Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

Á Yard mítosza m*» •Ä *** •*r>: ' ‘ > ‘ » mm * fc ■ft, '»>'«*! -V V «!•> »-t**í • Balról: a Scotland Yard. „romantikus” régi székháza a Temze partján, jobbról a korszerű új palota. A Scotland Yard által a minap nyilvánosságra ho­zott statisztikából kiderül, hogy a Scotland Yard a ha­táskörébe tartozó bűnesetek­nek csupán egyharmadát képes felderíteni. Nagy-Bri- tannia nyolcmilliós főváro­sában a bűnözőknek soha nem volt ilyen jó sora. Rablás esetén 3:1, betörés esetén 6:1 az esélyük, hogy a büntetést megússzák. Mindez annak ellenére, hogy a Scotland Yard közismer­ten a világ legnagyobb ujj­lenyomat-gyűjteményével rendelkezik, továbbá mind­azokkal a modern eszközök­kel, közöttük a számítógé­pekkel, amelyek megköny- nyítik a bűnözés leküzdését. A Scotland Yard tudva­lévőén nem országos intéz­mény, csupán a londoni rendőrség központja, amely csak egész kivételes esetek­ben foglalkozik Londonon kívüli ügyekkel A Yard három esztendő­vel ezelőtt egy Victoria ko­rabeli erődítményszerű épü­letből átköltözött London egyik legkorszerűbb iroda­házába. A nagyszerű, távve­zérelt apparátus, a korszerű számítógépek és a krimina­lisztikai technika legmoder­nebb eszközei mellett mégis az utcán szolgálatot teljesí­tő rendőr és a „snout” — a besúgó — a Yard legfonto­sabb emberei. Az új épületbe történt be­vonulással egy időben (ahol egyébként éjjel-nappal ezer- tisztviselő dolgozik) újjá is szervezték a Scotland Yar­dot. Osztályokra osztották, amelyeket az ábécé betűivel jelölnek. A három legfonto­sabb osztály az A (közrend fenntartása), a B (a közúti közlekedés számára) és a C (a bűnözés leküzdése). Az A és B osztályt a világszerte közismert, jóindulatú és szolgálatkész „Bobby” kép­viseli. Az elnevezés az első londoni rendőrfőnökre, Sir Bobby Peelre vezethető vissza, aki a Yard jó híré­ről gondoskodott, — a C osztály pedig a legendák­ról. Mint Peter Leining írja, a C osztály tizenegy részlegre oszlik. Ezek közül a C/l a legnagyobb, a C/8, az úgy­nevezett repülőosztag a leg­érdekesebb. A C/ll a legti­tokzatosabb, minthogy a Scotland Yard nneo szerzi be információit. A C/l részleg tizenegy osztagra oszlik, ezek közül a legismertebb a gyilkossá­gi osztag. Külön osztag fog­lalkozik a hamisításokkal. A kábítószer osztag 18 ezer olyan brit állampolgárt vett nyilvántartásba, akik a leg­utóbbi tíz év során bármi­lyen összeköttetésben álltak kábítószer ügyekkel. A C/ll, az információs osztag a legérdekesebb. Ez a részleg vezeti ugyanis a bűnözőkről a híres kartoté­kokat. Akár alvilági főnök­ről, akár kis alkalmi betö- rőcskéről van szó. Itt vala­mennyit — megrögzött szo­kásaival együtt — nyilván­tartják. Tudják róla, hogy sörét melyik kocsmában isz- sza meg, felesége, vagy ba­rátnője melyik fodrászhoz jár, a hét melyik napján szokta szüleit meglátogatni, ismerik barátnőjének és tej- kihordójának nevét. Ezek a látszatra gyakran lényegte­len részletek már számos esetben sikert eredményez­tek. Amikor például egy London-szarte ismert betörő új sportkocsihoz jutott, an­nak rendszámát már másnap feljegyezték a Scotland Yardnál. Néhány hónappal később egy bankrablás al­kalmával egy utcai járókelő megjegyezte egy sportkocsi rendszámát. Néhány órával később a bankrablók rács mögött voltak. Bármennyire is szervezett a világ egyik legismertebb rendőrsége, ma már nehe­ae» Met meg feladatának. Rávilágít erre egy jellemző példa. Nem is olyan régen a Soho egyik jól menő klub­jában megjelent három disz- tingvált gentleman. Fél óra elteltével ketten távoznak, a harmadik — kezében diplo­matatáskával — a klub főnö­kével kívánt beszélni. A köl­csönös bemutatkozás után a disztingvált gentleman meg­szólalt: — ön minden bizonnyal látta az én két ismerősömet! — Igen, volt szerencsém látni őket — így a főnök. — Nos, a két gentleman nemcsak az én ismerőseim, ők a cégem igazgatói és én az ő jogtanácsosuk vagyok. Az én igazgatóim megnéz­ték maguknak az ön kitűnő klubját, ami nagy hatással volt rájuk. Azzal bíztak meg engem, fejezzem ki önnek szerencsekívánataikat. Egy­idejűleg közölnöm kell, hogy ők szívesen betársul­nának némiképp az ön üzle­tébe. A klub főnöke azonnal megértette, hogy a látogatás után havi jövedelme néhány ezer fonttal csökkenni fog, mert ha nem, esetleg már a közeljövőben — mintegy véletlenül — verekedés tör­het ki lokáljában, amelynek során jóízléssel összeváloga­tott bútorait a szemétbe dobhatná. „A Scotland Yard felü- j gyelőinék az a mítosza, hogy j csalhatatlan a szimatjuk,, amelynek még a legkörmön- ■ fontabb gazember is áldo­zatul esik, úgy tűnik, tény­leg lealkonyodóban van”. (B) Fotók és alkotók között Pillanatképek egy klub életéből Pillanatképek'. I: — fény­képezőgéppel egy-egy kat­tintás lenne az egész. S va­lahogy így képzelném el őket: a kis asztalon tömér­dek fénykép, körülötte be­szélgető emberek ... A ké­peknek ezt a címet adnám: Klubélet — Eger, 1970. O O O O A Megyei Művelődési Köz­pontban már 1964-ben volt egy ifjúsági fotóklub, de az később feloszlott. Több mint két esztendeje annak, hogy Hol vannak a kazánok? Egyhetes késéssel ugyan, de két újabb kazán már megér­kezett Gyöngyösre, hogy részt vegyenek a 8/A. lakótelep há­zainak fűtésében a tavalyi két kazánnal együtt. A két új ka­zán azonban még nincs üzem­képes állapotban. Ahogy a közeli múltban Há­romszáz ideges család című cikkünkben megírtuk, a fű­tési idényre csak abban az esetben lehetett a hiányzó ka­zánok működését biztosítani, ha azokat legkésőbb szeptem­ber 20-ig leszállította volna a Láng Gépgyár Ezt az alap- feltételt egyhetes késéssel tel­jesítették. Emiatt a Csőszerelő Vállalat dolgozói a legutóbbi •megegyezés alapján csak ok­tóber 1-én láthatnak munká­hoz, de vállalták, hogy egy kazánt a fűtési idényre üze­meltetésre átadnak. Tekintettél a közelgő X. kongresszusra, ennek tisztele­tere azt is vállalata a Láng Gépgyár és a Csőszer., hogy a teljes kazánsort. tehát mind a hat kazánt összeszereli no­vember 7-re. Ez a felajánlás csakugyan ' figyelemre méltó. A kazánokhoz azonban még egy kémény is kell. Hogy ez ‘s készen legyen november 7- g. ei*re a Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalat dolgozói ■*»ttek kongresszusi felaján- ást. Úgy látszik tehát, hogy a X. kongresszus tiszteletére kezdeményezett többletválla­lásokkal a fűtés „teljes gőz­zel” megkezdődhet — három­hetes késéssel. De átmeneti­leg is tudnak majd az érintett családoknak meleget biztosíta­ni — három kazánnal. A szeptember 29-én megtar­tott kooperációs megbeszélé­sen azonban nem képviseltet­te magát a Gagarin Hőerőmű, amelynek munkásai végzik el i kazán házon belüli szerelést, ’ekintettel arra, hogy az új ikásokba saját dolgozói köt­öztek be. illetve költöznek Ve a közeli hetekben, várha­tó. hogy az erőmű vezetői is mindent megtesznek a rájuk eső feladatok gyors, soron kí­vüli elvégzéséért. Még ebben az évben át kell adni a Mérges utcai, új la­kótelep első negyvenlakásos épületét is. A fűtésről tehát itt iS gondoskodni kell. Viszont a tervek szerint ennek a la- fatelepnek a kazánházát csak a jövő évi március 31-re kell elkészíteni teljesen. A Cső­szer. ehhez a munkához októ­ber végén fog hozzá, ameny- nyiben a munkahelyet meg­kapja. Tehát feltételektől függ a Csőszer tevékenysé­ge. Október 31-ig az építőknek itt utat kellene kialakítaniuk a kazánházig, hogy a gépeket be lehessen szállítani, példá­ul. De a gépek alapozását is el kell végezni, amire azon­ban végleges tervet még nem kaptak. Öltözők, raktárai:, egyéb dolgok is szerepelnek a Csőszer, feltételei között. Mindezt néhány hét alatt, pontosabban: négy hét alatt. Amikor Jaros Jánostól, az épületgépészeti csoport vezető­jétől megkérdeztük, vélemé­nye szerint a négy hét ele­gendő-e a feltételek megte­remtéséhez, válasz helyett csak a vállát húzta fel és a karját tárta szét. Könnyű volna most azt mondani: tudniuk kell, hogy az M—12 jelű házat csak ak­kor vehetik birtokukba a la­kók, ha annak fűtését is meg­oldják. tehát december végé­ig legalább egy kazánnak mű­ködnie kell, ezért október vé­géig pedig a Csőszerelő Vál­lalat munkásainak biztosítsa­nak területet. Utó végre tud­hatták ... Sajnos, ismét az előkészítés elhúzódása miatt alakult ki ez a mostani, feszített hely­zet. És most mindenki arra hivatkozhat, hogy az építő­kön múlik? Csodára az építők sem ké­pesek. Minden munkafolya­matnak megvan a megfelelő időtartama, amit rendszeresen lerövidíteni különböző okok­ból: büntetlenül néni lehet. A kapkodás előbb vagy utóbb mebosszulja magát, mert fe> lületességre kényszeríti <* munkásokat is. Ebből pedig semmi jó nem származhat. Immár ismételten figyelmez­tetnünk kell a beruházót, a megrendelőt, hogy csak jól előkészített tervekkel adjon munkát az építőknek. mért csak így követelhet mennyisé gileg és minőségileg is kifo­gástalan munkát. Kivételes eset ugyan még ennek ellené­re is adódhat, de rendszere­sen kivételt tenni — nem megy. (G. Molnár F.) huszonegy lelkes amatőr új­ra megalakította a klubot, amely azóta valóban bará­tinak is nevezhető közösség­gé vált. Minden héten — ki­véve a nyári napokat — pénteken este találkoznak, hogy közösen hódoljanak kedvenc időtöltésüknek. Az alakulást követő évek szorgos munkáját idézik az asztalokat elborító felvéte­lek. — Itt minden képnek kü­lön története van — mond­ja a klub vezetője, Fejér István, s újabb és újabb fo­tókat mutat. Közben egymás után ér­keznek a tagok. Az egyik bőrtokban gépet hoz, hogy nézzék meg együtt, mert valami baj Van vele. Mások belépésükkor táskában, pa­pírlapok között képeket tar­tanak a kezükben, majd óvatosan leteszik az asztal­ra. Van olyan, aki kis do­bozt húz elő, tele diapozi­tív felvételekkel, s vetítés­hez készül. — Most mutatjuk be egy­másnak a nyáron készült felvételeket, színes diákat. Aztán megbeszéljük, mint mindig: melyik a jó kép, melyiken kell meg javítani, vagy kiemelni valamit — mondják. — Mikor jó egy kép? — Ha ránéz az ember egy technikailag szépen kidol­gozott felvételre, rövid idő után felfedezi benne a szé­pet, illetve azt a mondani­valót, amit ki akar fejezni a kép alkotója. Amennyiben ez egy fotó láttán sikerül, rámondhatja: ez egy jó kép! — válaszol a klubvezető és azonnal példázza is ezt az asztalon fekvő képekkel. Lassan mindenki elhelyez­kedik. aztán a sötét terem­ben felvillannak a vásznon a színes képek. Most ezek beszélnek... Az egyik so­rozat a legutóbbi debreceni virágkarneválon készült, s szinte élővé varázsolja a színpompás eseményt. Üjabb képek követik egy­mást: hazai tájak, külföldi városok, a tengerpart, ódon barokk házak, modern épü- színek, színek mindenütt. Időnként szinte egyszerre szólalnak meg a klub tag­jai: ez aztán tökéletes fel­vétel! Elfogytak a bemutatás­ra hozott fotók, diák. A meginduló beszélgetés té­mája a klubélet: az elkép­zelések, tervek. A klubta­gok így vallanak: — Tervezzük, hogy min­den héten bemutatja vala­melyik társunk a képeit, megdicsérjük, ha jó, vagy elmondjuk, miért nem tet­szik. Aztán vannak olyan kimondottan fotós témák, amelyeket sorra fel kell dol­goznunk. Ilyenek, mint Épí­tészet és foto,'a színes fény­képezés, vagy A foto szere­pe a népművelésben... Va­lamennyiünknek jár hazai vagy külföldi fotós szaklap, amelyekben sok vitára ösz­tönző felvétel, írás jelenik meg, s ezek sohasem ma­radnak megvitatás nélkül... Közülünk sokan szerepelnek országos kiállításon, sőt le­het, hogy egy-két képünk külföldre is eljut. Közösen válogatjuk ki a legjobba­kat... Szeretnénk felvenni a kapcsolatot egy máshol mű­ködő klubbal, még jobban tartani a kapcsolatot a me­gye más fotóklubjával is. Sok olyan embert akarunk bevonni a klub munkájába, aki hasonló kedvvel és lel­kesedéssel dolgozna közöt­tünk, de még nem jutott tudomására létezésünk, mű­ködésünk ... — Itthoni kiállításra nem készülnek? — kérdem, s most ismét a klubvezető válaszol: — De igen. Minden év­ben két kiállítást rende­zünk. Egy olyat, melynek adott a témája, egyet pedig a tagok legjobb fotóiból ál­lítunk össze. Most őszre ter­vezünk egy hasonlót, s már csak a kiállítóterem hiány­zik. Jó lenne ugyanis a vá­ros központjában találni egyet. Mindenki jár arra, s csak egy pár lépést kellene tenni í, hogy megnézhesse a képeinket. Valami jó hely kellene. Majd körülnézünk, és különben is az ötleteink még sohasem hagytak cser­ben bennünket... Beszélgetés közben gyor­san repült az idő. Lassan mindenki összerakja a ké­peit, dobozba kerülnek a diák. Vége egy foglalkozásnak... O O O O Sokan most megjegyezhe­tik: ez is valami? Hiszen egy hobby az egész a sok közül. Pedig ez itt, Egerben jó­val több annál... Szilvás István LESELKEDŐK Mandák Attila (Eger) felvétele 5 pop&-i PORTRÉ Vásárhelyi János (Hatvan) felvétele 6 pont. A pályázat szeptember 30-i állása: 1. Gergely Árpád 10 pont 2. Adamik Miklós 5 pont 3. Fekete József 4 pont Molnár István 4 pont 5. Kovács János 3 pont 6. Gömbös Dezső 2 pont 7. Rénes György— Szökup József 1 pont Uj tervek az abasári Művelődési Házban Minden évben változatos program várja az abasáriakat a községi művelődési házban. Az idei tervek alapján az év még hátralevő hónapjai­ban több újdonsággal, érde­kes programmal gazdagodik az eddigi repertoár. A műve­lődési ház színjátszói bemu­tatóra készülnek. A szinre kerülő darab szerzője Szer- gej Mihalkov, aki a Balatoni csetepaté című egyfelvonáso- sában a fordulatos, humoros jelenteivel bizonyára megne­vetteti a nézőket. Az abasá- riak szeretik a filmeket. Ezért tervezik most egy filmklub létrehozását, ahol az elmúlt idők nagy művészei­nek filmjeit vetítik majd le. A művelődési ház klubjainak száma bővülni fog, mert egy értelmiségi klub megszei've­zéséről is szólnak a tervek. A 14—18 éves fiatalok techni­kai érdeklődésére alapozzák a motoros szakkör megszer­vezését, ahol mind elméleti, mind pedig gyakorlati isme­reteiket bővíthetik a tagok. Ezek a szakkörök, klubok azonban újabb helyiségek megépítését teszik szüksé­gessé. A termelőszövetkezet segítségével erre is sor kerül még ebben az évben. így a művelődési ház ruhatárral, irodával, szakköri és klubhe­lyiségekkel bővül az építke­zés során. 1970. október vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom