Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-22 / 299. szám

/ Rjtklfr KOSSUTH 8.» Népdalok 8.49 Harsán a kürtszót 3.24 Humperdinck: Jancsi és és Juliska. Meseopera 11.18 Manyszki—medveének 1U1 Haydn: Katonasaámi. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Melódiakoktél 1338 Törvénykönyv 13.58 Tamás bátya kutyhója R-vált. 15.10 Kóruspódium 15.21 Rádióiskola 18.05 Muzsikáról fiataloknak 16.38 Munkásvándorlás 16.48 Operarészletek 17.55 Versek 18.00 Könnyűzenei híradó 18.30 A Szabó család 19.25 Magyar századok zenéje 20.30 Van új a nap alatt 20.46 Népdalok 20.59 Töltsön egy órát kedvenceivel 22.20 Ünnep után (rádiójáték! 23.02 A vig özvegy (Részi.) 0.10 Haydn :kórusok PETŐFI 8.03 Beethoven-művek 9.00 Nótacsokor 11.45 Az ember ősünkről 12.00 Zenekari muzsika 13.03 Áriák Randevú kettőt® « hatig 18.10 Fiatalok hullámhosszán 20.28 Jókai: A kiskirályok R-vált. 21.28 Hangverseny 22.13 Könnyűzene 22.33 Népi zene 23.15 Két szimf. MAGYAR f.oo Szünidei matiné: Négy kisfilm 17.28 Hírek 17.35 Kuckó 17.55 Mindenki közlekedik,^ 18.45 Ottó és az oroszlán (bábfilm) *8.55 Bart ók-bemutatók nyomában 10.15 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 Nyitott könyv 20.55 OsztálytaláU&OBÓ 21.45 Tv-híradó 2La5 Engels, a fHozóJCus POZSONYI 9 .25 A Tézgomb (tv-kémöliu, S» ítéa SKM» és 32.15 Tv-hírad6 99.45 Kísértés (ameräoss CDdRj EGRI VÖRÖS CSILLAG* <Telefon: 22-33.) Fél I és fél a órakor Szép lányok, ne sírjatok Zenés magyar fűm. Este 8 órakor: Hogyan fogtam et art őrnagyomat Színes NDK háborús kalanőfilm. EGRI BKÖDY: (Telefon: 14-07). Fél 6 és fél 8 órakor Az Angyal vérbosszúja. Magyarul beszélő, színes angol film. GYÖNGYÖSI PUSKlNl Halálos tévedés. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG* Az Abwehr ügynöke. HATVANI VÖRÖS CSILLAG* A kardforgatónő HATVANI KOSSUTH* Az idő ablakai, FÜZESABONY: Szerelmesfilm. HEVES: Neretvai csata. I—Ili Egerben, 19 órától szerda reg­gel 7 óráig, a Bajcsy-Zsüinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére Is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele­fon: 17-274 Mémisag, A Színház- és Filmművészeti Főiskola végzős hallgatói nemrégen mutatták be az Öc.rj Színpadon Marcel Achard Akar velem játszani? című színművét. Rendező: Zsámbéki Gábor volt. Képünkön: Faluhelyt Magda, Székhelyi József. (MTI Foto — Benkő Imre felvétele) Tizenhárom próbamester Sokat foglalkozunk a fia­talokkal, főleg bíráljuk őket. Nem tetszik beat-rajongá- suk és kotnyeleskedésük. Magunkban, vagy egymás között megjegyzést fűzünk divaügényeikhez — bár ugyanakkor mi vesszük meg nekik a bokáig érő kabátot és az- aligszoknyát Szókimondásukat időnként szemtelenségnek, túlzott őszinteségüket ci laikusság­nak tartjuk. Néha beismer­jük, valahol valamit el­rontottunk a nevelésükben — de minden tanulság nél­kül. Hát valahogy így va­gyunk mi a fiatalokkal. De hogy vannak ők ve­lünk? Az egyik gyöngyösi középiskola osztályfőnök- nőjét is izgatta ez a kérdés, s osztályfőnöki óráján nem mindennapi volt a téma: Milyen szülő szeretnék len­ni? erre a kérdésre válaszol­tak a 16—17 éves gyerekek, és ezek tulajdonképpen tük­rözték véleményüket szülé­ikről. A válaszok természe­tesen névtelenül érkezhettek, s az őszinteség, az igények és az érvek néha megdöb­bentőek voltak. Néhány idézet a dolgoza­tokból: „Én egyáltalán nem szeretnék szülő lenni...” „Szülőinek lenni nagy fele­lősség és aki ezt nem tudja megérteni, miért vállalja a gyereket?” „A szülők ne ve­szekedjenek és ne ócsárolják egymást gyerekük előtt, mert az annak fáj”. „Legyen a szülő igazságos és szeresse egyformán min­den gyerekét... És ne csak prédikáljon, viselkedjék ma­ga is úgy, hogy a gyereke tisztelni tudja”. „Ha a szülők már nem szeretik egymást, szerintem akkor sem szabad elválniuk, mert a gyereknek szüksége van mind a két szülőre és akármelyik megy el, az hiányzik.” Szinte kivétel nélkül min­den gyerek írt arról, milyen jó volna a kölcsönös biza­lom, az őszinteség és a meg­értés. És ebben a korban már igényt tartanak arra is, hogy beszéljenek a családi problémákról, még az anya­gi gondokról is. Kevésnek tartják az időt, amit a szü­lők csak velük töltenek. Egyikük ezt így fogalmazta meg: '„Ne csak vendégnek jöjjön haza apa”. A gyerekek önmagukkal szemben is igazságosak. Leg­többjük a szülők nemtörő­dömségét látják abban, hogy nem vonták .őket felelősségre, ha elcsavarogtak, de mind­egyik azt szeretné, ha be­szélnének vele és az időn­kénti felelősségre vonás ne verés, vagy kiabálás legyen. Jogos büntetésnek tartják ugyanakkor azt, ha nem me­hetnek moziba, nem hallgat­hatják a tánczenét. Terhűkre van a „majom- 'eretet”. Szégyellik a töb- oiek előtt. És nagyon Szeret­nék, ha időnként dicsérné­nek is a szülők. Visszatérő probléma: „A gyerek eredményét a szülő sose viszonyítsa az ismerős család gyerekééhez, mert ezzel még a legjobb barátot is megútáltatják.” „Ne mond­ják mindig, bezzeg a má időnkben.” Az egyik gyerek azt írta, 5 ilyen idős gyere­kének már nem fog tiltani bizonyos könyveket és fil­meket, hiszen ha érdekli, pajtásától úgyis mindent megtud és nem biztos, hogy az a legjobb a gyerek szá­mára. Általában nagyon zo­kon veszik, ha eltiltják őket a közös rendezvényektől Talán egyetlen olyan vá­lasz volt, ami megközelíti az ideális szülőről alkotott ké­pet. „Én olyan szülő szeret­nék lenni, mint az enyé­mek. Megértőek, bár bizo­nyos fokig szigorúak. Nem förmednek rám, ha hangos tánczenei. hallgatok és tv- nézésnél nekem már nem szabnak korhatárt. Én ma­gam is tudom, hogy nem voltak rám rossz hatással a filmek, mert a szüleimtől mást láttam az életben. Az én szüleim nem esnek pá­nikba, ha kifogok egy rossz jegyet, mégis rosszul esik, ha látom, hogy egy kicsit ezért szomorúak. Az édes­anyámmal bármiről el le­het beszélgetni • és ettől nem lett kisebb előttem a tekin­télye. Mi nagyon megértjük egymást és nem zavartak ágyba a mexikói VB-közve­títésnél, ott drukkoltam apu­val éjfélig. Szerintem a leg­apróbb dolgok is fontosak lehetnek a szülő és a gyer­mek viszonyában. Én nem használom ki, ha engedéke­nyebbek...” Sokat beszélünk a fiata­lokról, de néha csakugyan nem árt megismerni az ő véleményüket rólunk, szü­lőkről, felnőttekről. Bizo­nyára lesz olyan szülő, aki a gyöngyösi osztályfőnöknő fel­mérésének adataiból tanul valamit. (— d. —) Egykori, dicstelen véget ért aranylábú gyerekünk monda az időben az ő tanítványai­nak: — Kis pé.n, kis foci... A mondás hovatovább klasszikussá vált, és egyesek elkezdték az élet egyéb terü­leteire is alkalmazni. Ilyen­kor az aranylábú gyerek aranyszájából kibuggyant bölcsesség módosul, és mond­ják az emberek szerteszét: — Kis pénz. kis építkezés, kis pénz. kis filmművészet — és így tovább. Nálunk kezdetben vala az az idő, amikor hirdettük, hogy Nyugaton a pénz az is­ten, a pénz a cél és minden­nek a rugója. Mi abban az időben főként a dicsőségért dolgoztunk. Akkoriban ná­lunk a munka valóban a be­csület és dic'd'ég dolga volt aztán kezdték egyre jobban meg is fizetni. Es ahogy több lett a fizet­ség, egyre kevesebbet beszél­tünk a dicsőségről, mond­ván, hogy oklevélért nem AZ ARCOM NYUGODT VOLT, eltűnt róla az a kis aggódó izgalom, amellyel az invitálást fogadtam: „Tessék, szálljon fel! Csak egy kör­re!” Felkecmeregtem az emelet magas ülésre, Laczkó Miklós arcát figyeltem... úgy tűnt, nemcsak megelégedettség tük­röződik rajta: több ennél — egy kis diadalérzés is, ame­lyet alig tud leplezni. A próbamesterek „gyil­kolják” a motorokat. Ezért fizetik őket. A Fest megyei Csepel Au­tógyárban évente több ezer teherautót gyártanak, de a közúti járműprogram kere­tében ezentúl még jobban segítik az autóbuszgyártást: Az ország egyetlen tehera­utógyárában az állóeszközök értéke 1975-re megkétszere­ződik, de a próbamestereit száma nem növekszik. Bárányos János termelési főmérnök elhúzza az ablak függönyét és az udvarnak e kis szögletében sorakozó ha­talmas gépkocsikra mutat: „Ezeket is ők járatják be. Húsz év alatt legalább hu­szonhétféle típust.” Csonka László, a kísérleti üzem osztályvezetője: „1949 óta vagy 50 090 te­herautót gyártottunk. Az Ikarus autóbuszok motorjait is és többek között 1975-ig évente 8—12 ezer autóbusz­alváz készül majd itt. A pró­bamester iránti követel­mény: ...jó pár évig szerel­jen, munkáját a legmaga­sabb szinten értse, kisujjá­ban legyen a motor, a ka­rosszéria, az alváz... a pró­bamesternek egészségesnek kell lennie... ne legyen semmiféle szenvedély rab­ja... lehetőleg beszéljen idegen nyelveket. Jó, hát totózzunk: Wágner németül tud, Pápai angolul... négy beszél németül, ketten an­golul, ketten oroszul, egy franciául...” A próbamesterek az euró­pai , országokon kívül meg­fordulnak Kínában, Nigériá­ban, Szudánban, Egyiptom­ban, Kuwaitban. Ha vásárt tartanak Bagdadban, ők ül­nek a nyeregben és szinte azt csinálják az autóval, amit akarnak... A kedves vevő csodálkozik... „Mit nem tud ez a kocsi?”.,. — Sokat? — A Csepel, kérem, lehet, hogy nem a legesztétíkusabb karosszériáju jármű, de úgy kell agyonütni. Ezt nyúzni lehet kérem — mondja Wal­ter Sándor termelési cso­portvezető. — De a szépség­re is többet adunk, meg kell csak nézni a különböző szí­nű új autóinkat. A GYÄRBAN VAN MŰ­SZERES, minta- és prototí­pus-próba, hogy a széria ki­tűnő legyen. A próbamester ezért üti, veri, vágja a mo­tort. A gyakorlatban: érzé­keny füllel hallgatja a mo­tor zúgását, regisztrálja a zajokat, figyeli a kocsi vi­selkedését betonon, homo­kon, makadámon, esőben, hóban, sárban és fagyban, adnak hűtőszekrényt. Ezért ma már többet ér egy hitel­levél, mint száz oklevél. Annak idején, ha a dolgo­zókat fokozottabb munka el­végzésére akarták buzdítani, akkor összehívtak egy röpé gyűlést, és megígérték, hogy a többletmunka, sikeres el­végzése esetén kapunk egy vándor zászlót. Manapság, ha valahol nagyon rosszul megy a munka, kapunk egy kis rendkívüli prémiumot, hogy kedvünk legyen dolgozni. Régebben, ha a dolgozó 300 százalékot teljesített, kö­zölték a képét a lapok. Ha ma 100 százalékot teljesít, és nem kap egy kis rendkívüli jutalmat, meg van sértve. Annak idején többször hal­lottam X. kartárs lelkes előadását a kapitalizmus vénzhajhászásának lélekmér­gező voltáról. A kartárs a fenti előadásokat ma is meg­tartja, de csak akkor, ha a TIT kifizet értük egy szá­zast Régebben ahhoz, hogy as ember lakást kaphasson, 10 és 20 Celsius fok hőmér­sékleten. Mire a próbames­tertől — a lefutott 25—50 000 kilométer után a kocsi meg­szabadul: átlátszó, akár a pleksziüveg, tulajdonságai nyíltak és nyitottak a szak­emberek számára. Vizsgázik minden csavarja, kuplungja, fékje, kereke, vagy adagoló­ja. A próbamester jobban is­meri a kocsit, mint szülő a gyerekét. A próbamester a végén már sajnálja a motort, mint a jó boxoló az ellenfe­lét, ha az már megadta ma­gát, de szívéből ki kell űznie a kíméletet. Menet közben minden mozdulatát eltúloz­va kell végeznie, másképpen, mint az úrvezetőnek, vagy hivatásos sofőrnek. A pró­bamester gyorsabban fékez, erőszakosabban áll meg és indul el, feltúrzáztatja a mo­tort a „hideglelésig”, talán csak azért, hogy a következő pillanatban leejtse a „pan­gásig” ... — Mi kell ehhez? Fül, orr, kéz, szem, lélek?! — Egyik orvos jobb diag­noszta, mint a másik, hama­rabb meg tudja állapítani a betegséget. Mi megállapítjuk, ugyanakkor okozzuk is — Wágner Mátyás gyorsan ki­keveredik a bonyolult fogal­mazásból. — Olyan ez, mint­ha állandóan baktériumot oltanánk a szervezetbe és fi­gyelnénk a reagálást. — Az útvonal? — Az útvonal többnyire a pécsi 6-os, mert azt hegy, völgy, kanyar és egyenes tarkítja. Egyszerre többen, több kocsival megyünk. Ugyan én még csak három hónapja. BELJEBB AKAROK HA­TOLNI, megfogni mindent ezen a „hullámhosszon”. Ho­gyan esik rájuk a választás? A 40 esztendős Laczkó Mi­hály útja a „karrierig”: álta­lános iskola, ipari iskola, Ganz-ban motorszerelés, itt az anyagyárban motorszere­lés, garázsmunka és végül — a próbamesterség. Egyébként 18 éve „öli” az autókat. A 35 éves Wágner Mátyás tíz éve, Réti György, akinek egy éve hiányzik a nyugdíjkor­határig, 20 éve ül a „soha­sem tudom mit rejt magá­ban” kocsik volánjánál. — A kormány tréfálhat — magyarázza Csonka Lász­ló — esetleg felnyársalhatja a pilótát. De boruláson kí­vül, szerencsére nem volt nagyobb karambol, komo­lyabb sérülés. Pedjg ez a szakma feszült­ségben tartja az embereket. Néha minden kilométernél meg kell állni, a kocsiból ki­szállni, figyelni, visszaülni és az egész kezdődik elölről. Wágner: „...A mecseki via­dukt után megálltam... az eső a nyakamba zúdult. Áz­tam, de végtelenül jólesett. Hallgattam a mennydörgést és jólesett ez is. Feloldódott bennem a szorongás, átestem a krízisen. Jókedvűen men­tem vissza a kocsihoz... gázt adtam.” Szigorúan kell bírálniuk, józanul mérlegelni, megfi­jól kellett dolgozni, családot kellett alapítani. Ma elegendő, ha leszúr az OTP-nek né­hány tízezer forintot. Azelőtt a lakáskiutalásnál megnéz­ték a családi körülményei­met. munkához való viszo­nyomat és még számtalan dolgot. Ma az OTP-nél már nem káderezúelc ... Persze, ma is mondják, hogy dolgozzon többet, és jobban, de plakátja, neonja, műsoros matinéja mégsem a munkaversenynek és az újí­tómozgalomnak, hanem az av.tóny er emény-betétkönyv­nek van. Az is igaz, hogy az esetek többségében a pénzt munkával, a több pénzt több munkával szer­zik. De hogy egyesek azt a sok pénzt honnan veszik, az megfejthetetlen. Szerény kis elménckedésem e megengedhetetlen szellem ellen lázadozik, azért az ügy fontosságára váló tekintettel kérem, részemre némileg meoemelt honoráriumot ki- frtaM szíveskedjek.. .40. t.) gyelni és helyesbíteni koráb­bi megállapításaikat, ami egyike a legnehezebb emberi tulajdonságoknak. Laczkó: „.. .Én nem gon­dolok útközben semmire. Ábrándozni?... Legfeljebb arról, mikor lesz órabéreme­lés. Nevetnek. Feloldódik vele a 10—20 év három, vagy ötezer napjának minden ré­mülete, balsejtelme, az er­nyedt éjszakái?, a pórusokba hatoló álmosság a volánnál. A nevetés cselekvő lénnyé varázsolja újra az embert. — Legtöbbjüknek saját kocsija van — mondja a fő­nök —, de ez nem is annyi­ra jólétük kifejezője, inkább a motorhoz való ragaszko­dásé. Mert az órabérük: 12 —14 forint... (Akár egy kö­zepesen gazdálkodó tsz ki­egészítő üzemágóban a kezdő lakatosoké: Ára elzavarni sem lehetne őket. — Tizenkettes Fordom van — Wágner arca kisimul — kitűnő kocsi... A világ leg­jobbjai? Szerintem a Merci, Voló... ha a sivatag köze­pén ledobnának, ezeket ta­lálnám ... Én sohasem szá­guldók a sajátommal. Nyolc­vanas tempó... WAGNER FIA, A 10 ÉVES Mátyás, persze hogy imád­ja az apját és a motorokat. — Nekem eddig a legjob­ban a 795-ös Csepel tetszett — Laczkó ránt egyet a kor­mányon és a szeme rám vil­lan. Nagy, vastag homok­padkák, csenevész akácosok mellett megyünk. Regények­ben szokás írni: „felbőg a motor”. Itt valóban felbőg és valósággal kiugrunk az útról, hátam a támlának csapódik. — A 705-ös jól gyorsul, jók a reflexei Sikerült da­rab. Az ember megérzi ezt... Kiszállok, jön a főmérnök elvtárs... „Na, Miklós?”... Az arcomról látja már, mi­lyen autó sikerült. Ha kiadják kezükből a „megvert”, erősen „leher­vadt” kocsit, minden darab­ját szétszedik, műszerekkel vizsgálják. Időnként javasla­tokat tesznek, mit kellene és min változtatni. Apróság?... Az egyik, éppen a Szovjetu­nióba irányuló teherai tónál a próbamesterek egyike egy­beépített kardánt kért. Nem is vitatkozott senki. Üjitó- pénzt nem kapnak, az újítás munkaköri kötelességük. — Az asszony? Mit szól otthon az asszony?... Hát ő otthon ábrándozhat — mond­ja Kovács Pál és erre me­gint nevetnek. Laczkó nemrégen jött meg Egyiptomból, szép barnára pirult a bőre. „Örökké úton lenni?” — mondom hango­san magamnak. — Ennek, amibe ülök, majd 30 kérdésre kell vála­szolnia. Egy könyvet teleírok róla. mire ezen a kapun ki­mehet — mondja. Mi a jő ebben az egészben?... Múlt­kor benzinkút mellett álldo­gáltam. Klassz, piros Csepel mellett feszít a sofőr, s okít­ja a kutast. „Olyan új, még tör a sarka. Ezzel én men­tem először.” — Nem! — fogtam meg a karját. — Té­ved. Ezzel a kocsival lege­lőször ÉN mentem... — azzal fütyörészve továbbáll­tam. Felraktam a „polcra” a fickót, töprenghetett a dol­gon. AZOKNAK A TEHERAU­TÓKNAK a kormányánál, amelyeknek rendszámtáblá­jára azt írták: PRÖBA és Kecskemét, Pécs, Miskolc, vagy Szeged határában ta­lálkozunk velük, próbames­terek ülnék. „Gyilkolják” a motort. Ez a hivatásuk Ki hinné, hogy éppen azért, mert ők értik és ők szeretik legjobban az autókat?! Szűts Dénes 1Ü7Ü, december 22» kedd Szíveskedjenek többet utalni Gyerekek — szülőkről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom