Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

t Elet a százalékok mögött Pillantás a ruhásszekrényekbe „Zakó nélkül járhat, nad­rág nélkül nem”. Állítja a hiídétés, amely az elmúlt hetekben sűrűn volt látható a lapok hasábjain. Van ben­ne valami, bár ... Hiszen 1950-ben mindössze 384 ezer férfinadrágot gyártott a ha­zai ipar. Nadrág nélkül jár­tunk volna? Aligha. Csak éppen más gondunk volt, mint ruhatárunk bővítése. Kiég vólt egy nadrág. Jobb esetben kettő. Egy hétközna­pi, meg egy ünneplő. Több lenné a férfi, vagy már nem elégszünk meg az egy­két nadrággal? Az ipar ugyanis 1960-ban 1 400 000, tavaly pedig 2 700 000 nadrá­got gyártott, s akkor még hői van a szabóságok terme­lése?! ügy látszik, egy ru­hásszekrénybe való bepillan­tás iS sokát mondhat húsz év változásairól. Matuzsálem az ifjak sere­gében: a textilipar. A legré­gibb gyáripar. Angliában kezdtek először csattogni a mechanikai szövőszékek, hogy azután megjelenjenek a Világ minden táján. Ha­zánkban 1890-ben 4669 mun­kást foglalkoztatott a textil­ipar. Az ipari munkások húsz százaléka dolgozott eb­bén az ágazatban 1938-ban. Három évtized múlva, 1968- bán e részesedés tíz százalék alá csökkent. A Matuzsálem­nek fejére nőttek az ifjak, az új iparágak. Az öreg azért így is 150 ezer embernek ad kenyeret. S persze, vala­mennyiünknek szövetet, fo­nalat, szőnyeget, függönyt, alsó- és felsőruhát. A páncélingtől ö perionig Az ember ősidők óta ren­geteg dolgot fölhasznál öl­tözetéhez. Állatbőrökkel kezdte, folytatta a füvek, pálmaróstok fonatával, hogy azután eljusson a len, ken­der, gyapot, juta, selyem, gyapjú hasznosításáig. Ám textilipari anyag az azbeszt­szál is — tűzálló ruhák ké­szülnek belőle — az arany-, meg ezüstfonál, a kókusz fóstja. A „textilipar” készí­tett valaha páncélinget, s kásáit ma, már-rhár alig lát­ható vékony szálakból per- lőnharisfiyát... A textilipar, 8 ifjabb öccse, a ruházati Ipar világszerte elsősorban ném fejlődési dinamizmusá­val tűnik ki, hanem azzal, hogy a vásárlói igény és kri­tika hatására megpróbálja az újjászületést. Öreg ipar, nem mégy könnyen, de: elkerül­hetetlen. Egy rövidke táblázat átte­kintése talán nem terheli túlságosan az olvasót. Néz­zük csak, miként nőtt az ipari termelés, s ezen belül á textilipar produktumé né­hány országban 1967-ig, 1950­hez mérten. (Százalékban, 1950 = 100). Ipar Textil­Egyesült Államok au 149 Japán 999 506 Német Szövetségi Köztársaság 918 233 Franciaország 249 129 Olaszország 995 140 Anglia 160 89 Magyarország 448 284 A textilipar tehát a példa­ként említett, de más orszá­gokban is, lassabban növelte termelését, mint amilyen ütemben az ipar egészének produktuma emelkedett. Igaz, hazánk esetében ez a „lassabban” sem kicsiség. Hiszen 1938—1940 között, éves átlagban 156 millió m3 pamut- és 22 millió m2 gyapjúszövetet termeltek, 1969-ben pamutszövetből 311, gyapjúszövetből 34,5 millió m3 készült.,. Automaták és diszkrét ruhadarabok Napjaink embere egészen másként öltözik, mint elő­dei, harminc, ötven eszten­deje. A vastag — kártolt — szövetfajták veszítettek nép­szerűségükből, előtérbe ke­rültek a fésűs gyapjúkel­mék, a műszálak, a kötött textíliák. A hazai textilipar­ban 1960-ban mindössze 1,8 százalékot képviseltek a mű­szálak az anyagfelhasználás­bán. Arányuk ma már meg­közelíti a nyolc százalékot, igaz, a nemzetközi átlag 16— 17 százaléknál tart... A höl­gyek diszkrét fehérneműi­nek termelése 1950 és 1Ö69 között 2 350 000 darabról 18 837 000 darabra nőtt, s eh­hez nemcsak a vásárlók bu- gyellárisának kövéredése kellett, de — például — az is, hogy az automata gépek aránya 30 százalékra növe­kedjék a gépállományon be­lül, mert csak azok birkóz­nak meg a hajszálnál is vé­konyabb műszálakkal. A fésült, gyapjú típus fo­nál mesterséges szálból — amelyet a hölgyek jól is­mernek, például kashmilon néven — még ismeretlen volt két évtizede, sőt, 196Ö- ban is mindössze 17 tonnára futotta, kísérleti gyártásként. Ma egyike a legközönsége­sebb árunak a boltokban, s az ipar évente 1500 tonnát termel belőle. Ahogy a hat­vanas évek elején ismeretlen volt a nem szövött textília, a laminált kelme, nem folyt szintetikus selyemgyártás, nem készültek műszálból na­gyobb mennyiségű női és férfi kötöttáruk. A „jó cuc­cok” külföldet járt turisták bőröndjében kerültek haza, ismerősök, barátok pukkaSz- tására. Mígnem azután gyor­san leáldozott napjuk, hi­szen a hazai ipar is termelni kezdte . >. Míg új anyagők karriert futottak be, mások > eltűntek a porondról. Ki | venne fel a mai tizenéves > bakfisok közül flór-haris- > nyát? 1950-ben még 21 mii- > lió pár pamutharisnyát ter-1 melt az ipar, napjainkban > már mindössze hétmilliót, sj; ennek nagyobb része is ex-1; portra kerül... Viszont a műszálból készült harisnyák 1 előállítása tizenöt év alatti megkilencvenszereződött —;! nem tévedés: a kilencven-;' szerese lett —, évente 28 ; j millió pár kerül tasakokba. Vagy: ki gondolt volna a:; „lÓdeh-korszakban” arra,; j hogy az ipar hatalmas tö-!; megben állít majd elő gyér-'; mekkabátokat és bundákat?'; Tömegesen? Igen, hiszen? egyetlen évben 1 600 000 da­rabot készít az ipar. A sor j i folytatható. Húsz éve 455 ezer m2 lakástextília került; ki összesen a gyárakból, ma; í a tizennyolcszorosa, s mégis, ' a vevő panaszkodik. Kevés, s szegényes a választék, töb­bet, modernebbet követel. A szőnyegek termelése hússzo­rosa az 1950. évinek, mégis: nagy mennyiségű importra is szükség van. Mert ma egész egyszerűen nem lakás a lakás szőnyeg nélkül.'; Mert illik, kell, mert — te­lik rá... Száz forintból 18.30-at... összkiadásaink minden ? száz forintjából 18,30 jut ru- < házkodásra. Kiadott forintja- < ihk fejében több férfi és női < konfekcionált felsőruhát, s kötött felsőruházatot, alsórü- s háZatot, férfi- és fiúinget vó- j sárölürik, s kevesebb pamut- j szövetet, len- és kenderszö- ■ vetet, ágyneműt. Azaz: érté­kesebb, s egyre kevésbé nél­külözhetetlen dolgokat. Évente 583 ezer m2 gyapjú- szövet, 800 ezer hői kabát, 1 900 000 fiúruha, s közel tíz-> millió férfi- és fiúing talál | vevőre a kereskedelem üzle- | teiben. (Az árakról, melyek | 1969-ben, s most is szép I csöndben emelkednek, kivé- ! telesen ne ejtsünk szót, bár ! érdemes lenne ...) A mun­kásháztartások minden tag­jára évente 1940 forint ru­házkodási kiadás jut. Ugyan- j ez az adat az alkalmazotti | háztartások esetében 2556, a > paraszti háztartásokban Í515, | a kettős jövedelmű háztartá- > sókban pedig 1923 forint. ? Á ruházati cikkek forgál- ? ma 1950-ben nyolc, 1960-bán | 16,6, 1965-ben 17,4, s 1969- ? ben 22,2 milliárd forintra > rúgott. Igen, úgy látszik, a < bepillantás a ruhásszekré- > nyekbe is sokat elmond a s százalékok mögötti élet vál- ? tozásairól... s Mészáros Ottó ? Az igényeket a lehetőségekhez — a lehetőségeket az igényekhez A CfM ELSŐ pillantásra talán puszta szójátéknak tű­nik, de egyáltalán nem az. A Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság a napok­ban tárgyalta meg megyénk fnező gazdasági üzemeinek kooperációs tevékenységét, valamint társulásainak hely­zetét, s az étről szóló jelen­tést a címben jelzett megál­lapítással lehet summázni. Megyénkben az első kö­zös vállalkozás — az egri baromfikeltető — 1962-ben jött létre, majd ezt követte az egri közös gazdaságok zöldség-virágtermelő társu­lása, valamint a mátrade- recskei és mátraballai ter­melőszövetkezetek építőipari vállalkozása. Ez utóbbi ké­sőbb megszüntette működé­sét. Az új gazdaságirányítási rendszerben az előzőnél jó­val kedvezőbb lehetőségek nyíltak a szövetkezetek egy­más közötti, Valamint más váÜálatökkal való együttmű­ködésére. A felmérés szerint azonban ez év első negyedé­ben bár 15 társulás szerve­zése Volt folyamatban, mégis csupán kettő lépett a meg­valósulás Stádiumába. Mindenképpen kevés ez, bár jelentős fékező erők hatnak. Elsősorban az anya­gi eszközök hiánya, a szövet­kezetek eszközellátottságának alacsony színvonala, a tár­sulásokkal kapcsolatos pénz­ügyi és jogszabályi rendezet­lenség, valamint az, hogy rendkívül nehéz hitelhez jutni. A tájékoztató jelentés mindezek mellett kiemeli az állami és szövetkezeti válla­latok társulási készségének elégtelenségét is. Ezek a főbb objektív és szubjektív erők gátolják tehát a vállal­kozások, társulások létrejöt­tét. A VIZSGALAT egyik főbb megállapítása az is, hogy aZ új gazdaságirányítás inkább csak a jogi lehetőségét te­remtette meg a társulások fejlődésének, de az anyagi feltételeket nem. Indokolt te­hát, hogy a lehetőségek kö­zelítsenek a térhielőszövet- kezetek igényeihez, s éppen ezért javasolja a megyei NEB, hógy a szövetkezetek hosszabb távra kapjanak hi­teleket, a hitelkérelmeknél a kedvezőtlen adottságú kö­zös gazdaságok megkülön­böztetett elbírálásban része­süljenek. Továbbá javasolja a vegyes társulások működé­sének mechanizmusát jogilag szabályozni; úgy, hogy lehe­tővé váljék a vállalatok bi­zonyos pénzösszegeinek a mezőgazdaságba való áram­lása. Fontos emellett a tár­sulások — különösen az élel­miszeriparban — anyagi. tá­mogatása, hogy versenytárs­ként is felléphessenek. Mind­emellett szükséges lenne a társulások hitelezését egy­szerűsíteni, valamint a vál­lalkozások belső ügyvitelét egységes elvek szerint kidol­gozni. Ha a lehetőségek közelíte­nének az igényekhez —, s ez indokolt is — bizonyos, hogy lendületet adnának az újabb társulásokhoz. Ugyan­akkor — ez már az újságíró észrevétele — arra is feltét­Utnalc indul a málna és a paprika Szerte a megyében élénk munka folyik a termelőszö­vetkezetek földjein. A nagy- rédei Szőlőskertben szor­gos asszonykezek szedik a gazdaság egyik fő termé­két, a málnát. A százholdas területről naponta 220 má­zsa ízletes gyümölcs kel útra, egy részét a HUNGAROFRUCT külke­reskedelmi vállalat juttat­ja el a külföldi országokba, másik részét pedig a hűtő- ipar dolgozza fel. Huzatjelenség pontokba szedve! A zarAnki üj Elet Ter­melőszövetkezetben az idén több mint ötven holdon termelnék zöldségfélét. Kü­lönösen a primőrök jöve­delmeznek jól. A kertészet­ben, a 84 hollandi ágy nagy részében a paprika a sztár, naponta 2Ö ezer dd- rabot küldenek belőle a piacokra. Szedik már a pa­radicsomot is, a napokban elindult az első nyolcmá­zsás szállítmány. Egyelőre azonban még a paprika je­lenti a legnagyobb mun­kát az asszonyoknak. (Szabó Lajos felvétele) o.a/\aaaaa/vv\aaaaaa/\a^na/\aaa/v\AA/ lenül ügyelni szükséges, hogy az igények is igazodja­nak a lehetőségekhez. Pél­daként említeném a felmé­résben is szereplő faforgács- lap gyár esetét. Az egri já­rás terrhelőszövetkezetei je­lentős erdőterülettel rendel­keznek, s ez adta az ötletet egy faforgácslap gyár léte­sítéséhez. El is készült a tervtanulmány, s a beruhá­zási költségeket 60 millió fo­rintban állapította meg. A vállalközáshbz az illető szö­vetkezetek tíz millió forint­tal tudnak hozzájárulni, a fennmaradó összeget hitel­ként vennék fel. Ez a hitel azonban meghaladja például a megye ez évi hitelkeretet. Hiába ésszerű és célszem a terv, a megvalósulás azon­ban mégis rendkívül nehéz, mert az igények túlzottan távol állnak a lehetőségek­től. REMÉLHETŐEN a me­gyei NEB vizsgálata és a ja­vaslatok alkotó módon hoz­zájárulnak ahhoz, hogy a je­lenlegi ellentmondások fel­oldódjanak, s megyénkben is újabb lendületet Vegyenek a társulások, vállalkozások, Kaposi Levente... Még a legigényesebb hu- morkedvelőfcnék is bátran merjük ajánlani a vasas üzemek „Biztonságtechnikai vizsga” című 106 oldalas kis füzetecskéjét, amely az­zal a szándékkal íródott, mint a balesetvédelem köz­pontilag írt, összeállított tankönyve. Hogyan kell megválnsttá- ni a levegő be- és kiáram­lási nyílásainak helyét? — olvasható a könyv 8. olda­lának 17. pontjában. Egy jeles válaszért a könyv szerint mindössze annyit is elég mondani: „A levegő be. és kiáramlási nyílásai­nak helyét és méretét úgy kell megválasztani, hogy a munkahelyeken egészségre ártalmas huzatjélenség ne jöjjön létre.” A 29. azonban már rázó­sabb kérdés: „Milyen létrát szabad használni és hogyan kell kipróbálni?” Még sze­rencse, hogy a válasz is megtalálható a könyvben, amely ekképpen hangzik: „Csak olyan talólétra hasz­nálható, amelynél a létra kitolása, visszaengedése ve­szélymentesen végezhető, és szerkezete folytán vissza- csúszása, elbiiienése kizárt. A fából készült létrának becsapolt fokai legyenek.” Lapozzunk tovább: írva vagyon a 45. oldal első be­kezdésében: „Ha áramütés esetén kell intézkedni és az intézkedő nem száraz fa- padlón áll, lába alá vagy szeg nélküli deszkát, vagy többszörösen összehajtott papírlapot, vagy könyveket, vagy nagyobb mennyiségű szalmát, szénát, kukorica, szárat kell tenni.” Ószintén bevallóm, ebből a kérdés­ből biztosan megbuknék. Mert néhányszor már meg­fordultam megyénk vasas üzemeiben, de szénát, szal­mát, kukoricaszárat még egyikben sem láttam. Ad­dig is tehát, míg üzemeink nem termelnek kórót vagy szalmát, nem árt, ha ál­landóan hyitva tartják a műszaki könyvtárakat, így legalább mindig lesz mire állnia az „intézkedőnek”. Befejezésül még egy rész­let a könyvecskéből, ame­lyet akár fekete kerettel is elláthattak volna: „Há őz áramütött a villamos be­rendezésen fogva maradt, de nem vesztette el eszméletét, akkor így is egy-két évig nyugalomra van szüksége és ezért minden felesleges mozgást (felállást) meg kell tiltani,u Még rágondolni is rossz. Nem elég, hogy bekövetke­zett a baj, két évig még fél sem szabad állítani az ál­dozatot. Rettenetes. Két évig „villamos berendezésen fogva” élni. Nevetést ígértünk, mégis azt kérjük: ne nevessenek. Legalábbis ne a témán. Mert emberekről, egészség­ről, életekről van szó. Fö­löttébb szomorú, hogy rhon- dókájuk előadásában erről éppen a könyv szerzői fe­ledkeztek meg. —fcoós— 1970. július 12., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom