Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Állítólag lovas nemzet vagyunk. Mégsem szeretünk nyeregben ülni, hol az egyik oldalra csúszunk, hol a másikra billenünk át. Mintha idegenkednénk két szélsőség között a realitás középútját választani. Az idén például megindítottuk a vészharangokat a mezőgazdaság fölött. Az idén mindenkinek téma volt a mezőgazdaság; sikk volt róla beszélni, ha értettek hozzá, ha nem. A fontos az volt, hogy ki mennyire tudja dramatizálni a helyzetet. Jó néhány született tehetség élt is ezzel a lehetőséggel, s miért miért nem, bizony sokan szívesen hallgattak rájuk, mert ügye, soha nem árt egy kis szenzáció. Mert a valóság sokkal ridegebb, tárgyszerűbb, s nem annyira érdekes. Valóságos gondok Bizony rendkívül nehéz évet tud — ha még nem teljes egészében is — maga mögött a mezőgazdaság. Csaknem ötszázezer holddal kevesebbet vetettünk el erre az évre mint tavaly, az ár- és belvízveszély miatt. Az időjárás további nehéz helyzettel sújtotta a növénytermesztést, a „rendkívüli” sorozat tavasszal kezdődött és még ősszel is folytatódott, a betakarítás idején. Az ősz derekán dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági miniszter első helyettese Hevesen tartott előadást termelőszövetkezeti ',-ezetők előtt. A miniszter- helyettes már akkor, az addig befutott adatok birtokában leszögezte, hogy a harmadik ötéves terv célkitűzését, a 13—15 százalékos mezőgazdasági termelési érték- lövekedést már teljesítettük ár kritikus év ellenére. A kiesés, amelyet az idei év okozott a mezőgazdaságban, valóban nagy volt.. A .-„övénytermesztés az előirányzathoz képest ötmilli- drd forinttál hozott kevesebbet. Ezt a kiesést természetesen pótolni kellett, s mi sem bizonyítja jobban biztonsó- íos felkészülésünket, hogy az árvíz által romba döntött ialvak újjáteremtése mellett tartalékainkból minden nagyobb zökkenő nélkül sikerült biztosítani • lakosság ellátását. A növénytermesztés meint felbukkant a mezőgazda- tág egyre nagyobb súlyt képviselő ágazata, az állattenyésztés és kerek egymilli- rd forinttal termelt többet á várakozásnál. Megindult hazánkban az oarszerű tartás feltételeinek negteremtése. Jelenleg 293 zakosított tehenészeti és 178 artéshizlaló építése folyik, leves megyében 11 sertéste- ep megvalósításán dolgozik napjainkban. Az állami izdaságok sertésállományát ■zámítva, a július 30-áig gzett felmérés szerint mesénkben 160—170 ezerre te- <?tő a sertések száma. Ta- ,ily márciusban ez a szám to ezer volt. A kocaállo- ány az elmúlt tíz esztendőin az idén mutatja a leg- •igasabb értéket. Az or- ■gban a sertésállomány 1,8 ■ dióval haladja meg az elüt évi létszámot 3yors beavatkozás iikséges nz állattenyésztés eredmé- dt vizsgálva, józanul kell ■ Lékelni az új közgazdasági .(.önzők szerepét. A nrvasmarha-állomány nem övekedett, jelentékenyen a rrmelőszövetkezetekben, a íztáji gazdaságokban még mindig apad a létszám, de-ökkenés mértéke meglas- ílt az elmúlt két esztendő- viszonyítva. A közgazdaszabályzók nem egyik latról a másikra váltják itásukat, tendenciájában másolják a mezőgazda- s irányítják belső szereit az igényeknek meg- iőeii. A szakosított telepe.; már biztos alapot jelentenek a továbblépéshez. Pétervásárán a szakosított szarvasmarhatelep naponta ezer liter tejet ad a lakosságnak, pedig a létszám még Á 16 másik oldala nem teljes. Jövőre ez a telep egymillió liter tejjel szolgálja majd a jobb ellátást, s ez csupán egy telep a sok közül. A megfelelő takarmányalapnak egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a termelőszövetkezetek. A hatvani Lenin Tsz jelentős ösz- szeget fordított a kukorica teljes gépesítésére, előkelő hibrideket vásárolt s az idén nem ritka a táblákon a 34— 35 mázsás termés. Az adácsi termelőszövetkezet hatalmas víztárolót épít, hogy minél magasabbra emelje az állat- tenyésztést kiszolgáló takarmánynövények termésátlagát A rossz év ellenére a mezőgazdaság tiszta devizabevétele hárommilliárd forintról négymilliárdra emelkedett. Igaz, viszont, hogy jövőre nem exportálunk búzát, mert elsődleges a hazai szükségletek ellátása. A külföldi kereslet azonban egyre erőteljesebben épül az állat- tenyésztésre. Az export mellett azonban egy váratlan importra is rászorultunk. Jelentős meny- nyiségű cukrot kell a jövő esztendőben behoznunk. A cukorrépa termőterülete ugyanis jelentős mértékben csökkent. S ez nem az időjárásnak tulajdonítható: csökkent a termelési kedv. A hatvani Lenin Termelőszövetkezet a cukorgyár kapujában szüntette meg a répa- termelést, mert nem kifizetődő a termelés. A poroszlói termelőszövetkezet egyetlen gépért közel milliós összeget fizetett ki. A kézi munkaerő drága, a gép szintén drága. A MÉM november tizedikén megtartott miniszteri értekezletén úgy döntött, „hogy általánosan, de különösen a nagy területen, koncentrált cukorrépatermesztést folytató gazdaságoknál az anyagi-műszaki igények kielégítése — elsősorban államilag dotált gépekkel, vegyszerekkel, a korszerű vetőmaggal való ellátás — fontos feladat”. Baj, hogy csökken? Az aggodalmaskodók egyik kedvenc témája még a termelőszövetkezetben dolgozók elöregedése, a faluról való elvándorlás komplexuma. Mi lesz a termelőszövetkezetekkel, ki fogja megművelni a földet? Jelenleg a kereső lakosság 29 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. Ez az arány igen magas, csökkenteni kell ezt a számot, hogy a gépesítés meggyorsítsa, megköny- nyítse és hatékonyabbá tegye a termelést. Természetszerű a következtetés; ahol nagy mértékben áll rendelkezésre olcsó kézi munkaerő a termelés számára, lassan halad előre a gépesítés, az automatizálás, ha a kézi munkaerő kínálata csökken, egyre erőteljesebben kell a gépek segítségét igénybe venni. Ha a mezőgazdaságból a gépesítéssel felszabaduló munkaerőt olyan területen tudjuk felhasználni, ahol arra valóban szükség van, s ha a vegyiparban, a gépiparban növekszik a többlettermelés, akkor több vegyszert, növényvédő szert, műtrágyát, mesterséges fehérjét tudunk felhasználni a mezőgazdaságban, akkor több és jobb gépet adhatunk a földékre, jobb lesz a növényvédelem, eredményesebb, gyorsabb a betakarítás, több lesz a közvetlen fogyasztási cikk, növekszik a takarmánybázis, nagyobb ütemben lehet fejleszteni az állattenyésztést, több szakosított telepet rö- videbb idő alatt lehet felépíteni, egyszóval növekszik a termelés. Tehát ez a tendencia. És ezt a törvényszerűséget vajmi kevéssé befolyásolja egy kedvezőtlen gazdasági év. Ha egy lépés meglassul, valamilyen közbejött akadály miatt, nem szükségszerű, hogy az egész haladás meglassuljon, de hogy a következő lépéseket gyorsabban tudjuk megtenni, okvetlenül szükséges, hogy józan, kritikus szemmel vizsgáljuk ía meg a lelassult lépés filmkockaszerű fázisait. A mesterséges apatikus hangulatba ringatás, a dra- matizálás helyett, legyen ez az egyetlen komoly tanulsága a kedvezőtlen körülmények összejátszásának. Szigethy András Kisplasztikái biennale — Vadászati világVialt'tás A magyar képzőművészeti élet két nagyszabású eseményéről nyilatkozott Ormos Tibor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus igazgatója, a Képzőművészeti Kiállítási Iroda vezetője. — Budapesten első ízben rendezünk nemzetközi kds- plaszitikai Hennáiét, s ugyancsak a Műcsarnok ad otthont — a vadászati világkiállítás alkalmából — az ember és a természet kapcsolatát művészi eszközökkel ábrázoló képzőművészeti alkotások tárlatának. A lövőre tervezett kiállítás előkészületei megtörténtek. A Hennáiéra 1971. február i-ig lehet jelentkezni. Az október 16 és november 26 között megrendezésre kerülő eleő nemzetközi kisplasztikái Hennáié legszebb alkotásait a nemzetközi zsűri dijakkal jutalmazza. _ A kiállításra a jelentkezéseiket f ebre ár 15-ig várjuk. a művek beküldői ha- táridtie július 15-től augusztus 1-ig. Műfajonként a nemzetközi zsűri 3—3 díla+ ad Td. A festészet kategóriájában égvén énként 25 ezer. a grafikában 20, a szobrászati művekért 25 ezer forintos díjakat osztanak ki. „ CSAT A JÁRT HELIKON” Mandák Attila — Eger — felvétele 5 pont „HEGYEK KÖZÖTT” Dr. Polgáry László — Eger — felvétele 4 pont Panaszkönyv helyett A gyögyösi húsüzletekben történt valóságos esetek Közismert: nincs annyi hús, amennyi kellene a vásárlók igénye alapján. Senki sem kíván tehát terülj asztalkámat. De azt sem érti senki, hogy miért bízták a húsüzletek vezetőire: mikor, milyen és mennyi húst adjanak a vevőnek — forintért. Az ezekkel a kérdésekkel összefüggő vásárlói megjegyzések részére nyitottuk ezt a mostani panaszkönyvet. A szándékunk az volt, hogy a bejegyzéseket megmutatjuk a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójának, valamint áruforgalmi főosztálya vezetőjének, de — sajnos — egyikük sem ért rá. Fontos tárgyalásaik miatt csupán a titkárnővel üzenték, hogy nincs idejük. Reméljük, utólag azért csak válaszolnak a panaszkönyvi bejegyzésekre. Nem adta oda a panaszkönyvet A Szövetkezet utcában levő húsüzletben a novemberi kettős ünnepi előtti napokban az egyik vevő sertéscombot kért. Nem kapott, mert az eladó azt mondta, nincs sertéscombjuk. A vevő szeretett volna erről meggyőződni, és kérte, hadd nézze meg a raktárt, a hűtő- szekrényt. A kívánság csakugyan szokatlan, nem is teljesíthették. A másik kívánságát viszont, hogy véleményét beírhassa a panaszkönyvbe, mip- den nehézség nélkül teljesíthették volna, ha akarták volna. Mert a panaszkönyvet a vevő kívánságára köteles az üzlet vezetője odaadni. Ezzel nem tesz szívességet. Nem adta oda. Jöjjön az ünnepek után vissza, azt mondta a vásárlónak. Furcsa doles történt ezután. Míg a panaszos átment az ÁBC-áruházba, azalatt előkerült a sertéscomb is a hűtő- szekrényből. Ügy látszik: vannak még csodák. Egyik-másik hentes a nincsből is tud húst csinálni. Ki gondolta volna! A hús nem eladó A városi tanács legutóbbi ülésén mondta el az esetet az egyik tanácstag. Vele történt meg. Hazafelé tartott, amikor a Jeruzsálem utcai húsboltba beszállították a rendelést. Várt, amíg a munka véget ért, aztán bement az üzletbe és kért egy kiló húst. Most nem vehet, közölte az eladó. Aztán hozzátette, hogy a hét végén a napnak csak bizonyos óráiban lehet húst vásárolni az üzletben azért, hogy a húst a falusiak el ne vigyék. A tanácstag nem értett ezzel egyet, közölte azt is, hogy ő a város vezető testületének a tagja, és mint ennek a testületnek egyik személye is helyteleníti ezt a kereskedelmi megkülönböztetést. Mi az, hogy a falusiak ne vegyenek húst a városban? Dolgozni lehet nekik a városi üzemekben, vásárolni a munkahelyük boltjaiban már tilos? Ezek szerint a falusiak csak másodrendű állampolgárok, akiket bizonyos jogokból kizártak? Kik zárták ki őket és milyen alapon? Állítólag: rendelkezés November 6-án öóioiőn a déli városrész húsüzietében sem sertéshúst, sem baromfit nem kapott a vevő. Amikor előtte való nap akart vásárolni, akkor azt mondták az üzletben, jöjjön holnap. Másnap viszont azt kérdezték tőle, miért nem jött egy nappal korábban. Arra a kérdésre, milyen elv szerint szabják meg a húseladás óráit, az eladó válasza így hangzott: csak délután adnak húst, amikor az emberek kijönnek a mű- szakbóL De mit tegyen az, aki dél- utános műszakban dolgozik? Állítólag a vállalat belső rendezése szabja meg ezeket az időpontokat. Erre hivatkoznak az eladók. Szerettünk volna erre személyesen is választ kapni. Tegyük fel, csakugyan kaptak ilyen utasítást az üzletek dolgozói. Ne vonjuk kétségbe, hogy a jó szándék sugallta a rendelkezést: a keresletnél kevesebb húst arányosan adni a város lákóinak. A célt azonban az állítólagos rendelet sehogy sem érheti el. Mert a falusiak délután is bemehetnek venni, de az arányosság sem tartható, mivel a délutáni órákra összezsúfolt eladás miatt hosszú sorok állnak a boltokban, az emberek mérgelődnek, bosszankodnak, rengeteget fáradnak. A vállalat maga szervezi a sorbaállást. Miért? Politikai kérdés A kereskedelem minden része fontos politikai kérdés ezt látnia kell mindenkinek aki ezzel az ágazattal foglal kozik. Az emberek nap mint nap vásárolnak, nap mint nap elégedettek vagy mérgelődnek, aszerint: meg tudták-e venni azt, amit kerestek, vagy azt hallották a kérdésükre, hogy: nincs! A hús, különösen a sertéshús még érzékenyebben érint mindenkit, mint bármi más. Erről már sok szó esett. Gyöngyösön néhány üzletben valósággal packáznak a vevővel, különösen ünnepek táján. Mert november 10-én a déli városrészen ugyanabban az üzletben, ahol az ünnep előtt való napon olyan fölényes volt az eladó, most nagyon készségesen állt a kedves vevő rendelkezésére. Melyik részét parancsolja? Jó lesz-e így? Igaz, most két fiatal férfi szolgált ki. De lehetne példát mondani arra is, hogy a kisebb forgalmú üzletek vezetőit hogyan dicsérik a vevők. Még a tanácsülésen is, ha törődik a vásárlók igényeivel, ha udvarias, figyelmes. Miért nem lehet minden üzletben ezt a magatartást megvalósítani minden időben ? Miért hoz a vállalati belső kivizsgálás olyan eredményt egy panasz nyomán, hogy a megállapításokat nem lehet bizonyítani, mert az eladók szerint nem úgy törtéht. ahogy azt a vevő írásban közölte? Talán azt várják a vállalat belső ellenőrei, hogy az eladó mindent elismerjen: udvariatlan voltam, fölényes voltam, packer*“-'" a vevővel, azt mondtam neki, ha nem tetszik, ne vegyen semmit. Melyik eladó fogja ezt bevallani? Van egy régi kereskedői bölcsesség: Mindig a vevőnek van igaza! Még akkor is, ha nincs igaza, talán ezt is mondhatnám. Nehéz elképzelni, hogy valaki szóvá tegyen nem létező dolgokat, hiszen egy ilyen panaszkodás elég sok kényelmetlenséggel jár együtt a panaszteyőnék is. Vitatkozni kell a modortalan eladóval, idegeit kell nyűnie, eltűrnie, hogy az eladó fölényeskedjék vele, mintha nem is partnere lennie, hanem jótevő nagybácsija. Választ kérünk Sok jót lehet elmondani a vállalat különböző üzleteiről, készségéről a minél eredményesebb tevékenységre, de különböző húsüzletek dolgozóinak dicséretes magatartására is. A hibákat azonban eltussolni nem lehet. És azon az említett tanácsülésen sem kapott választ, a tanácstag, pedig jelen volt a vállalat vezetője is. A lakosság elvárja, hogy hatékony intézkedések történjenek végre azokkal, akik magatartásukkal eljátszották vevőik bizalmát. A mostani panaszkönyvi bejegyzésekre, ha már személyesen nem tudtunk választ kapni, legalább írásban szeretnénk ahhoz hozzájutni. G. Molnár Ferenc 1970. november 22„ vasárnap
