Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-04 / 259. szám

Töprengés könyvtáros konferencia előtt Milyen lesz a jövő könyvtára? r '„Településfejlesztési po­litikánk a jövőben kettős feladat megoldását követe­li li: beztosítani kell.;, a te­lt lepüléshálózat korszerűb­ől bé, racionálisabbá téte­lét.'.". a települések ellá­tottsági színvonalának to­vábbi közelítésével el kell érni az egyes területek né­pességének anyagi és kul­turális színvonalában meg­levő különbségek fokoza­tos mérséklését”. (Kivonat a TV. ötéves terv irányelveit rögzítő párt­határozatból). Igaz, hogy az irányelvek a feladatokat távlatilag szab­ják meg; a megvalósítást azonban valahol, valamikor meg kell kezdetűi alapozás^ ra van szükség. Ehhez vi­szont előzetesként nélkülöz- hetetlen az eredmények éa gondola keodőzésmentea számfoaHéteia» _ ___ k örzeti könyvtáraké, a falvak művelődése számára csak ezek tudnak gyógyírt nyújta­ni. Kialakításuk révén a fa­lu könyvtárügye szervesen kapcsolódik a városokból su­gárzott közép- és felsőfokú szolgáltatásokhoz, s ezekkel együtt biztosíthatja csak a színvonalas ellátást —, s ami ezzel kapcsolatos — a könyv­tári hatókör bővítését. Mi­lyen feltételek határozzák meg ennek . az új, korszerű könyvtártípusnak a kialakí­tását? Elsősorban az orszá­gos településfejlesztési ke­retterv. A megyék — jelen pillanatban — szintén ennek kialakításán dolgoznak. A könyvtári szervezésnek eh­hez a munkához kapcsolód­va kell meghatározni az egyes települések könyvtári típusát. Fények és árnyak Könyvtárügyünk a felsza^ badulás óta eltelt negyedszá­zad alatt rohamléptekben fejlődött Érdemes ezt aa előrelépést néhány adattal is illusztrálni. A könyvtári ál­lomány — országos szinten — néhány százezerről húsz millió, a beiratkozott olvasók száma pedig néhány tízezer­ről két milli fölé emelkedett Falun és városon gomba- módra gyarapodtak a kor­szerű könyvtárak. A köl­csönzés mellett polgárjogot nyert a helybenolvasás, a fo­lyóirat-használat, sőt a sok­oldalú tájékoztatás rendsze­re is. Egyre több olvasó él a könyvtárak információs szogálata által kínált lehető­ségekkel, sokan látogatják rendezvényeiket, irodalmi^ művészeti köreiket. Ezek az eredmények nemzetközt rangsorolásban te előkelő he­lyet jelentenek számxeaksa. A fényeik mellett mégseni feledkezhetünk meg — épp az előrelépés érdekében — az árnyakról, a megoldást sürgető gondokról. A köz- művelődési könyvtárak fej* lödése, — s ez nemcsak orv s ;ágos, hanem megyei jel- 1 mző is —, a lakóhely sze­rinti ellátás elmaradt a tár- sí dalom fejlődő szükséglete­itől, s az ezekből következő mind differenciáltabb egyé­ni, olvasói igényektől. Sok helyütt akadnak — nem egyszer a képzett szakember hiánya miatt — rosszul mű­ködő könyvtáraik, a szám­szerű eredmények sűrűn lak.kozási szándékot tükröz­nek a realitás helyett. Itt-ott csak úgy, tessék-lássék ha­lad az olvasógyarapítás. Körzeti könyvtáraké a jövő Mindezek a gondok megol­dást sürgetnek, elsőként ott, ahol legtöményebben jelent­keznek: falun. A könyvállo­mány aligha cserélődik, gya- ■apitásra minimális összeg jut, a kézi könyvtárak fog­híjasok, korszerű tájékozta­tás, információszolgáltatás úgyszólván elképzelhetetlen. Az utóbbi nélkül korszerű könyvtárat tervezni balsike­rű utópia, hiszen a modern ) ibliotékának pezsgő infor­mációs központnak kell len­nie. Ezt a követelményt Le­nin már jó fél évszázada mint sürgető igényt fogal- nazta meg. Az elmúlt ne­gyedszázad folyamán erről nég városi szinten is haj nmosak voltunk elfeledkez­ni. Könyvtárpolitikánk ar- a törekedett, hogy minél i ’.élesebb olvasóközönséget üakítson ki. A szociológiai elmérések később igazolták, hogy nemcsak városon, ha nem falun is egyre gyarap szik az igényes ellátást kívá­nó, értelmiségi olvasók köre: mindennapi munkájukhoz ".ükséges szakirodalomra, •őrs és precíz információ- o'.olgál tat ásókra várnak. Ez azonban a jelenlegi könyvtári rendszer keretében nem oldható meg, A jövő- Pétervására startol? f A tervezés és szervezés Időszakát éljük. A Megyei Könyvtár Pétervásárán sze­retné létrehozni megyénk el­ső körzeti könyvtárát. Nem érdektelen bepillantani az el­képzelésekbe. Mit ígér a ter- . vezet? Elsősorban nívós 1 szolgáltatásokat biztosító információs központot, még­hozzá a lakosság, az érdeklő­dők által elérhető közelség- , ben. Ez a körzeti központ 10 —15 kilométer hatósugarú V körben irányítaná a könyv­tári tevékenységet, s 14 köz- ség és település olvasói szá­mára ígér újat, többet: a kölcsönzés szintjén megre­kedt, alapfokú szolgáltatá­sokkal szemben középfokú­nkat. Ez különösképp a kör- -zet nem kis számú értelmi­ségi olvasó rétege számára j Jelent előrelépést. Természe­tesen ennek a hálózatnak a kiépítése nem történik má­ból holnapra, hanem csak IBbb lépcsőben valósítható <meg. Elsődleges cél — Péter­vására székhellyel — a kör­zeti központ létesítése, majd 1975-ig a teljes hálózat ki­építése. Ha megvalósul, több mint 12 ezer ember műve­lődési lehetősége biztosított, méghözá magas színvonalon. Az érdeklődő bibliográfiák­ból, kézi könyvekből tájéko­zódhat, mintegy 30 ezer kö­tet közül válogathat, hatvan folyóirat szakcikkeit tanul­mányozhatja, audiovizuális eszközök segítségével gyara­píthatja ismereteit, könyv­tárközi kölcsönzés révén gyorsan hozzájut speciális forrásmunkákhoz, gazdag mezőgazdasági szakkönyv- anyagban búvárkodhat. Nem járnak rosszul a hálózat fi­ók- és tagkönyvtárainak ol­vasói sem. Gyorsan cserélőd­nek a letéti könyvek, friss anyag várja az érdeklődőket, olajozottabb lesz a könyvtár- közi kölcsönzés, ajánló bibli­ográfiákhoz, központ; kata­lógusokhoz juthatnak min­denütt az olvasók. S még egy előny: úgy a központban, mint a hálózat könyvtárai­ban képzett szakemberek se­gítik a tájékozódást. Nagyszerű perspektíva, s nem is túl távoli. Ahhoz azonban, hogy mindez való­ság legyen segítség is kell. A címzett: Pétervására tanácsa. A körzeti központnak hely kellene, legideálisabb erre a célra a mostani művelődési ház: magasföldszintjén és az alagsor néhány helyiségé­ben a könyvtár felnőtt rész­lege kialakítható. Igaz, így talán károsodna — ám csak pillanatnyilag — a művelő­dési ház. Az áldozat mégis megérné, mert a kor köve­telményeinek megfelelő könyvtári tevékenység hoz­zájárulna a népművelés egyéb — eddig sok eredményt nem produkáló ágazatainak — fellendüléséhez is. Az előrelépésnek, Pétervá­sára startolásának csak egy feltétele van: a közös áldo­zatvállalás, az egyetértés. Tizenkétezer ember érde­kében megéri... Pécsi István AURORA 70 Ketten az esélyesek közül.. Mint már hírül adtuk lapunkban, ma délután kezdő-^ dik Egerben a szovjet-orosz vers és próza országos feszti válja, az Aurora ’70. A fesztiválra mintegy hetven fiatal érkezik az or- ] szag különböző részeiből. Megyénket négyen képviselik. Íme, közülük kettő ... „Izgulós vagyok...* — Harmadikos gimnáziumi tanuló vagyok. Pontosabban III. d-s a Gárdonyi Géza Gimnáziumban — mutatko­zik be Saárossy Kinga, az egyik versmondó. — öt év­vel ezelőtt egy szakköri fog­lalkozáson Ficzere Sándorné tanárnő fedezte fel, hogy van érzékem a versekhez. S még abban az évben első lettem a megyei úttörő kulturális seregszemlén. Így kezdő­dött ... — És hogy folytatódott? — Sok-sok tanulással, gya­korlással és fellépéssel az ország különböző részein. Legutóbb Esztergomban, majd pedig Balatonszárszón kerültem a legjobbak közé. Remélem, itthon is megállóm a helyem. — Mit szaval ezen a ver­senyen ? — Kötelezőként Szemjon Kirszenov Nem adom című költeményét. Még kettőt vá­lasztottam. Az egyik Nyek- raszov Falun, a másik Pablo Neruda Válaszom néhány kérdésre című verse. ■*— Ezek a költők a ked-. vencei? — Nincsenek kedvenceim. Ä jó verseket szeretem, ame­lyekben felfedeztem saját gondolataimat. Olyag,, gondo­latok ezek, amelyeket én nem tudnék leírni soha. 1: — Még valamit: izgul? — Igen — vágja rá gon- dalkodás nélkül. — Ilyenkor mindig izgulok, s csak akkor nyugszom meg, amikor ki­mondom az első sorokat... „Vonaton tanulom a verseket ..." — Nekem az életemben a legtöbb szabad időm a hon­védségnél volt, — emlékezik a jó tíz évvel ezelőtti napok­ra Szabó Sándor, a füzesa­bonyi 'áruház cipőosztályá­nak vezetője. — Ott kezdtem el versekkel foglalkozni, ott kedveltem meg a versmon­dást. Leszerelés után sokáig a Bajai Megyei Irodalmi Színpad tagjaként szavaltam. Az egri színpad vezetői is hívtak már, de sokat dolgo­zom, vizsgák előtt állok. Nem tudnék rendszeresen el- » járni a próbákra, fellépések­re. De azért minden megyei rendezvényen ott vagyok. Legutóbb Esztergomban sza­valtam, s a legjobbak között végeztem. — Kiknek a verseit szereti legjobban? — Soós Zoltánét, Hidas Antalét, Benjámin Lászlóét, de kedvelem a mai fiatal szovjet költőket is. Ezen a versenyen például Jevtusen­ko egyik versét Gyemjan Bednij Hópelyhek és Benjá­min László Tavasz Magyar- országon című költeményét szavalom majd. Sok és ala­pos gyakorlással készültem a fellépésre. Naponta utazom, s a vonaton tanulom a ver­seket. Ilyenkor szinte zaka­tolnak bennem a verssorok... A november 6-i gálaest közreműködői között remél­jük ott lesznek ők is ... (szilvás) Mit őriz a múzeumi őr ? Móra Frenc 1934. február 28-án bekövetkezett tragikus halála nemcsak az irodalmi életben okozott nagy veszte­séget. Mint régész, kör.yvtűr­és múzeumigazgató egyaránt kimagasló egyéniség voll. Nagy gond volt helyének be­töltése. Szeged város ma­gisztrátusa hamarosan pá­lyázatot hirdetett a múzeum­igazgatói, egyben múzeum- őri és segédőri állás betölté­sére. A pályázatra százával ér­keztek a beadványok, de ezek túlnyomó része nyugdí­jas csend- és rendőröktől, volt pénzügyőröktől, erdő- mező- és vagyonőröktől, éj­jeliőröktől érkezett. A félre­értést nyilvánvalóan az őr szó okozta. A pályázatot ki­író szerv rövidesen hírlapi nyilatkozatban felhívással és magyarázattal is szolgált, miszerint a múzeumi őr fel­adata nem altiszti — mai ér­telemben hivatalsegédi — te­vékenység, tehát nem fizikai őrtevékenységet jelentő mun­ka. Ellenkezőleg, magas ké­pesítést igénylő, tudományos előképzettséget és gyakorla­tot feltételező munkakör. Nem hibáztathatok egyéb­ként a megtévedt pályázók és nem marasztalhatok el hiszékenységükért, fenntartás nélkül. Végeredményben a hétkötetes nagy értelmező szótár sem nyújt egészen egyértelmű magyarázatot. Azt mondja: ... aki értékes gyűjtemények, javak, tár­gyak hiánytalanságáért, ép­ségükért felelősséggel tarto­zik. (Könyvtári őr, múzeumi őr stb.) Az őr szó különben is sok gondot és félreértést okoz nyelvünkben. Megértjük, hogy nagy a különbség az éjjeliőr és a palotaőr vagy a mezőőr és a lord pecsétőr között, de miért olyan nagy a különbség az őr vezető és az őrnagy között? Persze ez nemcsak az őrökkel van így- Sokat tűnődhettünk a múlt­ban azon is, hogy miért je­lent az ispán szó a főispán­nál és az alispánnál is ki­sebb rangot, illetve méltósá­got? Ugyanakkor a szolgabí­ró többet jelölt az egyszerű bíró szónál.---------------r vwwwvwwnr nnfWMVWWy rr * *r - - - - - — - — - - - - ------------------------------------------------------------------------n-irrrn--------1--------------------------------------- ­A szódy Jánoss imm INURPBl JL07O. november 4., szerda III. Bertillon mint buzgó fel­találó, nem csüggedt, s csakhamar kibővítette rend­szerét a bűnözők fényképei­vel (szemből és oldalnézet­ből), majd olyan ismertető­jeleket írt a kartonlapra, mint például az arcbőr színe, az arckifejézés, esetleges he­gek, a haj színe, az orr for­mája stb. És így a rendőrök­nek a gonosztevők olyan pontos és részletes leírása állt rendelkezésükre, ami­lyen még soha, azelőtt. Ebben a diadalmas pilla­natban úgy tűnt, hogy Ber­tillon módszere végérvényes győzelmet aratott. Valójában éppen akkor állt a legköze­lebb a bukáshoz. Bertillon megkísérelte egy tudományos alapokra helye­zett, használható nyilvántar­tási rendszer kidolgozását. És ezt vitathatatlan érdemé­nek tudjuk be. De gyakorlati szempontból a törvényszéki antropometria tudományta­lannak és használhatatlan­nak bizonyult. Tekintettel arra, hogy az egyének közötti eltérések rendkívül változatosak, az antropometriai mérések jegyzéke nem kevesebb, mint 61-re szaporodott. Még ez sem tette azonban lehető­vé, hogy kiküszöböljék a bertillonálás tévedéseit és hibáit, amelyeknek fő forrá­sa annak a tételnek az elfo­gadása, hogy a csontozat fej­lődése a 20. életév betöltése után megáll. Érdekes viszont az, hogy az Interpol ma át­vette Bertillon rendszerének néhány gondolatát és — va­lahányszor nem áll rendelke­zésre valamely nemzetközi gonosztevő ujjlenyomata — alkalmazza is azokat. 3. Holmi ujjnyomok Úgy 100 000—60 000 eszten­dővel időszámításunk előtt, valamelyik művészi hajlamú ősünk nekiállt, hogy lerajzol­ja kezét. Pontosabban: a bal kezét, mivel jobbját, akár­csak mi, munika végzésre használta. Ezeket az őskori rajzokat századunk elején fe­dezték fel a franciaországi Aurignac mellett. A rajzok némelyikén eléggé világosan megfigyelhetők a bőrredők az ujjfodorszálak. így tehát már a „homo aurignac” ész­revette, hogy ujjai hegyét milyen furcsa rovátkák bo­rítják. A kéz művészi ábrázolá­sának kezdeteit, mint láttuk, a történelem köde fedi; az ujjlenyomatok tudományos kutatása azonban csak a XVII. században indul meg, s olags ogyogj, Malpighi '■ • • •• nevéhez fűződik. Ámde sem ő (1686-ban), sem pedig csaknem másfél évszázaddal utána (1823-ban) Punkyne cseh tudós, nem tettek mást, minthogy tanulmányozták, leírták és osztályozták a bőr- fodorrajzolatokat. Egyikük­nek sem jutott eszébe, hogy az ujjlenyomatokat esetleg hasznosítani lehetne a bűn­üldözésben, a gonosztevők személyazonosságának meg­állapítására. W. J. Herschel, Bengáliá- ban szolgáló brit gyarmati tisztviselő jutott arra a gon­dolatra, hogy az „ujjnyomo­kat” — akárcsak az ókori Kínában — aláírásként hasz­nálja fel. „Sok ezer ujjnyo­mot gyűjtöttem össze, s most ezek alapján azonosítani tu­dom a nyilvántartásomban szereplő személyeket” — írja Herschel 1877. augusztus 5- én a bengáliai börtönök fő­felügyelőjének. Herschel fel­mérhetetlen fontosságú felfe­dezést tett. Észrevette, hogy az emberek ujjait borító rajzolatok sohasem változnak meg sohasem alakulnak át. Az életkor, a legsúlyosabb betegségek sincsenek hatás­sal rájuk. Az ember meg­öregszik, haja megőszül, le­fogy. arcát ráncok lepik el, de ujjnyomai nem változna!:, születésétől haláláig. Az ujjle­nyomatok felfedezésétől egé­szen napjainkig, sok százmil­lió ujjlenyomat került karto­tékra a világ daktiloszkópiai nyilvántartásaiban. Ennek ellenére egyetlen ismétlődés sem fordult elő. Herschelnek tehát igaza volt. Javaslata mégsem talált - megértésre. És így az ujjlenyomatok el­vesztették az első csatát. Dél-Amerika megelőzi Európát 1892. június 29-én késő éjjel velőt rázó kiáltozás ver­te fel Necochea argentin kis­város szegónynegyedének nyugalmát. Egy fiatal asz- szony, B’rancisca Rojas sikol­tozott: „A gyermekeim... Velasquez megölte őket.. megölte őket... A nyomorú­ságos kunyhóban szétzúzott koponyával hevert a földön Francisca két törvénytelen gyermeke: egy hatéves kis­fiú és egy négyéves leányka. A rendőrök kinyomoztál:, hogy a szóban forgó Velas­quez egyre durvább ajánla­tokkal zaklatta a nőt, aki azonban nem hallgatta meg, mondván, hogy mást szeret. Aznap Velasquez erőszako­sabb volt, mint bármikor, megfenyegette a nőt, hogy „megöli azt, aki számára a legdrágább”. Este, munkából hazatérve, a kunyhó ajtaját feltörve és gyermekeit vér­be fagyva találta. Velasquezt letartóztatták és megkínoz­ták. De nyolcnapi kínvalla­tás után is tagadott. A rend­őrfelügyelő figyelme ekkor Francisca Rojas fiatal sze­relmesére terelődött, aki nem egyszer kijelentette, hogy elvenné feleségül, ha nem állnának boldogságuk útjában az asszony gyerme­kei. Francis Rojast is „har­madfokú” vallatásnak vetet: ték alá, de a meggyilkolt gyermekek anyja továbbra is csak Velasquezt vádolta. Július 8-án La Platából jö­vet Necocheába érkezett Al­varez rendőrfelügyelő. Körül­tekintő alapossággal meg­vizsgálta Francisca kunyhó­ját, s az ajtón rozsdabarna színű, gyanús nyomot vett észre. A rendőrök elképedésé­re a felügyelő fűrészt kért és kivágta az ajtó deszkájából azt a darabot, amelyen, sze­rinte kétségtelenül, ott volt a gyilkos ujjainak nyoma. Alvarez egy bélyegzőpárnát kért a necocheai rendőrfő­nöktől, majd elrendelte, hogy vezessék elő Francisca Ro­jast. A jelenlevők meglepet­ten figyelték, amint egyen­ként előbb a bélyegzőpárná­ra, majd egy fehér papírlap­ra nyomta az asszony ujjait. A papíron furcsa, tekervé- nyes vonalú rajz jelent meg.' Alvarez ugyan nem rendel­kezett valami gazdag tapasz­talattal ezen a téren, de mégsem volt nehéz megálla­pítania, hogy a kunyhón ta­lált ujjnyomok azonosak a papíron levő ujjlenyomatok­kal. Alvarez hosszasan néz­te az előtte álló asszonyt, majd átnyújtotta néki nagyí­tóját, s rendkívül udvaria­san és higgadtan felszólítot­ta, hogy vizsgálja meg ujjle­nyomatait, amelyek kétség- bevonhatatlanul felfedték a gyilkost. És Francis Rojast, akit a „harmadfokú” vallatás sem bírt szólásra, ezúttal megtört. Bevallotta, hogy va­lóban ő gyilkolta meg egy kővel gyermekeit, mivel „út­jában álltak házasságának”. ,,iw, i, (Folytatjuk) .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom