Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-12 / 188. szám

Megkezdődtek megyénk kommunistáinak tanácskozásai Figyelmet érdemlő tervtan almán* A gépkocsizók segítségére megyei szervizhálózat, mini-üzemekkel AZ MSZMP Központi Bi­zottsága határozata értelmé­ben pártunk soron következő X. kongresszusa ez ev no­vemberében ül össze. Me­gyénk dolgozói munkájuk­kal, fokozódó társadalmi-po­litikai aktivitásukkal készül­nek a kongresszusra. E fel­készülést pártszervezeteink fejlődő politikai, szervező és irányító munkával segítik, koordinálják. A felkészülés fontos állo­mása pártszervezeteink életé­ben az augusztus hónapban megtartandó taggyűlések, ahol a két éve választott ve­zetőség beszámol tevékeny­ségéről, a párttagság megvi­tatva a végzett munkát, ajánlásokat fogad el a to­vábbi feladatokra vonatko­zóan. Ezeken a taggyűléseken kerül sor a szeptemberi, ve- zelüsegválasztó taggyűléseken tevékenykedő tisztségviselők (a taggyűlés elnöke, jelölő és szavazatszedö bizottságok) megválasztására is. Mint ismeretes, a szeptem­beri taggyűlések lesznek hi­vatva az új alapszervi veze­tők megválasztására, a kong­resszusi irányelvek és a Szer­vezeti Szabályzat tervezet széles körű megvitatására. Jelenleg, az augusztusi tag­gyűlések kezdetén még korai lenne arra vállalkozni, hogy általánosítható tapasztalatok­ról, eredményekről adjunk számot. Mégis érdemes az el­ső hét eseményeit röviden elemezni, mert az ott szerzett benyomások már altalános vonásokat is tartalmaznak, másrészt tanulságai segíthe­tik a hátralevő taggyűlések munkáját. Megyénk több mint félezer alapszervezete közül augusz­tus első hetében 105 helyen tartották meg a taggyűlést. Az időpontból származható gondok a megjelenés össze­függésében (szabadságolás, mezőgazdasági csúcsmunkák) a gyakorlatban nem jelent­keztek. Párttagságunk igen nagy érdeklődéssel és akti­vitással készült a beszámoló meghallgatására és megvita­tására. E felkészülés fontos állomásai volt július hónap­ban a pártcsoportértekezle- tek, ahol a párttagság már előzetesen véleményt nyilvá­nított, ezzel is segítve a be­számoló elkészítését. AZ EDDIG elhangzott be­számolók közös vonása a nyíltság, a hibák bírálata volt, az eredmények bemuta­tásánál pedig a realitás, a mértéktartó szerénység. Nem a termelési értekezlet mód­szerével, hanem a politikai munka oldaláról behatóan ér­tékelték a területükön folyó gazdasági, termelési tevé­kenységet. Szóltak a párt bel­ső életének fejlesztéséről, a tagfelvételtől a demokratiz­mus fejlődéséig, a pártveze­tés stílusáról, módszereiről. Elemezték a párttagság ideo­lógiai-politikai felkészültsé­gének fokozódását, az agitá- ciós és propagandatevékeny­séget, vizsgálták ennek tük­röződését a dolgozók között. Annak megállapítása mel­lett. hogy az első héten el­hangzott beszámolók ered­ményesen és sokoldalúan mutatták be a vezetőség munkáját, a fő kérdésekre irányultak, még sem mond­hatjuk el egyértelműen, hogy színvonaluk mindenütt kielé­gítette a párttagságot. Néhány probléma: a hely­zetkép bemutatása mellett mindenütt szükséges a ható okok, tényezők körültekintő feltárása is. Csak az ered­ményeket és gondokat kivál­tó okok világos és mélyreha­tó feltárása vezethet a he­lyes - következtetések levoná­sáig, Nem kevésbé szükséges, hogy a párt belső életének változásait a pártáiét lenini szabályainak tükrében, annak teljes szélességében világít­suk meg. (Pl. a centraliz­mus. a határozatokhoz való viszony, a párt eszmei, poli­tikai és akarati egységének kérdései stb.). Szükséges be­mutatni azt is, hogy milyen helytelen nézetekkel kelleti megküzdeni az alapszerveze­teknek, a párttagoknak az el­ért eredmények érdekében. Az elemzésnek ez a módja még eredményesebben vezet­het el a feladatok konkrét, az adott alapszervezet sajá­tosságainak, helyzetének megfelelő meghatározásához. Az augusztus első hetében megtartott taggyűlések ismét bizonyítottá k: párttagságunk körében nyílt és bátor vita- szellem fejlődött ki. látókö­rük szélesedett, törekvéseik az egész dolgozó kollektíva érdekeit fejezik ki. A hozzászólások zöme a te­rületen folyó gazdasági mun­kával, ezen belül is a terme­lés gátló körülményeinek fel­tárásával foglalkozott. A kri­tikai észrevételek középpont­jában a munkafegyelem lazí- tóival, a lazaságok eltűrőivei szemben — esetenként ta­pasztalt — nem elég erélyes fellépés állt. Termelő terüle­ten tevékenykedő pártszerve­zeteink vezetőségeitől, az ott dolgozo kommunista gazda­sági vezetőktől hatarozottabb fellépést kívánnak párttag­jaink. Több helyen kritika tárgya volt a gyors, pontos és mélységében kielégítő in­formáció hiánya is. Több fel­szólaló elmondotta: míg a nemzetközi és belpolitikai kérdésekről, eseményekről sokszor és kielégítő informá­ciót nyújtanak pártvezető- ségeink, addig a helyi kérdé­sek esetenként háttérbe szo­rulnak. Részletes, megfelelő információt igényelnek a he­lyi politikai, gazdasági és tár­sadalmi kérdésekről, a tett gazdasági intézkedések vár­ható társadalompolitikai ha­tásairól, a célokról, felada­tokról. a megvalósítás módo­zatairól. ÉLES KRITIKÁVAL il­lették azokat a párttagokat, akik közömbösséget mutat­nak a politikai tevékenység iránt, nem szívesen vállalnak pártmunkát. Javasolták, hogy a vezetőség minden púrttag­A bonni sajtóház asztalain sokszorosított híradásra buk­kantam: az NSZK kelet-eu­rópai gazdasági kapcsolatai­nak továbbépítését szorgal­mazta a nagyipar egyik kép­viselője, Otto Wolf. A Német Szövetségi Köz­társaságnak a kelet-európai szocialista országokkal lebo­nyolított kereskedelmi for­galma tavaly 14 százalékkal nőtt, ezen belül az import 10,4, az export 12,6 százalék­kal. Ide kívánkozik, hogy bár Magyarország az NSZK európai szocialista partnerei között a forgalom nagyságát tekintve csak az ötödik, ta­valy egyedül mi zártuk aktí­vummal kereskedelmi mérle­günket. Hol tartunk ma? Az NSZK-val fennálló gaz­dasági-kereskedelmi kapcso­latainkat joggal nevezzük hagyományosnak, sejt nagy múltúnak. Külkereskedelmi miniszterünk az idén tavasz- szal az NSZK-ban tett láto­gatása alkalmával említette, hogy a levéltárban megtalált írásbeli bizonyítékok szerint már a XII. században vásá­roltak magyar vágómarhát a német kereskedők. A szocia­lista Magyarországnak is ér­deke, hogy a kölcsönös, elő­nyök alapján tovább szélesít­se a gazdasági kapcsolatokat. Meddig jutottunk a kap­csolatok építésében, milyen reményeink és akadályaink vannak? Egyhetes kinttartóz­kodásom alatt erről beszél­gettem legtöbbet nyugatné­met és magyar szakemberek­kel. Vezető szakembereink szá­mos alkalommal kifejtették nak biztosítson társadalmi megbízást, annak teljesítésé­ről a párttagok taggyűlésen adjanak számot. A fent említettek termé­szetesen csak kiragadott pél­dák a kritikai megjegyzések, elhangzott javaslatok soka­ságából. A pártvezetőségek a felvetett kérdésekre választ adtak, vagy a további vizs­gálatot igénylő problémákat napirenden tartják. Tovább­ra is igen fontos feladatnak tartjuk, hogy egyetlen felve­tett kérdés sem maradjon válaszolatlanul, egyetlen ja­vaslat sem kerülje el figyel­münket. A megtartott augusztusi taggyűlések után egyik leg­fontosabb feladat a szeptem­beri vezetőségválasztás elő­készítése, a kongresszusi irányelvek és a Szervezeti Szabályzat tervezet gondos tanulmányozásának megszer­vezése. Talán túlzás nélkül álla­píthatjuk meg a megye párt- szervezetei 20 százalékában megtartott taggyűlések tapasz­talataiból, hogy alapszerve­zeteink gyümölcsözően hasz­nálják fel az augusztus havi taggyűléseket az elmúlt 2 év munkájának számvetésére és a feladatok meghatározására. A KONGRESSZUS elő­készítésében Igen sok feladat áll még pártszervezeteink és az egész párttagság előtt. Az első lépések eredményesek és biztatóak. Szükséges mun­kánk tapasztalatainak állan­dó figyelemmel kísérése, te­vékenységünk javítása, hogy | párttagságunk a demokratiz­mus tiszta, szabad légköré­ben megyénkben is alkotó részese legyen a párt továb­bi politikai irányvonala ki­munkálásának, megvalósítá­sának. Báry József, az IdSZMP Heves megyei Bizottsága párt- és tömegsaervezetek osztályának vezetője mái- véleményüket a nyugat­német partnerek előtt, hogy a hagyományos adok-veszek árucsereforgalmi kapcsolatok fejlesztésén túl, a kooperá­ciós együttműködést is segí­tené a számunkra nyújtott nagyobb biztonság, egy hosz- szú lejáratú államközi meg­állapodás megkötése. Vagyis, ha a magyar cégelv legalább öt évre előre ismernék NSZK-beli exportlehetősé­geiket. Az erre irányuló tár­gyalások célja egyben a gaz­dasági-műszaki együttműkö­dés elősegítése, kölcsönös kedvezmények biztosítása alapján. Az erre irányuló tárgyalások ősszel folytatód­nak. Kooperációs kapcsolatok Elsősorban számunkra ör­vendetes. hogy a hajdan csak mezőgazdasági cikkeiről és nyersanyagairól ismert Ma­gyarország ma már egyre nö­vekvő arányban szállít ipa­ri termékeket is az NSZK- ba. Ezen túlmenően hazánk az ipari kooperációkban is el­ismerést, rangot szerzett ma­gának az NSZK-ban. Felkai István, a kölni magyar ke­reskedelmi képviselet helyet­tes vezetője említette, hogy tavaly a győri Rába-MAN motorgyár avatásakor milyen őszinte dicsérettel szólt a magyarok partneri és műsza­ki megbízhatóságáról a nyu­gatnémet cég egyik vezetője. Általános tapasztalat, hogy elismernek bennünket, mint jó kooperációs társat, kere­sik velünk a kapcsolatot. És ezekből az együttműködések­ből az egész magyar ipar­A Heves megyei Finom- mechanikai Vállalat megbí­zásából — Markó Géza, Csizmadia Oszkár mérnök és Gál János főkönyvelő közreműködésével — figyel­met érdemlő tanulmány ké­szült a megyei gépkocsik karbantartó és javítóhálóza­tának fejlesztéséről. Munkájukban • mindenek­előtt a jelenlegi helyzetet tekintették, azonban főként a következő évekkel, a ne­gyedik ötéves terv időszaká­val számoltak. A már most is jelentős, később pedig egyre erőteljesebben gyara­podó hazai — és tranzit — gépkocsiállomány szakszerű „ellátására'’ korántsem ele­gendő az ipar pillanatnyi kapacitása, megyénkben pél­dául még az eredeti bővítési tervek valóra váltásával sem lehet egészen megszüntetni a helyi gondokat, vagy ép­penséggel észrevehetően csökkenteni az országos prob­lémákat. Napjainkban Heves me­gyében valójában csak a gyöngyösi és az egri javíto- karbantarló bázisról beszél­hetünk — eddig ezeken a helyeken emlegették első­sorban a nagyobb fejlesz­tést is — s egy újabb kiala­kításává' kapcsolatban leg­feljebb Hatvan került szóba. Hangsúlyozni sem kell, hogy milyen átfoghatatlan így egy-egy körzet, a fáradt, „beteg” kocsik volánjai mö­gött mekkorák a távolságok, az üzemekben, műhelyekben milyen nagy a zsúfoltság, s mennyi a kielégítetlen igény ... nak haszna van. Hogyan? Emeli műszaki színvonalun­kat, növeli árualapunkat. A többi között az úgynevezett keramikus kondenzátor gyár­tását hozta példának Felkai elvtárs. A magyar Electromo- dul Külkereskedelmi Válla­lat és a világszerte ismert Siemens-cég megegyezése ér­telmében, e cég licence alap­ján, mi, magyarok gyártjuk ezt az elektronikában nagyon fontos alkatrészt. A szigorú előírások betartása egy ideig igen nagy gondot okozott a magyar üzemnek, de aztán „beletanult”. A Siemens elé­gedett a számára szállított kondenzátorokkal és egy idő óta a magyar elektroipar ezt az alkatrészt használja. Gazdasági kapcsolataink szerkezeti változása ellenére a magyar—nyugatnémet ke­reskedelmi kapcsolatokban, bár irányzatában csökkenő részesedéssel, de még mindig meghatározó szerep jut a me­zőgazdasági cikkeknek. Egy­részt, mert e keresett termé­keinknek az NSZK jó piaca, (bár a Közös Piac által al­kalmazott, terhes megszorítá­sok nagymértékben gátolják az elhelyezési lehetőségek je­lenleginél nagyobb mérvű ki­használását). Másrészt, mert e termékeinkért olyan kor­szerű, magas színvonalú tech­nikai berendezéseket, gépe­ket vásárolhatunk, amelyek­re a magyar népgazdaságnak szüksége van. A Közös Piac korlátái Mezőgazdasági termékeink NSZK-beli hírét, helyét ille­tően néhány sóikat mondó Nos, a tervtanulmány pon­tosan a felsoroltakon kíván változtatni. A gépkocsik úgynevezett üres futását, az úthálózat felesleges terhelé­sét szeretné csökkenteni a javasolt kisebb területi egy­segek kiépítésével, s egyide­jűleg a már ismerősebb ki­sebb körzetekben a gépko­csitulajdonosok és a „szere­lők” közötti közvetlenebb, őszintébb viszonyok kialakí­tását ígéri A megyét tizenkét „szek­torra” — gazdasági, idegen- forgalmi tájegységre — osztva, eltekint az egritől és a gyöngyösitől, miután eze­ken a helyeken már többé- kevésbé megoldott, vágj' rö­videsen megoldódik a mun­ka. (Gyöngyösön a szövet­kezet, Egerben pedig a Fi­nommechanikai Vállalat építi máris újabb üzemeit.) A vállalat székhelyén, Egerben lenne a törzsüzem. a korszerű, tekintélyes ka­pacitású központi javító­karbantartó telep, amely há­rom kategóriába sorolt, tíz kisebb területet ellátó mini- üzemmel állna állandó kap­csolatban. Hatvanban, Ká­polnán, Hevesen dolgozná­nak a lialgzat viszonylag leg­nagyobb telepei 0—6 ember­rel, Aoasáron, Lőrinciben, Pétervásárán négy-négy, Fü­zesabonyban, Recsken, Bél­apátfalván és Kiskörén pe­dig két-két dolgozó végezné a munkát az uj, illetve már meglévő épületekből átala­kított, s kellően felszerelt műhelyekben. A gépkocsik mellett mindenütt foglalkoz­nának a motorkerékpárok­adat: Nyugat-Németorszá tavaly összesen 32 496 hízó bikát importált, ebből 26 ez« 819-et Magyarországon vásí rolt. Ugyancsak tavaly, külföldről bevitt, sertéshús­ból készült kolbászfélék mintegy 40 százalékát szállí­tották a magyar külkereske­delmi cégek, a libahúsnak több mint kétharmadát. Azt mondják kereskedelmi szak­embereink, hogy a némete­ket mi tanítottuk meg papri­kát fogyasztani. Jelenleg az NSZK-beli konyhákban el­használt fűszerpaprika fele még mindig Magyarországról származik. Az évente szállí­tott 1800—2000 hektó ba­rackpálinka (más tőkés pia­cokon együttvéve nem adunk el többet) a harmadik leg­keresettebb pálinkaféle. Hagyományos és — nyu­godtan mondhatjuk — köz­kedvelt mezőgazdasági ex­portcikkeink eladása, kevés kivétellel, mégis egyre nehe­zebb. Egyrészt a Közös Piac által alkalmazott szigorítá­sok, „lefölözések” miatt, másrészt pedig, mert az Eu­rópai Gazdasági Közösséghez tartozó, vagy belépni szándé­kozó államok sőt a szocia­lista országok részéről is nö­vekszik a konkurrencia. A ..berken belüli” kapitalista országok természetesen sok­kal előnyösebb helyzetben vannak, a kapott kedvezmé­nyek jóvoltából olcsóbban kí­nálhatják áruikat. Es ez nagy szó, még ha minőségben nem nyújtják is ugyanazt, mint, a mi külkereskedelmünk. Csak egy példa: Hollandia még a Közös Piacon belüli partne­reit és az Egyesült Államo­kat is kiszorítva, csirkehús­ból szinte egyeduralkodó lett a nyugatnémet piacon. És a verseny tovább foko­zódik! R. Fábián Ferenc Következik: Versenyképesnek maradii i kai is, több helyütt üzen: anyag-árusítással is segíte­nék u gépjarmú-tulujdunu- sokat. A szervizhálózat kereket 10 millió forintba kerülne, az egri törzsüzem külön lé­tesítési költsége pedig 14.6 millió forint. A leél ráfordí­tási összeg együttesen — az előzetes számítások szerint — 9,5, külön a szervizháló­zat költsége pedig valamivel több mint 10 év alatt térül­ne meg. Viszont ami a beruházások anyagi fedezetét illeti: a ter­vek valóra váltásához mini­mális összeg jut a vállalat fejlesztési alapjából. Bank­hitel, tanácsi támogatás és — csaknem a teljes összeg felényi — költségvetési jut­tatás szükséges a megoldás­hoz. Sok millió forintról van szó — de ugyanekkor a ta­nulmány is sokat ígér. S kü­lön érdeme hogy: viszony­lag rövid idő alatt, legké­sőbb 1972. december 31-ig megvalósulhat a megyei szervizhálózat. Ezért érdek­lődésre tarthat szamot a IV. ötéves terv jóváhagyása so­rán.«; (gyón!) Lék, vagy | nem lék..-. Ilyenkor, augusztus iá­ján. amikor kezdődik a dinnyeszezon, mindig akad némi talány a piacon. Egy kérdés foglalkoztatja a vá­sárlókat, egy kérdés, amely így hangzik: vajon lékelik, vagy nem lékelik a görög­dinnyét? A kérdés látszatra na­gyon is egyszerű, sőt mond­hatnám hétköznapi, de mö­götte közgazdasági elhatá­rozás húzódik meg. Tulaj­donkeppen nem is a léke­lésről, mint egyszerű mű­veletről van itt szó, sokkal ■inkább a kockázatról, he­lyesebben arról, hogy ki viselje ezt a kockázatot: a kereskedelem, vagy a vá­sárló? Ha fellékelik a gömböly- ded gyümölcsöt, akkor az éretlen, a rossz dinnye a kereskedő nyakán marad, ha nem lékelik, akkor vi­szont a vásárló csak oda­haza tudja meg, ehető, avagy ehetetlen dinnyét kapott a pénzéért. Evek * óta váltakozó szerencsével vásároltuk a görögdinnyét, volt. amikor lékelték, volt, amikor nem. Most azonban különös változás történt. Lékelik a görögdinnyét. Igaz, van az ügynek egy szépséghibája: előbb ki kell fizetni és csak azután lékelik... Ezek után mondja vala­ki, hogy nincsenek lelemé­nyes kereskedők.Mert micso­da bölcsesség lapul az új módszer mögött! Sőt, ha úgy tetszik, demokrácia is: mi­után kifizette a kedves ve­vő, joga van léket vágatni saját dinnyéjén, s ha ne­talán nem tetszik neki a gyümölcs színe, vagy íze, nyugodtan földhöz vághat­ja, de haza is cipelheti, ha neki úgy tetszik. Elvégre kifizette, így sajátja, azt csinál vele, amit akar. Talán még meg is ehe­ti . „ ( márkusz) l#7#. augusztus 12., szerda Rajnai utazás Ff. IMát’ a XII. században kereskedtünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom