Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
ILLÉS ISTVÁN: Fiam emlékére v Kisfiam, téged nem őriznél fényképes mosolyalbamok. Rólad lassan mindenki megfeledkezik már. De én esténkén! ébren álmodok. Hallgatva anyád szuszogását. Előhívom képedet as éjszaka negativján... KEREKES IMRE; ✓ Önki ízületül ók Igen, ez úgy lesz. ha mindenki saját maga intézi dolgát, egy orvos járja a bolondját, mert nem tud többé gyógyítani, egy lázmérő küldi a szolgát, a higanyt hogy mérjen lázat neki, egy bőgős a sarokban saját nótáját húzza és veregeti hátulját vonóval s egy mosógép saját szennyesét teregeti. A nap a hasát melengeti. Mig egy hordó a társának tölt a felhő magába vizet önt a dió hámozza friss belét, a dinnye issza saját levét, Hát a sorsom mit csinál? Azt. ami fő mestersége, görnyed, lép és szalutál, ©SANÁDY JÁNOS; Alpinisták Süketen zajonganak a pályaudvarok. A fény küldői 6k lassú vonatokon, gyors repülőgépeken. Emberek mennek Emberekhez. Alpinisták Mount Everestekhez utaznak, s e csúcsra kitűzött zászlót lefényképezik, s ingáznak emberek a falvak és gyárak között. Hegynélküli csűpsok alpinistái ők. Hátizsákjuk fémcsatja ragyj änatolij Afoktzlns Í mmm BIP S ** szünidő előtti napon így szólt hozzánk tanítónőnk, Valentyina Georgijevna: — Holnap kezdődik a nyári szünet. Biztos vagvok benne, hogy nagyon boldog lesz minden napotok. Vár benneteket a kirándulás, a múzeum. az uszoda De lesz egy legboldogabb napotok is. Ebben biztos vagyok! Hát erről írjatok egy fogalmazást. A legjobbat felolvasom majd az osztály előtt Tehát: „A legboldogabb napom!” Rájöttem, Valentyina Ge- orgijevnának szinte bogara, hogy dolgozatainkban feltétlenül valami ..leg”-ről írjunk: „Legmegbízhatóbb barátom”, „Legkedvesebb könyvem”, „Legboldogabb napom .. Történt, hogy egy este a mama és a papa összevesztek. Nem tudom, min kaptak össze, mert valahol ismerősöknél voltak vendégségben és nagyon későn tértek haza. Elég az hozzá hogy reggel nem szóltak egymáshoz.,. Nagyon elszomorít, ha a mama és a papa veszekszenek. bár il vénkor mindent megkapok tőlük, ami csak jólesik. ^ ásnap, sőt harmadnap is igyekeztem szemmel tartani őket Amint hazajöttek a munkából, nyomban olyan kérésekkel álltam elő, amelyek otthon, sőt egy szobában tartották mindkettőjüket. Kéréseimet feltétel nélkül teljesítették. Ebben szinte versenyeztek egymással! És szinte lopva meg- megsimogetták a fejem. „Sajnálnak, részvétet érezsrdk Msriawa::: — gondoltam — ez azt jelenti, hogy valami komoly dolog törté- lük!’’ Tanítónőm meg volt győződve arról, hogy szünidőm minden napja nagyon boldog lesz Azt mondta: „Biztos vagyok benne!” De már öt nap múlt el. s a boldogságnak még se híre, se hamva. „Elszoknak a beszélgetéstől — gondoltam — Aztán pedig . .” Szörnyű érzés fogott el. És akkor kémén ven megfoeadtam, hogy összebé- kítem őket. Gyorsan és határozottan kellett cselekedni. De hogyan? Olvastam valahol, sőt a rádióban is hallottam hogy az öröm és a bánat összeköti az embereket. Persze, örömet nehezebb szerezni, mint bánatot. Ahhoz, hogy megörvendeztessünk, boldoggá tegvünk egv embert, sokat kell fáradozni. Annál viszont mi sem könnyebb, hogv a hangulatát elrontsuk! Ezt p^r-sze nem is akarom . .. Elhatároztam hát, hogv kezdem az örömmel. Ha nines éppen iskolai szünet, megtettem volna a lehetetlent- r.égvest szerzek geo’net-iából! A matematika tanárnő azt mondta, egv S7cmem'’j ..térérzékem” sínes, sót ezt meg is írta a papának. S ha ezek után beállítok egv négyessel! A mama éc a papa összeesóknl- ne.k, az*án ősszpcsókolóz- nnk ... De ez csak ábránd: szünidőben még senki sem kapott jegvet , Miféle örömet Is tudnék szerezni most nekik? ^ Ihatároztam. hogv kitakarítok. Sokáig buzgöl- kodtam a rongvokfknl és ke- fékkel. Mikor este baz" ült- tok a szüleim, nem az ötlött a szemükbe, hogy a padló ragyog, hanem az. hogy én nyakig mocskos vagyok. — Kitakarítottam! — Derék dolog, hogy igyekszel segíteni a mamának, — mondta a papa, s rá sem nézett a mamára. Mama megcsókolt, s úgy simogatta meg a buksimat, «vtnt valami apában-anyátlan árváét Másnap, bár szünet volt. hétkor keltem bekapcsoltam a rádiót, s elkezdtem tornászni. amit azelőtt sosem csináltam. Döngő léptekkel trappoltam a lakásban, jó hangosan nagyokat lélegeztem. — Apádnak sem ártana® — jegyezte meg a mama, és persze rá se nézett a papára. A papa pedig végigsimi- totta a-z arcomat. Majdnem elsírtam magam. Egvszóval. az öröm nem fűzte, nem békí tette össze őket. Ha örültek is. valnhogv kfllön-Vülön. ki-ki magában. És ekkor elszántaim magam a vé”ső dologra: a bánat segítségévei békítem össze őket* Természetesen legiőbb lett volna megbetegedni. Kész lettem volna ágvban tölteni az egész szünidőt, lázban hánykolódva zabáRam volm bárm:féle orvosságot, csak a szüleim úira beszélni kezdjenek egymással És legyen min't-m úev. mint azelőtt ... Ha lehetne, súlvos, szinte gvógvfthatatlan betegnek tettetném magam, de ssinos. hőmérő és orvos is létezik a világon. Nem maradt más. mint eltűnni Ideiglenesen elveszni. Aznan este azt mondtam: — Elmegyek Becsszóhoz. Fontos ügy! g ° ecsszó a . barátom, Zsenvka csúfneve volt. Bármiről beszélt, mindig így kezdte: „Esküdi meg. hogy senkinek sem szólsz erről!” Megesküdtem. „Becssző?” „Becsszó!” — mondtam. És bármit is mondtam Zsenvkának. nyomban biztosított: „Soha. senkinek! Becsszó!” S addig-addig fo- gadkozott. míg a végén csúfnévként maradt rajta a becsszó. Akkor este szükségem volt valakire, aki tud titkot őrizni! — Sokáig maradsz? — kérdezte a papa. — Á. húsz perc múlva itt vagvok! — mondtam neki és mezőséből tam. Aztán megcsókoltam a mamát is, valahogy úgy, kezdte kopasz fejét, vigasztalásként, melegen ... Az öreg is felkelt aztán, s szokás szerint első gondolata volt: „Felkelhettem”. A régi falióra tikk-takko- lását hallgatva öltözködött lassan. „Vénebb vagyok megint egy éjszakával” — ment át az agyán a megszokott tűnődés. Egyszer csak az óra megállt. • „Lejárt” — vette észre az öreg. „Fel kéne húzni”. S amint aztán az órát birizgálta remegő kézzel, olyasmi jutott eszébe, amitől nagy fekete félelem terült remegő lelkére. „Nagyapám is így halt meg, így állt az óra előtt, húzta fel. aztán hanyatt vágódott, s vége volt” — s az üvegajtót már ő sem tudta becsukni, mert nagyon-nagyon megijesztette magát ezzel az emlékezéssel. Hát- ratántorult, s hiába kapott a sublót széle után. szép lassan csak lebi- csaklott a földre. Földre került a két Guba. Az idősebb .tápászkodott fel először. mert ő nagyon félt ettől a helyzettől. Eddig várta a halált, most, hogy meglegyintette, már félt tőle nagyon. Nagyon nehezen, nyöszörögve, fekvésből térdre, térdről székre támaszkodva, remegve ment ez a felállás. Majd kibotorkált, gör- nyedtnél is görnyedtebben a napra, beleült, a székbe, s észre sem vette a gyöpön síró gyermeket. Délben egyikőjük sem nyúlt ételhez. Az öreg Guba nagyon gyengének érezte magát a végét várta, fel sem állt a székéből. Pinke pedig csak a nvúPai bíbe'ődött. Mindent megpróbált már vele betakarta, legyezhette. erőnek erejével m-gi'at- ta. de a nyúl ezvre betegebb lett. Kétségb°esstten tekingetett d’dióiéra, de ő meg sem mozdult, s n’ába vitte oda hozzá megint, rá sem tette a kezét. _ Meg fog dögleni. fiam — m ondta s befelé hallgatózott, jár-e még a szíve. — Hozzál vizet fiam ihn*nák — inorvüa k^-'bb A «vermek töltött neki bő erébe, s míg az öreg ivott, azt mendta: — Ügyi. ha a nyúl inna, megmaradna. öregapám — Elpusztul. A nyúl olyan. P egyszer beteg, vége. Elhallgattak. Pinke visszatette a ketrecbe a nyulat, és a kapu felé somforoált. Balog Gabri járt az eszében, hozzá akart elszökni. Segítsen, vagy adjon neki egy másik nyulat. Legalább valami kis nyúl- fiat, ha már ennek el kell pusztulnia. Az öreg észrevette, hogy Szökésen töri a fejét a gyermek. — Hová mész? Pinke nem felelt, hanem leült a nyitott kapu tövében, a földre. — Ne hagyjál itten most, fiam. — S még azt is hozzá akarta tenni: legyen, aki lefogja a szemem, de ezt mégsem mondta ki a gyermeknek. Inkább lehunyta a szemét. Pinke leste. Hitte, elaludt. S akkor óvatosan kicsúszott a félig nyitott kapun, s úsgyi, szaladt be a falu * felé. A kutya utána. Kirepült a ha- lálszagú házból, mint a kismadár a fészkéből./. És akkor az öreg Guba elkezdte csatáiét imádkozott. Mikor aztán megalkudtak Balog Gabrival kettesben ballagtak haza. Pinke, ölében egy kis angóranyúl- lal, boldogan lépkedett. Otthon, a ház végében aztán át lett adva a peccő. Gabri ün"ané!yesen köpött egyet áldomás helvett. — Csere-bere fogadom, többet vissza nem adom. A.ztán nehogy sírjál a pecoődért, kis Guba. A vén Guba pedig ezalatt végleg megadta magát. „Jól van ez pap nélkül is” — gondolta. Este ie’t. a folyó fe’ől hűvös pára szállt az udvarra, s fa’ze’düit a békák kó-u^a A fóubo’d a kertek F°’ől Ivdeg jényt öntött szét az esti tájon. P:nke a nyui-kat gondozta. Az úiat megetette, a beteget simogatta. Aztán az öreg odaparancsolta maga meüé a gyermeket. Halkan, betegen jött' belőle a remegő hang. — Üli ide mellém, fiam. -r- P'nke od-tn’eped ett a szék lába mellé a földre. — F!<?vé,m«7z a szavamra. — Éhes vagyok. Együnk, öregapám! — Én már nem e^zók többet fiam. Meghalok. — A gyermek ránéző** erre nagy fekete szemével, csodá'ozva. Nem szólt, csak nézte. Hall- íatott jó daoabig a két arasznyi létű mber Féle-emmel. — öregapám! A k's nyúlnák nem lesz baja a beteg mellett? — kérdezte aztán a gyerek. — Ne azzal törőd most — rebeg- te az öreg. és elcsuklott a hangja. — Nem biztos még, hogy a nagy belga megdöglik. Hátha a kicsi kigyógyítja. — S azzal felállt Pinke, a ketrechez szaladt, kiemelté a kis nyulat meg a beteget is, s odacipelte őket a székhez. Leült, széttárta a lábát, s közétette az ál'a+okat. — Nézze, öregapám, ebből is nagy nyúl lesz ám! — Mondd meg apádnak — s már alig hallhatóan suttogott a legidősebb Guba Imre — fakcpor'ót akarok Mostanában nádból is csinálnak, de nekem az nem jó. Tiszteljenek meg fakoporsóval. — Megmondom — értette meg a gyerek a súlyos szavakat, s aztán rögvest a beteg nvúlra gondolt, hogyha az elpusztul, nem kell neki koporsó .. Hosszan hallgatott aztán a két arasznyi létű érnber, s az öreg Guba szép csendesen elaludt a székben — örökre. Halott szeme most is nyugodtan nézett a semmi íjszakába. Pinke nem bírta aztán sokáig a hallgatást, az éhség is kínozta, visz- szatette hát a nyulakat a ketrecbe, vizet öntött még nekik a kis cserépbe, amikor meglátta, hogy a beteg belga nyúl feje benn marad a vízben, felkiáltott: — Elpusztult a belga! Hallgatott, nézte egy darabig, nem mert hozzányúlni. — A kicsi meg harapja a fölét, őre® 11 mintha «ez SszaSd-ssrfera vagy a frontra indulnék. A mama és papa egymásra néztek. A bánat még néma ért el hozzájuk, de az előszele már megcsapta őket. Éreztem, hogy valamicskét már közeledtek egymáshoz, Ezzel elmentem Zsenykáhoa. Olyan ábrázattal rontottam be hozzá, hogy rögtöm azt kérdezte: — Megszöktél hazulról? — Meg... — Helyes. Már rég kellett volna. Ne izgulj, senki sem tudja meg. Becsszó! Zsenykának halvány fogalma sem volt arról, mi zajlik nálunk, de roppant szerette, ha a gverekek megszöktek. elbújtak, eltűntek. — Öt percenként hívd fel a szüléimét, s mondd nekik, hogy már nagyon vársz, és én még mindig nem vagvok itt... Érted? Amíg eszüket nem vesztik az izgalomtól. Persze, nem a szó szaros értelmében. — De mire jó mindez? Persze, én soha. senkinek? Hisz tudod ... Becsszó! De elmesélhettem-e én est még Becsszónak is? Zsenyka elkezdte a hívást. Hol a papa hol a mama jelentkezett, attól függően, melyikük tartózkodott éppen a folyosón, a telefon közelében. z senyka ötödik hívása után már egvikük sem mozdult el a folyosóról. Sőt, akkor már ők kezdték hívná Zsenykát. — Még mindig nem ért oda? — kérdezte aggódva a mama. — Nem létezik-! Akkor valami történhetett. — Én is izgulok — mondta Zsenvka. — Fontos ügyben kellett volna találkoznunk! De talán még életbe® van ... — Milyen ügyben msnÉ hozzád? — Ez titok. Nem mondhatom el. Megesküdtem rá. Pedig nagyon sietett hozzám.«, Valaminek történnie kellett vele! — Nem kell azért arcnvira elrémíteni őket' — figyelmeztettem Becsszót. — Remeg a mama hangja? — Remeg. — Nagvon remeg? — Eddig még nem nagvoß remegett, de most már igen. Nekem elhiheted. Én mái meg is ... — Meg ne próbáld! Sajnáltam a mamát és a papát. Különösen a mamát. A panák Ilyenkor valahogy nvugodtabbal? szoktak lenni, ezt rég észrevettem. A mama viszont... De én most nemes cél érdekében cselekszem. Megmentettem a családunkat. Éppen ezért mellőznöm kell a szánalmat. Egv őrahosszat bírtam. — Mit mondott? — kérdeztem Zsenvkát a mama következő hívásakor. — Megőrülünk! — újságolta elragadtatással. — Azt mondta: „Megőrülünk...”? Nem azt, hogy „megőrülök”? Jó! értetted? — Esküszöm! De gyötörni kéne még egy kicsit őket! — javasolta Zsenyka. — Hadd telefonálnának a rendőrségre. — Egyéb se hiányzik! Rohantam haza. Az ajtót zajtalanul nyitottam ki a saját kulcsommal és lábujihegyen osontam bo a folyosóra. A mama és a papa a telefon két oldalán ültek, sáoadtan. elgyötörtén. És egymás szemébe néztek... Együtt szenvedtek, kettesben. Es gyönyörű volt! Mikor észrevették, felugrottak... Megöleltek, összevissza csókoltak. Aztán egymás nyakába borultak. Kát ez lett az én vakációm legboldogabb napja. 4 ^ szivem könnyű léte és másnap nekiültem a fogalmazásnak. Megírtam, hogy az volt a legboldogabb napom, amikor elmentem a Tretyakov-kéotárba. Tényleg jártam ott, de jó fél évvel ezelőtt... (Ford.: Antal Miklós) ÍÍNÖ, tíí S&* liésEWtík fu .ifw,
