Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

NAPIRENDEN: az ipartelepítés, iparfejlesztés helyzete és feladatai Heves megye vezeti! gazdasági ágazata az ipar MINT ARRÓL KORÁBBI LAPSZÁ­MUNKBAN BESZÁMOLTUNK: A MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA LEGUTÓBBI ÜLÉSÉN MEGTÁRGYALTA ÉS ELFOGADTA AZ „IPARFEJLESZTÉS HELYZETE ÉS FELADATAI MEGYÉNK­BEN” CÍMŰ JELENTÉST, AMELY SZÁ­MOT ADOTT A MEGYE IPARÁNAK A HARMADIK ÖTÉVES TERVBEN ELÉRT FŐBB EREDMÉNYEIRŐL, FEJLŐDÉSÉRŐL, ÉS MEGHATÁROZTA A TOVÁBBI FEJ­LESZTÉSSEL KAPCSOLATOS FELADATO­KAT. Kedvező strukturális változások Megyénk iparában az utóbbi években végbement fejlődésről mindennél többet mond, hogy a fejlődés üte­me meghaladta az országos átlagot, s eredményeivel az iparilag közepesen fejlett megyék sorába lépett. Mindezt hogyan sikerült elérni? Hol, miben találjuk a sikerek, az eredmények gyökereit? Mindenekelőtt abban a gazdaságpolitikában, amelyet pártunk, kormányunk öt év­vel ezelőtt dolgozott ki ha­zánk iparának fejlesztésére, s amelyből megyénk párt-, állami, gazdaságvezetői je­lölték ki, határozták meg a fejlesztést, a fejlődést bizto­sító feladatokat. Mi jellemzi megyénk ipa­rának fejlődését? Mindenek­előtt: a kedvező, gazdaságos, korszerű strukturális változá­sok. A mélyművelésű bá­nyászat visszafejlesztésével párhuzamosan fejlődött a külfejtés — visontai Tnorez bánya — az ércbányászat. (Gyöngyösoroszi, Recsk) Vi- sontán épül az ország leg­nagyobb energiatermelő üze­me, bővítették, korszerűsítet­ték a nagy gépipari báziso­kat (egri Finomszerelvény- gyár, Mátravidéki Fémmű­vek, MÁV gyöngyösi gyára, Izzó, VÖCSI.) Tetemes ösz- szegeket fordítottak a köny- nyű’-j’áz' élelmiszer-, az építő-, a feldolgozóipar fej­lesztésére. Korszerűsítették a termelést, s ami a másik pozitív határkő a fejlődés­ben: élve a gazdaságirányí­tási rendszer adta lehetősé­gekkel, valamennyi üzem áttért a szükségletre való termelésre. Fellendült a me­gye iparának exporttevé­kenysége, jelentősen emelke­dett a foglalkoztatottak szá­ma, bővült a termelés pro­filja, volumene. Mindezek eredménye: Heves megye vezető gazdasági ágazata az ipar lett. Több negatívuma is van azonban a megye iparának. Bár javult ugyan a szolgál­tatóipar tevékenysége, de még messze elmarad az igé­nyektől, még az országos át­lagtól is. Több üzem — fő­leg szövetkezeti, tanácsi — korszerűtlen, az elmúlt év­ben több iparágban stagnált a termelés. Nagyon sok üzem munkaerőhiánnyal küzd, ugyanakkor még ma is sok Heves megyében élő ingázik más megyék üzeme­ibe. Különösen az elmúlt évben óriási méreteket öltött a munkaerő-vándorlás, amely jelentős anyagi és erkölcsi károkat okozott. Van tehát mit korrigálni, van miből okulni, tanulni is. Az előrelépés útja: az intenzív fejlesztés Mint az elmondottak is bizonyítják: rendkívül biz­tató s gazdag az utóbbi öt esztendő eredménylistája. De vajon mit hoz a jövő? Mit ígér a negyedik ötéves terv megyénk iparának? A tervek, az elképzelések legalább annyira biztatóak, . s változatosak, mint az el­múlt évek eredményei. Valamennyi iparág tovább rendezi sorait, több nagy értékű beruházásra, rekon­strukcióra is sor kerül. A további fejlődés, az előrelé­pés útja — ahogyan a vég­rehajtó bizottság ülésének vitájában többen is elmon­dották — az intenzív fej­lesztés. Az üzemek, a ter­melés műszaki színvonalá­nak emelése, az eddiginél is okosabb, ésszerűbb gazdál­kodás. Természetesen, ahol a szükség úgy kívánja, és a feltételei is megvannak, ott a hagyományos iparfejlesz­tésre is sor kerül, mint pél­dául Hevesen, ahol az egri Finomszerelvénygyár létesít egy korszerű, modern gyár­egységet. De megyénk ipara már túl van azon a szinten, amikor a további fejlődést csak új ipari üzemek léte­sítésével lehetne biztosítani. A megye iparának inten­zív7 fejlesztésén kívül még egy véleményének adott hangot a végrehajtó bizott­ság: az országos mércével mérve is jelentős és figye­lemre méltó, hogy megyénk vezető gazdasági ágazata az ipar lett, de az ipar további fejlesztése nem veszélyeztet­heti a megye mezőgazdasá­gának tervszerű fejlődését, fejlesztését. Mert az ország, a megye lakossága Heves megye mezőgazdaságára ugyanúgy igényt tart, mint iparára. Koós József Szak mimkástaii ulók külföldi cfsereüdültetése A jövő héten útra kelnek az idén külföldön üdülő szakmunkástanulók első cso­portjai. Kedden az ország különböző helységeiből és kező 50 fiatal találkozik Bu­dapesten, ahonnan Tallinba, illetve Groznijba utaznak a szakmunkástanulók, akik egész évi jó munkával, lel­kiismeretes tanulással, ta­nulmányi versenyeken szer­zett előkelő helyezésekkel érdemelték ki a 15 napos külföldi üdülést. A további csoportokat Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország és az NDK látja vendégül. Viszonzásul ezekből az or­szágokból érkeznek fiatalok a siófoki szakmunkástanuló­üdülőben július 24-én meg­nyíló nemzetközi táborba. A hazaiakkal együtt összesen mintegy 400 részvevőre szá­mítanak. Az idén először al­kalmuk nyílik a külföldi szakmunkástanulóknak arra is, hogy a magyar fővároson és a Balatonon kívül — egyebek között — Egerrel és a Duna-kanyarral is meg­ismerkedjenek. Árvíz után Most, hogy túl vagyunk minden idők legnagyobb ár­hullámán a Tiszán és mel­lékfolyóin, felszabadultan ér­tékelhetjük a végzett hősies munkát. Higgadt fejjel szám­ba vehetjük a kárt, a véde­kezés költségeit, s minden figyelmet és erőt a helyre- állításra. a kár, a többletki­adás pótlásá­ra összponto­síthatunk. Az előzetes fel­mérések és a becslések sze­rint az árvíz­károk, a vé­dekezés költ­ségeinek ösz- szege mintegy 3,3 milliárd forint. Ennek túlnyomó többsége a megfékezhe- tetlen víz ál­tal elpusztí­tott érték, lé­tesítmény, ter­méskiesés. Pedig a Ti- sza-völgy 3 millió hold- nyi 'fenyege­tett árterüle­tének csupán 3 százalékát, 90 ezer hol­dat kerített hatalmába a szennyes ára­dat. A többi 97 százalék — köztük Makó, Szeged, Hód­mezővásárhely — megvédé­se, az át- és visszatelepíté­sek költsége valószínűleg nem haladja meg a félmil- liárd forintot. Több mint kétmilliárd fo­rintba kerül viszont a meg­semmisült 5500 lakóház új­jáépítése, a 4000 sérült lakó­épület helyreállítása, a mint­egy 29 ezer állati férőhely pótlása, a közlekedési és hír­közlési létesítmények rendbe hozása. Az sem csekélység, hogy az ár-, bel- és fakadó- vizek nyomán az ország me­zőgazdasági termőterületének 6 százalékáról termést egyál­talán nem. vagy csak igen silány értékben takarítha­tunk be. De a kár .sokszoros lehetett volna, ha ifiem elég eredményes és hatékony a védekezés, ha az utóbbi évek­ben nem költünk milliókat a gátépítésekre. A nehéz napok hosszú idő­szakra szóló tanulságait le­vonják majd az országgyű­lésben, ahol még az idén megvitatják a kormány víz­gazdálkodás-fejlesztési kon­cepcióját, az árvízvédelem nagyarányú, korszerű fejlesz­tésének programját. Rövi- debb távú, 1970. évi feladat: a helyreállítás, a károk, a veszteségek pótlása. S ez már nem is tízezreket érint csu­pán, mint a védekezés, ha­nem milliókat. Mert nem­csak az árvízkárosultakat kell fedél alá juttatni még a tél beállta előtt, hanem a népgazdaság valamennyi ágában, minden vállalatnál, intézménynél olyan többlet­erőforrásokat, tartalékokat szükséges feltárni, amelyek az új helyzetben, a többlet- kiadások ellenére is lehetővé teszik az 1970-es fejlesztési s életszínvonal-emelési célki­tűzések teljes végrehajtását. Felismerték ezt széles kör­ben. A lakosság, a társadal­mi szervezetek, a vállalatok pénzt és anyagi eszközöket ajánlottak fel. Társadalmi mozgalom bontakozik ki az 1970. évi tervezett nemzeti jövedelem egyszázalékos túl­teljesítéséért. Ez az egy szá­zalék — mintegy 3 milliárd forintnyi többletjövedelem — a lakosság és a közületek felajánlásaival együtt — kel­lő fedezetet teremthet a veszteségek pótlására. Ám a nemzeti jövedelem terven felüli egyszázalékos növelése nem könnyű fel­adat. Nem szabad például összetéveszteni a termelési előirányzatok egyszázalékos túlteljesítésével. Már csak azért sem, mert a többletter­melésnek csupán a töredéke válik tiszta jövedelemmé, nagyobb része a bér, az anyag stb., költségeit növeli. A termelésnövelés lehetősé­gei egyébként is korlátozot­tak. Csak kárt okozna, csu­pán a munkabér-, az anyag- stb., kiadásokat növelné — tehát levonást jelentene a nemzeti jövedelembői és nem gyarapítaná azt —, ha a terv mechanikus túlteljesítésével a felesleges készleteket nö­velnénk. A termelés növelésére csak szórványosan van reális le­hetőség. Igaz, például több építőanyagra, vagy más ke­(M TI-foto — Mező Sándor) resett és gyakran hiányzó cikkre lenne szükség. Csak­hogy ezek termelése kapaci­táshiány miatt nem növel­hető a kívánatos mértékben. Minden munkahelyen terven felül gyarapíthatják viszont a nemzeti jövedelmet taka­rékossággal, a termelési költ­ségek csökkentésével, a mi­nőség javításával, termelé­kenyebb munkával, a kor­szerűbb, jövedelmezőbb ter­mékek részarányának növe­lésével. Sok vállalatnál, üzemben, amikor az árvíz- veszély nehéz napjaiban fe­lülvizsgálták a felszabadulás 25. évfordulójára, illetve a párt X. kongresszusára tett vállalásaikat és újabb fela­jánlásokat tettek, helyesen, e minőségi követelmények további növelését határozták el. A nemzeti jövedelem 5,5 százalékos növekedését irá­nyozza elő az 1970. évi nép- gazdasági terv. Ennek telje­sítése önmagában is kemény, megfeszített munkát kíván. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalatok, szövetkezetek idei lendülete­sen indult termelését kisebb- nagyobb mértékben fékezte az árvíz nyomán támadt szállítóeszköz-hiány. Minde­nekelőtt ezeket a lemaradá­sokat és veszteségeket szük­séges pótolná. Nem vagyunk gazdag or­szág, anyagi-pénzügyi tarta­lékaink is végesek. Feladata­ink nagyok, átmenetileg sem lenne jó szocialista építő­munkánk gyorsuló ütemét, az életszínvonal emelését visszafogni, fékezni. Az idei népgazdasági terv egyebek közt 70 ezer új lakás felépí­tésével számol. Épüljön fel valamennyi, miközben hely­reállítják az elpusztult 5500 lakóházat és kijavítják a megsérült 54 000-et. Ehhez azonban mindannyiunknak többet és főleg ésszerűbben, jobban kell dolgoznunk. Kovács József Szűcs Viktor, tunyogmatolcsi nyugdíjas postás kétszobás lakást épített saját erejéből. Az árvíz Idején a ház alapja és falai álltak. Azóta tető alá került az új ház. AX^SSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SS/S/'SSSS*rr/SSSSSS/SS/S/SSSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS'*ACSSSSSSSS//SS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS;V'S/S/SSS/SSS/SSSSsSS/SSSSS//SS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSy*r Vélemények, levelek „V harag rossz tanácsadó Vagyától! is" elinti eikkünkköz A TÖRTÉNET sok olva­sónk előtt ismeretes, de akik nem olvasták lapunk június 21-i számában az említett cikket, röviden summázzuk a történteket: A nagyúti Üj Élet Tsz vezetősége 1970. június 1-i ülésén még azna­pi hatállyal felmentette Pa- lásthy Szilveszter főmezö- gazdászt hét éve viselt be­osztásából, egyben hozzájá­rult ahhoz, hogy mint gya­logmunkás dolgozhasson ez­után a tsz-ben. Már ezen a délutánon sem tartottak igényt a munkájára és fel­szólították, hogy feleségével és apró gyermekével együtt hagyja el szolgálati lakását. A rögtöni elbocsátás indo­ka; még nincs meg a felső­fokú képesítése (ilyen kép­zettsége persze a szövetke­zet egyik vezetőjének sincs, Palásthy viszont megkezdte felsőfokú tanulmányait). Ennek a módszernek tart­hatatlanságát, embertelensé­gét tettük szóvá, megvilá­gítva némely eseményt, amelyből érződött, hogy nem ez az elbocsátás igazi indo­ka. Az elbocsátást megelő­ző napokban ugyanis a fő­mezőgazdász bejelentett egv szabálytalanságot, amelyet zokon vettek a szövetkezet vezetői. Azóta több levél és hozzá­szólás érkezett a szerkesztő­ségbe. megerősítve azokat a következtetéseket, amelyeket ez ügyben levontunk, s amellyel a szövetkeret elnö- fce és párttitkára máig sem ért egyet. Nézetük szerint ugyanis az ilyen írások a vezetőket já­ratják le, nem pedig az ál­taluk alkalmazott helytelen módszereket. Ez alapvető tévedés .. .1 AZ IS FÉLREÉRTÉSRE vall, hogy mi akarnánk Ítél­kezni abban: a főagronómus vagy az elnök maradjon a közös gazdaság élén. Ez a vezetőség és a tagság dolga, a szövetkezet belügye. Sőt! Jogilag sem támadhatjuk az említett döntést, mert gon­dosan ügyeltek arra, hogy formailag minden stimmel­jen az elbocsátás körül. Amit mi szóvá tettünk; Csomós Dezső elnökre, Sza- lóki István párttitlúírra nem­csak a szövetkezeti törvény előírásai — de miután párt­tagok — a kommunista em­beri, erkölcsi normák betar­tása is kötelező. Ez a köte­lezettség pedig nem enged­het meg ilyen módszereket a hibát szóvá tevő. hét éve velük dolgozó vezetőtárs ese­tében. Más esetében sem — leg­alábbis anélkül, hogy társa­dalmunkban el ne ítéljék az így ítélkezőket. Ez nemcsak a mi vélemé­nyünk. hanem olvasóinké is, akik — a nagy úti veze­tőkkel ellentétben — jól megérezték, hogy az ilyen módszerek hova vezetnek. Egyik ifjú levélírónk az­zal a szabadkozással kezdje sorait, hogy még nincs 18 éves, de reméli, hogy azért ki lehet állnia az igazság mellett. Mint soraiból ol­vashatjuk, a főagronómus ügyében nekünk ad igazat és véleménye szerint még sokan a faluban, csak nem mernek az elnök ellen szól­ni — summázta véleményét és felsorolja, hogy maga és szülei milyen tapasztalatok után szűrték le ezt a követ­keztetést. A MEGYE MÁSIK részé­ből jött levélben már kemé­nyebben fogalmaz Tankó Andor, mint a nagyúti diák­lány — ugyancsak a mód­szert elítélve. — Olvastam a cikket a vasárnapi Népújságban a nagyúti főmezőgazdásszal kapcsolatban. Sajnos, nem ritka az ilyen eset, hogy a becsületes embert marasztal­ják el, vagy teszik lehetet­lenné, sokszor egy egész életre, mert feljelentést tett, vagy nem nézi el a szabály­talanságokat. A feljelentet­tek védik egymást... s nagy hiba, hogy az „atyais- tenekkel” szemben nem lép­nek fel a törvény szigorá­val. Ezek a rossz példák pe­dig ragadósak ... nem lehet­ne megengedni, hogy 1 mentsék őket, vagy j buktassak.” Szeretném remélni, hogy levélírónk aggodalma ez esetben nem válik valóra, bár nem könnyű rádöbben­teni hatalmi tévhitben lévő vezetőket, hogy milyen kárt okoznak környezetükben a meg nem engedhető módsze- rk alkalmazásával. A noszvaji levélíró után ezért újból nagyúti véle­ményt idéznénk, ezúttal egy pedagógust: Egy családot máról holnapra utcára dob­ni... ilyet valóoan nem te­het senki sem Nagyúton, sem máshol. Mint pedagó­gus, szeretném továbbra is hirdetni a felnövekvő nem­zedéknek: nálunk a kiskirá­lyok uralma lejárt, az em­ber értékét nem gazdag­sága, hatalma, hanem a munkája, közösségért hozott áldozata határozza meg.” Abban a légkörben nem lesz könnyű ennek hirdeté­se és megvalósulása, hiszen a megbírált vezetők a hibát mindenki másban, csak sa­ját magukban nem keresik. Felidézik például levelük­ben, hogy a főmezőgazdász­nak is voltak melléfogásai. A traktorosokat, akik — jó fél évtizede — nem vállal­ták az esti pluszmunkát, másnap a tanácsházára ren­delték be „kihallgatásra’'. Ez is helytelen módszer volt. de ez sem adhat felmentést a most történt anlihumánus döntésre és olyan légkör ki­alakítására, amelyről a le­vélírók is szóltak. Jól meg­világítja ezt a nagyúti klub­könyvtárostól kapott levél is, amelynek befejező sorai így hangzanak: Ha levelem megjelenik az újságban, el vágyók készülve a legrdtz- szabbakra. De velem történ­jen is bármi, ha hozzá tudok járulni egy kicsivel is, hogy ilyen esetek meg ne ismét­lődjenek, hogy az emberek nyugodtan élhessnek, akkor azt mondom: érdemes tollal, szóval, szívvel, értelemmel védeni szocialista törvé­nyeinket, erkölcseinket...” S amit még beszélgeté­sünkkor hozzátett: védeni az embert, a családot, lehe­tőséget adni nekik az élet újrakezdéséhez valahol más­hol, ahol nem ilyen bánás­mód vár rájuk. SZOMORÚ, HOGY az em­berséges bánásmód alapvető tételeire éppen olyan régi vezetőket kell emlékeztetni, mint a nagyúti elnök és a módszereivel egyetértő töb­bi tisztségviselő, akik — le­velük szerint — most is „jo­gosnak” tartják az ilyen el­járást. Pedig ez nem jogi kérdés; emberség dolga, vagy annak megcsúfolása. Nagy kár, hogy az említett vezetők ezt nem értették meg, pedig rajtuk kívül ezt mindenki jól érzékelte, aki eddig hoz­zászólt a Nagyúton történ­tekbe«... Építkezők figyelem! Megnyitotta homokbányá­ját a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz, az Egri út csókás! bejárójánál. Homokkiadás a bányában munkanapokon 8—16'óráig. Egy köbméter ára: 20,— Ft. Befizetés a tsz-irodában. Mátrai út 2. szám alatt. 1970. július 5., vas áru a#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom