Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

Ciprusi barangolás 6 Üvegházi éghajlat Autó autót ér a főváros utcáin. Bepillantva Ciprus hét- öznapjaiba, s látva, érezve :i még mindig fennálló gö- ög—török viszályt, felmerül íz emberben: hogyan is lé­ét ilyen körülmények kö- ótt dolgozni, milyen az or­rig gazdasági fejlődése, úből él a lakosság? Töprengésemre George Christormlide, az AKEL (kommunista párt) gazdasági ügyekkel foglalkozó titkára adott választ: — A látszat valóban az, hogy ilyen kö­rülmények között igen nehéz dolgozni. Ennek ellenére az elmúlt 10 évben a konfliktu­sok, a fegyveres összetűzé­sek idején is fejlődött Cip­rus gazdasága. Az első öt év­ben csaknem 7 százalékos volt a növekedés, idén pe­dig még túl is haladja ezt a bruttó nemzeti termék nö­vekedése. A szigetország elsősorban mezőgazdaságából, bányá­szatából éL A földterület 76 százalékát hasznosítják, s a lakosság csaknem 40 százalé­ka a mezőgazdaságban dol­gozik, s a nemzeti jövedelem 24,7 százalékát adja. (A töb­bi sziklás, kiégett, művelés­re egyáltalán nem alkalmas, agyagos talaj, úgyannyira, hogy még a juh sem él meg rajta). A fő növényi termé­kek — amelyek elsősorban a parti síkságokkal össze­függő, jobb minőségű földe­ken termelnek — a búza, az árpa, a zab, a burgonya, a gyapot, a dohány, a déli- gyümölcs, a zöldség, a szent­jánoskenyér, az olajbogyó. S ami nekünk szinte elkép­zelhetetlen, olyan ideális ég­hajlati viszonyok között, amely a mi üvegházainknak felel meg. így aztán érthető: olyan szemű szőlőt, friss őszibarackot, banánt, fügét lehet kapni a piacokon, hogy csak csodálkozik az idegen. — Hát még milyen termés lenne, — magyarázta az AKEL gazdasági titkára —, ha meg tudnánk oldani a földreformot, az öntözéses gazdálkodást! A megművel­hető föld egyötöde az egy­ház birtoka, s a papok min­den módpn vigyáznak, hogy véletlenül se csússzon ki ke­zük közül egy talpalatnyi föld sem. Az állattenyésztés külterjes. Szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést és szamarat tartanak nagyobb számban. Számottevő a halá­szat, főleg a szivacsé, s a selyemhernyó-tenyésztés. Ciprus, — a szigeten vé­gigutazva az idegen is jól érzékelheti — bővelkedik ás­ványi kincsekben. Főbb bá­nyászati termékei a va<!. a ni- rit, a réz a kén, a gipsz a krön» az azbeszt, s az okker-fes­tékföld. A bányászat zöme angol, amerikai érdekeltsé­gű, így a profit áz ő zse­büket vastagítja. Az ásvány­kincseket csupán kibányász- szák a szigeten, hajókba rak­ják, a feldolgozás már más országokban történik. Csu­pán az érc egy részét dúsít­ják belföldön. így aztán az a furcsa helyzet alakult ki, hogy gazdag ásványi kincsei ellenére Ciprus gyáripara a mezőgazdasági termékek kisipari feldolgozásán alap­szik. Konzerv-, malom-, bőr-, textil-, bútor-, do­hány- és építőanyag-ipari üzemei1 vannak. Nagy jelen­tőségű viszont a hajózás. S a sors iróniájaként a Limas- solban, a Larnacában, a Fa- magustában kikötő hajókon a helybeli munkások „közre­működhetnek” nemzeti kin­csük elszállításában. Mindezek ellenére nem él­Mit kell levéltári anyagnak tekinteni? mik rossz«! a dprasi embe­rek. Az egy lakosra jutó évi nemzeti jövedelm 785 font Az egy lakosra jutó átlagos jövedelem pedig, tíz év alatt 200 ciprusi fontról 300- ra emelkedett. Ha hinni le­het a jól értesült köröknek, ez 30—35 százalékkal maga­sabb életszínvonalat biztosít a szigetországnak, mint pél­dául a görögöké. (A józa­nabbaknak ez is egyik ér­vük az enozisz elln.) Az éremnek azonban a másüi oldalát is meg kel! nézni. Hadd idézzek egy hi­deg pipát szívogató öreg tö­rök szavaiból (úgy látszik, annyira megcsodáltam a mi üveg kávéfőzőnkre hasonlító szerkezetet, hogy beszélge­tést kezdeményezett): * *— A görögöknek szép, nagy há­zuk van — magyarázta —. a törökök, hozzájuk képest szűk. egészségtelen odúkban laknak. (Egyébként erről a városnézés közben magam is meggyőződhettem). A törö­köknek alig van autójuk, bez­zeg nekik kettő is van csa­ládonként — füstölgött. — A mi gyerekeink között sok az analfabéta, ők meg Ang­idban taníttatják gyermeke­iket — bizonygatta. Az öreg szavainak igazolására hadd idézzek egy hivatalos doku­mentumból: „A lakosságnak 20 százaléka írástudatlan. Az alapfokú oktatás kötelező, az oktatás nyelve a tanulók nemzetisége szerint görög, vagy török. Felsőiskola nincs”. Fodor László Következik: Magyar kapcsolatok TÁNCOSNŐ Bán Zoltán — Eger — felvétele 8 pont *A Művelődésügy! Minisz­ter rendeletben szabályozta a magánszemélyek, illetve az álami szervek, szövetkezetek, ■társadalmi szervezetek és más jogi személyek tulajdo­nában, illetve birtokában le­vő levéltári anyag bejelenr xési kötelezettségét, továbbá a védett levéltári anyag és szaklevéltárak számbavételét és ellenőrzését. A rendelet a többi között kimondja: levéltári anyagnak kell tekintem minden olyan írott szöveget, számadatsort. térképet, tervrajzot és kottát, továbbá kép- és hangfelvé­telt, amely gazdasági, társa­dalmi, politikai, jogi, honvé­delmi. tudományos, műszaki, művelődési vagy egyéb szem­pontból történeti értéket kép­visel, ide értve a gépi adat- feldolgozás útján rögzített adatokat is. Ugyanakkor nem tekinthetők levéltári anyag­nak a megjelentetés szándé­kával készült könyvjellegű kéziratok. A bejelentési kö­telezettség kiterjed a magyar vonatkozású külföldi levéltá­ri anyagokról bármilyen tech­nikai eljárással készült má­solatokra, reprodukciókra is. Akinek tulajdonában levéltá­ri anyag van, a megszerzés­től számított 30 napon belül köteles bejelenteni a Művelő­désügyi Minisztérium levél­tári igazgatóságána. A személyi tulajdonban levő levéltári anyag védetté nyilvánításával, őrzésével és kezelésével kapcsolatban a gendelet kimondja, hogy az j imp a levéltárak ügyviteli sza- * §^yzatában meghatározott HAJRA, BELFEGOR! Vásárhelyi János — Hatvan — felvétele 3 pont módon — a művelődésügyi miniszter által kijelölt levél­tárak, valamint levéltári anyag gyűjtésére kijelölt más tudományos intézmények közreműködésével történik. Védett levéltári anyagnak az ország területéről történő kiviteléhez a felügyeletet gyakorló levéltár vagy in­tézmény útján a művelődés­ügyi minisztertől kell enge­délyt kérnie a tulajdonosnak. A pontverseny mai állása: 1. Molnár István 18 p. 2—3. Gergely Árpád 10 p. Mandák Attila 10 p. 4—5. Fekete József 9 p. Vásárhelyi János 9 p. 6—7. Kovács János 8 p. Bán Zoltán 8 p. 8—9. Adamik Miki ős 7 jp. Feith Antal 7 p„ 10. Pál József 5 p. Illemkódex és nagypolitika HA VALAKI SZERETI szondázni a közhangulatot, figyelni egy-egy közéleti megnyilvánulásnak az em­berekre gyakorolt hatását, akkor ilyen megfigyelésekre bőségesen és gazdagon nyílt alkalma november végén, a X. pártkongresszus napjai­ban. Nem egészen hivatalos he­lyen — de nagyon jellemző ap­ró epizód formájában — kap­tam' az egyik, számomra leg­érdekesebb híradást erről a visszhangról. Az egyik Pa­tyolat-fiókban álltam sorba, amikor is türelmetlen han­gulatú vitára lettem figyel­mes. Szemüveges néni szidta a hosszú sorban állás szük­ségét, a szervezetlenséget; „igen, úgy van, ahogy azon a konferencián vagy min mondták, nem néznek arra, hogy ésszel is lehet, jobban is lehet”. Aztán folytatta az­zal, hogy néhol úgy fest, az asszonyok nem is dolgoznak, a háziasszony ideje nem drá­ga ... És megint rátért a kongresszusra, amelynek a nevét nem idézte pontosan. De a szellemét igen: hogy a szolgáltatások és sok min­den egyéb is akkor tölti be a hivatását, ha jobban törő­dik a dolgozó nők helyzeté­vel, idejével, fáradságával. Ha számol „az ország lakos­ságának felével”. Ez a kis szemüveges öreg­asszony odafigyelt! És sok tízezren és százezren figyel­tek oda, — igen, ők, akikről, mindenféle korosztályban, a beszámoló is szólt, annyi hozzászólás is és végül a ha­tározat is: „... hosszú, szívós munka kell még ahhoz, hogy a női egyenjogúság elve teljes mértékben érvényesüljön mindazokon a területeteken, ahol a nők dolgoznak, illetve társadalmi és politikai tevé­kenységet fejtenek ki... To­vábbi intézkedések szüksé­gesek az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének követ­kezetes érvényesítésére, az anyák, a sokgyermekes csa­ládok, a gyermeknevelés tá­mogatására, ’ a nők szakkép­zettségének növelésére, a munkakörülményeik javítá­sára, úgyszintén a háztartás ellátásának könnyítésé­re .. LEHET, A SORARA nem éppen tüiekneseo váró néni a határozatot nem tudja majd pontosan idézni. De a televízió nézőinek serege (a kongresszus több millió »ész­vevője, így is mondhatjuk) — nagyon jól emlékszik Ká­dár János zárszavának a nők iránti tiszteletre vonatkozó részére is. Miért? Talán azért, mert a mondatok nem a „nagypolitika” megfogal­mazásában hangzottak el, hanem az előreköszönés és ülőhelyátadás „aprónak” lát­szó, öreg illemkódexekből idézett szabályaival együtt. Amelyek szintén nem egé­szen mellékesek. Amelyeket a mi korszakunk embere sem dobhat félre, „mert a természet törvényein senki sem tud változtatni.. És kétszeresen nem dobhat félre azért, mert elveink, társadalmi elképzeléseink és gyakorlatunk humanizmu­sa és a lakosság felének ér­dekeivel számoló reális po­litikai érzéke sem engedi a nők iránti tisztelet csorbulá­sát. az alkotmányban leszö­gezett elvek megsértését. De a jó elvek nem „oda­fent” valósulnak meg. Emlékszem egy nagyon ré­gi mesére, a királyról, aki tanácsosaival beszélget és a hosszú asztalnál vita alakul ki arról, miért nincs pénz a kincstárban. De hiszen az adókat beszedjük — mond­ják a hivatalnokok. Akkor megszólalt valaki: „Hozza­tok be egy marék lisztet”. Behozzák és az asztal végé­ről kezdik továbbadni a ki­rályhoz. Mire odaér, nem marad belőle jóformán sem­mi; elporlik, odatápad a te­nyerekhez. A -folyamatot a vilóságban fordított irány­ban is el lehet képzelni. Egy „felülről” elindított elképze­lésből is mindig elporlik, le­marad, lekopik valami és mire a pártközpont és a mi­nisztertanács „tenyeréből” az üzemi igazgató, a tsz-elnök, a helyi tanács, a brigádvezető kezéig jut, olykor alig ma­rad belőle valami. Pe­dig a kérdések a * gya­korlatban odalent oldód­nak meg ... Ismerek nagyü­zemet, amelynek vezetője, el­ismert és kitűnő szakember, bizonyára teljes szívvel egyetért a párt nőpolitiká­jával- és talán már szép be­szédben is méltatta. De, ami­kor a vállalat egy fontos osz­tályának élén megüresedett a hely, a rendelkezésre álló kitűnő szakembert, az addig helyettesként dolgozó derék, kommunista asszonyt... újra csak helyettesnek „szemelte ki” — és kívülről, teljesen más területről „imnortált” férfi vezetőt az osztály élé­re. Hány ilyen eset fordul­hat elő az országban? Erre éppúgy nincs statisztika, mint a kongresszus vissz­hangjáról. DE MI AZ IGAZI visszhan­got azzal tudjuk értékelni, mennyire csökken majd az ilyen esetek száma néhány év alatt, mennyire kerülnek előtérbe bölcsődék és óvo­dák, gyermekes anyák, ház­tartást vezető asszonyok. És mennyire válik erősebbé a tisztelet irántuk — amely­nek immár fóruma lett a párt legfelső fóruma. B. F. 1970. december 6.. vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom