Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

',SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS*SSSSSSSSSSSSSffSSSSSSSSS/SSSSSSSfSSS/SSSSSSSfSSSS/-SSSSS?SSSS* I gen: a f«._ lehérek. A népi mondás szerint a fehér holló a ritka, a fecskéről szó sincs. A fehérség,. mint a ritkaság fogal­ma, a népi nyelv szimbólumteremtő erejében nyert megfogalmazást. A tudomány, mármint a biológia, az állattan tudománya egyszerű szó­val, — a latin eredetű albínóval je­löli a fehér szint az állatok világá­ban. És, ha a fehér nyálakra és kecskékre, az egerekre és a macs­kákra. a hattyúkra, a ludakra gon­dolunk, nem is olyan ritka dolog a festék hiánya az állatvilágban. Mégis vannak oly fajok, ahol egy- egy fehér egyed feltűnése tudomá­nyos kuriózumnak, ha nem, tudo­mányos szenzációnak is beillik. Ilyenek lehetnek a fehér fecskék, amelyeket állítólag Poroszlón köl­töttek ki fekete frakkos, fehér mel- lényes szüleik. Minden bizonnyal a fecskamama meghökkenve vette észre, amint fehér csemetéi kibúj­tak a tojásból, sőt azt is el tudom képzelni — amilyenek ezek a fecs­keférjek —, hogy a fehér fiókák ap­ja nem is annyira a fiókákat, mint inkább fekete frakkos párját nézte gyanakodva. A fecskék világa azonban reális világ. A fehér fiókák éltek, gya­rapodtak, — napirendre tértek szí­nük felett. Az élet, a maga bokros tennivalóival nem tűri a hosszan tartó és értelmetlen álmélkodást, legkevésbé nem tűri a dolgos, a mindennapi betevő rovarért sokat dolgozó fecskék cikázó világában. Azt el tudom képzelni, hogy a kis KOKTÉL Fehér fecskék fecskék kiröptekor néhány csivi- telő szomszédasszony, azazhogy szomszéd fecsikéné tett valamiféle megjegyzést, de ma már az is a múlté. A fecskék dolgoznak és dolgozni tanítják fehér gyermekeiket a fe­kete tollú környezetben, amely utóbbi gyorsan napirendre tért a szenzáció felett, gyorsabban mint az emberek tették volna. S miért ne tértek volna napirendre? Utóvégre a fehér fecskék éppenúgy repülnek, mint a fekete dolmányosok, hangjuk, nyelvük ugyanaz, szorgalmuk is, táplálékuk és otthonuk is. — csak a tollúk színe más. Na bumm, és akkor mi van? — mondanák a fecskék, ha ismernék a pesti ar­gót, de hát ezek. mint mondtam, poroszlói fecskék. Na persze, megjegyezhetné vala­ki: könnyű a fehér fecskéknek be­lehelyezkedniük a fekete tollúak világába, hiszen ugyanúgy dolgoz­nak, mint azok, ott élnek közöttük, tollúk színén kívül mindenben meg­egyeznek társaikkal és társaikban. De mi lenne akkor — lehetne foly­tatni a töprengést —, ha ezek a fe­hérre sikerült madarak csak ülné­nek a fészek szélén, tátogó csőrrel várva a sült bogarat, vagy átjár­nának a szomszéd fészekbe, ellopni a reggelire félretett falatokat, ha eszük ágában sem lenne dolgozni, azazhogy bogarat pusztítani? Min­den bizonnyal kiutálnák, nem tűr­nék meg a fekete tollú társadalom­ban, amely a rendre, a fegyelemre, a munkára és a fekete tolira épült. Minden bizonnyal így lenne. Án ezeket a fehér kis fecskéket úgy fogadták be e madártársada­lomba, hogy munkára nevelték, e fecsketársadalom együttélésének normáira szoktatták első csőrtáto- gásuk pillanatától kezdve. Így az­tán színük csak addig váltott ki gyanakvást, meghökkenést, mígnem egy-két fecskemama lusta fekete fiókáinak nem mutathatta meg a fehér fickókat, hogy milyen vil­lámgyorsan és milyen kitartó szor­galommal cikáznak napi munkájuk szorgos végzése során. S így már nem is látszottak fehérnek. Csak fecskéknek! Mert dolgosak. De vajon, mi lett volna akkor, ha a fecskeszülők és a fekete fecs­ke környezet, egyszerűen azért, mert a fiókák tolla teljesen fehér, nem lett volna hajlandó, a színük miatt nem lett volna hajlandó őket még repülni sem megtanítani? Se legyet, vagy szitakötőt fogni. Fész­ket építeni se. Egyszóval semmi­re sem megtanítani őket, amitől — a külsőségektől függetlenül — való­ban fecske a fecske? A fehér fió­kák totogó mászással kotorásztak volna a porban, loptak volna még a tányérból is, amit lehet, bemász­tak volna éjszakára a tyúkólba, vagy ha mégis valahogy szárnyra tudtak volna kapni, hát a verébfészkekbe is. Fúj! Verébfészkekbe! És akkor minden fecske elmond­hatta volna, hogy lám, ilyenek a — fehér fecskék! Bárhol a világon élnek tehát fehér fecskék, azok mind ilyenek: verébfészeklakó tolvajok. Halál a fehér fecskékre! Halál és megvetés azokra is, akik védelmükbe veszik a fehér fecské­ket is. WSSSSSSSSSSSSS/S//SSSSSS/SSSSSSSSS//S///SS//SSSSSSS/SSSSSS///S/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA'»mnm\W \ Szakmunkásképzés = a munkásosztály utánpótlása Új tanműhelyt építenek Egerben és Gyöngyösön VSSSSS.SSSSSSSyS/JSSSJSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSSSSMVSS, HEVES MEGYÉBEN nyolc önálló szakmunkás- képző iskola működik. Ebből négy ipari, kettő mezőgazda- sági, kettő kereskedelmi és az Egri Ipari Szakmunkás- képző Iskolához tartozik a nem önálló füzesabonyi és hevesi iskola. Az elmúlt tanévben 7209 fiatal tanult a megyei szakmunkásképző iskolákban és a számszerű növekedés' mellett egyre na- --gyobb jelentőségű az emelt szintű szakmunkásképzés. A tanulók száma évenként 2Ö—30 százalékkal emelke­dett és 1970-ben tetőzött. A tantermi ellátás és az okta­tás egyéb dologi feltételei a rohamos létszámnövekedés­sel nem tartott lépést, s ez sok gondot okozott, egyre jobban akadályozza a sike­res oktatást. Ezt már ko­rábban is szóvá tettük la­punkban és a közelmúltban ezzel a megállapítással zá­rult megyénk illetékes veze­tőinek jelentése, s az anya­gi lehetőségekhez képest iparkodnak a gondokat csök­kenteni. Eddig az iskolák úgy segí­tettek egymáson, ahogy tud­tak. Kora reggeltől késő es­tig felváltva használták a tantermeket, a tanárok a vá­ros egyik végétől a másikig rohantak. De nem volt ele­gendő szertár, a késő esti órákról a tanulók egy részét kellett engedni, hogy leg­alább éjfélre hazaérjenek vidéki lakóhelyükre. Az eg­ri és a gyöngyösi belkeres­kedelmi szakközépiskolának egyáltalán nincs saját tan­termük, Füzesabonyban és Hevesen az ipari szakiskolák az általános iskolákban kap­tak helyet. A szakmunkás- iskolákra hárult a demográ­fiai hullám levezetése, de megfelelő anyagi fedezet hiá­nyában átmenetileg le kel­lett mondani a korszerű ok­tatás feltételeiről. Viszont az iparitanuló-képzés fejlesz­tését, de különösen a keres- ' kedelmi szakmunkásképzés javítását nem lehet tovább halogatni. Időközben felépült Egerben a 16 tantermes ipa­ri szakmunkásképző iskola, négy teremmel bővítették az Egri Mezőgazdasági Szak­munkásképző Iskolát, Péter- vásárán négy tanteremben mezőgazdasági gépészeket -oktatnak, tehát jelentősen javultak a gyakorlati okta­tás tárgyi feltételei. És a sze­mélyi feltételek? HEVES MEGYÉBEN 349 főfoglalkozású oktató, és mintegy 130 mellékfoglalko­zású óraadó látja el az ok­tató-nevelő munkát. A köz­ismereti tárgyakat tanító Jbnárok 90 százaléka egye- 'éemi. főiskolai végzettségű, Javult, de még nem kielégí­tő a szakmai rríűszaki tan­tárgyakat oktatók szakmai képzettsége, a szakoktatók több mint felének megfelelő a szakmai tudása, de közü­lük kevés a pedagógiai kép­zettséggel rendelkezők ará­nya. Az oktatók eszmei-po­litikai fejlődéséről a tovább­képzési tervnek megfelelően a marxista—leninista esti egyetemen, illetve középfo­kú iskolában gondoskodnak. Szembeötlő hiányosság vi­szont, hogy a kereskedelmi szakmunkásképző iskolák­ban és a nem önálló fiókis­kolákban nincs főfoglalko­zású tantestület, s ez hátrál­tatja az oktató-nevelő mun­kát. Ügy véljük, hogy az ál­lami szerveknek intézked­niük kell, szükséges, hogy a helyes megoldást mielőbb megtalálják. Országosan és megyénk­ben a szakmunkásképzésre a túlzott specializáltság a jel­lemző. Jelenleg 35 szakmát tanítanak. Ezt sem szakem­berrel, sem tanteremmel nem lehet győzni, de nincs is er­re szükség- A túlszakosodás gátolja a képzés tartalmának fejlesztését. Nem a formasá­gokra és nem a részletekre van szükség, hanem arra, hogy a munka megbecsülés sére, a szakma alapvető is­mereteire tanítsák meg a fiatalokat. A negyedik ötéves terv végéig folyamatosan összevonják a rokonszak­mákat, de megyénk ipari fejlődésének megfelelően új szakmákra is szükség van. A megyében 32 vállalati tanműhely működik, s ezek egyrésze a korszerű köve­telményeknek is megfelel. (Finomszerelvénygyár, VÖ- Selyp.) Más részük felújítás­sal, a gépek kicserélésével korszerűsíthető. (Mátravidé- ki Fémművek, Hatvani Cu­korgyár.) De az igények vál­toznak, a követelmények egyre nőnek. Másrészt a szakmunkásképzés nem egy az oktatási formák közül, hanem a munkásosztály pói; lása függ tőle. Ezt a fontos politikai és gazdasági ténye­zőt kellően mérlegelték me­gyénk vezetői és úgy döntöt­tek, hogy a negyedik ötéves terv időszakában Egerben 120 férőhellyel, Gyöngyösön 90 férőhellyel kell bővíteni a szakmunkásképzést. NEM LEHET CSAK a köz­ponti beruházásokra várni. Szükséges, hogy a vállalatok, a mezőgazdasági üzemek, a belkereskedelem az igények­nek megfelelő tanműhelye­ket, tanboltokat és gyakorló területeket létesítsenek, a meglévőket fejlesszék, kor­szerűsítsék, hogy a tanulók minél nagyobb hányada tan­műhelyi képzésben vegyen részt, s minél jobban meg­ismerje szakmáját. Határo­zott intézkedésre van szük­ség, hogy a szakmunkáskép­zés feltételeinek megterem­tésére a vállalatok társul­hassanak, a költségeket arányosan viseljék. Az országos irányelvekkel összhangban megyénkben is szükség van az emelt szin­tű képzés bővítésére. De a bővítésről az adott lehetősé­gek figyelembevételével, az ésszerűség, a gazdaságosság, a megye tényleges igényei­nek megfelelően gondoskod­janak. A nehézségek és gon­dok mellett is szakmunkás- képzésünk olyan fokra ért, hogy egyre inkább a közép­szintű képzés szervezés része. Különösen gondot kell for­dítani a nehezen beiskoláz­ható szakmákra. (Kőműves, ács, vasbetonszerelő.) A pá­lyaválasztási tanácsadóból ne csak az erre rendelt hi­vatalos szervek, hanem az iskola, a vállalatok és a szü­lők is vegyék ki részüket. Fiatalságunk már túljutott azon, hogy az íróasztalhoz és a havi fixhez ragaszkod­jék. De még sok a tenniva­ló, hogy a fizikai munkát jobban becsüljék. Ez nem­csak az iskola, hanem a pártszervezetek, a gazdasági vezetők, a szülők, az egész társadalom feladata. Dr. Fazekas László KÉMÉNYEK Ki magyarázza meg ezt ne­kem: Az épülő hatvankét emele­tes toronyház munkáskollek­tívája a következő jobb egyéniségekből áll. Illetőleg fekszik. Pontosabban van, aki áll, van, aki fekszik, de van, aki sokat ad a munkásöntu­datra és sem nem áll, sem nem fekszik, hanem ül. De nézzük az egyéniségeket. Permej III. Ferenc alanlé- ger. Állítólag három elemije van, aztán elhatározta két fél liter barackpálinka kö­zött, hogy tovább kell fejlőd­nie és gyorsan elvégezte a negyedik általánost is. En­nek következtében az elad­dig egy liter helyett már két féldeci után ír és olvas. To­tó- és lottószelvényeket. Több ízben megesküdött, egyszer termelési értekezleten is (azt hitte, törkölyt osztogatnak, azért a sok nép), hogy ő el nem megy a munka temeté­sére, mert okos ember nem fárasztja magát feleslegesen. Van elég, aki nélküle is elte­meti. Ez tehát Permej III. Ferenc, 52 éves álanléger. Csukics Emánuel betanított segédmunkás és gróf. Telje­sen hülye a szesztől. Józan pillanataiban lelkiismeretfur- dalásai vannak, s ilyenkor mint az őrült rohangál a ta­licskákkal le-fel az építkezé­sen, és méltatlankodva szid­ja nem dolgozó társait, hogy miért nem dolgoznak. Per­sze, mert ők tehetik, mert az ő szüleik klasszált emberek s nem deklasszált elemek voltak, mint az ő szülei. Hogy igaz-e grófsága, vagy sem, azt nem lehet tudni. De egyszer látták gint in­ni jéggel. Bal kezében jegel tartott, jobb kezében egy üres kétdecis poharat. Abba volt állítólag a gin. Most ép­pen le s fel rohangál, a lapos üveget keresi, amiben közön­séges rum van. Vagy volt. De ezek munkaidő alatt is isznak. Sonkolya Leopold kőműves és betonidomszerész. Antial­koholista és szarka. Most lopja össze éppen harmadik gyermeké számára is a kis családi házhoz való himi- humit. Valamikor ivott, de amióta takarékos tolvaj lett, egy pohár sört meg nem en­ged magának. Más se fizet­het neki, nehogy visszaszok­jon a visszafizetésre. Sonko­lya Leopold precízen ledol­gozza a nyolc órát, a tízet, vagy a tizenkettőt, ha kell. Aztán a teherautó hazaviszi az aznapi lopott betont. Töb­ben állítják, hogy malomkö­vet még nem lopott. Sonko­lya csak somolyog az orra alatt. Három is van otthon. Sosem lehet tudni, kérem ... Pálfalvi Hugó építésveze­tő. Mérnöknek indult, de mi­re beért az egyetemre, olyan részeg volt, hogy elaludt a prof szobája előtt. Így lett technikus. Sokan bizonyítják, hogy múltkor is fejből és egy­ből megmondta, mennyi öt­ször három, sőt ama kereszt­kérdésnek is könnyedén ele­get tett, hogy mennyi három­szor öt. Fegyelmezett fiatal­ember, aki áltandóan ellen­őriz, ha itt keresik a hatvan­Kapitális Űjabban igen divatossá vált a címben Idézett idegen szó is. Akkor is szerepet kap élőszóban és írásban egy­aránt, amikor a megfelelő magyar kifejezések világo­sabb, egyértelműbb közlést eredményeznének. A főben­járó bűnt, az életveszéllyel járó eseteket, okokat, beteg­ségeket megnevező capitalis latin szó felsorakoztatott alapjelentéséhez társultak a jeles, a kiemelkedő, a nagy­szerű jelentés változatok is. A nyelvünkbe bekerült kapitá­lis hangsor tehát sokféle je­lentéstartalmak közvetítésé­re alkalmas. A szaknyelvek­ben is gyakran találkozunk vele. A nagybetű alakú, de kisbetű nagyságú nyomdai betűtípust nevezi meg a nyomdászok csoportnyelvé­ben. A művészettörténészek az oszlop felső részének, az oszlopfőnek megnevezésére használják fel. A vadászok szakszerűen kapitális vadnak nevezik azt a szarvasbikát, őzbakot, amelynek sokágú, nagyon fejlett agancsa van. E jelentés változatokban való használatát nem hibáztathat­juk. Annak azonban már nem örülhetünk, hogy a napi sajtó hasábjain már ilyen jellegű közlésekben is feltűnik ez az idegen szó: „Kapitális . fogás a Sajón” (Egy szerencsés ha­lász 19 kilós harcsát fogott), „Kapitális tévedés volt első házassága” — „Kapitális gon­datlanságot tárt fel a vizsgá­lat a könyvelésben” — „Ka­pitális találmányát sem fo­gadták el” stb., stb. A felsorakoztatott nyelvi formákban már valóban fe­lesleges ennek az idegen szó­nak a használata, mert sok jó magyar szó, kifejezés he­lyettesítheti. Csak válogas­sunk bennük: nagy, nagysze­rű, kiváló, remek, kitűnő, pompás, fontos, főbenjáró, nagy fontosságú, fényes, je­les, feltűnő, kimagasló, cso­dálatos, tökéletes stb. stb. Bizonyos beszédhelyzetek­ben, tréfás színezettel, baráti csipkelődésként élhetünk e rostára tett idegen szóval. Ilyen nyelvi formákra gon­dolunk elősősorban: kapitá­lis egy ember, azaz eszes, ügyes, de eszét, ügyességét nem éppen jó cselekedetekre használja fel, Társaságban dicsérőleg, vagy éppen gu­nyorosan minősíthetjük tár­saink tréfáját, vicceit, ötle­teit, hecceit is a kapitális hangsorral. Az a tanár azon­ban, aki tanítványa dolgoza­tára a „kapitális butaságok­kal teli munka” minősítést írta, már nemcsak tapintat­lan volt, hanem a meg nem engedhető gúny útjára is lé­pett. A gondolkozásbeli reny- heség, a nyelvi igénytelenség miatt néha olyan beszédhely­zetekben is jelentkezik a ros­tára tett kapitális hangsor, ami már csak nevetséget szül. Dr. Bakos József két emeletnél, akkor ott ellen­őriz az egy emeletnél, ha. ott keresik, akkor bent van a központban, ha ott sincs, ak­kor éppen csúsztat. O nagy- fröccsöt. Borvidékről való gyerek. Laborcz Róza daru és egyéb szerszámok kezelője. Szemérmes, negyven év kö­rüli özvegy. A férjét is elit­ta. Kis híja, hogy nem lett a munka hősi halottja. Ré­szegen a markolókanálba ült és betakaródzott a tetejével. Különben tehetséges kezelő, sokat tudnak erről mondani a daruk és a darusok. Szak­tudására jellemző, hogy be­hunyt szemmel is felismer egy dömperest. Hát állítólag ilyen embe­rek dolgoznak az épülő hat­vankét emeletesen. Es most ki magyarázza meg azt ne­kem, hogy ilyen emberekkel hogyan lehetett felépíteni, mire mindezt leírtam, a hat­vankét emeletes épületet. S jól! Becsületszavamra, jól! Ki érti ezt? (egri)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom