Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

MIT VÁRUNK A KONGRESSZUSTÓL?

Holló László, a visontai Gagarin Hőerőmű esztergályos

csoportvezetője:

A l!l-as blokk üzemelését, életszínvonalunk

növekedését

— Először is, hogy a III. számú, 200 megawattos blokk Gazdasági Bizottság által kitűzött határidőre, ez év december 15-re elkészüljön.

S hogy ezt miért éppen pártunk X. kongresszusától várom? A visontai Gagarin Hőerőművet az egész ország várja, hiszen egyre több energiára van szükség. A Hl. számú blokk építői, szerelői, s valamennyien, akik itt dolgozunk ezen a beruházáson, a közelmúltban megbeszélést tartottunk, s ezen a megbeszélésen született meg az a felajánlás, hogy áriunk X. kongreszszusát munkával köszöntjük, úgy dolgozunk, hogy december 15-én sor kerüljön a blokk első párhuzamos kapcsolására. Jelentős munkáról van szó, de én érzem, teljesíthető ez a feladat.

— Ezenkívül pedig: békét, nyugalmat az egész világban. A mi politikánk, pártunk politikája a béke, az építés, a haladás politikája. Legyen ez még határozottabb, még eredményesebb, az egész világ, s valamennyiünk javára. Remélem, hogy az elkövetkezendő években tovább emelkedik életszínvonalunk, tovább nő a munkások jövedelme, egyre kevesebb példa akad majd a munkanélküli meggazdagodásra, törvényeinik, erköl- csamk megsértésére. Csökken a harácsolók száma, a mulasztókat pedig minden esetben számon kérik és felelősségre vonják. Nekem határozottan tetszik az a gazdasági, politikai irányvonal, amelyet pártunk, kormányunk folytat. Remélem, hogy a kongresszus után még szélesebb, még eredményesebb lesz ez a politika. Azoknak is, akik irodákban, intézményekben az eszükkel, s azoknak is, akik az üzemekben, a munkapadok mellett tehetségükkel, két kezükkel keresik meg a kenyér, a ruha árát.

— Ami pedig önmagunkat, családomat illeti: még nagyon sokáig legyünk részesei, alkotói mindannak, amiről a kongresszuson részletesen beszélnek.

Or. Mátrai Tibor, tanszékvezető főiskolai tanár:

„Útmutatást, ötleteket a tudománypolitikai elvek

■ • r | r rl II

realizálásához

Másfél évvel ezelőtt örömmel és teljes egyetértéssel fogadtuk az MSZMP Központi Bizottságának tudománypolitikai irányelveit, mert régi gondok megoldására adtak valóban hatásos receptet: életízt, életközeli- séget kívántak a tudományos munkától, emellett észszerű, összehangolt, központi irányítás alapján kidolgozott, perspektivikusan is rögzített tevékenységet; hangsúlyozták, hogy sokkal többet kell törődni a vidéki kutatóhelyek, kis alkotóműhelyek patronálásával, támogatásával. Ezek realizáláshoz tulajdonképp már hozzá is kezdtünk, most dolgozzuk ki hároméves időtartamra szóló tudományos kutatási programunkat, melyben — épp az irányelveknek megfelelőben — csak a kiemelt, a leg- . áéstosabb kutatási témákat

rögzítjük; racionálisabbá tettük és tesszük a tanárképzést,* színvonalasabbá a műszaki tudományos munkát, mert csak kellő alapozottság birtokában tudunk sokoldalú képzést produkálni.

Általában az a tapasztalatom, hogy kongresszusok után tisztulnak az erővonalak, teremtőbb lesz a légkör, olajozottabban működik minden apparátus, hiszen mindenki látja, érzi a legközelebbi időszakra megszabott ésszerű feladatrendszert. Hiszem és tudom, hogy a kongresszuson nem is keveset foglalkoznak majd a tudományos tevékenységgel, a felsőfokú oktatással és az ifjúságpolitika időszerű kérdéseivel. Mindhárom terület érdekel, izgat engem. Személy szerint azt remélem, várom, hogy a kongresszusi eszmecserék, viták során sok elvi kérdés tisztázódik ezzel kapcsolatban; hogy konkrétabbá válnak a korábban kiadott tudománypolitika

irányelvek, s eredményes, zökkenőmentes végrehajtásukhoz frappáns ajánlások születnek, melyeket mindennapi oktató-nevelő-tudomá- nyos tevékenységünk során vezérelvként követhetünk. Különösképp érdekelnek az ifjúságpolitikai kérdések, e téren az alapelvek tisztázása nélkülözhetetlen, problémás esetekkel, gondokkal mindennapos nevelőmunkánk során is találkozunk. Remélem, ezek megoldásához is kapunk tippeket, ■ Jóban

hasznosítható útejjtatátó.

Czakói Lajosné, az Egyesült Izzó technológiai ellenőre:

Nagyobb törődést a fiatalokkal

például —, mert a tanács

szakigazgatási szerve rendre visszavonja saját javaslatait. Alacsony a vállalati hozzájárulás is az építkezéshez. Lehetne például olyan lehetőséget nyújtani, hogy megemeljék a vállalati kölcsönt, de azt kössék bizonyos ledolgozandó évekhez. Amennyiben ezt a fiatalok teljesítik, az összeg bizonyos hányadát engedjék el.

Munkaalkalom van, itt, a gyárban is. De sokkal nehezebb egy nőnek érvényesülnie, különösen ha fiatal, mint egy ugyanolyan végzettségű férfinek. Erről is köteteket írtak már össze, de a szükséges változás mértéke mégsem kielégítő. Könnyű valakit bedobni a mély vízbe úszni, tudás nélkül: beállítani valahová úgy, hogy gyorsan elmondják neki, mit kell csinálnia, aztán magára hagyják, és elvárják tőle, hogy a rutinos idősebbek színvonalán végezze hibátlanul a teendőit. A betanítás, a bevezetés a szakma rejtelmeibe, egészen mást kívánna meg. Erről is kellene beszélni a kongresszuson.

De a fiataloknak maguknak is volna mit tenniük. Gyakori eset, hogy a gond- jaiidcal, nehézségeikkel nem állnak elő a termelési tanácskozáson, a különböző értekezleten, hanem azt várják, hogy mások intézkedjenek, anélkül, hogy nekik ki kellene állniuk. Ezt a kényelmességet, ezt a visszahúzódást is szóvá kell tenni a kongresszuson, és egyben rámutatni egyik okára is: a fiatalok jó része nem kap olyan nevelést, ami fokozná bennük az elszántságot, a közéleti kiállás készségét.

Annyit el kell mondani Czakói Lajosnéról, hogy az Egyesült Izzó dolgozója, a tranzisztorszerelésben technológiai ellenőr. Három éve dolgozik a gyárban, az érettségi után nem sokkal kérte a felvételét. A legfrissebb esemény az életében: egy hónappal ezelőtt ment férjhez. Most albérletben laknak.

Amikor a kérdést meghallotta, kis gondolkodásra volt szüksége, hogy válaszát elkezdje. Hiszen olyan sok szó esik a fiatalokról, mit lehet még az eddig elhangzottakhoz hozzátenni ebben a témában? Aztán kiderült, van még miről beszélni. A kongresszusnak is állást kellene foglalnia ebben a témakörben, mert az igaz, hogy a fiataloknak a helyzete a jogok oldaláról tekintve nagyon jó, de az is igaz, hogy a mindennapok gyakorlatában a jogokhoz nem mindig csatlakoznak a lehetőségek.

Évekkel ezelőtt elkezdődtek a KISZ-lakások építkezései. Ebben Gyöngyösön is szép eredményeket értek el. Mégis, most az Izzóban már egy éve várnak arra, hogy a fiatalok elkezdhessék a lakásépítkezést. Nincs telek —

A fiatalok szempontjából ezek a kérdések lennének a legfontosabbak Czakói Lajosné szerint.

(gmf)

Juhász Gyuláivá, hatvani háziasszony:

...hogy a gyerekeknek még jobb legyen, mint nekünk volt...

Villantó Ferenc, a komlói Május 1. Termelőszövetkezet tagja:

Több szakembert a mezőgazdaságba!

forintot keresek havonta — itthon. Nem hiszem, hogy valamelyik ipari üzemberi jobban járnék.

— Véleménye szerint a X. kongresszus milyen kedvező változásokat hoz?

— Biztosak vagyunk abban, hogy a mezőgazdaság fejlődése továbbra is biztosított lesz. s külön örvendetes, hogy az új üzemek egyre korszerűbbek, iparszerűbbek lesznek. Az állattenyésztés fejlesztését indokoltnak tartjuk, nálunk is épül például egy 4000 darabos sertéskombinát. Az irányelvekkel, melyek rögzítik a fejlődés irányát, egyetértünk.

— Néhány dolgot azért meg szeretnék említeni. Szerintem a jelenleginél sokkal több és képzettebb szakmunkás kell a mezőgazdaságba, mert szakemberek nélkül nem lehet a fejlődést megvalósítani. Ezenkívül szeretnénk, ha a szövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára hasonló lenne az ipari dolgozókéhoz. Végezétül pedig azt is várjuk a kongresszustól, hogy bizonyos negatív jelenségek megszűnjenek a jövőben. Nekünk — mint mezőgazdasági üzemnek — sajnos akkor is reprezentálnunk kell, ha eladunk valamilyen termékünket, de akkor is reprezentálni kell, ha hozzá akarunk jutni valamihez. Szóval, mindig mi vagyunk a „vendéglátók”. A szövetkezeti tagok véleménye az, hogy szocialista társadalomban nem helyes ez.

A gépműhely melletti irodában beszélgetünk.

— A IX. kongresszus határozatai alapján rendkívül sokat fejlődött a mezőgazdaság. Elengedték a szövetkezetek tartozásait, s ez nagy lendületet adott ahhoz, hogy kialakuljon az önálló, vállalatszerű gazdálkodás. A merevségek is megszűntek, ma már minden szövetkezet maga dönt arról, hogy mit akar termelni. Nekünk, szövetkezeti tagoknak különösen jól jött, hogy fizetésünk egyre inkább eléri az ipari szintet, örültünk a szociális intézkedéseknek, így például a nyugdíjrendszerének, vagy a gyermekgondozási segély bevezetésének. Mindezek fokozták a lelkesedést, a jobb munkára való törekvést. Itt vagyok például én. Általában 2500—2600

(kaposi'

Vadkerti Miklósné párttitkár, a megyei párt-vb tagja:

A jelenlegi politika továbbfolytatását...

előre lépett a IX. kongresszus óta termelőszövetkezetünk. Megmutatkozik ez a gépesítés színvonalában, a jövedelem növekedésébe:-, az önálló gazdálkodás fokozódásában. Jelenleg három község társulásában például 42 milliós beruházással sér- téskombinát épül.

Gyarapszik községünk is. Most épül egy négytantermes általános iskola, amely Aldebrő és Tófalu oktatási gondjait enyhíti, mert ebben az iskolában szakoktatás tojó kezekben van a két apróság, Gyuszi és Zsuzsa — édesanyjuk, Juhász Gyuláné van mellettük. A család élete jó mederben folyik. A férj órás, az asszony — háziasszony.

s Néaaéfc meg a lakást —

mond La Juhász Gyuláné. — Egy éve kaptuk meg, de azóta is nap mint nap boldogan nézem körül. Tíz évet vártunk rá egyetlen kis szobában, s közben megjött a két gyerek is. A tíz év elrepült. most már nem is látszik olyan hosszú időnek. A háztartás a lehető ségekhez képest gépesített, rengeteg könnyebbségei jelent nekem. Hogy a két gyerek sok gondot okoz? Melyik családban nincs így...? De sokat jelent, hogy velük lehetek, hogy erre is van lehetőség. A tervezéssel persze nem álltunk meg, az igény igényt szül. Szeretnénk egy kocsit venni, szeretnénk új bútorokkal berendezni a lakást. .. Dolgozunk, nevelünk, tervezünk és örülünk, ha valamit sikerül megvalósítani. Azt szeretném, hogy a gyerekeknek még jobb legyen, mint nekünk volt, hiszen őértük csinálunk mindent. S természetesen azt is szeretném, hogy mindenkinek sikerüljön megvalósítani békében, kevesebb gonddal álmaikat. Ezt joggal és jogos reményekkel várhatom az értünk is tanácskozó kongresszustól.

1951 óta párttitkár Aldeb- rőn, 1960-tól függetlenített titkára alapszervezetének. 1962-től tagja a járási, 1966- tól a megyei pártbizottságnak. A megyei pártértekezlet ismét megyebizottsági taggá választotta és megválasztották a megyei párt-vb tagjának is.

Heves megye kommunistádnak küldötteként részt vett a IX. kongresszuson.

— A IX. kongresszus határozataiból nagyon sok megvalósult, ez érezhető itt, községünkben is — mondja Vadkertiné. — Különösen sokat kapott a parasztság. Amikor a IX. kongresszus határozatairól beszélgettünk, sokan nem hitték azt, ami ma már valóság: a tsznyugdíj és a földtörvény megszületését, a gyermek- gondozási segély kiterjesztését a mezőgazdaságban dolgozó nőkre, hogy csak néhányat amlHaeSt, Jrierrtcser.

Ugyancsak épül egy napközi is, orvosi lakásunk már van és remélhetőleg lesz orvosunk is. Előbbre léptünk és lépünk a közművesítésben is. de a vízgondok megöl rlá- sa már a negyedik ötéyes terv időszakára marad.

A X. kongresszustól azt várom, hogy intézkedésit születnek majd azokban a gondokban, amelyet párttagságunk is szóvá tett. Olyan határozatokat várunk, amelyek segítik a termelékenység, a hatékonyabb munka növelését, csökkentik azt a nagyfokú munkaerő-vándorlás1', amely mindinkább káros z hat. Az irányelvek tárgyalásánál sok szó esett arról, hogy a felelősségérzetnek és a felelősségre vonásnak minden szinten határozottabban kell érvényt szerezni.

Én a magam nevében a jelenlegi politika továbbfolytatását várom, olyan politikát. amely a társadalom és az egyén érdeke szempontjából egyaránt biztosítja az egyre javuló, gazdagodó életet, a még kevesebb zökkenővel járó utat a szocializmus teljes felépílássfoeafc.