Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-22 / 18. szám

I Békehénap: má;ns 9 - június 9 Fokozott segítség Vietnam, Laosz, Kambodzsa népeinek Képviselőasszony Hatvanból Ä békemozgalom idei ter­veiről nyilatkozott Sebes­tyén Nándomé, az Országos Béketanács titkára az MTI tudósítójának. Elmondta: a program szerves folytatása annak a békemozgalmi mun­kának, amelyet 1970-ben úgy végeztek, hogy hasznosan segítették a soron lévő tár­sadalompolitikai feladatok megvalósítását és tevőlege­sen részt vállaltak a nem­zetközi békemozgalomból is. ! Az idei terv kidolgozása­kor építettek az MSZMP X. kongresszusának tanácsko­zási anyagára, dokumentu­maira, amelyek a békemoz­galom további tevékenysé­géhez is iránymutatásul szolgálnak. A hagyományos tavaszi békehónapra május 9 és jú­nius 9 között kerül sor. Az idén — június 22-én — lesz 30 esztendeje, hogy a hitle­ri Németország megtámadta a Szovjetuniót Az évfordu­1 lót a magyar bákemozgalom ■felhasználja az új fasizmus minden formája elleni küz­delemre, kapcsolódva az NDK elismertetését célzó nemzetközi kampányhoz. Két tudományos konferen­ciát vett tervbe az OBT. Az egyiknek „Európa és a vi­lág”, a másiknak „Gyakor­lati együttműködési lehető­ség az európai kontinensen" lesz a témája. — Részt veszünk _— mon­dotta Sebestyén Nándomé — minden olyan nemzeti és Stíavonntan babarémfiaorolc, te> galmas krimik. reprezentatív nemzetközi műsorok szerepeinek a rádió elsó félévi szórakoztató programjában — tájékoztatta az MTI munkatársát Bozo László, a rádió szórakoztató osztályának vezetője. — A könnyű múzsa jegyében érdekes nemzetközi műsorokat tervezünk a következő hónapok­ban. Május »-én Torpedó című műsorunkban Prágával és Po­zsonnyal rendezünk szórakoztató programot „élőben”. — Egy másik színvonalas nemzetközi műsorunk az ..Intrr-rádió show 1971”, amelyben tizenkét euró­pai város adói versengenek az ,,ezüst antenna” vándordíjért. — A Kádló Kabarészínháza to­vábbra Is rendszeresen Jelentke­zik: „hagyományainak” megfe­lelően minden adásban népszerű komikusaink adják elő saját al­kotásaikat, s minden alkalom­mal egy-egy aktuális problémát mutatnak be a humor görbe tükrében. XI. — Gint talán —• mondom legnagyobb csodálkozásomra, mert általában nem iszom semmi szeszt Elvem átme­neti feladásának valószínű­leg az öröm az oka. Az, hogy Renate tegez. Immár nem­csak írásban, hanem élőszó­val is, a barátai előtt. Ehhez járul utólag az a gyakorla­tias felismerés, hogy itt előbb-utóbb akkor is berú­gok. ha egy kortyot sem iszom. Az alacsony helyiség­ben a levegő meglehetősén telített alkoholgőzzel, ha ra­gaszkodom ahhoz, hogy lé­legezzem, a sorsom amúgy- sem kerülhetem eL Az nem jelent semmit, hogy a tár­sulatban — amennyire meg ft i/pigff/füst 1971. január 32,. péntek nemzetközi kezdeményezés­ben, amely az európai béke és biztonság megteremtését szolgálja Változatlanul munkánk homlokterében áll a Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa népeivel vállalt szo­lidaritás erősítése. Még fo­kozottabb erkölcsi, politikai és anyagi segítséget nyúj­tunk Indokína népeinek. Ha­tározottan síkraszállunk a párizsi tárgyalások teljes si­keréért, ’ a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány elismertetéséért és azért, hogy az amerikai és csatlós csapatokat feltétel nélkül vonják ki egész In­dokína területéről. — Magunkévá téve a Bé­ke-világtanács akcióprog­ramját, a legjelentősebb nemzetközi akciókat magyar­országi rendezvényekkel is alátámasztjuk. Május 5-én megemlékezünk a kambod­zsai nemzeti egység királyi kormánya megalakulásának első évfordulójáról és de- m<anst rációkon nyilvánítjuk ki szolidaritásunkat a füg­getlenségért harcoló kam­bodzsai néppel. Május 17 és 23 között a magyar béke- mozgalom Is kapcsolódik a laoszi nép támogatására szervezendő nemzetközi szo­lidaritási héthez. Június 6-án megemlékezünk a dél-viet­nami ideiglenes forradalmi kormány megalakulásának második évfordulójáról, jú­lius 20-án a genfi egyezmé­nyeik megkötésének, szsep­— Valószínűleg nagy sikert arat majd a Játék a menet­renddel című programunk, amelyben Németi Gyula és Bán Ervin a magyar kémelhárítás munkáját mulatja be Irodalmi eszközökkel. A Krimikedvelők­nek című sorozatunk legközeleb­bi adásában Agathe Christie Doktor Chritow halála című müvének dramatizált változatát sugározzuk. — Folytatjuk egyik legkedvel­tebb sorozatunkat, a 139—860 cí­mű kívánságműsort. Oj kezde­ményezésünk a Műsorvezető ke­restetik című országos vetélkedő. Elképzelésünk szerint ez év el­ső felében a hétfő délutáni kí­vánságműsorainkban adásonként két Jelentkezőnek adunk lehető­séget, hogy a mikrofonnal pró­bálkozzék, s a zsűri, valamint a közönség véleménye alapján to­vábbjutók a második félévben mérik össze tehetségüket, tudá­sokat a döntőn. tudom ítélni — senjki sem részeg, ezek a dánok rette­netesen bírják az italt Miközben Renate a bár­szekrénynél foglalatoskodik, leülök egy élemedett gumi­abroncsra és a szomszé­daimmal közhelyeket cseré­lünk az időjárásra vonatko­zóan. Összegezem magamban a tényállást. Lopva jöttünk be ide, jóllehet a tulajdonos vendégei vagyunk. Ilyen ra­gyogó időben nem a házban, vagy még inkább a veran­dán foglalunk helyet, ha­nem ebben a garázsból ki­szakított fülledt zúgban. To­vábbá a dánokról az a hír járja, hogy munikaszerető, szorgalmas, fegyelmezett em­berek, ezek meg délben, do­logidőben szivomyáznak, happeninget, vagy micsodát tartanak itten. Persze, prob­lémát nem csinálok magam­nak mindebből, a derék kana­dai lovas rendőr példája le­beg a szemem előtt tember 2-án a VDK kikiál­tásénak, december 20-án a DNFF megalakulásának év­fordulójáról. — Békemozgalmunk to­vább erősíti ez évben is az arab népekkel vállalt szoli­daritást támogatja igazsá­gos harcukat s elítéli Izrael agresszív politikáját Az év elején arab szolidaritási na­pot tartunk. A napokban in­dítjuk útjára korábban fel­ajánlott , adományunkat az arab menekülttáborba, és delegációt is küldünk az arab országokba. Április 9-én megemlékezünk a Pa­lesztina! menekültek napjá­ról. A nyár derekán szolidari­tási rendezvényekkel fejez­zük ki együttérzésünket a koreai nép igazságos harcát segítő nemzetközi szolidari­tási akciókkal, s augusztus 6-a kapcsán megemlékezünk a nemzetközi Hiroeima-nap- róL Renate visszajön az ital­lal, mellém kuporodik, koc­cintások, ivás. — Meséljem — kérlel egy nagyorrú, vizenyős szemű, megrendítően csúnya lány —, hogyan vetődött ide, Aarles- be, ahol a madár se jár, Hogy-hogy nem a Mon szi­get híres kráterszirtjeit lá­togatta meg, vagy a Lim fjordot, a bomholmi erőd­templomot? Egyáltalán, mi­nek köszönhető, hogy eljött a mi kis országunkba? — A málnafagylaltnak — felelem. — Pontosabban an­nak, hogy Pákász Dezső imádja a málnafagylaltot. — Ki az a Pákász Dezső? — Kollégám a lapnál. Ö csinálja a sportot. Neki kel­lett volna Odenséből, a nők kézilabda Európa-bajnoksá- gáról tudósítást készítenie. Egy héttel az indulás előtt úgy teletömte magát málna- fagylalttal, hogy kórházba szállították. Minthogy a szer­kesztőségben egyedül én tu­dom megkülönböztetni a ké­zilabdát a gyephokitól, hát én helyettesítem. Olyan vá­ratlanul jött az egész — fordulok Renátához —, pár nap alatt annyi mindent kel­lett elintéznem, hogy nem tudtam írni neked. Renate keze az enyémre simuL Forró is, hűvös is, nem értem, hogyan csinálja. És könnyű, mint a pehely. — A fő, hogy itt vagy — nyújtja poharát. — Éljen a málnafagylalt! Koccintunk, iszunk. Folytatom a beszámoló­mat. — Három nappal ezelőtt érkeztem Odensébe. Lezaj­lottak a oscportonérkőzések, — Egy várostörténeti adat érdekelne... — Hallottam róla. Engem is izgat a kérdés. Pillanatnyi átváltozás. Az Orvosnő történetbúvárrá for­málódik, tippeket ad: — Ugorjunk át a városi művelődésügyi osztályra. Hátha ők többet tudnak. Majd a könyvtárban foly­tatódik a beszélgetés. Régi hatvani figurák elevenednek meg, évtizedek • homályába tűnt alakok. Hirtelen feláll. Egy újabb ötlet jut eszébe: — Olvasta az Űj írás de­cemberi számát? Ott még érdekesebb irodalmi adalé­kokra bukkanhat. Alig veszem észre, hogy peregnek az órák... Mintha nem is 1946-ban végzett volna a Pécsi Or­vostudományi Egyetemen, mintha nyomtalan suhant volna el felette fél évszá­továbbjutottunk, most pihen a csapat, holnap délután lesz a döntő. Kihasználtam a szü­netért, vonatra ültem, aztán Fredericiában hajóra, hogy meglátogassam Renate Lins nevű kolléganőmet. Távira­toztam is.’ Nem kaptad meg? — Dehogynem. Ezért nem mentem el a családdal nya­ralni. És a barátaim is ezért vettek ki mára szabadságot. — Miattam?! — Természetesen. A segít­ségedre van szükségünk. Nemcsak nekünk, az egész városnak. Érzem, amint homlokomat elönti a verejték. Aligha a két korty gintől, annyira gyenge legény nem vagyok. — Kérem, tisztelettel, — fordulok körbe —, nem tu­dom, miről van szó, de azt hiszem, valami félreértés le­het a dologban. Anyagi erőim meglehetősen korlátozottak; egyelőre még a nemzetközi politikában sem rendelke­zem különösebb súllyal, te­kintéllyel. Mit tehetnék én az önök érdekében, mit tehet­nék én a városukért?! — Azt még mi sem tud­juk — szólal meg egy koc­kás inges, tojásfejű, vonta­tott beszédű fickó, amint Re­nate a fülembe súgja, Hans Christian a keresztneve, az Omnisapban dolgozik ő is, számítástechnikus. — Nem gazdasági és nem politikai kérdésről van szó. Rena so­kat mesélt az ön leleményes­ségéről, gyors helyzetfelis­meréséről. Nekünk csak egy jó ötletre volna szükségünk. (Folytatjuk) zad; olyan fiatalos, agilis. Csak, amikor előkerül a szemüveg, akkor kezdem hin­ni: mégiscsak főorvosasz­szonnyal beszélek. Közvet­lensége nem póz, egyénisé­géből fakadó természetes vo­nás. Mégsem könnyű riport­alany. Arról faggatom, hogy mit jelent nőnek képviselő­nek lennie, hogy milyen is a képviselőasszony „civilben”. Meg is indul a diskurzus, úgy ahogy terveztem, aztán néhány perc múltán ismét a közélet zónájába kanyaro­dunk. Rá kell jönnöm, hogy Novák Pálnénál ez a termé­szetes; a köz- és magánélet elválaszthatatlanul egybe­forr ... — Kik, mikor keresik meg? — Elsősorban nők, azt hi­szem, ez érthető. Az elmúlt évben kilencszázan kopogtat­tak nálam. — Csak fogadóórákon? * — Először ezzel próbálkoz­tam, csakhogy rájöttem, hogy ez túl hivatalos, meg az idő is kevés. Így aztán szívesen fogadok mindenkit munkahe­lyemen, otthon is. Nemegy­szer az utcán állítanak meg. Jóleső, hogy mindig az or­vost látva bennem, bizalom­mal fordulnak hozzám, ter­mészetesnek vélik a segítsé­get — Melyek a leggyakoribb panaszok? — Első helyen a lakáskér­dés, ugyancsak komoly gon­dot jelent a dolgozó asszo­nyok számára a gyermekek elhelyezése bölcsődében, óvo­dában. S még egy jelenség lepett meg: a város asszo­nyai tartalmas kulturális éle­tet sürgetnek, arról panasz­kodnak, hogy nincs alkal­muk irodalommal foglalkoz­ni. Lehetőségek megteremté­sét kérik; úgy érzem, ez na­gyon lényeges dolog, hiszen zömében nem magas iskolát végzett asszonyokról van szó. Hadd említsek még egy pozitívumot: egyre csökken a munkahelyi panaszok száma, ezt mint nő különösképp méltatom, hiszen az emanci­páció mindinkább gyakorlat­tá formálódik. — Mikor van nehéz hely­zetben a képviselőasszony? — Nőnék az igényeli, egy­re több a jogos közérdekű probléma. Többen sürgetik a szolgáltatások fejlesztését, a városiasodás gyorsítását. Mindezek jogos igények, csakhogy túl koraiak, nincs rájuk anyagi fedezet még. S ezt nekem, mint lokálpatri­ótának, nem könnyű kizáró­lag logikus érvekre hivatkoz­va megmagyaráznom. Máris új témakörnél idő­zünk. A képviselőnő 11 éve él Hatvanban, mégis ma­gáénak érzi a várost, ősla­kosnak vallja magát. Szabad idejében — nem túl sok akad — történetével foglal­kozik, fejlődésének állomá­sait kutatja, levéltárakban, az országgyűlési könyvtár­ban. — A lányaim udvarlói majd hetente lejárnak Pest­ről vasárnaponként, amolyan családi ebédre, ök is, mások is említették, hogy többet kellene törődni Hatvány La­jos emlékével, esetleg egy emlékszobát létesíteni a vá­rosban ... Csak lenne rá idő. — Miben tudott segíteni? Érzem, hogy a kérdés nem szimpatikus számára, Kimu­tatást vezet minden panasz­ról, . nem feledkezik meg egyetlen ügyfélről sem, még­is szabódik a választól. — Tulajdonképpen mindig az illetékesek segítettek. Én csak írásban vagy személye­sen kértem, kerestem őket. Sok nő kopogtat elhelyezke­dési problémával, legtöbb­ször csak tanácsot kell adni, hiszen lehetőség van. Egy dolgot szívesen emi'tek: jó érzés, hogy valamennyire elősegíthettem, hogy nővér­szálló épüljön végre a vá­rosban. < A választók nemegyszer a képviselőasszonynál kopog­tatnak, de az orvosnőt, a gyermekorvost keresik. — Ilyenkor az orvosnő sá­git. Ez természetes... — Mi a képviselőass zony panasza? — Sosem hittem, hogy or­vos leszek, de mindig erről álmodtam. Jelenlegi beosztá­somban elszakadtam a gya­korlattól. Sokszor sóvárgom vissza a kecskeméti és gyön­gyösi kórházi éveket. Az or­vostudomány szinte napról napra fejlődik, csak az ké­pes lépést tartani vele, aki a gyakorlatban is műveli. És mégis megpróbáltam és meg­próbálom a lehetetlent. Ott­hon, szabad időmben szak­íródul mat olvasok, igyekszem behozni a lemaradást. Csak­ti át ez nem olyan könnyű, mert időt kell szakítani köz- gazdasági irodalomra, ver­sekre, szépprózára is. Meg aztán anya is vagyok akad gond a három nagylánnyal is; s ráadásul még háziasz- szonynak is kell lennem. — Magánprakszis? — Erre nem jutna idő, de nincs is szükség rá. Szá­momra elégtétel, az, hogy kétszeresen is gyakorolha­tom hivatásom, nemcsak mint orvos, hanem képvise­lő is. Mindig teljes életet vágytam élni. Semmi kétség — sikerült Pécsi István 40 féle naptar 470 ezer példányban összegezte a Képzőművészeti Alap Kiadója az elmúlt évi eredményeket« ebből kiderül, hogy az 1971-re megjelentetett mintegy 40 féle nap­tar együttvéve 470 ezer példányban kel el Máris hozzáfogtak a kiadó­nál a következő esztendő művészi naptárainak megter­vezéséhez. Néhány érdekes elképzelés: Rudnay Gyula festményeit mutatja be, majd egy kis formátumú levelező­lap-naptár, a betű történeté­nek legszebb emlékeit idézi 13 színes reprodukció egy nagy alakú reprodukciós naptárban1, egy másikon pe­dig a magyar aktfestészet legszebb képeit mutatják be. A Vadászati Világld állításra már júniusban megjelenik egy 1972-es fotónaptár —, amely művészi felvételeken mutatja be a vadvilág életét, idézi a vadászat életképeit. Az idén mintegy hetvenöt­millió képeslap megjelenését tervezik, köztük néhány kü­lönleges üdvözlőkártyát is. így például alumínium fó­liára nyomott üdvözlőlapo­kat. Á Vadászati Világkiállí­tásra Muray Róbert grafi­kusművész elkészítette a ma­gyarországi vadállomány leg­érdekesebb állatfajtáit be­mutató 18 színes grafikát; amelyből sorozatot jelentet­nek meg. Az alap idei művészeti könyvkiadási tervei között szerepel többek között Koós Judit A finn iparművészet című kötete, továbbá a Mai magyar rajzművészet című kiadvány, amely mintegy 60 művész több mint 150 grafi­káját tárja az olvasók elé. Í971-ben adják ki A Ma­gyar Nemzeti Galéria című kötetet, ez az új magyar képtár 128 legszebb festmé­nyét mutatja be színes rep­rodukcióban és közel 500 fe­kete-fehér képben. A biblio­filek és a szép kiadványokat kedvelők számára megjelen­tetik Kassák Lajos Az idő múlásával című fakszimile «»«»jé*, „ _ „ _____ í l/i ff f,* fkaftt l'i Ti* II Wn A Kiskőrösi Állami Gaz- MßUUUU museum daság go^azza egykori hi­res nótaszerzőnk, Dankó Pista volt villáját. Az épületben most múzeumot rendeztek be, a pincéjében pedig Dankó- csárdát létesítettek, amelyet szívesen látogatnak a hazánk­ba látogató külföldiek is. Képünkön: részlet a villában be­rendezett múzeumból. £MÍz&*i.: (MTI-foto —; Bajkor József felvétele) ÍN^\V\\\\\\\\\\V .v Kürti Andrási A rádió féléves terveiből i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom