Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-02 / 282. szám

Szovjet és szír üzenetváltások Nyikolaj Podgomij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tarrácsa Elnökségének elnöke üdvözlő táviratot küldött Ahmed Kha- tibnak, szírial államfővé tör­tént kinevezése alkalmából. Ahmed Khatib válaszában őszinte köszönetét mondott az üdvözletért. Alekszej Koszigin, szovjet kormányfő üdvözlő táviratot küldött Hafez Asszadnak, Szíria új miniszterelnökének. Koszigin kifejezi azt a remé­nyét, hogy a Szovjetunió és Szíria között létrejött baráti viszony hozzájárul majd az arab államok akcióegységé­nek erősítéséhez az imperia­lizmus és az izraeli agresszió ellen vívott küzdelemben, a Közel-Kelet és a világ bé­kéje érdekében. Hafez Asszad köszönetét mondott Kosziginmek az üd­vözlő üzenetért. A szovjet és Külföldi ktileidúsakóp HAGA: A Nemzetközi Polgári Re­pülésügyi Szervezet kezde­ményezésére Hágában ked­den megnyílt a polgári re­pülőgépek elleni támadások kérdéseivel foglalkozó nem­zetközi értekezlet. Az értekezlet —, amely­nek munkájában több mint hatvan ország, köztük a Szovjetunió küldöttsége vesz részt — megvitatja a szerve­vezet jogi bizottsága által indítványozott egyezmény- tervezetet a polgári repülő­gépek erőszakos eltérítésé­nek megakadályozásáról és a légi ^kalózkodások ügyében hozandó büntető szankciók­ról. SYDNEY: VI. Pál pápa Sydney-i lá­togatásának második napján találkozott az ausztráliai kormány tagjaival, majd öt katolikus nőszervezet képvi­selőivel. Ezt követően Ran- wickba utazott, ahol ünnepi misét tartott ausztrália ke­leti partvidékének Cook ka­pitány által történt felfede­zése 200. évfordulója alkal­mából. PÁRIZS: A francia szenátus kedden elvetette a külügyminiszté­rium 1971. évi költségvetés­tervezetét, s ezzel kifejezte a kormánypolitikával szem­beni helytelenítését. A költségtervezetet Mau­rice Schumann külügymi­niszter nyújtotta be, aki azonban nem közölt szám­adatokat, csupán a kormány külpolitikáját ismertette. A költségtervezet ismét a képviselőház elé kerül BELGRAD: Belgrádban hivatalosan bejelentették, hogy Tito ju­goszláv elnök Saragat olasz államfő meghívására decem­ber 10-én Olaszországba uta­zik. Olaszország a Közös Piac hat országa közül az utolsó, amelyet Tito az ősz folya­mán meglátogat. Jugoszlávia külkeresikedelménék mint­egy 36 százalékát az _ EGK tagországaival bonyolítja le. Tito Saragat tavalyi jugo­szláviai látogatását viszo­nozza. A jugoszláv elnök ró­mai útja során minden va­lószínűség szerint látogatást tesz VI. Pál pápánál is. Ju­goszlávia és a Vatikán - mint ismeretes —■ nemrég emelte nagyköveti szintre kapcsolatait. PRAGAc A Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisz­tériuma megvonta I. Burck- hardt svájci újságíró műkö­dési jogát, mert Csehszlová­kiáról és szövetségeseiről irt anyagai nem voltak tárgyi lago&ak. szíriai államférfiak azt a meggyőződésüket fejezték ki, hogy Szíria és a Szovjetunió baráti viszonya szilárdulni fog a két nép érdekében, amelyeket összekötnek az im­perializmus és az izraeli ag­resszió ellen folytatott kö­zös harc kötelékei. (MTI) Újabb tények a portugál agresszióról Űj tények kerültek nap­világra a Guinea ellen elkö­vetett portugál agresszióról. A guineai kormánynak hi­vatalos portugál dokumen­tumok jutottak a kezére, s ezekből az alábbiak derültek ki: l\l TO-t ca re 38 © S M 33 Z s Kedden délután Brüsszel­ben megkezdődött a NATO szokásos téli tanácskozásso­rozata. A minisztertanács nyi­tányaként délután tíz nyu­gat-európai ország hadügy­miniszterei ültek össze. A keddi tanácskozás cél­ja, hogy közös álláspontot próbáljanak meg kialakíta­ni a 300 000 főnyi, Európá­ban állomásozó amerikai csa­patkontingens fenntartási költségei bizonyos részének átvállalásáról. Laird Brüsszelbé indulása előtt kijelentette, hogy az Egyesült Államok 1972. július 1-ig feltétlenül változatlanul hagyja az amerikai katonák létszámát. Ezzel a szenátus létszámcsökkentést követelő megnyilvánulásai miatt ag­gódó európai partnerek újabb egyéves haladékot kaptak, mivel az Egyesült Államok eddig 1971. július 1-ben je­lölte meg a határidőt. Az egyéves haladék időzítése nyilván azt a célt szolgálja, hogy a fokozottabb tehervál­lalástól ' húzódozó európai kormányokat, főleg Angliát rábírja az „adakozásra”. Az úgynevezett európai NATO-infrastruktúra' erősíté­sét célzó program öt év alatt kétmilliárd márkás többlet­terhet jelentene a nyugat­európai tagállamoknak. Az NSZK tjnár bejelentette, hogy ennek 40 százalékát magára vállalja. — Annak a zsoldos, illet­ve portugál katonacsoport­nak, amely a november 28- ára virradó éjjel átlépte a Guineai Köztársaság száraz­földi határát, az volt a fel­adata, hogy támadást indít­son Lábé és Kindia városok ellen. — Egy másik megerősített * csoport viszont azt a fela­datot kapta, hogy kezdjen harci tevékenységet, s végül Conakry térségében egyesül­jön az első csoporttal a fő­város elfoglalására. Lopez, a portugál reguláris hadsereg fogságba esett had­nagya megerősítette azokat az értesüléseket, amelyek szerint a november 22-én és 23-án • partraszállt deszant- egységek akciójának előké­szítésében és az ezt követő agressziós cselekményben részt vett Antonia Spinola tábornok, Portugál-Guinea főkormányzója az ottani gyarmati hadsereg főpa­rancsnoka. Kedd esti külpolitikai kommentárunk Egy ENSZ-liatározat margófára Ojra bebizonyosodott, hogy az a különös alakú üvegpa­lota ott a New Yorkri East River partján, a nemzetközi élet számos területén többé- kevésbé pontosan tükrözi vi­lágunk változásait. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének plenáris ülése ugya­nis látványos határozatban bélyegezte meg a gyarmati elnyomást és a fajüldözést. Nemcsak maga a tény jel­zi, mennyi minden történt a glóbuson az elmúlt eszten­dőkben, hanem számos, az eseményekhez kapcsolódó hír is. Az egyik a szavazati arány: a világszervezet rep­rezentatív fóruma elsöprő többséggel, 71:10 arányban döntött a legszebb emberi elvek jegyében fogant hatá­rozat mellett. Ez az arány beszédesen bizonyítja azt, amibe néhány klasszikus gyarmattartó, vagy éppen neokolohialista hatalom nem tud és nem akar belenyugodni: hogy vég­leg és visszavonhatatlanul elmúltak azoic az idők, ami­kor az ENSZ-ben a Wa­shington vezette nyugati blokk mintegy gombnyomás­ra intézkedhetett egy-egy fontosabb szavazás sorsáról. A határozat másik érde­kessége annak nemzetközi fogadtatása,., ez az az eset, amikor egy látszólagos nega­tívumról már a második pillanatban kitűnik, hogy va­lójában örvendetes jelenség. Ez a látszólagos negatívum az, hogy a határozat híre se­hol nem keltett szenzációt és tulajdonképpen még különö­sebb visszhangot sem. örven­detes attól lesz ez a tény, hogy a nemzetközi közvéle­mény ma már természetesnek tarlj a világszervezeti tag­államok többsége elítéli az embertelenség, az intézmé­nyesített kegyetlenség .min­den formáját és képes is en­nek kollektív kimondására. A szocialista tábor ereje mellett a közvéleménynek ez az immár öt.kontinensre kiterjedő alapállása a leg­főbb biztosíték arra, hogy a gyarmati rendszer maradvá­nyai is eltűnjenek. M,a azonban még meg­vannak ezek a maradványok és a határozat jórészt meg is .nevezi a legfőbb feleíosS- -két: elítéli Dél-Afrikát. Por­tugáliát, Rhodesiát, valamint azokat az államokat, „ame­lyek politikailag, gazdasági­lag, vagy katonailag támo­gatást nyújtanak a fajüldöző és gyarmati rendszereknek. A határozatnak ez a má­sodik része komoly mortlis vereség bizonyos NATO-ha- talmak számára és az utóbbi idő eseményeinek • fényében nyugodtál) megállapíthatjuk, hogy mindenekelőtt Nagy- Britannia konzervatív kor­mányának szól. Harold Wilson még „csak’ a passzivitásával segítette életre a rhodesiai Smith-re- ' zstmet, a dél-afrikai Apar­theid-rezsim átvevőjét és * ki terjesztőjét. Heath már ak­tív kapcsolatokkal kacérko­dik. Testvérpárfok világért ekezlete őst van tíz esztendeje,-Lhogy a kommunista és munkáspártok Moszkvában nagyszabású világértekezletet tartottak. Áttekintették ’ a nemzetközi helyzetet, a kom­munista mozgalom stratégiai problémáit, és rendkívül nagy jelentőségű elvi kérdé­sekben jutottak egyetértés­re. Természetesen szó sincs arról, hogy a tíz évvel ez­előtti helyzetből levont kö­vetkeztetéseket „mindörök- kön” és betű szerint a kommunista mozgalom fő stratégiai és taktikai vona­lának tekintsük. Hiszen ép­pen az 1960. novemberi moszkvai értekezlet is hozzá­járult a nemzetközi viszo­nyok átalakulásához, előbb­re vitte a kommunista moz­galmat, vagyis, új helyze­tet teremtett, s azóta a kommunista és munkáspár­toknak már ebből az új helyzetből kellett számos új következtetést levonniuk. Ezt meg is tették a tavalyi nagy jelentőségű moszkvai világértekezleten. A tíz éve megtartott ta­nácskozás felmérte a világ- fejlődés fő tendenciáit és távlatait, áttekintette a tör­ténelemformáló osztályerők helyzetét, kidolgozta a for­radalmi harc stratégiai irányvonalait a három leg­főbb ■ forradalmi erő _ a s zocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály, s a nemzeti felszabadító moz­galom — tennivalóinak látó­szögéből; elemezte a kapita­lizmus általános válsága har­madik szakaszának sajátos­ságait, s végül pedig a pro­letár internacionalizmus, az egyenjogúság és az önállóság elveinek alkalmazásával le­rögzítette a testvéroártok kapcsolatainak normáit an­nak érdekében, hogy tovább feilődjék a szocialista vi­lágrendszer és az egész , nemzetközi kommunista moz- v pp’^m egysége. forradalmi harc mely főbb irányait, mely stratégiai vonalait dolgozták ki az osztályerők megoszlá­A 4§?0. december 2., szerda Eban közvetlen tárgyalásokat indítványoz Eban izraeli külügyminisz­ter kedden kijelentette: Iz­rael nem hajlandó részletes menetrendet kidolgozni- csa­patainak kivonására. Eban ehelyett közvetlen tárgyalá­sokat indítványozott, • ami az arab fél számára tudvalevő­leg elfogadhatatlan. Ami a Jarring-féle tárgya­lások felújítását illeti, Eban — más izraeli vezetőkhöz hasonlóan — azt hangzotat- ta: párbeszéd folyik Wa­shington és Tel Aviv között az újrakezdés feltételeiről. Eban szerint nem ultimá­tumszerű feltételekről van szó, hanem inkább arról, hogy „jobb legyen az egyen­súly Izpael és Egyiptom kö­zött”. Az „egyensúlyra” vo­natkozó célzások viszont íz rael részéről mindig újabb fegyverkérelmeket jeleznek. Az Óné is a Népújság 1971. évi * naptái a .sának elemzése alapján tíz esztendővel ezelőtt a testvér­pártok? 1. Az értekezlet állást fog­lalt a szocialista forradalom békés vagy nem békés útjá­nak igen fontos kérdésében. Ez a probléma már a mar­xizmus—lemnizmus klasszi­kusait is íoglalkoztatta, azon­ban a nemzetközi porondon kialakult új erőviszony., múlhatatlanul szükségessé tették a kérdés újbóli áiíe- kintését. Pártjaink arra a kő • vetkeztetésre jútottak, hogv számos országban a nép többségének, egyesítése alap­ján lehetőség nyílik az ál­lamhatalom viszonylag békés úton való megszerzésére, s ezen az alapon a szocializ­musra való áttérésre. Ez azonban korántsem jelenti, hogy a proletariátusnak ne kellene mindenkor felkészül­nie a burzsoázia erőszakos ellenállására, amelyre fegy­veres harccal * kényszerül válaszolni. 2. Állást fogiáit az érte­kezlet a monopóliumok el­leni harc egységfrontja lét­rehozásának kérdésében is. Megállapította, hogy a de­mokráciáért, a szocializ­musért vívott harc alkotó része a széles körű osztály­szövetség. A tőkés országok munkásosztályában mutatko­zó széthúzás leküzdése szem­pontjából nagy jelentősége van a mai szociáldemokrácia helyes elemzésének. Hiszen a szociáldemokrata pártok­ban differenciálódás megy végbe, s megvan a lehetősé­ge annak, hogy különböző szinteken — a dolgozók üze­mi érdekeiért vívott harctól egészen a kormányzásban való közös részvételig — ak­cióegység jöjjön létre a kü­lönböző munkáspártokhoz, tartozó dolgozók között.' A parasztság mellett más réte­gek, az értelmiség, az ifjú­ság, a katolikusok haladó áramlatai is szembekerülnek az imperializmussal, a mo­nopóliumokkal. 3. A nemzeti felszabadító mozgalom feladataira és fejlődésének perspektíváira az akkori fejlődés tényeiből levont sok közétkeztetést azóta az élet igazolta. A moszkvai tanácskozás tíz esztendővel ezelőtt rámutatott arra, hogy az összes hazafias és demokratikus erők összefo­gása egy nemzeti demokrati­kus frontban nagy hozzájá­rulás lehet a fejlődő orszá­gokban a fejlődés nem tőkés útjának kimunkálásához. 4. Immár szokássá lett, hogy a nemzetközi kommu­nista fórumok külön doku­mentumot fogadnak el a bé­kéért való küzdelem, a ter­monukleáris világháború ve­szélyének elhárítása problé­máiról. Az 1960-as értekezlet is elfogadott egy ilyen kü­lönleges felhívást, amely a népeket az egyetemes béke védelme érdekében a legha­tározottabb akciókra mozgó­sítja. 5. Ehhez kapcsolódik a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mellett éléséről szóló tézisek kimunkálása, a tíz esztendő­vel ezelőtti tanácskozáson. A testvérpártok által elfoga­dott közös dokumentum ter­mészetesen hangsúlyozza: az imperializmus agresszív ter­mészete mit sem változott, és ha csak az imperialisták akaratán múlna, „már bele­sodorták volna az emberi­séget az új világháború sze­rencsétlenségeinek és bor­zalmainak örvényébe”. 6. Annak a küzdelemnek, amelyet a kommunista és munkáspártok a békéért, a haladásért, a szocializmusért folytatnak; az egyik legfon­tosabb kérdése a kommunis­ták egysége, amelyet csakis a marxizmus—leninizmus el­vei alapján, a különböző opportunista áramlatok el­leni erélyes haHcban lehet megszilárdítani. A kommu­nista világmozgalom egysé­gének megszilárdítása ma is elsőrendű jelentőségű kér­dés az egész forradalmi fo­lyamat fejlődése szempontja ­i bői. Ezen az úton különösen jelentős eredményeket ért aí » r yiláfimozísalom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom