Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

Gorsium feltárulkozik 2%2?T«S római település, Gorsium területén. A Fejér megyei Mú­zeumi Igazgatóság munkatársai nagy erővel láttak, ismét a régészeti és építészettörténeti szempontból páratlanul ér­tékes terület feltárásához. Munkájuk nyomán rövidesen látható lesz az egykori kapitólium épületének maradványa és a település főutcáját övező épületek sora. Képünkön: dr. Éry Kinga régész római harcos sírját tárja fel. (MTI foto — Jászai Csaba felv.) Autósmozi — hol és milyen ? Autósmozi felépítését tervezik a fővárosban — vagy a főváros környékén. Sem az ideje sem a helye nem biztos. S ha áttekint jük az autósmozi ..sorsát a világon, tőkent pedig Eu­rópában — ezen nem is csodálkozunk. Az autósmozi mindössze tízéves múltra tekint vissza. Őshazája „természetesen” az Egyesült Államok. Az amerikai „száguldó” élet­forma egyik leleményes üz­letembere okos konjunktü- ralovagnak bizonyult, ami­kor mintegy tíz évvel eze­lőtt ilyen újsághirdetést tett fel: „Evek óta nem jár mo­ziba? Nincs kire hagynia gyermekét? Jöjjön család­jával az autósmoziba! Ko­csijából nézheti a műsort.” Azóta az autósmozi „vi­lágjelenség’. s jó öreg kon­tinensünkön is terjedőben van — bár számuk csekély. Olaszországban, az NSZK- ban. Svédországban, Angli­ában országonként egyet- kettőt építettek, s most az osztrákok készülnek front- áttörésre: ötöt terveznek. De mit „tud” az autós­mozi? Szabadtéri jellegű,— a kipufogó gáz miatt más nem is lehetne —, s télen- nyáron működik. Nézőterét teknő alakú formára képe­zik ki, szabályos fő- és mellékútvonalak húzódnak nézőterén. A kilátás is. a közlekedés is zavartalan Rendszerint a főútvonalak mentén építik, számítva az átmeneti tranzitforgalomra. (Hazánkban is a nemzetkö­zi főútvonalak valamelyike mellé kívánkozik.) Műsorát gyakran, szinte naponta változtatják. Egy-egy autós­mozi méretére jellemző, hogy több mint ezer gépko­csi fér el nézőterén. A ve­títővászon ezért természe­tesen panorámaméretű, a hangszórót pedig a gépko­csik mellett álló betonosz­lopról leakasztva a kocsi belsejébe vezetik. A téli ve­títések kényelmét szolgálja, hogy fűtőtestet is kölcsö­nöznek a vendégek jármű­vébe. Az előadás alatt komplex szolgáltatást vehet igénybe a mozinéző: gomb­nyomásra vacsorát,., italt szolgálnak fel, a .szünetben pedig elvégzik a gépkocsi kisebb javításait, esetleg „kozmetikáját Beke azzal is tisztában volt, hogy az ügynökök nem kockáztatnak feleslegesen, s vele, aki épphogy hozzálátott a nyomozáshoz, egyelőre igazán nem lenne érdemes végez­niük. Még akkor sem, ha történetesen tudnák, hogy ebben a szállodai szobában alszik . „ Ettől függetlenül maga., melle tette a töltött pisztolyt. , t Az éjszaka zavartalanul telt el. , „A gimnázium I. b osztálya halálos veszélyben forgott?*’ Ez gondolatnak is megdöbbentő. A valóság azonban erő- v sebb hatást tett Bekére, amikor a tanteremben közelről látta a harminc szép, eleven csitrit, amint a rajzlapon ■. ügyeskedtek. Nézte a csinos arcocskákat, a formás testeket, f Az osztály minden tagját kedvesnek találta. Áradt belő- . lük a kamaszkor izgató bűbája, játékos szépsége. Még ab­ból a kislányból is, aki csak derékig volt ép: fél lábán — a gyermekparalízis áldozata volt — vasból és bőrből ké­szült járógépet viselt. Csakhamar megtalálta a hangot, ami a közvetlen, tré­fás beszélgetéshez kellett. Kérdésére, hogy nem a „matek” a legnehezebb-e az összes tantárgy közül, a lányok nevet-' ve válaszolták, hogy igen. Csakhogy Sárkány tanárnő „nagyon tud”, és mindenkivel megszerettette ezt a tan­tárgyat. Beke a lányok egymásnak feleselő megjegyzései­ből kihallotta, hogy az osztály becsüli, sőt szereti is Sárkány tanárnőt, mert úgy érzik, hogy jóindulatú hozzájuk, s tu- , dása elismerést érdemel. Utolsónak a földrajztanámőt hozta szóba, mire kitört a kacagás. De ebben a vidámság­ban nem rejlett igazi gúny, ellenszenv, inkább derűs fö­lényről árulkodott. S a KISZ-titkár volt az első. aki Füle­mülének — ahogy az osztály elkeresztelte Csalogány kis­asszonyt — pártját fogta. — Szerintem — mondta egy barna fruska, önérzete­sen hátravetve hosszú hajfonatait — csak az a baja, hogy rettentő önállótlan. A kiránduláson is mindent papírról intézett. Hajszálra úgy csinált mindent, ahogy Sárkány tanárnő meghagyta neki. Márpedig, őszintén szólva, a mi matektanárnőnk az életben is olyan precíz, mintha állan­dóan képleteket kellene megoldanig... — Miféle kiránduláson? — adta a tájékozatlant Beke. — Tegnap jártunk a Bakonyban — kezdte az egyik lány, — s majdnem szerencsétlenül jártunk. Éppen egy turistaházhoz közeledtünk, amikor nagy robajjal összedőlt az epület. Nem tudjuk, mi történhetett, de annyi biztos, ha az autóbuszunk nem dögük be, akkor ma nem raj- zolgatnank itt... Míg a lányok — egymás szavába vágva — mesélték az előző nap kalandos élményeit, Beke arra gondolt: vajon Sárkány tanárnő elismeri-e, hogy az osztálynak az ő ren­delkezése szerint kellett fél kilenckor a baleset színhelye* tartózkodnia? Szerette volna, ha így van, de nem számítol? rá. ­(FolytatjtlJíé Kí Egri nyár évek óta je­lentős kiállításokkal vonzza és gyönyörködteti a képző­művészet szerelmeseit. Akva- rellek, plasztikai művek után az idén most Czinke Ferenc alkotásait láthatja hetekig az idelátogató közönség. Czinke Ferenc évek óta kedves vendége Egernek, hi­szen az észak-magyarországi képzőművészek tárlatain megjelentek eddig is sajátos szemléletet tükröző, elmélyült gondolkodásra valló és az élményeket magas hőfokon közlő grafikái. Ez a kiállítás a maga harminckét alkotásá­val másabb és újabb, mint amit ez ideig Czinke Ferenc- töl kaptunk. Itt eltűnik a saenvedélyesség, a nemes re­torikának, pátosznak nyoma sincs. Mintha a témákban is valami fojtottság, áttételes­ség érvényesülne, mintha va­lami furcsa és kényszerű vagy kikényszerített nyuga­lom venné körül a vonalakat, a nagy, széles foltokat, ame­lyekkel a művész közli mon­danivalóját a világgal. A forma sem az már. amit eddig művészi nyelvként használt az alkotó. Az élet bonyolult összefüggéseit fel­tárni igyekvés helyébe, a zsúfolt látás kiküszöbölésére most csak a téma marad, minden sallang, művészi és formai, képi és szenvedélyi magyarázat nélkül. Érdemes többször végignézni ezt a kiállítást, hogy a szemlélő töprenghessen azon, mi és hogyan változik egy-egy mű­vész alkotói elképzeléseiben. Mi az, ami formálja-alakítja, megmagyarázza, vagy leg­alábbis indokolni igyekszik a művészi kifejezésmód és a témák változását. A legtöbb grafika az utol­só három esztendőből való. Egyet, az Édesanyám címűt, 1957-ből, bizonyára szándé­koltan állítja ki a művész és a tárlat fő helyére teszi. Nyilván azért, hogy a mos­tani alkotói szakasz stílusje­gyeit, formavilágát, a témák és a feldolgozási szisztémák változását a néző észlelhes­se. Ennek az Édesanyámnak a felépítésénél a mindent egybefogás, a mindent meg­jelenítés volt a mester szán­déka. Mostani grafikáin az ikonszerűség uralkodik. Nem templombéli szenteket, fe­szes tartású, túlvilág! jámbo­rokat örökít meg a művész, hanem olyanokat, akikkel a magyar tájakon találkozik. Citerás és Citerások, A fes­tő, Busó fej, Fábián Pista, Favágóik ikonja, Egy kórház emléke, Várandós, Figura — mind-mind azt mulatják, hogy a művész mindig reális élrményanyagot dolgoz fel, formálja a vonalak, foltok ritmusává. Feltűnően sok a Bartók-interpretáeió és a táncok ritmusának a keresé- se-kergetése ezen a tárlaton. A ritmusos mozgás és a ze­Egymillió fényévnyi távolságra a Földtől... Már a hetedik szupernóvát fedezte fel Lovas Miklós, a piszkéstetöi obszervatórium kutatója Szenzációs hír röppent vi­lággá megyénkből a héten: a mátrai, piszkéstetöi obszerva­tóriumban Lovas Miklós, a Magyar Tudományos Akadé­mia Csillagvizsgáló Intézeté­nek fiatal munkatársa új szupernóvát — különleges fényerejű, változó csillagot — fedezett fel távcsövével. Röviddel a felfedezés után, hegyvidéki dolgozó szobájá­ban kerestük fel a kutatót, akitől legújabb eredményéről érdeklődtünk: a hetedik álta­la felismert szupernóváról. — Mint korábbról ismere­tes, 1962-től, a piszkéstetöi obszervatórium korszerű te­leszkópjának felállítása óta foglalkozom az említett csil­lagokkal. Roppant érdekel­nek „specialitásuk” miatt: mivel egy-egy nap alatt több energiát képesek kisugározni, mint például a Nap 40 ezer év alatt. Időközben valóság­gal hobbymmá, szenvedé­lyemmé vált megismerésük, s azóta is izgalommal „nyo­mozok” egyre újabbak útán az égbolton. A mostani előtt legutoljára 1967-ben találtam szupernóvát. A hetedénél kisebb volt. — Hallhatnánk valami közelebbit a hetedikről? Vzonnnali belépéssel alkalmazunk munkaügyi előadót. clentkczést „berszamfej- :->ben is jártasak előny­én” jeligére az egri Ma- :yar Hirdetőbe. — Csaknem az egész éjsza­kát a távcsövem mellett töl­töttem, míg hajnaltájt ráta­láltam a Nagy Göncöl csil­lagképben. Érzékeny foto- rendszerrel rögzítettem az észlelt képet, s ennek alap­ján meghatároztam a fényes­ségét és az elhelyezkedését. Ez a szupernóva a legérde­kesebb a magyar kutatók ed­digi 11 felfedezettje között. Olyan tejútrendszerben tűnt fel, ahol viszonylag jól és hosszabb ideig megfigyelhe­tő. Véleményem szerint egyébként egymillió fényév­nyi távolságra lehet a Föld­től... Különben a felfedezés után tudattam mindezt a budapesti központunkkal is, ahonnan táviratban értesítet­ték a Nemzetközi Csillagá­szati Uniót. Innen — ez már hagyomány — a világ vala­mennyi obszervatóriumával közölték at újabb felfedezést, majd mindenütt megkezdték a szupernóva alaposabb vizs­gálatát. — Mi a jelentőségük a< szupernóva-kutatásoknak? — Pontos megállapítást l még nem adhat a tudomány, j Az asztrofizikusok elméleti 5 meggondolásai alapján azon­ban a szupernóvák bizonyos j típusú csillagok végállapotát j jelölik... Saját szempontom-< ból pedig jelentheti talán, < hogy eddigi eredményeim < után felvesznek a Nemzetkö-< zi Csillagászati Unió tagjai < közé. — Mikor ismerteti széle-< sebb körben is a hetedik < szupernóvát? — Augusztus 17-én az ang-< üai Bringhtonban rendezik a< Nemzetközi Csillagászati < Unió hagyományos kongresz-< szusát, amelyen a magyar \ küldöttség tagjaként én is ott 5 leszek. Bár a kongresszuson j három-négyezer csillagász < részvételére számítanak, i mélem, hogy ha néhány < percre is, de szót kaphatok. < és beszélhetek mátrai felfe-< dezésemről. Ezenkívüli a Ma-< gyár Tudományos Akadémia« gondozásában rendszeresen < megjelenő több nyelvű csil-j lagászati szakfolyóiratban < szeptemberben szeretném kö-< zölni tapasztalataimat. ne grafikai megjelenítése nem egyszerű feladat, hiszen azt a könnyű és illanó rit­must, a táncnak és a zené­nek azt az időben gyorsan eliramló létét, amely annyira sajátos és izgató, nehéz pa­pírlapon az élmény hatásá­val újrakelteni és átformál­va visszaadni, lerögzíteni a néző számára, akiben a ze­nét és annak képi társítását akarja megteremteni a mű­vész. A Köszöntő piros virággal és a Korlát töviskoszorúval — a kiállításnak két legki­egyensúlyozottabb, minden­képpen élvezetes műve. Aho­gyan mondanivalójuk egy­másra csattan, témái ellen­tétességüknek a megfogalma­zás azonosságával történő hangsúlyozása egyik legszebb példája annak, mit és ho­gyan teremt a művészetben a pillanat. A nézők azonban most sem ok nélkül panaszkodnak — mint annyi tárlaton ma­napság —, hogy az alkotások nagyon áttételesek, annyira szigorú az absztrakció, a tár­gyi világtól annyi szálat elszakítanak, annyi mindent feleslegesnek tartanak ezek a mai művészek a természet­adta formákból, hogy sok­szor a téma is alig válik megismerhetővé. Ha fel is is­merik az élmény anyagát a műben, nem fogadják él úgy és azt, ahogyan és amit a művész eléjük tár. Czinke Ferenc esetében is fennáll ez a veszély, jobban, mint korábbi alkotásainál. Pedig akkor inkább meghökkente­ni akart, témáival és feldol­gozási módjával is az iszo­nyat és a félelem birodalmá­ba kalauzolt el nemegyszer. Vonalritmusaiban, közlései­ben ma is sok érték, nagyvo­nalúság búj kál, mostani for­mai világa nemes szemléle­tet hirdet, témái maiak, a mai ember életérzését szó­laltatják meg. Néha azonban meg kellene engedni a né­zőnek, a művészetet és hit­vallásokat egyaránt felfogni képes közönségnek azt, hogy meghittebb viszonyba kerül­hessen az alkotóval. Ehhez pedig a reális világ, az em­ber megértőbb, megértetőbb és valamivel köznyelvű bb feltárása szükséges, mint amit manapság művészet cí­mén kapunk. Akár a mai és kiváló Czinke Ferencnél is. Farkas András VÖRÖ&Köy táNOSi 4|#79, augusztus 9„ vasárnap Mentusz Károly A szállodában, ahol szerencsére még kapott szállást. Beke fölvitette vacsoráját a szobájába. A reggeli teán meg a pohár kakaón kívül, amivel a rendőrkapitány megkínálta, aznap még nem evett semmit. Lefekvés után eltűnődött a véletlenen: Sárkány tanár­nő hirtelen megbetegedésén. Öt, aki az egész kirándulást megszervezte, akkor se éri baj, ha a busz történetesen nem kap defektet. Puha, biztonságos ágyában értesült volna az osztály véletlen szerencsétlenségéről. . . Pedig valószínűleg ő volt az, aki az útiprogramot összeállította. S eszerint az sincs kizárva, hogy az I. b fél kilenckor éppen Sárkány •tanárnő „jóvoltából” tartózkodott volna a Vadgalamb háló­termében. Beke tudta, hogy Kertész ezredes azóta a bűnügyi tech­nikust is útnak indította: neki kell kiderítenie, vajon az ágyúnak, amelyből a két éleslövedéket kilőtték, nem rom­lott-e el „véletlenül” a célzószerkezete... Nem volt ro­mantikus alkat, tudta, hogy a szellemes kombinációk fon­tosak ugyan a nyomozásban, az. eredmény mégis a tények szorgalmas, pontos Összegyűjtésétől függ. iLiállítás a Gárdonyi Géza Színházban Czinke Ferenc grafikái

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom