Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
Szigligeti gólyák Sok éven át, nyaranként, esti negyed nyolckor két gólya jelent meg a szigligeti Alkotóház csoddparkja. egyik karcsú fenyőjének tetején. Az egyik gólya keletről, a másik nyugatról. Volt azonban eset arra is, hogy csal: az egyik gólya ült, illetve állt le a finoman himbálódzó, vékony faágra, A másik is megérkezett, de csak azért, hogy egy kicsit keringjen a fa körül, s aztán to- oábbszálljon, mint a hajnali félálom, vagy a beteljesületlen kívánság. Az Alkotóház vendégei — idősebb és fiatalabb írók, tudósok, színészek — ilyenkor azon tanakodtak; mi lehet az oka ennek? Összeveszés? Ka- cérság? Vagy egyszerűen: csak? És az is rejtélyes volt; miért pont negyed nyolckor szálltak fel a fenyőre a hosz- szú lábú, hosszú csőrű madarak? És miért repültek mindketten tovább, amikor — fél nyolckor vagy néhány perccel később — megszólalt a vacsorához hívó gong az Alkotóházban? Talán őnekik is terítettek valahol ilyentájt a Tapolca patakból frissen kirántott békát, vagy más hasonló delika- iészt?, A jelek azonban nem ezt mutatták, inkább azt, hogy már megvacsoráztak a fenyőn való randevú előtt. Egyszer például az egész alkotó társaság lárándulni készült, és ezért már hétkor kongattak, amikor tehát még nem voltak jelen a menetrend pontosságával érkező gályák. És — mint azt, a kirándulásról lemondva, magam figyeltem meg — tovább várták a sötétben az elbocsátó, szép üzenetet, a gong szavát. De mert az nem 'jött, ott ültelc-álltak egymás mellett, és (ahogy azt a sötétben is ki lehetett venni) szörnyűségesen unatkoztak. Különben erről is viták folytak kulturális köreinkben. Miért unatkoztak annyit a szigligeti gólyák? Mert azt a bizonyos negyedórát , ha nem volt „kacérság”-, illetve „csak" — általában egymásnak hátat fordítva töltötték el, lollászkodásba merülve. Pedig — így érveltek az említett körök — nem is házastársak, hiszen nem azonos irányból jöttél: és különböző irányba távoztak el. Mitől hát ez a közöny? Mert nem volt mindig így. .Tanúk vannak rá, hogy évekkel ezelőtt az egyik gólyát —- nem lehet tudni, hogy a férfiút-e, vagy a hölgyet — villám sújtotta a közelben, és egy fél nyáron át bizony egyedül szállt a megmaradt gólya az élőfára, ahol soha nem rendez be fészket e csőrében nádat, békát, egész lényében meg jelképet hordó madár. És amikor újra társa került, egy ideig derűsen kelepeltek, de még csókoiództak is találkozóhelyükön. Ám aztán — úgy látszik, ilyen az élet lenn is, fenn is, fa tövében, meg a tetején — unatkozni kezdtek gólyáink. S így történt, hogy a hatvanas évek elején porondra lépő irodalmi nemzedék már csak unatkozó gólyákkal találkozhatott Sziglige- ten. (Viasza kell utasítanom a régi, főleg történelmi témákkal foglalkozó író ama véleményét, hogy éppen e generáció némely reprezentatív alkotása faJMSzthatta unalomra őket is). Mindenesetre: az irodalmi élet nemzedékei és irányzatai kedvelték a gólyákat. Fiatal költők szupermodern repülőgépek íveléséhez hasonlították szárnyalásukat. Npm fiatal költőknek meg éppen az tetszett e madarakban, hogy nem úgy repültek, mint a gépek. A filológus professzornak Tompa Mihály jutott eszébe, a fenyőfán randevú- zókról, és Arany János egy szép verstöredéke. A műfordítónak Giosué Carducci olasz poéta és az, hogy össze kellene gyűjteni —, ha rendeznék végre a szerkesztői és műfordítói honoráriumok kérdését — a világköltészet madárverseit. Egy filmrendező feltétlenül bele akart venni egy „gólya- snitt”-et egy szerelmi négyszögről szóló — papíron már tökéletesen kész — filmjébe. Amelyet azért nem láthattunk a mozikban, mert a szerelmi öt- és hatszögek kiszorították — mint prűdét, mint túlságosan hagyományokhoz tapad■ a forgatói: - és j benne a gólyákat . I A közelmúltban közmcgelcgcdesre rendezték a fordítni honoráriumokat, és a hereimi hét- és nyolcszögek ábrázolása után — idilli üdülésül — már mindenki szívesen látna szolid négyszög-filmeket is. Az a fontos újítás is történt, hogy már nem fél nyolckor, hanem hétkor szól a vacsora-gong az Alkotóházban. Az idei nyáron azonban magános maradt a .szigligeti ..randevúin". (Amely — dús zöldje ellenére is — kopárnak, késő őszinek tűnt ezért). Azt mondják az elmaradás oka az, hogy mérgezettek voltak ez évben a sáskák Afrikában Tulajdonképpen ezt el lehet hinni, mini ahogy, ha bárhol és bármikor — méregről, mérgezésről hall, higgye csak el nyugodtan a kedves olvasó. É sorok konok írója azonban valami költöíbb titkot sejt a szigligeti szerelmi légyottok — és unalompartilc — elmaradása mögött. És szakemberek helyett magukra a gólyákra bízza e rejtelem megfejtését. Az utóbbi időben — megvallom -- már nem vagyok olyan hevesen kiváncsi, mint azelőtt. És már arra sem nagyon, hngu mi és hogy hol leszek, s hogy leszek-e egyáltalán? Azt azonban mégis tudni vámmm hogy miről kelepelnekr maid lövő nyáron a gólyák Szigligeten? De bánom Is én, hogy miről, a fő az, hogy kelepet jenek! Antal OíibmM ivel nyolcórág út állt előttem, most még.kíváncsibban vártam, mint másikor, miféle emberekkel telik meg a fűliké. Egyelőre csak egy öregúr kuporgott a pádon, melyen az újság lapjaiba temetkezve, Utána három katonatiszt szállt fel. Rövidesen egy fiatalember érkezett, de nem közvetlenül mellettem, hanem egy hellyel odább ült le. Talán azért, mert' ugyan- • arra gondolt, amire én, hogy hátha valami csinos hölgy kerül mellé. Kis idő múlva valóban egy lány ült közénk, csak éppen nem csinos. Sőt, kimondottan csúnya volt, . amolyan antiszex. A fiatal- * ember vette is a táskáját és elment. Távozása okában aligha kételkedhettem. Helyét egy pap foglalta el. A csúnya nő érkezése nem hozta tűzibe úti társaimat. S termékek engem sem. 1 a mondás, m i mm. -i fiatal, az szép ; de útii Ansnőmön a .. • « . még omait sem Y am. Nem, nyomorék nem voix, csúnyasága mégis szinte feltűnő volt. Felnézett a polcra, majd hatalmas táskáját villámgyors mozdulattal a pad alá dugta, így nem segíthettem neki. Valahogy mégis arra gondoltam, vajon akikor is elkéstem volna-e a segítséggel, föl, vagy a tovább indulóra. Mintha ott maradna a peronon valaki, hogy elmenjen helyette — oda, ahol nagyobb szükség van rá. Bámul a távolodó kocsik után fakón, — mert sosem 5 tart jó irányba, mindig a rrásik. Nem találta otthon Terkát. Moziba ment, vágj- a szüleihez látogatóba. Nem kívánhatja, hogy estig stiá- zsálja. A rádió gombját csavargatta, félhalk zenét fogott ki. Megint Egrire gondolt. Mintha egy kis gúny villogott volna a szemében. A múltkor sem ért rá, mikor a sakk-körbe hívták. Valaha harmadik táblás volt a gyári csapatban .. . De hát mire jut ideje neki? Lezuhanyoz, és tépné magát ketté. Föl-alá járt a szobában. Terka pongyolája a- fogason, varródoboza az asatalon. Várta. Ahogyan most ő. Nem is lakás ez: váróterem, ahonnan el kellene indulni végre, együtt, vagy külön- külön — mielőtt végképp elfáradnak. Kilenc után toppant be a felesége. Úgy biccentett ró, mintha ő is a szoba berendezéséhez tartozna, _ Megvacsoráztattak — k érdezte, míg kibújt esőköpenyéből. — Micsoda? — Azt kérdem, öttél-e? — Nem azt kérdezted! Már szemközt állt az asszonnyal. szemhéja vibrál»■ — Csakhogy végre hazajöttél! — billentette el arcát Terka. Csöndes maradt a hangja, szemrehányó, de félni csöppet sem felt. _ Haza?! — az indulat e gyszerre kificamodott benne Nem is Terkának mondta, - sumák, a vonatablakon leb« ha egy bájos teremtés ülne mellettem. Ez a gondolat kissé megzavart. Ezért szinte megörültem, amikor nemsokára ismét előhúzta a táskáját, hogy valamit kivegyen belőle. Egy könyvet kotort elő. — Ha megengedi, felteszem a táskáját a polcra — ajánlottam fel szolgálatomat. — Köszönöm — válaszolta nagyon meglepetten. — Köszönöm — mondta még egyszer, miután leültem, és ér- tetlen pillantást vetett rám, mintha valamiért gya- •ásnak találna. Aztán kinyitotta a láthatóan vado- jialúj könyvet és szinte falta az oldalakat. Nem értem miért, de tudni szerettem volna, mit olvas. Olykor-olykor oda is pillantottam, de semmit sem tudtam megállapítani. A kíváncsiság pedig egyre jobban erőt vett rajtam. — Bizonyára valami szerelmes téma lehet, ha eny- nyire érdekli — jegyeztem meg. Megsértődött: — Nem érdekel a szerelem! — mondta olyan hangon, mintha ki akarná kérni magának ezt a feltételezést. — Bocsánat! — dadogtam. \ — Igazán nem tudom, miért haragszik, hiszen a szerelem érdekes téma. gő arcnak. Az asszony kiment. Utánaszólt: — Nem kell semmi. Jóllaktam már. Kintről hallatszott a cipője koppanása, meg mint arrébb taszítja a konyhaszéket. A tárgyak zöreje beszél helyette. Hol az a lány, akivel majd négy esztendeje a folyóparton kószált? Megálltak az estében, a sötétség befonta őket. A vízen a fénycsíkok a láboknál futottak össze. „Mint a gyökerek ... — mondta Terka — az elbújt nap gyökerei..,.” Lassan kinyitotta az ajtót. Az asszony háttal állt, párnahuzatokat válogatott. Ennek a hátnak beszéljen a fiáról? Némán feküdtek le, szótlanul hevertek a szétnyitott 'vékámén, két éber, gyanakvó test, a feketeségben. A férfi keze átcsúszott Terka takarójára. Mi bajod? Semmi! —‘Terka! — Tessék. — aért nem mondod meg. ha vaami bánt. Kurtk, gúnyos kis torokhang, a;tán befúrja arcát a párnába — Aluini szeretnék. Csak n1»r a vonaton lenne! Útban innen oda, átmenetben, szogálaton kívül! Szemerkéli esőben indult el hajnalban Hóna alatt a barna táska % tízóraival. A vonatban isnerősök, üzembeliek. A szájtóból.' A fonodából. Nem í az egyetlen, aki Pestről jár be. Az első állomás után üötte meg a fülét két mondat. ősszel otthagyok — Lehetséges — mondta még mindig sértődötten. Majd kis szünet után hozzátette: — De engem nem érdekel. — Ilyen emberrel még nem találkoztam — mond— Visznek a tanműhely-1 be, oktatónak? Csattant a kártyapakli. — Aha. No, vágd el. Közelebb húzódott, hogy elcsípjen még valamit, de azokat már jobban érdekelte a parti. Tanműhely nálunk? Furcsa, hogy eddig nem hallott róla. Azt mondták: ősztől. Az öltözőben kapkodva szedte magára a kezeslábast. Imre motoszkált a fejében egész délelőtt. Ahogy a kút- nál tegnap elnémultan figyelte munka közben. Ottmaradt végig, hiába hívta az anyja. A többiek nyilván tudnak már a tanműhelyről. Ö meg most a vonaton ... Beleszórt valami. Sapkája, fejbőre alatt bizsergette. Most kérdezősködne, szimatolna... Eddig nem ért rá. Ha hívták sem. A szabad idejét féltette... Talán átcsúszik az a gyerek az iskolában, irgalomból. Odaállíthat ilyen bizonyítvánnyal?... És kihez? Hol van égy embere a saját üzemében, a hét éves munkahelyén ? Tíz órát fújtak. Körülötte lassan szedelőzködtek. Kiki ment a pakkjáért, &lár percek óta türölgette a kezét öntudatlanul. Ezt a pocsék, viszkető röstellkedést lenyelni most. beharapni a száját, hogy újra ki tudja nyitni! Ha maga mellett tudná azt a fiút... Aztán a folyosón volt már. Ment egyenesen a művezetői iroda felé EBrihez. a vadtam nevetve, hogy valahogy feloldjam a hirtelen támadt feszültséget, de kijelentésemmel épp az ellenkező hatást értem el. — Lehetséges, hogy ilyen emberrel még nem találkozott — mondta most már végleg megbántva. — Pedig ilyenek is vannak. Nagyon, de nagyon megbántam, hogy egyáltalán megszólaltam, de most már folytatnom kellett: — Milyenek? — kérdeztem, bár jól tudtam, mire gondol. — Ilyenek, mint én: csúnyák — mondta. Kurta, de nagyon határozott kijelentés volt. Zavaromban felnevettem. Éreztem, mennyire esetlenül hat a nevetésem. — Igaza van — szólt, mintha megsajnálta volna esetlenségemet —, a rútság tulajdonképpen nevetséges. Hangja ezúttal is mentes volt minden érzelgősségtől. — De kérem, miket beszél? — kezdtem el ismét dadogni. — Aki fiatal. az szép is, — igyekeztem magam kivágni, de még jobban elpirultam, mert eszembe jutott, hogy az imént mit gondoltam erről. — A fiatalok nem mind szépek — szegezte le úti- társmőm. — Akadnak köztük rútak is. Igaz, elég- elvétve. Ráadásu} én már nem is vagyok fiatal: huszonnyolc múltam. Vagyis, vénlány vagyok. — Szerintem a huszonnyolc éves nő még igazán nem vénlány — igyekeztem ismét megnyugtatni. — 'Lehet, hogy igaza van — hagyta rám, de nyomban hozzátette: — Ez az én, esetemben úgysem lényeges. Ha nem vagyok vénlány ma. az leszek két-három év múlva. Megkíséreltem tréfára fordítani a szót. — Maga tehát nem akar férjhez menni... — Worm' — váirrvtt a sza- varrtba < bad kérdeznem? — Pontosan azért, amire ön gondol: hiába is akarnék férjhez menni, úgysem kel- lerték senkinek. Ismét arcomba szökött a vér, mert eltalálta gondolatomat. — Magával nagyon nehéz boldogulni — védekeztem. — Túlságosan egyoldalúan ítél meg mindent. — Nem egyoldalúan, hanem tárgyilagosan. Nem bírom az alakoskodást. Még akkor sem, ha szánalomból teszik — mondta és mereven ram meresztette apró, seszi- nű szemét. Most már úgy éreztem, hogy igazán semmit sem tudok mondani. Egyszerűen elfogytak az érveim. Azaz, abban a pillanatban beláttam: eddig sem voltak érveim. Minden ellenvetésem rosz- szul megjátszott alakoskodás volt. Nem tudtam tovább folytatni az álszenteskedést. Nem tudtam tovább hazudni. Kimentem a folyosóra, hogy elszívják egy cigarettát. Kettő lett belőle. Soká álltam a keskeny folyosón, mintha nem lenne bátorságom visszamenni a helyemre.' Ugyanakkor azért drukkoltam, hogy szomszédnőm egész Kassáig utazzon. Nem, nem tetszett meg. Éppen olyan rútnak tűnt, mint az első percben, mégis érdekesnek találtam, akár egy regényt. Mint egy tragédiát. — Igaza van, bocsásson meg: valóban alakoskodtam! — szóltam lesütött szemmel, miután bementem. Az ő hangja most is ugyanolyan közömbös volt, mint eddig. Csak ennyit mondott: — Tudtam. Aztán hallgattunk. Pedig most már nem zavart bennünket sem a kép muta tás, sem az ő sértődöttsége. A csendet végül én törtem meg: — Igazán nem volt még sohasem szerelmes? — kérdeztem magam sem tudom, miért. Válasza újabb meglepetést jelentett számomra: — De voltam — mondta kissé eltűnődve —, és két évig tartott ez a szerelem. — Ha valaki valakivel két évig jár, az bizony már szerelem — szegeztem le, s kíváncsian vártam a folytatást, mert most már egész biztosra vehettem, hogy semmit sem titkol el előttem. A folytatás azonban ismét meglepetést hozott: — Mi nem jártunk egymással két évig — mondta, s olyan pillantást vetett rám, mintha maga is csodálkozna rajta. — Egyetlen egyszer találkoztunk csupán. Most már semmit sem értettem. A történet azonban annál jobban érdekelt. — „A szépség nem érdekel” jeligével olvastam házassági hirdetést az egyik újságban. Nem vettem komolyra, de azért válaszoltam rá. Megírtam, hogy nagyon csúnya vsgvok. Igen, tetszett neki a levelem. A következő, azaz a kSvetke*. aß' n-k ö yc zeájsti, den félére' Mindketten » ' .•• tevéi útján ... megszerethetik egymást az emberek. Sőt, meg is szerettük egymást. Ügy éreztük, minden levéllel közelebb kerülünk egymáshoz. Fényképet elvből nem kértünk soha egymástól, hiszen mindketten azt vallót - tűit, hogy az ember igazi énjét nem a külseje határozza meg. A külső az csak látszat, és sajnos, gyakran megtévesztéshez vezet. Ezért egyáltalán nem lényeges — mondta, majd keserűen felnevetett: — Ez persze tévedés. Merő tévedés: a külső a minden! Erről mi ketten is meggyőződhettünk, amikor két év -után eljött hozzám. Csak egyszer találkoztunk. Többé nem érdekelte „nemes emberi mivoltom” és egyéb frázisok melyekben addig valóban hitt. És egész biztos többé nem is adott fel hasonló jeligéjű hirdetést. Nem, nem haragszom rá, hiszen nem tehet róla, hogy így van. • Hallga hattam i joga a szerviem gezte le minden ellenvetést elutasító hangon, s egyben bölcs beletörődéssel. Ebben a percben inkább megerősíteni szerettem volna állítását, mintsem tovább vitatkozni vele. Sajnos, csak ilyen esetlen gondolat jutott eszembe: — Nem igazságos, hogy nem minden nő egyformán szép — moniltam. — Talán, az lenne jó, ha a legszebbek megosztanák szépségüket a kevésbé szépekkel, hiszen ők még akkor is csinosak maradnának. — Ez nevetséges — legyintett. — Tudom, hogy lehetetlenség — dadogtan — Nem azért, ha. ni ru i a szépek nem < zik n bele! — Maga beleey saép lenne? Vállat vont. — Ezen ini’? sol ,<-rr. go; dolkoztam. Sohas bele magam a sze-,. hely zetébe. Azt hiszen i s, pék sem gondolkodni s.-; azon, mi lenne vei ik. ha u lak lennének. Pedig a’ me történhet, hogy valaki huné len elveszíti a - , . Nálunk egy csinos lány le forrázta az arcát. Nem ind' elviselni a szerei use 11 ens, get: belezavarodQti. Bizn san azért, mert elüt,c mindenki figyelmes - elnéz volt vele szemben. után.-, meg senki sem vet' , ész re. Aki csinos, azt mindenki kedveli, annak mind* ..... s egíteni akar. Anna ;mr>de-! könnyedén megy. helyezik át má« mo- ke körbe csak azért, m i.nr. szép. Elhallgatott. Talár .’t. mert egyszeriben ma, , -ra értette, miért is törüli'- ; . ki problémáival eg. ín . ember előtt. Talán attól tartott, hogy úntat már ez a téma. Ez a szürke téma. Az élete. Vagv talán azért mert a vonat már l- .ss ‘•ott as t-é-
