Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

Divat — alkalomra f Ar. eöeövetkező hetek, hó- ! napok — a szilveszter, a íarsangi ünnepek is — sok tehetőséget nyújtanak a tár­sas szórakozásra. Most, ami­kor a divat éppen változó- : ban van, de nagyon sokrétű, talán még nagyobb gondot fel ént, hogyan öltözzünk az alkalomnak megfelelően. Az »Uralmi öltözködésnek sok •pró kelléke, csínja-binja van, s a jó Ízlésű nők meg is találják, a társasághoz illő, alkalmazkodó mértéket. A divat sokrétűsége pedig eh- még inkább módot ad. a legna­gyobb probléma a ruha meghosszabbítása, mert im­már a midi ruha vált a fő divatirányzattá. (Hosszabb, vagy épper» térdközépig érő, vagy térdet éppen takaró hosszúsággal is.) Valamikép­pen azonban szinte minden „régi” ruha felhasználható, alakítható. Természetesen sok ötlet, jó ízlés és lelemé­nyesség kell ahhoz, hogy ruháinkat újjávarázsoljuk. Először a még jó állapot­ban levő, elegáns, tavalyi mini ruhákról szeretnék be­szélni. Ezek — ha igazán Közmondások A karben három közmondás szavait kevertük össze. Ha a vak» helyes sorrendbe rakjátok, megkapjátok a három kfizmoodáet "WJOS fillUi qqof ieXuere ■pi uprosi is •ereScui »XSoa au ‘oSuj tuau qaupiv :sjifa;.áaw Labirintus minik, tehát combközépig érők — selyem, vagy köny- nyű szövetnadrággal kiegé­szítve tunikaként szinte vál­toztatás nélkül nyugodtan hordhatók. Érdekes ötlet, ha a mini ruhát derék fölött elvágjuk, a felső részét bole- rószerűen képezzük ki eset­leg valamilyen hímzéssel, vagy áttört díszítéssel hoz- závarrva az elvágott szok­nyarészhez. így esetleg hosz- szabbítható is a ruha, s ez­által önállóan, de tunikaként is hordható, Az alakításnál és hosszabbításnál — külö­nösen akkor, ha a ruha hosszát toldjuk —, nagyon megfontoltan járjunk el. A hosszabbítás ne legyen szembetűnő, hanem lehető­leg a ruha fazonjának egyik összhangban lévő szabásvo­nalát idézze a szemlélő szá­mára. Fiataloknak a nadrágos megoldás — bármilyen ele­gáns alkalomra, legyen az hangverseny, vagy bál — egyaránt ajánlható. ★ Brokátselyemből készült szoknyát mutatunk be, szín­ben harmonizáló blúzzal és a szoknya, alján díszítéssel. Fölötte alkalmanként hord­hatunk háromsoros nylon­ból készült pelerint. Mini ruha fölött hordható, átlátszó anyagból készült hosszú mellényt mutatunk be, mely elől teljesen zárt Hátiil nyakban kötődik és hátközépig nyitott Ismét mini ruhához adunk alakítási ötletet: derékban elvágjuk, a ruhát oldalt fel- sllcceljük, s derékrészen olyan áttört díszítést alkal­mazunk, amely alatt a test vagy a nadrág . anyagából vett bélelés látható. Hozzá ugyanis bővonalú selyem, vagy könnyű szövetnadrá­got lehet hordani. Ez csupán néhány ötlet, de ki-ki egyéniségének meg­felelően számtalan variációt találhat a mini ruha divatos­sá tételéhez. Nádor Vera tanácsai Karácsonyi szokások a KARÁCSONYTAÄLLI­TÄS szokása nem keresztény eredetű. A vele kapcsolatos legrégibb feljegyzést egy névtelen utazó strassburgi leírásában találjuk, aki fel­jegyezte, hogy karácsonykor a város lakásaiban fenyőfá­kat állítanak fel, és arra al­mát, cukrot akasztanak. Egy kultúrtörténész a karácsony­fában a Paradicsom jelké­pét látja, mások ősi, pogány szokások visszatérését sejtik benne. Ősi szokás, hogy ün­nepekkor zöldellő ágakat tűztek ki a házakra, ajtókra; a régi Rómában az évfordu­lókon a szerencsét jelképező olaj-, vagy babérág díszítet­te a lakást A pogány eredet mellett szól az is, hogy az egyház kezdetben nem jó szemmel nézte ezt a szertartást; a strassburgi dóm híres prédi­kátora, 1657-ben szemre há- nyólag jegyezte fel, hogy egyesek „holmi pogány rí­tusra emlékeztető fákat be­hoznak a házba, s azt felci- eomázzák”. A szokás — ta­lán egyházi ellenkezés miatt — lassan terjert, s először az evangélikusok békültek ki vele, majd a katolikusok is hozzájárulásukat adták hoz­zá. Véglegesen a közép- és dél-német területeken hono­sodott meg. Drezdában elő­ször 1807-ben láthattak ka­rácsonyfát, Weimarban 1787 óta. Bécsben 1820 után a Christkindlmarkt már hoz­zátartozott a város életéhez. Svájcban még később jelent­kezett, 8 ott nem is kará­csonykor, hanem újévkor szokták felállítani. VAY SÁNDOR szerint a karácsonyfát József nádor felesége hozta be először Magyarországra Mások sze­rint a karácsonyfa hazai meghonosítása Brunswick Teréz, Beethoven szerelmese nevéhez fűződik. A múlt század első harmadában mindenesetre az arisztokrá­ciától a polgárságon keresz­tül egészen parasztságunkig eljutott, de általánossá csak a múlt század második felé­ben vált. Petőfi, aki nem­egyszer verselte meg kará­csonyi emlékeit, még nem tudott róla: a magyar iro­dalomban Jókainak egy, a hatvanas években írt novel­lájában találkozhatunk elő­ször vele. A karácsonynak fenyőfá­val való megünneplése Eu­rópában nem általános, Né­metországtól a Szovjetunióig találkozhatunk vele, de az angolok még mindig a fa­gyönggyel feldíszített csillá­rok alatt ünnepelnek. A franciák a karácsonyfával Párizs 1870-es ostroma al­kalmából, I. Vilmos Versail­les! főhadiszállásán találkoz­tak, 8 a francia lakájok „barbár szokásának tekin­tették. A skandináv népek­nél, valamint a délszlávok- nál fatuskó az ünnep jelké­pe, amelyet karácsony elő­estéjén gyújt mák meg, s amelynek olv lassú parázs- zsal keli izzania, hogy vízke­resztig kitartson. Az utóbbi évtizedekben azonban a ka­Ä Ids kutya aaért •ten juthat el házába. ^ A talán meg tudjátok mert nem tudja, melyik Sikerült örömet szereznem .. Már december elejétől kezdve idegesen nézegettem a naptáramat: mivel lephetném meg szeretteimet, anélkül, hogy komoly pén­zembe kerülne? őszintén be kell vallanom, hogy év közben átkozottul könnyelműen él­tem, és most mindössze néhány forint szo- morkodott a zsebemben. Végül is zseniálisan megoldottam a problémái: tízéves kisfiam­nak, Gézának, vettem egy papírtrombitát, amivel már szilveszter előtt ricsajozhat. Van-e gyereknek ennél nagyobb boldog­sága? (2 forint). Hivatalbeli szép titkárnőnk­nek, Valikának egy utcai telefonfülkéből fel­szóltam, és közöltem vele tört magyarsággal, hogy a nicaraguai olajkirá ’y huszonnégy éves, éjfekete hajú fiú vagyok. Karácsony után, de még újév előtt megesküszünk. Le­gyen szíves, várja türelemmel újabb telefon- hívásomat. (1 beszélgetés, 3 tantusz bent­maradt a készülékben: 4 forint). Főnököm­nek táviratot küldtem: A Hivatalos Közlönyt megelőzve, közöljük önnel, hogy a helyi központ vezetese után megbízzuk az orszá­gos központ vezetésével. Engedje meg, hogy elsőként gratuláljak önnek. S. K. főintézö (Összesen 9,60 Ft.) Legnagyobb problémám az volt, mivel szerezhetnék örömet élettár- samnak, akivel immár húsz éve élünk együtt jóban, rosszban. Névtelen levelet írtam a drá­gámnak. Többek között ez állt benne: „ ...Hó­napok óta szerelmes szívvel, de némán köve­tem a kisasszonyt. Engedje meg, hogy isme­retlenül bár néha bámulhassam az utca for­gatagában. Örök imádója: egy szőke egyete­mista." (Levélpapír, boríték, bélyeg 1 forint 60 fillér.) Dobozlainé, aki a férjétől csak egy pár bundabéléses csizmát kapott, majd meg­pukkadt az irigységtől. Mindent összegezve, karácsonyi ajándékaim 17 forint 20 fillérbe kerültek. Egy kicsit kiköltekeztem, de meg­érte. Sikerült örömet szereznem embertár­saimnak a szeredet ünnepén. Galambos Szilveszter rácsonyfa ezekben az orszá­gokban is egyre jobban hó­dít. A KARÁCSONY MEGÜN­NEPLÉSE, persze, sokkal ré­gebbi, mint a karácsonyía- állítás szokása Megünneplé­séhez sajátos étkezési szo­kások, népi játékok és babo­nák fűződnek, amelyek ma ugyan egyre ritkábbak már, de nyomukat feljegyezte a néprajztudomány Ezek egy- némelyikében a pogánykor hagyományainak továbbélé­sére ismerhetünk. A kará­csonyi vacsora hazánkban vidékenként változott; néhol a hal, másutt a kocsonya, vagy mákos guba volt az ünnepi eledel, de ismerünk, olyan vidéket is, ahol mézbe mártott hagyma volt az ün­nepi csemege. A TÉLFORDULŐ ünnep volt már a régi kul- túmépeknél is. Elődeit a hinduknál Pongol, a per­zsáknál Mithras, az egyipto­miaknál Osiris, a rómaiak­nál Saturous tiszteletére rendezett ünnepekben kell keresnünk. Ezek az ünnepek a világosságnak a sötétség felett, az életnek a halál fe­lett való diadalát hirdették. A karácsonyhoz fűződő régi magyar népszokások közül a „kántálás”, az alkalmilag összeverődött kórus éneklése a rómaiak népüdvözlő éne­keinek a kései utóda; de ez is, akár az „ostyahordozás” és a „betlehemezés” szokása, egyre inkább kimegy a di­vatból. A karácsonyi ajándé­kozás, az „angyalfia” szintén századok óta ismert s a ró­mai saturnáliák gyermJc- ajándékozási szokásait őrzi. Kiveszőben vannak a kará­csonnyal kapcsolatos babo­nák is: az asztal alá szórt szemes terményekkel való állatetetés, a „karácsonyi morzsa” összeszedése gyógyí­tás céljából stb. A kará­csony vasárnapján hajdan dívott regöléssel is egyre rit­kábban találkozhatunk, s mindezek helyébe a rokonok, jó barátok, ismerősök láto­gatásai léptek. S a karácsony után ismét jönnek a munkás hétközna­pok, hogy a legközelebbi ka­rácsonyra is mindenkinek jusson szeretet, jófalat, aján­dék a karácsonyfa alá, s is­mét együtt üljön a feldíszí­tett karácsonyfa alatt a család. Galambos Ferenc Világjáró Alig bújt ki a föld­ből a kis fenyő, már­is megtanulta, mi az engedetlenség. A nagy- fenyők tanácsait nem fogadta meg és min­dent a saját feje után csinált. így például nem akarta a földből szívni a táplálékot, in­kább játszott a szel­lővel, nézegette a fá­kon ■ ugra-bugráló rnó- kuskákat, vagy cseve­gett az ágain megpihe­nő dalosmadárkák- kai. Nem Is nőtt gyorsan, de ő ezzel mit sem tö­rődött. Egy téli napon hallotta, hogy az öreg­fenyők beszélgetnek <* karácsonyról. Arról is szó esett, hogy a fe­nyőket kivágják, fel­díszítik és viszik a gyerekekhez, hogy azok örüljenek nekik. Az egyik Szép fiatal fe­nyő is azt mondta, már alig várja azt a napot, mikor látja majd a gyerekek örö­mét. No, több sem kel­lett a kis fény őriek, uuit-futt maga ban. Hogyisne. Még hogy őt kivágják és elvi­gyék a gyerekekhez... ,,Bn ugyan nem törő­döm azzal, hogy örül­nek-e a gyerekek vagy sem” — morgott ma­gában. „Engem ugyan nem fognak kivágni, majd én elintézem a sorsom. Világgá me­gyek" — határozta el magát egy este. Addig- addig izgett-mozgott, amíg gyenge gyökerei kijöttek a földből és csodák csodájára lép­kedett. Vidáman indult út­nak, Szép helyeken járt. A múlva nézte a nagyvárosokat, hegye- ket-völgyeket, vizeket Nappal meghúzódott valahol, nehogy meg­lássák az emberek és magukkal vigyék. De este jókedvűen ment tovább. Meg-megállt egy percre, jól megné­zett mindent, aztán indult tovább. Sietett mert elhatározta, ad­dig meg sem pihen, amíg körül nem járja a világot Képzeljétek, még a tengeren is átjutott, mert elbújt egy hajó aljában. Sokáig úszott a tengeren a hajó. Az­tán parthoz ért, kikö­tött. Este volt már. A parton álló fák éppen csicsigatták a kisfákat altatódalt dúdolt a szét A kisfenyő útnak indult. Üiközben tud­ta meg, hogy Vietnam­ba jutott el. Amerre járt, mindenhol pusz­tulást látott, össze­rombolt házakat, szét­bombázott utakat, ki­égett erdőket, szomo­rú, fáradt embereket Ijedten dobbant a szi­ve: — Ilyen k vau » világon? Egy ablakot látott a messzeségben világíta­ni. Mikor odaért, be- kukucskáU rqgj$, Egy édesanya beszélgetett a kisfiával. Körülné­zett. Nagyon szegé­nyes volt ebben a kis szooában minden. A kisfiú és édesanyja so­vány volt. A kisfenyő odatapadt az ablakhoz, vajon miről is beszél­getnek odabent —• Karácsony este van — simogatta meg kisfia fejét az édes­anyja. Talán... majd egyszer édesapa is ha­zajön.., Ha béke lesz... A kisfenyőt megro­hanták a gondolatok. Eszébe jutott, hogy otthon vidámak az emberek és gyerekek, a családok együtt ün­nepelnek. mert béke van... Csillogni kez­dett a kisfenyő, a könnyek csillogtak rajta... Aztán már csak egy­re tudott gondolni, hogyan szerezhetne örömet ennek a kisfiú­nak? Már el is felej­tette, hogy éppen azért indult útnak, mert nem akart örömet sze­rezni a gyerekeknek. Most már boldognak akarta látni a kisfiút. Egyik ágái'al halkan megkocogtatta az ab­lakot. A kisfiú meg­hallotta és kinyitotta, örömmel kiáltott fel: — Édesanyám! Nézd, milyen szép fenyőcs- ke van itt! Szaladt is már érte. Boldogan vitte be a szobába. Kacagott örömében, Simogatta, csókolgatta.. Aztán ho­zott egy földdel telt edényt. Beleültette a fenyőt, s az meg szív­ta, szívta a táplálékot a nedves földből és olyan illatot árasztott, mintha tavasz lenne. Mindenki boldog volt. Az édesanya örült kisfia boldogsá­gának, a kisfiú a szép fenyőnek, s a kisfenyő pedig annak, hogy örömet okozott. ... És valahol Viet­namban boldog volt egy katona is, — a kisfiú édesapja — mert karácsony este nr,n hullottak a bom­bák. tási Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom