Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

Hídépítők R0& KOSSUTH ».20 Lányok, asszonyok. s.49 Nötacsokor. 3.30 Variációk — zongorára. 10.05 Egy kereaztespOk tapasztó latai. Rádiójáték. 11.2$ Fúvószene. 11.3$ Haydn: Üstdob szimfónia. 12.20 Zenei anyanyelvűnk. 12.30 Melódiákoktól. 13.50 Jegyzet. 11.00 Kóruspódium. 11.08 Bánki: Filmmeiódiák. H.20 Kis magyar néprajz, 11.25 Új Zenei Újság. 15.20 Csak fiataloknak! 11.08 Jelenet. Mikszátb elbeszéléséből. 18.31 Szombat délután. 17.54 Új lemezeinkből. 19.25 Az Állami Népi Együttes műsorából. 19.30 Egy óra Galambos Erzsivel. 20.50 Lemezmuzeum. 21.10 Rádiójelenetek. 22.20 Táncoljunk! 0.10—2.00 .Melódiákoktól. PETŐFI 8.05 Paul Hobcsomtal. 9.07 Bach: I. brandenburgi verseny. «30 Válaszolunk hallgatóinknak. 11.50 Könyvszemle. 12.00 Régi magyar dalok. 12.20 Operarészletek. 13.03 Kányái öregek. 13.30 Francaix: Trió. 14.00 Napraforgó. 15.00 Orvosi tanácsok, 15.05 Operafelvételek. 15.30 Falvakban, mezőkön. 18.05 Egy hir a mikroszkóp alatt. 18.20 Népzenei magazin. 17.00 Grieg: Zongoraverseny. 17.37 J. Strauss: Közzene. 17.45 Riport. 18.10 Kiváncsiak Klubja. 19.30 Britten: Éjszakai dal. 19.35 Hangverseny közv, a Zeneakadémiáról. 21.25 Népdalok. 21.50 Ivó András: Elátkozott udvar. Rádióváltozat. 22.35 Romantikus muzsika. 23.15 Operarészletek. MAGYAR 9.00 Thomas Maim: Tonio Kroger. (Tv-változat.) 10.2a Terik hadnagy. (Balettfilm.) 11.10 Magyarázom a Jövőnket. \. s. Iparpolitika. 11.25 Látványosság mindenütt. 15.58 Barátom, a miniszter. Színházi est. 18.05 Képzőművészet. 18.25 Hírek. 18.35 Emlékezés Tímár Józsefié. 19.15 Cicavízió. 19.25 Aktuális riportműsor a Parlamentből. 20.00 Tv-hlradó. 20.20 Tabi László ötperce. 20.25 Fejes Endre: Elő Klára \ Ballada. 21.10 Bartók: A kékszakállú herceg vára. (Operaíiim.) 22.10 Tv-hiradó. 22.30 Asszony! álmok. (Magyarul besz. svéd film.) POZSONYI 10.00 Kik! és Miki, amerikai rajzfilmsorozat. 17.10 A négy tankista és a kutya. (Lengyel tv-soro­zat.) 19.00 és 22.00 Tv-hiradó. 20.30 Hárman a bűnügyi rend­őrségtől. (NDK tv-sorozat.) 21.00 Esztrádmüsor. 22.10 Ahol az ördög is tehetet­len. (Cseh filmvígjáték.) yiiNHAz Egerben, délután 3 órakor: ADÄSH1BA (Petőfi ifjúsági bérlet.) Este 7 órakor; adAshiba (Madách-bérlet.) EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Délután fél 4 és fél 6 órakor: Egy az ezerhez Színes, szovjet kalandfilm Este S órakor: Virágvasárnap Magyar film EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Délután fél 4 órakor: Kisfilmek kedvelőinek: Gusztáv-sorozat Délután fél 6 és fél 2 órakor. Ha ... Színes angol film GYÖNGYÖSI PUSKIN: Feketeszakáll szelleme GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Szép magyar komédia HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Félkegyelmű HATVANI KOSSUTH: Vágta a völgyben FÜZESABONY: Egy nő a diplomaták tűzfalánál tftTER VÄSAP.A: Svsszúallók újabb kalandjai ÉPPEN HETEN VANNAK a brigádban, de — munká­jukkal, viselkedésükkel szin­te kezdettől fogva bizonyít­ják, hogy — egyáltalán nem gonoszok. Mi több: az Egri Közúti Építő Vállalat gyön­gyösi főépítés-vezetőségénél egyenesen a legjobbak között emlegetik a csapatot! Egyetlen ember — a bri­gádvezető, recski Varga Ist­ván kivételével — vala­mennyien bodoriyiak. Több­ségükben tíz évnél is régeb­ben dolgoznak együtt, járják Heves megyét és környékét, készítik az ideiglenes terelő utakat, építik az átereszeket, alapozzák, emelik a hida­kat a patakok, folyócskák fö­lé... Az idei esztendőt — mesé­lik pár percnyi cigarettaszü­netet tartva az útszélen — Heréden kezdték, a tél utolján. A víz nevét nem je­gyezték meg. Előbb azért, mert jelentéktelennek talál­ták, utóbb meg a hirtelen jött ár miatt, ami Csúnyán megtréfáita őket. — Este kilenckor még nem volt vele semmi baj, nyu­godtan készülődtünk a pihe­nőre — emlékezik Kovács Mátyás —, át egy óra múl­tán már riasztottak bennün­ket, hívtak a megbokrosodott patakhoz. Nem akartunk hin­ni a szemünknek, amikor megláttuk a vizet: már ak­kora volt, hogy petrencét ho­zott a hátán, és rrtegával vit­te még a szivattyúnkat is! Egy teljes héttel visszavetet­te a brigádunkat a munká­ban! ÉRDEKES, olykor való­sággal izgalmas epizódok ke­rülnek elő, ahogy tarka él­ményeik között tallóznak. A sok közül az aldebrőit és a kompoltit említik a legna­gyobb kidként, s a debrőihez hozzáfűzik még, hogy egyben ez volt a legcifrább is. Cif­rasága alatt bonyolultságot értenek: a légkamrás hídle- mez ugyanis akkoriban még újdonságnak számított előt- tükj különösebb feladatot je­lentett számukra... S ha már a „leg”-eknél tartanak, elmondják, hogy a mihály- gergelyi hidat tartják máig is a legszebbnek, s talán azért, mert „honi” kőből, gyöngyössolymosiból faragták odaát, Nógrádban. Bárnából a minduntalan leomlott partfal kellemetlen emlékét őrzik, máshonnan pedig a cél miatt jószántuk- ból megnyújtott műszakok fáradságát, meg az elfelej­tett ünnepeket... — Eléggé „csavargó” élet a miénk — beszéli Béres Sándor — hol ide, hol oda szólítja a kötelesség csapa­tunkat. Hogy hol jártunk, mit végeztünk, összességében aligha tudnánk felsorolni, hi­szen óriási a területünk és olyan sok a munka! Rövi­den: nagy a strapa... De bármilyen nagy is, csak ki­tartunk mi egymás mellett, a vállalatnál. Ha elmúlik a nagy téli hideg, közelít a ta­vasz, újra meg újra vissza­jövünk az országutakra! ÜGYELET Egerben: szombaton délután 2 órától hétfő reggel 1 óráig a Bajcsy-Zsillns2ky utca) rendelő­ben. (Telefon: 11-10.) Gyermekorvosi ügyelet szóm- baton 16 órától 17.30 óráig, va­sárnap délelőtt 0 órától 10.30 óráig. Délután 16 órától 17.30 ófáig az Alkotmány utcai ren­delőben. (Telefon: 17-74.) Rende­lési időn kívül az általános or­vosi ügyeletén (Balcsy-Zsi- linszky utca). Hétfőn 19 órától kedd reggel 7 óráig a Bajcsy- Zsilinszky utcában. Gyöngyösön: szombaton 14 órától hétfő reggel 1 óráig. Az orvosi ügyelet helye: Jóka! ut­ca 41. szám. Telefon: 17-27. Gyermekorvosi ügyelet: vasár- nap délelőtt 10 órától 12 óráig a Puskin utcában. (Telefon: 16-36. 16-44.) Hatvanban: szombaton 12 órá­tól hétfő reggel 7 óráig a ren­delőintézetben (Telefon: in-04.) Rendelés gyermekek (észére is — Pedig találhatnánk ' ma­gunknak odahaza is munkát, nemegyszer csaltak már ben­nünket a tsz-be, vagy éppen­séggel a recski építkezéshez, a közeibe, de mi itt marad tunk — toldja meg társa sza­vát Béres József. — Mert jó, jó ugyan a tsz, kiváltképpen hasznos télen, amikor a fagy hazazavar bennünket az út ról, de a brigádban, a meg szokott társaságban sokkal másabb. Nem marjuk egy­mást, ki-ki megérti a mási­kat. ismerjük már mindegyi künk fortélyát, számítását, nincs szükség soha a nóga­tásra, mindig megy a mun­ka. így lehet igazán halad ni! VIGYÁZNÁK is EGY­MÁSRA — mondják — nincs igazolatlan hiányzásuk, ná­luk ismeretlen fogalom a mértéktelen italozás, hosszú évek során mindössze egyet­len balesetük akadt. S mert vigyáznak egymásra, megbe csülik magukat, törődik ve­lük a vállalat is: elég jól keresnek és valamennyien kitüntetett, jutalmazott dol­gozók. — Ha a közelben dolgo­zunk, naponta hazajárunk — szól bele a beszélgetésbe Farkas Márton is —, ha meg távolabb akad dolgunk, hát idegenben töltjük a hetet. Jó ideje már ezt is könnyebb kibírnunk, mert általában mindenütt tisztességes szállá­sunk akad, meleg ételhez ju­tunk, munka ütán embersé­ges körülmények között pi­henhetünk, olvasgathatunk, rádiózgathatunk. Legfeljebb egy hiányzik: a hűvösebb idő beálltával elkelne már a me­legebb gépkocsi, mert a ponyvás autón bizony na­gyon hideg van. Különben igazán elégedettek vagyunk, s reméljük, hogy mindany- nyian innen megyünk majd nyugdíjba...! ÜTI EMBEREK, útszéli történetek, köznapi dolgok, sorsok, álmok. A minap még Gyöngyös határában talál­koztam velük, ma már Csány szélén jegyezhetnék róluk újabb sorokat a kis patak pártján... Ilyenek a hídépí­tők. (gyöni) Barátaim rríár jóval moszk­vai utazásom előtt figyelmez­tettek, hogy nem ártana .né­hány tucatnyi orosz szóból álló nyelvtudásomat egy ki­csit felfrissíteni és feltölteni, de én magabiztosan kijelen­tettem: bízzák csak rám, fo­gok én boldogulni így is! Az első tapasztalatok en­gem látszottak igazolni: szó­kincsem néha túlságosan gazdagnak is mutatkozott, alig egyharmadát kellett na­ponta koptatnom, a többi va­lósággal parlagon hevert. Mert, ugyebár, manapság sok minden van, ami pótolja a szavakat. Így például az au- tomatizáció. Ha teszem azt, éppen megszomjaztam, egy szavamba sem került, hogy szomjúságomat oltsam: szin­te minden tíz lépésre talál­tam egy piros, vagy .kék au­tomatát, amely 1 kopekért ontotta magából a friss, hi­deg szódavizet, 3 kopekért pedig dúskálhattam a legkü­lönbözőbb ízű szörpökben, A moszkvai közlekedés is való­sággal szófukarrá teszi az embert, nemcsak a jegy, de még a pénzváltás is automa­tizálva van. Szállodai szobád száma háromjegyű, s te csak mindössze tízig tudsz szá­molni oroszul? Sose búsulj, végy egy kartonlapot, írd rá a szobád számát, s elég, ha ezt felmutatod: a folyosói ügyeletes, a kedves gyezsur- nája rögtön kezedbe nyomja a kulcsodat. Mindezen tapasztalatok bir­tokában már-már kezdett meggyökeresedni bennem az a vélemény, hogy felesleges az embernek fárasztó nyelv­i\l un ka társa ink külföldön Skandináviai úti napló VI. Amerre Hamlet járhatott volna Július 24. Ma HelsingőrBe kirándul­tam. melyet dánul Elsinore néven is emlegetnek. Kop­penhágától körülbelül ötven kilométerre fekszik, a sziget csúcsán, s többel^ között Shakespeare-nek is ' köszön­heti óriási .idegenforgalmát. Hogy is ne. hiszen Hamlet- nek, a megálmodott dán ki­rályfinak megrázó tragédiája a halhatatlan drámaíró mű­vében Helsingőrt kapta szín­helyül. Helyi vonattal — nálunk vicinális néven ismert — alig harmincöt perces az út a , fővárostól. Lehet, hogy ezért n'em nevezik vicinális­nak? Az biztos, hogy mellet­te az eger—füzesabonyi járat csupán egy . csúzos, végel­gyengülésben szenvedő ag­gastyán pánikszerű futásával ér fel. Igen sokáig a föld alatt száguldott a vonat, aztán elrobogott a Hellerup nevű városrész mellett, s nemsokáca a tengerpart vo­nalát követve kígyózott a sí­neken. Egy focipályá mellett is eliramodott, de ilyen sze­líd, egyenesen a békét hirde­tő focipályát életemben nem láttam még! A pázsiton ugyanis apácaszemű őzek és szarvasok legelésztek ... Helsingőr Dánia egyik leg­régibb városa. 1430-ig külö­nösebben nem is törődtek vele, ekkor a^pnban Erik ki­rály elhatározta, hogy meg­adóztatja a Balti-tengerhez igyekvő, vagy onnan érkező hajókat. Jó ötletnek bizo­nyult, és jó üzletnek is, hi­szen a vámvizsgálatra váró hajóskapitányok sok mindent vásároltak a kis városban, ami a további útjukhoz szükséges volt. így aztán — a dán királyok közel négy­száz éven át szedték az adót a hajóktól — a város szép lassan meggazdagodott. Ma is tekintélyes kikötője van, s olyan közel fekszik Svéd­országhoz, hogy idelátszik a túlpart, az erdők, hegyek, néhány gyárépület. Hajóval mindössze tíz percig tart az átkelés, de erről máskor. Már a helsingőri pálya­udvarról szembetűnik a Kronborg többtornyú épüle­te, így nem is kell kérdezős­ködnöm az irányról. Az út a hajógyár és a javító mellett vezetett el, majd egy park mellé kanyarodott, hogy egy váratlan fordulattal rávezes­se a látogatót Kronborg vár­kapujának fahídjára. Külső várnak hittem ugyanis ezt a tanulással gyötörnie magát. Ám volt egy zavaró mo­mentum. Fekete volt, húsz­egynéhány éves, és Klavgyi- jának hívják. Ügy történt, hogy egyik este a Puskin téren üldögél­tek, a szökőkútnál, amikor hirtelen ellenállhatatlan be­szélgetési vágy fogott el. Klárának nem volt ellenére a társalgás, amely sajnos, sem tartós, sem milyen szán­tó nem lehetett, mert bár mobilizáltam egész szóállo­mányomat, csakhamar ki­fogytam a munícióból. Némi kínos hallgatás után Kláva felállt, is búcsúzott. Mara­dék nyelvtudásomat összeka­parva utána szóltam: — Zártra, zgyesz! — Már­mint hogy holnap uggyanitt várom. Ügy látszik megértet­te, mert másnap este valób­ban eljött ismét. En a közben eltelt 24 órát nagyon gyü­mölcsözően használtam fel: betanultam két tucat orosz mopdatot. Ilyeneket: „Milyen szép ma az est! Szépen süt a hold! Sehol egy felhő! Ra­gyognaIq a csillagok!” Alig­hogy mellém ült Kláva, ép­pen csak köszöntünk egy­másnak, rögtön rátértem a „társalgásra”, siettem elmon­dani a betanult szöveget, mi­előtt még elfelejtettem volna. El is mondtam mindent, az estről, a holdról, csillagokról kőfallal körülvett hatalmas területet, azonban nem sok­kal később újabb fal követ­kezett, majd pedig egy hosz- szú fahíd a várárkon átível­ve. Az árok tiszta vízében hattyúk és vadkacsák úsz­káltak egyetértésben, és sen­sabb találkozásra is sor ke­rül velük. A palota nyolcvan méter hosszú, ugyancsak ge­rendamennyezetű, de fehér és fekete márvány padlojú díszterme — jelenleg külön­böző bankettek alkalmi szín­helye — megdöbbentő1?''' al­ig Helsingőr vára — Hamlet nélkül ki sem dobált közéjük kifli­végeket. Aztán a palota im­pozáns épületét védő, kívül tégla beépítésű újabb fal tűnt fel, amelyben hosszú kapubejáratot vágtak. A pénztárnál négyféle látniva­lóhoz lehet jegyet váltani — nem a legolcsóbb áron. Elő­ször a képtárba kukkantot­tam be, s ezt szó szerint kell venni, mivel az a két óra hossza a gazdag képanyag megtekintéséhez csupán be- kukkantásszámba ment, amolyan futó kalapemelés­nek felelt meg. Az eredeti bútorzattal egyszerűen be­rendezett, gerendamennyeze- te szobák falait a XVI— XVII. századbeli skandináv festőművészek alkotásai bo­rítják. Kár, hogy nálunk egyelőre még kevésbé ismer­tek — remélhetőleg a későb­biekben bővebb, tanulságo­szóló szöveget is, utoljára hagyva a leghosszabb, leg­szebbnek vélt mondatot: „Eb­ből a tengernyi csillagból vá­lasszunk ki kettőt, Kláva, egyet magának, egyet ne­kem”. Szememet akkor az égbolt­ra emeltem, és megdöbbenve fedeztem fel, hogy sehol egy szikrányi hold, egy fia csillag nincs, szürke fellegek gyü­lekeztek mindenfelől. Klavgyija persze nevetett. En viszont nagyon siralmas ábrázatot vághattam, mert megszánt, és vigasztalásul egy csókot lehelt a jobb or­cámra. Erre én, illemtudóan, a bal arcomat is odatartot­tam. Sőt, viszonoztam is, il­lemtudóan, előbb jobbról, aztán balról. Ettől kezdve már simán, zavartalanul folyt a „társal­gás”, pedig szinte egy szót sem szóltunk. Üjból kezdett úrrá lenni bennem a meg­győződés, hogy mégiscsak fe­lesleges dolog a nyelvtanu­lás, ám hirtelen ismét fel­merült egy zavaró momen­tum ... A Klavgyija mamája! A kedves mama esernyőt hozott a lánya után, mert a fellegek — bár mi észre sem vettük —, már nagyon sű­rűsödtek felettünk, ügy lát-{ szik, a mamának nem volt ínyére a mi elmélyült társal­gásunk, mert kézen fogta, és elvitte a lányát. Közben mondott is valamit, de hogy mit, azt, sajnos, nem értet­tem, mert mint említettem, nagyon fogyatékos a nyelv­tudásom ... Radi>ami Barna kalmas szín Hamlet végzete« párviadalához. A legfárasztóbb kiállítások közé tartozik a kereskedelmi és tengerészeti múzeum gyönyörű anyaga, mellyel a dán kereskedelem, ipar és tengerhajózás története ele­venedik meg — ott láthatjuk a régi viking hajók modell­jeit, s ahogy fejlődött a ha­józás a mai napig, úgy kö­vetik egymást az érdeke­sebbnél érdekesebb maket­tek, melyek hosszú sorát a mai dán tengerjáró hajók modelljei zárják — tömegé­vel. Ugyanis a skandinávok egyik legnagyobb kereskedel­mi flottáját mondhatja még ma is magáénak Dánia. Ugyancsak tanulmányozhat­juk itt a hajóépítés mester­ségének fejlődését is, és nagynevű hajóskapitányok egyenruháiban is gyönyör­ködhetünk ... Aztán külön idegenvezető kalauzolja az embert a várbörtön alacsony zegzugos folyosóin. A bör­tönnek jelenleg csupán egy lakója van, a legendás dán hős, Holger. Persze, mint szobor. Viking egyenruhá­ban, komor mozdulatlanság­ban ül ott hatalmasan a fal mellett, s a monda szerint azonnal felkel, és kirántja a kardját, ha Dánia felett a végveszély órája ütne ... Az ilyen fárasztó sétát a tengerpart simára csiszolt, kövein ülve lehet a legalkal­masabb módon kipihenni, nem messze Hamlet várától, melynek ormán a dán határ­őr időnkint a szeméhez il­leszti a messzelátóját, s vé­gigpásztázza a hullámokat, nem messze egy békésen horgászó dán házaspártól. Nagy türelem kell az ilyen művelethez, gondolom, mivel az asszony csak igen hossza­dalmas küzdelem után volt képes a habokból kiemelni egy jól megtermett, talán az egyméteres hosszúságot is elérő, teljesen kifejlődött — hínárt. S közben tanulmányoztam a svéd partokat is, mert hol­nap délben útra kelek, s nem árt a mielőbbi ismerkedés ... Kátai Gábor (Következik: A „legmagya- rabb város”) 1970. október 3., szómba* Zavaró momentum

Next

/
Oldalképek
Tartalom