Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-22 / 299. szám

A miskolci téli tárlatról Y Ä december elején meg­r *yílt és csaknem egy hóna­pon át nyitva tartó miskolci téli tárlat bizonyára megle­petés azoknak is, akik az észak-magyarországi képző­művészek szervezeti élete iránt érdeklődnek. Eddig az ■volt a szokás, hogy a terü­leti szervezet, amely Nógrád, Borsod és Heves megyék képzőművészeit fogja egybe, évenként rendezett egy na­gyobb tárlatot, hogy régkmá- Üs szemlén, vessék össze az e tájon élő művészek törek­véseiket, eredményeiket. Most, ezen a kiállításon a keret kitágulni látszik és mint az igény is jelzi, a téli tárlat országos méreteket alkar bemutatni. Igaz, az idei kiállítás még csak az első 'lépés, mert zömmel mégis csak az északon élő és dol­gozó festőművészek, szobrá­szok munkáit láthatjuk itt, de feltűnik eleven és az egyéniséget oly biztosan su­gárzó színeivel Bemáth Aurél, Domamovszky Endre, Martyn Ferenc, Berki Viola munkája is. A másik érde­kes vonása ennek a tárlat­nak az, ahogyan az ízléses katalógus fogalmaz: ennek az országrésznek a művésze­tek vonatkozásaiban, is fővá­rosa akar lenni Miskolc. Ezt a szándékot tükrözi a gon­dosan megrendezett kiállítá­son felül és kívül az is, hogy kilenc mecénás — élükön Miskolc város tanácsával — ©lapított díjakat. A díjak serkentő-buzditó hatását és az északi tájak vonzóerejét ma már nem kell külön bi­zonyítanunk: Salgótarjántól Tokajig igen sok művész te­lepedett le itt, hogy ebből a tájból és atmoszférából táp­lálkozzék. A kiállítáison sók ismerős stílussal, sok ismerős festő­vel, grafikussal, szobrásszal találkoztunk. Vagy a zsűri lehetett nagyon igényes, vagy a tárlat méreteit szo­rították össze a grafikák mi­att, de olajban kevés alko­tást látunk. Összhatásuk mindenképpen harmonikus, még akkor is, ha itt-ott ki­rínak a törékvésék szerint excentrikusnak ható mun­kák is. Hogy a tájjélegnél maradjunk, a kiállítás jelen­tősebb darabjaiként kell em­lítenünk Zsignár István Diósgyőri táját, Seres János négy képe közül Blikkjét, Papp László olajtemperáit, amelyek a gyár és a régi vá­rosok világát idézik jól jel­lemző színekkel. Dala József Szabad május Mezőkövesden című műve érzékelteti azt a mozgalmasságot, amely a fel- szabadulási időkben a falut ellepte. Csabai Kálmán Régi bányája a sárgákkal való ér­dekes és gazdag játéknak látszik. Elet- és emberszemléleté­vel, naivnak látszani akaró fogalmazásával Berki Viola külön világot épít fel magá­nak. Naív templomi freskók vagy szelíden félszeg ikonok jutnak az ember eszébe, ha Berki Viola figuráit szem­léli a több szférára osztott alkotásokon. Bemáth Aurél Aliz erké­lyen című munkáját a Ba­laton melléki világ, az a sok-sok zöld és árnyalatai hódítanak. Domanovszky Endre kalapos nő és Tarka teríték című kompozíciója foltjaikkal és kecses figurá­ikkal hatnak. Iványi Ödön Műtermi enterdeurje most valahogy másképp hozza a vízben ol­dott és fátyolos színeket, mint az egy évvel ezelőtti tárlaton bemutatott művei. Kmetty János Szentendrei­ek című műve, Martyn Fe­renc Kompozíciója, Pataki János Gardája a mesterek jellegzetes és ismerős stílus­jegyeit, hangulatait adják. Külön kell szólnunk az egri festőkről, mert ezen a tárlaton mindhárman szép sikert könyvelhetnek el. Kis­ír on Ihy Jenő négy olajjal és három grafikával, Blaskó János két olajjal és Nagy Ernő három akvarellel vesz részt a tárlaton. Kishonthy Jenő első iga­zán jelentős sikere ez a ki­állítás. Nemcsak azért, mert viszonylag sokat állít ki, ha­nem anyagának eleven visszhangja is van. Két ön­arcképe stílusban, és hangu­latban is eltér egymástól, a Kettős arckép és a házaspár — bár ugyanazok a szemé­lyek a hősei mindkét mű­nek — ugyancsak más-más hangulatot, benyomást kel­tenek. Évek óta figyelve ezt a művészetet, meg lehet ál­lapítani, hogy Kishonthy egyre inkább a lélek mély­ségei felé tart, igyekszik hangot adni olyan intim életérzéseknek amelyek a szobák csendjét, az elmél­kedő embert idézik. A tuda­tos szerkesztés emelteti fel az arc elé a finom kezet, mert nála az arc és a kéz tartása együttesen vallanak az emberről. Hősei tág szemmel néznek valahová, nem mintha valamit keres­nének, inkább azért, mert valamit látnak, s köziben megmutatják magukat. Há­rom grafikája Leninről — a téma érdekes feldolgozása, utánérzés nélkül. Blaskó János feszültsége még a katalógus reproduk­ciói között is eleven hatású, másik munkája, Az építé­szetre gondolva pedig a ki­állítás egyik legérdekesebb darabja. A geometriai for­mák között, középre állítva egy antik korsó, váza vagy amfora s ezek között a for­mák és színek között átsu­han egy fény-nyaláb, har­móniában mindazzal, ami a képen látható — szemet gyönyörködtet., Nagy Ernő három akva- rellje a tokaji emlékekből táplálkozik. A Csónakok, az Erdő széle és a Virágcsend­élet azt a finom lírát ismét­li, amelyet Nagy Ernő egyé­nisége hordoz. Kompozíciói egyre könnyedebb hangvéte- lűek. lezárlabbak, a művész kezdi sűríteni a levegőt, az atmoszférát témáiban. Beszámolónk korántsem lenne teljes, ha nem szól­nánk a fontos grafildai részről és a szobrokról. Czinke Ferenc Karosad le­gendái — fametszetek — drámai erővel hatnak, Csó­ka ny Kálmán, három réz­karca betekintést ad a mű­vész világálba. Feledy Gyula litográfiái Bartók-remi- niscenciákat ébresztenék, Va- kovszky László emlékezései 1945-re és a 25 éves felsza- baidultságra közéleti tölté- sűek, Tenkács Tibor és Tel­iinger István lírája említés­re méltó. Pető János Hol fi- utasa a maga meséből lopott formáival az egyik leghatá­sosabb grafika ezen a tárla­ton. Viszonylag komoly anyag sorakozik a tartaton kis­plasztikában. Asszonyi Ta­más érmei, Kerénvi Csor.t- váryja, id. Szabó István fa­szobrai, Varga Imre Derko- vitsa bronzban. Nagy István János vörösmárvány Fekvő nője, Kovács Ferenc már­ványfigurái, Kiss Nagy András bronzmunfeáí még csak hangsúlyozzák azt a szándékot, amely a miskolci téli tárlatot országos jelle­gűvé alkarja tenni — fejlesz­teni. Rövid summázatul el­mondhatjuk: évek óta nem láttunk Miskolcon és fisaak- Magyarországon ilyen han­gulatot adó. művészi élményt nyújtó kiállítást. (farkas) A Gestapo büntetőexpedíciójának kudarca Egy évvel Hitler uralomra jutása előtt a fiatal had­nagy egy befolyásos védnöke révén állást kapott a német nagykövetség mellett műkö­dő katonai küldöttség gépe­zetében. A dosszié dokumen­tumai arra mutattak, hogy a német hadsereg hadnagya megengedte, hogy igen ba­nális módon a külföldi hír­szerző szolgálat karmai közé kerüljön. Külföldön ugyanis annak idején túlságosan sok csábító dolog volt egy ilyen kisfizetésű német tiszt szá­mára: szép nők drága étter­mek, kabarék játéktermek... Gert könnyen belevetette magát az éjszakai életbe; az­tán elsikkasztotta a pénzt, amit a nagykövetség bízott rá és... A dossziéban vol­tak jelentéseinek másolatai és áz eredeti elismervények is, amelyekkel igazolta, hogy átvegye a díjat „munkájá­ért”. Szép összegek voltak ezek, mert ő, mint a katonai átvette a díjat „munkáiá- követség legbizalmasabb ter­mészetű okmányaihoz is hozzáférhetett. A hírszerző szolgálat alaposan kiaknáz­ta Gert szolgálatait. Gert azonban 1933 elején várat­lanul elutazott Németország­ba, nyoma veszett, s azóta nem vették fel vele a kap­csolatot. Andrej hosszan nézegette Gert tíz évvel ezelőtt készült fényképét: egy fiatal tiszt bámult rá, teljesen kifehé- redett hajjal, arcán a jelleg­zetes sebhellyel — egy pár­baj nyomával. Azóta sok minden megvál­tozott. 1942-ben a hitleri Né­metország még a győzelem kábulatában élt, a német hadserek megszállta Francia- országot, Belgiumot, Norvé­giát, Dániát, Hollandiát, Csehszlovákiát, Lengyelor­szágot, Jugoszláviát... Ezek­nek a sikereknek természet­szerűleg hatniuk kellett Gertre is. aki megfeledke­zett a Németország számára súlyos napokban elkövetett bűneiről, vagy legalábbis meg akart feledkezni rólulc Alfrédnek igaza, volt — ez a német nem lett volna haj­landó felújítani vele a kap­csolatokat, vagyis a legyő­zött ország hírszerző szolgá­latával. És a szovjettel? Er­re a kérdésre már nehezebb volt elfogadható választ ad­ni. Andrej mégsem akart le­mondani a próbálkozásról, hogy rákényszerítse Gertet; dolgozzon a szovjet hírszer­ző szolgálatnak. Nem akart erről lemondani, pedig tud­ta, hogy a dolog nagyon ne­héz és egész csoportjára néz­ve kockázatos. Kétségek között Hogyan lehetne megtudni, miként viselkedik majd Gert? Lehet-e arra számíta­ni, hogy nyugodtan, mint valami elkerülhetetlen dol­got fogadja azt, hogy vissza- imlékezletik az általa egy­koron elfogadott kötelezett­ségekre? Hajlandó lesz-e együttműködni? Nem, ez szinte kizárt dolog. Gert sok­féleképpen rászolgált arra, hogy megpróbálják vissza^ jnvákorabéH hölgy, Olga sse- mélyénél zseniálisabb nyo­mozót, e társaságnál általá­ban naivabban tökkelütött együttest, s ennél a filmsoro­zatnál oktondibb „krimv’-so- rozatot nem láttam. Eddig! Schütz Ha a „Feleségein Mit terme ön az én he­lyemben? Ugyanezt. Én is abbahagytam volna e ta­nácsadó szolgálatot, sőt, meg­mondom őszintén, én koráb­ban abbahagytam volna. Az eltelt hónapok ugyanis azt igazolták, hogy gyanakvásom a kezdet kezdetén jogos volt: egy jó „tanácsadás” többet’ ért volna, mint tíz gyenge. Nem is a „tanácsokkal” volt a baj. mert néha még jóízűt derültünk is, hanem sokkal inkább azzal a ténnyel, hogy Kállai István nem tudott dönteni: valóban közéleti kér­désekre, súlyos társadalmi problémákra keres-e választ, vagy csak a felületet hasz­nálja fel egy kis szemkáp­ráztató zsonglőrködésre. Emiatt aztán a felületről szóló semmitmondó kérdések­re néha mólyenszántó válasz született, máskor alapvető kérdésekre semmitmondó semmit mondás. Még - később már a kérdéseket is úgy vá­logatta ki a Fortuna, hogy... igen... jobb volt abbahagy­ni. Feleségem hagyatéka, La- biche bohózata több mint száz éves. És az égvilágon semmit nem akar mondánk Egy röpke órácskát szórakoz­tatni, hamiskodó kacsintással meghámozni egy szép, színes léggömböt — legalábbis Fé­nyes Szabolcs zenéjének és Szirtes Tamás rendezésének jóvoltából. Meg természete­sen u jól mókázó, a játékot szemmel láthatólag önmaguk is élvező szereplőgárda jó- voltálbóL Jó tempójú, ízléssel és könnyedén rendezett ko­médiában talán csak a „szentség”-elés volt több, mint a szemmeresztgető ki- kacsintás, — de hát végtére is érthető ez: a magyar szí­nésziek nincsenek hozzászok­va a teatralitáshoz. Vagy én tévednék? Lehet De abban azért va­emlékeztetni múltjára — képes még fegyvert is rán­tani! Egy dologbán azonban Andrej szilárdan hitt — Ger­tet semmilyen mély eszmei meggyőződés nem vezérelte akkor sem és most sem fog­ja vezérelni, ha estleg bead­ja .a derekát. A szovjet hír­szerző éppen erre alapozta tervét. A nácizmus lényege, vagyis politikai és erkölcsi koncep­ciójának lényege arra irá­nyult, hogy az emberiséget visszatérítse a korai közép­korba, valójában éppen eb­ben rejlett a hitleri rendszer bukásának csirája is. A ná­cizmus idológiáját elsősor­ban kalandorok és karrieris­ták tették magukévá, s a nácizmus ezeréves uralmá­ban — amit a Führer hir­detett meg — a náci párt tagjai mindaddig hittek, amíg a hitleri hadsereg el nem szenvedte első vereségeit a keleti fronton. A győzelem kábulata oszladozott, a nagy vezéregyéniségek még a leg- állhatatosabb nácikat is ar­ra késztették, hogy elgondol­kozzanak, mi lesz velük a végső kudarc után. A náci hadsereg vereségeinek gya­rapodásával és az antifa­siszta koalíció megalakulá­sával párhuzamosan egyre gyakrabban oltódok fel ezek a gondolatok a nácik fejé­ben.- ü'tiiufaljiik) lóban nem, hogy a kedves kis igénytelenséget végered­ményben igényesen .valósítot­ták meg. Nyomozók társasága. Fel­hatalmaztam önmagamat an­nak közlésére, miszerint a Hazánk 87 felsőoktatási in­tézményében a nappali, az esti és a levelező tagozato­kon, mintegy 80 ezer egyete­mista, főiskolás kezdte meg az idei első félévi vizsgáit. A nappali tagozaton több mint 53 ezren, az estin 9 ezren, a levelező tagozaton pedig 16 ezernél is többen adnak szá­mot felkészültségükről, — most már az új vizsgasza­bályzat előírása szerint. A korábbi gyakorlattal el­lentétben a Művelődésügyi Minisztérium által legutóbb kiadott tanulmányi és vizs­gaszabályzat' csupán „keret­jellegű”: az egyes egyeteme­ken-, főiskolákon a helyi sa­játosságokhoz, igényekhez, feladatokhoz igazították a részletes előírásokat. Hazánk legnagyobb felső­oktatási intézményében, a Budapesti Műszaki Egyete­hagyatéka” című komédiában Hogy mi jöhet még ezután, azt nem tudom. Ebben az ügyben nem hatalmaztam fel önmagam a jóslásokra. Csak arra, hogy kinyilatkoztassam: féle... nagyon félek. men együttvéve több mint 11 ezer mórnökjelölt — köztük hét és fél ezer nappali tago­zatos hallgató — mái- de­cember 14-én megkezdte fél­évi kollokviumait, szigorla­tait. A nappali hallgatók száz tanszéken, több mint 30 ezer vizsgán fognak számot adni felkészültségükről. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem több mint hat és fél ezer hallgatója decem­ber 20 és február 10. között vizsgázik. Több mint négyezer köz­gazdászjelölt kezdi meg a számadást a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­temen, itt az egyetemi elő­adások látogatása nem kö­telező. az előadások anyaga azonban számonkérhető, min­den félév legalább 16 hetes szorgalmi időből és általában öthetes vizsgaidőszakból áll. Kinek is kell küldenem üdvözlő lapot? Hát először is neki, aztán nekik, óztam őnekik és azoknak, s az illetőknek, és az ét­iéi ékeseknek, valakinek, valakiknek, mind valamennyinek. 475 helyre! Egy kicsit sok. Pénzben is, időben is, és egyáltalán. Azt kell tehát csinálnom, hogy mindvalamennyinek nem küldök üdvözlő la­pot és a valakiknek sem, így megúszom.., Még mindig 300 üdvözlő lap kellene. Sok. Pénzben is, időben is. Azt kell tehát csinál­nom, hogy nem küldök az illetékeseknek, az illetőknek és akkor... hm... még mindig százhuszonöt üdvözlet megírása, felbélyegzése várna rám. Ez is sok, pénzben is, időben is. Megvan, nem írok őnekik és azoknak, sőt, nekik se írok... Mi több, nem írok üdvözlő lapot nqki sem. Úgysem, olvassa el! Ki olvas annyi \üdvözlő lapot? Kinek van arra annyi ideje? Senkinek! Nekem írni, másnak olvasni. De lélekben majd velük leszek! t Gyurkó Géza Csaknem 80000 egyetemista# főiskolás kezdte meg félévi vizsgáit

Next

/
Oldalképek
Tartalom