Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

A dal poroszlói nagykövete ##• Kevés embernek kell kü­lön bemutatni Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerzőt, SZOT-díjas karnagyot. Ele­gendő, ha annyit tesznek a neve után: ő volt a „Röpülj páva” műsorvezetője. E műsor közben derült ki, hogy földiák poroszlói szüle­tésű es hű ápolója, propa­gálója nemcsak a Tisza men­ti.' de az egész Heves megyei népdalkincsnek. régi ha- gyományoknak, szokásoknak. Sűrű elfoglaltsága mellett időt szakított néhány perces beszélgetésre, mielőtt haza- liVdult volna a gátakat fenye­gető Tisza mentére... éne­kelni. ■ .'.igen, énekelni .. 1 Altkor zajlott a Tiszával egy idő­• • (Foto: Magyar László) vészegyüttes tagjait is meg­On mennyit költ kultúrára? í bén a tiszai napok esemény- sorozata, s ne tudta volna kihagyni ezt az eseményt. Mint mondotta, az ember kíván ja a dalt, még a leg­nehezebb időkben is. A dal: legyen a munkáé, harcé, örö- ! mé. bánaté, összefogja, köze- ; lebb hozza az embereket. A ma embere sokszor és gyakran indokolatlanul ..el­idegenedik” egymástól. A dal, a népdal diplomatája — aki : nemcsak nemzedékeket, de f'ruás és más ízlésű, felfogású I embereket hozott közelebb ' egymáshoz az együtténeklés élrnényével — jókedvűen optimista. Öröme telt benne és nem­csak az övé, hanem a tévő- nézők és népdalszerető mil­lióké is. amikor a színházak tartózkodó közönségét sike­rült megénekeltetnie a Rö­pülj páva vetélkedő szüne­teiben, vagy a zsűri dönté­sére várva, s azóta is bár­hol, bármikor, hu módja adó­dott rá. EgyüU énekelni.. ez az ő hitvallása, és „diplomáciai küldetése”. Családja, édes­apja faluszerte ismert dalos- kedvűi volt, de ő már tuda­tos felsőfokon és mégis po­roszlói egyszerűséggel tud dalt fakasztani városon, fa­lun, hivatásos kórusból, vagy alkalmi énekkarból, földmű­vesből. munkásból, diákból, katonából, öregből, fiatalból... Az ostorasiak — mint mondják —, sohasem iélejtik el azt a vasárnap délutánt, amikor Vass Lajos ellátoga­tott hozzájuk a Vasas Mű­vészegyüttes tagjaivaL Jövetelük híre Novajra is eljutott és néhány órán be­lül kész volt az elhatározás: nem lesz semmiféle hivatalos fogadtatás, ünneplés — Vass Lajost és a művészegyüttest a két falu énekszerető asszo­nyai, ferfiai látják vendégül. Sütötték a pogácsákat és „más „borkorcsolyát”, a fér- . fiák a legjobb óbort rejtő hordókba eresztették a lopót és így féltarisznyazva men­tek a „fogadásra”. Jöttek az emberek autó­■ vál, motorral, gyalog és sze­kéren. két faluból együtt énekelni... Kezdték a palóc­' dalokkal; Ködellik a Mátra, eső akar lenni... aztán jött í a Vidróczki híres nyájáról szpló nóta, meg a többi fel­vidéki dal. Együtt énekelt a nyolcvan tagú kórus, meg a ■ két falu apraja-nagyja. Éne­kéit. .. örült és búsongott, ahogy a nóta hozta. Zengett í az ostorosi völgy és a domb- ; oldali alkalmi szabadtéri t „színpadon” a hetykebaju- szos, deres hajú karmesterre • figyelt mindenki; Vass Lajos vezényelt. Vezényelt! Ének­re hívta az embereket, a dal örömének kóstolására, élve- j /etére. Ő adta meg az alap- hangot.. 1 Mint beszélgetésünkkor ( mondotta: egyik kedves em­léke ez a kötetlen, nagy énékles. Nemcsak neki volt ez nagy élmény; nemcsak a két falu nótazni egybegyűlt népének, de a Vasas Mű­Julius i, nasíimtsm ragadta ez a népi ha­gyományokhoz, régi dalokhoz való ragaszkodás. Amikor a dal úgy hozta, bizony a ő szemük is könnybe borult. Alig akarták hinni, hogy ilyen még létezik az atom­korban; a népdal poroszlói .,nagykövete” tiszteletére két falu apraja-nagyja félretesz minden vasárnapi tennivalót, és összejön énekelni. A vendéglátás is felejthe­tetlen volt — a „nagykövet” és a fővárosi művészek szá­mára is. A szünetekben csa­ládias hangulatban, fogyasz­tották az asszonyok sütöttél és az ostorosi, novaji hegy- le vét, amitől aztán újabb dalok fakadtak. Az ő kedvéért gyűltek ösz- sze az ostorosi, novaji szá­zak? Igen is, meg nem is... Ép­pen abban van az ő „diplo­máciája”, — amely a népdal nagykövetévé avatta —, hogy tudják: ahol megjelenik, ott attól a pillanattól a dal az úr. Sikere, népszerűsége csú­csát nálunk a Röpülj páva óta az 5. palócnapon érte el, ahol nemcsak a földinek ki­járó tisztelettel, de olyan emberként fogadták, akivel mái- korábban is jót dalol­tak. Nemcsak az alkalomsze­rű „hangversenyeken”, fő­próbákon, de ott az ünnep­ségén. is. S akivel az ember jóked­vűen együtt dalol, azt szívé­hez közelállónak, barátjának tartja. így vagyunk Vass Lajossal is. S ő hogyan vélekedik ró­lunk, földijeiről? — Mostanában úgy hozta a sors, hogy a szokottnál töb­bet jártam a megyében es útba ejtettem Hevest, ha a szomszédban jártam is. Mi vonz erre a tájra mostaná­ban? Számomra is meglepő az a kedves fogadtatás, ra­gaszkodás, amelyet a palóc­napon és előtte is tapasztal­tam. Imponáló, hogy milyen gonddal gyűjtik, védik ezen a tájon a népművészet ér­tékeit és mennyire szeretik a dalt. S milyen szép dalok teremnek.... A „Csuhaj, nem bánnám, ha holnap lenne va­sárnap” kezdetű népdal új­szerűén hatott rám is, de fő­leg az, amilyen kedvvel éne­kelik. Hallottam, hogy fél­ve reménykedtek nyolcszáz -ágit. itómaa b&tzehozasetban és amikor összegyűltek az énekesek, másfél ezernél többen voltak, mert többen nem fértek. Ez nagyon jól­esett ... és a kedves aján­dékok is. amelyeket a sas­váriak, tályaiak és más fa­lubeliek adtak és ahogy jó ismerősként köszöntek rám, akárhol is találkoztunk. — A legközelebbi találko­zóra, amikor újból dalra hívja a megyebelieket, mit szeretne kérni tőlünk? — Ne szégyelljen senki népdalt' énekelni... Az en intésem nemcsak a hivatásos énekeseknek szól, kapcsolód­jon be mindenki, aki örö­mét vagy búját dalban sze­reti kifejezni... Megfogadjuk a tanácsot... Kovács Endre Arthur Roseborough, az OSS francia részlegének ve­zetője tudta, hogy Murphy reményei nem alaptalanok. A Szahara közepén, egy vasbetonból épült pokolban tartották fogva a franciák mindazokat az embereket, akiket a Giraud-kormány bűnösnek minősített. Beton- priecseken. szűk cellákban •tengették az életüket, napon­ta egy tányér levesnek neve­zett moslékot kaptak. A nap­pali forróságban szinte ég­tek a falak, a priccsek. éj­szaka viszont meg lehetett fagyni. Takarót nem kaptak a foglyok, és naponta fél po­hár vizet osztottak ki közöl­tük. Ebben a koncentrációs táborban a köztársaságért harcoló spanyol hazafiak százai és az áruló Viehy- kormány ellen küzdő fran­ciák ezrei szenvedtek. Itt tartották azonban fogva a francia titkosszolgálat kezé­ü turisztikai adatok jelzik: a televízió lassan, de bizto­san egyeduralomra tör. Ha­zabűvöli az embereket. Emiatt észrevehetően csök­kent a mozi- és színházláto­gatók száma. Érdekes jelen­ség, hogy a kiadott könyvek példányszámával párhuza­mosan nem gyarapszik az olvasói létszám sem . Mindezek csak általános érvényű tények. Ha azonban egyenként, korosztályonként, rétegenként kutatjuk a/ összetevőket, egyéo motívu­mokra is fény derül. Ezért kérdezte az újságíró — üzemi munkásoktól, alkal­mazottaktól: — Ön mennyit költ kul­túrára? A FIATAL MUNKÁS: Duiéba János még csak 19 eves. Két éve dolgozik a mátraderecskei téglagyárban. Apja szakmáját követte. Se­gédmunkásként kezdte, s most mint gépkezelő dolgo­zik. — Mennyit keres? — A havi átlag 1709 és 2000 forint között. — Mozira mennyit költ? — Hetente egyszer, vasár­naponként S forintot. — Nem igényel több fil­met? — Nálunk hét közben csak szerdán yan vetítés. Akkor általában nem érek rá. Egyébként van tévénk. Elég, amit ott látok. Válogatás nélkül mindent megnézek, amit adnak. — Könyveket vásárol? — Nem, a községi könyv­tárból szoktam hozni, első­sorban matematikai és ké­miai tárgyú műveket. — A szépirodalom? Látok elég tévéjátékot, filmet. Ennyivel megelég­szem. Véleményem szerint a televízió havi ötven fo­rintért hazahozza a világot. — Színilázban hányszor volt életében? — Háromszor. Utoljára a János vitézt láttam. Annak van már két éve is. — Nem vágyik többre? Ezek szervezett színház­látogatások voltak. Egyéni­leg be se juthatnék. Egy­részt, mert sokba kerül — s a pénz kell öltözködésre — másrészt, mert az utolsó busz délután ötkor jön Eger­ből. — Hazai, külföldi túrák? — Most még másra keli u pénz. Az is kielégít, ha a re került külföldieket is, mindenekelőtt a németeket, olaszokat, magyarokat, ..akik a fasizmus elől szöktek Fran­ciaországba, hogy ott: életü­ket a nácizmus elleni harc­nak szenteljék'. Az OSS fran­cia irodája vezetőjének nem sikerült a royalista csoportot megmenteni. — Nincsen jobb dolgod itt. Afrikában, mint ezekkel a nyomorult zsidókkal és kom­munistákkal törődni? — kérdezte felháborodva Mur­phy. — Ezek az emberek a mi ügynökeink, voltak és Ame­rika érdekében tették életü­ket kockára. Nem az ő sza­badságukról, hanem a mi becsületünkről van most szó! — érvelt Arthur Rose­borough. Hiába magyarázta, hogy a csoport tagjai valamennyien keresztények és egyetlen kommunista sincs közöttük A tagtöbben közülük régi. környéket megismerem va­sárnaponként, amikor csu- patommal meccsekre járok. AZ IDŐS MUNKÁS: Horváth János 57 eves Huszonegy eve dolgozik a mátraderecskei téglagyár­ban. Felesége háztartásbeli. Gyerek nincs. Mim párt ve­zetőségi tag. aktívan részi vesz az üzem mozgalmi éle­iében. Havonta 2300 forinté; keres. — Milyen könyveket ol vas? — Elsősorban politikai, ideológiai vonatkozásúakat. Könyvvásárlásra évi. 250— 300 forintot költők. — Újságok? — Csak a megyei lap jár: megtalálok benne mindent, amit tudni kell a nagyvilág eseményeiről, s emellett — számomra ez a lényeges — értesülök sa jat megyén: ügyeiről, eseményeiről. —■ A szépirodalom vonzza? — Különösképp nem érde­kel. Nekünk ugyan nincs té­vénk, mert a feleségem nem kedveli. Azért átjárok a szomszédba, s ha valamilyen érdekesebb, háborús témájú film megy, megnézem. Ma­gam is átéltem, érdekel, hogy mint látják. — Színházra mit költ évente? — Csoportosan járunk Egerbe, évente általában öt- ször-hatszor. Ez alkalman­ként — a buszköltséggel együtt — 32 forintot jelent. — Melyik rádióműsor vonzza leginkább? — A népzene. — A legutóbb látott szín­házi előadás címe vagy té­mája? — Nem emlékszem ponto­san rá. A VIDÉKI GÉPÍRÓNŐ: Molnár Ilona 21 éves. Ko­rábban a mátraderecskei tsz­zott a szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertje: a tóban kibontották kecses szirmaikat a sárga virágú tündérrózsák. Teljes színpompába öltözött a nagy rózsákért is. nagy francia családok nevét és címét viselik. — Mit változtatna a ténye­ken, ha valóban zsidók és kommunisták lennének?' Azért tették kockára az éle­tüket, a családjuk életét és vagyonukat, hogy Amerika felszabadíthassa Franciaor­szágot. Miértünk harcoltak és adósaik voltunk, adósaik is maradtunk. — Fütyülök az ilyen adós­ságra! Szükségünk volt rá­juk, elvégezték a dolgukat és ezzel kész. Washingtonból azt a parancsot kaptam, hogy szabaduljunk meg az ilyen nyughatatlan alakoktól. Nekem kényelmesebb, ha a franciák pusztítják el a sa­ját embereiket. Mert ezek ott, a Szaharában elpusztul­nak, erre mérget vehetsz! Robert Murphynak igaza volt: a csoport egyetlen tag­ja sem hagyta el élve a sza- iiarai koncentrációi tábort. Amikor azonban az FBI így hagyta elpusztulni a legjobb francia hazafiakat, mindent megtett Charles Bedeaux megmentéséért. Az amerikai állampolgárságú Bedeaux-t az egész világ a siettetés ki­rályának ismerte. Az ő agyában született meg az a rendszer, amelynek segítsé­gével az ipari üzemek a le­hető legtöbb munkát présel­ték ki munkásaikból a lehe­tő legkevesebb fizetésért. Bedeaux rendszere hírhedtté vált az egész világon. Nem csupán a szakszervezetek és a legkülönbözőbb munkás­szövetségek, szervezetek, egyesületek ítélték el. ha­nem az emberi jó érzésre, tisztességre, valamit is adó üzemvezetők is. Nem vélet­len, hogy Bedeaux rendsze­rét a legkövetkezetesebben Hitler Németországa valósí­totta rr.at ben dolgozott gépíróitokén!;. Havi 1350 forintot keres, a szüleinél lakik. Egerbe jár a közgazdasági technikum le­velező tagozatára. Évenként kétszer-háromszor jut A. színházba. Moziba inkább Egerben szeret járni; — >1 kulturált környezet is számít — mondja. — Hány forintot áldoz könyvekre? — Károm-négy száz forin­tot évente. Volt azért mar ezer forint is. Elsősorban a sorozatokat kedvelem. — Kedvencei? — Egy számít csak: mond­jon valamit, nekem szólói a könyv. Különösen vonzo- dom. a versekhez, két éve járt nálunk Váci Mihály. bemutat leozasu keltette fel bennem az érdeklődést a lí­ra iránt. o o o A részleges vélegvizsgáló- dásból messzemenő követ­keztetéseket felszínesseg lenne kreálni. Bizonyos jel­zésekre azért, nem érdekte­len figyelni. Mindinkább monopolhelyzetbe kerül a televízió, ezért kellene töb­bet foglalkozni ízlés- és köz- véleményformáló szerepé­vel. Nem örvendetes jelen­ség az. hogy egyre kevesebb forint jut könyvekre, kultú­rára, s épp ott, ahol légi i- kább szükség lenne ízlésest- szoló hatására. Az is nega­tív jelenség, hogy a megye- székhelytől távol eső falvak, lakói közlekedési nehézségek miatt nem tudnak Egerbe színházba jönni. Fokozni kel­lene a könyvtári propaganda minőségi színvonalát, mer; csak így lehet kitartó, újabb olvasókat szerezni. Mindezek csak jelzések.. Figyelmeztetők... A világhírű arborétumban, a szegedi szabadtéri játékok időszakára rendbe hozzák a belvizek által okozott káro­kat. A víz az idén ugyanis húsz—harminc éves fákat is tönkretett. Bedeaux lelkes tengely ba­rát volt, s ennek egyszerű magyarázata: úgy gondolta, hogy a nácik nyerik meg a háborút. Ezért vállalta, hogy közbenjáró legyen a Gestapo és különböző francia csopor­tok között. Az egyik ilyen csoport vezetője Jacques Le Maigre-Dubrenil volt. akit később Robert Murphy segí­tett az ideiglenes Giraud- kormány belügyminiszteri székébe Algírban. A másik csoport vezetője Jean Riga- ud. egy megrögzött morii- nista, aki a partraszállás után Giraud rendőrfőnöke lett. Bedeaux azonban nem­csak ilyen figurákkal terem­tett a nácik számára közvet­len kapcsolatot, hanem a legnagyobb francia ipari és pénzérdekeltségek csoport­jaival is. így például a Co- mité des Forges-zsal, a leg­nagyobb francia hadianyag részvénytársasággal, továbbá a Banque dTndochine-nel, a Banque Worms-sal is. Még a háború kellős köze­pén Bedeaux zseniális tervet nyújtott át a németeknek. Javasolta, hogy fektessenek le a Szaharán keresztül egy Dakartól Oránig húzódó csővezetéket, és nagy meny- nyiségű. olcsó növényolajat juttassanak ezen az úton a Vichy-féle Francia-Nyugat- Aírikából a zsírszegény hit­leri birodalomba. Ez a terv lehetővé tette, hogy a né­metek a Vichy-kormány se­gítségével kijátszók az an­gol—amerikai blokádot. Ezért és más hasonló stra­tégiai szolgálatokért Be­deaux különleges engedélye­ket kapott a náci Wehr­macht főparancsnokságától. A tengely által ellenőrzött Afrikában és Európában oda utazott, ahová csak akar* (FolytatjuktA •SSSS-fSSjrSf/SSSSSSjrSSySSSSSSSSSSSSSSJSSSJJ-s rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S. * '/////////////Z. Szabó László — Sólyom József: Pécsi István Virágpompában a szegedi botanikus kert Nyári virágpómpába ölte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom