Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Egy nő a diplomaták asztalánál Szovjet film A néző az előzetes hírek után valóban kíváncsisággal várja a filmet arról az asz- szonyról, aki nehéz poszton, nehéz körülmények között igen hasznos szolgálatot teljesített hazájának. A film élő személyről, letagadhatat- lanul ismerős európai viszonyokról tudósít, a második világháború észak-európai, svéd és finn szakaszáról, a semlegesek, és a harcban állók, a fékevesztett fasizmus és a békéért, a megoldásért küzdő hatalmak világának egy csendesnek látszó szigetén. Az események talán túl közel állanak még — a történelem mértékével mérve feltétlenül — ahhoz, hogy mindent a maga helyén és teljes összefüggésben ábrázolhasson a film. A diplomácia mindennapi élete sem olyan látványos, mint ahogyan azt az újságok és a rádió hírei alapján az emberek hiszik. De a szívós, kitartó munkának, a következetes és néha szellemes harcnak megérlelődnek az eredményei. És nem túlzás, ha azt állítjuk, a diplomata posztján egyéniségnek kell állnia, különben az egész játszma —, ha ezt a foglalkozást játszmák sorazatá- nak tekintjük — semmitmondó lesz, szürke és eredménytelen. Kolcova, ez a tartózkodó, magányos asszony úgy vezeti g. svédországi szovjet nagykövetség munkáját, hogy az végül is nagyszerű gyümölcsöt hoz: északon harmincöt hadosztály teszi le a fegyvert. Georgij Natanszon, a film rendezője mértéktartóan bánik a rábízott diplomáciai anyaggal. Néhány epizódot kapcsol egybe, olyan jellegzetesen találó légkört teremt, amely a nézőt részesévé teszi az eseményeknek. Talán többet hangsúlyoz ennek a rendkívüli asszonynak a méltóságából, eleganciájából és sikereiből, anélkül, hogy emberi arcából, gyengeségeiből, tévedéseiből is adna valamivel többet. Hiszen a diplomata-asszony maga mondja a nagy, Vörös téri ünneplés közben, hogy sikereivel és tévedéseivel együtt boldogan emlékszik vissza mindarra, amit életében végigdolgozott és végigharcolt. Bizonyára teátrálisnak hat a nézőnek az az érintkezési forma, amelyet a rendező közvetít a közönségnek, de hát vannak bevett és évszázadok óta követett diplomáéig formák és szokások, amelyek a hatalmi érintkezést körülveszik. Olykor körülbástyázzák. Az asszony itt is megtalálta a módját, hogy valami újat hozzon, forradalmi hazája és forradalmi eszméi mellett is. És a rendező érdeme, hogy ezt a többletet sikerült megmutatnia Kolcova asszony alakjában. A dokumentum jellegű részek montázsa a győzelemről még most is sodró erővel hat. Julija Boriszova mindenben megfelel a várakozásÁ magyar közönség a szovjet történelemnek azt a szakaszát, a 30-as éveket, amelyben ez a történet is játszódik, inkább Solohov regényeiből és az azok alapján készült filmekből ismeri. Az akkori idők jellegzetes hősei ezen a filmen is feltűnnek: a tadzsik kisvárosban még mindig élnek és tervezgetnek olyanok, akik az új hatalmat, a nép államát nem tűrhetik. Hálózatuk a föld alatt, az ismeretlenségben tart össze, hogy egy jól választott pillanatban céljukat elérje. A hatalom . oldalán is akadnak olyanok, mint Guszjev, aki megcsömörlött az egyéni életében bekövetkezett fiaskóktól, iszik és behunyja a szemét a várható és reális veszedelmek előtt. Baráti határozottság kell hozzá, hogy ezt az ön- veszejtő férfit felrázza letargiájából, hogy ismét hőssé, a nép szolgájává legyen. A film egy kockázatos, kincsrabló kaland köré fonódik. A buharai emír ebben a ki® tadzsik városban rejtette el valamikor, a polgárháborús menekülés közben kincseit, ezért jöttek el most a banditák, lovon, nak. Elegáns nagyvilági dáma, mert annak kell lennie, következetes harcosa hazájának és nem hátrál meg akkor sem, amikor közvetlen veszélybe kerül diplomáciai csatái során. Művészileg jól megformált és emlékezetes képsor az, amikor a fia levelét olvassa. Egy szó sem hangzik el, nem tudjuk, mi áll szó szerint a levélben, de az arcon az anya és asszony minden lelki viharzása megjelenik, színesen, gazdagon, érthetően. Baszner zenéje nemes pátosszal teli és szinte lépcsőül szolgál Sosztakovics VII. szimfóniájának felhangzó részletéhez. lövöldözve, gyilkolva, nem kímélve sem testvért, sem mást. A küzdelem csaknem kilátástalannak tűnik, de Guszjev és társai ésszel toldják meg fegyvereiket. És ebben a váratlan összecsapásban izzanak fel ismét azok az erények, amelyek méltóvá teszik Guszjevet és társait a hatalomra. Mindezt a rendező, Szuh- bat Hamidov jó kedéllyel és lírai hangvétellel adja elő. És hogy mennyire a keleti bölcsesség és a szép gondolatok tartják fogva a rendezőt témája feldolgozása közben, a kalandos históriákat még meg is toldja a végén egy képsorral, amolyan apo- teózisfélével, ahol a küzdő felek fölé emelkedik a kisváros, a táj; a hegyek az erdők és a zene együtt jelzik azt a hazafiságot, amelyért minden áldozat értelmet nyer. Zaur Dahte operatőr Ismeri szűkebb hazájának szépségét és sajátos érdekeltségeit és ez látszik képein is. A színészek közül ki kell emelnünk Roman Hajmatov, Hadzsiberdi Narjilev, Alek- szandra Zavjalova játékát. (farkas) Az emír kincse Szovjet film Bul gáriai jegyzetek EV. Gradina és Plovdiv Szófiai újságíró kollégáim jóvoltából lehetőségem nyílott arra is, hoggy ne csak a fővárossal és környékével — a Vitógával, Boroveccel és Bojánával — ismerkedjek, hanem az ország második városában, Plovdivban is el- töltsek egy napot. S ha már egyszer ott vagyunk, mi az a 70 kilométer Gradináig, a Micsurin Termelőszövetkezetig, ahol személyesen is meggyőződhetek róla, milyen változás történt a bolgár faluban. A kölcsönös bemutatkozások után tüstént azt kérdeztem a gradinai termelőszövetkezet elnökétől, megmon- daná-e, hány új ház épült a felszabadulás óta? „Honnan is tudnám, hiszen Gradina három faluból jött létre”. ,.És azt, hogy hány régi ház van, tudja-e?” Azon nyomban rávágta: „összesen tizenkilenc!” S az újakról beszélve ne akármilyen házakat képzeljünk el. Nem ritkaság a hét-nyolc szobás épület. Es ha megkérdezik a gra- dlnaiaktól, minek ez a nagy luxus, csak úgy félvállról rá8070, szeptember 1&. szerda mondják: hadd legyen. Hihetetlenül nagy dolog ez akkor, ha tudjuk, hogy a bolgár falusi ember 25—30 évvel ezelőtt egyetlen szobában zsúfolódott össze a családjával, a földön aludt és ugyanabban a helyiségben étkezet, ahol a jószágait tartotta. Láttam ilyen házat az egyik néprajzi múzeumban — emlékként. Mióta lendült fel ennyire a bolgár falu? Például ez, Gradina? A választ úgy vártam: amióta megalakultak a közös gazdaságok. Valójában így is igaz. De a válasz ennél több volt: azóta lendült fel, amióta megtanultuk a bölcs paraszt intelmét: „Gyapotot vetni csak akkor lehet, amikor a meztelen feneked már nem fázik a földön”. Látta az elnök csodálkozó arcomat, hát megmagyarázta a dolgot. Azóta gyorsabb a fellendülés, amióta a közösben levő falusi nemcsak azt tudja, hogy termelőszövetkezeti tag, hanem azt is, hogy övé a termelőszövetkezet és van beleszólása az ügyekbe. „Voltak nekünk korábban is gépeink, terveink, alkalmaztuk az agrotechnikát, csak olykor, sőt elég gyakran, a paraszti bölcsességet és tapasztalatot nem vettük semmibe. Néha. túl- erölködtünk. Csakugyan mefr: történt, hogy a parasztok tanácsa ellenére hideg földbe vetettük a gyapotot; nem is arattunk semmit”. A Micsurin amolyan átlagos termelőszövetkezet, 1150 taggal, 82 gazdasági géppel és 40 ezer dekar földdel. (Ha jól emlékszem rá, úgy mondták: 10 dekar egy hektár). Amolyan vegyes profilú, mindenfélét termelő. Biztosan a szakosítás előtt áll. Tizennyolc agronómusa van és évente 25 ösztöndíjast küldenek középiskolába. ... Ez az órányi kis kitérő, amit Gradinában töltöttem, arra volt jó, hogy érzékeljem: a bolgár mezőgazdaság tulajdonképpen ma is jól áll. A koplexesítés elég nagy erőket von össze. Es ez óriási lehetőség — a jövőre nézve! No, de, ha szakosítják a termelőszövetkezetet, hogyan hat ez a helyi ellátásra? — kérdeztem immár nem Gra- dinúban, hanem Plovdivban. Ha, mondjuk, a gradinai Micsurin fő profiljaként kukoricát termeszt és sertést hizlal majd — hogyan jutnak tyúkhoz és tojáshoz a plov- diviak? — Nem ennyire komplikált a dolog. Mindenütt vigyáznak rá, hogy — különösen a nagyobb — városok körül megmaradjon a zöldövezet. Ez nem új dolog, Bulgáriában eddig is volt. A háztájinak itt i* becsülete Kongresszustól kongresszusig: irodalmunkban, könyvkiadásunkban Hogyan értékelik a Művelődésügyi Minisztériumban a IX. pártkongresszus óta elért eredményeket az irodalom és a könyvkiadás területén — erről tájékoztatták az MTI munkatársát. — A két kongresszus közötti időszakban irodalmi életünk tovább gazdagodott. A magyar írók többsége egyetért a párt politikájának fő vonalával, reálisnak, mélyen nemzeti politikának tartja, ezért a párt céljait, erőfeszítéseit támogatja. Ez az alapja a politika és az irodalom közt az utóbbi négy évben egyre erősödő kapcsolatnak. Államunk az íróknak és szocialista szellemű alkotásaiknak széles körű anyagi, erkölcsi megbecsülést biztosít, különösképpen a kétkezi dolgozók életének ábrázolására serkenti, ösztönzi az alkotókat. Emellett lehetőség nyílt minden becsületes, humanista, a békét, az emberi haladást szolgáló alkotás publikálására. A két kongresszus között számos kiemelkedő mű született. Az irodalmi termésből említésre méltóak a felszabadulás 25. évfordulójára írt és megjelent irodalmi színpadi művek. Egész sor fiatal író, közöttük igen biztató tehetségűek léptek be az irodalmi életbe. — Megnövekedett az alkotóműhelyek önállósága, felelőssége, a kísérletezés bátorsága, s megerősödött a vitaszellem is. Az írók közéleti aktivitását jelzi: mind nagyobb részt vállalnak a köz- művelődési feladatokból. Közelebbről jelzi ezt az író—olvasó találkozókon való számszerűen is jelentős részvételük. a Magyar írók Szövetsége által meghirdetett „Olvasó népért” mozgalom sikerében való közreműködésük, valamint a „Magyarország felfedezése” című szociológiai sorozat megindítása is. — Irodalmi életünk fejlődése szoros összhangban van könyvkiadásunk eredményeivel. A magyar könyvkiadást 1966—70. között az egyenletes fejlődés jellemezte — a meny- nyiségi fejlődés azonban a korábbi éveknél valamivel lassúbb ütemű volt. A mai magyar irodalom kiadása általában pozitívnak ítélhető, de az is tény, hogy megjelent néhány ideológiailag- művészileg kifogásolható mű is. A könyvkiadást jogos bírálat érte azért, hogy a szórakoztató irodalom, a krimi kiadása a korábbi szinthez képest nagyobb arányú volt. Plovdiv, miként Szófia, gyönyörű fekvésű. A Marica folyó két partján terül el, jó húsz kilométerre a Rodope vonulatától. Kétszázezer lakója van. Sík vidékén dohányt, gyapotot, szőlőt, olajnövényeket, rizst, lent, kendert, gabonaféléket termesztenek, — ezekkel függ össze feldolgozóipara is. Az ország második városa régiségek tekintetében vetekszik a fővárossal. A Dzsan- dasz tepe, a Takrin tepe és a Nebet tepe csúcsaihoz keskeny, meredek, régi utcák vezetnek föl. A magaslatok tetejéről szép a kilátás a Marica völgyére és a hegyvonulatokra. A keskeny utcácskákban párosával alig fér el az ember. Aprócska házai úgy árasztják magukból a régmúlt idők emlékét, hogy a felfelé kaptató szinte azt lesi, hogy mikor, melyik házból lép elő egy bugyogós török. Nagybecsű értéke Plovdiv- nak a Szveta Marina templom — a Takszin tepe lábánál —, amelyben diófából kifaragott, kompozíciókkal díszített ikonosztáz látható. Tágas udvarán 17 méter magas harangláb áll. Plovdivnak öt gazdag múzeuma és egy képzőművészeti galériája van. A Néprajzi Múzeum az érdekesebbek közé tartozik. Török stílusú, kétszintes faépületben kapott helyet. A Kojumdzsiolu-ház — így nevezik — valaha egy gazdag bolgár kereskedőé volt. Az épület homlokzata artisztikus. Kiállítási tárgyai • bolgár nép több évszázad«* — Hazánkban a könyvforgalom forintértéke az 1966. évihez képest 1969-ig több mint 22 százalékkal növekedett — s megközelítette az egymilliárd forintot. Sajnos, ezen belül a falusi könyvforgalom fejlődése lassúbb ütemű volt. — A IX. kongresszus évéhez viszonyítva csaknem 3 millióval növekedett a megjelentetett könyvek évi össz- példányszáma is. Az emelkedés mértéke 1969-ig: 45 millió 263 ezerről 48 millió 14 ezerre javult. így ezer lakosra tavaly már 4673 kiadott könyv jutott, míg 1966-ban ez a szám 4455 volt. — Csupán az elmúlt évben 712 szépirodalmi alkotás jelent meg, együttvéve több mint 11 millió példányban: Ncpmíívéssesalád Csákvárolt több mint 100 éve fazekasmesterséggel foglalkozik a Nagy család. Az apa, a feleség és a fiú népművészek. Különösen az idegenforgalmi vállalatok részére készítenek figurális vázákat, kanosokat, kávéskészleteket. Házukban családi fazekasmúzeumot rendeztek be. (MTI-foto — Fehérváry Ferenc felv.) életkörülményeiről és viseletéről vallanak. Másik érdekességként — a többi között — említsük meg az Alphonse de Lamartine emlékmúzeumot. 1883-ban itt élt a nagy francia költő. A facsimilék, a költő hozzátartozóinak fényképeit, születési anyakönyvi kivonatát, könyveinek példányait őrzik. A magyar olvasó előtt is jól ismert e három szó: Plov- divi Nemzetközi Vásár. Plovdiv 1936 óta tagja a Nemzetközi Árumintavásárok Szövetségének. A vásárváros 400 ezer négyzetméter nagyságban, a Marica bal partján terül el. A vásárt kétévenként, szeptember második felében rendezik meg, amelynek mi, magyarok állandó kiállítói vagyunk.- ★ íme néhány kép Bulgáriáról. Nagyon kicsi e kép ahhoz, hogy minden látszód- jék. Az olvasónak viszont feltétlenül azt tanácsolhatom: ha teheti, nézze meg Bulgáriát. Nézze meg, ha szépet akar látni. És még valamiért ... Ott, Plovdivtól nem messze, a Marica partján egy öreg pásztorral beszélgettem, akitől az írásom elején említett népmesét is hallottam. Ez a pásztor, amikor megtudta, hogy magyar vagyok, így szólt: Akkor kétszeresen is Dobre dosel! Kétszeresen is isten hozott! Hogy miért? Azt nem kérdeztem, nem tudom. Azt hiszem, szeretnek minket... Csala Lánzló <V4ia) Ml» ........ 1 k öztük 127 verseskötet, 428 prózai alkotás és 59 színmű. Mindebből 377 magyar szerzők műve volt, 149 pedig szovjet és népi demokratikus alkotás. Az utóbbi négy év során közel négymillió magyar nyelvű könyvet cseréltünk a szomszédos szocialista országokkal, könyv-külkereskedelmünk útján a magyar könyvek a két kongresszus között 11 szocialista és 67 tőkés országba jutottak el. Így évente átlagosan 2,6 millió könyvet adtunk el külföldön. — A lefordított külföldi művek számát és kiadását tekintve hazánk 1968-ban a világranglista előkelő. 13. helyét foglalta el: 1043 külföldi mű fordításával, illetve megjelentetésével. (MTI) Egy rendelő és egy lakás — ~ fogorvosra vár Dicséretre méltó az a következetesség, ahogy a Máira- vidéki Fémműveknél az üzemorvosi ellátás fejlesztésére törekednek. Ma már ott tartanak, hogy a belgyógyászat mellett egész sor szakrendelésnek is az üzemen belül biztosítottak helyet. Van már bőrgyógyászati, szemészeti, nőgyógyászati, fül-orr gégészeti szakrendelés, felszerelték a fizikoterápiás kezeléshez a rendelőt, s a terhesgondozást is az üzemen belül oldották meg, tekintettel arra, hogy a dolgozóknak mintegy hatvan százaléka nő. Sokat jelent ez a dolgozóknak is, — hiszen nem kell beutazni a különböző szakrendelésekre, egynapos időveszteséggel, jó azért is, mert sokan olyan községekből járnak be dolgozni, ahol nincs körzeti orvos. És jó az üzemnek is, mert a helyben megoldott szakrendelésekkel több mint 9000 munkanapot takarítottak meg, nem beszélve arról, hogy 250—300 000 forintos megtakarítást hozott az is, hogy nem kell útiköltséget téríteni. Az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésére továbbra is megvan a törekvés. Cél például az, hogy rendszeresítsék a fogászati rendelést. Most hetenként kétszer háromórás fogászati szakrendelés van. Figyelembe véve a több ezer fős munkáslétszámot, ez bizony nagyon kevés. A gyár felkészült arra, hogy főfoglalkozású fogászt fogadjon, mert szükség lenne rá. A rendelő modern, jól felszerelt, s a gyár siroki lakótelepén összkomfortos lakás is várja a jelentkezőt. ígéret már született — igény régen van, — az ígérettől azonban még javulnak meg a kezelésre váró fogak. Rendelő és lakás van. Most már csak a fogorvos, és a kinevezés hiányzik. Vajon meddig? Mwüjsög,
