Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-12 / 136. szám
Csigaszenvedély Olyan, mint a többi hu- »zonnégy éves fiatalember. Frizurája divatos, fülre fésült haj, vastag, barna pulóvert hord és csőnadrágot. És a szenvedélye a csiga. — Már külföldön is megjelent szakcikke a csigákról. Kutató. Űj fajokat fedezett fel. Gyöngyösön, a Mátra Múzeumban dolgozik. Ezer forintos állásra vették fel, gondnoki munkakörre adták ezt a pénzt a múzeumnak, de ennyiért gondnokot nem tudtak kapni. Tudományos kutató: igen! Érti ezt? Nálunk ennyit ér a tudomány, mégha csigákról van szó, akkor is? Bevallom: ennek a szónak: csiga, van valami minősítő tartalma, hangulata. Ki az, aki a Kárpát-medencében kedveli a csigákat? Annyit tudnak, hogy jó pénzért szállítjuk ezeket a nyálkás testű állatokat a franciáknak, akik csemegének tartják. Ha egyszer ilyen a gusztusuk .:.;! Meg a gyerekek szoktak játszani a csigával. Kántáló lejtéssel ismételgetik a mon- dókájukat: Csiga-biga gyere ki...! — Hogyan fogadják társaságban, ha szóba kerül, hogy a csigákkal foglalkozik — kérdeztem meg Varga Andrást, amikor a múzeum igazgatói irodájában leültünk a kényelmes fotelokba. — Én nem hozom elő. De ha más említi meg, humorizálva beszélek róla. Minden valamire való családban illik néhány csigának lenni, mondtam évekkel ezelőtt otthon, ha az ismerősök kerek szemet nyitottak a gyűjteményem felett. — Hogyan pártolt a csigákhoz? — Azt hiszem, valahol az ősöknél kell keresgetni, valakinek, valamikor kellett már érdeklődnie intenzíven az állatok, a természet iránt,' az elődeim közül, akitől én is örököltem ezt a hajlamot. Elhivatottság? Nem tudom. Talán ezt is lehetne rá mondani. A nagy szavakat nem szeretem. Kezdtem egészen gyerekként a bogarakkal, lepkékkel, aztán a kövek kezdtek érdekelni. Apám egyik geológus ismerősétől hallottam, hogy a kő csak akkor érték, ha feltüntetik: hol és mikor találták. Ettől kezdve ösztönösen valamiféle katalógust kezdtem vezetni. A csigák pedig az egri tanárképző főiskolán váltak fontosakká, méghozzá dr. Pócs Tamás tanszékvezető tanár útmutatásai nyomán. Aztán jött a Nemzeti Múzeum, dr. Aócsy Pál és a hozzám hasonló korú Pintér László, aki már gyerekfejjel publikált a csigákról tudományos dolgozatot. Harmincezer csiga. Kimondani is sok. A Nemzeti Múzeum elhatározta, hogy a csigák revízióját végrehajtja. Amit korábban mondtak a csigákról, úgy veszi, mintha olyan nem is lett Volna. Tiszta lapot nyit a csigák tudományos leírásában, meghatározásában. Ebbe vonták be Varga Andrást is. Aztán következett egy erdélyi kirándulás, kutatás. Négy új csigafajtát fedeztek fel, ebből egyet a kolléga. A megmaradt háromból kettőt még előtte közzétett egy román tudós, így maradt neki végül egy. Drezdában adták közzé a dolgozatát. A tudományos elismeréshez ugyan nem feltétlenül kell az, hogy határainkon túl lásson napvilágot az írás, de valamelyik elfogadott világnyelven kell papíron lennie. A fordításhoz pedig idő kell. Ezt végzi Pintér László kollégája. így viszi rá a kényszer, hogy csigái kedvéért megtanulja maga is a németet, azokat a szakkifejezéseket, amik kellenek a tudományos leíráshoz. Számokat nem szívesen mond, amikor arról kérdezem, hány csigafaj éf hazánkban. Óvatosan említem hát én is a kétszázas számot. Ezek általában ott tenyésznek, ahol nedvességet és meszet találnak a környezetükben. A mészkőhegyekben nagy egyedi számban és aránylag alacsony fajszám-, ban, míg a más kőzetű tájban inkább foltokban, itt azonban aránylag kis egyedi, vagy darabszámban, és aránylag sokkal nagyobb fajtaszámban. A Mátra tehát ezért érdekes kutatási terület a számára. Ezek az állatok nagyon eltérő méretűek. Vannak milliméteres nagyságúak is, amiket mikroszkóp alatt vizsgál. A ház rajzolata meghatározó jellegű, de az ivarszervek is fontosak egy- egy faj jellegzetessége szempontjából. A milliméternyi nagyságú állatok fel- boncolása tehát sokszor technikai nehézségbe ütközik, nincs erre alkalmas manipulátora. Ahhoz, hogy valami megállapítást szinte a tévedés lehetősége nélkül kimondhasson, sok ezer állatot kell elemeznie. Rengeteg idő és türelem kell ehhez. Mi a gyakorlati haszna ennek az idő- és idegőrlő pepecselésnek? Látszik rajta, a legszívesebben mosolyogna a kérdésen. Ehelyett azt mondja, ezt provokatív kérdésnek tartja. A tudományos kutatásnak a gyakorlati hasznát sokszor egészen váratlanul és időben teljesen bizonytalanul lehet csak megtalálni. De a tudomány haszna a kultúrember számára nem lehet kétséges. — Mit csinál, amikor nincsenek csigák? — Ugyanúgy élek, mint mindenki más az én koromban. Szórakozom, megvan a társaságom, vannak barátaim. Aztán majd megnősülök, és remélem, gyerekeink lesznek. A feleségemnek tudomásul kell vennie a csigákat, mert az is más, és az élet más területe is más. A csigákból nem engedek. Senkinek, soha. De nem igénylem, hogy bárki az én kedvemért a csigákkal hozakodjon elő valamilyen társaságban. Tudok én másról is beszélni. Senki ne akarjon erőszakot elkövetni magán, énmiattam. A pásztói fényképész fia tanárnak indult el a Mátra alji faluból, aztán tudományos kutató lett Gyöngyösön. Nagy Gyula, a múzeum igazgatója gyorsan a figyelmembe ajánlja, hogy sikerült a fiatal kutató fizetését rendezni. Ma már 1600 forint, amit kap, mert a hatszázat a preparátori tevékenységéért veszi fel. Anyagilag már majdcsak rendeződik a helyzete, de azt hiszem, humorizáló készségére még egy ideig nagy szüksége lesz a csigák miatt, ha társaságba cseppen. Higgyék el: Varga András elégedett ember. Végre azzal foglalkozhat napjainak túlnyomó részében, ami a szenvedélye: a csigákkal. Tiszteletet érdemel határozottságáért, szívós kutatómunkájáért. G. Molnár Ferenc XXIL Ügy látszik, az ivó jobb oldali része — másod- osztály. Ugyanitt a harmadik kisasztal még gazdára vár... De már nem is kell várnia. Meglebben a bejárati háncsfüggöny, a Borelli fivérek lépnek be. Megállnak, szoktatják a szemüket a fényhez, és megvárják, amíg lecsurog róluk a víz. Körülnéznek, mosolyogva üdvözlik Madame Duvalt és a másodosztályú ismerősöket, aztán letelepednek az üres asztal mellé. Ninette már ott is terem, egy üveg pálinkát, két bögrét tesz eléjük. De Honda László már nem az új vendégeket nézi, hanem az elsőosztályú társaságot. És így sikerül elkapnia Eberhardt pillantását, amelyet a két mexikóival vált. miközben alig észrevehetően az olaszok felé int. Azok bólintanak, aztán ösz- szekoccintják poharaikat. A kis kopasz magva'-■ akiről már rég el terelődött a közfigyelem, mindent ért. És a józan ész, sőt a zsenialitás ellenére dönt! Feláll, botladozik) lassan kitántorog a teremből, le a tornácon. De kint már siet, szalad, irány a barakk. Odabent egy-kettőre felfedezi Ewans profesz- szort, aki a priccsen ül és jegyzetfüzetét olvassa. Hond^ néhány szót súg a fülébe. Az először csodálkozva néz rá, aztán vállat von, egy papírdarabkára néhány sort ír, előveszi a csekk-könyvét, kinéz a küldöncre, csibészesen hunyorít, rendben van. Az ivóban közben felpa- rázslott a hangulat. Mindenki a két hangoskodó mexikóit figyelte és fél szemmel a Borelli testvéreket. — Szóval te azt állítod — kiabált magas fejhangon 1 80. június 12., péntek tölt egy lapot, aláírja, kitépi, átnyújtja. Tíz másodperc múlva Honda László már a női szakaszban van, a Mamához lép, aki épp. a másnapi edzésterv m '-'"^ásán töpreng, az eső miatt. Anna asszony elolvassa a kezébe nyomott cédulát, tüzetesen megvizsgálja a csekket tát Fiyilf MCníf f( nr/l ^ bontóbb (196R-ban) megrendezett rizmusois KariIurOíencKOrO „Ki mit tud» legjobb kamarazenekarának minősítették a fizikusokból szerveződött együttest, amely Albinom nevét viseli. Azóta új tagok, hivatásos zenészek és, műkedvelő egyetemisták csatlakoztak hozzájuk. A létszámban megnövekedett zenekar magja azonban ma is a fizikusgárda és vezetőjük, karmesterük, Zsigmond Balassa is az. Népművelő célzattal hangversenyeznek. A kevésbé ismert barokk zeneszerzők — Albinoni, Geminiani, Torelli;Alessandro Scarlatti, Ricciotti, Manfredini, Nardini és Benedetto Marcello olasz; Telemann német és Purcell angol — eddig még nálunk egyáltalán elő nem adott, vagy csak ritkán játszott műveit mutatják be. Képünkön: próbál az Albinom zenekar. (MTI foto — Kunkovács László felvétele.) Egerbe indul: A „Szeretem — hármasban Nyugatnémet tévéfilmet forgatnak a Mátrában ff Gonzales —, hogy a digók macskát esznek? Camacho bólintott. — Azt — jelentette ki mély basszussal. — Minden digó macskát eszik. Főleg nyersen. Szőröstől-bőröstől. A szőrös macskafarok a kedvenc nemzeti eledelük. — Hát én ezt nem hiszem. A tihanyi apátsági templom mellett furcsa társaság gyűlt össze. Már a technikai felszerelés is kíváncsiságot ébreszt az emberekben. A dübörgő aggregátor jódlámpák- hoz szolgáltatja az áramot. A csukott autókban felszerelések zsúfolódnak a filmforgatáshoz: kosztümök és felvevőgépek, sminkelő készletek és tartaléklámpák. Az első forgatási nap volt. — A magyar filmgyárnak nemzetközi stúdiója is van, ahol külföldi megrendelésekre filmeket készítenek hazánkról. — És ez a mostani? Én úgy hallottam, hogy patkányt zabáinak. — Jó, fogadjunk. — Itt a kezem. Tíz cruizei- ro a tét. Redben? — Redben. De ki dönti el? — Ügy hallottam, hogy ezen a telepen is dolgozik két digó. Talán itt is vannak. Mégiscsak ők' tudják a legjobban. Macska, vagy patkány. Nagy különbség! Camacho nehézkesen felállt, a fejp la mennyezetig ért. járt súlyos tekintete. — Senhores, bocsánat, van olasz maguk között? Egy tudományos kérdésben kellene ítélkezni. Síri csend, senki sem felelt a kérdésre. A Madame és a lányok sietve iszkoltak a lengőajtó mögé. Akkor megszólalt Ernest... — Gyertek fiúk, majd én bemutatlak titeket a Borelli uraknak. Náluk érdeklődhettek. Valódi, hamisítatlan olaszok. Felemelkedett a helyéről, elindult a fivérek asztala felé. Mögötte Camacho, leghátul Gonzales. Odaálltak az asztal mellé. — Senhores — szólította meg a Borelli testvéreket Ernest —. ismerkedjenek meg a barátaimmal. Valamit szeretnének kérdezni önöktől mint szakértőktől. Az olaszok nem mozdultak, nem is válaszoltak, csak a szemük izzott vadul. Gön- dörhaiú, harm'ne. év körüli fiatalember volt mind a kettő. talán ikrek, annyira hasonlítottak egymáshoz. (Folyt, köv.) — A müncheni Elan-cég 13 részes, televíziós filmet forgat a mi közreműködésünkkel. A film magyar gyártásvezetője és egyben informátorom Győrfi József. A német rendező Wolfgang Henschel, akinek ez már a negyedik, Magyarországon forgatott filmje. — Az Elan-oég pedig a hatodik filmet készíti hazánkban. Nagyon megszerették a magyar tájakat — mondja a gyártásvezető. A tv-film története is érdekes. Három fiatal — két lány és egy fiú — a „Lizi”- •nak becézett, feltűnően rikító sárgára mázolt, nyitott gépkocsival európai körútra indul. Bécsben, egy utazási irodában tájékozódnak; merre lenn® érdemes tovább utaz- niok? - Itt kapják kezükbe a Magyarországról szóló, színes prospektust és azonnal kedvük támad egy magyar kiránduláshoz. — És most? — A „Lizi”-n pihennek, a térképet forgatják. Amint látja, tájékozódnak. Keresik az örvényesi, öreg malomhoz vezető utat. Körülbelül ennyit tudtunk meg a „Szerelem — hármasban” — című többrészes, német televíziós filmről. Indult a következő felvétel és a stáb valamennyi tagja ott sürgölődött a „Lizi” körül. Ha a film szerint még nem is, de a valóságban már megismerkedett a stáb és a három népszerű német színész — Monika Lundi, Ulrike Biomén és Stefan Beehren. — Molnár bácsi örvényesi malmával. — Das war wunderschön? — igazította meg széltől kuszáit haját Monika. Ulrike rábólintott. — Wunderbar! A Balaton mellett több napig forgat a német stáb. Eközben a' három „világjáró” fiatal elvetődik az örvényesi általános iskolába. A magyarórán ismerkednek nyelvünkkel, hogy a továbbiakban már tolmács nélkül folytathassák útjukat Mátra, Eger és a Hortobágy sok kalandot, érdekességet ígérő tájai felé. Természetesen az iskolai epizódok is bekerülnek a többrészes televíziós filmbe. A rendező asszisztense most -csendre int. A négy jupiter- lámpa körbeforog. A napfényt helyettesíti a borús júniusi délutánon. Az operatőr kamerapróbával állítja be az epizódot. Mónikát a sminkelő nő „dekorálja” a jelenethez. Majd felhangzik: — Achtung! — gáldonyi — PiBiaaszok Tízévesek ifiserege nagy zajongással tart felém az egri főutcán. Egymást ugratják. Féktelen pajkosságukba nétta idétlen csúfolódás is vegyül. Egy kövér, pöttöm emberkét egymás után többször is ér „telitalálat”. Nem sokat teketóriázik, szemvillanás alatt gúnyolódó barátja mögé lopakodik, s olyan szabályos pofont ad neki, hogy az csaknem az orrán támaszkodik meg. A revans persze egy percet sem késik. Az izmosabb emberke csaknem térdre rogyik a kölcsöntől, attól a síp- csontrúgástól, melyet kénytelen- kelletlen viselnie kell. Nem azért mondom, de ilyen jól előkészített rúgást, csak vérbeli futballrangadón láthat az ember . . . De hagyjuk a focimeccset, s nézzük csak a gyerkőcöket, hiszen közben már mindannyian bekapcsolódtak a bunv*ba. közeledtem sem zavarja őket, rlt- lástalanul üfölik egymást. Pattannak az inggombok, feslenek a nadrágok. Hát persze, hogy nem hagyom az esetet szó nélkül — amint a többi járókelő teszi —, s amint elébük érek, keményen megdorgálom őket: — Mit csináltok, gyerekek?! Egymásról tépitek a ruhát? Nem szégyellitek magatokat? Várom a néma megbánást, az arcokon megjelenő szégyenpírt. Ehelyett azonban egy hamisítatlan Robin Hool áll elém: — Mi köze hozzá, öreg? — így a kis vagány. — Hogy mondtad, kisfiam? — háborodom fel vitathatatlan szemtelenségén. — Na, gyere csak közelebb, hadd nézzek a szemedbe! A kislegény megszeppenve hátrál. Visszakoznak barátai is. Gyorsítom lépteimet feléjük, de ijedten leszaladnak, közben visz- szakiabálnak. — Vén jampec! Huligán! Valami furcsa merevséget érzek, torkomat szorongatja az indulat, amikor mögöttem váratlanul megszólít egy copfos kislány: — Bácsi, ők az én osztálytársaim. Most végezték a harmadikat. Ugye. pimaszok? De nem is kicsit,. . . Veiket Aty&S
