Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-20 / 298. szám
ff w Édes" gondunk Kz az édes gond nagyon is keserű A cukorról és a cukorgyártással kapcsolatos problémáinkról van szó. Eddig ugyanis saját termésből fedeztük a haza* ellátást, sőt még exportra is termeltünk cukrot, jövőre azonban jelentős mennyiségű cukrot és ipari szeszt importálunk, hogy kielégítsük a hazai szükségletet. A közelmúltban megtartott sajtótájékoztatón dr. Gergely István, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes nyomatékosan leszögezte, hogy bár a jelenlegi termés az igények mindössze 60—65 százalékát képes kielégíteni, ennek ellenére a kialakult helyzet nem érintheti és nem is érinti a lakosságot. Döntések és következmények Ml is okozta tulajdonképpen, hogy szinte egyik napról a másikra éleződött ki a cukorprobléma? A jelenlegi gond egy hosszú és több összetevőből álló folyamat végkifejj ése. Hazánk termelőszövetkezeteiben az utóbbi esztendőkben fokozatosan csökkent a munkaerő-kínálat. A közös gazdaságok igyekeztek a lehetőségek szerint minden munkafolyamatot gépesíteni. Hazai gabonaprogramunknak ez a tény biztosított egy oldalról sikert; a termelés minden fázisát ma már gépek látják el. Korántsem ilyen kedvező a helyzet a cukorrépánál. A cukorrépa-termelés gépei drágák, a kézimunka-igény csökkenését jelentő egycsi- ráju magok csak korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre. Érdemes talán megemtíte- ai, hogy ebben az esztendőben mindössze 1000 kataszt- ®élis i holdra volt elégehdő örökletesen egycsirájú vetőmag Nem volt megoldottnak tekinthető a cukorrépa növényvédelme sem. A termelési kedv csökkenéséhez az is hozzájárult, hogy a Gazdasági Bizottság kilátásba helyezte a cukorrépa felvásárlási árának további csökkenését. Ezt a döntését a Gazdasági Bizottság már itiost hatályon kívül helyezte. . Az idei év «»okként termőterületén a sok eső következeiében alacsony volt a répa cukortartalma. Egyensúlyt Iwsszú távra A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a jelenlegi helyzetben nem adminisztratív intézkedésekkel kívánja a helyes termelési arányt, szerkezetet és technológiát kialakítani. Olyan átfogó intézkedéseket hozott és hoz még, amelyek a termelés minden részét figyelembe veszik és a cukortermelés minden fázisában kedvező közgazdasági környezetet teremtenek. Ezek az intézkedések biztosítják, hogy az ötéves terv végére már az ország összes répavetésterületére egycsirájú magvak kerüljenek, így végleg megszűnik majd az egyelés kizárólag kézzel megvalósítható munkája. Ugyanakkor komplex intézkedések történtek a növényvédekezés és a cukoripar háza táján is Nem hoztak viszont olyan döntést az illetékesek, amelynek értelmében emelnék a cukorrépa felvásárlási árát és így fokoznák a termelési kedvet. A felvásárlói árakat azért nem emelték, mert azt automatikusan követte volna a fogyasztói ár emelkedése. A legjelentősebb határozat feltétlenül az, amely a cukorrépa-termelés gépeinek a jövőben differenciáltan kiemelt hitelt biztosít. Ezek. a gondos mérlegelés és körültekintés után meghozott döntések természetesen lassabban fejtik ki hatásukat, mintha adminisztratív úton kötelezően elrendelték volna a cukorrépa vetésterületének növelését. Hosszú távra azonban csak olyan intézkedéseket lehet hozni, amelyek nem rendeletekben papíron, hanem a gyakorlati életben biztosítják egy fontos élelmezési cikk termelésének jövőjét Ezek az összehangolt közgazdasági intézkedések mintegy két-három éven belül helyreállítják a kívánt egyensúlyt Addig azonban kevesebb-nagyobb összegben importálnunk kell cukrot és a cukorgyártás melléktermékét az ipari szeszt. Ha ehhez még hozzátesszük azt, hogy egy ka- tasztrális hold cukorrépa- területről annyi takarmányértéket lehet számításba venni — mindezt csupán melléktermékként — mint amennyi más takarmányból 0,5 holdon termelhető, nem kell hangsúlyozni, hogy milyen fontos alapanyagtól esett és esik el a hústermelést biztosító állattenyésztés. A világpiac és mi A jelenlegi helyzetből már most megtettük a kifelé vezető út első lépéseit. Legyen azonban az „édes gond” jelző és figyelmeztető. Hiszen a jelenlegi helyzet kialakulásához döntően hozzájárult az a szemlélet, amely a néhány évvel ezelőtti alacsony világpiaci árakból azt a következtetést vonta le, hogy a cukortermelésnek csakis a hazai igényeket kell kielégítenie, exportra termelni nem érdemes. Most cukrot importálunk a jócskán megemelkedett világpiaci áron. A cukorfogyasztás mindenütt egyik fokmérője az életszínvonalnak. Életszínvonalunk alkotóelemeit pedig nem tehetjük ki egy bizonytalanul ingadozó világpiaci helyzetnek, különösen akkor nem, ha módunk és lehetőségünk van saját erőnkből megoldani a problémát. Erre pedig minden esélyünk ér lehetőségünk adott volt és adott ma is. Szigethy András ff ,/VéflüíSW^t MEGBESZÉLÉS (Gömbös D°7.CO föfTTp-f-ölo -- TTí cl'örn -- £ rvon+l N apilapok — 305 millió példányban A apították 1777-ben — Vezet a Times és a News — öt magyar ú ság küitö dön — Kilenc oiszág napilapon nélkül A sajtó ma már közszükségleti cikk. Hiányát meg- érezriiénk, reggel várjuk, munkába menet megállunk a standon: Kérek egy Népújságot! így van ez a viág minden országában. Szerte a földrészeken 130 ország, összesen 8083 napilapot kínálnak 305 814 000 példányban. A napilapok számát tekintve az USA vezet 1763-mal, majd az NSZK (616), Törökország (472), India (465) és a Szovjetunió (457) következik. Svédország, Svájc, Spanyol- ország, Franciaország megelőzi Angliát a napilapok számában. A világ legnépesebb országában — Kínában — is „csak” 392 napilap jelenik meg. Az elnevezéseik országonként változnak, de akadnak hagyományos, átvett, vagy éppen angol nyelvterületen kiadott napilapok, melyeken azonosak a címek. így 14 napilap jelenik meg Times és News fejléccel, majd gyakori még szerte a világon a Tribune, a Journal, a Gazette és a Post Rangsort ál itattunk össze a napilapok alapítási esztendeje alapián. így a világ legöregebb újságja az 1777-ben alapított Gazette Montreal, melyet Kanadában, angol nyelven, 130 ezer pétaányban adnak ki naponta, öt követi Zürichben az 1780-ban megindított Neue Züricher Zeitung, 80 ezer példányban. A Gazette de Lausanne már sokkal fiatalabb, hiszen első száma 1798-ban látott napvilágot. Ma viszont a világhírű üdülőhelyen 40 ezer példányt nyomnak belőle. A többiek már a XIX. században keletkezett napilapok. Jamaicában a Daily Gleanes 1834 óta jelenik meg Kongstone-ban, 58 ezer példányban. London is dicsekedhet öreg lapokkal: 1821-ben alapították a The G uardian című napilapot. A portugálok öregje, a Diarió de Governo, „csak” 1826-ban jelent meg először. Végül felsoroljuk azokat a napilapokat, amelyek határainkon túl jelennek meg, magyar nyelven. A legnagyobb példányszámban — 130 ezer — az Előre jut el olvasóihoz és Bukarestben adják ki. Nagy példányszámú még a Magyar Szó, Növi Sadban, az Űj Szó Pozsonyban. A Munkás Torontóiban 3000 példányban szól a Kanadában élő magyarokhoz Majd pedig a Fel Avivban, 20 ezer példányszámú az Ü.j Ke’et, mely 1948 óta tájékoztatja magyar olvasóit. SZOMJÚSÁG (Amndák Attila felvétele — Eger — 5 pont) Á jó ízlésért — jogkör nélkül Magyarországon, ha egy gyár, vállalat, szövetkezet, valamilyen új terméket akar gyártani, forgalomba hozni, — hosszas műszaiki, minőségi vizsgálatnak vetik alá. De nem tesznek eleget annak a rendeletnek, amely esztétikai zsűrire kötelezne, mert a 16 éves rendeletnek nincs végrehajtási utasítása. Pedig lenne, lehetne zsűriző szerv. Elvileg van is, az Iparművészeti Tanács, de nem tudja ellátni hivatását — megfelelő hatósági jogkör hiányában. Jelenleg csak véleményezheti, egyetértését, vagy rosz- szallását fejezheti ki az Iparművészeti Tanács, és a gyártó vagy elfogadja, vagy nem, a vélekedést. Megfigyeltem, az emberek yre többet foglalkoznak a erniakarás gondolatával, egyszer-másszor mindenki ígpróbálkozik a sokféle le- tőség valamelyikével: nye- nény-betétkönyvet válta- k; borítékos sorsjegyet znak, hogy aztán felragyo- , vagy éppen lemondó mollyal rohanjanak tovább ,pi dolguk után; totóznak, itóznak. Az utóbbiakat fogtam váltóra. Azokat, akik gondo- n és módszeresen, előre készített variációk alapján Itögetik a szelvények sokagát. És azokat, akik egy rtelen támadt ötlet nyo- án sebtében ikszelik át az számot, az öt „biztosat” a lencven közüL S ilyenkor indenki — valljuk be zintén — egy pillanatig ar- . gondol: mit is csinálna, 1 milliomos lenne...? Néhányukat megkérdezni. íme, a válaszok: — Évek óta játszunk már családdal, de még hármaink sem volt. Csupán né- ány kettes találatot értünk .. Már azon is gondolkod- im, hogy abba kellene agyni. Azért még mindig »egvettük, mert sose lehet ytai .. Hogy mit csinálnék? „Hogyha milliomos lennék Avagy : péntekig tartó álmok nyomában Nagy a család, elkelne a pénz. Nőnek a gyerekek. Még ugyan iskolába járnak, de lassan elkerülnek a háztól Mindegyiknek telne belőle egy kis útravaló... (Kovács Gézáné, egri háziasz- szony.) — Hülye kérdés! Azt csinálnám vele, amit a Zalat- nay énekelt... Egyelőre semmi esetre sem dolgoznék. Egy millióból csak-csak megélne az ember. Kocsi, gyémántgyűrű, frankó szerelés, nyáron Balcsi, szórakozás, csajok— Ha elfogyna, jönnének a szolid melós napok. (Kb. 22 éves hatvani fiú, nevét nem árulta el.) — Mi a brigáddal már nyertünk egyszer. Négyesünk volt. Mindenki kapott több mint kilencezret Elhatároztuk, hogy nem hagyjuk abba, amíg ötösünk nem lesz— Abból már több jutna fejenként Én a magam részéről vennék egy kis autót, egy Trabantot vagy egy használt kocsit. Szabad szombaton meg vasárnap aztán fognám a családot és lemennénk a vízhez. Sokat horgásznék. A szerencsés embernek még a hal' is jobban kap... (Tamási Kálmán gépszerelő az egyik dunántúli építkezésen.) — Nem gondolkodtam még én ilyesmin, fiam. Egyedül élek, nem nagyon járok már sehová, csak néha bevásárolni. A lottót a postás hozza el és ő is viszi feladni. Ha sok pénzt nyernék, akkor örökbe fogadnék egy kis árvát, aztán ráhagynám az egészet Nincsenek nékem már igényeim, hiszen hatvan is elmúltam már— (özn. Aradi Jánosné nyugdíjas.) — Ha ezt Ismerkedési trükknek szánta, akkor felesleges tovább strapálnia magát- Tudom én mi a dörgés. Ismerem a férfiakat És ha nyernék is, mi köze ahhoz, hogy hová teszem...? (Csinos, hosszú hajú, szőke nő az egri lottózóban, aki nem volt hajlandó nyilatkozni.) — Először is egy új házat építtetnék a szüleimnek, és teljesen berendezném. A legmodernebb háztartási gépekkel lepném meg a mamámat. Apámnak egy kis műhelyt rendeztetnék be, ahol minden szükséges szerszámot megtalálna, mert nagyon szeret fúrni-faragni. Én közben béfejezném a középiskolát, ugyanúgy tanulnék, mint eddig. Aztán a nyelvtanulás következne. Nagyon szeretnék sokat utazni a világban: Angliába, Svédországba, Olaszországba és a távoli földrészekre is eljuthatnék. Minden érdekes látnivalót lefényképeznék, filmrevennék és mindenkinek megmutatnám, akit csak érdekel a más tájakon élő emberek élete. Minden vágyam teljesülne ezzel— (Tóth Aranka hatvani tanulój — Miért, maga mit csinálna egy ötössel? — dobta vissza a kérdést egy halom kitöltetlen lottószelvény mögül egy középkorú, vasutas- ruhás férfi, miközben bizalmatlanul méregetett — Mert én előbb megvárom a pénteki húzást Ha akkor nyerek, megmondom— Nem mondta mg. Nem nyert István — Pedig óriási perspektíva, nagy feladatok állnak, állnának az Iparművészeti Tanács előtt — mondja Czéh József, az intézmény vezetője. — Éspedig? —. Az egyik legfontosabb lehetne a kereskedelmi forgalomba kerülő áruk esztétikai elbírálása. Az ízléstelen, giccses termékek kiküszöbölése, a jó, ízléses áruk propagálása. Például: megszüntették az év legszebb terméke kiválasztását, a cím odaítélését. Rendben van, elavult már ez a forma. De helyette nem honosították meg újat, amely informálná, kedvet csinálna a vásárláshoz. Vagy. Kulturális járulékkal sújtják a gyengébb művészi színvonalú üveg, porcelán és kerámia dísztárgyak előállítóit. De ez a szigorítás csak a dísztárgyakra vonatkozik. S továbbra is nyugodtan gyárthatnak giccses műanyag, fém terakotta, vagy gipsztárgyakat. A bizsu, a textil, a konfekció árukról nem is beszélve. Az Iparművészeti Tanácsnak szinte az ország valamennyi gyártó üzemével, termelőjével kapcsolatban kellene állnia. Gazdája lehetne különböző pályázatoknak, kiírásoknak, egyéni megbízásokhoz partnereiket kereshetne. A vállalatok és a tervezők között közvetíthetne. Sőt, amolyan börzeszerű en üzemek között is megoldhatná a tervek cseréjét Művész az Iparban címmel évente 10—12 kiállítást rendeznek Budapesten, az Iparművészeti Tanács kiállító- termében. Ezek a bemutatók is bizonyítják a tervezők kezdeményező kedvét és az ipar törekvéseit az igényes közönség ízléséneik kielégít é aésw. De a kereskedelem — gyakana» — a hagyományos, nokv&w* li. Pedig a közönség ízlése sokat változott — például színben, formában, méretekben. — Igen hasznos lenne, ha nemcsak a kereskedők döntenék el, mi legyen az üzletekben. Hanem művészeti tanácsadó véleményét is meghallgatnák, figyelembe vennék. — Kezdeményezés már történt. Más vonalon is. Az Iparművészeti Tanács és a Divattervező Vállalat pályázatot írt ki, melyen alapanyagtervezők a formatervezővel együtt indulhatnak. Jók a tapasztalatok az ipar egyes területein is, ahol lehetőséget adnak a tervezőknek — így például a férfikonfekcióban, a szőrmeiparban, a cipőgyárak egy részében. De sokszor egészen elképed az ember egy-egy női ruha, kabát, vagy bútor láttán —. hogy ilyet egyáltalán gyártottak valahol, hogy van, ahol forgalomba hozzák, de leginkább azon, hogy ezt meg is veszi valaki. Távolabbi terv lenne az export-import ellenőrzés. Gyakran nem igényes a külföldi partner, vagy a magyar kereskedelem vásárol ízléstelen holmit. Az iparban már általában adottak a lehetőségek, különösen a divatcikkeket gyártó iparágakban — a kis szé- riás, nagy választékú és ízléses, színvonalas termékek előállítására. Csak élni kellene vele. Tanácsot, esztétikai támogatást adni, hogy használják fel lehetőségeiket. Az ízlésromboló áruikkal szemben pedig olyan szigorúan kellene fellépni, mint az egészségre ártalmas termékek ellen. Kádár Márta 2A, vassáfBsa®
