Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-31 / 256. szám
A falu küldte őket... Sűrűn írunk, beszélünk róluk. támogatásuk módjait kutatjuk, mind csiszoltabb módszereket keresünk, őket mégis ritkán kérdezzük meg valós gondjaikról, mindennapi nehézségeikről. Ezt a hiányt akarta pótolni a főiskolásokkal beszélgető újságíró... Először színházban Az első éves, biológiaföldrajz szakos Letenyei Etelka Komárom megyéből került az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára. Alig ezer lakosú faluban, Szákón nőtt fel. Apja szivattyúkezelő, anyja takarítónő; kisfizetésű emberek, két gyereküket mégis taníttatják. Érdemes is, mert bizonyítottak. Különösképp Etelka: biológia-földrajz szakra negyven- hatan jelentkeztek, közülük csak hatot vettek fel, köztük a szákói lányt, aki éveken át felesre vizsgázott igyekezetből, szorgalomból. Nem volt könnyű helytállni, a siker útja nem volt kövezett: — Mi okozta a legtöbb gondot? — Szüleim már ötödik osztálytól nem tudtak segíteni a tanulásban. Minden nehézséggel magamnak kellett megbirkóznom. Gimnáziumban még nehezebb volt: a mindennapi bejárás Kisbérre órákat rabolt el. Szakkönyvekhez nem juthattam. Szüleimnek nem volt pénze két- háromszáz forintos egyetemi tankönyvekre. Voltak -osztálytársaim, akik már negyedikes korban megvették ezeket, s előre készültek. — Mégis, hogy sikerült a felvétel? — A középiskolás anyagból készültem lelkiismeretesen. Tudtam, hogy csak ez a lehetőségem van. — Könyvtár, színház? — A pénz megélhetésre kellett, színházi előadást Egerben láttam először, az Adáshibát. Szákóról nem lehetett egykönnyen Székesfehérvárra jutni, csak az állomás 3 kilométerre volt a falutól. — Hogy sikerült a beilleszkedés? — Barátian fogadtak. Nem könnyű megszokni az új tanulási tempót: mennyiségileg és minőségileg is több az anyag mint középiskolában, meg kell szokni az új ritmust. Szerencsére a felsőévesek segítenek. — Mit vár otthonról? — Fél évig nem kapunk ösztöndíjat, addig kell a pénz,, utána megpróbálok önállósulni. Motor — az akarat Török Ilona harmadéves matematika-fizika szakos. Ö már túl a nehezén. Ideális vitapartner, érvelése figyelemreméltó: — Sosem éreztem hátrányt, szüleim — édesapám tsz-tag — mindent megtettek, hogy könnyebb legyen a tanulás, ajándékként — születés- és névnapokra — csak könyveket vettek. Éreztem, hogy magamnak kell bizonyítanom, saját erőből helyt- állnom. — Akadt olyan osztálytársa, aki ideálisabb körülmények közt „startolt”? — Természetesen, ám mégsem vették az akadályokat. Őszintén mondom: kissé kiélezzük ezt a kérdést, majd- hogy divattá vált beszélni a munkás-paraszt fiatalok hátrányos helyzetéről. Arról viszont kevesebbet — mondhatnám azt is, hogy egyáltalán nem — beszélünk, hogy az akarat, a kitartás, a saját erő is behozza a hátrányokat. Az én esetem ezt bizonyítja ... „Kell a > segítség” Ez a véleménye a hevesi Gulyás Zsuzsannának, aki első éves földrajz-testnevelés szakos hallgató. Egy régi, de még most is visszásajgó emléket idéz: — Azt tanultam, amit az iskolában hallottam. A nehézség gimnáziumban kezdődött. Barátnőim idegen szavakat használtak, nem nagyképűségből, nekik ez természetes volt. Értetlenül álltam, honnan ismertem volna én ezeket. Mosolyogtak rajtam, idegesített; nem hagytam annyiban: vitáztam velük. Beszéljetek magyarul, mondtam. Később aztán beláttam: nem ez a megoldás, a hátrányt mindenképp be kell hozni, ám ez nem ment saját erőből. Segítséget kértem, a közelebbi barátnők meg is adták, így fokozatosan vetkőztem le kisebbségi érzésem. — Semmi nem maradt belőle? — Őszinte leszek: nem kevés. A főiskolára is csak egy év elteltével jelentkeztem, mert azt hittem, nem állom meg a helyem. — Már otthon érzi magát? — Két szobatársam is faluról jött, szüleik szintén fizikai munkásak, jó a légkör, egymást segítjük. Három arc a sok közül, gondjaikról, életútjukró! beszéltek nyíltan. Nekik — önerőből vagy segítséggel — sikerült behozni a hátrányokat, versenyképessé válni. Elgondolkodtató az is amiről hallgattak, ami hiányzott számukra: a középiskola csak nekik címzett fokozott törődése. Igaz, a hátrányokat önerőből is ki lehet iktatni. Ám a segítség, a törődés energiát kímél. Épp ők nélkülöznék.. ? Pécsi István Török Hona, Gulyás Zsuzsanna, Letenyei Etelka. fiODÓ BÉLA : Hogy is írja Hasek: a báróné közben előszedte kosarából az ajándékokat. Egy tucat sült csirkét, rózsaszínű selyempapírba csomagolva, fekete-sárga zsinórral átkötve, két üveg hadilikőrt, rákötözött címkével, amelyen ez a felírás állt: „Gott strafe England” (Isten verje Angliát) a címke másik oldalán Ferenc József és Vilmos császár volt látható, kézen fogva, mintha éppen azt a gyerekjátékot akarnák játszani, hogy: „Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva, Nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz”. Kísérőnk megállít a nagy fehér épület előtt. Kórház. Itt feküdt — mondja — a „szimulánsok” közt, Svejk, a derék katona. Itt kapta az ajándékokat... Mert Jaros- lav Hasek hőse valóban élt. kutyapecéri és közöshadseregbeli mivoltában. Prága gót templomait nézegetjük éppen, a tűhegyes, bűb*íos karc-.ú tornyokat, a (z) Nimm, JäW. október öl., szombat híres prágai zsidótemető szorosan egymásra hordott sírköveit, a gólemet készítő rabbi sírját, amikor hirtelen elöntött a svejki hangulat. Szinte láttam, hogyan osztja szét a derék katona az agg osztrák bárónő sült csirkéit a szimulánsok közt, akiket beöntéssel, aszpirinnel s ki- nines vízzel kúrálnak a hadi kórházban, hogy észre térjenek, s kimenjenek az első világháború vágóhídjára. meghalni a gyűlölt monarchiáért. Felnevettünk kísérőnkkel, emlékezve a derék katona mulattató, mégis mély értelmű kalandjaira, — nékem külön jólesett, hogy a szépséges Prága látogatásakor megálltunk a látnivalónak éppen nem nevezetes kórház- épület előtt. Svejk miatt, — olyan hangsúllyal, mintha más országban valaki azt mondaná: itt élt Bovaryné, vagy másutt: itt vívott halálos párbajt Anyegin. Vagyis egy remekmű, a rangos irodalom bevonult a városemlékek sorába, a kalauz kötelességének tartja, hogy a Loretta építészeti bájossága, a sok száz éves harangjáték ékessége, a Hradzsia termei mellett egy semmitmondó kórházi épületet is mutasson —, mert itt feküdt, kérem, Svejk, a „szimulánsok” közt... Átmegyünk a hatszáz éves Károly-hídon, a szobrokkal megnehezült * hídesodán, — itt is járt Svejk, fülig érő katonasapkában, állig érő kimustrált mundérnadrágjában, két .fegyőr között — hiszen emlékeznek rá... De most a hidat bámulják, hat évszázadát, remekmívű bejáratát és túl sok tornyát, a sokhidú Moldvának azt az ékszerkarkötőjét. A hidak általában arra valók, hogy átmenjünk rajtuk a folyó egyik partjáról a másikra. De mintha ez a régi kőhíd, nem is ezt a főcélt szolgálná: autópark a bejáratnál, külföldi rendszámtáblákkal, a hídon bábeli hangok — a híd élő múzeumi tárgy. A harminchat mást-mást kifejező szoborcsoport közt — az alkotások a híd két oldalán vonulnak fel, — van egy, amelynek alapzatát rácsos ablakkal ellátott börtönnek képezték ki, a kőbörtönben szakállas rabok félmeztelenül, amint éppen bilincseiket törik szét. A bilincstörés kőből faragott ereje ragad meg — a maga módján Hasek is ezt tétette Svejkjé- vel, a derék katonával. Ezt Húsz János is, akinek dogmát '°gndó tanaiból végül is az c üdül ki, hogy egyforma becsülés illeti meg a királyt, a papot és a népet; — máglyahalála nyilván ez utóbbi miatt történt. Hiszen még Marczali Henrik ódon, ókonzervatív Habsburg-kato- likus nagy képes világtörténete is erre utaL S a teret, A Magyar Fotóművészek Szövetségének rendezésében, a Műcsarnokban megnyílt, „25 év" című nemzetközi fotó- kiállítás anyagából. Ghosh Sukhamáyő:1 Kettős portré. (India) Napirenden: Az iskolai osztályozás Az oktatási reform nyomán a diákok osztályozását Illetően Is előtérbe kerilk a korszerűsítés, az Igazságosságnak, a realitásnak jobban megfelelő módszerek keresése és meghonosítása. Ennek főbb elveiről kért tájékoztatást az. MTI munkatársa a Művelődésügyi Minisztérium köz- oktatásügyi főosztályán: — Az értékelés, az osztályozás, végső fokon a tudás ellenőrzése terén annak a Jő gyakorlatnak az általánosítását tartanánk célszerűnek, amely szerint az érdemjegyeket a tantervi követelmények teljesítésének sokoldalú és folyamatos ellenőrzésére és nem a mechanikus átlagszámításra alapozzák a pedagógusok. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy gyakran az osztályozás mechanikussá, gépiessé válik, különösen, ha nagyon sok tanuló van egy osztályban. — Alapvető jelentőségűnek tartjuk, hogy a tanulók ismereteinek ellenőrzése, produktumaik értékelése, tehát az osztályozás ne szűküljön le csupán az érdemjegyek megáUapítására, hanem lendítő, serkentő hatású is legyen, ösztönözzön még jobb teljesítményekre, ne váltson ki bennük ellenkező irányú hatást. Itt arról van szó: a pedagógusok ne azt nézzék elsősorban, hogy a gyerek mit nem tud, hanem azt, hogy mit ért el. Ezt kell értékelni oly módon, hogy további teljesítményekre serkentsük a tanulókat és egyben azt is mutassuk meg, hol vannak a gyenge pontok, ösz- szegezve: a teljesítmény értékelésének, ellenőrzésének olyan pedagógiai eszközzé kell válnia, amely nem egy rideg aktus, haahol az órás régi Városháza áll, szinte betölti magasodó szobra. Most az órát nézzük, magyarok, angolok, franciák, németek, svédek, — az órát nem lehet Prágában kihagyni. A megszálló német fasiszták a sok elhurcolt mellé, ezt az órát is le akarták szerelni, — talán már nem volt rá idejük. Itt, most, a legendát hallgatjuk: az évet, a hónapokat, a napókat, a perceket és másodperceket jelző időmutató s a hozzá tartozó órájáték készítő mesteréről, akit a régi prágai városurak megvakították, nehogy másutt is felszereljen ilyen káprázatos szerkezetet. Ez a szerkezet minden teljes órában kinyitja a magasban ablakait, s a két ablakban sorra megjelennek az apostolok, színes alakjuk faragott pompájával. Közben az ablak alatt a csontvázhalál zsinórral rángatja a lélekharangot, csontkezével pedig kiveri a perceket — memento móri, gondolj a halálra, az időd lejár. Szép. Érdekes. Ismét Svejk- re kell gondolnom és „szimulánsaira”, akik közt például három súlyos tüdőbeteget addig kúráltak, a frontra küldésük érdekében, kininnel és beöntéssel, míg a temetőbe nem kerültek. Aztán az ódon szép Prága után megnézzük az új városrészt, a magasodó új lakótelepeket, a virágos ablakokat, a parkokat, a játszó gyermekeket. Emlékezz az élőkre! Svejkre is, de az élőkre is kell emlékezni, az élőkre gondolni, azokra is, akik ebben a szép városban laknak ée mindenkire, mindenhol... nem a fejlődésben levő gyerekek személyiségét fejlődésében tükrözi. — Véleményünk szerint az ellenőrzés, az értékelés eszközeinek sorában az írásbeli és a szóbeli ellenőrzési formát megfelelő arányban kell alkalmazni. Határozottan ellenezzük a kizárólagos vagy mértéktelen írásbeliséget, csakúgy mint a mechanikus átlagszámítást. Magától értetődően az osztályozás, az ellenőrzés formai kérdései ugyanúgy a tanári szabadsághoz tartoznak, mint az, hogyan tanítja meg valaki írni, olvasni vagy számolni a gyerekeket. Az viszont, hogy az osztályozás reális, igazságos, a valóságos tudással összhangban legyen, a pedagógushivatásból eredő erkölcsi kötelesség, amit tételes szabályok is előírnak. (MTI) Világtaka• réko&sagi nap Az igények erősen növekednek — szoktuk mondani —. s ez a megállapítás a múltra és a jelenre egyaránt vonatkozik. Sőt, a dolog logikája az, hogy holnap és jövőre még nagyobbak lesznek az igények. S ez igy van rendjén. Ezért is örvendetes, hogy mind többen ismerik fel: a nagyobb igények kielégítése egy-egy családban nem történhet egyik hónapról a másikra, csak hosszabb-rövidebb időn át történő beosztással, takarékossággal. Október 31-én, szerte a világon — hazánkban is — világtakarékossági napot rendeznek. Ezt a takarékpénztárak milártói kongresszusán, 1924-ben határozták el azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a társadalomban, a lakosság körében a pénztakarékoskodás gondolatát és gyakorlatát. A különböző országokban természetesen más-más lehetőségek nyílnak a takarékoskodásra, és szinte családonként is különbözőek a lehetőségek. Életszínvonal, kulturáltság és kulturális igény. az árukínálat színvonala, az életforma, és még sok más tényező szabja meg, hogy az adott prszágban miként alakul a takarékoskodás, hogyan bővül, vagy csökken a takarékoskodók tábora. Közismert, hogy Magyar- országon folyamatosan növekszik a takarékbetét-állomány, s ma már mintegy 40 milliárd forint. Több millió takarékkönyv-tulajdonos, milliónyi KST-tag, mind több csekkszámla-tulajdonos, sok tízezernyi iskolai takarékbélyeget gyűjtő diák — belőlük toborzódik a rendszeres takarékoskodók hatalmas serege; azoké, akik már felismerték a régi igazságot: „Sok kicsi sokra megy’’. Zenei Figyelő (Kedd 17.55) A tv zenei újságja. Utolsó szakaszába érkezett a budapesti zenei hetek, ennek eseményeiről tudósít a figyelő. David Ojsztrah ezúttal mint karmester is bemutatkozik, ő vezényli Brahms 2. Szimfóniáját és a legutóbbi Csajkovszkij-verseny győztese, Gidon Kremer hegedűművész játékát. A figyelő beszámol a hazánkban járt japán zeneművészeti főiskola zenekarának koncertjéről, ami azért is érdekes, mivel japán zenekar először járt Magyarországon. Jakov- zak zenekari estjén Arvid Jarsons vezényelt, a műsorból Prokofjev zongoraversenyének egy részletét sugá- rozzza a televízió. Hazánkban járt a szovjet állami kórus, a Svesnyikov kórus róű- sorából Prokofjev Alexander Nyevszkij című kantátáját sugározza a tévé Algíri csata (Kedd 20.00) Francia film. Hazánkban 1967. őszén mutatták be Gil- lo Pontecorvo rendező 1966- ban Velencében nagydíjat nyert filmjét, amelynek cselekménye az algériai szabad- sághar időszakában, 1954—57 között játszódik. A film dokumentumhűséggel kíséri végig Ali la Pointe sorsát, a csavargó indulástól az ellenállási mozgalom vezető funkciójáig és hősi haláláig. Noha játékfilmről van szó, az ellenállási mozgalom harcai felelevenítésekor a néző úgy érzi magát, mintha híradóképeket látna. Gyurkó László: Szerelmein, Elektra (Szombat 20.00) Tragédia két részben, a Nemzeti Színház előadásában, felvételrőL 1968. tavaszán mutatták be a sokoldalú — kritikus, szociológus, publicista, regényíró, s ezzel a művével drámaíró — Gyurkó László tragédiáját, ami az örök Elektra-téma modem feldolgozása. Számos Elektra-változat ismert a világirodalomban: Aiszk- hülosz, Szophoklész, Euripidész, s később Voltaire, vagy e századból O’ Neill, Sartre műveit említhetnénk; s a magyar irodalomból Bornemisza Péter adaptációját Gyurkó Elektrája követi a klasszikus alapvetést: Klüta- imnesztra, a királynő, szeretőjével, Aigiszthosszal megöli a királyt, Agamennont Fiát, Oresztészt elmenekítik, ám két lánya, Krüszothemisz és Elektra továbbra is az udvarban marad; azonban míg Krüszothemisz hajlékonyán alkalmazkodik a helyzethez, Elektra bosszúra esküszik. S amikor Oresztész visszatér, s a testvérek együtt kezdik gyakorolni a hatalmat, közöttük bontakozik ki ellentét, mivel Elektra mindenkiben bűnöst lát, a történtek részesét, míg Oresztész valóban újat akar, le akarja zárni a múltat. A mű, mint minden jó dráma, jelképes erővel példázza a mát, azokat az ellentéteket és harcokat, amelyek legutóbbi történelmünk lényegét tették ki. Elektrát Berek Katalin, Aigiszthoszt Bessenyei Ferenc. Klütaimnesztrát Lukács Margit. Khrüszothe- miszt Moór Mariann, Oresztészt Kálmán Gvftrvi- alakítja.
