Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

Hosszú távú gondolkodók

HÁROM-NÉGY ÉVVEL

ezelőtt a gazdasági reform bírálói között még szép számmal voltak olyanok, akik attól tartottak, hogy a vállalatok növekvő önállósága nyomán erősödnek majd a spontán, anarchisztikus elemek népgazdaságunkban, veszélyeztetve elért eredményeinket, a tervszerű szocialista fejlődést. A legutóbbi két és fél év tapasztalata azonban rácáfolt az aggályoskodókra: a harmadik ötéves terv magasabb színvonalon teljesül, mint azt valaha is remélhettük. Nem volt megtorpanás, törés a fejlődés folyamatában, sőt, a tervgazdálkodás magasabb szintre emelkedett, felsőbb osztályba lépett. Ezt bizonyítja, hogy javult a munka hatékonysága, s a nemzeti jövedelem az ipari termelést meghaladó mértékben, 40 százalékkal növekszik a harmadik ötéves tervben.

A negyedik ötéves terv, amelynek kidolgozásán már párhuzamosan dolgoznak a kormányszervek és a vállalatok, a népgazdaság fejlesztésének új távlatait nyitja meg. A jövő formálásából, az 1971—75-ös esztendők arculatának kialakításából tevékeny részt vállalnak kezdeményezéseikkel a vállalatok, a szövetkezetek gazdasági műszaki szakembereinek tízezrei. Felelősségteljesen mérlegelik a népgazdaság helyzetét, lehetőségeit, a negyedik ötéves terv irányelveiben is vázolt célkitűzéseiket, a közgazda- sági eszközök által diktált elvárásokat, a vállalat piaci kilátásait, értékesítési lehetőségeit, a gyártmány- és gyártásfejlesztés követelményeit. Vagyis reálisan számba veszik azokat a kereteket, amelyek a vállalatuk mozgási lehetőségeit objektíve behatárolják. De nem azért, hogy leszereljék a magasba törő kezdeményezéseket, a bátor kockázatvállalást, a minőségi lényegi változásra irányuló törekvéseket, hanem azért, hogy megismerjék a szárnyaláshoz szükséges felhajtó erőt, az aerodinamikai törvényszerűségeket.

MERJÜNK ÁLMODOZNI

— mondotta Lenin a polgár- háború leverése után, amikor a szovjet hatalom szinte kilátástalan gazdasági helyzetben és nemzetközileg elszigetelten elkezdte a helyre- állítást, a szocializmus építését. S a Goellro az első villamosítási terv hihetetlen álomból valósággá vált. Merjük -lelkesítő, nagy célokat kitűzni minden vállalatnál — így fogalmazhatjuk meg napjaink feladatát. A negyedik ötéves terv irányelveiben kitűzött célok: a 400 ezer lakás felépítése, a fogyasztás 30 százalékos növekedése, a jobb hús- és gépkocsi-ellátás, a kiemelt fejlesztési programok mind, mind ilyen lelkesítő célok. A vállalatok vezetői szintén közölhetik majd dolgozóikkal a bérfejlesztés nyereség alakulásától függő előirányzatát, feltételeit, a lakásépítés hozzájárulásait, a helyileg kiemelt gyártmány- és gyártásfejlesztés öt évre szóló feladatait.

Vállalati szinten szerények az anyagi lehetőségek és nem látványosak a feladatok — mondhatják a beavatottak. Olyanok, amilyet éppen érdemelnek — válaszolhatjuk erre, hiszen mindenütt helyileg szabják meg a mércét alacsonyan, vagy magasan a feladatokat és az igényeket. A vállalatok között számottevő különbségek lesznek 1975- ben, attól függően, hogy hol milyen feladatok végrehajtására mernek vállalkozni. A lehetőségek persze hosszabb távon sem korlátlanok. De öt esztendő alatt az adott lehetőségek keretein belül is lényegesen meg lehet változtatni a termelés, a gyártmányok, a piacok összetételét, a technika, a termelékenység színvonalát, a szervezettséget, a munkások, a vezetők felkészültségét.

A vállalati ötéves tervek részleteinek kidolgozásában, a szükséges elemzések elvégzésében sok osztály sok dolgozója vesz részt. Ám a koncepciók, a stratégia kialakítá- sánban a felkészült és tehetséges vezető egyéniségek szerepe elvitathatatlan. A szakismereteken, a megalapozott népgazdasági, piaci és műszaki információkon túl bátor képzelőerőre van szüksége

annak, aki a szokványos, a rutinon túllépve a holnapot körvonalazó kollektíva ihletésére, lendületben tartására vállalkozik. Nagy próbatétel ez a középtávú tervezés, az irányító posztokat betöltők számára, s az előrelátás mértéke, színvonala, akaratlanul is a vezetői tehetség, a kor szerű gondolkodás tükörképé vé válik.

AZ EVES operatív programok — többnyire csak ilyenek készültek idáig a vállalatoknál — nem befolyásolhatják lényegesen a fejlődés menetirányát, öt évre előre viszont már lehet olyan terveket összeállítani, amelyek ha nem is 180, de legalább 90 fokos fordulatot visznek a munkába. (Az persze kívánatos, hogy gondolják végig a 180 fokos fordulat lehetőségét is a hosszú távú, 10—15 éves vállalati tervekben, s ennek kidolgozottabb részlete szóljon a legközelebbi öt esztendőre.) S az ötéves terv olyan fő irányvonalat ad, amelynek alapján jobb éves tervek is készíthetők, s a váratlan helyzetekben szükségessé váló operatív döntések hosszabb távú kihatásait szintén mérlegelni lehet. |

MEGFELELŐ előrelátással elkerülhetők tehát ‘a rögtönzések, a félmegoldások a napi munkában. Az előrelátás viszont soha nem lehet tökéletes, a kontúrok, a részletek óhatatlanul elmosódottak. E bizonytalansági tényezőket csökkenteni lehet ugyan sokoldalú, alapos információkkal, tervvariánsok készítésével, de megszüntetni nem. A kockázatmentes vállalati távlati terv fából vaskarika. Szükséges erről beszélni, mivel a kockázattól való görcsös félelem leszereli az alkotó kezdeményezéseket. A legjobb elképzelést is meg lehet torpedózni óvatoskodással: Mi lesz akkor, ha... Erre az egyetlen lehetséges válasz: Mi lesz akkor, ha

nem merünk előre nézni, gondolkodni, szakítani mindazzal, amit már túlhaladott az idő. A legtöbbet, a jövőt kockáztatjuk, ha nem merünk kockázatot vállalni.

Kovács József

Amiért joggal bosszankodunk

Csurog a csap, a gyerekágyhoz is villany kellene, lakásunk ajtajára biztonsági zárat akarunk szereltetni, mielőtt nyaralni utazunk, de lejárhatjuk a lábunkat, nem kapunk szakembert, senki sem vállalja a munkát. Nem tudom, hogy jelenleg hány mosógép, porszívó, rádió és televízió van Gyöngyösön, Hatvanban, Füzesabonyban és a megyében. De ezek többségét nem is idén vásárolták, s a régebbi gépeket egyre többször kell javítani. Hová vigyük, kire bízzuk a nem kis pénzért vásárolt gépeket?

I

Csökkenő arányok

Vajon a szolgáltatások tekintetében megyénkben az országos átlagnál is rosszabb a helyzet? Ezt nem mondhatjuk, de az biztos, hogy a szolgáltatás nem kielégítő, a vállalatok és a szövetkezetek tevékenységének egyre kisebb hányada tartozik a szolgáltatások körébe, s ez jóval kevesebb, mint ameny- nyire a lakosságnak szüksége van. Az utóbbi években a szolgáltatások iránti igény növekedett, a szövetkezetek teljesítése pedig csökkent. Ez az oka, hogy olyan sokszor bosszankodunk.

Az ellentmondást hogyan lehet feloldani, a lakosság igényeinek jobb kielégítésére milyen segítséget nyújt államunk? A szolgáltatások fejlesztésére az illetékes szervek országosan 1,5 milliárd forintot hagytak jóvá, a szövetkezeteknek körülbelül további kétmilliárd forint áll rendelkezésükre. Ezeket a jelentős összegeket főleg a vegytisztísára, gépkocsiszervizekre, lakáskarbantartásokra, az elektromos, illetve háztartási gépek és eszközök javító-karbantartó hálózatának bővítésére, gépesítésre és műszerek beszerzésére kell fordítani. A szövetkezeteknek saját alapjukból és a megyei tanácsnál kezelt állami támogatásból jelentős összeg áll rendelkezésre a negyedik ötéves terv során.

Sokat kereshet a nyugdíjas

Államunk nemcsak pénzt adott a szolgáltatások bőví200 érés a diósgyőri vasgyártás

A Lenin Kohászati Művek arany pecsétgyűrűvel ajándékozta meg négy és fél száz dolgozóját, akik 35 éve, vagy ennél hosszabb ideje állnak a vállalat alkalmazásában. Abból az alkalomból, hogy most ünnepük a „magyar Ruhr-vidék”-ként emlegetett Borsod megye székhelyén a vasgyártás megteremtésének 200. esztendejét. Mária Terézia 1770. július 28-án írta alá rendeletét, amely szerint „...a bőséges faanyaggal rendelkező diósgyőri kamarai uradalom területén vasgyár léte- síttessék."

A diósgyőri vasgyártás alapjainak lerakása a német- országi Würtzburgból Egerbe települt Fazola Henrik dísz- műkovács nevéhez fűződik. A mai Ómassán 1772-ben építette meg a nagyolvasztót. A Garadna patak mentén vízikerékkel működő kovácsüzemeket, hámorokat is létrehozott a vállalkozó kedvű Fazola, aki a kincstárral kötött előnytelen szerződése és a termelés alacsony színvonala miatt végül is tönkrement. A kincstár 1776. nyarán átvette az üzemet, amelynek 1799-től a bányászati akadémiát végzett Fazola Frigyes, a húsz évvel korábban meghalt alapító-fia lett ellenőre, majd igazgatója. A Diósgyőri Császári és Királyi Társulat Vasművének terméke a XIX. század első évedben már méltó versenytársa a német' és angol acélÉs napjainkban a Lenin Kohászati Művek.

nak. A Napóleon elleni há- t^>rú, majd a győztes francia császár Anglia ellen irányuló blokádja növeli az acélgyártás igényét, s ebben az időszakban, 1813-ig megépül a ma őskohónak nevezett nagyolvasztó.

Az innen nyert acélból naponta 400 szuronyt készítettek az 1848—49-es magyar szabadságharc honvédéinek. A kigyezezés után a múlt század utolsó negyedében a nagyarányú vasútépítés szükségessé teszi az üzem bővítését, új technológiai eljárások alkalmazását, a mai gyár helyén hengerde építését. A különböző öntvények, kovácsolt anyagok mind keresettebbek Európában; 1890-ben az acélöntésű vasúti kerekek és tengelyek, hídalkatrészek minőségükkel felülmúlják a

Krupp-gyártmányokét.

Századunk első évében már több mint hatezren, 1916 —19-ben tizenegy ezren, majd ismét sok ezren dolgoztaik a vasgyárban. S e munkásság mindig az elsők között küzdött jogaiért, a társadalmi haladásért, a békéért. Számos megmozdulása közül néhány: 1901-ben hatalmas

sztrájk robbant ki az elbocsátások miatt, az első világháború alatt számos sztrájk, munkabeszüntetés váltogatta egymást; a Tanácsköztársaság védelmére több mint ötezer munkás állt a Vörös Hadseregbe; 1943. szeptember 9-én, s rá egy évre nagyszabású béketüntetésen követelték a második világháború mielőbbi befejezését. A háborús termelés szabotálásának, se szeri, se

száma, s számosán vettek részt azokban az akciókban, amelyekkel megakadályozták, hogy a németek és nyilas bérenceik elszállítsák az értékes berendezéseket.

A gyár felszabadulás utáni története a termelés állandó fejlődését mutatja. A 18 ezer 600 dolgozót foglalkoztató vállalat, a Lenin Kohászati Művek, tavaly 5 és fél milliárd forint értékű terméket állított elő, amelynek több mint egyharmada 55 országba került exportra. A legutóbbi húsz év alatt tízszer volt élüzem, s nyolcszor nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Most 1100 szocialista brigád 13 ezer tagja a közelgő pártkongresszus , »nyzászlajáért küzd.

Tarján István

tésére, hanem külön kedvezményt kaptak a szövetkezetek, illetve a nyugdíjasok. Mi ennek a lényege? Azok a nyugdíjasok, akik a szövetkezetek karbantartó, szolgáltató részlegénél dolgoznak, megkapják teljes nyugdíjukat és nemcsak havi 500 forintot (évi hatezer forint tot), hanem annyit kereshetnek, amennyi munkát végeztek. Most, hogy megszűnt a korlátozás, vajon nem lenne érdemes, hogy a nyugdíjasok jelentkezzenek a karbantartó, javító, szolgáltató ktsz-nél, ott felírnák címüket, szakmájukat és amint munka akad, a műhelyben elvégeznék, vagy a helyszínre irányi tanák őket? Persze, ehhez jó propaganda és megfelelő szervezés szükséges.

Az egyre fokozódó meny- nyiségű szolgáltatást nem lehet kizárólag „vándoriparosokkal” megoldani. Feltétlenül szükséges, hogy a szolgáltató ipart korszerűsítsék, fejlesszék. A szövetkezetek többsége megérti az idő szavát, határozottan igényli a fejlesztést. Inkább az a gond, hogy a KISZÖV, illetve a szövetkezetek vezetősége az anyagi eszközöket hogyan összpontosítsa a legfontosabb feladatok megoldására.

Ahol legtöbb a baj

Gyakran sorban állunk a PATYOLAT-nál, mert mosatni, vegytisztíttatni messzi vidékről a városba hozzák a ruhát. Újabb és főleg korszerűbb, nagy teljesítményű gyorstisztítóra van szükség, de a gépimporthoz dollár is kellene. Ha valóban kell, ha a berendezés költsége hamar megtérül, akkor a nyugati gépet is meg lehet szerezni, mert az ország fizetési mérlege sokkal kedvezőbb, mint a korábbi években volt.

A lakáskarbantartásoknál, javításoknál aligha akad sürgősebb feladat. Ha nagyon régi az épület, akkor a pusztulástól kel! megóvni. Ha újabb, a nagyobb károkat jobb idejében megelőzni. Ezért szükséges, hogy a szövetkezetek legalább megkétszerezzék a lakáskarbantartók teljesítményét. Persze, ehhez kisgépek, korszerű szerszámok és berendezések szükségesek, hogy gyorsan és gazdaságosan dolgozhassanak.

Még sokan gyűjtenek, illetve várnak autóra, de a legszükségesebb javításokat és karbantartásokat már most is alig lehet elvégeztetni, mert nem győzik, nem vállalják a műhelyek. Ez.ért több helyen új gépkocsiszervizt építenek. Ahol indokolt és pénz is van rá, ott modernet, nagyot építenek, de ahol ilyenre nem telik, ott a szerényebb is megfelel.

A szolgáltatási, javítási igényeket most mérik fel. Ennek alapján terveket készítenek, gazdaságossági számításokat végeznek. A szövetkezetek vezetői a következő öt év alatt főleg a városokban, a járási székhelyeken és a körzeti községekben több szolgáltató házat építenek. Nem rr’ndenki ért ezzel egyet, mert a szolgáltatóház sokba kerül és nem mindenütt kifizető. De több szövetkezeti vezető azt mondja, hogy a korábbiaknál egyszerűbbet is lehet építeni és a szolgáltató házakat gazdaságosan is lehet működtetni. Így megtalálják számításukat a szövetkezeti tagok és jól jár a lakosság is.

Fazekas L.

Egy ötlet nyomában

Tarnabodon polgárjogot nyert a burgonya

A burgonyáról még a tél, vagy a kora tavasz folyamán beszélgettünk először Kasza Józseffel, a tamabodi Tar- nagyöngye Termelőszövetkezet elnökével. Azóta jó idő eltelt, s megkérdeztük, hogy az ötlet megvalósult-e, vagy csupán elgondolás maradt.

— Nem maradt elgondolás, az elképzelésnek megfelelően harminc holdon vetettünk burgonyát. Zöldségértékesítés évek óta meglehetősen bizonytalan, s keresnünk kell azokat a növényeket, amelyeket biztosan el tudunk adni. Másrészt viszont mivel sok a munkaerőink, olyan növényt is kell választani, amelyik munkaigényes. Elsősorban ezért gondoltunk a burgonyára.

Bárki felteheti a kérdést, hogy mi ebben az érdekes.

Hiszen csupán egyszerű profilváltásról van szó.

Igen ám, csakhogy Tarnabodon nem úgy termelik a burgonyát, mint máshol.

— Az országos átlag úgy hatvan-hetven mázsa között van holdanként — mondja az elnök —, viszont az is köztudott, hogy nyolcvan mázsa alatt nem lehet gazdaságosan termelni. A mi szövetkezetünkben lehetőség van az öntözésre, ezért elhatároztuk, hogy a burgonyának a víztől kezdve a műtrágyáig megadunk mindent. A nagy mennyiségű szerves trágyán kívül például hatóanyagban kétszáz kilogramm műtrágyát szórtunk ki minden egyes holdra. A kötés előtt alaposan megöntöztük a területet, s kellően védekeztünk a burgonyabogár és a fitoftóra ellen is.

Egyszóval mindent megtettünk, hogy jó termés legyen.

— S az eredmény?

— A burgonya zöme még a földben van, de biztosak vagyunk benne, hogy a hol- 1970. augusztus 9„

dankénti 150 mázsa meglesz.

— Az országos és a mé- gyei átlaghoz képest ez rendkívül jó eredmény.

— Annyi biztos, hogy nem kell szégyenkeznünk miatta. De több műtrágyával még tovább is lehet fokozni a termést.

—* Nem gondolnak arra, hogy növelik a területet?

— Ha előnyösen tudunk szerződni, akkor növeljük. Egyébként viszont nem, mert nem csupán a jó eredmény, hanem a biztonságos értékesítés is fontos.

— A burgonyán kívül még mással is kísérleteztek az idén?

— Igen. Harminc holdon kísérletképpen lencsét is termeltünk. Reményeink beváltak, hiszen 7,5 mázsás átlagtermést értünk el, s egy mázsa lencséért 1700 forintot kaptunk. Azt tudom mondani, hogy megfelelő agrotechnikával a termésátlagok növelhetők. Egyébként a burgonya és a lencse sikerének azért örülünk, mert most már a mákkal együtt három olyan növényfajtánk van, ami helyettesítheti gazdaságunkban a zöldségféléket, melyeknek termelése is, eladása is sokkal nagyobb rizikót rejt magában. Mert sem a máknál, nem a lencsénél nem probléma, ha csak egy hét múlva adom el, de az se gond, ha egy fél év múlva.

A tarnabodi kísérletek tehát sikerrel jártak, s különösen az örvendetes, hogy ismét bebizonyosodott: szinte minden növényt lehet gazdaságosan termelni, ha biztosítják a kellő feltételeket.

Kaposi Levonta

vasánu^l