Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-16 / 165. szám

Egy mammnt — tízezer lepke Készül a gyöngyösi múzeum állandó kiállítása A mammut hét méter hosszú és három méter ma­gas, és jelenlétével Közép- Európában először lép e jég­kori óriás a múzeumok „színpadára”. A lepkék mé­retét már nehezebb volna megadni, nemcsak számuk, hanem ezernyi eltérő nagy­ságuk miatt. Mindenesetre a gyöngyösi Mátra Múzeum októberben megnyíló, állan­dó kiállításának e két „szél­ső” pontja is igazolja: nem­csak változatos,- de rendkí­vül gazdag bemutatója lesz a Mátra vidék életének. A gyanútlan szemlélőnek legfeljebb elképzelései, de mindenképpen soványka feltételezései lehetnek csak, hogy milyen hallatlan szel­lemi és fizikai erőfeszítés, szorgos, nemegyszer pepe­cselő és idegőrlő munka előzi meg egy-egy állandó múze­umi kiállítás előkészítését. A gyöngyösi Mátra Múzeum, amely hosszú éveken ke­resztül gyűjtötte tudomá­nyos munkatársai segítsé­gével Felső-Magyarország, közelebbről a Mátra vidék flórájának és faunájának kincseit, sőt az ásványokat is, ugyanakkor széles körű helytörténeti kutatásokat is végezvén, gazdag leletanyag gyűlt össze a kabar kortól Ez lesz az egykori Sástó, — ma még káosz, rendetlenség, néhány hónap múlva .hangulatteremtő xlioráma. szetet, hazája jelenét és múltját, aki e múzeumban járt — summázta a múze­um és az állandó kiállítás feladatait és célját Nagy Gyula, a múzeum vezetője. E summázás azonban megköveteli, hogy mindaz az érték és kincs, amelyet be- és felgyűjtöttek a múzeum gyűjtési területén, ne. a re- kaezek, a tárolók, a dobozok mélyén, vagy tudományos dolgozatok formájában bib­liotékák szűk polcain rej­tőzzenek el a „tudományon kívüli” emberek elől. Ezért is határozták el néhány év­vel ezelőtt, hogy az eddig gyűjtött, hallatlanul gazdag és sokoldalú anyagot egy öt—tíz éves távlatra .szóló ál­landó kiállítás keretében bemutatják a város, a me­gye, sőt az egész ország ér­deklődői szá­mára. A tervet, elképzelést a múzeumok köz­pontjában is honorálták és tudományos szakemberek­kel, pénzzel —; több. mint egy­millió forinttal — támogatták a tervet, hogy az valósággá váljék. öt ember, Makky György kiállítási fő­rendező veze­tésével . május óta szervezi, rendezi a ki­állítást. Most már nem a tu­dományos fel­dolgozásé a fő feladat, hanem „csak" a tudo­mányos elren­dezésé, a szem­léltető, a di­daktikus be­mutatás. Köz érthetően, szemléltetően, ahol lehet, a valóság realitá­sát mintegy élőben vissza­adva tervezik és készül is az állandó kiállítás. Nem érdektelen a hallatlanul ér­dekes, ugyanakkor a megfe­szített munka illusztrálásá­ra egy-két valóban kulissza- titkot elmondani. Például: napjainkig a Mátra vidék életét illetően. E gazdag anyag rendszere­zése — természetesen nap mint nap új értékek kerül- *nek a múzeumba — mar egymagában is bőségesen ad tennivalót a tudományos munkatársak számára. — Ne csak megismerje, meg is szeresse a termé­Irodalmi alkotások — filmen Az utóbbi időben mind több magyar irodalmi alko­tást filmesítenek meg.' Nem­rég fejezte be Makk Károly „Szerelem” című filmjének forgatását, amely Déry Tibor azonos című művének film- adaptációja. A hűség történe­tét a -személyi kultusz évei­ben idézi az alkotás. A több szerepekben Darvas Lilit mint vendégművészt. to\ áb- bá Darvas Ivánt és Törőcsik Marit láthatjuk hamarosan. Déry Tibor másik műve, a „Szemtől szembe” Mészáros Márta forgatási tervei között szerepel. A film az lS).;4-es az úgynevezett rovar­falra 12 ezer üvegrudacskát kell felerősíteni és erre he­lyezik el a tízezer lepkét, — egyenként! ... a szarvasok életét be­mutató diorámához 50 má­zsa gipszre és három köb­méter lécanyagra volt szük­ség ... ... a Sástó egykori ma­dárvilágát illusztráló diorá­mák fáihoz, bokraihoz 15 ezer levelet kellett gyűjteni, és hogy össze ne pödrődje- nek, azokat egyenként kiva­salni és utána ezeket a leve­leket, haj szál vékony finom dróttal, egyenként a prepa­rált gallyakra felerősíteni. Ha ez sem idegölő mun­ka, akkor semmi! A munka hajrájában tar­tanák a gyöngyösi Mátra Múzeumban. Kora reggeltől, szinte késő estig dolgoznak a szakemberek, újabban a kisegítő diáklányok is, hogy szeptember végére készen lévén e kiállítás, októberben megnyissa kapuit az érdek­lődő közönség előtt. S akkor majd látható lesz a hétmé­teres mammut, s mind a tízezer lepke, ott, a hatal­mas rovarfalon. j \ Gyurkó Géza / Kép és varázslat Mire való a képzőművészeti alkotás? A barlanglakó ősember egyszerűen felelhetett a kér­désre: a kép, a szobor (el­sősorban barlangi rajzokra gondolok) a varázslatot szolgálja. A megörökített ál­lat a vadászzsákmányt, az erős idomú asszonyszobor (ősvénusz) a termékenységet, a gyermekáldást biztosítja. A fegyver, a szerszám rovát­kái, faragásai először az esz­köz célszerűségét, másod­szor az instrumentum va­rázserejét és csak harmad­sorban — talán évtízezrek múltával — az ember szép­érzékét, díszítő hajlandósá­gát szolgálták. Ez az alap­képlet voltaképpen megma­rad az ókori kultúrák vilá­gában is. A szobor — most már nem a varázslat, hanem a vallás eszköze. A szobor, a nagy Atya, vagy az isteni Földanyq, a pusztító háború, a napmelegként éltető mű­veltség istenkultuszát hozza emberközelbe. így születnek Zeusz, Démétér, Arész, Apol­lon csodálatos márványalak­zatai. De a kultikus vallásos, vagy ha ügy tetszik: varázs­latos rendeltetés mellett mind nagyobb és nagyobb hangsúlyt kap az ember mindennapi élete, a prakti­kum, s ezzel együtt játékos hajlandóságunk: a tárgya­kat szebbé, díszesebbé, von­zóbbá akarjuk tenni. Már nemcsak az isteneknek épük­nek paloták, hanem az em­bernek is. Már nemcsak az áldozó eszközöket és áldoza­ti edényeket díszítik, hanem a mindennapi élet tárgyáét is. Az istenek kultusza laT- san találkozik az ember kul­tuszával: megörökítik a hí­res birkózókat, öklözőke t, költőket, államférfiakat, hogy az,tán a végén, valami különös körpályán mozogva, a fejlődés visszatérjen ön­magába: a művészek ember- isteneket örökítenek meg. Császárokat, akik lassan ki­szorítják az ég fejedelmeit templomaikból. E fejlődés- vonal — idéig-óráig megsza­kítva a népvándorlás vihará­tól’ — tovább folytatódik a középkorban is. Első helyen a vallásos retjdeltetésű mű­vészet, második helyen a praktikum: tehát épület, mert tető kell a fejünk fö­lé, tehát várfal, mert véde­keznünk kell a rablók ellen és persze fegyver és szer­szám, bútor és textília; a kö­zépkor mesterembereit a já­ték is vezérli, a díszítő haj- Jam, a szépség óhajtása, a különös' harmónia. mely egységbe foglalja az alkotás célját, az anyagot, amiből a tárgy készül és a vonal, a hajlat szépségét. Már az ókor felmutat megszállott gyűjtőket, de az igazi gyűj­tőszenvedély a reneszánsz ember passziója. A műalko­tás vallási-varázsos jelentő­sége egyre csökken, annál inkább nő az új mondani­való, az e világból való gyönyörűség, az emberi test, a természet varázslatának kifejezése. A kép, a szobor átalakul műkinccsé, jelezve, hogy értéke arannyal, gyé­mánttal felér. A XVI—XVII. századi németalföldi virágzás megteremti a polgárotthont és létrehozza azokat a ki­sebb méretű táblaképeket, amelyek már nem a dúsgaz­dag toscanai herceg, pármai fejedelem, vagy római egy­házfő márványpalotáit dí- ‘szítik, hanem egy szerényebb otthont. Ilyen értelemben változik a tematika is: az istenek, istenemberek, meg- dicsőült szentek és kápráza­tos királyi portrék mellett feltűnik a polgár, a paraszt, s vele együtt az állat és a tájkép is. Itt már szó sincs varázsról. Vagy ha igen. ez másfajta bűvölet. Kedvessé, meghitté, otthonossá teszi a családi fészket, A szépség, a harmónia, a fölcsillanó hu­mor, vagy az elmélyülő gon­dolat élményével ajándé­kozza meg a ház lakóit. E klasszikus korszakok óta több mint 300 esztendő múlt el. S azóta a képzőművésze­ti alkotás funkciója jelentő­sen megnőtt, szerteágazott. A képzőművészeti alkotás kivonult az utcára, s lett be- tőle plakát, köztéri szobor, külső épületdísz, sőt: —■ egyesek szerint ez a műfaj is Idetartozik — lett belőle fényreklám, viliódzó neon- fény és mozgó, kápráztató, színváltó fényforrás. A kép­zőművészet célkitűzései megszaporodtak: faliképe­ken, (freskókon), nemcsak a történelem nagy eseményeit, a vallás legendáit örökítjük meg, hanem a közelmúlt és jelen nagy embereit, sors­döntő fordulatait is; az an­tik gobelinek mellett megje­lennek a modern kárpitok: mai életünk csodáit és mű­vészeti szemléletét vetítve a falra; a képzőművészeti al­kotás megmozdul és lesz be­lőle rajz- és trükkfilm, szí­nes mesefilm — gyermekek és felnőttek örömére. A kép­zőművészeti alkotás széppé varázsolja a tankönyvet, szí­nesíti az újságot, folyóiratot, segít a regényolvasónak (a szöveg mellett ábrákkal is serkentve képzeletét) képző­művész munkálkodik az ipar, a kereskedelem, a mezőgaz­dasági propaganda — mond­juk csak ki magyarán — reklámeszközein. Még min­dig a képzőművészeti alko­tás őrzi a leghívebben sze­retteink', nagyjaink arcmá­sát, s végül — bár itt kel­lett volna elkezdenem — otthonaink legszebb dísze o kép, a szobor, a f|nom kerá­mia, természetesen testvéri egyetértésben a művészi textíliával, a jó bútorral — és a könyvtárral. A képző' művészet tehát (jaj, el is fe­ledkeztem a színházról, a színpadképről és a filmek pompás képzőművészeti meg­oldásáról) ezer felől befolyá­sol bennünket. Azt mondják: szemünket, látásunkat neme­síti. Hiszen megtanulunk lát­ni a nagy művészek szem­üvegén keresztül. De a vi­zuális élmény értékelő ké­pességünket, gondolatainkat, figyelmünket, gyors áttekin­tésünket is fokozza. Magya­rán: néző emberből látó embert csinál, aki nem csak tiujomásul veszi a világot, de 'el i= renH°7í macában. Gál György Sándor Szabó László — Sólyom József: IB«. július ie, asütörtöls bécsi felkelés korában ját­szódik. Július végére készül el Fejes Endre Rozsdateme­tőjéből a film forgatókönyve; a film rendezője Ranódy László lesz. Krúdy Gyula „Szinbád” című művét au­gusztusban kezdi forgatni Huszárík Zoltán , Sára Sán­dor operatőr társaságában. Konrád György és Bacsó Pé­ter együtt írta, az utóbbi rendezi a „Kitörés” című filmet, amely a fiatalok éle­téről szól. A mai fiatalok életét bemutató filmalkotá­sok száma az útóbbi idő­ben örvendetesen tovább gyarapodik. Kovács András „Staféta” címmel írta és ren­dezi egyetemistákról szóló új-MeV. ; v" r 6. **:WT~ — Hónapok óta igyekszünk megszerezni ezt a tervraj­zot. Hallottunk róla valamit, hogy az amerikaiak egy szé­dületes célzókészüléket ta-" lálták fel, de eddig semmit sem sikerült róla megtud­nunk. Nyíltan megmondom, a Luftwaffe tökéletesített célzókészüléke elbújhat mel­lette. Pedig az is valami, de nem ér túl sokat, ezért is kellett megszerkeszteni a zu­hanóbombázók több típusát. S így is csak a stukákban le­hetünk biztosak, hogy elta­lálják a célt. Amit azonban ön szerzett meg, az egész bombázás technikáját és stra­tégiáját átalakítja. — Továbbra is fenn kell tartani az összeköttetést Lánggal — javasolta Cana­ris. — Tudom előre, hogy a Luftwaffe eláraszt majd a kérdéseivel. Már így is any- nyi telefont kaptam tőlük, hogy nem győzök válaszol­ni... Közöltem is velük, hogy sajnos nem tudom ame­rikai ügynökünk telefonszá­mát, így nem tudom gyor­san a válaszokat megszerez­ni kérdéseikre — mondta gu­nyorosan a tengernagy. A Luftwaffe mérnökei úgy hitték, hogy a tervrajzok alapján elő is tudják állíta­ni a célzókészüléket. Azonnal hozzákezdtek a mintadarab kidolgozásához, de az ameri­kai sorozatgyártás módszerei meghaladták a német gyárak ■ képességeit, s-ís£ a aainta­darabok nem sikerültek. De a kudarc igazi oka nem ez volt: nem ismerték az anyag összetételét, s így azok min­den kísérletnél kiégtek ... Ekkor Ranken azt a paran­csot kapta, hogy mindenkép­pen vegye rá Lángot, térjen haza Németországba, akár­csak rövid időre is. A tengerésztiszt, aki an­rint nagyon kedvező lesz egy ilyen utazás” — szólt a meg­hívás. Lang némi habozás után elfogadta az ajánlatot, bár sok nehézséggel kellett megküzdenie, amíg szabadsá­got kapott, hogy a háború szelétől terhes Németország­ba utazzék. Ranken azonban végül is megkapta a választ: „Lang úr és felesége boldo­nak idején a kapcsolatot Lánggal felvette, következő útján már vitte Ranken uta­sítását Lánghoz: „Igazán boldognak érez- ném magam, ha önt és ked­ves családját a nyár folya­mán vendégül láthatnám Né­metországban. Arra is lehe­tőség lesz, hogy meglátogassa üttfconait. Véleményem . gae- ■-syBsjjps ...fsr-­gan tesz eleget dr. Ranken meghívásának”. Nyár eleje volt, amikor Lang és Betty nevű felesé­ge hajóra szálltak, és az Amerika nevű óceánjáróval Európába utaztak. Termé­szetesen az útiköltséget az Abwehr fedezte. S Lang alig tette lábát a partra, a kikötő hangszórói mér §» ő nevét harsogták. Vártak rájuk. Kí­sérőt adtak melléjük, és nyomban Berlinbe vitték őket. Egy csendes kis szállo­dában foglaltak nekik szo­bát, majd másnap a légügyi minisztériumba kalauzolták Lángot. Itt Canaris megbí­zottai fogadták az amerikai németet. Rövid beszélgetés után rátértek a lényegre: — Szeretnék önnek vala­mit megmutatni, Herr Lang — mondták, majd az egyik letakart asztalhoz léptek, és felemelték a lepedőszerű hu­zatot a Norden-féle célzóké­szülék mintadarabjáról. Lang néhány pillanatig szótlanul nézte. Nem gondolta volna, hogy ilyen rövid idő alatt el­készülnek a prototípussal. Aztán gondosan megvizsgálta a készülék minden részletét, s így szólt: — Kifogástalan! — Ez rendben is lenne, de mégsem működik. — Az nem lehet, teljesen kifogástalan. Lehet, hogy az egyéb berendezésekkel van baj? — Lehet... Néhány napig a segítségünkre kellene len­nie ... Sőt azt is fel tudnánk ajánlani, hogy maradjon Né­metországban, mert valószí­nűleg baj van az összetétel­lel is... — Nem, azt nem. lehet.. 1 Vissza kell mennem, hiszen a feleségem családja ott van.' Lang a következő napok­ban átvizsgálta a célzóké­szülék egyéb berendezéseit, elmondta tapasztalatait. Az anyag összetételéről nem tu­dott mit mondani... Felesé­gével együtt? hajóra szállt, s ezzel az Abwehr számára vé­get is ért a Lang-ügy. Teltek a hónapok, s Ran- kent egyre inkább aggasz­totta, hogy háború esetén hogyan tartja majd fenn az összeköttetést Amerikával. Hiszen, ha az angolok blo­kád alá veszik Németorszá­got, többé nem közlekedhet­nek küldöncök az AtlanJt» óceánon. . . ____ (FolytgLjuíy’ ♦ N agy Gyula múzeumlgazgatő a kiállítás egyik kitömött állatával. ^ i (Foto; Kiss Béla)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom