Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

Felépült" a derecske! mammut Rövidesen Gyöngyösön mutatkozik be az őslény i Mire képes a ? Beszélgetés az V. nevelésügyi kongresszusról Méltóságteljesen, mint va­lami sztár állja a vakuk vil­logását, a jupiterlámpák fé­nyét. Gipszfejét jó három méter magasra tartja és hat­méteres hosszúságával betöl­ti a kis termet a Nemzeti Múzeum második emeletén. Most „őt” keresik ... „ő” az érdeklődés középpontja, az 1948-ban Máiraderecskén ta­lált mammutcsontváz. Ottjár­tunkkor két fotós „gyötörte” és a tv is akkor érdeklődött: lencsevégre tudja-e még kap­ni az ősállat tekintélyes csontvázát, mielőtt végleges talapzatára, a gyöngyösi mú­zeumba „bevonulna”. A válasz megnyugtató — legalábbis a tévéseknek, mert a mammut bordái még kint torakoznak az előtérben. Hu­szonegy csigolyás farka (eb­ből sajnos csak egy eredeti csigolya maradt) szintén ott rárakozik felfűzve egy lócán. Agyarai — jó kétméteresek — már Gyöngyösön vannak. ■Több mellső lábait épp most fúrják, hogy a vasszögecsek- xel hozzáerősíthessék a töb­bi csonthoz. Hogyan lépett a mammut? Bundái Jenő és szakértő­csoportja most végzi az utol­só simításokat az ősállat csontvázán. Közben megér­kezik az egész munka irá­nyítója, dr. Jánossy Dénes, az őslénytani osztály vezetője és rövid konzultációt kezdenek arról, hogy miként érzékel­hető legjobban a mammut mozgása, milyen ívben hajol­jon a gerinc és a jobb mell­ső láb hátra „törjön”, vagy előre. Vagyis: hogyan lépett a mammut? — ez volt a :érdés. Előkerül a szakirodalom, ímely sok ábrát tartalmaz a kiállított mammutcsontvá- /tikról. Hazai nemigen akad, mert ez lesz az első teljes .csóntkollekció” erről a hí­res, rég kihalt őslényről. — Nem lenne teljes mam- inutcsontváz a fővárosi, vagy más múzeumokban? — Bármely furcsa... — nincs — kapom a meglepő választ. Pécs váradon, Zalaegersze­gen találtak ugyan ilyen csontokat —, de „kész” mam- múl még nem „épült fel” sehol. — Ez is soká várt a fel­épülésre ... —- Eléggé. Ha azt az öt­venezer évet nem is számít­juk, amíg a derecskéi ho­mokban pihent — akkor is két évtizedet várt, amíg né­zők elé léphetett. Azóta he­vert ugyanis az egri múzeum raktárában. 49W0 október- 4U. vasára»» — Miként esett a döntés éppen erre a csontvázra? — Szépen kifejlett bika volt. Egy-egy lábszárcsontja a 20 kilót is eléri és csonto­zatának majdnem fele épen maradt. — A többi? — Sajnos, amikor felfe­dezték a homokbányában, a hozzá nem értő emberek ép­pen a legértékesebb részeit, a fejét és szügy ét törték össze a mammutnak. a Az a nagy csúnya ló!" A történet ismerős ... Amikor kibukkant az ősál­lat hatalmas koponyája, az ott dolgozó egyik munkás odacsapott a csákánnyal, mondván: „Hijnye, az anyá­dat, de nagy csúnya ló le­hettél!” — így most gipsszel pótol­juk a hiányzó és túlontúl összetört csontokat — magya­15. Három nap múlva került sor Ross őrnagy születésnapi ünnepségére. Először a bár­ban vendégelte meg a bará­tait, mégpedig olyan jól, hogy, amikor aztán a külön­terembe vonultak, mindany- nyian igen jókedvűek és be­szédesek lettek, sokkalta in­kább, mint rendesen. Külön­ben ez a beszélgetés már va­csora közben megindult, s annak hallatán, amiről ^ a tisztek között szó volt, az őr­nagyot bizonyára megütötte volna a guta, ha nem tudja, hogy csupa légből kapott va­lótlanság. — Be kell vallanom, hogy az a negyven szabad francia század éppen a 1 legjobbkor érkezik... — mondta az egyik, kissé italos tiszt, jó hangosan... — Négy nappal ezelőtt indultak el Tricoma- les-ból, úgyhogy minden percben várhatjuk őket... — Kedves öregem — kiál­totta egy másik — sokkal nyugodtabb leszek, ha az a huszonkilenc francia gépesí­tett egység itt lesz! Úgy hal­lom, a hónap vége felé ér­keznek. Az asztal másik végén va­laki így felelt: — Nos, mint hű skót ha­zafi, én csak azt mondha­tom: tartsátok meg maga­toknak a fiaitokat. En a ma­gam részéről nem tudok nyu­rázza dr. Jánossy Dénes — és mutatja a majd két év munkájának eredményét — a pontosan illeszkedő csigo­lyákat, csontokat —, amely­ből „felépült” a derecskéi mammut. — A széttört fejet például egy — a Tiszából kimentett nőstény mammutfej alapján „építettük” újjá Gräber Pé­ter képzőművész segítségével, aki nagy specialistája az ilyen bonyolult gipszöntvények­nek. Ha ő nem segít, leg­alább fél évet elvett volna ez a munka. Csontváz — gipszpótlással A mammut kész. Legalább­is akkorra kész, mire e so­rok megjelennek. Három- százegynéhány csont — acélvázra építve, zömében rejtett összeerősítéssel — amely ennek az őscsontváz­nak több „életet” ad, mint az össze-vissza „vasalt” külhoni társainak a természetellene­sen sok támaszték. Sok munka, sok érték fek­szik ebben a teremnyi csontvázban. Az első darab­jait — a lábközépcsontokat még hátizsákban hozták Eger­ből ide, az őslénytárba. — Azóta — összehasonlítva a többi leletekkel — sikerült a teljes csontvázat összeállíta­ni, tartósítani az idő kikezd­te lábszárcsontokat, lapocká­kat, agyarakat, és rövidesen ismét szétszedve elindulhat végleges helyére, Gyöngyös­re. Végleg a gyöngyösieké — Miért éppen Gyöngyös­re kerül a derecskéi mam­mut? — Egyrészt, mert Egerben nem sikerült megfelelő he­lyet biztosítani, másrészt, mert Gyöngyösön rendezik a legnagyobb természettudo­mányi kiállítást és ennek reprezentatív darabja lesz ez a mammutcsontváz. Utána is itt marad majd a város mú­zeumában. A jövő héten te­hát már Gyöngyösön láthat­ják majd ... Ötvenezer év után „találkozik” megint az emberrel a derecskéi ős­lény ... Kellemes, tapaszta latszerző randevút kívánok a hatméteres óriással. Kovács Endre godtan aludni addig, amíg skót csapataink meg nem ér­keznek! — Hát arra nem kell soká várnod — válaszolta szom­szédja. — Az öreg Archie Macfarlane mondta ma, hogy hat vagy hét zászlóaljat kül­denek a honfitársaidból. Nem tudom melyik ezredből, de november második hetében biztosan itt lesznek... — Hallottátok, az „amik” mire készülnek? Nagy kö­zöttük a mozgolódás! — kiál­totta közbe ismét valaki, s fél szemmel Anderson kapi­tányra pislogott. — Csak legalább több bo- forcunk lenne... A másfél tucatból csak tizenkettőt le­het használni... A többi rossz. Miközben ez az „indiszkrét” beszélgetés folyt, Anderson kapitány két szót írt egy pa­pírdarabkára, amelyet egy használt borítékról tépett le. A papírdarabkát összehajto­gatta, aztán az üzenetet egy pincérrel a házigazdához. Ross őrnagyhoz küldte. Ross kibontotta a papírt es ezt olvasta: „Figyelje Sha-. want!” A pincérek főnöke a boros­asztalnál állt, mellette üve­gek garmadája sorakozott. Az őrnagy odapillantott, s látta, hogy Shawan letépi az egyik borlap sarkát, majd né­hány pillanatig mintha a A felszabadulás negyed- százados jubileumára a Pe­dagógusok Szakszerveze­tének kezdeményezésére, az újjáalakult Magyar Pe­dagógiai Társaság javasla­tára a Művelődésügyi Mi­nisztérium, valamint más minisztériumok és társadal­mi szervek, 1968. júniusában nevelésügyi kongresszust hirdettek meg. Több mint kétéves alapos előkészítés után ez év szeptember 28- án, Budapesten kezdte meg munkáját a háromnapos ta­nácskozás Ezen meghívott­ként részt vettek a pedagó­gia elméleti és gyakorlati művelői, az oktató-nevelő munka irányító szerveinek delegáltjai. Megyénk peda­gógus társadalmát tizenhe­ten képviselték. Hét közepén a kongresz- szus, befejezte munkáját. Él­ményekről, tapasztalatokról, eredményekről érdeklőd­tünk Kruppa Lászlótól, a megyei tanács vb művelő­désügyi osztályának vezető­jétől, aki megyénk képvise­letében szintén részt vett a kongresszuson. — Mi tette szükségessé a tanácskozást? — Az előző kongresszust tizennyolc éve tartották. Akkor az új, a szocialista iskola és nevelés alapvető és legégetőbb kérdéseit vi­tatták meg, s megszabták a legsürgetőbb feladatokat. Az eltelt tizennyolc év ered­ményeket, gondokat egy­aránt produkált. Szükség volt arra, hogy a magyar nevelésügy történeti fejlő­désének minőségileg maga­sabb rendű szakaszában egy pillanatra megálljunk. Szám­vetésre, reális, szépítés­mentes helyzetkép formálá­sára, hiszen csak az ered­mények és gondok valóság­hű összegzése teszi lehetővé a közeli és a perspektivikus tennivalók pontos meghatá­rozását. Hogy mindez hiba­mentesen megvalósuljon, ahhoz kellett a kétéves pre­cíz előkészítés, öt témabi­zottság végezte ezt a mun­kát. Tevékenységük felölel­te a nevelés majd minden területét. A gonddal összeg­zett anyag elemzése után terjesztették a kongresszus elé jelentéseiket, ajánlásai­kat tán egy ceruzacsonkkal fir­kál valamit a borlapra. Az őrnagy azonban még nem mozdult. Csak jó fél óra múlva parancsolt csendet, majd így szólt: — Shawan, küldd ki a pin­céreket! Te is kiszolgálhatsz, ha valamire szükségünk lesz. Amikor az utolsó pincér is kiment Ross őrnagy odain­tette magához: — Shawan, gyere ide! A főpincér odalépett: — Parancsol? Az őrnagy felugrott és megragadta Shawan nadrág­tartóját. Nem volt nehéz ki­tapintania azt a kis zsebecs- két, amely a nadrágtartó egyik szárának belső oldalán lapult. Shawan megpróbált hátraugrani, de, ekkor már Anderson kapitány szorította le a karját. A kis zsebből előkerült a borlap letépett sarka. Ez volt ráírva: „P. W. Nov. vége”. Nem -olt nehéz kitalálni a tar­talmát, hiszen •..‘•hangzott az sztaltarsasagi.ai, nog:- a Prince of Wales, vagyis Ang-' lia legnagyobb, s állítólag legsebezhetetlenebb csataha­jója november végén Singa­pore-ba érkezik. Az asztalon levő borlapon néhány számot találtak, ce­ruzával feljegyezve, amvlK» — A pedagógiai, a ne­veléselméleti viták sajnos sokszor általánosságokba torkollnak. Mi jellemezte a kongresszusi eszmecse­réket? — Minden hozzászólás, minden szekcióban nagyon is reális gondokat vetett fel. Talán aprólékosnak tűnő kérdések is terítékre kerül­tek, mégis a konkrét mozai­kokból könnyebben formá­lódott a lényegre kiterjedő állásfoglalás. Sokan emleget­ték az úttörőmozgalom és a KISZ nevelési feladatait. Többen sürgették, hogy nö­velni kell az iskolavezetés önállóságát, s csökkenteni az igazgatók adminisztratív feladatait. Nyílt probléma­feltárás jellemezte a kong­resszus munkáját. A hat­száz szakember tudta, hogy csak így, ilyen alapról in­dulva lehet a tennivalókat meghatározni. — Mennyiben volt ne­velésközpontú a három napos tanácskozás? — Felmérte nevelő tevé­kenységünk pontos helyét. Érintette a nevelési folya­mat minden részterületét. A viták véglegesen tisztázták, hogy a nevelés nem kizáró­lag az iskolára korlátozódó folyamat, hanem széles körű társadalmi tevékenység. A tennivalókat is ebből az alapállásból határozták meg a részvevők Olyan tanács­kozás volt ez a kongresszus, amely előkészítette a neve­lés reformját. — Milyen eredmények születtek? — A perspektivikus fel­adatokat — ez a kongresz- szus hosszú távra jelzett irányt — ajánlások formá­jában rögzítették. Lényeges kérdéseket sommáztak. Így mind felsorolni képtelenség, csak néhány fontosat emlí­tenék. Sürgették a tárgyi feltételek gyors megjavítá­sát, mert enélkül sem kor­szerű oktatás, sem színvo­nalas nevelés nem valósít­ható meg. A részvevők egy­Erdekes munkára vállalko­zott az esztergomi városi könyvtár. Babits Mihály ha­lálának 30. évfordulójára —, két szintén Shawan írt fel, mégpedig azoknak az egysé­geknek a számát, amelyekről a beszélgetés során szó volt. Shawant behurcolták a tiszti klub egyik szobájába. Mindössze Anderson kapi­tány és Ross őrnagy maradt a helyiségben, hogy mindad­dig őrizzék, amíg az elhárí­tó tisztek megérkeznek. An­derson azonban már megta­nulta a flottánál, hogy soha­sem árt egy kis buzgóság, s átkutatta a pincér zsebeit. Egy blokkfüzetet emelt ki, olyat, amilyenre a vendégek számláit írják fel. Üresnek látszott De amint átlapozta, s az utolsó előtti oldalon le­vő néhány feljegyzést akarta átfutni, Shawan mint egy oroszlán, rávetette magát a jóval erősebb Andersonra, hogy kitépje a kezéből a fü­zetet. Anderson egyetlen moz­dulattal lerázta magáról a pincért. Ezt olvasta le a blokkfüzetről: „November. 25.30. összevonás. Pearl Harbour. 270.” Anderson tudta, mit jelent a mondat első fele; az ame­rikai flotta nagy összevoná­sának időpontja, Pearl Har- bourban, november 25. és 30. között. Hogy mit jelentett a 270-es szám, azt legfeljebb csak sejtette. Talán ennyi hajóegységet vonnak össze ... Honnan szerezhette ezt a hírt Shawan? Andersonban ágaskodni kezdett az ameri­kai flotta tisztjének félel­me ... Egy japán—kínai pin­cér, most már minden jel szerint kém, egészen ponto­san tudja, mikor futnak be a Pearl Harbour-i kikötőbe. IPotyiaijMk} öntetűen oaiíoíiun, 'nagy ae oktatásügynek as eddiginél nagyobb százalékban kell részesülnie a nemzeti jöve­delemből. Hosszú távon az erre fordított beruházási és költségvetési forintoknak fokozottabb ütemben kell növekedniük, mint a nem­zeti jövedelemnek. Abban is egyetértett mindenki, hog" korszerűsíteni, hatéko­nyabbá kell tenni az irányí­tási apparátusi. Csak egy példát. Csökkentve a szak- felügyelői gárda létszámát, jól dotáltan, de minőségi munkát és információszol­gáltatást helyes követelni. Több pedagógusra van szükség Sürgősen fel kell számolni a képesítés nélkü­liek táborát, hiszen tevé­kenységük éppen falun rontja a pedagógiai munka színvonalát. Ezt csak az egyetemi és főiskolai felvé­teli keretszám emelésével lehet megoldani. Az ajánlá­sok hangsúlyozzák: az ed­diginél sokkalta jobban kell méltatni — mind anyagilag, mind erkölcsileg — pedagó­gusaink tevékenységét. Csak az anyagi dotálás hatéko­nyabbá tételével érhető el. bőgj’ megszűnik a pedagó­gus tábor kóros elnőiesedé­se. Sokan hangoztatták — be is került az ajánlások sorába: legyen színvonala­sabb, életközelibb az egye­temi—főiskolai tanárképzés, tegyék hatásosabbá a to­vábbképzések rendszerét. egyre több gyakorló peda­gógust vonjanak be az el­méleti kutatótevékenységbe. — Mi lesz az ajánlások sorsa? — Eljutnál! az illetékes párt-, kormány- és társadal­mi szervekhez, megtoldva azzal a kéréssel, hogy egy idő múltán — a lehetőse­gekhez képest — rendeletek, állásfoglalások formájában realizálódjanak, s valóban hatékonyabbá tegyék a ne­velőmunkát. amelyről jövőre emlékeznek meg — kiadják kortársai visszaemlékezéseit. Elsősor­ban azokat kérték fel a könyv szerzőjének, akiknek autogramjai mai is az eszter­gomi Babits Múzeum falát díszítik. A XX. század első felében ugyanis 18 óven át a Babits-villa a magyar iro­dalom nagyjainak találkozó- helye volt. Gyakran megfor­dult itt a szellemi, a képző­művészeti élet számos kiváló­sága is.' A költő a tornác fe­hérre meszelt falát nevezte ki vendégkönyvnek. Látoga­tói ide írták kék festékkel és ecsettel kézjegyüket. A visszaemlékezések gyűj­téséhez már öt esztendővel ezelőtt kezdett a könyvtár. Gyergyai Albert, Bóka Lász­ló. Benedek Marcell cs má­sok, csaknem , harmincán, foglalták írásba élményeiket. Gellert Oszltár, aki Babits , 10 könyvét adatta ki a Nyu­gat könyvkiadójánál, többek között ezeket írja: „A fasiz­mussal szemben feladta a Vart pour Vart elvét, tudta, hogy protestálnia kell, hogy nem lehet hallgatnia, meri „vétkesek közt cinkos, akt néma". És, ha megkésve is, de József Attiláról is sejt­hette már, hogy a költészet­nek milyen nagyságát vesz­tette el benne a magyar és a világirodalom „Bennem a kortáts, és egy­ben az őt túlélő olvasó tuda­tában új Babits kezd élni az­óta. hogy eljutott hozzám ha­lála bús híre" — írja Lányi Sarolta. A kötetben . közre adják majd azt a sírbeszédet, amelyet Babits Mihály özve­gyének, Török Sophie írónő­nek a temetésén mondott. Ortutay Gyulának azt az emlékezését foglalja majd magába a könyv, amit Ba­bits Mihály halálának 20. év­fordulóján, a Babits Emlék­múzeum avatásán mondott. Közölnek majd azokból a le­velekből is, amelyeket az év­forduló alkalmából írtak Esz­tergomba yeres Péter, Cserig, ba Géza és mámé. Sólyom—Szabó: amkM imrnmm nadrágtartóján babrálna. Az­(pécsi) Hogyan látlak korfársai Babitsot?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom