Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-30 / 177. szám

r Az üzemek, vállalatok, in­tézmények ezekben a hetek­ben döntenek arról, hogy az új tanévre hány társadalmi ösztöndíjat hirdetnek meg. Az elmúlt években — így az 1969—70-es tanévben is — rohamosan csökkent a tár­sadalmi ösztöndíjasok szá­ma, holott az új rendelet a korábbinál kedvezőbb felté­teleket biztosít. Mi ennek az oka? — erről érdeklődött a Művelődésügyi Minisztérium­ban az MTI munkatársa. — Az ösztöndíj-rendszer­nek ezt a formáját az 1959— 60-as tanévben alkalmazták először. Korábbi népszerűsé­gére jellemző, hogy az 1964— 65-ös tanévig bezárólag már a hallgatóknak mintegy 22 százaléka, csaknem 11 000 egyetemista részesült társa­dalmi ösztöndíjban. Ezután Adjunktus az orgonánál OOOQ Emeleti „'birodalmában" mindjárt a néhány nap előt­ti sztorit idézte: _ Tanári pályám legkel­lemesebb emlékei 21 éves koromból fakadnak. Akkor is levelezősöket, jó zenei ér­zékű tanítókat képeztem. Közülük nem is egy apám lehetett volna. Tekintetük­ből sugárzott: fiatal tanár­k ént is nyújtottam nekik va­lamit. Pedagógus számara ez. a legrangosabb méltatás. Ma is úgy írok jegyzetet, hogy közben főiskolás tanítványa­im látom: nekik, hozzájuk szólót akarok írni. Nem té­teles, rideg anyagot, hanem a zene lényegét sejtető gon­dolatsorokat ... Eddig három jegyzete je­lent meg. A negyedik — a zenetörténeti — is hamaro­san diákjai kezébe kerül... Miéit csökken a társadalmi ösztöndíjasok száma? kezdődött az „apadás”, amely ma is tart. Jelenleg a hall­gatóknak alig több mint 12 százaléka köt szerződést. Az idén már csupán 2700 vég­zős hallgató volt társadalmi ösztöndíjas, és a jelek sze­rint a következő évfolyamok­ban ez az arány tovább rom­lik. — Legkevesebb a társa­dalmi ösztöndíjas a pedagó­gusjelöltek között: mindössze 317, azaz az újonnan vég­zett tanároknak, tanítóknak, óvónőknek alig több mint egytizede. A most diplomá­zott új doktorok közül csu­pán 163-an kötöttek előre szerződést, a végzettek 12— 13 százaléka. A frissen ál­lamvizsgázott közgazdászok­nak is csupán mintegy ne­gyede élt a társadalmi ösz­töndíj adta lehetőséggel. Leg­jobb a helyzet a műegyete­meken: az itt végzett mér­nököknek csaknem fele tár­sadalmi ösztöndíjasként he­lyezkedett el. — A társadalmi ösztöndíj- rendszer népszerűségének csökkenésében a tapasztala­tok szerint közrejátszik, hogy az ösztöndíjat a vállalatok­nak a részesedési alapból kell fizetniük, az új diplo­mást pedig a béralapból. Te­hát inkább élnek a „fizetés­csábítás” eszközével, ha új szakemberre van szükségük, a béralap ugyanis kevésbé érzékeny pontjuk. Sajnos, az is elég gyakori, hogy isme­retségek, kapcsolatok befo­lyásolják az ösztöndíjra vo­natkozó vállalati döntéseket. Az sem ritka, hogy a mun­kahelyek összeállított „Igény­listáikat” átküldik az egyete­mekre és ezzel a maguk ré­széről elintézettnek vélik az utánpótlás ügyét. Pedig, ha felkeresnék az intézményt, a hallgatókat és bővebb infor­mációkat adnának a munka­körökről, a lehetőségekről, sokkal eredményesebben ala­kulhatna a társadalmi ösz­töndíjak helyzete. Az is elő­fordul, hogy saját társadal­mi ösztöndíjasaikat lényege­sen alacsonyabb munkabérrel indítják el pályájukon, mint hasonló korú és beosztású társaikat, akiket esetleg ép­pen fizetéslicitálással hódí­tottak el máshonnan. — A csökkenésben termé­szetesen az Is közrejátszik, hogy a hallgatók tudják: ta­nulmányaik befejezése után nem gond számukra az elhe­lyezkedés megfelelő munka­körben, ezért évekkel előbb nem szívesen kötik le magu­kat egy jórészt ismeretlen üzemhez. — Az elmúlt tanévben új, módosított társadalmi ösz­töndíjrendelet jelent meg, amely ezt a csökkenő ten­denciát kívánja megállítani. Ugyanakkor elsődleges cél­ja a fizikai dolgozók gyer­mekeinek segítése és a vidé­ki szakemberszükséglet jobb kielégítése. Ez az ösztöndíj­rendelet az állami ösztön díj­rendelettel összhangban ké­szült: azonosak a szociális, tanulmányi feltételek. A „vi­déki” ösztöndíjpótlékot 100— 400 forint között az adomá­nyozó vállalatok, intézmé­nyek maguk határozhatják meg és az új rendelet maxi­málisan együttvéve 1200 fo­rint ösztöndíj elérését teszi lehetővé, szemben a régi 900 forintos lehetőséggel. — Sajnos, egyes vállalatok, szövetkezetek állami gazda­ságok a 100 és 400 forint kö­zött adható pótlékot inkább a minimumhoz közelítik és leggyakrabban 200 forintban állapítják meg, ami persze nem ösztönzi a hallgatókat a szerződéskötésekre. — Feltűnő, hogy a peda­gógusok és az orvosok igen csekély arányban kötnek szerződést, holott a vidéki pedagógus- és orvoshiány a legmagasabb. Ennek elsősor­ban az az oka, hogy mind a pedagógusok, mind az orvo­sok zömmel költségvetésből gazdálkodó szervek alkalma­zottai, s ott jóval kisebb a lehetőség az ösztöndíjkötésre. Ezt segíti egy újabb intéz­kedés: központi támogatás­ból az idén már 450 társa­dalmi ösztöndíjasra köthet­tek a megyei tanácsok szer­ződést pedagógusjelöltekkel és medikusokkal. “fMTI) Conolly a náci ügynököt fő­nökének. — Azít hiszem, nagy szolgálatot tehet nekünk. Hoower üdvözölte Dascht. — Egvszersmindenkorra tisz­tázni akarom a dolgot. En­gem nem Pastoriusnak hív­nak, ezt a nevet az Abwehr adta annak a vállalkozásnak, amelynek magam is a tagja vagyok. Az igazi nevem: George John Dasch. Az FBI nagy hatalmú fő­nöke szó nélkül hallgatta ' Dascht, aki immár bővebben, részletekre is kiterjedően el­mondta mindazt, ami vele történt azután, hogy Bohle gauleiter egyik bizalmi em­bere megkereste őt: Legyen a harmadik birodalom külön­leges vállalkozásának egyik részvevője. Hoower egy-egy szót írt csupán jegyzettömb­jébe, s csak ilyenkor vette le szemét a kissé bőbeszédűnek tűnő Daschról. Mintha át akart volna látni rajta ... De mikor Dasch befejezte, Hoower már látta, hogy a náci ügynök valóban őszintén beszél. — Rendkívül érdekes dol­gokat hallottunk öntől, Dasch úr! — szólalt meg Hoower. — Ön tehát azt állítja, hogy a másik csoport is partra szállt már Floridában ... — Az eredetileg kitűzött időpont szerint már partra kellett szállniuk... — vála­szolta Dasch. — Helyes! Azonnal megin­dítjuk a nyomozást. Amíg az eredményre "várunk, vissza­tér a szállodájába. Conolly és még egy emberünk elkíséri önt. Kérem, meséljen el ne­kik még egyszer mindent, ha lehet, még részletesebben, elejétől végig. Semmit se hagyjon ki, minden kis rész­let érdekes és fontos. Az idő­vel ne törődjék ... Dasch nem tudta, hogy ez­zel az újbóli elmeséltetéssel Hoower még egyszer ellen­őrizni akarja az önként je­lentkezett ügynököt... (Folytatjuk Viselkedésében semmi ta- ®áros póz. Ha csak teheti, nem hord sötét ruhát, fehér inget, komolykodó nyakken­dőt. Diákjait munkatársai­nak tekinti, gondjaikat, prob­lémáikat magáénak is érzi. Egyéniségének póztalan va­rázsa megkapja a beszélgető partnert. Az ember néhány perces diskurzus után úgy érzi, mintha régi ismerősé­vel tárgyalna. Kelemen Imre elfoglalt ember: orgonaművész, tanár és tankönyvíró. Napokig te­lefonoztam utána sikertele­nül. Amikor rátaláltam, ép­pen vizsgáztatott. Az ajtó előtt öregdiákok, levelezősök •idegeskedtek. Megkértek, ha kijövök, informáljam őket a tanár úr hangulatáról. Nem álltam meg a kérdezőskö- dést: — Mint mindig, egyfor­mán ... Vizsgázók lesték szavait. Nem mondott többet, ám te­kintete beszélt: __ Ilyenkor nincs helye s zubjektív érzéseknek.! tén a zene rabjává tett. — Tehetségesebb az apjá­nál — év ódik önmagával. O O O O Érdekes módon zavart, ha mint előadóművészt fagga­tom: — Nem könnyű erről be­szélni. Az ember leül az orgonához, és játszik, mert feszíti az önkifejezés szenve­délye. Ezért a sok élőmunka, a sok gyakorlás. Játékának egyéni izei­ről kérdem. Azzal érvel, hogy ezt képtelenség sza­vakkal magyarázni, hogy nem lehet megfogalmazni azt az érzést, amikor az elő­adó „találkozik” az évszá­zadok előtti alkotóval. Nem vitatom: ezt csak hallani, érzékelni kell. Sablonos kérdés, de nem tudom kihagyni. Véleményét kérdezem a mai beatról. Válasza meglep. Ö is, lánya is kedveli,. Így magyaráz­za: — Mozart is kiruccant né­ha a könnyűzene birodal­mába..: Árpikor terveiről kérdem, azonnal reagál: — Játszani, írni, tanulni... S ehhez még egy lényeges gondolat: Póztalanul.. Akár a hajdani meste­rek ... (pécsi) shingtomba utazott. Aztán ki­nyitotta a zárat, és az ezer- dolláros kötegeket kiszórta az ágyra. — Ebből kellett volna a szabotázs költségeit fedez­ni... A többit Kerlingnél, a .második csoport főnökénél találják majd meg. — Ez aztán igen! — mond­ta csodálkozva az az FBI- ügymök, a:ki eddig ki sem nyitotta a száját. Conolly egy pillanatig gon­dolkodott, aztán megkérte Dascht, engedjen meg egy telefonbeszélgetést. — Hallo! Itt Conolly. Ké­rem, küldjön azonnal egy autót, erős kísérettel.. . Igen, itt vagyok Pastorius úrnál, mindjárt magammal viszem. Valóban a főnökkel kell be­szélnie. Dasch néhány perc múlva már el is hagyhatta a szállo­dát, s beszállt egy csukott, fekete autóba. Mögötte egy másik, ugyancsak fekete ko­csi robogott,1 amelyben négy markos FBI-ügynök ült. Az FBI központjában a legfelső emeletre kalauzol­ták, egynesen Hoower iro­dájába. — Mister Pastorius, aki nemrégiben érkezett meg Né- nvetODAaagból — mutatta he Tanító apja r zeneértő ember lévén — már nyolc­éves korától hangszerekhez, zenéhez szoktatta. Kezdte hegedűvel, majd zongorára és orgonára váltott. A Sze­gedi Pedagógiai Főiskolán 1953-ban szerzett történelem —ének szakos diplomát. Ké­pességeire felfigyeltek: ott­maradt tanársegédnek. Ké­sőbb könyvtáros, majd zene­iskolai - igazgatóhelyettes lett. Az egri tanársegjédi ál­lást 1962-ben pályázta meg. Egy év múlva már adjunk­tus lett. Zenetörténetre, zon­gorajátékra és partitúra- olvasásra oktat. Több tanít­ványából művésztanár lett. Ha volt diákjai valahol hangversenyeznek, hozza a posta a meghívókat Egerbe. Csakhogy az adjunktus rit­kán jut el a valahová. — Vonattal nehéz. Kocsi viszont nincs... Egy szövetkezeti lakásra futotta. És sok szatekönyvre, lemezre, kottára. A kiadvá­nyok tempójával • így sem könnyű lépést tartani. Mér­tékletességre, ésszerű szelek­cióra ösztönöz a pénztárca. Kelemen Imre mégsem elégedetlen. Büszke egri ta­nítványaira, akik mindig sikeresen szerepelnek a ze­nei fesztiválokon. Elégedett 14 éves lányával, akit szin­r Újdonság — diákoknak A Tanszerellátó Vállalat az új tanév kezdetére praktikus újdonsággal kívánja meglep­ni a tanulóifjúságot: „Diák- töltőtoll” elnevezéssel új tí­pust hoznak forgalomba, amelyet — a műanyag betét­patronnal — sokkal gyorsab­ban lehet megtölteni, mint a régi típusokat, s a kezelése is tisztább a korábbiaknál. Az új töltőtollak árusítását szeptember elején kezdik meg. TARLATON. Szabó László — Sólyom József: 18. Dasch hallotta, amint az FBI tisztviselője — minden elővigyázatosság nélkül — ödaszólt: — Gyorsan állapít­sák meg, honnan telefonál­nak nekünk! Tudni akarom, hogy hol van ez az alak. Ál­lítólag azok közé az átkozott nácik közé tartozik! — Ne fáradjon — szólt közbe Dasch —, eszem ágá­ban sincs megszökni. Itt va­gyok a Chesterfield Szállo- dábari. Fia van kedve hozzá, akár azonnal is meglátogat­hat. — Rendben! Maradjon a szobájában, Mister Pastorius. öt perc múlva ott lesz az egyik emberünk. Conolly a neve. Dasch szófogadóan leült, cigarettára gyújtott, de talán még a felét sem szívta el, amikor valaki halkan kopog­tatott a szoba ajtaján, majd egy hirtelen mozdulattal • föl­rántotta az ajtót. Két jól megtermett alak állt a küszöbön. — Pastorius úr? Bejöhe­tünk? — kérdezte az egyik, de választ sem várva, már belépett mind a kettő. Be­csukták maguk mögött az aj­tót. — Conolly a nevem, vélet­lenül itt lakom, ebben a szál­lodában. ö a kollégám. A másik férfi bólintott a fejével, de a kezét továbbra is a nadrágja zsebében tar­totta. — Pastorius úr, éppen most közölték velem az FBI-tól," hogy ön felvilágosításokat tud adni a Long Island közelé­ben partra szállt német ké­mekről. Ha nem tévedek, ön azt állítja, hogy ön a csoport főnöke — mondta gyorsan Conolly. — Tényleg jól értette! Va­lóban én vagyok a csoport vezetője. A másik négy tár­sam még New Yorkban van. De létezik egy másik csoport is, azok Floridában szállnak partra. Ha már meg nem ér­keztek. Aztán rövidesen jön egy harmadik, sőt egy negye­dik csoport is. Azok partra­szállási helyét nem tudom. Csák a floridaiakét. Conolly a meglepetéstől egészen elképedt; az' FBI- nek sejtelme sem volt a má­sodik csoportról. Ha igaz, amit ez a Pastorius nevű alak mond, óriási fogás lehe­tősége rajzolódik ki... — Valóban izgalmas dol­gokat közül velünk, Pasto­rius úr — szólalt meg Co­nolly, ahogy megemésztette az előbb hallottakat. — Kérem, mondjon el min­dent, amit csak tud. Dasch nagy vonalakban beszámolt a vállalkozásról, a kiképzésről, az átkelésről, a partra szállás mozzanatairól, a robbanóanyag elásásáról, s a parti őrrel való találkozá­sáról. Conolly udvariasan, de kétkedő mosollyal állapítot­ta meg: — De kedves Pastorius úr, csak nem gondolja, hogy mi csak úgy egyszerűen hitelt adunk ennek a mesének? Be kell bizonyítania, amit mond. Biztosan hallott már arról, hogy elárasztanak bennün­ket az ilyen és hasonló agy­szüleményekkel, rémmesék­kel. — Tehát önök nem hisz­nek nekem?! — kiáltott fel Dasch felháborodottan. — Mit gondol, az egész mesét kitaláltam, csak azért, hogy utána pénz üsse a markom? Hát ha mindenáron bizonyí­tékot akar, akkor várjon egy pillanatig. Dasch felállt, kinyitotta a szekrényt, elővette a táská­ját, amelyet kivett a pogy- gyászmegőrzőből, mielőtt Wa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom