Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
MűvészkedS magyar írók ; A művészi alkotótehetség ritkán egysíkú, A magyar irodalomtörténet is nem egy olyan írót ismer, aki vagy a színpadot kívánta meghódítani, Vagy a képzőművészet valamelyik ágában kereste egyéniségének másik kifejezési formáját. Olyan is akad közöttük, aki mind az irodalom, mind a képzőművészet te:ón maradandót alkotott. Tóth Árpád, a. Nyugat nagy nemzedékének kivételes képességű költője, szobrász fiaként született, s így a képzőművészet világával már gyermekkorában megismerkedett. Nagyon jól rajzolt, leveleiben gyakran találhatunk a vele történt eseményeket ábrázoló vázlatokat. A Nyugatban több kép,SZEDER KATALIN: Víziváros A kéményseprő támaszán, a háztetőn egy gerle szundit, ö lopja a kaktuszt talán, hanem most bölcsen hallgat ám. nem is les ablakunkig. MEZEI ANDRÁS: Megérkezem Múlhatatlan szomorúság: a hol-nem-volt ifjúság, szebb éveim, testvéreim, a szabadság mellvédéin továbbszolgáló katonák, testükét golyó járta át, Kazinczy Ferenc eredetileg művésznek készült; 1777- )>en Bécset is e célból kereste fel. Ismerőseiről, barátairól karakteres arcképek sorozatát készítette, amelyek Árnyékra j zolatok címmel meg js jelentek. A költő Kisfaludy Károly 5 ca tonal pályáját läll-ben azért szakította meg, hogy a bécsi művészeti akadémián tanuljon, — bár édesapja a festői pályát „méltatlan foglalkozásnak” tartotta. Egy ideig portrék és elefántcsontszelencék festéséből tartotta fent magát „A tatárok Magyarországon” című drámájának sikere után az írói pályát választotta, de a képző- művészethez továbbra sem lett hűtlen; az Auróra legtöbb metszete az ő raj 21a után készült. Tájképeiben a romantika minden eleme (vi- . haros tenger, villám, romok, távoli tüzek stb.) megtalálható, amelyek jól kifejezik lobogó szenvedélyességét, csapongó képzeletét. Tengervész, Éjszakai szélvész, és más, naivan romantikus bájú tájképei beletartoznak a 1 magyar képzőművészet történetébe. A romantika Kisfaludy Károly piktúrájában ' jelentkezett legelőször a ma- ( gyár képzőművészetben. ' Petőfi Sándor képzőművészet iránti érdeklődése Orlay Petrich Somával való barátságának köszönhető, aki )U48-ban kitűnő portrét is festett róla. Petőfi munkái közül a Bem apót ábrázoló rajz a legismertebb. Jókai Mór már gyermekkorában maga rajzolt szörnyalakokat ábrázoló illusztrációkat a meséihez. Mint egy hivatalos okmány bizonyítja, a révkomáromi ..Királyi Rajz Oskolát” is látogatta. Tollrajzokat, akva- «elleket, olajfestményeket készített, amelyekből néhányat sokszorosítva is terjesztettek. Tizennyolc éves korában festett önarcképe „A magyar szabadságharc f843—49” című albumban jelent meg; barátairól is több portrét készített. A festészettel akkor sem hagyott fel, amikor mór irodalmi sikerek álltak mögötte; útirajzai a „Magyarország és Erdély képekben” című munkában és a Vasárnapi Újságban is megjelentek. A regényeihez készített helyszíni vázlatait és számos arcképét noteszei őrzik. Képző- művészeti alkotásai sokkal többek, mint amatőr kísérletek, s ha a festészetet választja élethivatásul, kora első művészei között volna a helye. Képzőművészeti tudásának, sajátos látásmódjának írásművészete is nagy hasznát látta, főleg színesplasztikus leírásaiban. Utolsó rajza 1903-ban. fiatal szeleiméről, Nagy. Belláról készült. Lesznai Anna, a Nyugat, a , Napkelet, a Szép Szó és más folyóiratok megbecsült poétaasszonya mint képző- és iparművész is jelentős volt. Könyveket illusztrált, s a többi között Ady néhány verseskönyvének a címlapját is ő tervezte. Expresszív szellemű festményeit először 1911-ben a Nyolcak kiállításán mutatta be. S#Se, december 6,. vasárnap Zőművészeti kritikája is megjelent. Az erdélyi Kos Károly építészmérnöJd oklevelet szerzett; alkotásaiban, — a budapesti Állatkert pavilonjai, a zebegényi templom, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum stb. — a szecessziót a székely népi építészet formakincsével ötvözte. Grafikával is foglalkozott Főleg színes linómetszetei híresek. Nem egy könyvét maga illusztrálta, sőt maga is nyomta sztánai otthonának kézisajtóján. Több művészeti könyvet írt, s ezután lett szépíró regények, elbeszélések, drámák hoszú sorának megalkotója. Kassák Lajos mind az irodalomban, mind a képzőművészetben forradalmian újat teremtett. /Hosszú élete folyamán könyvtárnyi írást hagyott maga után. Képzőművészként az aktivizmus, a konstruktivizmus mellett kötelezte el magát. Képarchitektúráknak nevezett grafikái, kollázsai, olajfestményei a kor legmodernebb művészeti törekvéseihez kapcsolódnak. Számos kötetét maga illusztrálta. Művészeti könyveiben, cikkeiben a művészet minden problémájához hozzászólt, a tipográfiától a reklámművószetig, a festészettől a könyvművészetig. Kollázsainak gyűjteménye most a Petőfi Irodalmi Múzeumban látható. Galambos Ferenc Lejjebb kőoroszlán mereng, érzi, hogy halálra ítélték. Az éjjel egy új, büszke rend, tévé-antenna így üzent: holnap más lesz a térkép. Egy veréb csöndet csipeget. Megint motor! Szemétre dobnám. A mázsás napfényt cipeled: tíz percre a zöld övezet, a itt egy fa sincs az utcán. élőre holtan egy se dúl, ragyognak sérthetetlenül. Odatámasztva véresen végig a holt lőréséken, könyöklőn, kezük fegyveren, immár örökös őrhelyen, közöttük keresem magam, még tétován, bizonytalan, s mintha intenének nekem: megérkezel? megérkezem! OLÁH JÁNOS: HALÁSZOK Akiknek area már hóra tavasszal napbarnított, most azok hajolnak fölém, Türelmes szemeik árnyéka az ég, Remegő szelek hordják a téli ködöt. Ismerem a szelek járását, lépteim egyre könnyedebbek. A bomló felhők közül kisüt a nap. ffalászok állnak lent a parton. Arcuk akár a tépett, barna föld. A meg-megcsobbanó vizet nézik, a halak vonulását. Mélyből szűrt fény hálójuk remegése. NÄDASDI ÉVA: Útközben lm erdőnyi a fák magányossága. Fáradtan a férfiak ledőlnek. Várják, aki nem jöhet. A fák kérgét kaparásszák, aztán köpnek egyet, gondolatban otthon járnak. A fák kérge őrzi a szerelmeseket. A fölső szellőzőnyíláson résnyi égdarab világított be a- zuhanyozóba. Szederjesíi- lának látszott ez a csík a fölszálló gőzökben. A meztelen, erős mellkasé férfi für- készőn nézte, válla, nyaka csupa vízgyöngy, Észbekapott, hogy sietnie kell, leitatta magáról a vizet s hátrament az öltözőbe. Már a tükör előtt fésülködött, mikor vállára nehezült egy kéz. Meglátta maga mögött a művezető vájt. csontos arcát. Egrinál sosem tudni, milyen hangon szólal meg. Csupa sörte a képe, szeme s öklelő — Beszélni szeretnék magával. — Most? — sebesen karórájára pillantott. — Nem annyira égető, ha nem ,ér ró. — Jó lesz holnap ebédidőben? — Lehet. -- hagyta rá Egri s kiment. 0 meg át az udvaron, egyenest a vasúthoz, hogy elkapja, a kettő-ötvenötösfc. Fejében az egész menetrend. Reggelenkint jó háromnegyed órát utazott a Nyugatiból.' Műszak után a három- tízessel fordult, vagy. ezzel a kettő-ötvenölössel ment tovább egy állomást. Az eget kénylelte, hűlő parázsszínét. Sem esni nem tud, sem kiderülni. Mit akarhat Egri? Utoljára akkor állította meg két hete, mikor a festődébe bevezették a légtisztító berendezési. „Már nem köhögnek, mi?” — hunyorított. Csókolt volna kezet érte? Megváltotta jegyét, — s mintha csak ezzel döntötte volna el, hogy nem haza megy, hanem Ilonkóékhoz. Ilyenkor, szezonnyitás előtt legtöbb a dolog az üdülőben. Legalább a gyerekeket is látja. Ledüccent a fülke padjára, elkezdődött al'atta a jól ismert ringó zötyogés, már az járt az eszében, milyen virágmagot ültessen az első gruppba. Hátul a kamrában billeg a polc, a kút fedőlap-; ja félig elkorhadt. Úgy vette számba a kílencperces úton a teendőket, mint három éve, a válásuk előtt, mikor ő volt még a gondnok. Imre, a nagyobbik fiú szaladt elébe, nyomában a farkaskutyával. Kékcsikós trikójában még soványabban hat, haja sörtére nyírva, minden tagja külön kaszál. Futólag megölelte, beküldte vele a táskát s indult a szerszámokért. ( —- öcsi? —- szólt utána. — Lement focizni a pályára. Fehér köpenyben, bekötött fejjel lépett , ki a házból Ilonka. Mint egy nővér. A járás® is olyan célszerű, sietős. Kivágott orrú fűzős cipője reggeltől estig le sem kerül róla. — Megszögelhetnéd a napozóágyakat. — Hétig van időm. Távolian állták egymás mellett. — Hozok ki uzsonnát, i) m ~ Most ebédeltem, Az asszony a ház felé fordult: — Imre! Imre! — s mikor a gyerek feje kibukkant, szigorún: — Meg ne lássalak, míg a fogalmazás nem kész! Itt a lankák közt más a levegő, átlélegzik a fák. Lekuporodott a zsámolyra, szétnyitotta az első fekvő- széket, a szerszámok közt kotorászott. — Mit művelnek az emberek ... mindent csak szétnyúzni! Az asszony nézte tanácstalanul, maga sem tudta, menjen-e, maradjon-e. Közelebb lépett, hogy suttognia kelljen csak! — Beszélj a gyerekkel. — Baj van megint? — Én nem tudom, mi mozog ennek a fejében... — hangsúlyával mondta csak, amit elhallgatott: „a te fajtád”. — Az iskolában? — Én mór be sem merek menni... Eljátszana áz egész életét. Kopácsolt. Hát ez van, ha kijön. Mire Imre előkerült, már a kút pergőfájú lapját mérte. Csak szennyezi a vizet, összepászít négy deszkát. pánttal lefogja, a végét lefűrészeli, kész a kocsi. — Eredj csak a fűrészért. Ahogy a gyerek nekilódult, látszott, örül, ha inaskodhat mellette. Nemcsak a munkáért, az apja miatt. Elmehetett volna ez is a futball- pályára » m-' után. - ka még' folyton. — Tartsd szorosan! — fektette le a deszkát. Mikor a fúrásé éle» sí vitással keresztülvágta, megkérdezte: —Mi van azzal a fogalmazással- meg a többivel? • A fiú rebbenő tekintettel kutatta rajta, mit tudhat. Ha a másik vonatot választja, rég otthon lenne. Terka tán számított rá. Megint sanyarú képpel fogadja majd este, megáporodik a levegő.* Kedvetlenül tolta félre a deszkát, lecsapkodta kezéről a fűrészport. Elindult a gyümölcsfák felé. A gyerek szótlanul követte. Sokáig tartott, míg a férfi megszólalt: — És jövőre? Hová vesznek majd föl, mit gondolsz? Imre nem gondolt semmit. Üres, védtelen lett az arca. Mennyivel olcsóbb megúszni egy pofonnal! A deszkákra már csak a fémpátot kellett fölerősíteni. A gyerek segíteni se mert. A tányéron négy karéj érintetlen vajas kenyér. Az ásító farkaskutya beült közéjük hallgatni harmadiknak. Meg sem mozdult, míg öcsit nem érezte. De akkor háromnegyed hét volt mór, indulni kellett a vonathoz. Épp csak elvillant előtte a kisebbik fiú. éneklő köszöntése búcsúzás is volt. — Cső-kólóm! Maga mellé tette a kopott barna táskát, lezökkent a padra. Élesen előtte volt a két gyerek. Régen is Imre lógott örökké utána. Oldalt pillantott, látta magát a vonat ablakán Mindent tudott • '-«,’ukás arcról, a > ' -nk szempárról V :szi a vonat, hozza a vonat, s mire munka után az állomáson van újra, maga sem tudja, a pestire szútijon
