Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
Egy felmérés adatai A megye eigánylakosságának helysete NYÁR 1970. (MTI foto»’ Vészcsengő a Parlamentben Még a beavatottak közül is kevesen tudják, hogy a Parlament üléstermében nemcsak viharcsengő, hanem vészcsengő is van. A viharcsengő fent az elnöki pulpituson, a vészcsengő lent, az ülésterem közepén. Fehér csontgombja alig emelkedik ki az asztal posztójából, amelybe szinte beágyazták. Vezetéke rejtve fut ki az ülésteremből, végig a kanyargós folyosókon, a Parlament egyik hivatali szobájába. A vészcsengő az asztalnál ülők keze ügyébe esik olyannyira, hogyha megnyomják, a legközelebb eső képviselői padsorokból, sőt a miniszteri bársonyszékből sok gondot okoz a bíróságnak — ez a kérdés minden esetben élénk vitát kavar fel. Az élet mindenképp különös, furcsa helyzetet produkál. A jogtalan támadás elhárítójónak a veszély árnyékában kell döntenie, határoznia, hogy mitévő legyen, mit és hogyan csináljon. Szó szerint: nincs ideje, hogy a jogos védelem módját és mértékét alaposan megfontolja. Leggyakrabban csupán egyetlen pillanat áll rendelkezésre. Egy pillanat, a közvetlen fenyegető veszély pillanata. Annyi, hogy megvillan a kés pengéje. Annyi döbbenet és felismerés. Ideg-, pattanásnyi töredék az időből. S ami később következik a bíróságon, akár az élveboncolás. A bíróság legtöbbször hetekig vitatja, hogy az az egyetlen pillanat, a közvetlen veszély pillanata helyes döntést fogamzott-e. Miért így és miért nem úgy! Túl sok volt-e a tett, vagy a védelmi kört kívülről, belülről súrolja-e! Mert a védekezésnek isi törvényi mértékei szabottak. Mindaz, tömören summázva, amit mindannyiunknak tudnunk kell: a közvetlen fenyegető jogtalan támadás veszélye, a veszély közvetlensége az, ami a jogos védelemnek az alapja. S a jogos védelem befejeződik akkor, amikor a jogtalan támadás is véget ér! Pataky Dezső sem vehető észre a moadu-* lat. Nincs felirat, amely használatát tiltaná, a házszabályok sem' szólnák 'rertdeTMé téséről. Az érdekeltek azonban tudják, hogy az SOS-jel- zés csupán nyolc embernek szólhat; nyolc ember valamelyikének, hogy azonnal siessen az ülésterembe, mert társa bajban van. A nyolcakra sokféle veszély leselkedik. Veszély, amely felbukkanhat egy orrfácsaró, ellenállhatatlan tüsszentés, csuklóba nyilalló pillanatnyi görcs, esetleg meglazult ceruzahegy formájában. Egyik sem kisebb baj a másiknál, mert a parlamenti gyorsírók — a vészcsengő „tulajdonosai” — a beszédek sztenografálása közben jóformán egyetlen másodperc kiesést sem engedhetnek meg maguknak. Nincs idejük orr- fúvásra, ceruzahegyezésre. de jósterével torokköszörülésre sem — mert a szónok szavai kíméletlen gyorsasággal fosztanak szét, s mert a gyorsírói memória írás közben csupán 25—30 szótagot tud tárolni. Ez pedig — az átlagos beszédsebességet számítva — körülbelül 10 másodperc alatt hangzik el. Eny- nyivel maradhat a beszédíró a szónok mögött, ennél nagyobb „restancia” már csaknem behozhatatlan. S ha csak egy szem is kihull a felszólalás gondolatláncából, oda a krónika, a szó szerinti jegyzőkönyv hitelessége. Igaz, végső segítségként ott a magnószalag, amelyen a technikusok rögzítik az országgyűlési tanácskozást — a tekercshalmazból a hiányzó rész kikeresése, lehallgatása és pótlása azonban időrabló művelet, biztos „elúszás”, az esetleges előre leírt beszédszöveg pedig szinte hozzáférhetetlen, mert rendszerint a parlamenti tudósítók zsákmányolják el. A gyorsírókra leselkedő szakmai veszélyek ellenére az utóbbi esztendőkben egyszer sem szólalt meg a szto- nografálók SOS-jele. Két okból. Egyrészt, mert a puha grafit mesterei „rövidzárlat” nélkül írták át a mind élén- kebb, s egyre pergőbb ritmusú parlamenti vitákat. Másrészt, mert a csengő süket. Valószínűleg zárlat«* Érdekes felmérést végzett megyénkben az SZMT kuiturális-agitációs- propagancla-sport- és köz- gazdasági bizottsága. Huszonkét vállalatnál mérték fel: hogyan élnek, mennyit keresnek a cigány dolgozók? Milyen az iskolai végzettségük, anyagi, politikai, erkölcsi elismerésük? Heves megyében jelenleg mintegy 7500 munkaképes korú cigány él. Munkaviszonyban azonban csak 51—52 százaléka áll. A felmérés adatai szerint a 22 vállalatnál 1164 cigány dolgozik. Iskolai végzettségük, szakmai képzettségük statisztikája: 32 százalék analfabéta, 52,5 százalék 6 osztályt, vagy ez alatt végzett, 15,6 százalék végezte el az általános iskola 8 osztályát. Technikusi, illetve középfokú végzettséggel öten rendelkeznék. Az 1164-ből 77 szakmunkás, a többi segédmunkás. 112 szocialista brigád, 251 törzsgárdatag. Átlagkeresetük mintegy 10 százalékkal alacsonyabb — kevesebbet is termednek — mint az ugyanabban a munkakörben dolgozó nem cigány munkásoké. A SZÁMOK ÖNMAGUKÉRT BESZÉLNEK. Mindez nagyon kevés. Alig több mint, a kivezető út kezdete. Ami viszont mégis biztató: a felmérés adatai, ha szerények is, de összehasonlítva az öt-hat év előtti számokkal, jelentős fejlődést bizonyítanak. Az említett felmérést ösz- szegező jelentést a közelmúltban tárgyalta — több cigány dolgozó is részt vett az ülésen — a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnöksége. Az ülés vitája is megerősítette: van fejlődés, van változás. Különösen. ahol a vállalatok is megértették és segítik, támogatják az ügyet. Mint például a Mátraalji Szénbányák Vállalat, ahol az utóbbi években öt cigánycsalád kapott vállalati lakást, s többen kamatmentes hitelben részesültek. Az eredményekhez tartozik: megoldódott a cigánylakosság foglalkoztatottsága, a segítségre — főleg a középvezetők, társadalmi tömegszervezetek részéről — a beilleszkedésükhöz, megtartásukhoz van szükség. NYUGODTAN KIJELENTHETJÜK, hogy megyénk párt-, állami vezetői még az országosnál is nagyobb figyelmet, törődést fordítanak A veszély árnyékában okok sorában, hogy sokan alig vagy egyáltalán nem ismerik a jogos védelemre vonatkozó törvényünket. A Büntető Törvénykönyv 25. paragrafusa így határozza meg a jogos védelmet: „Jogos védelemben cselekszik az, akinek a cselekménye közérdek, vagy saját, illetőleg mások személye vagy javai ellen intézett, vagy azokat közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges”. A jogos védelemben cselekvők számára a törvény büntetlenséget biztosít. Ám alapvető kritérium: senki sem okozhat nagyobb bajt, mint amilyen őt közvetlenül fenyegeti! Halál a pincesoron Évekkel ezelőtt történt Egerben, a kőporosi pincesoron ... Késő este volt már, a sötétben sápadt-sár- gán hunyorogtak a város villanyszernél. K. munkából tartott hazafelé, Ostorosra. Gyalogosan rótta az utat. A kőporosi kaptató végén, a dombtetőn, két gyanús alak közeledett feléje. „Ááá, te vagy!” — ismerte fel az egyik alak. „No, gyere, te híres verekedő, most megkapod a magadét!!” A két alak közrefogta K-t, és máris támadtak. Az egyik támadónál rövid pengéjű dohányvágó kés volt. A kar magasba lendült, és K-t szúrások érték, ütések záporoztak testére. K. nagy erejű ember, az ütések, szúrások, a közvetlen veszély pedig még inkább megsokszorozták erejét. A kést kicsavarta a támadó kezéből, de a két alak nem tágított mellőle, ütéseik tovább záporoztak rá. K. gondolkodás nélkül szúrt, jobbra is, balra is osztogatta a sebeket. Egyik támadója megfutamodott — a másik elterült a földön mozdulatlanul, élettelenül. K. rohanva futott vissza, s a tihaméri vasútállomásról telefonáltatott mentőkért, segíteni azonban már csak a megfutamodott támadón tudtak. K. is ápolásra szorult sebeivel. Emberölés vádjával állították bíróság elé. A bíróság K-t a vád alól felmentette. Jogos védelemben cselekedett. Amikor a támadó Is vádol Az egyik egri, város széli italboltban az a hétköznap este is csendesnek mutatkozott. Az ivóban beszélgető, cigarettázó emberek. Fröccsök és sörök. Aztán váratlanul bevágódott az ajtó, s egy részeg alak imbolygott a bádogpult elé. Hiába kért, nem kapott italt. A részeg durva szitkok, sértegetések özönét zúdította ki magából. Az egyik vendég a csapos védelmére állt, szép szóval tanácsolta a részegnek: menjen haza, feküdjön le, az most jót tesz neki, hiszen eleget ivott már! A részeg erre a vendéget szidalmazta, de neki is több pártolója akadt, jobbnak látta, ha ivás nélkül kivonul. Az ajtóból még visszafordult: „Csak gyere ki, de szétvágom az agyadat!” Az ivó vendégei élénken tárgyalták az esetet akkor is, mikor a csapost megvédő fiatalember elköszönt. Kilépett az ajtón. A kivetődött fénynyalábban kés pengéje villant feléje. Villámgyorsan, gondolkodás nélkül ütött. A támadó a kukásedények közé zuhant, kezéből a kés kirepült. Érméi a pontnál a jogos védelem le is zárult, hiszen további támadás a fiatalembert nem fenyegette. Ám ő dühös felindultságá- ban a földön heverő alakba kétszer még bele is rúgott, aki súlyos testi sértésért feljelentette. Ugyanis több bordája összetörött és hosszú ideig kórházban ápolták. A bíróság a fiatalembert 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Jogos védelme ugyanis csupán a jogtalan támadás, a közvetlen fenyegető veszély elhárításáig tartott. Ha megelégszik annyival, hogy a támadót leteríti, semmi büntetést nem kaphatott volna. A földön fekvő alak megrugdosását a személyét fenyegető támadás megtorlásaként értékelték, az ilyen elégtételszerzés pedig büntetendő cselekmény. Idő és mérték A jogos védelem megállapítása, a jogosság eldöntése Az óceánok örök vándorai a Balatonban Az angolnákat az óceánok örök vándorainak nevezik. Ez az értékes halfajta megfigyelések szerint csak aKa- rib-szorosban szaporodik. A halak, a világ bármely vizén tartózkodnak is, ívás idején megkezdik — sokszor reménytelen — vándorlásukat a tenyészhely felé. A Balatonba becslések szerint 16—18 millió angolnaivadékot telepítettek az elmúlt években. A horgászok zsákmányai azt bizonyították, hogy megfelelő életteret talált a magyar tengerben ez a halfajta. A kérdés az volt, hogyan sikerül megtalálni az üzemszerű halászás módját. A szakemberek számítottak az angolnák vándorlására. A horgászok közül sokan azt is állították, hogy a kígyó alakú halfajta szárazföldön is megkezdi reménytelen útját. A Balatontól 30—50 kilométerre levő halastavakban gyakran fognak angolnát. Ezek a vizek azonban összeköttetésben állnak a Balatonnal. Egyetlen somogyi halastónál tapasztalták, hogy vízi összeköttetés nélkül is elvándorolnak az angolnák; itt azonban a csatorna és a tó között, egy töltésen csak mintegy 10 métert kellett szárazföldön megtenniük a halaknak. A terelőszámyakkal felszerelt nagyvarsás fogási módszer az elmúlt évéli kísérletei szerint nem vezetett eredményre. Ehelyett — az angolnák vándorlására számítva — a Sió-zsilipnél, mint az egyetlen kivezető víziút- nál, csapdákat szereltek fel. Hat hónapja eszméletlen A hollandiai Alkmaarban hat hónappal ezelőtt autóbaleset következtében eszméletét vesztette és azóta sem tért magához Rosemary Serborck 27 éves stewardess. Érzéketlenül fekszik a klinika egyik betegszobájában, noha az orvosok — természetesen — mindent elkövetnek felélesztése érdekében. A napokban még abban reménykedtek az orvosok, hogy egy örömteli családi esemény mégis véget vet az ájult állapotnak. Rosemary ugyanis egy egészséges gyermeknek adott életet, ő maga azonban továbbra is eszméletlen állapotban maradt. Rosemary édesanyja, aki magához vette a ficánkoló bébit, bánata mellett ugyancsak nagy csalódottságot érez, mivel azt sem kérdezheti meg hajadon lányától, hogy ki a gyermek apja. Mind több és több az olyan bűncselekmény, amely sokak szeme előtt történik a kocsmákban, különböző ivóházakban, vasútállomáson, vonaton, utcán, parkokban, köztereken. A gyöngyösi Di- mitrov-kertben például több mint ötvenen lciváncsiskod- ták végig, hogyan viaskodik a köznyugalom érdekében fellépő ügyész a rátámadó három részeg, garázda fiatalemberrel. „Miért nem intézkedik a rendőrség...?!” — sokszor hallani ilyen kérdést. És hány meg hány eset fordul elő, amely tragédiába torkollik, mert senki meg nem akadályozza. Hiszen a rendőrök nem lehetnek ott minden helyen. IStk 25. paragrafus Miért nem lépnek közbe az emberek, miért fordulnak el, miért nézik tétlenül a szemük előtt lejátszódó bűntetteket? Közömbösségből, kényelemszeretetből; s azért is, mert sokakból hiányzik a természetes érzékenység, az emberiességhez való fogékonyság. Másokat a félelem tart vissza. Nem a rúgások és a pofonok, a közvetlen életveszély lehetősége. Ki ne emlékeznék arra a 17 éves budapesti fiúra, akinek szívét járta á{ a késpenge, mert a garázda férjre rászólt, ne bántalmazza asszonyát... Nem kisebb jelentőségű az 1870. július 12., vasárnap a cigánylakosság gondjainak, problémáinak megoldására. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa elnökségének ülése után hat nappal a megyei tanács végrehajtó bizottsága is — az utóbbi években többször is — napirendre tűzte a témát. A végrehajtó bizottság elé terjesztett rendkívül alapos, őszinte, sokoldalú jelentés részleteiben is választ ad a megye cigánylakosságának életéről, a változásokról, a feladatokról. KEZDJÜK AZ „EREDMÉNYLISTÁVAL”: 1964—69 között 364 család jutott lakáshoz, s ezzel párhuzamosan 232-vel csökkent a telepi és a barlanglakások száma. A kedvezményes lakásépítési és -vásárlási akció bevezetése 232 csalód lakáskörülményeit javította meg. Ugyancsak ez idő alatt lakásépítésre és -vásárlásra az OTP szociális keretét 279- en vették igénybe. A fejlődést bizonyítja továbbá, hogy amíg 1964-ben egy lakásra 1,36 család jutott, addig 1969-ben már csak 1,01. Több cigánytelepen — közel 45-ön — mérhetők az egészségügyi, szociális változások. Az elmúlt tanévben hét cigányosztály működött a megyében. Mégpedig a vártnál is szebb eredményekkel. Például a gyöngyösoroszi osztály tanulmányi átlaga: 3,3. Egyetlen tanuló sem bukott meg. 258 tanuló járt napközibe, egyre több cigányfiatal tanul tovább az általános iskolai tanulmányai befejezése után. SAJNOS AZONBAN A „NEGATÍV DOSSZIÉ” IS VASTAG. Még mindig magas a túlzsúfolt, egészségtelen cigánytelepek száma. Száz keresőre 300 eltartott jut (három és félszerese a megyei átlagnak). Nagyon sokan élnek alkalmi munkából, gyakoriak a törvény- és a rendsértésék. A terhesség- megszakításra jelentkezők 12 —15 százaléka cigány, a csecsemőotthonokban gondozott gyerekek 58,5 százaléka cigánygyerek. A cigányszülők közel 40 százaléka egyáltalán nem törődik gyerekeikkel, akiknek alig két-három százaléka végzi el az általános iskola nyolc osztályát VAN TEHÁT BŐVEN TENNIVALÓ. Az biztos: jóindulatban, tenniakarásban nincs hiány. A cigánylakosság társadalmi, gazdasági, szociális helyzetének javítása társadalmi, politikai feladat hazánkban. Ezt aligha kell valakinek is bizonygatni. A tervek, az elképzelések is biztatóak. Mert megyénk párt-, állami vezetői jól ismerik a gondokat, a feladatokat. És az adott lehetőségekhez mérten mindent elkövetnek, hogy a fejlődés meggyorsuljon, hogy megtalálják helyüket társadalmunkban, egészséges, kulturált körülmények között éljenek. Koós József
