Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-11 / 161. szám
Es ha nem vesznek fel...? Minden helyre hárman jelentkeztek a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba A kölcsön Két ember várakozik az előszobában. Ülnek türelmesen, majd hívásra elindulnak befelé. — Mi, kérem, cigányok vagyunk a Ruáivárból. A kölcsönügyben jöttünk, amelyet az államunk nekünk biztosított.... Azután úgy megered a szavuk, hogy szinte egymás szájából kapkodják ki a mondanivalót. — Ismerjük mi a törvényt, kérem. Hetvenezret biztosit az államunk, csak azt nem értjük, miért ad az OTP kevesebbet? A belső zsebekből gyűrött újságpapírdarabkák kerülnek elő. — Tessék a rendelet, itt van fehéren, feketén... A zömökebb termetű egy tónussal megemeli a hangot és a rajkókról beszél. — Tizenkettedmagammal lakok a putriban. Télen hiába tüzelünk, majd megveszi az isten hidege a családot. — Hol és mit dolgoznak? A soványabbik behúzza a nyakát és szorosan fész- kelődik a fotel sarkában. A másik szinte hadarva sorolja el a legutóbbi munkahelyeit. — Kölcsönt csak az kap, aki dolgozik! Most már mindketten hallgatva, okosan bólogatnak, majd riadtan kapják fel fejüket a telefoncsörgésre. Kevés idő múlva megérkezik az illetékes előadó, aki érthető, precíz felvilágosítással szolgál. Még egy-két telefon, aztán valóban megvan az annyira remélt kölcsön. — Mondtam én az Aladárnak, hogy nem hagy minket cserben az államunk — lelkendezik a soványabb és örömében nagyot csap a barátja térdére. Rég láttam együtt ilyen jópofa két embert. Később beszélgetünk. A telepről, meg az emberekről, akik ott laknak. Azokról, akik rendszeresen dolgoznak, de szó esik a többiekről is, akik legszívesebben nótát muzsikálnának a dolog temetésén. — Hogyan látják a megoldást? Rám meresztett szemmel válaszolnak: — Űj telep kellene. Egészen új. Dózerral kellene szét- túratnl ezt a patkánytanyát. Lenne benne vízvezeték, meg villany is. A köves út se hiányozzon. — Aztán kik laknának itt az új negyedben? — Akik felveszik a munkát, meg tisztelik a törvényt ... Félig van a hamutartó csikkel. A saját sorsukról, jövőjükről vallanak azok, akik a sokak közül is a legszerencsésebbek. ök hamarosan otthagyják már a putrit és emberibb hajlékba költöznek. Mosolyogva, úgyszólván nevetve mennek ki az ajtón. Ám itthagyják a gondot, azok gondját, akik ügyében, — ha nehezen is — de minden évben legalább egy tyúklépéssel előbbre kell menni... Szalay István „lisztnek első Opera muzsikája Párizsiján” Horniét vegyék az űrállomások építőanyagát ? Georgij Prokrovszkij professzor úgy véli, hogy ezt a problémát az űrkohók oldhatják meg. A kozmikus olvasztáshoz a nyersanyagot a naprendszer szolgáltathatja a maga megszámlálhatatlan meteorjával és kis-bolygójával. Az űrkohóknak szükséges energiát napelemek fogják felhalmozni. a szinte tökéletes vákuum pedig lehetővé teszi a legkorszerűbb technológia alkalmazását. A szükségtelen hulladékanyagok kis ion-hajtóművekkel eltávolíthatók. Az „ol- vasztókemence,, helyének megváltoztatására és a térben való irányítására ugyanezek az ion-hajtóművek fognak szolgálni. A fémruda- kat méretre szabják, csiszolják, majd pontosan megadott sebességgel útnak indítják a kozmoszban. A megadott pályán haladva a fém- rudak megérkeznek a szerelés színhelyére és terelő gázsugarak irányításával automata szenelőpadra kerülnek. Ezután már csak az a teendő, hogy a vasruda- kat a jövendő űrállomás egy részét alkotó, szabadon lebegő rácsos tartóhoz hegesz- szék (itt is felhasználható a Nap energiája). * A fenti témájú cikk a Fáklya július 26-án megjelenő 14. számában olvasható a „Mai kérdések, mai vélemények” című összeállításban. Ebben a számban olvashatnak az új szovjet atom- hajókról, a Volga-vidék öntözési tervéről, az „Óceán” hadgyakorlatról, Az első űr- trojka című filmről, egy gyárról, ahol a műszívet gyártják, valamint a szovjet rugby-bajnokségról. „Jelentés Magyarországról’"’ (Kedd, 19.151 Végighallgattam egy faggatást. Nem volt vészes. Amit ott kérdezett a vizsga- bizottság, azt lehetett tudni. A* felvételiző mégis beleizzadt. — Mit gondol, Sikerült? — kíváncsiskodtam a bizottság jelenlétében. — Nem hiszem. Az írásbelit eltoltam. Mind a két tárgyból. Ez a szóbeli elég jól ment. A jelölt, Dóró Sándor, Debrecenből érkezett. Ott az Arany Bika sörözőjében felszolgáló. Két éve érettségizett. Akkor az agráregyetemre pályázott, de eredménytelenül. Idős édesapja él otthon, a keresetre szükség volt, ezért lett belőle pincér. Hogy miért lett kitűnő eredményekkel büszkélekedő birkózó is, az más kérdés. Azt mondja, megszerette a borászatot. A pincérk*dés is tovább fokozta benne ezt a vágyat.. Egyik kérdése közben még felmerült: csinálják, vagy készítik a bort? Nem merte' azt mondani, hogy vannak, akik csinálják. Ha nem veszik fel, akkor... nem tudja, mi lesz. «r Somogy megye kellős közepéről, Lábodról jött felvételizni ígér Margit. Hogy miért éppen ezt a pályát választotta? Olyanokat mond, amiket csak nehezen mer szavakba öltöztetni. De mindjárt hozzáteszi: csakugyan igaz. Mert ő nem tud meglenni íróasztal melléit, neki kell a szabad levegő, a napfény, a falu. De azért nem tsz-ben, hanem állami gazdaságban. Ha felveszik, társadalmi ösztöndíjat kap a szomszédos állami gazdaságtól. Erre ugyan nincs ráutalva, de azért nem lesz rossz az a kis pénz. Az édesapja? Tsz-elnök volt, de mostanában otthon több tsz egyesült, ezért belőle üzemegység-vezetőt csináltak. A tsz-be az édesapja se akarja adni. Pedig jól lehet keresni, de a tsz mégis a felszabadulás első napjaiban játszódó film. A szó legszorosabb értelmében játszódó, mivel a főszereplője másabb, mint egy állami gazdaság. Gondolkozott már azon is, mit tegyen, ha elutasítják? Elmegy a laborba, mert ott nemcsak benti munkát kell végezni, hanem a határba is ki kell menni. Ez olyan labor, azért választaná. A* mezőgazdaságtól azonban nem szakad el semmiképpen. ★ Sikerült egy Heves megyei kislányt is találni. Orosz Julia Mátraderecské- ről jött. Kis korától a földművelés foglalkoztatja. Büszkén emlegeti, hogy ő soha nem szégyellte paraszti származását. Azért sem fintorogtak a fiúk soha, ha a jövőjéről szólva a termelőszövetkezetet említette. Azt mondta, ő nagyon jól meg fogja tudni magát értetni az emberekkel, mert tud a nyelvükön. Jól pereg a nyelve, a barátságos embereket pedig mindenki szereti. Méghogy nem szeretik a nőket a tsz-ben? öt szeretni fogják. Majd ő megmutatja, hogyan kell bánni az idős parasztbácsikkal és -nénikkel. .A nagyapja is a szőlő szeretetére nevelte, ő tehát mindenkihez vonzódik, aki a földet műveli. Valósággal parasztnak született. Dicsekszik vele, de művelt paraszt akar lenni, aki érti is jól a mesterségét. + A II-es számú vizsgabizottságot Horváth János tanszékvezető tanár irányította. A szaktárgyi kérdéseket a minisztérium adta ki minden intézetnek, ök még tesztvizsgálatokkal egészítették ki a felvételezők próbáját. Olyan dolgokkal, amikre, a munka során szükségük lesz, mint például a színérzékenység, a szaglás biztonsága, a gyors elhatározóképesség. Elégedettek a jelentkezők felkészültségével. Vannak bizonyos iskolák, amelyekben egy-egy tantárgy ismereteit elég gyengén követelik meg. Mi lenne, ha ezt közölnék az iskolával? Azt mégsem, hiszen a pedagógusok érzékenyek. És ha a minisztérium kérne be minden intézettől Ilyen információkat? Az más. Köztudott, hogy akadnak gyenge tanárok is, akiknél könnyű jelest kapni. Ennek csak a diák látja a kárát, egy életen, át. Itt is kiderült, hogy nem a gyenge kezű tanár a jó tanár. ★ Hodászy Miklós, az intézet igazgatója azt mondta, hogy a bőség zavarával küzdenek. Az ötven helyre százhatvan jelentkező van. Örömmel említi, hogy azokat, akik ide kérték magukat, nem második helyként jelölték meg a felsőfokú technikumot a felvételi lapjukon. Szívesebben is fogadnak egy aránylag gyengébb képességű fiatalt, aki eredetileg is a mezőgazdaságba készült, mint egy jeles érettet, aki csak kényszerből jön, mert egyetemre nem került be. Kicsit provokatív módon kérdezem: igaz, hogy a mezőgazdasági pályára csak a szerényebb képességűek jelentkeznek, tehát a második vonal? Feleletként elmondta, hogy az idén végzett negyvenkét hallgató közül senki sem kapott elégtelent, elégséges átlagja is csak háromnak akadt. ítéljem meg én ennek alapján, hogy a felsőfokú technikumban milyen elhatározású és készségű fiatalok kérik" magukat ma már. ★ Nem tudom: azoknak van igazuk, akik szerint a fiatalok menekülnek a mezőgazdaságtól, vagy azoknak, akik szerint mostanában érlelődik az őrségváltás a nagyüzemi gazdaságokban. Lehet, hogy kevesebben vannak azok, akik a földműveléssel akarják kitölteni az életüket, mint tíz, vagy húsz évvel ezelőtt, de ezek a mostaniak mintha ma- kacsabbak, elszántabbak, ha- tározottabbak lennének. Meg akarják talán váltani egy kicsit a világot? Lehet. Próbálhatják, hiszen fiatalok. A legjobbakat el sem lehet képzelni ilyen szándék nélkül. Egy pillanatig sem botrán- kozom meg azon, hogy a mai fiatalokat a kapa és a kasza nem vonzza. Nem verejtékezve akarnak jól élni, ha nincs rá szükség, hanem a modern technika segítségével. ök már gépekben gondolkoznak és nem kézi szerszámokban. A gép többet is tud. Hát még egy képzett szakember irányításával! Ügy látszik, elég szép számban vannak fiatalok ma is, akik ilyenek akarnak lenni a holnap gazdaságaiban. G. Molnár Ferenc Zenei életművében epizód ugyan, a mély feledésbe merült adatot mégis érdemes kiemelni a múltból, mert érdekes képet ad a Magyarországról tizenhárom éves korában Párizsba került Liszt Ferencről, akit ,,csodaoroszl ánkölyök” — „lionceau prodige” — néven becéztek a francia főváros művészvilágában. A „Hasznos Mulatságok” című lapban, amely a Kultsár István kiadásában szerkesztett és megjelent „Hazai és Külföldi Tudósítások” című lap „toldaléka” volt, találkoztunk ezzel a néhány soros hírrel, (a lap 1825. évi 35-ik számában „külömbbfé- leségek” cím alatt: „Lisztnek el_ ső Opera muzsikája Párizsban. Ifjú hazánkfia, az ismeretes hangmüvész, egy ilyen nevű Operára készített Muzsikát Párizsban: ..Don Saneho ou le Chateau d’ amour”; az az: „Don Sancho, yagy a Szerelem vára” — s ezt ugyanott október 17-dikén adták elő a játékszínén először. Az Tljságnak ítéletei különböznek eránta; de abban közönségesen megegyeznek, hogy ha még nem remek-mű is ezen munka, de mégis egy tizenhárom eves művészre nézve igen nagy reménységet nyújt a jövendőre”. Bár Liszt Ferenc „első operáját” tizenhárom éves korában, írta, mégsem lett operaszerző belőle. Az opera, mint műfaj, azonban élete végéig szenvedélyesen érdekelte. Weimarban megtelepedve, mindenekelőtt operát akart írni, majd amikor ez — részben az ő személyében rejlő okok, részben Wagner óriási tekintélyének nyomasztó hatása alatt — meghiúsult, a szimfonikus zenére tért át. Ezúttal Fejér megyébe látogattak él a televíziósok, s a hét műsorában megkísérlik keresztmetszetét adni a megye társadalmi, gazdasági, kulturális életének. A Jelentés Magyarországról című adás a megye történelmi múltját, földrajzi adottságait is áttekinti, bemutatja az itt élő emberek életében bekövetkezett változásokat, s ennek során olyan szamokat és arányokat említ meg, amelyek az országban páratlanok. Csak példaként emelve ki: ebben a megyében a legmagasabb a nék foglalkoztatottsága. Interpelláció (Csütörtök, 19.1 Lokalizált fórum egy-egy ilyen, a megyék vezetőit kamera elé ültető műsor; miként ezúttal is a Fejér megyei párt- és állami tisztség- viselők válaszolnak „élőben” a nézők, a megye dolgozói kérdéseire. Néhány kérdést filmre vettek a televíziósok, néhányat pedig helyszínről tolmácsolnak a stúdióban helyet foglaló válaszadókhoz. FEL A FEJ.IELI (Szombat, 14.20) A magyar filmvígjátékso- rozat új darabja. 1954-ben készült a fasizmus utolsó és GiNéww, t WO. Julias 11» szombat^ a Jackson Cirkusz bohóca, Peti, akit Latabár Kálmán alakít. A bohózati elemekkel túlzsúfolt film arról próbál meggyőzni, hogy miként volt képes az embertelenség korszakában az erőszakkal megbirkózni a vándorcirkusz bohócának embersége. A filmnovellát Gáspár Margit, az ebből készült forgatókönyvet , Nóti Károly és Jelenet „A fekete bikinis lány” című angol bűnügyi film I. részéből. (A tv július 15-i műsorából.) Szász Péter írták. A rendező: Keleti Márton volt. Peti bohóc ellenfele a nyilasparancsnok, Müller testvér, akit Pongrácz Imre vxxx.xxxxxxxxxxxxxx.xxxxxxxxxxvvxxxxx Szabó László — Sólyom József: 2. Oanaris is, Hitler is amerikai újságokból értesült arról — négy hónappal a Pearl Harbour ellen intézett támadás után —, hogy súlyos csapás érte a náci katonai hírszerző szolgálatot az Egyesült Államokban. A NewYork-i és a többi amerikai nagyváros lapjai első oldalon, hatalmas címek alatt közölték, hogy az USA-ban szerteágazó náci kémhálózatot lepleztek le. Az FBI egyetlen éjszaka leforgása alatt összeszedte az Abwehr amerikai szervezetének tagjait. Lahousen lakonikus rövidséggel jegyezte be a naplójába: „Az Egyesült Államokból érkező jelentések szerint 31 ügynökünket tartóztatták le.” Az United Press és az Associated Press jelentéseiből is megtudhatták a berlini kémszolgálat főnökei a nagy „lebukást”, továbbá, hogy a kémszervezet felgöngyölítése egy kétkulacaoe nemet—afnerikal kém besúgása alapján történt. Az Abwehr amerikai hálózatának letartóztatásával tehát halálos csapás érte az amerikai náci kémszolgálatot. Érthető, ha a fasiszta Németország hatalmasai rendkívül kemény szavakkal illették Canarist és Lahou- sent az eseményekért. Az Abwehr — szerintük — megbocsáthatatlan bűnt követett el a kémszolgálatok íratlan törvényei ellen: megengedte, hogy leleplezzék, Hitlerek számára azért is nagy csapás volt ez, mert az egyesült államokbeli német kémhálózat leleplezése következtében megszakadtak az amúgy is laza diplomáciai kapcsolatok Németország és Washington között. Az USA és a náci Németország közötti viszony 1941 nyarán már rendkívül feszült volt, csaknem robbanó. Roosevelt két éven át egyre növelte az Angliának nyújtott amerikai segélyt, mire a német nagykövetet visszahívták az USA-ból, s helyén csak ügyvivő maradt, aki csupán formális kapcsolatokat tartott fönn Hull-lal, az USA akkori külügyminiszterével. A nácik nem akarták tovább bővíteni a frontokat, és óvakodtak minden olyan lépéstől, amely egy esetleges amerikai—német háborúba torkollna. Pedig az amerikai csapatok már megszállták Izlandot, és az Egyesült Államok hadiflottája feljött egészen az angol partokhoz. Mindezek hatására a náci Németország vezetői úgy határoztak, hogy semmi olyat nem tesznek, ami meggyorsíthatná az USA belépését a második világháborúba. Így aztán érthető az az izgalom vagy pánik, amit a német diplomácia köreiben az Abwehr egyesült államokbeli ügynökeinek a letartóztatása keltett. Tulajdonképpen Canaris és Lahousen sem tudta, mi történt. Pedig olyan kémeket, ügynököket vetettek be ez l\\\\\\\\\X\\\\\\\\\V\\\\\\\\\„\V\\V .V«* USA-ba, akikről rajtuk kívül úgyszólván alig tudott valaki. És most ennek az új szervezetnek az alapjait döntötte romba az FBI. Amikpr a tengernagy La- housennel együtt visszatért Berlinbe, gondosan áttanulmányozta az amerikai újságok híradásait és a washingtoni német nagykövetség eléggé homályos távirati jelentéseit. Mindketten nagy figyelemmel böngészték a letartóztatott ügynökök jegyzékét, s tapasztalniuk kellett, hogy a legmegbízhatóbb, legügyesebb embereik kerültek börtönbe. Lahousen, az AbWehr jól védett berlini központjában szinte kétségbeesve mutatott egy névre: Frederic Joubért Duquesme. Duque&ne, a náci kémszolgálat mintaképe, amerikai oszlopa, több mint 25 éve áll a német hírszerző szervezet szolgálatában. Canaris is, Lahousen is jól ismerték régi ügynöküket. Délafrikai állampolgár volt és már az angol—búr háború alatt az angolok elfogták kémkedés miatt, s ezért életfogytiglani fegyházra ítélték. A Bermudákra került, hogy ott töltse börtönéveit, de aztán valahogyan szabadlábra helyezték, és akkor amerikai és francia lapok tudósítója lett. Később a Távol- Keleten próbált szerencsét, majd az első világháború alatt — nevet változtatva — ausztráliai tisztnek adta ki magát, és a németek segítségével sikerült Londonba jutnia. (Folytat juhi
