osztani egyetlen vállalatnál, ez mégis túlzás. Mégha leg­alább tudnának róla az em­berek, hogy ezt a fantaszti­kus mennyiségű pénzt aján­dékba kapják az államtól. De nem is mondja nekik senki.. Meg lehetne kérdezni: ki a felelős ezért a nagystílű jótékonykodásért? Egy sze­mélyt vagy néhány személyt megjelölni nem lehet. Ha pedig megnevezhető szemé­lyek nincsenek, akkor a „mindnyájan” kifejezés ép­pen annyit ér, mintha azt mondanánk: senki sem. De ha nincsenek felelősök, akkor nem is lehet tenni a hiányosságok ellen. Az ilyen következtetés elfogadása egyenlő lenne a gazdasági öngyilkossággal. Gondoljuk csak végig a következmé­nyeit! Ha a termeléssel eltöltött időt csak tíz százalékkal le­hetne növelni, akkor az évi termelési érték, a hétszáz­millió máris hetvenmillióval növekedhetne. A növekedés a gyakorlatban a munkások­nál még egy teljes órát sem igényelne pluszként az eddi­gi időhöz képest. De ez el- zetne oda is, hogy legalább ötszáz fizikai dolgozó válna elvileg fölöslegessé, ami bérben megint tizenötmilliót hozna a vállalati nagykalap­ba .Mellesleg: ezt a szóban forgó ötszáz munkást senki sem akarja elbocsátani! így áll össze az évi nyole- vanötmillió — a semmiből. CSAK ELMÉLET? Nagyon is vaskos valóság mindez, nem pedig valamiféle köz­gazdászjáték. Az eredménye sem volna embertelen szi­gor: jutna még a műszak alatt cigarettázásra, egy-két vicc elmesélésére is idő így is. Min múlik a gyakorlattá y&L6 tevésül A jószívűségen. Azon a jó­szívűségen, ami már ártal­mas, mert sérti mindany- nyiunk érdekét Azért, mert emberek _ vagyunk mindnyá­jan, ennek az igazságnak az ürügyén nem volna szabad szemet hunyni a lődörgés fö­lött A zsebre dugott kézzel ácsorgó munkások látványa legalább egyetlen kérdés megfogalmazására serkente­né a művezetőket vagy az ü zem vezetőket. De inkább elfordulnak. Jó lenne már belátni, hogy a rajzra való várakozás, a szerszámért és az anyagért való sétálás nagyon drága fényűzés. A munkást úgy kell fogadni a munkahelyén, hogy minden szükséges do­log a keze ügyében lehessen. Neki csak a termeléssel le­gyen gondja. De jó volna azt is elérni, hogy a különböző szintű ve­zetők ne nyúljanak át a helybeli felelős személy vál­la fölött Ha valakit felelős­ségre vonnak, mert akár né­hány pohár itallal megter­helve érkezik munkába, akár más fegyelmezetlenséggel ad rá okot, ne legyen egy jó haver vagy megértő lélek a központban, aki kimenti. Az emberség követelmény, de nem szolgálhat ürügyként az indokolatlan elnézéshez. JELLEMZŐ. Nemrégiben ezt mondta az egyik bá­nyászasszony Papp Bélának: — Mondja már, hogy van az, hogy most senki sem tudja, mennyit fog kapni a hónap végén? Valamikor a mélyfejtés­ben ez nem volt gond. Csak a kitermelt köbmétereket kellett beszorozni a forin­tokkal, arra ráadni a föld­alatti pótlékot, és akár fil­lérre tudta a vájár, mennyit keresett a frontfejtésen vagy az elővájáson. Most az idő­bérezés terjedt el, a teljesít­ményt pedig premizálják. A személyi differenciálást a stef­ták megoldani. Kiderült, hogy nem hatott ösztönzően a módszer, az emberek el­kedvetlenedtek. A Thorez víztelenítő üzemben már ta­valy bevezették a személyi bérezést. Azóta jó a munka- fegyelem. Szintén az elmúlt évben adta ki az igazgató a rendelkezést a normák rendezésére, de ezt nemcsak a normásoknak kell csinál­niuk, hanem a művezetőknek is, akik ismerik az embere­ket, hiszen állandóan együtt dolgoznak. MEGOLDÁS. A marsallbot ugyan minden vezetőnek a kezében van, de senki sem tesz eléjük egy mindenre jó csodaszert. Mégis igyekez­nek tenni valamit a jobb eredményekért. Ilyen pél­dául az anyaggazdálkodásra vonatkozó döntés, amit az igazgatói tanács hozott még tavaly. Ebben a decentrali­zálás a törekvés. A közép­szintű vezetők részére ismét egyhetes tanfolyamot rendez­nek, ahol bizonyos dolgokat jól megtárgyalnak. Szembe kell nézni olyan jelenségekkel is, mint ami például az üzemvezetők kö­rében megnyilvánul: ha la­kásról és garázsról van szó, az természetes, hogy ők le­gyenek az elsők. Persze, amikor valaki előáll vala­mivel mindig tud hivatkozni valamilyen érdemre. Még­hozzá joggal és okkal. De még ilyen esetben is ki kell mondani a nemet olyankor, ha a vállalati érdek megkö­veteli. A művezetőkön nagyon sok múlik. Anyagi érdekelt­ségük viszont még nem sta­bil. Erre is fel kell figyel­ni. És cselekedni. G. Molnár Ferenc ,V;- " v 2if3L jejamájr SSs, sésaáaé.'. Vadegészségügyi vizsgálat í .... V,- '/«M» • - —

Next

/
Oldalképek
Tartalom