Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-03 / 232. szám
be a számlával, és szinte becsületbeli kötelességének tekinti, hogy mindig legyen elég ajtót whisky a raktárban. Másról kezdtek beszélgetni, de Ross őrnagynak mintha bogarat tették volna a fülébe. Az őrnagy hirtelen visszatért az eredeti témára: — Tegyünk egy próbát. Meghívom vacsorára néhány barátomat. Jól ki fogom válogatni őket, és előre megmondom nekik, hogy vacsora közben beszélgessünk olyasmiről, amiről egy lelkiismeretes tiszt egyébként nem beszél. Persze, csak légből kapott dolgokról. Aztán majd figyelni fogjuk a pincéreket, és meglátjuk, lesz-e olyan közöttük, aki gyanúsan viselkedik. Játsz- szuk el, jó? — Nekem mondja, őrnagy? — kérdezte Anderson. — Ezt csak ön látszhatja el, hiszen ön ismer itt mindenkit. Ross őrnagy úgy is tett, ahogyan Andersonnak megígérte. Még aznap este kihirdette, hogy rövidesein születésnapja lesz, és jó néhány barátját meghívja vacsorára. Shawant odarendelte az asztalához, s részletesen megbeszélte a vacsora fogásait, az italokat. — Azt szeretném, Ha a barátaim évek múlva is emlékeznének erre a vacsorára — mondta Shawannak, akiről nem lehetett megállapítani, hogy kínai-e vagy japán. Shawan meghajolt, udvariasan mosolygott és azt felelte, hogy mindent megtesz. amit csak tud, hogy így legyen. (Folyiatittk| Egy az ezerhez Münchenben sörösüvegéiből, felállították az olimpiai tv- torony mását. A sörtorony az NSZK egy főre eső évi sör- jfoggasziásáttctk mennyiségéből készült. PftTI — Külföldi Képszolgálat) Saoviei füoa Háborús ee a fflkna is, ifc nem a látványos, a hiradó- szerüen meghökkentő ás elképesztő harctéri jelenetekkel. hanem a második vonulatból, onnan, ahol az erők felmorzsolása és előkészítése folyik — mindkét oldalról. A tét óriási: a láthatatlan és felismarhetetlem ügynököt kell láthatóvá és felismerhetővé tenni. Mindenáron. Ennek a vállalkozásnak a végrehajtására indul hetven szovjet ejtőernyős. Be kell jutni a kém- és diverzóns- képző krími központba, amelyet a németek sokszoros biztonsági övezettel vesznek körül. Jelentőségét és fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a biztonsági szolgálatot nem a Wehrmacht, hanem áz SS látja el. A maroknyi csoportnak, Migunyko kapitánnyal az élen, nem sok esélye van: egy az ezerhez. A feladat végrehajtása mégis sikerül, s az azért van, mert a fortély, az áldozatvállalás és a hűség a végsőkig felfokozza a testben és a lélekben rejlő energiákat. Az utóbbi két évtizedben sok-sok feldolgozást kapott ff Nemesküit'íy isiié»: Tizennégy vériaim Kedd, 2(K13k A televíziós nrCÍSÍ?Ef> feladott műben a szerző a szabadságharcnak azt az időszakát idézi fel, amely már az újbóli Hatosbe rg-uralom éveire esik; az aradi tizenhárom kivégzését, Hayna a garázdálkodását A tizennegyedik tábornok Kazinczy Lajos volt, akinek kivégzésére azért nem kerülhetett sor, a többiekével egy időben, .mert Baynaa vele szemben személyes gyűlöletet is táplált. A dráma az ítélethozatallal kezdődik, s a cselekmény során vissza-visszape- regnek az események, a dicső harc főbb állomásai. hírű Marlene Dietrich, a férjet Tyrone Power (Lukács Margit, Kállai Ferenc). DELTA Vasárnap, Tf.TS A műsor alcíme ezúttal találmányi világhíradó és lehetne, több mint másfél tucat — nyugodtan mondhatjuk fantasztikusnak tűnő — találmányt mutat be a nézőknek, éspedig a közlekedés, az ipar úgyszólván valamennyi területéről. Csak példaként emeljük ki az írj szovjet fényforrást, amit * alkotcS földre hozott nap- * nafc neveztek el, mivel fény- I hasznosítása minden eddigi 1 felvételről. Egy éve mutatta be a Thália Színház az író által 1921-ben színpadra írt művet. Egy becsületességre vágyó fiú — a debreceni kisdiák, Nyilas Misi — találkozása, összeütközése az általa ideálisnak és tisztának tűnő társadalommal. Nyilas Misi szerepét az eltelt fél évszázad alatt már többen játszották: Gobbi Hilda, Berek Kati, Horváth Teri, sőt egy kisfiú is a sorban — Tóth Laci, most a nemrég végzett Monori Lili alakítja. H- Mi, I é\ - ÉHrwniJF'rwfr térségedben lejátszódott bárborús kalandokról, olyan megtörtént é6 regénytje iöő eseményekről, amelyek valóban méltóak arra, hogy ne merüljenek feledésbe. Nemcsak a nevek és a környezet miatt, hanem azért is, mert — bér utólag —, de kulcsot ad bizonyos kérdések megoldásához. Leon Kocsarjan, a film rendezője, a háborús témából gyorsan pergő krimit rendez. Valósághű elemek egész sorát szellemesen vonultatja fel; így nem tűnik a történet túlrendezettn ek, s figyel az alkotó arra is, hogy a pozitív és negatív hősöket árnyaltan jellemezze. Nemcsak az elmondott szavak, a gyors és néha meglepetést okozó ruhaváltások, hanem a helyszínek is utalnák a hősökre, felnyitják a magatartások okait-, megvilágítják, ki és miért cselekszik az adott pillanatban úgy, ahogy azt látjuk. Nincs túlzás a német tisztek felvázolásában, nem idealizálja a film atmoszféráján túl a hazájukat védő szovjet katonákat sem. Az események gyújtópontjába állítja az áruló Dvigubszkijt, aki a kétszeres kényszer hatása alatt igyekszik menteni bőrét és teljesíteni árulását. A rendező hitele mindvégig megmarad, a pergő képek az utolsó jelenetig lekötik a nézőt, mert realisztikusan és jól sűrítve mutat be egy küzdelmet, apiely epizód volta ellenére is egy kerek világot tár fel a . fergeteges időkből. Egy sor kitűnő, fiatal színészt ismerünk meg ebben a háborús filmben. Anatolij Szolonyicin mellett Arkagyij Szvigyerszkij, Zanna Proho- renko, Alekszander Fagye- jev, Harri Svejc, Vlagyimir Marenkav és Oleg Halimo- nov keltenek újra és újra érdeklődést játékukkal. Vagyim Avloscsenko képei és Jurij Levityin hatásos zenéje simulnak a témához és a rendeződ felfogáshoz. (farkas) Sólyom—Szabó: geskedő” amerikai tengerésztisztekkel. Október utolsó napjaiban egy fiatal amerikai tengerésztiszt, bizonyos Anderson kapitány éppen erről vitatkozott angol kollégájával, Ross őrnaggyal. Miután megbeszélték a világpolitikai helyzetet, Anderson elmondta, hogy rövidesen Pearl Harbourba indul. Fenn is akadt az angol tiszt szeme, íecsegő amerikai kollégája szavain. Meg is korholta ezért, aztán a beszélgetés átcsapott arra, hogy mennyi hír szivárog ki az angol és az amerikai haderőtől. — Fecsegnek, nagyon fecsegnek az emberek — szögezte le Ross őrnagy. — S az imént ön is vétett, mert tudomásomra hozta, hogy hová készülődik csatahajójával ... Ha én most hírszerző lennék, könnyen megállapíthatnám, hogy innen, Singa- pore-ból nem véletlenül rendelik át az önök egységét Pearl Harbourba, ami nem kis távolság... Az amerikai tiszt meghökkent' az őrnagy szavain, de elismerte, hibázott. — Tényleg nem szabad fecsegni ... — mondta ő is. — Különösen itt...— folytatta Ross őrnagy. — Ha én lennék a japán kémfőnök, egyszerűen beépítenék egy jó kémet ebbe a klubba. Biztosra veszem, hogy minden katonai vagy tengerészeti eseményről értesülne... Andersen kapitány már jó néhány hete Singapore-ban állomásozott, s nem volt nap, hogy be ne tért volna az angol tiszti klubba. így aztán nemcsak sok tisztet ismert meg, hanem jó néhányat az itteni alkalmazottak közül is. (Most, hogy az őrnagy felhívta erre a figyelmét, körülnézett. Csendes és ügyes szolgák suhantak az asztalok között. Valameny- nyien malájok, kínaiak, illetve japánok voltak ... Anderson egyetértőén bólintott: — Igaza van. Ez jó terep lehet a japánok számára ... Tudja, kit gyanúsítanék elsősorban? A főnöküket, Shawant. Túlságosan szolgálat- kész ... — Ö, az teljesen kizárt dolog! — mondta Ross. — Ezzel az eggyel nem érték egyet... Én is azt hiszem, hogy valaki dolgozik itt a japánoknak, de semmiképpen sem Shawan ... Már évek óta itt van... Szerintem, ha nem lenne itt, a klub talán már nem is működne. Nagyobb an goi barát, mint ón magam — nevetett az őrnagy —, és rendkívül használható! . — ö fogadja fel a szolgákat, igaz? — szólt közbe An-r derson kapitány. — Igen. ... Ö itt a főnök ... Rendkívül vigyáz, hogy. seiűoi se csapjanak Szép, csöndes őszi délután. A szépasszony-wAggl pincék ajtaja nyitva. Sötét gyomruk most nem a vendégjárástól hangos, hiszen szüretre készülnek már az egri bortermelők. Az egyik helyről erős kopogás hallik. A dongákon igazítja az abroncsokat a gazda, de átnézi, javítgatja a régi gadnárfákat is. A közeli kukoricás levelei sárgák, idős ember egy puttony őszibarackkal ballag befelé a szőlők közül. A laci- konyhás bódé is üres, valaki krétával rá is rajzolt az oldalára egy nagy kérdőjelet. Autóbusz érkezik a csárda elé. Nagyot sóhajtanak a féderek, amikor mindenki kiszáll. Vidáman kacagó nagylányok, néhány fiú, tódulnak befelé. Beülnek a belső szobába, ahol a szőttessel leterített asztaloknál ők a legelső vendégek ma délután. Hangosak, jókedvűek, viccesek. Szóval: tizenhat évesek. — Kérek mindenkinek egy pohárka leánykát!, —‘adja le a rendelést egy csinos, fiatal *anárnő, aki, ha nem lenne komolyabb és hivatalosabb, azt híhetné az ember, hogy ő is diáklány. Harminchét telt pohár sorakozik az asztalon. Az egyik lány talpraesett pohárköszöntőt mond és mindjárt diktálja is a nótát: Bor, bor, bor, de jó ez az egri bor... A kis szoba egyszerre megtelik, a vastag köporfalak hallgathatnak. — Saci néni! Kérünk még eggyel? Szépen, kedvesen sorra kerülnek mind az egri nóták. A szomszéd szobában, ahol jelenleg egy árva vendégnek muzsikál a zenekar, elhallgat a cigányzene. — Jól mondják — dicséri meg a prímás is a lányokat és néhányszor, huncutkásan megpödörgeti apró, fekete bajuszát. Hozzák a bikavért. Most már kánonban énekel a társaság. Később két csoportra oszlanak. Az egri nótákat éneklők csoportjának debreceni dalokkal válaszol a másik: Debrecenbe kéne menni... Autóval szittyós fiútársaság érkezik. Hely nincs, de mégis befurakodnak a legbelső szobába. — Dögig vagyunk itt csajokkal! — vigyorog egyikük és máris megszólítja az egyik legnótásabb kislányt. — Told odébb a kufferedet, anyukám! Lassan elhallgat a nóta. Látszik, hogy nem hiányzott a néhány hívatlan vendég. ■» A diákfiúk fölkelnek, hogy helyet adjanak a kiszorított lányoknak Saci „néni” is kiáll a placcra, jelezve, hogy ö itt a gazda. — Aha! Szóval te vagy a nyanya! — szemielenkedik megint egy égimeszelő, miközben !ellö.k egy poharat. Csak néhány pillanatig tart a csönd. A kis tanárnő kikiált a szomszéd szobába. — Kérem a zenekart! Feláll az egész osztály, csak a hívatlanok maradnak ülve. Az első nótát ő diktálja: Ezért a legényért nem adnék egy krajcárt.., Es szól a nóta. Üjra megjön a kedv, a hangulat. A harmadik pohár után azután összeszedik magukat, és elmennek. Nevetve, jókedvűen, piros arccal. Már zúg az autóbusz, amikor a hívatlanok közül az, egyik ezt mondja: V‘_L — Hülyék! Ezek tisztességes csajok voltak... Szalay István Jelenet „A vád tanúja” című amerikai filmből. (A tv október 10-i, szombati műsorából) Igen sok olyan része van a műnek, amely *— dokumentumok alapján — szó szerinti szöveg. A vád tanúja Szombat, 20.00 A világhírű angol detek- tívregényírónő Agatha Christie krimiszinműve nyomán készült magyarul beszélő amerikai film. Hazánkban 1962-ben mutatták be a frappáns, kiszámíthatatlan fordulatokban bővelkedő filmet, amely még a végkifej- lésnél is vakmerő kanyarokat vesz a cselekmény lebonyolításában. A film jó része tárgyalóteremben játszódik. Gyilkossági ügyről van szó... Az emlékezetes alakítást nyújtó védőügyvédet Charles Laughton (Csákányi László) alakítja, a feleséget a világJP70. október 3., szombat fényforrást felülmúló. Ugyancsak szovjet találmány a mikrofilmek sokszorosításának új módja, ami az eddigitől eltérően lehetővé teszi, hogy nyomdai sokszorosítási módszerrel másolják a filmet. Már sok szó esett sajtóhírek révén a váltok tájékozódását elősegítő ultrahang-radarról, most a képernyőn mutatják be ezt; a találmányt. Egy autótechnikai újdonság a gépkocsik gyúj táselosztó-rendszerét reformálja meg, s végül megemlíthetjük az Elbor-nevű mes terséges anyagot, amelynek keménysége a gyémántéval vetekszik, viszont annál lé nyegesen olcsóbb. Móricz Zsigmondi Légy jó mindhalálig Vasárnap 20.05 A kétrészes színmű közve-' títése a Thália Színházból De az amerikaiak nemcsak itt követtek el hibát. Ha nem lett volna ez a rivalizálás a fegyvernemek és az FBI között, akkor körülbelül ugyanebben az időben egy másik vonalon — sőt, egy harmadikon is — tudomást szerezhettek volna arról, mire készülnek a japánok Pearl Harbourban. k A másik ilyen ostoba eset Singapore-ban játszódott le. 1941 októberét írták, s a háborús feszültség a nagy angol tengeri támaszponton, Singapore-ban is napról napra fokozódott. Itt már sokan olvastak különböző jelekből, s ezekből világosan kivehették, hogy a japánok rövidesen újabb vállalkozásba kezdenek a Csendes-óceánon. Ez pedig Singapore-t válságos helyzetbe hozhatja, mert bármit beszéljenek is a támaszpont védelmének át- törheletlenségéről, akik ott voltak, nagyon jól tudták, milyen gyenge lesz ez a védelem. A kívülálló úgy gondolhatja, hogy ilyen jelek birtokában csak fokozták a biztonsági intézkedéseket, és megszegésükért a legsúlyosabb büntetéseket szabták ki. Mégis, az angol tisztek —, akiknek különösen tisztában kellett volna lenniük a helyzettel — sorra-rendre követték el az ilyen jellegű vétségeket, főleg az angol tiszti klubban. A tiszti klub állandóan tele volt angol és itt „vendéI
