Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

A Vöröskereszt hosszú idő óta a segítőkészség, a hu- níanizmus szimbóluma. Há­borúk, természeti csapások, árvíz, földrengés sújtotta csa­ládok felkarolása a minden­ki által ismert tevékenysége. Jóval kevesebben tudnak azonban egy ugyancsak sok­sok embert érintő működési területéről: a szétszakított egymástól távol került csa­ládtagok egymásra találását segítő keresőszolgálatáról. Levélben, személyesen, te­lefonon sokan érdeklődnek a Vöröskereszt keresőszolgála­tánál. „Kérem, segítsenek 20 éve Kanadába költözött húgom felku tatásában”. „Gyermekotthonban nevel­kedtem, ha jól emlékszem, Veszprémben. Anyámról, apámról nem tudok semmit. Ürülnek, ha a Vöröskereszt segítségével megtalálnám őket”. Vannak egészen különös esetek is. Két ikertestvért pici ko­rukban örökbe fogadott két család. A gyerekek, mint ba­rátnők összejártak. Az egyik házaspár és kislány Auszt­ráliába vándorolt Egy ideig leveleztek, azután abbahagy­ták. Az itthon maradt kis­lány most — hogyan, ho­gyan nem — megtudta, hogy neki ikertestvére van. Az örökbefogadó szülők, a gye­rekek nyugalma érdékében tagadják. A kislány levelet írt a Vöröskeresztnek. A té­nyek — tények. De vajon jót tesznek-e, ha közlik a kis­lánnyal — töprengenek a ke­resőszolgálat munkatársai. Levél Uzbegisztánból G. V. Nydkolaj, magyar nemzetiségű fiatalember Üz- begisztánból írt. Apja a má­sodik világháborúban eltűnt, talán Magyarországon él. A keresőszolgálat meghirdette a vöröskeresztes Családi Lap­ban. Jelentkezett a keresett apa — sőt még egy rokon­nak vélt nagynéni is. Az Angol Vöröskereszt közreműködésével találták H meg dr. G. József Angliába 30 éve kivándorolt testvérét, ciki időközben férjhez ment, s .most örömmel fogadta test­vére jelentkezését. Külföldre szakadt magya­rokat, itthon elkeveredett családtagokat, háborúban el­tűnt férjeket, apákat keres­nek a hozzátartozók. Nem mindig öröm a meg­találás. Sok az olyan fiú, lány, akikkel szülei nem tö­rődnek, pici korukban gyer­mekotthonba adnak, aztán többet feléjük se néznek. A gyerekek felnőve anyjuk, ap­juk után kutatnak. A kere­sőszolgálat legtöbbször meg is találja az anyát, aki már új házasságban él. Nem akarja feldúlni rendezett éle­tét a váratlanul felbukkanó gyerekkel. Nem akar kapcso­latba lépni fiával, lányával. Ilyenkor nem könnyű a vá­laszadás. A Vöröskereszt segítségé­vel gyakran lelnek egymás­ra felnőtt korukban testvé­rek, akik különböző gyer­mekotthonokban nevelked­tek. A keresés módszerei Negyvenötezer karton, negy­venötezer keresett személy. Tizennégy év óta gyűlik a levelek, bejelentések halma­za. Sokszor csak minimális adatot tud közölni a kereső, máskor részleteket, utolsó cí­met, pontos dátumokat. A keresőszolgálat változatos módszerekkel dolgozik. Leve­leket írnak, egy-egy ügyben húszat, harmincait is. Az itthon eltűntek megke­resésében segítség a lakbe­jelentő ív, a helyi tanácsok információja. Máskor újság­hirdetéssel próbálkoznak. Vagy vörösíkeresztes aktívák indulnak él a nyomon, amit támpontul a kereső család­tag meg tudott adni. Külföl­di vöröskeresztes szervekkel gyakran veszik fel a kapcso­latot, kivándorlók, háború­ban eltűntek, disszidens hoz­zátartozók felkutatásához. Olykor a keresőszolgálat válasza derít fényt, hogy a „karriert csinált”, irigyelt külföldi rokon — idegenlé­giós volt, s néhány éve meg­halt Hanoiban. A keresőszolgálat minden esetben megkísérli a közvet­len családtagok felkutatását, még akkor is, ha eleve re- ménytelennék látszik az ügy. Ha az első, vagy a má­sodik világháborúban eltűnt katona sorsát kutatják. Még akkor is L. Gizella is csak azt tud­ta, hogy a háború előtt a Szovjetunióban éltek, apja katonatisztként jött Magyar- országra, itt fogságba esett és talán Becsbe vitték. Néhány levélváltás és máris közöl­hették L. Gizellával édesap­ja kárpát-ukrajnai címét. A legkülönösebb levelet egy tizenöt éves kislány írta. öccsével együtt tavaly ke­rültek Kanadába, ott élő édesapjukhoz. Szívesen men­tek, abban a reményben, hogy végre megkapják a csa­ládi otthon szeretetét. Mosto­haanyjuk jól is bánt velük, de apjuk nem sokat törődött a gyerekekkel. A kislány azt írja, nem tudnak beilleszked­ni az ottani környezetbe, ha­za vágynak Magyarországra, még akkor is, ha itt intézet­ben kél élniük. Kádár Márta 4 vas- és alumíniumgyűjtő hetek iiy eremé nysorsolása A MÉH Tröszt április 27 május 30 között rendezte meg a vas- és alumínium­gyűjtő heteket, amely min­den eddiginél jobb ered­ménnyel zárult. Mintegy 300 tonna vashulladékot és 300 tonna alumíniumhulladékot gyűjtöttek össze a MÉH- vállalatok a lakosságtól. A napokban Budapesten a Madách Színházban a MÉH Tröszt által megtartott nyereménysorsoláson több nagy értékű nyereménytárgy talált gazdára. A Heves me­gyében kiosztott sorsjegyek közül háromezer forintos IBUSZ-utazási utalványt nyert a 111. osztály 072 470 számú sorsjegy. Ezenlcivül számos kisebb — 1000, 500, 200 forintos — nyeremény is került a Heves megyei vas- gyűjtőkhöz. Szabó László — Sólyom József: Jóval később eldicseke­dett vele, hogy sikerült po­kolgépet elhelyeznie a Hampshire nevű angol cir­kálón, amely valóban a le­vegőbe is repült. A hajó fe­délzetén volt Kitchener tá­bornagy is. Duquesne ezt követően New Yorkba utazott, ahol a kikötőben folytatott szabo- tácscsélekményeket, majd később áthelyezte telephelyét az. USA keleti partvidékednek más kikötőibe. És most ezt az ügynököt is elcsípték... Lahousen a fejét fogta. De tovább ele­mezte a névjegyzéket, s ösz- szehasonlítgatta azzal a listá­val, amely eredeti nevűket tartalmazta. Canaris is ott ült a kis dohányzóasztala mellett. ,— Tengernagy úr! ön sze- ,rint hogyan találtak meg Hermann Lángot? Canaris, aki már világosan látta, milyen csapást jelent a náci hírszerző szolgálat szá­mára Lang lebukása, most megszólalt: jéíius 12., vasárnap — Valamit nem érték, La­housen!’ Valahogy sokkal gyanúsabb a dolog, mint ahogy kezdetben gondoltam. Honnan tudhatták meg Lán­got? Talán Sebőid beszélt? A tengernagy ebben a pil­lanatban elhatározta, hogy végére jár a dolognak. — Hívassa föl Rarikent Hamburgban — adta ki a parancsot. — Közölje vele, hogy jelentkezzen nálam. A Lang-ügy minden részlete a kisujjában van, s különben is részt vett a tengerentúli kémhálózat megszervezésé­ben. Ranken valóban rövidesen jelentkezett is Canaris irodá­jában. S bár e néven mu­tatkozott be, a valódi neve nem ez volt, dr. Ranken éve­ken át élt üzletemberként az Egyesült Államokban, s bár sohasem derült ki, hogy mi­kor került az Abwehrrel kapcsolatba, tény, hogy már ottlétekor is szoros szálak fűzték a német katonai hír­szerző szolgálat vezérkará­hoz. Később visszakerült Né­metországba, Hamburgba költözött az Abwehr Sophi- en-strassed kirendeltségére, ahonnan a leérnek amerikai tevékenységét irányították. Dr. Ranken azok közétarto­zott, akiket m Aiw ij~~ a újjáélednek a hollóházi motívumok A hollóházi porcelán­gyárban megkezdték a ha­gyományos hollóházi és telkibányai népies díszítő elemekkel szépített dísz­tárgyak gyártását. A gyár­ban ezen kívül mintegy 100 fajta magyaros motí­vumé dísztárgyat készíte- tenek. Ebben az évben 200 ton­na porcelán háztartási edény és dísztárgy hagyja el a gyárat, a hazai keres­kedelem mellett Kolum­biában, Romániában, Jugo­szláviában és NSZK-ban is vásárolhatnak a híres hol­lóházi porcelánokból. (MTI foto — Bara István) fl Molnár-testamentum históriája legkényesebb feladatok el­végzésével bízott meg. Közvetlen munkatársa es jobb keze Duquesne volt. A kapcsolatot Hamburg és az USA között a Nord-Deutscher Lloyd német hajózási vállalatok Amerikában dol­gozó alkalmazottainak köz­vetítésével tartották fenn. Duquesne New Yorkban. Ranken Hamburgban szőtte a szálakat, hogy minél na­gyobb hírszerző hálózatot építsenek ki az USA terüle­tén. Kapcsolatukat gondosan megszervezték, a hajók út­ján. A hajókon dolgozott ugyanis egy-egy erre a cél­Molnár Antal pétervásári lakost a nyomor sodorta az Újvilágba. Élt, tervezett, ál­modott, kuporgatta a dolláro­kat. Birkózott az évtizedek­kel. 1966-ban, 73 évesen haza­jött. Meghalni! Egy élet munkájának ered­ményeként hozott magával 700 ezer forint értékű dollárt. „Az Államokban már hosz- szabb ideig kezeltek tüdőrák­kal és jelenleg idehaza keze­lés alatt állok. Szellemi és akaratelhatározási képessé­gem teljes birtol<ában vagyok és tudom azt is, hogy a tu­domány mai állása szerint az én betegségem nem gyógyít­ható ... Meggyőződésem kommunista.. Megkapó, keresetlen, tömör szavak, s utána a rendkívüli rendelkezés: — A vagyonból 500 ezer forintot hagyok szülőfalum­ra! . „A községi tanács vb eb­ből az összegből gondoskod­jék a falubeli tehetséges és a munkásosztályhoz hű fia­talok taníttatásáról és neve­léséről”. A biztos halállal hidegen szembenéző amerikás ma­gyarnak csak egy kérése volt: na kiszemelt tiszt, aki vala­hányszor megérkezett Ham­burgba, nyomban felkeres­te dr. Ranikent az egyik ha­józási irodában, ahol álcá­zásként igazgatói állást töl­tött be. A civil ruhában je­lentkező sétapálcás hajós­tisztek — valahányszor ket­tesben maradtak Rankennal — lecsavarták pálcájuk fe­jét, és a botba vájt üregből kivették Duquesne jelenté­seit. Az egyik ilyen hajóstiszt, amikor meglátogatta Ran- kent irodájában, az üzenet mellett még valamit letett az asztalra. Ez a tárgy olyan volt, mint egy repülőgép légcsavarjának kicsinyített mása. — Hát ez meg mi! S hogy kerül ide? — kérdezte Ran­ken. A tiszt elmondta ... Néhány hónappal előbb a német hajóstiszt egy New York-i bárban megismerke­dett bizonyos Fritz Soehn­nal. egy idős amerikai né­mettel, akit a környéken csak Papa néven ismertek. (Folytatjuk.) v, fit ­„Halálom, előtt szeretném visszakapni magyar állam- polgárságom”. Megkapta. Sőt a párttag­sági könyvet is ... A kórházból falujába ke­rült. A sors már csak néhány hónapnyi életet mért ki szá­mára. Meghalt 1966-ban. Öröksé­gül hagyva nemes testamen­tumát, s a félmilliós alapít­ványt ... m m m Neve köré legendák szö­vődtek. Aztán, mint ahogy lenni szokott évek múltával: az egyéniség kontúrjai el­mosódtak. Négy év után — bárkit kérdeztem — vajmi kevés konkrétumot tudott idézni életéből: — Igen, munkásmozgalmi ember volt... — Azt hiszem, itt halt meg... — Nem tudja már senki, miért rendelkezett így — — Nem tudnám megmon­dani, mikor halt meg ... A községben egyre keve­sebben tudnak a nem min- dennapá karakterről. Pedig az alapítvány léte­zik. Forintjai, kamatoznak. Forintjaiból fiatalok tanulá­sa lesz gondmentesebb. Ed­dig Bodon Sándor, Papp Bé­la, Tóth József és Eged Antal főiskolai hallgatók részesül­tek az alapítvány forintjai­ból. Eged Antal már diplomát is szerzett a Nyíregyházi Fel­sőfokú Technikumban. — Honnan szerzett tudo­mást az alapítványról? — Hallottam a faluban. Bementem a tanácsházára a vb-elnökhöz. O javasolta, hogy pályázzam meg. — Mennyit kapott havon­ta? — ötszázat. Édesapám meghalt. Édesanyám beteges volt, nem dolgozhatott. Ma­gam erejéből nem bírtam volna tanulni. A termelőszö­vetkezet nem kötött velem tanulmányi szerződést. — Milyen feltételekkel kö­tött szerződést a községi ta­nács? — Egyetlen kikötés volt csak, hogy eredményesen vé­gezzek. Ha megbuktam vol­na. vissza kellett volna térí­teni az egész összeget. — Mit hallott Molnár An­talról ? — Alig néhány mondatot. Pedig érdekelt volna, hiszen neki köszönhetem a diplo­mám. — Miért Szabolcs megyé­ben dolgozik? — Haza akartam jönni, ám a termelőszövetkezet nem fo­gadott. — Nem kell a szakembfer? — Nem tudom mivel ma­gyarázni az elutasítást. En­gem nemcsak családi körül­ményeim, hanem az alapít­vány szelleme is vonzott ha­za. — Visszajönne még most is? — Ha fogadnának .. 1 A községi tanács elnökével beszélgetek: — Milyen tervet készítet­tek az alapítvány felhaszná­lására? — Elképzeléseink szerint 1992-ig 122 főiskolai-egyete­mi hallgató tanulási gondjait könnyűjük az alapítvány ka­mataiból. Akkor is megma­rad közel 520 ezer forint. — Nem lenne jó, ha a kép­zett szakemberek visszajön­nének? — Feltétlenül, csak ez nem rajtunk, nem a tanácson mú­lik elsősorban. — Ismerik a pétervásári diákok Molnár Antal nevét? — Hallottak róla, de az iskola nem propagálja külö­nösképp. — Nem segíthetnének a ta­nárok? — Feltétlenül. — Utcát nem neveztek el Molnár Antalról? — Eddig még nem. m m m Az amerikás magyart, a meghalni hazatérőt négy éve eltemették. Községében egyre kevesebbet tudnak róla, ar­ról az emberről, aki vagyona zömét községére, a felnövek­vő fiatalságra testálta... Pécsi István Földgázkészüléke legyen mindig üzemképes A javítást, karbantartást mar most kérje a !{ TIGÄZ EGRI ÜZEMEGYSÉGE javítószolgála­tától. Telefon: 23-66, Testvérek, családok egymásra találnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom